Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

Szerda, 1960. január 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP A szakszerű takarmányozásról AMIKOR AZ ÁLL ÁTOK etetéséről van szó, so­kan ma is úgy vélekednek: ad­junk nekik azt, ami éppen van. Ebből persze rendszerint az következik, hogy a növendék­állat nem fejlődik jól, a tejelő jószág kevés tejet ad, - a hízók nemigen gyarapodnak. Ezen nem is csodálkozha­tunk. Az állat testében terme­lődő hús. tej és zsír nem a semmiből lesz, hanem a fel- etetett takarmányból. De az sem mindegy, hogy milyen ta­karmányt etetünk a növendék-, a tejelő vagy hízóállattal. A kukorica igen értékes táplálék, de például hiába etetjük azt fejőstehénnel. A következmény az lesz, hogy elpocsékoljuk a sok értékes takarmányt, mégis kevés tejet nyerünk. Éppen ezért ne bízzuk álla­taink takarmányozásit a vélet­lenre, az ötletszerűségre, ha­nem tegyük azt minél terv­szerűbbé. Amikor hozzáfogunk állatállományunk egész évi takarmányszükségletének ki­számításához, ne csak az álla­tokra legyünk tekintettel, ha­nem állapítsuk meg azt is, hogy mennyi tejet szándéko­zunk termélni, hány vemhes állatunk lesz, mennyi ráhizla- lásí súlyt kívánunk elérni. Ezek megállapítása után gon­doskodjunk annyi és olyan ta­karmányról, amelyben a ter­vezett hús, tej és zsír termelé­séhez szükséges tápanyagok v megvannak. NÉZZÜNK PÉLDÁUL EGY TERMELŐSZÖVETKEZETET, amelyikben 1Ó0 fejőstehenet tartanak. Számítsunk átlagban tehenenként napi 10 liter tej­hozamot így egy tehénnek 300 napon át, vagyis az úgyneve­zett laktációs időszakban ösz- szesen 3000 liter tejet kell ter­melnie. Tudnunk kell azt is. hogy mennyi és milyen takar­mánytól ad a tehén egy liter tejet. Egy liter tej termelésé­hez kell 0,25 kg keményítőér­ték és 0,05 kg fehérje. Köny- nyen megállapíthatjuk, .hogy a rendelkezésünkre álló takar­mányban nfegvan-e a szüksé­ges tápanyag, csak elő kell vennünk a takarmányok táp­anyagtartalmáról szóló táblá­zatot. Mondjuk, hogy többek kö­zött van ezer mázsa lucerna­szénánk. Nézzük meg, hogy hány liter tej termeléséhez elegendő tápanyag van ebben. Egy mázsa lucernaszéna tar­talmaz 32,2 kg keményítöérté- ket és 10 kg fehérjét. Ezer má­zsa lucemaszéna esetében ren­delkezünk 32 200 kg keményí- tőértékkel és 10 000 kg fehérjé­vel. Ezt elosztjuk . az emlí­tett 0,25-dal és a 0,05-dal, és mindjárt láthatjuk, hogy van 128 800 liter tej termeléséhez elegendő keményítőnk és 200 ezer liter tej termeléséhez szükséges fehérjénk. Viszont példánkban a 100 tehén évi termelési terve 300 000 liter, tehát az ezer mázsa lucema­széna megközelítően sem fede­zi a tervbe vett tej termelésé­hez szükséges táplálóanyagot. Ez persze túlságosan is egy­szerűsített számítás, de magát az elvet így könnyebben meg lehet érteni. A gyakorlatban nemcsak lucernaszénát etetünk tehenekkel vagy egyéb) álla­tainkkal, hanem igyekszünk változatos étrendet biztosítani számukra, és ezért különféle ta­karmánykeverékeket állítunk össze. A lényeg azonban itt is az, hogy minden állat kapjon annyi és olyan takarmányt, hogy a legteljesebben kifejt­hesse termelőképességét. A táblázatokból kiolvashatjuk bármilyen takarmány táp­anyagtartalmát. SAJNOS, SOK HELYEN — és nemcsak egyéni gazdaságok­ban, hanem termelőszövetke­zetekben is — kevés gondot fordítanak a szakszerű takar­mányozásra. Nem ritkán nagy­részt kukoricaszár vagy más olcsó takarmány és csekély mennyiségű abrak a növendék­állat vagy fejőstehén napi ta­karmánya. Azt hiszik, hogy ez takarékosság — noha valójá­ban igen nagy fokú pazarlás. Miért? Az állat testében az el­fogyasztott takarmányból nem­csak hús, tej és zsír keletkezik, hanem elsősorban újraterme­lődnek az elhasználódott sej­tek és szövetek, vagyis a fel­vett táplálék jó része az úgy­nevezett életfenntartó takar- rpány. Az pedig a gazdálkodás szempontjából, a termelési költségek alakulásánál nem mindegy, hogy milyen arány­ban áll az életfenntartó tal<ar- mány értéke és az állat által termelt értékesíthető, a gazdál­kodás javára irható termékek mennyisége. Ha egy tehén például egy évben kereken számítva el­használ négyezer forint értékű életfenntartó takarmányt, és ad kétezer liter tejet, ebben az esetben egy liter tejre ponto­san két forint értékű életfenn­tartó takarmány jut. Ez a te­hén azonban jobb takarmányo­zás mellett — persze a fajtá­tól és egyedi tulajdonságoktól is függően — megadhat négy­ezer liter tejet. Az életfenntar­tó takarmány mennyisége és értéke ebben az esetben sem változik, viszont lényegesen megváltozik a termelt érték­hez való aránya. így ugyanis egy liter tejet csupán egy fo­rint értékű életfenntartó ta­karmány terhel. Növekedik a gazdálkodás szempontjából nem hasznos termelés akkor is, ha rossz takarmányozással a ftövendékálletok kifejlődésé­nek idejét megnyújtjuk, vagy hízóiénál a hizlalás ideje . to­vább húzódik a szükségesnél. AZ ÉLETFENNTARTÓ TA­KARMÁNY persze csupán egyetlen terhelő tényező a ter­melési költség alakulásánál. Növeli vagy csökkenti az egy liter tejre vagy más termék­egységre eső költséget az amortizáció, a gondozási költ­ség stb is. Ez könnyen érthető, hiszen ugyanúgy meg kell etet­ni és itatni naponta azt a te- I honét is, amelyik évente csak : kétezer liter tejet ad, mint azt, . amelyiktől hatezer liter tejet | fejünk. i Gazdálkodjunk tehát a ren- I delkezésünkre álló takarmány- nyal helyesen. Ne hirielenked- jük el a leheltek kiselejtezését sem, mint azt eddig néhány termelőszövetkezetben tették. Először alaposan győződjünk megt róla, hogy szakszerű ta­karmányozással egyik-másik egyed mire képes, és csak az­után döntsünk további sorsa felől. Megfelelő takarmányo­zással használjuk ki állataink termelőképességét a lehető leg­nagyobb mértékben! Ez az iga­zi takarékosság, és az állatte­nyésztés így adja a nagyobb jövedelmet. Drazsin Imre, főállattenyésztő. Elégedettek a részesedéssel a zicsi Új Élet Tsz tagjai Amikor a zicsi Űj Élet Tsz megalakult, a falu középpa­rasztjai nem nagy jövőt jósol­tak a 335 holdon gazdálkodó 28 volt cselédcsaládnak, s mindössze hárman álltak be közülük az Üj Életbe. A töb­biek Búzakalász néven másik szövetkezetét alakítottak. Ez az előítélet nem is volt telje­sen alaptalan, hiszen megala­kult ugyan a tsz, de az istál­lók mindegyike üresen állt. Állattenyésztés nélkül pedig elképzelhetetlen a mezőgazda­ság. Meg tudta-e teremteni hát a szükséges alapokat a 31 csa­lád? A tsz elnöke, Farkas Ist­vánná örömmel ad felvilágosí­tást erre: — Az elmúlt gazdasági év­ben bebizonyítottuk, hogy életképes a szövetkezetünk. Az alakuláskor nagy gondot okozott az állatállomány meg­teremtése, de állami támoga­tással megoldottuk ezt is. Ma már nem üresek istállóink, van 50 szarvasmarhánk. A sertésszálláson 20 törzsköny­vezett anyakoca malacozását varjuk. A termelőszövetkezet bevé­tele az elmúlt évben csaknem 700 ezer forint volt. A fő jö­vedelmi forrás az állatié­Demizsanbefonó részleg működik Siófokon (Tudósítónktól.) A Siófokon székelő Dél-Bala­toni Háziipari Termelőszövet­kezet az egyik nagyobb nyári üdülő fűthető társalgójában helyes kezdeményezést valósí­tott meg: demizsonbefonó rész­leget állított fel. December ele­jén 40 munkással indultak, je­lenleg már ötvenen dolgoznak. Havonta 25—30 000 liternyi demizsont fonnak be, és adnak át a kereskedelemnek, elsősor­ban az ÜVÉRT-nek és a Szesz- forgalmi Vállal a tnak. Ez a munka nem kíván szakképzett­séget. Kizárólag nők végzik, többségük minden előképzett­ség nélkül. Havi keresetük ugyan nem magas, de az ügye­sebbek máris elérik az 1100— 1200 forintot. Ua helyük volna, legalább még száz munkavállalót foglal­koztathatnának. Munka akad­na bőven. A szövetkezet egészséges működését mutatja az is, hogy az elmúlt évben a mintegy öt és fél milliós forgalmi tervü­ket majdnem nyolcmillió fo­rintra teljesítették. A fűzfoná- _ _ son kívül varrással is foglal- j a termelőszövetkezettől nyésztés. Ebből 421 ezer forint bevétel származott 168 bacon- sartést, 3 hízómarhát és 3000 tyúkot értékesített a tsz. Sa­ját erőből javították meg a 68 férőhelyes szarvasmarha-istál­lót és a 12 férőhelyes lóistál­lót. A talajmunkák jelentős részét a gépállomás gépei vé­gezték. Az elmúlt évben 50 holdon szerződéses növénye­ket termeltek. A két hold ma­joránna és a fél hold őszirózsa 25 ezer forintot jövedelmezett. Az idén növelik a szerződéses növények vetésterületét, SS holdon termelnek pillangóso­kat. Növelik a majoránna és a virág vetésterületét is. Majo­ránnából 4, őszirózsából pedig 1 holdat vetnek. A fő jövedelmet terveik szerint az idén is az állatte­nyésztés biztosítja. Már le­szerződtek 13 szarvasmarha hizlalására és 12 növendék­marha nevelésére. A sertésál­lományból és a szaporulatból 150 baconsertést akarnak le­szerződni. Korszerű baromfi­ját mot is építenek, s az idén ismét 3000 tyúkot akarnak te­nyészteni., A zicsi Űj Élet Tsz valóban úi életet jelent a 31 család­nak. Az elmúlt év gazdasági eredményei alapján 35 forint, a munkaegység értéke. A ta­gok elégedettek az elért ered­ményekkel. A Hoieruír-család 7 holdon gazdálkodott hosszú évekig, s nem tudott házat építeni. Amióta a tsz-ben van­nak, jutott erre is. Már el is készült az új lakás. — Cementlapos a konyha, és a házban villany is van — büszkélkedett Hoienárné. — A nagyobbik lányunk gazdag stafírungot kapott az esküvőn koznak. Ez utóbbival lehetővé teszik, hogy olyan asszonyok is, akik csak otthon tudnak dolgozni, havi 600—900 forin­tos keresethez jussanak. A szövetkezet fejlődik: új raktárakat épít a balatonsza- badi út mellett. Kívánatos, hogy nagyobb műhelyeket ren­dezzen be. hogy minél több munkavállalót foglalkoztathas­son az őszi és téli hónapokban is. Horváth Mihály csaladjából barman dolgoztak a közösben, s elégedettek a szükségletüket bőven fedező búzával, a 27 mázsa kukoricával és a több mint 1 mázsa cukorral. Mii­lei Feri bácsi, Sülé György és farkas János majd 30 évig cselédeskedtek ugyanezen a főidőn. S akkor nekik és a többi családnak is csak a munka jutott. Ma a jövedelem is az övék. LÉTOGITlS Ül SZÖVETKEZETI KÖZSÉGEKBEN Kialakították a munkaszervezeteket Nagyszakácsiban Nagyszakácsiban már a szö­Kálmán Gtia és felesége Szita István szomsztrtoal beszélgetnek. vetkezetté alakulás is jól kez­dődött. Két nap alatt az egész falu, pontosan 430 család alá­írta a belépési nyilatkozatot. A gazdálkodásban a Béke Termelőszövetkezet vezetősé­ge a tagság legftagyobb helyes­lése mellett új módszert dol­gozott ki. A brigádok meg­kapják a rájuk eső éves ter­melési tervet. Jegyzőkönyvileg már átvették a nemcsak egy évre szóló, hanem állandó te­rületet, amelyen önállóan gazdálkodnak. A brigádtervet lebontották családokra. Így mindegyik felelős lesz a ki­osztott és vállalt munka el­végzéséért. Á területet a csa­ládtagok között olyan módon osztották szét, hogy előzőleg megnézték az illető korát és munkaképességét. A határban már kis táblák jelzik azokat a területeket, amelyeket az egyéneknek ápolniuk, művel­niük kell. Ez az elgondolás sikerrel biztat. A tagok feladatai pon­tosan körülhatároltak.^ A pre­mizálási rendszert is kidolgoz­ták. Ha többet termelnek a tervnél, és jó minőségű ter­méket állítanak elő, a terme­lés meghatározott százalékát megkapják. Lám, ez már nagyüzemi termelés! Az állandó területnél nem történhetnek meg olyan ese­tek, hogy valaki olyan helyre kerül — tegyük fel kapálni—, melyet az előző kapáláskor elnagyoltan, rosszul munkál­lak meg. Iiyenkor kétszer annyit dolgozott az illető — mivel nem tudott a nagy gaz­tól úgy haladni, mint a töb­biek — kevesebb“'munkaegy­ségért. A tagok közül nem mondja majd senki, hogy »más helyett dolgozom«. Még akkor sem, ha tán egyedül munkál­kodna az egész hátárban. A családtagok minden rábeszé­lés nélkül szívesen vesznek részt a közös munkában. A brigádokban máris ver­seny alakult ki. A vezetők an­nak örülnek a legjobban, hogy teljes megértés uralkodik a tagok között. De hát ilyen kö­rülmények között miből is adódna komoly nézeteltérés? A közösség embersége —... és kérem a vezetősé­get, döntsön a beosztásomról — fejezi be mondatát halk hangon Mazzag Ferenc a ter­melőszövetkezeti irodában. Szűcs Jenő elnök, Szabó Imre könyvelő sietnek minél előbb megnyugtatni Egymás szavába vágva bizonyítják, hogy a vezetőség máris gon­doskodott róla, megtárgyalta helyzetéi Irodai munka a leg­alkalmasabb részére, admi­nisztrátor lesz. Hogyan is en­gedhetnék a tüdőoperáción nemrég átesett fiatalembert a kinti munkára? Somogyzsitfán hangzott el a beszélgetés. E község három önálló rész összeolvadáséból keletkezett valamikor. Most Somogyfehéregyházát, Felső- zsitfát, Szőcsénypusztát három brigád uralja — Hajdú György, Bognár Ferenc és Pöl Gyula brigádvezetőkkel aa élen. A község a régi, el- . avult kisparcellás módszert elhagyva a nagyüzemi gazdál­kodásra tért át. Az élet lép- ten-nyomon bizonyítja be en­nek hasznát, előnyéi A közös­ség saját emberét nem teszi ki annak, bogy a nehéz műtét si­kerét veszélyeztesse. Az orvo­sok küzdöttek az életéért, a nagy család is féltő gonddal vigyáz egészségére, mert le­hetősége van rá. Mint egyéni gazda nem kímélhette volna magát ennyire. Vagy a gaz­dasága ment volna tönkre, vagy egészsége vallaná kárát A somogyzsitfai Hunyadi János Termelőszövetkezet már az indulásnál a jólét biztosítá­sára törekszik. A község ál­lattenyésztési hagyományait fejleszti tovább. Hiszen min­den lehetősége megvan rá; a kiváló egyedek, a dús legelők, nagy kiterjedésű rétek. Szer­dahelyi Ferenc személyében hozzáértő mezőgazdászra ta­láltak. .örömmel és lendülettel kezdi meg a tagokkal együtt a szövetkezeti életet, a közös gazdaság felvirágoztatását. Szabó Imre könyvelő, Szerdahelyi Ferenc mezőgazdász, Szűcs Jenő elnök és Tóth Ernő, a földművesszövetkezet mezőgazdásza az utolsó simításokat végzik a termelési terv en. Jó a kezdet öreg este van már, amikor Péter János csákányi tsz-el- nök otthonába bekopogunk. A kisebbik gyermek anyja ölében fogyasztja az édes te­jet, a nagy fiú könyveit ren­dezgeti. A háziak hellyel kínálnak, és megindul a beszélgetés. Csákány december 4-e óta szövetkezeti község. A 204 csa­lád 340 tagja között akadnak még kételkedők, akik azt mondják: »majd meglátjuk«. Ök az ellenforradalom alatt feloszlott kis szövetkezet dics­telen példáját emlegetik. Az elnök felesége csendesen tesz-vesz körülöttünk, de itt közbeszól: — Ha a nép a mun­ka mellé áll, jó eredményre számíthatunk. Bár sok fiatal elment a faluból dolgozni, de majd visszaszállingóznak, ha beindul a szövetkezet, s ha úgy látják, itt is megtalálják számításukat. A kezdetre nem lehet pa­nasz. A trágyát kihordták a földekre, a mélyszántást is befejezték. Akadémiát vég­zett mezőgazdászuk van Her- telendi Zoltán személyében. Szóba kerül a csákányiak fájdalma is. A szomszédos Nemesvid község szövetkezete használ bizonyos területet Csákány határából. Azt mond­ják a tagok, hogy még a mi­nisztériumot is megjárják, hogy visszakapják. De re­ménykednek abban, hogy a földrendezés megoldja gondju­kat Az uradalmi épületek és is­tállók rendbehozatalát, javítá­sát hamarosan elkezdik. A szárfák megvannak már a jászlakhoz a saját erdejükből. Hogy nyáron többet járhas­son dolgozni az asszonynép, napközi otthon létesítését ha­tározták el... Egyszer csak Zutor János lép a szobába. Közbe-közbe- szól ő is. — Mindent megragadunk, hogy úgy menjen a munka, hogy annak mielőbb megle­gyen a látszata. A brigádokat megalakítot­ták. Mohasi Mihály és Szei­fer Lajos lettek a brigádveze- tők, az állattenyésztésnél pe­dig Hájas Gyula. Még az öreg nagyanyó is ér­deklődve hallgatja a röpködő új szavakat, mint: mezőgaz­dász, brigád, munkafegyelem. — Én nem réstelltem dol­gozni soha, mindig erőmön felül húztam az igát, most a fiataloknak kell megmutat­niuk, mit tudnak — mondja. A fiatalok munkaszereteté-^ ben, duzzadó erejében nincs is hiba. Építeni lehet rájuk. Csak jól használják fel ere­jüket és idejüket, akkor éle­tük nagyon szép lesz és tar­talmas a Latinka Sándor Tsz­’VTorrmi ir-í—lvné Péter János elnök családja körében. Az asztalnál ül a látogató Ztft tor János is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom