Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1960, január IA „Ideges66 gyalogjárók „Feledekenj66 kerékpárosok „Szórakozol!66 gépkocsivezetők Péntek, délelőtt 10 óra. Ka­posvárott, a város egyik főút­vonalán, az Ady Endre utcá­ban pezseg az élet. Hetivásár napja van, sokan jöttek a fa­luból a megyeszékhelyre. Élénk az utca forgalma. Meg­szokott a kép. De mégse! Hir­telen sípszó kársán. Fiatal rendőrtörzsörmester ad jelzést, s egy pillanatra min­denki felfigyel. Az a menyecs­ke is, aki a síp hallatára meg­torpan az út közepén. Vissza­fordul, s egy perc múlva már pironkodva válaszol a rendőr kérdéseire. Tóth Imréné, So­modorból jött Kaposvárra. Nem tudja, hogy az Ady End­re meg a Május 1. utcában ki­jelölt átkelőhelyek vannak, ezért igyekezett átosonni a »tilosban«. Megúszta figyel­meztetéssel. Nem telik el két perc, Lett­ner Ferenc kaposvári lakos fe­lel a rendőr kérdéseire. Ö is szabálytalanul akart átmenni az úttesten. Súlyosbító körül­mény, hogy gépjárművezető jogosítványa van. — Mit szól olyankor, amikor gépkocsin ül, s maga előtt ci­káznak a gyalogosok az út kö­zepén, Leitner bácsi? — így a rendőr. Az idős gépkocsivezető elő­ször nem válaszol, majd kis­vártatva megszólal: — Igaza van, rendőr elvtárs. Büntetést érdemelnék. Nem büntetik meg, csak fi­gyelmeztetik. — Nem a büntetés a cél, ha­nem, hogy a szabályos közle­kedéssel megelőzzük a balese­teket — magyarázza a rendőr a szabálysértőknek. Mert akadnak szép számmal. Buldth Istvánná a Vegyi­anyagtól szintén a »tilos« úton ugrott át a Csemegébe »Csima kartársnak buciért«. Megszep­pen, amikor figyelmeztetik. De hogy nem sokat használ a jó szó, azJiamar kiderül, mert visszafelé is a »tilosban« pró­bái átkelni. Csak amikor a posztoló rendőrt észreveszi, »akkor találja meg« a gyógy­szertár előtt a kijelölt utat. Akad »ideges« gyalogjáró is. Tóth Károlyné a sípszóra vo­nakodva jön vissza az út kö­zépéről S még neki •'.P fel­jebb: — Ne csináljanak cir­kuszt! — így az idegeskedő asszony. A rendőr azonban nem jön ki a béketűrésből. Ké­ri a személyi igazolványt, s kiderül, hogy Tóthné »otthon felejtette«. — Minek az? Itt lakom a szomszédban — mondja. Kide­rül, hogy a »szomszéd« a Ber­zsenyi utca 33-ban van. — írjon fel, úgyis tudom, csak a pénz kell! — mondja Tóthné. A törzsőrmester felír­ja, de »nem kell a pénz«, ha-, nem Tóthnénak be kell majd mutatnia személyi igazolvá­nyát a rendőrhatóságnál. jüket a helyszínen meg lehe­tett volna bírságolni. Az FB 38-30 rendszámú tehergépkocsi Nemcsak a gyalog­járókkal van baj Ungar László és Bárány Ti­bor fiatalemberek kerékpáron közlekednek a Május 1. utcá­ból. Ez maga nem hiba. Az azonban, hogy egymás mellett haladnak a másodrendű főút­vonalon, ütközik a KRESZ- ben előírtakkal. S a baj nem jár egyedül. Ugyanis Ungár kölcsönkerékpáron biciklizik, s a kerékpár nincs megfele­lőképp felszerelve. Nincs ke­rékpáros igazolványa sem. Bá­rány Tibor sem tudja kerék­pár-igazolványát felmutatni. Nekik is pótlólag keli majd a, Városi Kapitányságon felmu­tatniuk okmányaikat. Nem büntetik meg őket, pedig a szabályok szerint mindkettő­Mikor készül el végre a fonyódi népbolt üzletháza? Májusban lesz két éve, hogy megkezdődött a fonyodi nép­bolt üzletházának . építése. 1953. augusztus 1-re tervezték elkészíteni az épületet. De a műszaki átadást elhalasztot­ták, mivel több hiányosságot tapasztaltak. A Berendezések Gyára addig nem tudja elvé­gezni a lakkozást, amíg a he­lyiségekben nem biztosítanak megfelelő hőmérsékletet eh­hez. Azt azonban, vállalták, hogy ha a kazán megérkezik, s a fűtés megindul, két . hét alatt elkészülnek a munkák­kal. A kazán meg is érkezett, de akkor meg kokszot nem tudtak szerezni. Az idő pedig sürgetett.. (A jegyzőkönyv sze­rint a kazán felállításától számított két hét alatt meg kell tartani a műszaki át­adást.) Közben szereztek kok­szot, de kiderült, hogy valami baj van a fűtőberendezéssel, ugyanis nem adott megfelelő meleget. Január 6-án megérkeztek az illetékesek a műszaki átadás­ra. A kazán fél napi próbálga­tás után akkor sem volt jó. Átnézték a berendezést, de hibát nem találtak. Végül ki­derült, hogy a kéménnyel van baj: két méterrel rövidebb a szükségesnél. Ezzel aztán be is fejeződött az »átadás«. A Somogy megyei Építőipari Vállalat a strand építkezésé­től átküldött néhány dolgozót a kéményt megtoldani. Remél­hetőleg most már elkészülhet a berendezések lakkozása is.? Egyelőre mindenki derűlátó. ? A megyei tanács tervosztálya* szerint február közepén meg­a KPM Kaposvári Közúti Igazgatóságának tulajdona. A gépkocsi őrizetlenül áll a Gyógyszertár Vállalat előtt. Üres a vezetőülés s hátul a »dohányzó« is. A motor azon­ban jár, mert a »pilóta« így hagyta.- Ott van a slusszkulcs is. Az »ottfelejtett« gépkocsi miatt pillanatok alatt megáll a forgalom az Ady Endre utcá­ban. A .teherkocsival szemben, a másik oldalon ugyanis a Szekérfuvarozási Vállalat ko­csijai rakodnak. A két álló kocsi közé szorul be a forga­lom äz amúgy is szűk utcában. A síkos úttesten az egyik autó egy kicsit megcsúszik. Egy pil­lanat, és minden jármű leáll. Két perc alatt 47 különböző jármű zsúfolódik össze. A rendőr közbelép. Irányítja a ha- ! némi fennakadás után újra megindult forgalmat. Az imént említett FB 38-30. rendszámú gépkocsi is indulna már tovább, ugyanis közben (27 ‘percnyi távoliét után) elő­kerül a gépkocsivezető, Géme­st Zoltán. Zavartan válaszol a rendőr kérdéseire. Tudja, hogy a közelben, a Kossuth téren van parkírozó hely. De azt hitte, hogy 2—3 percig s nem fél óráig tart a bevásárlás a motorszaküzletben. »Szórako­zottságáért« elvehetnének tőle egy betétlapot. A rendőr azon­ban az egyszerűbb megoldást választja: — Tíz forintra megbírságo­lom — mondja. — Rendben van — válaszol a gépkocsivezető, s boldogan fizet, mert egy perccel előbb még nem hitte volna, hogy ilyen olcsón megússza a sza­bálysértést. » * * Másfél óra nem nagy idő. A csúcsforgalomban azonban ki tudja, hány száz gépjármű és hány ezer ember fordult meg e napon Kaposvár legforgal­masabb utcájában. Igaz, a szűk Adj7 Endre utcát nem a mai forgalomra tervezték annak idején. De még így is zökkenő nélkül bonyolódhatna le a forgalom, ha a közúton nem cikáznának ide-oda a gyalog­járók. Persze nemcsak rajtuk múlik. A szabálytalanul köz­lekedő lovaskocsik, kerékpáro­sok, motorosok, gépjárművek is előidézői lehetnek a balese­teknek. Hogy megelőzzük a bajt, azért őrködnek éberen a rendőr elvtársak. Az emberi életet óvják, védik. Ezért har­sán a síp, ezért szól a gyen­géd figyelmeztetés, amely bi­zony nem olyan választ érde­mel, mint amilyet Tóth Ká­rolyné adott. Kovács Sándor Borravaló vagy vesztegetés? Néhány éve a fodrászdknál, a vendéglőkben és egyéb he­lyeken ilyen feliratokat olvas­hattuk: »Borravalót nem foga­dunk el.« »Ne szégyenítsen meg bennünket borravaló adásá­val!« Azóta eltűntek a felira­tok, maradt viszont a borra­való. No, nem kötelező, de persze mindjárt barátságosab­ban néznek távozáskor a bor­ravalót acó vendég utam, és legközelebbi fogadtatása már a megbecsült törzsvendégével azonos. — ó, ez már régi szo­kás, hagyomány, néhol már kő­telező is a borravaló — mond­ta nemrég egy ismerősöm. — ... Sajnos, ezen nem is lehet segíteni — tette hozzá. »Holnap jövök, ugye, előjegyez . Egyik barátom feleségétől hallottam, amint a fodrászüz­let ajtaját félig benyitva az idézett szavakat kiáltotta be a női fejek fölött sürgölődő mes­ternek. — S mibe kerül ez az elő­jegyzés? — kérdeztem tőle. ■ — Semmibe sem..; Ha so­kam vannak, adok a fodrász­nak 5 forint borravalót, ha kevesebbem, akkor kettőt vagy hármat, de inkább hármat, mint kettőt..: Megéri, hiszeaj dolgozom, és minden időm ki vám számítva .;. — Havi fize­tés 1020 forint, hetenként egy­szer megy fodrászhoz, s ilyen­kor mincig előjegyzik. Egy jól kereső női fodrász havi át­lagfizetése az elmúlt évben a 2800 forintot is elérte. Ezt a szövetkezetből kapta, s nincs benne, amit egy-egy fej után a vendégtől kapott... Számol­junk egy kicsit. Van olyan forgalmas nap, amikor 40—oO ve az alkalommal, sokan veszi® fej is elkészül, attól függően, hogy berakás, festés, mosás vagy egyéb munka van vele. S ha csak minden második ven­dég nyom két vggy három forintot a fodrász kezébe, nem is kevésre rúghat az a pénz havonta. a Hal ló, taxi...!" igénybe. Annyiam, hogy pél­dául Szilveszterkor alkalmi ruhatárat is kellett berendez­ni. A mi kabátunknak, kala­punknak is csak itt jutott hely. Öten voltunk. — Kabá­tonként egy forint — mondja a ruhatáros. 10 forintot nyúj­tok oda. Szeme sem rebben, amikor megkérdezi: »Memmyít kell visszaadni?« Mit felel ilyenkor az em­ber? »Vegye el«, »Igyék egy ,Nem szégyenithetem Végre megállt... Már azt hittük, nem vesz észre bennün­ket, s gyalog kell hazabaktat- j fröccsöt vagy egy turmixot ni az állomásról fáradtan az1 éjszakai utazás után csomagok­kal megrakva. Kényelmesen el­helyezkedünk a hátsó ülésen. Hamar otthon vagyunk. Ki­szállunk. A gépkocsivezető is segít a csomagok kirakodásá­ban, de azt, hogy a taxióra mennyit mutat, nem mondja... Pedig vevő vagyok, illene tud­nom, mit fizetek hivatalosam a vásárolt portékáért. Eh! Esik az eső, fontos, hogy hazaér­tünk. Húsz forintot adok, meg­köszöni tovább hajt. (Jó időbén 8 forintba sem kerül ugyanez az út.) De. még mindig jobb így, mint ahogy a közelmúlt­ban jártunk. Ugyancsak haj­nalban érkeztünk, esett az eső, s amikor a taxi vezetőjétől megkérdeztem, mit fizetek, ezt az egyenes választ adta: »Amennyit magának megér!« Sokat dolgoznák a taxisok, kétségtelen, de azért keresetük sem a legrosszabb: 1700—1900 forint havonta. »Mennyit kell visszaadni... ?' »Ruhatár díjtalan« — hirde­ti a felirat a ruhatárnál, s él­Az idén nem maradnak le — ígérik a Csurgói Téglagyár dolgozói A Csurgói Téglagyárban 1956-ig kézi vetéssel dolgoz­tak. Ekkor kaptak egy tégla- prést. A gép meggyorsította ugyan a tégla készítését, de nem hozott hagy változást. Tervük teljesítésében soroza­tosan lemaradtak. Tavaly 2 millió 100 ezer téglát kellett volna gyártaniuk, ezzel szem­ben csupán 1 millió 562 ezer darabot készítettek. A lemara­dást a prés hibájának tulajdo­nítják. 1959-ben 588 órát áll­tak géphiba miatt és az eső miatt. Most új gépet kap a gyár. Ennek már puszta híre is bi­zalmat öntött a dolgozókba. — No, végre! — mondták öröm­mel — talán rendszeresen dolgozhatunk. — Az elmúlt évben 1200—1300 forint volt a havi átlagkeresetük, most re­mélik, hogy kb. 1500—1600 forintra fog emelkedni. A régi prés 1200 téglát préselt órán­ként, az új 3500 darabot pré­sel, s így jelentősen emelke­dik a termelés is. Eddig gyak­ran voltak kifogások a tégla minőségével szemben. Az új gép beállításával ez megszű­nik. Jelenleg a földkitermelés folyik. Igen nehéz munka ez, mivel vizenyős a terület, s a legkisebb esőzés miatt is sok munkaóra esik ki. A gyár ve­zetői a dolgozókkal együtt úgy határoztak, hogy mire megindul a gyártás, addigra a még hátralevő 3461 köbméter földet minden körülmények között kitermelik. A gyár idei terve 2 millió 600 ezer tégla gyártását irányozza elő. Ígé­rik, hogy az idén nem marad­nak le a tervteljesítésben. Gépesítik a föld- és a tégla­hordást, iparvágányokat épí­tenek. Eddig egy-egy talicská­ra 18—20 téglát raktak, súlya majd egy mázsa volt, s ezt szinte, futva kellett 60—70 méter távolságra szállítani. Ezután csillékre rakják, és motor húzza a téglarako­mányt. Így ettől a nehéz fizi­kai munkától is megszabadul­nak a téglagyár dolgozói. meg! Egy kicsit zavartan néztek ránlk, ahogy benyitva boldog új évet kívántunk fiatal házas ismerőseinknél. — No hiszen, ez az év is jól kezdődik..; 450 forintot kidobhatunk — sopánkodik az asszony. Kide­rült az is, hogy miért. Kórház­ba kell mennie..: — Ügy tudom, csak 250 fo­rint — számol a férj. — Az igaz ... De az orvosnak adok százötvenet, az .ápolónő­nek, ötvenet, vagy talán azt akarod, hogy vele is csak úgy bánjanak, mint a többivel... ? A férj 1680, a feleség 970 forintot keres. Ebből 450 fo­rintot kiadni — s 200 forintot csák borravalónak — bizony elég nehéz. Arról nem is be­szélve, hogy bizonyára a kór­házban dolgozó orvosok egyike sem keres náluk kevesebbet. „Főúr, fizetek!' Megittuk a két duplát, s fi­zettünk, mint ahogy általában szokás. S mint ahogy általában szokás, az érte járó 9 forint helyett 10 forintot adtunk je­lezve, hogy az egy forintot nem várjuk vissza, az a főúré. Há­nyán teszik ezt meg egy-egy forgalmas éjszakán? Ki tudná megállapítani? Nem is fontos. Hiszen egy vagy két forint adományozása nem jelent meg­erőltetést még egy kisfizetésű embernek sem. Azt már csak mellékesen je­gyezzük meg, hogy egy fizető- pincér keresete I. osztályú he­lyen havonta eléri a 2400—2600 forintot, Borravaló vagy vesztegetés? ÁLMODOZÁS nyílhat az új üzlet Fonyódon. J Vasárnap, kora haj­inai. A Grill még nem Az idén 40-100 százalékkal tői kotszövöft alsó és ielsőruha készül szintetikus száibói Megkezdik a varrásnélküli női harisnyák és a színmintás férfizoknik gyártását A vásárlóközönség mind­inkább a finomabb fésűsgyap­júból és a szintetikus fonalak­ból készült kötszövött; árut keresi, 1960-ban hozzávetőleg 5 millió darabbal több köt­szövött áru kerül a vásárlók elé. Ezen belül lényegesen nö­i zárt be, a parketten a , j párak talán még na- 1 g\főbb kedvvel tán- f colnak, mint es­tté, s a zenekar is , fáradhatatlanul húz- iza. Nevetés csattan Az ipar általában lépést tartja Poharak koccan- a nemzetközi divattal. Az idén fössze, jókedvű jelentősen korszerűsítik a gép- f beszélgetés folyik. parkot. Vásároltak például# . , . olyan gépeket, amelyek varrás) Jo1 ™érmeit, ma- nélküli női harisnyákat és i DÓnyos férfi üldögél színmintás férfizoknikat gyár-)az egyik ablak mél­tattak. Az év vége felé már iletti asztalnál. Sötét­vekszik a szintetikus szálból. , .. , . . készült alsó- és felsőruhák árusítják az üzletekben a var­termelése. Alsóruhákból 40,' r^E nélküli női harisnyákat. felsőruhákból pedig mintegy 100 százalékkal gyártanak töb­bet, mint tavaly. Mintegy 35 millió pár harisnyát gyárt az ipar, ebből 11 milliót szinteti ­kus szálból. Tavaly kezdték el a gyermek­harisnyanadrág gyártását, az idén kísérletképpen bakfis- és női harisnyanadrágokat is ke szitenek. .szürke, jól szabott mi­rhájában még teljesen > kopasz feje ellenére ’ sem tűnik negyven esztendőnél idősebb- vek. Nyilván az elfo­gyasztott ítóka hatá­sára érzi úgy, hogy nem szórakozóhelyen, hanem otthonában, ágyában van. Lega­lább is úgy viselke­dik. Alszik. Félig nyi­tott ajkán szuszogva, hangosan tör elő a levegő, horkol. Fejét hátra veti a szék tám­lájára, mozgatja, úgy látszik, a támla nyomja a tarkóját. Arcán mosoly játszik. Miről álmodhat? Ta­lán megkapja a ré­gen várt előlépteté­sét? Avagy hivatal- beli irigy kollégáját, akivel évek óta nem köszöntötték egymást, most az ő csoportjába osztották be ? Vagy az a csinos asszony, akinek évek óta ered­ménytelenül köszön- getett, rámosolygott? Most elkomorodik az arca, mi az, mi történt? ... Álmában talán meghallotta, hogy említett Icollégá- ja áskálódik ellene ? El kell bánni az ilyen emberrel! — mutatja a szigorú, álomban is kérlelhetetlen arc. S e pttlana.tr ban felemelkedik bal lába, és rúgást küld képzelt ellensége ke­rekebb testrésze felé. Talált. Az egyik szék hangos robajjal a föld­Nem akartam senkit — sem azokat, akik adnak, sem azo­kat akik elfogadnak borrava­lót •— megbántani. Hiszen olyan régi, rossz szokás ez, amit nehéz elhagyni. Különö­sen azoknak, akik régóta olyan szakmában dolgoznak, ahol a borravaló elterjedt. De azért nézzünk vissza a múltba, és vizsgáljuk a jelent is. Akkor a vendéglátóipari dolgozók fi­zetését és még sokakét jó­részt a borravalóra alapozták: Kiktől várták a gyéren hulló filléreket és a még gyérebben hulló pengőket? Nem a mun­kásoktól, hatnem a tókésektől, a tivornyázó, az alkohol má­morában miről sem tudó föl- desuraktól, a pénz-zel minden ajtót megnyitó gazdagoktól, és ^ másoktól. Ezek az emberek el­őtűntek. Kitől várják most a J borravalót? A hozzájuk hason- J ló munkásemberektől, alkal­mazottaktól. És miért? Talán re rúgás következtében.Uáhl&k kl es előbbi mint má_ Egy pillanatra felriad.)sokat? És miért adjuk? Talán álmosan, faz'í várjuk, hogy másik tár­sunkkal szemben előnyöket nyújtsanak nekünk? Jobb le­gyen a fekete, nagyobb a bécsi­szelet, előbb igazítsák meg a frizuránkat, bennünket vigye­nek el taxival, ha sokan var­rnak, kevésbé fájdalmasan ope­ráljon az orvos? Vajon, ez nem a megveszte­getéshez tartozik? Ha -nem, ak­kor miért emeljük fel szavun­kat, ha a tanácsnál valaki la­kásügyének gyorsabb elintézé­se végett borravalót altar át­nyújtani? Vagy ugye, az sem megvesztegetés altkor, ha egy vádlott az ügyét tárgyaló bíró­dnak néhány forintot ad, hogy otthon az ágy, ő itt )más szemszögből lásson. I Megvesztegetés ez is, az iS; tud igazán, zavarta- ^z egyik kicsiben, a másik lanul pihenni. v nagyban. — ó — i Szalai Lásdé csapódik a nagy j ff ífrik * bo'vravaló ellené- (jben, hogy udvariasabban szol­Körülnéz Nem, nem vette észre] senki... ■— gondolja, i Nem figyelnek ide az j emberek. Lehet alud­ni nyugodtan to-, vább... S már alszik is.' Újra mosoly játsza- ] dozik arcán. Hát hol) is lehetne kelleme­sebben aludni, mint a í kérgeimet Ion. szék- ( ben? A lárma elrin-] gat ja. Hiába várjal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom