Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

ttLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap ISZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyami 26. szám. ARA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. január 31. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL A» élet sűrűjében (3. oldalon) Erzsi, Gizi, Rózsi, Mari,.. 14. oldalon) KULTURÁLIS MELLÉKLET (5—6. oldalon) Rejtvény — humor (7. oldalon) A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Munkás hétköznapjaink so­rában nem jelzi e napot pi­rosbetűs ünnep, mégis szívünk szerint ünnepelünk ezen a napon, ünnepeljük az illegális Szabad Nép tizennyolc évvel ezelőtti megjelenését, emléke­zünk s összegezünk is. 1942. február 1... Ezekben a napokban nemcsak a sza­badság nyögött véres csizmák talpa alatt, vérzett az egész ország és bilincscsörgéstől volt hangos. A fasizmus felé kacsingatók és vele eljegy- zettek kegyetlen terrorral ül­dözték a nép szabadságának, felszabadításának harcosait, a kommunistákat. A munkás- osztály harcedzett pártja mégis élt, dolgozott, szava az illegális Szabad Népen ke­resztül eljutott a kizsákmá­nyolt tömegekhez. Mindez ak­kor, amikor a fasizálódó ál­lamrend fizetett sajtója, lel­kiismeretlen tollnokok száza torkaszakadtá.ból dicsőítette Hitlert, s csendörszuronyok, SS-hóhérok. között a börtö­nökbe, koncentrációs tábo­rokba, bestiális kivégzések­hez vezetett azoknak az út­ja, akik szót mertek emelni a nemzetrontás, a népellenes bűnök ellen, s az elnyomott nép igazságát hirdették. Az illegális Szabad Nép va­lóban hű meghallója volt a munkásosztály felszabadító harca kemény törvényeinek, s hű szószólója az illegalitás­ban élő Kommunista Pártnak. Tizennyolc év után a magyar sajtó mai harcosai példakép­ként tekintenek a mártírha­lált halt Rózsa Ferencre, *z illegális Szabad Nép főszer­kesztőjére és Schönherz Zol­tánra, akik haza- és ember­szer etetükkel, szocialista hu­manizmusukkal és tántbrítha- tatlan bátorságukkal halha­tatlan példaképeivé váltak a kommunista újságírás új nem­zedéke számára. Ünnepelünk, emlékezünk... E kettő — munkánk íratlan törvényei szerint — szinte le­hetetlen anélkül, hogy egyút­tal ne összegeznénk is. Hűsé­ges, ugyanolyan elszánt köve­tője, harcostársa volt-e a fel­szabadult magyar sajtó a pártnak, mint a Szabad Nép, amely a napvilágtól elrejte- zetten, a föld alól tartotta magasra a Kommunista Párt harcainak zászlaját? Ha végigtekintünk az évek már mögöttünk lévő 15 kilo­méterkövén, nyíltan válthat­juk, hogy igen. Szándékunkban mindenkor tántoríthatatlan hűséggel közvetítettük és köz­vetítjük ezután is a párt sza­vát, és nem akarunk más ügyet szolgálni, mint a szo­cializmust építő népünk ügyét. Ellenségeink gyakran fe­nekednek, sajtónk szabadsá­gát rágalmazzak. Valójában az fáj é gyakran krokodil­könnyeket hullató nyugati uraknak, hogy miután népünk élete megváltozott, az, amit a Nyugat ért »sajtószabad­ság« alatt, annak a munkás­paraszt államban, a nép ál­lamában nincs helye! Ezek az urak azt fájlalják, hogy nem a tőkéseket segítjük a kizsák­mányolásban, s nem uszítunk vérhabos szájjal háborúra. Napjainkban a szocializmus építéséért és építésében küzd, fáradozik dolgozó népünk. E történelmet alakító gigászi munkában a sajtó a párttól, a néptől kapott posztján áll. Hogy mennyire így van, bizo­nyítják a munkás- és paraszt- olvasók levelei. A munkások és parasztok tömegesen for­dulnak bizalommal a pártsaj­tó felé, magukénak érzik és vallják azt, mert egyre inkább azt látják és tapasztalják, hogy sajtótermékeink a nép hangját közvetítik. Emlékezünk, összegezünk... Éppen ezért a magyar sajtó napján nem feledkezhetünk meg azokról az emberekről sem, akik napról napra azon fáradoznak, hogy a párt sza­va az újságokon keresztül el­jusson a dolgozók széles tö­megeihez. Az ünnep alkalmá­val meg kell emlékeznünk lapterjesztőink munkájáról is, méghozzá hálával és köszö­nettel, mi több, buzdítással, hogy szép feladatukat végez­zék ezután is hivatásukhoz illő kitartó szorgalommal. Elvitathatatlan tény, hogy a magyar sajtó az ellenfor­radalom leverése óta új, ter­mékenyebb korszakába — mondhatnánk felnőtt korba lépett, sokat fejlődött, sok eddig nélkülözött értékkel, színnel lett gazdagabb. Eehet­ne másként? Aligha! Hiszen napi munkánkban a kommu­nista sajtó legjobb hagyomá­nyaira támaszkodhatunk, vál­lalva a küzdelmet, a harcot népünk jólétéért, a szocializ­mus és a világbéke gyakor­latban való megvalósításáért. A mai magyar sajtó büszke arra, hogy az emberiség ta­vaszán korunk lelkesítő teen­dőinek, rohamosan születő eredményeinek, a nagy töme­geket érdeklő és érintő prob­lémáknak, a szocializmus építésének hű krónikása le­het. Ezt a szerepet, hivatást kívánjuk betölteni az ország­építésben továbbra is népünk hűséges szolgálatában. Örömmel üdvözöljük a Szovjetunió kezdeményezését és felhívását Az országgyűlési ülésszak harmadik napi tanácskozása szombaton néhány perccel tíz óra után kezdődött meg. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock JerJ), Kállai Gyula, Kiss Károly, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az /MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czottner Sán­dor, dr. Doleschall Frigyes, Incze Jenő, Kis­Az országgyűlés szombati ülése házi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Lo sonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Révész Géza, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több veze­tője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Az országgyűlés a napi­rend szerint a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak a világ minden államának parlamentjé­hez és kormányához intézett felhívását tár­gyalta. Kiss Károly, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a külügyi bizottság elő­adója lépett az előadói emelvényre. Kiss Károly beszéde Bevezetőben elmondotta, hogy az országgyűlés külügyi bizottsága megvitatta a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának a világ parlamentjeihez és kor­mányaihoz intézett felhívását, és a külügyi bizottság a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánnyal közösen határozati javaslatot terjeszt az ország- gyűlés elé. — Az elmúlt másfél évtized­ben — mondotta ezután — tör­ténelmi jelentőségű változá­soknak voltunk tanúi és va­gyunk tevőleges részvevői. A szocialista világrendszer kiala­kulásával és megszilárdulásá­val az emberiség leghőbb vá­gyának, a tartós béke megte­remtésének hatalmas erkölcsi és anyagi bázisa jött létre. A szocialista világrendszer gyors ütemű fejlődése, előrehaladása napról napra közelebb hozza azt az időt, amikor teljesen ki tudjuk kapcsolni a nemzetkö­zi életből a, háborút, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközét, és ma­radéktalanul megvalósíthatjuk a nemzetközi kapcsolatok gya­korlatában a különböző társa­dalmi rendszerek békés egy­más mellett éléséről szóló leni­ni tanításokat. Napjaink nemzetközi életére már a magasszintű tárgyalások sorozata a jellemző, és egyre inkább ezek a tárgyalások vál­nak a vitás nemzetközi problé­mák megoldásának fórumává. Rendkívül nagy jelentősé­gű esemény volt a szovjet békekezdeményezések so­rában a Szovjetunió Leg- , felső Tanácsának határo­zata a szovjet fegyveres erőknek egyoldalú, nagy­arányú leszereléséről. Ez a határozat újabb fényes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió — a szocializmust építő országokkal egyetemben — nemcsak szavakban képvise- az általános és teljes lesze­relés gondolatát, hanem annak megvalósítására példát mutat­va, kész megtenni az első lé­péseket is. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának határozata ékesszó­lóan hirdeti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete XIV. közgyűlésén beterjesztett ál­talános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslat nem ábránd és utópia, hanem meg­valósítható. Kívánatos: a Szovjetunió példája arra ser­kentse a többi nagyhatalma­kat, hogy a szavakról térje­nek át a tettekre — folytatta, s megállapította: a Szovjet­unió azzal, hogy egyoldalúan rálépett a leszerelés útjára, to­vább sokszorozza azt az óriási erkölcsi erőt és tekintélyt, me­lyet a szocialista világ követ­kezetes békepolitikájával az emberiség legalapvetőbb és legfontosabb érdekeinek kép­viseletében már eddig is ki­vívott. Ma, amikor a szocialista világ olyan hatalmas erő­megnyilvánulásainak va­gyunk tanúi, mint a csen­des-óceáni szovjet óriás- rakétakísérletek, akkor még hatványozottabban tölt el bennünket az öröm és büszkeség tudata, hogy mi is ehhez a közösséghez, a szocializmust építő nemzetek nagy családjá­hoz tartozunk. A nagy világesemények köze­pette tudatosabbá válik mind- annyiunkban, hogy a történe­lem a mi szocializmust építő, békés munkálkodásunkat is úgy könyveli el, mint hozzá­járulást az emberiség boldo­gabb jövőjének megteremtésé­ért vívott harchoz. Ez a büsz­ke tudat fűti a szocialista tá­bor népeit, és ez ad erőt ah­hoz is, hogy sikerrel harcol­junk továbbra is a hideghábo­rú, az agresszió lovagjai ellen — mondotta, majd így folytat­ta: A nemzetközi feszültség fenntartására és fokozására irányulnak azok az erőfeszíté­sek, amelyeket Nyugat-Német- országban Adenauer kancellár vezetésével a bonni kormány tesz a fasizmus és a militariz- mus felélesztésére, a nagyha­talmak tárgyalásainak meg­akadályozására. Igen jelentősnek tartjuk Walter Ulbricht elvtárs kez­deményezését a német kérdés békés rendezésére. Ulbricht elvtárs Adenauerhez intézett levelében javasolja, hogy ül­jenek le tárgyalni, válassza­nak össznémet bizottságot, és tartsanak népszavazást mind­két Németországban a teljes és általános leszerelésről, a bé­keszerződés megkötéséről. Egyetértünk azzal, hogy Né­metország újraegyesítésének egyetlen járható, útja a béke- szerződés megkötése a. két, ténylegesen fennálló német ál­lammal. Ez szükséges Európa békés nyugalmi helyzetének megteremtéséhez, mert a nyu­gatnémet revansdsta katonai körök politikája katasztrófá­hoz vezethet. Távol-Keleten a feszültség szítására irányul az a lépés, amelyet az amerikai —japán katonai szerződés megkötésével tettek Washing­tonban. Ezek a jelenségek ar­ra figyelmeztetnek bennünket, hogy erőnket megsokszorozva kell munkálkodnunk az élet valamennyi területén a szocializmus építésében, hogy hazánk még tevőlege­sebben és hatékonyabban járuljon hozzá az egész szocialista tábor további erősödéséhez. A magyar dolgozó nép lelkese­déssel és büszkeséggel vállalja azt a kötelezettségét, hogy mi­nél előbb felépítjük hazánkban a szocialista társadalmi rend­szert, és. még erőteljesebben támogatjuk a szocialista tá­bor nagy családjának a tartós béliéért, az emberiség virágzó, szebb jövőjének megteremté­séért folytatott nagyszerű har­cát A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának felhívásához csatla­kozva az egyedüli helyes utat követi népköztársaságunk tör­vényhozót estülete. E határo­zatban kifejezett megnyilatko­zásunkkal a békéért , a bizton-. Ságért, a tartós béke megte- j remtéséért harcolók sorait erősítjük — mondotta, majd felolvasta a következő határo­zati javaslatot: Határozati javaslat, a magyar országgyűlés, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány válasza a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatára és felhívására Jól dolgozott a múlt évben Szabó Károly, a kapolyi Szabadság Tsz zetorosa. Meg is látszott zárszámadáskor az eredménye: 35 979 fo­rint volt az évi keresete. Képünkön: Szabó Károly (balszélen) alá­írja az átvételi elismervényt, A magyar országgyűlés és a forradalmi munkás—pa­raszt kormány a magyar nép­pel együtt szívből köszönti a Szovjetunió Legfelső Taná­csát abból az alkalomból, hogy nagy jelentőségű törvényt al­kotott a Szovjetunió fegyveres erőinek újabb jelentős csök­kentéséről, és felhívással for­dult a világ minden népe kor­mányához és országgyűléséhez a nemzetközi feszültség továb­bi enyhítése érdekében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ez a határozata valóban az emberiség életének legidő­szerűbb és leglényegesebb ügyét érinti. Előrehaladásunk a tartós béke útján, az általá­nos és teljes leszerelés s a há­ború végérvényes kiküszöbö­lése felé, lényegesen befolyá­solja a jelenlegi és a jövendő nemzedékek sorsát, A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának a fegyveres erők létszámának újabb nagyarányú csökkentése. Ez a példamutatás szerves része és újabb nagy eseménye annak a harcnak, amelyet a Szovjetunió a többi szocialista országgal és a világ vala­mennyi békeszerető népivel együtt a háborús veszély végle­ges elhárításáért, a tartós bé­kéért vív. Boldogok vagyunk, hogy kortársai, tanúi és része­sei lehetünk ennek a történel­mi jelentőségű, sorsdöntő ese­ménysorozatnak, amelynek a legutóbbi időben kiemelkedő állomása az ENSZ-ben beter­jesztett szovjet javaslat az ál­talános és teljes leszerelésre, és most, példaként a többi nagyhatalom számára, a szov­jet hadsereg létszámának egy­oldalú újabb nagyarányú csökkentésére. A Szovjetunió az a hatalmas ország, az a nagyszerű nép, amelynek csodálatos tudomá­nyos eredményei az első ember alkotta csillaggal gazdagították a világmindenséget, és a Föld lakóinak kézjegyét idegen égi­testre juttatták el, most ismét az egész emberiség sorsára kedvezően ható nagyjelentősé­gű cselekedetet hajt végre. A Szovjetunió elhatározása és annak követése, az általá­nos és teljes leszerelés nagy programjának megvalósítása lehetővé tenné, hogy óriási anyagi és szellemi erők sza­baduljanak fel az emberhez méltó élet megteremtésére a Föld egész kerekségén. A szov­jet példa minden kormányt, minden népet, elsősorban a nyugati hatalmakat, arra hív, hogy nem várva meg a lesze­relésre vonatkozó nemzetközi megállapodások létrejöttéi, in­duljanak el tényleges léptekkel a leszerelés felé vezető úton. A Szovjetunió elhatározása és felhívása nagy erőt sugároz. A Szovjetunió hatalmas politi­kai, gazdasági, tudományos és haditechnikai sikerei őrizték meg eddig a világot a harma­dik világháború kirobbantásá­tól. A Szovjetunió az újabb nagyarányú leszerelésre vo­natkozó határozatot most is úgy hajtja végre, hogy köz­ben a világ népei békéjének megőrzéséhez és megvédéséhez szükséges hatalmas erők ren­delkezésre állnak. A Szovjetuniónak erkölcsi és anyagi ereje tudatában szüle­tett elhatározása lényegesen hozzájárul a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez, a köl- 1 csönös bizalom légkörének erősödéséhez. A népek láthat­ják, hogy a Szovjetunió javas­lata az általános és teljes le­szerelésre vonatkozóan reális, és a béke őszinte szándékától vezérelve egyoldalú gy:|:orlati lépéseket is lehet tenni a ja­vaslat megvalósításához Vezető úton. A dolgozó magyar nép a vi­lágnak ahhoz a részéhez tarto­zik, amelynek vezető ereje a j nagy Szovjetunió. A Szovjet- j unió Legfelsőbb Tanácsának ! határozata és felhívása hiztmy- jsága annak, hogy békés fejlő­désünk fő biztosítéka a szo­cialista tábor ereje, amely le­hetővé teszi a különböző rend­szerek békés egymás mellett élését, megnyitja a békés ver­seny kibontakozását s a tartós béke korszakát. A Magyar Népköztársaság számára a Szovjetunió és a többi baráti ország ereje és együttműködé- I se a béke védelmében lehetővé j teszi, hogy költségvetésének j csak mintegy négy és fél szá- , zalékát fordítsa honvédelmi I célokra, s az így megtakarított összegeket a dolgozó nép gaz­dasági, szociális és kulturális felemelkedését szolgáló célok gyorsabb megvalósítására hasz- : '.’hassa fel. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom