Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Vasárnap, lí)6ö. január SÍ*

R« Gaulle rádióbeszédének visszhangja

NEMZETKÖZI SzEMLE

Afriksi reflektorfényben

Évszázadokon át a rejtelmes történetek földje

és a gyarmatosító kalandorok szabad vadászterülete volt Afrika. Az utóbbi esztendők eseményei, a történelmi változások azonban mélyreható következményeket idéztek elő Afrikában is. A Nyugat nagy világlapjainak riporterei nem minden alap nélkül kiáltanak fel tudósításaikban: »Afrikában megmozdult alattunk a föld!« »Afrika ébred!« — és így tovább. Érdemes összehasonlítani a régi és az új Aírika-térképet is. Az őslakosság egyre több helyen követeli jussát, s rázza le magáról a gyarmattartók igáját. A hét legjelentősebb eseményei például mind összefüggésben vannak az afrikai népek függetlenségi törekvéseivel. Nagy-Britannia gyarmatügyi minisztériumában afrikai bennszülött vezetők tárgyalnak Rhodézia és Nyaszaföld további sorsáról. Közben MacmÁllan angol miniszterelnök Nyaszaföldön tett látogatását kíméletlen rendőrterror kísérte, mert a bennszülöttek Blantyre-ben Macmillan kocsijának közeledtére »Pokolba a föderációval!« »Bocsássák szabadon dr. Bandát!« feliratú zászlót lobogtattak. Párizs is fekete vendégeket fogadott. Szenegál és Szudán képviselőivel valamilyen békés megoldást keresnek, természetesen olyant, amelynek révén a francia kormány ezeket az országokat a francia közösség keretein belül megtarthatná, de azért legalább formailag növelné ezeknek az országoknak függetlenségét. Brüsszelben, Belgium fővárosában mind több engedményt ad a belga kormány a kongói képviselőknek, s most már bizonyos, hogy 1960. június 15-én kimondják Belga- Kongó függetlenségét. Ez csak az első lépés, sok kemény küzdelem vár még a belga-kongói függetlenségi mozgalomra, hogy kivívja az ország teljes függetlenségét. A tárgyalásokon az Abake-mozgalom képviselője határozottan követelte, hogy a kormányhatalmat haladéktalanul ruházzák át az afrikaiakra.

Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban a Neue Zürcher Zeitung január 24-i vezércikkében elismeri, hogy Fekete-Afrikában a bennszülött népeknek ma már olyan képviselői vannak, akik minden tekintetben egyenrangú félként tárgyalhatnak az európai kormányfér- fiakkal, mert ezek az afrikai vezetők »európai kategóriákban gondolkodnak, s európai kategóriák szerint érvelnek is«.

Ez a figyelemre méltó jelenség az afrikai népek tuniszi értekezletén szinte elementáris erővel nyilvánul meg. A ma még elnyomás alatt vagy függőségben élő népeknek nagy önbizalmat ad harcuk fokozásához Guinea és Ghana példája is. Nkrumah, a Ghánái Köztársaság miniszterelnöke ezt üzente a tuniszi értekezlet résztvevőihez: "Egy afrikai sem érezheti magát szabadnak, amíg más afrikaiak rabszolgaságban élnek. Támogatjuk a nyaszaföldi, rhodéziai, a kenyai, a kameruni, a belga-kongói és az algériai testvérek hősies harcát!« Az arab és a néger vezetők hangsúlyozzák, hogy az 1960-as esztendő az afrikai függetlenség és a szabadságharc befejező szakaszának kezdete lesz. Ezt a harcot különös súllyal támogatja Tunézia és Marokkó. Mint ismeretes, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front segítséget kért az értekezleten résztvevő országoktól. Alig hangzott el a felhívás, Ben Barka, a marokkói népi erők uniójának elnöke kijelentette, hogy pártja az elsők között lesz, amely önkénteseket küld Algériába.

Algéria és Dél-Aírika az a két terület Afrikában, ahol a fehér lakosság nemcsak a gazdasági és politikai hatalom szempontjából van túlsúlyban, hanem számarányát tekintve is jelentős tényezőt képvisel. A fehér lakosság minden erejét megfeszíti régi kiváltságainak megtartása végett. Amint az algériai események bizonyítják, ezek a fehér gyarmatosítók nem riadnak vissza a legvégső eszközöktől sem, ha arról van szó, hogy — ahogyan ők mondják — »Algéria francia maradjon«. Algéria természetesen sohasem volt francia, a franciák itt csupán a gyarmatosítók szerepét töltötték be, az ország természeti kincseinek gazdag haszonélvezői lettek. S amíg Afrika többi részébén egymás után váltak függetlenné vagy legalábbis formailag függetlenné az egyes afrikai államok, Algériában az őslakosság jogaiért harcoló nemzeti felkelő mozgalom még ma sem jutott győzelemre.

nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet arról

szó, hogy Afrikát vagy annak akármelyik területét továbbra is gyarmati sorsban tartsák. Maga de Gaulle tábornok is erre a józan belátásra kényszerült e napokban sokat idézett szeptember 16-i rádióbeszédében. Ugyanis Franciaország nevében kötelezettséget vállalt, hogy a béke helyreállítása után, legkésőbb négy éven belül népszavazással dönthetnek az algériaiak sorsukról. Ezután a franciák számára is újabb népszavazást rendeznek, hogy jóváhagyják az algériaiak választását. A továbbiakban három lehetőséget vázolt fel de Gaulle az algériaiak előtt. Az első, hogy elszakadnak Franciaországtól. Ezt »valószínűtlennek és szörnyűnek« mondta, szerinte ez csak »nyomort, politikai zűrzavart és kommunista diktatúrát« hozhatna. Franciaország ez esetben is mindenképpen biztosítaná a maga szaharai kőolajának kiaknázását és eljuttatását a Földközi-tengerhez... A második lehetősége, teljes franciásodás. (Tartózkodott az integráció szó használatától.) A harmadik lehetőség: külön algériai kormány megalakítása az algériaiak kormányzására. Ez a kormány Párizs segítségére támaszkodnék, és szorosan együttműködne vele gazdasági, közoktatási, hadügyi és külügyi téren. Ebben az esetben Algéria belső rendszere föderális jellegű lenne, amely megadná a különböző népközösségek együttélésének biztosítékait.

De a de Gaulle tábornokot hatalomra segítő szélsőjobboldali gyarmatosítóknak, az űn. ultráknak ebből elegendő volt meghallaniuk a tábornok különben igen ködös ígéretében azt a kifejezést, hogy »az algériaiak gyakorolhatják önrendelkezési jogukat«, máris »Algéria feladásának« jeleit vélték felfedezni, s nyomban megkezdték egy puccs előkészítését, majd véres összeütközést provokáltak az algíri utcákon; a városok életét megbénították, á szembeszegültek a kormány intézkedéseivel. A francia kormányt az algériai helyzet szinte válságba sodorta, Franciaország az elkövetkező nemzetköár értekezleteken csak nagyon megcsappant-erővel és tekintéllyel képviselheti majd álláspontját, ha az algériai kérdést sürgősen meg nem oldja. Egyfelől teljesen lehetetlen ma már az, hogy Algériában gyarmati rendszert tartsanak fenn; lehetetlen az is, hogy az algériai bennszülött lakosság jogos követeléseit, felszabadulási és függetlenségi mozgalmát fegyveres erővel vérbe fojtsák; másrészt viszont Algériában a francia gyarmatosítók elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy továbbra is — ha kell, a barikádokon — küzdjenek az algériai nép szabadságmozgalmának vérbefojtásáért. A francia kormány ezeket a követeléseket nem teljesítheti, hiszen nemcsak Afrika népeinek egyöntetű tiltakozásával találná magát szemben, nemcsak azt kellene tapasztalnia, hogy Ázsia népei is teljes erővel támogatják az algériai nép függetlenségi mozgalmát, hanem azt is látnia kellene, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sem nézi szívesen az algériai események alakulását.

A francia közvélemény és maga Franciaország népe nem azonosítja magát az ultrák törekvéseivel. A 45 millió francia nem azonos a másfélmillió algériai gyarmatossal. ,A francia nép elítéli az ultragyarmatosítók magatartását, s nemcsak támogatja a francia kormányt a fasiszta ultrákkal szemben, hanem erélyes intézkedéseket is követel a lázadás elfojtására.

Az amerikai tudósok elítélik dr. Teller hidegháborús nyilatkozatát

Gaulle tábornak péntek i. . . rádió- és televíziós beszédéi — mivel az lapzárta után érkezett — nem közölhettük. A következőkben foglaljuk össze a beszéd lényegét:

1. Megbélyegezte az algíri zendülok eljárását;

2. követelte a hadsereg minden egyes tagjanak kétségbevonhatatlan hűséget;

3. kijelentette, hogy nem másítja meg algériai önrendelkezési politikáját.

Az AP jelentette, a de Gaulle beszédéről készített televíziós filmet két lök haj tá- sos vadász gép vitte Algériába, hogy a francia televízió adásával egyidejűleg ott is közvetíthessék.

rARizs

(MTI). A TASZSZ így jellemzi de Gaulle tábornok péntek esti rádió- és televíziós beszédét erről szóló ismertetésében:

»De Gaulle határozottan megerősítette 1959. szeptember 16-án körvonalazott algériai politikáját, amelynek feladását akarják kicsikarni az algíri zendülő, gyarmatosító elemek.«

Az UPI a beszédet kommentálva rámutat, de Gaulle »utasította az ingadozó francia, hadsereget, hogy áflitsa helyre a rendet a zendülő Algírban, és szükség esetén számolja fel a zendülő erőket.« Most minden attól függ, hogy az Algériában állomásozó hadsereg az ultrák ellen fordul-e — írja az UPI tudósítója;

Az AP algíri tudósítója »meg nem alkuvómak« nevezi de Gaulle beszédét, amelyből világosan kitűnik, hogy

aa elnök »mint az állammal szembeni bűncselekményt elkövető személyekkel« kíván bánni a zendülés vezetőivel.

Algírban — jelenti az AP és az UPI — a barikádokon tartózkodó zenöülők és az őrt- álló katonaság feszült figyelemmel hallgatta a .beszédet. A katon;*' nagy része — főleg a tisztek — vigyázzállásba merevedett.

A tisztikar körében az első visszhang az, hogy »ez a beszéd, amelyre a hadsereg vár — az erőskezű parancsnak hangja,« Az AP szerint többen kijelentették, hogy mint katonák készek végrehajtani a parancsokat a nemzet érdekében »feltéve, ha ezek a parancsok nem embertelenek.«

A barikádokon tartózkodó

zendülok — mint nyugati hírügynökségek jelenük — nyomban a beszéd elhangzása után »akasztófára de Gaulle-Ial!« kiáltozásba kezdtek.

A zendülok vezére, Ortiz, nyugalomra intette őket. és be- jeleutette: »Holnap meghozzuk a döntéseket, amelyekre vártok.«

Az UPI rámutat, hogy de Gaulle a zendűlők követelése ellenére »nem nyilvánította Algériát francia megyévé.«

Az AP szerint egyesek figyelemre méltónak tartják de Gaulle-nak azt a kijelentését, hogy a »rend helyreállításának több módja is van«. Ezt ugyanis úgy értelmezik, hogy de Gaulle nem feltétlenül szándékozik erőszakot alkalmazni.

Az UPI rámutat, hogy de Gaulle nem használta a »polgárháború« kifejezést, nem adott ki ultimátumot, és nem Utasította a hadsereget, hogy tüzeljen a zendülőkre. A rend helyreállításának részleteit De- louvrier főmegbízottra és CJialle t á homok főparancsnokra bízta.

Harold King, a Reuter párizsi tudósítója szerint Franciaország kedvezően fogadta a beszédet.

Párizsi politikai megfigyelők úgy vélik, hogy

de Gs’j'lc beszédét az algíri 7 dűlők vezetői kére! « visszautasítják;

a kévéd-' 'szélsőséges na» eionali.v ■ ’ meik magatartása

kétséges határozottan megvan az esély azonban arra, hogy a beszéd a hadsereget de Gaulle és a törvényes- kormány támogatására tömöríti.

WASHINGTON

Mint a Reuter jelenti, nem hivatalos washingtoni körökben mély benyomást keltett de Gaulle rádióbeszédének kemény hangja. Általános a rokon szerv de Gaulle iránt, és az első amerikai visszhang kedvező.

Amint a beszéd szövege ismeretessé vált, azonnal eljuttatták azt Herter külügyminiszterhez és más vezető tisztviselőkhöz.

Ugyancsak a Reuter jelenti, amerikai szenátorok egy csoportja pénteken felszólította Eisenhowert, hogy határozott nyilatkozattal szálljon síkra de Gaulle mellett az algériai válságban.

LONDON

Angol hivatalos körökben de Gaulle beszédében biztató jelet látnak arra, »hogy az elnöknek sikerül majd megoldani az algériai problémát.«

Még nem foglaltak állást, de mint a Reuter jelenti, nem titok, hogy a hivatalos angol közvélemény fenntartás nélkül támogatja de Gaulle-1.

PÁRIZS

Az AFP késő esti jelentése szerint pénteken este ismét visszaállították a cenzúrát Algériában. Ez a rendelkezés azonban csak a helyi sajtóra vonatkozik, és nem érinti az anyaországba küldött tudósításokat

Párizs (MTI). Az Algériából Párizsba érkezett hírek azt mutatják, hogy de Gaulle tábornok rádióbeszéde nagy hatást gyakorolt mind a hadseregre, mind Algéria európai lakosságára. Algír válasza még várat magára: az első jelekből arra lehet következtetni, hogy a lázadók vezérei nem hajlandók feladni ellenállásukat Ortiz és Lagaűlarde szombatra virradóra egész éjjel tárgyalt, és csatlakozott hozzájuk a hírhedt fasiszta ügyvéd-képviselő: B iaggi is.

Az Algírban állomásozó ejtőernyősök parancsnokságán »keserű szavakkal« fogadták az államfő beszédét. De Gaulle kijelentései »lerombolták azt a reményüket«, hogy a barikádokon át nagy megbékélés jöhet létre ...

A párizsi lap egy másik algíri jelentésében nem tartja lehetetlennek, hogy valamilyen megállapodás történjék a rend helyreállítására — vérontás nélkül.

Mindenki tudja Algírban — írja a Figaro —, hogy a katonai parancsnokok felvették a (kiapcsofatolt, tárgyalásokat folytatnak, s »tömegmészárlás nélkül akarják tisztázni az algíri szörnyű félreértést, amelyet néhány összeesküvő kihasznált.«

A francia rádió algíri jelentése szerint a hadsereg tisztjeinek többségére mély hatást gyakorolt de Gaulle tábornok beszéde. Hírt adott a francia rádió arról, hogy Oranban az élet visszatért rendes kerékvágásába, a barikádokat eltávolították. a területi- önvédelmi egységek hűséget fogadtak Gambiez tábornoknak, a katonai parancsnoknak. A sztrájk, megszűnt. Algírban szombaton reggel merrie'entek az utcákon az első trolli buszok és autóbuszok. A területi önvédelmi egységek tasiai parancsot kaptak: jelentkezzenek

Az AFP jelentette gyorshírben, az orani úgynevezett területi gárda Gambiez tábornok és de Gaulle felhívása után elhatározta, hogy csatlakozik a hadsereghez.

KAIRO

Az AP jelentése szerint az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának egyik tisztviselője pénteken kijelentette, hogy kormánya kérni szándékozik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását.

A legújabb algériai fejleményeket — tette hozzá — az ideiglenes kormány mint a nemzetközi békét fenyegető és az algériaiak életét veszélyeztető eseményeknek tekinti. Az ideiglenes kormány azt akarja, hogy az ENSZ szavatolja Algéria kilencmillió muzulmán lakosának jogait és biztonságát.

Az UPI rövid ismertetőt ad a francia hadsereg erejéről és alakulatainak elhelyezkedéséről, s hozzáfűzi, hogy az algériai válságban a hadsereg kezében van a helyzet kulcsa.

Nemrég kiadott hivatalos NATO-adatok szerint a francia fegyveres erők létszáma megközelítően egymillió. Ebből mintegy 400 000 katona állomásozik Algériában. 50 000 főnyi francia katonaság a NATO-haderő részeként Nyu- gat-Németonszágban, mintegy 60 000 ember a francia közösség különböző területein és 10 000 ember tunéziai és marokkói támaszpontokon tartózkodik. A fennmaradó csaknem fél millió katona alkotja az anyaországi haderőt (MTI)

tes, a barikádok mögött ezek a milicisták álltak. Az algíri nemzetgyűlési képviselők

szombaton reggel összeültek, hogy megfogalmazzák válaszukat de Gaulle tábornok beszédére.

Algírban pénteken este felhőszakadás söpört végig. A barikádok elnéptelenedtek. Szombaton is zuhogott az eső, és ez nem a lázadóknak kedvez: esőben nem gyűlnek ösz- sze tömegek, és nehéz őrséget állítani a torlaszokra.

Ellentétek a francia kormányban

Napról napra világosabban megmutatkozik, hogy az algíri lázadás megosztja a francia kormány sorait. A párizsi sajtó nyíltan beszél arról, hogy a köztársasági elnök körül csoportosuló de Gaulle-hű miniszterek táborával egyre szélesebben áll szemben Debré híveinek csoportja. Couve de Murville külügyminiszter,

Michelet gazdaságügyi miniszter, Stidreau lakásépítési miniszter, Malraux, a kulturális ügyek minisztere, Jacguirwt, a papíron a jobboldali függetlenekhez tartozó, valójában azonban degaulleista érzelmű államminisztar és Joxe köz- oktatásügyi miniszter alkotja a kormányon belül de Gaulle tábornok táborát.

Párizsi politikai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy az algíri lázadás problémájának megoldása után kormány- átalakításra kerül sor, mivel tarthatatlanná vált a két tábor szembenállásából adódó helyAllamellenes bűncselekményt elkövetőket ítéltek el Zágrábban

Zágráb (Tanjug). A zágrábi kerületi bíróság büntető tanácsa pénteken hirdetett ítéletet Rudi Jerak ferencesrendi szerzetes és 15 vádlottársa bűnperében.

A bíróság Rudi Jerak fővádlot- tat államellenes tevékenység, valamint a fennálló társadalmi és állami rend ellen kifejtett propaganda és soviniszta tevékenység bűntettében mondta ki bűnösnek, és 13 évi szigorított börtönre ítélte. A 13 vádlottat a bíróság tíz hónaptól 11 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott, kettőt pedig felmentett. (MTI)

London (MTI). Dr. E. Teller amerikai atomtudós, akit a »hidrogénbomba atyjának« neveznek, nyilatkozatában sürgeti az Egyesült Államokat, dobja sutba a különböző leszerelési terveket, folytasson föld alatti atomrobbantási kísérleteket, és fordítsa minden erejét egyre tökéletesebb atomfegyverek előállítására.

Az Amerikai Tudósok Szövetsége válaszolva Teller felhívására, nyilatkozatában azzal vádolta meg az atomtudóst,

hogy a nem ellenőrizhető föld alatti atomrobbantási kísérletek sürgetésének célja a Szovjetunióval kötendő egyezmény kijátszása.

Az atomkísérletek betiltásával kapcsolatos genfi tárgyalások fő akadálya nem a Szovjetunió állítólagos merev magatartása, hanem az a tény, hogy az Egyesült Államoknak nincs határozott politikája ebben a kérdésben — hangoztatja nyilatkozatában az Amerikai Tudósok Szövetsége,

központjukban. Mint terriere- zet (MTI)

A Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítójának helyzetjelentése