Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 ▼asárnap, I960, január 24. KOVÁI LŐRINC // LENINRŐL... (Január 21-én múlt harminchat éve, hogy meghalt Lenin elvtárs) Nyugodt, fenségesen nyugatit az ő arca ott a mauzóleum halványrőt lényében a ravatal körvonalai között. Pedig ő is csak szenvedett, mielőtt átlé ság lassú, ünnepélyes áramlás- 51 sál körülfolyt új fekhelyére. Szenvedett. Mégis nyűgöd1, bölcs, fenséges-élőn gunyoros ez a soha nem halványuló arc. * * * va az engedélyt a látogatásra, zenése, amely megtorpasztja a toztasson, küzdjön... Eljusson magyarázkodott valaki: haldoklót a halál hűvös fekete azokhoz, akik olyan közel vo ­— Mi négy napot utaztunk sátrának küszöbén. A halvá- tak mellette, es akiket mégis falunkból ebben a nagy hideg- nyúló érzések felrebbentek. A mint láthatatlan fal választó - ben... Innen 1200 verszt, .beteg szólná akart. Barátságos, ta el tőle a börtönorok szuro- . Archangelsk mellett, mert min- lágy, becéző szót keresett, nyalnak keskeny pengeje. pett volna ide a mauzóleum- denfé]e\írek járnak. Még azt 0f/at ami megmarad, mert béna pillanatban tálán jobban ba, a soha el nem apadó soka- ^ mopdiák meghalt már Vla- örökké belevésődik a nagycsiz- tudta, mint barmikor hogy dimir Iljics... Még azt is, más, kék szemű kisfiú leikébe, ezen fordul meg mi d n. hogy halálán van. Hát mi itt és talán legenda lesz ott a Az öreg Par“^t megérezte né'nányan elhatároztuk, elme- messze-messze erdők között el- bilmcsbevert g j> gyünk megkérdezzük, mi igaz, vesző faluban... összeszedte nek er ej et Ügy rnozduU rneg, mi nem.. minden erejét. Világon átröp- mint most itt, a beteg,zobaten ... . ... A szavak lassan hullámzót- penő szavakat, népek, osztó- az agyon a homályos A keskeny, hosszúkás, de tak. A folyosóról a nyitott aj- lyok sorsát hirdető vaske«,, kan ránc vibrált.£ tiszta, nagy ablakos szobában tó keskeny résén át ázott, ne- erős, kemény ajka megmozdult. szemeKDen a gonuoi io a januári alkonyat kékes fél- héz, paraszti ruhák szaga, friss De a hűvösség újra elömlött V , , ,, .. homálya terjengett. Az ablak- hideg levegő és az izgatott vá- testén, és csak agyán siklott teinomaiyoa nunoii. párkányon felhalmozódott vas- rakozós meghatározhatatlan tisztán nyugalmat hordozva az A IO§°ly 13 erezte a naiai nu- kos puha havon a már kigyúlt lüktetése áradt: a beteg szólni emlék. utcai lámpa lassan erősödő akart: »Engedje be őket, La- Ügy érezte, már látta vala- esillogása vibrált. A beteg ma- cisz elvtárs!« De mellére irgal- mikor régen... régen ezt a gasra megtámasztott párnákon, matlan súly nehezedett. A pár- kisfiút. Így, ormótlan kucsmá­iéiig ülve feküdt ágyán. Ha- nák egyszerre mintha jéghide- ban kicsi fején. Nagy csizmá- talmas homloka úgy derengett - gek lettek volna. És a dermesz- ban, felnőttekről lekopott, tér- a félhomályban, mint a tél ha- tő hűvösség lassan ömlött el dig érő ócska kabátjában... va. Arca sovány, beesett volt testén ... Az emlék élesebb lett, meg­Az őr komoran, feszülten te,t élettel. ^ ^ ^ „„ „„ _____________ n ézte a faluküldöttek némán, |gSII, Í3tÍ3, Í3ÍÍ3. Ak- san egyszerűen megcsillant az ... , „ levetett sapkával figyelő cső- , történt rdgen régen ami- alapfogalom, melyért küzdött: az alig eszrevehetoen mongo- partját A polgárháború ko- «£ ™re AleXandr a bitó- Az ember... Az ember úgy, !“s’..,"lely.er! ul° SZ€‘”1e.ben rán őszülő hajú veteránjai £a alá . lépett a forradalom ahogyan ő ifjú rajongással el- tozott olykor a januaii _ este meliett kendős erős asszonyok, ügyéért gs öt megbilincselve képzelte, az ember úgy, aho- dermeszto kodehez hasonló ho- a nehéz esztendőkben acella vitték messze jeges északra a gyan ő már olykor megírta első maly, es ahogy nyitott szájjal cdzödött fiatalok között, a fel- él Léna partján, az örök írásaiban, az ember, amilyen­nőitektől levetett vaskos, vat- etoeLő börtönébe a cár nek ő látta és harcra hívta. az immár nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli el­pusztíthatatlan élettel. Csak vös árnyékát. Még jobban elő rehajolt. Nem hallotta, mint mordul fel az őr. Nem látta, mint billen a hosszú, három­élű szurony szürke pengéje... Ügy érezte, minden képzet, tárgy, szín, szag és hang most a halállátás küszöbén összeol­vad egyetlen egységes elemmé, és ebben az ős elemben halálo­los, mélyen ülő szemében rej­irgalmatlan zsandárai. Egy roz- Egy^ széles szoknyás, nagy- zant állomás várótermében tör- csizmás parasztasszony mel- tént Pusztító vad télen... Az lett, aki hanyattíekve úgy he- összebilincselt foglyok némán vert sápadtan, mozdulatlanul, ültek az őrök körében. Lehaj- hogy szinte kevésbé tűnt élő- hrvnó —- —L tott fejük felett a háromélű nek, mint a haldokló, és neha­noma- varva vart pillanatban, a hosz- szuronyok fakó árnyéka lebe- néha nyöszörgött halkan nehez szú hosszú út végcéljánál, gett A szjpáriái nagyvasút ál- álmában — egyszerre megmoz­álla alatt sűrűsödött néha tö- tázott orm<5tlan félkabátban, mörébben az árnyék. Vaskos nagycsizmas kisfiú állott. Or- ajka keményen zárult, de szá- cáin az éjszakai tél pirossága ja széle olykor megrezzent, Vjruif Rövid, pisze orrán né- mintha még utoljára akart vol- ha fintor rezzent: talán igyeke- na szólni, inteni, óvni, harcra zej;ti hogy el ne sírja magát a hívni, feltárni a jövő ’-----­l yát. Most talán csak néhány píl- talán csak szipogott a ül étének kicsiny^ fa- dúlt valami. Alaktalan, ki­lanatra mindenki kisietett a hidegtől. Nagy, értelmes, gyott ablakán lassan szűrődött csiny rongycsomó, amely ott szobából, s csak a sarokban ál- kék szemében a háborús be a ^ ajkonyat rőt fénye. A hevert az asszony hóna alatt, ló kerek asztal mellett a fehér gyermekkor felnőttes tudása pacjión hatalmas, bamásszürke az asszony otromba,- férfiasán huzattal bevont régies karos- rejtőzött. Ormótlan prémsap- csomagokon birkabőrsubás, re- szegletes ujjú keze furcsa gon- széken aludt rövid, áléit álom- kaját tarkójára tolta. Megvár- mezcsizmás parasztok aludtak, dossággal szorította magához, mai néhány hűséges virrasztó, ta, amíg az őr az éppen kérde- M.-ir régen, talán napok óta Most a súlyos kéz félrecsúszott, Az ajtó félig nyitva maradt. A zősködő nagy kendős, csontos y^^^k vajami vonatot észak- az elnyűtt, színtelen téli ron- beteg látta a folyosón álló őr kezű asszony felé fordul, kinek rdl déj ds a várakozás gyök lehullottak, mint az ot­bama, érdes munkásarcát, ke- rövid báránybőr subáján a egyhangúsága lassan-lassan romba levelek. A horkoló em- mény arcélét. Ismerős egyen- polgárháború partizánharcos aiakuR út véget nem érő téli berek között a leköpdösött, fa­ruháját, amely a kinn égő vil- emlékérme csillant, aztán álommá. gyott trágyadarabokkal, ciga­lanylámpa éles fényében szin- hangtalanul lépve nemezcsiz- A zsakok és emberek között rettacsutkákkal és valami meg­te újnak tűnt fel. A folyosón májában siklott be a szobába. a jaj mellett elhúzódó rövid határozhatatian sűrű szennyel óvatos,^ de mégis nehézkes Kicsiny alakja a folyosóról cjeszkalócán fehér szakállú, borított padlón sápadt arcú, zörrenő léptek közeledtek. behulló lámpafényben élesen, szpies 0rrú, magas homlokii kék szemű gyermek állott. — Szóljon már katona elv- váratlanul bukkant fel a szó- dreg paraszt haldoklóit már a A megbilincselt forradalmár társ, hogy szolgál Vladimir ba félhomályában a beteg már- harmadik napja. - összetette látta, amint a haldokló tekin- Iljics egészsége, — hallatszott már lecsukódó szeme előtt, jdomtalan némezcsizmába f®te a gyerek felé hull, lassan halkan, érdesen, aggodalma- ■ Olyan volt a megjelenése, mint bújtatott lábát, összekulcsolta megváltozik, és a halálos kín- san, aztán láthatóan megokol- az élet hirtelen fellüktető réz- a torzult ujjú kezeit, tól eltorzuló arcán átsuhan wwrtw.wuvwwJwvwwirAANwwvwiwv/vastag, bozontos szemöldöke valami hirtelen^ lobbanó felis­I alól néha furcsán, élesen csil- mérés. Most ő is a gyermeket lant meg a szeme. A megbilin- nézte. Tekintetük szinte egy­eseit foglyok őt nézték. Néma forma volt. A puha teli ron- konok haláltusáját. §-vok ®ég mindig elborították A arrát né- 32 aPro testet. Ezek az any as ha el^n^otta a vé^ő kín gondossággal rákötözött ron­Jegyzetek a IV. Magyar Iparművészeti Kiállításról A budapesti kiállítótermek közül ezekben a napokban a legtöbb látogatója a Műcsarnoknak van, hol nemrég nyi­tották meg a IV. Magyar Iparművészeti Kiállítást. A magyar ipar ihletett művészeinek az évről évre megismétlődő sereg­szemléi közül ez az idei bemutatkozás nyújtja az egységesen legmagasabb színvonalat. De egyben példázza azt is. ) '' bizony a közízlést jelentő tömeges iparcikkgyártás neu. ./ helyen lényegesen lemaradt a művészi igénnyel készített tár­gyaktól. Ezen a kiállításon nincsen »nagy sztár«, de vannak rend­kívül figyelemre méltó alkotások. Ezek közül is első helyen kell említeni a bútorokat. Többségükben ízlésesek, egyszerű formákra törekedtek a tervezők, s úgy látszik, a modern, »könnyű fajsúlyú« bútor egészen kiszorítja a nehézkes, nagy­méretű — s nagy árú — garnitúrákat. Ezeket a bútorokat már határozottan a kisebb szobaméretekre tervezték. Ezt iga­zolja a beépített »összkomfortos« konyhaszekrény, mely kö­rülbelül mindössze három—három és fél méter hosszú, s ben­ne a modem konyha minden kelléke helyet kapott, illetve elfér. (Kovács Zsuzsa terve alapján a Lágymányosi Épület­asztalosipari Vállalat készítette.) Igen sok látogató nézegette kedvtelve a Schall J. és Azbey S. tervezte dolgozószobát, mely könyvállványokból és közéjük beépíthető vitrinekből, illetve asztalból és fekvőhelyből áll. Itt' is uralkodik a modem búto­rok jellemzője: a variálhatóság. Nincsenek készletből kirívó darabok, legfeljebb furcsa darabok vannak. Láttunk például olyan karosszéket, melynek ülőkéjét és hátát hárfahúrszerűen felfűzködött nylon szálak képezték. ízlés és kényelem dolga. Egyébként a székeknél mindinkább hódít a lemosható mű­anyagborítás. A magyar kerámia úgy látszik, nem vesztett hírnevéből. Függetlenül attól, hogy egyes ismertebb képviselői más terü­letre tértek ez ágon belül: Kovács Margit főleg szobrokat állított ki, s Gorka Géza is aránylag kevés tárggyal szerepelt. Mindemellett a tehetséges fiatal művészek egész sora mutat­kozott be vázákkal, szobrocskákkal s egyéb alkotásokkal. Az ő munkájuknál látszik eléggé világosan, hogy a közízlés még más irányba halad, mint a művészek fantáziája. Vázáik fur­csa alakja, merész festése bizonyára inkább csak az intellek- tuel gondolkozású vásárlók ízlésével egyezik. Némileg vonat­kozik ez a Salgótarjáni Üveggyár alkotásaira is — a hosszú nyakú üvegvázákra, az absztrakt formájú tálakra — melyek­nél az anyaggal való művészi játszadozás látszik közelebbi­nek, mint a szépség, illetve a gyakorlatias felhasználás lehe­tősége. Rádiók. A jövő rádiótípusát a hosszanti kiterjedés jellem­zi. Láttuk az Orion-gyár ízléses készülékeit, melyeket a kö­zeljövőben fognak gyártani. Ezek általában egy alul szélesebb trapézt formáznak, meleg színekkel dukkózva. Az AR 312 típus (Bozzay Dezső és Kovács Mihály terve) például vajszí­nű műanyag előrésszel készül, és ezt zöldesszürke műanyag­doboz fogja össze. Minden készülék nyomógombos megoldá­sú. A televíziónál újszerű megoldásként hat, hogy a doboz tervezői azt négy lefele szélesedő gólyalábra építették, s ezzel a legújabb, nagyképemyős Orion-televízió valóban úgy hat, mint jóalakú bútordarab. A legtöbb kiállítási helyiséget a női ruhák foglalják eL A tervezők felvonultatják költeményeiket, de mindennapi viseletre szánt kreációikat is. Legfőképpen itt és a bútornál alakul ki a közönség ellentétes véleménye.. A többi teremben: szőnyeg, ötvösmun­kák; az ipari formatervezők különböző megoldásainál nem olyan nagyok az ellentétek. A két legmindennapibb tárgy, a ruha és a bútor izgatja az emberek fantáziáját. (Ennél job­ban talán csak, a lakás.) Akadnak nézők, akik elragadtatással szemlélik ugyanazt a darabot, melyet az előttük lévő ember kigúnyolt. Ez is az ízléstől függ. De abban általános a véle-- mény, hogy a szép, tetszetős példányokat hozzáférhető áron, minél előbb az üzletben szeretnénk látni — vásárlóként. Ilyen cikk pedig igen sok van a IV. Magyar Iparművé­szeti Kiállításon. Király Ernő — De hiszen én semmit sem összerezzent. Ahogy végignyúlt mondtam... — Az asszony az ágyán, nyomban mély leslegessé tettek mindent, a kész volt visszavonulni a vita- ;,0 mermtt mint mindig. Hal- ígoncjolkozott valamiről Vala- kort> a nemet, a nevet, és úgy ban, mint mindig. loan, sípolva, lélegzett. roppant megfejthetetlen jelezték sorsát már most, mint — Semmit, semmit — doho- Vera nyitott szemmel fe- ?titokról, amelynek értelmét a Wnőu kasztok homlokjelei a gott Samráj. — Nagyon furcsa küdt a hátán. A végtelennek Ckutatta ’ hosszú-hosszú robotos pa^ia életét. elképzeléseid vannak az elet- tetsző másodpercek nehezen Séletén át. A titokról, amely Kmt a nagy síkság sze.en röl. Az élet pedig megy a ma- vonszolták magukat az éjszaka törökké megfejthetetlen maradt ®§yre sűrűsödtek a lilás színű, ga útján. Ezt meg kell értem. sjjtét ösvényén. Időnként ki- j*o!őtte. halálosan hideg ködök. Valahol — Magyarázd meg — kérte nyújtotta kezét, fölemelte az? a foglyok hallgattak. Lábú- J1}®582®» messze a láthatáron az asszony; őszinte kívánság asztalról az órát, s merőn bá- Jkon már a csizmán át érezték a r11, -a nagy ke eb Pusztakon a élt a lelkében, hogy megértse múlta a mutatókat: három, /széles, súlyos bilincs dermesz- , pFan, orim tancat- 05 ,a férjét. Nyíltszívűsége és hiszé- négy... Vő hidegét. bias ködök megrezzentek ta­kenysége megakadályozta öt Megvárta, míg kivilágosodik, í Kint láthatártól láthatárig vo.1 -° • , abban, hogy felfogja, mi rejtő- QZtdn kiment a konyhába, s ihidegen, irgalmatlanul, vad, r0ngyokat a »vernek üesetten zik a férfi szavai mögött. — eimosta az edényt. Fölkeltette /szűzies -tisztaságában nyúlt el F ~-gF, Magyarázd meg, kertek. megetette,^elküld-_ £ végt ®^j^ P^A tót- ^ & gondo]atok arcvonásai kisimultak. Sy°k elnyomták, elmosták, fe­- Mit magyarázgassak, ha te az óvodába. A négyeszten- /határ szélén lilás ködökbe búr- san ’hid máltesáeteíie«™ nem akarod megérteni — dós Petrusz szerfölött büszke %kolózva aludtak a rőten izzó, . ’ . T volt rá. hogy kíséret nélkül el-*,hópalástba burkolt fenyvesek. Sgbe steiyedl LyTn mfnt ^.á^uarm^^va- Ä vetette fekete vizeken. A fogoly tudta, hogy mit tölgy az ern­te nem legyintett a férfi. — Elég, Mihajló _ oda ingerülten az asszony, ron, s közben vissza-visszapil- /folytassák tízezer éves álmu- majd mérsékelve magát hoz- lantott az anyjára, aki az ab-ikat, ha lebukik a láthatárról ^ ^ zátette: — Nyugodj meg. lakból nézte. Az óvoda a szom- Ja nap vörös korongja. Végig, gondola másiic^Ott a ron­Mcgsértett igazságérzete szed házban volt. Amíg Vera ívégig a havas végtelenségen gyokban mjnj rODnant azonban akarata ellenére ki- tekintetével a fiát kísérte, ?a tél járta fagyos útjait. Csend kicsiny csírám reitLött mondatta vele: mindenről megfeledkezett. Az ívolt. Halálosan hideg alkonyat ^j. 1 J — Nem akartál vitába száll- óra ketyegése azonban emlé- /előtti csend, mint most itt, a A gyermek tanácstalan..! kx ni Danyilával Fedosz miatt, keztette: itt az ideje, hogy fel- íhosszú keskeny betegszobában, rülnézett bár kötelességed lett volna, ébressze a férjét. / Az állomás ablakán át látta, Most meg rajtam töltőd ki a íhogy ott, ahol a tegnapi szél mérgedet... " mosolygott /homokbuckákat rakott, hosszú fZ t nőrn^ft í- lZeS ■ jkékes árnyak nyúlnak a hó­ho«-t görgetett ki a száján, es /torlaszok mögött megsimogatta az asszony ha- j Bent nyögött Megint Fedosz! fel Samráj. — Megyek aludni... még mintegy futkosott az asz­/l férfi mé, C/f úréig fut fél ját. — U-u, milyen karikás a, szemed. Rosszul aludtál? tál körül, panaszkodott ( í elhajtotta a teáját, gyor­- 1 T' \ A fogoly lelkén úgy csillan- s2® tak a haldokló arcáról vissza- sugárzó érzések, mint mikor az alkonyi napsugár halványu- _ . , „ .. , lé világossága verődik vissza r, . . . °ssz®tolt az éjszakában már-már elme­deszkapadon haldokló öreg pa- rülő fellegről a tó vizére, raszt arcan most újra áthul- Az ember, akiből minden le- lamzott a yegso kin rezzenése, hét, az elem. amelyből szik- A megbilincselt forradalmár rázva csap ki a tudomány a ,ugy erezte, mintha fuldokló művészet, az erő a szépség’ a merülne el plntte a láfhofofio« népség, a csak le akar megérteni semmit, aztán ~ Pihenj, kedvesem... Ve- ^halálos vergődését. Akaratla- gyokat^Mak” utakkal?' ismét elmondta Danyilát min- runyka, nagyon szeretlek. Igen, ínuI előrehajolt. Ügy érezte, a végtelen havas síksácon csak dennek, ami csak a szájára lgen’ tgen! — háromszor ismé- 'haldokló el-eltorzuló arcából össze kell törni az évezrede« jött, de azzal fejezte be, hogy [elvei ezt a szót jellegzetes,y* árad feléje, ami ellen küzd- jégtakarót az elmén a sorson Danyila ügyes fickó, tud élni. bizalmaskodó mosolya kísére- /ve lépett testvére a bitófa alá. Minden, minden lehetséges Fedosz pedig egy tutyimutyi lében. — Szeretleg a te szent /Szilaj, ifjú lobbanással még minden,’ minden elérhető mert tokfilko, s nem is érdemel naív Ságoddal együtt. »sohasem vágyakozott ennyire, kozmoszt hódító erők szuny­toast, mint amu kap! Kelemen Sándor fordítása ího61' cselekedjen, segítsen, vál- nyadnak a rongyok alatt. Koz­mindenkire és mindenre, elát­kozott bizonyos körülménye­sen megkötötte a nyak­kendőjét, s fölvette a két, keserű szemrehányásokat kabátját. Mielőtt elment vol- /merülne el előtte a láthatatlan dicsőség, a hatalom tett a feleségének, amiért nem na’ megcsókolta a feleségét. /árban, és ő tehetetlenül nézné kell hámozni moszt hódító erők, melyeket bilincsbe vert az osztálysors irtózatos fekete átka. Az öreg hidegülő testén utol­só rezzenés futott át. A fogoly labán megzörrent a bilincs. Az őr felmordult. A hosszú, há­romélű szurony lebillent. He­gye szinte érintette Vladimír Uljanov mellét... A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzé­sek forgószelében. Féktelen if­jú vágy égette börtönöktől megkínzott testét. Szeretett vol­na erős lenni. Erősebb, mint a roppant folyamokat bilincsbe­verő szibériai tél, erősebb, mint a fellegeket tépő burán. Erős, mint a mesék óriásai, hogy lehámozza a rongyokat a gyermek testéről, valami ti­tokzatos mesés varázslattal összetörje az előre meghatá­rozott osztálysors fekete átkát Az erő a nagy titok. A milliók ereje, mely úgy izzott a ki­csiny gj'enmek testben, mint az atomok legyőzhetetlen ener­giája. A börtönőr vicsorgó szitok­kal megfordította puskáját... A puskatus a fogoly mellét érte. Ahogy visszatántorodott, megrántotta a hozzábilincsel­tek láncát, és egyszerre négyen dőltek a váróterem sarkába. Csend lett. A gondolat ki­hunyt az ütés fájdalmában. A szemhéjak súlyosan ereszked­tek az ifjan, viharosan csordu­ló, halottsirató, harcot fogadó, könnyektől homályosuló sze­mekre. Mégis csodálatos nyu­galmat, önbizalmat érzett. Az ajka összeszorult. Hirtelen vad szélroham ráz­ta meg az állomás kicsiny ge­rendás épületét. A láthatár szé­lén egyszerre égig érő hóoszlo­pok bukkantak fel. A csillagok riadtan húzódtak magasabbra, a lilás színű égbolton, a vég­telen havas síkságon tombol­va, süvítve vágtatott a burán. Előtte úgy hajlongtak a porhó oszlopai, mint bajadérok a nagy ázsiai zsarnokok lako­main. - Vérfagyasztó, csontot repesztő, fagyleheletű viharok nyihogtek jégsarkantyújuk alatt, és a falvak riadtan húz­ták magukra a hótakarót, mert hallották a nagy úr rettenetes lépteit... A gyermek arcán a sírás fin­tora jelent meg. Négykézláb állva visszahúzódott az anyjá­hoz, és makacs sírással cibál- ta málladozó szoknyáját... fl beleg érezte, hogy az em­lék ereje felszítja a régen fel­lobbant, de egész életén át iz­zó érzéseket, és a párnákból áradó dermedés lassan szét- foszlik. A nagycsizmás kisfiú öre­gektől kioktatott, falusias il­lemtudóssal levette ormótlan sapkáját. Kék szemében nem félelem, csak várakozás; áhí­tat és az egészséges ember ön­tudatlan fölénye volt. — Vladimír Iljics ... Hogy van? — kérdezte halkan, ki­csit számonkérőn, úgy, ahogy a felöltözött, hosszú utat meg­tett ember szól ahhoz, aki »még mindig« az ágyban van. A beteg vaskos, erős ajka szélén először lassan, azián egyre diadalmasabban terjen­gett a mosoly. A' csillagos ég­boltot látta a szé1es ablak üve- 8®a fúl, a fiú kócos szőke feje mögött. A végteensévet, mely­ben végtelen erőket feszítő, végtelenbe törő akaratok útjai tárultak. — Elek — szólt halkan, de tisztán érthetően. És mikor látta a fiú arcán a gyerekes öröm elragadtatását, újra mo­solygott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom