Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
Vasárnap, I960, január Sí. 7 SOMOGYI NÉPLAP Egy s más, AMI PAPOKKAL ESETT MEG* Tegyük föl! Nesze támadt, hogy az esperes úr körúton van. Megrémült erre ahány pap csak szolgált a környéken, mert ez az esperes akadékoskodott mindenben, s lehetett a válasz bármily okos, soha meg nem elégítette. Az egyik papot afelől faggatta, milyen volt a Sittin-fa, amelyből Noé a bárkáját készítette. A másiknak azt kellett megfejtenie, hogy az Ür sós vagy sótlan mannát hullatott alá a sivatagban vándorló zsidóknak. Kinek képét verték a zsidók a pénzre Abrahám idejében? — Milyen fából készült Jákob lajtorjája? — Mit találtak a zsidók a Vörös-tenger fenekén, mikor a víz kettévált előttük? — Ilyenféle kérdésekkel szorongatta, zaklatta a nyomorult papokat, kik vért izzadtak, ha csak rágoncfoltak kapcáskodó esperesükre. Nem kerülte el a sorsát a szegedi plébános sem, kire az esperes azzal támadt, hogy mivel keresztelne, ha vize nem volna? A derék plébános megfogta szelíden az esperes reverendája csücskét, s gyöngéden az ablakhoz vezette. A Tisza éppen megáradt, mocskos víz terjengett az utcákon, s a papiak kertjében libák úszkáltak. Meggyőző buzdítás Csata előtt a pap vitézségre buzdította a katonákat: - Legyetek méltók dicső őseitekhez! — kiáltotta —, aprítsátok bátran az ellenséget, hogy nevetek megmaradjon a késő utókorra. S a haláltól se rettegjetek, mert bizony mondom néktek, kik a dicsőségnek mezején esnek el, fényes lakomában részesülnek oda- fönt a mennyekben. A kapitány kiadta a parancsot a rohamra. A katonák elindultak, egyedül a pap nem mozdult: — Hát kegyelmed, tisztelendő urunk, nem jön velünk a meny- nyei lakomára? — kérdezte egy baka. — Nem mehetek fiam, ma bojtülök. * Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok c. könyvéből. — Nézzen csak ki bátran, nagy- tiszteletú uram, vizünk van bőségesen. — Látom — mormogott amaz —, de mit tenne, ha nem volna? — Jobb volna, ha nem volna, sajnos most is ott van, ahol nem kellene. De amaz csak nem tágított a maga gondolatától: — Tegyük fel, hogy nem volna víz, mit tenne akkor? — Nem tehetjük föl — makacs- kodott a plébános —, mert itt főijük a Tisza a kapum előtt. — De a Tisza eltűnne ... — Akkor a kútből merítenék vizet! Az esperest a türelme kezdte cserbenhagyni: — Értsen meg már, kegyelmed! Arra vagyok én kiváncsi, hogyha a világ minden vize eltűnne, akkor mivel keresztelne? — Borral — vágta rá a szegedi tisztelendő. — És ha bor sem volna? Nagyot sóhajtott a szegedi pap, aztán egyenest a szeme közé nézett az esperesnek: — Ha bor nem volna esperes uram, akkor nem lennék pap, s ha nem lennék pap, nem is keresztelnék se borral, se vízzel. Az okos pap Hírül vette a püspök, hogy egy falusi plébánosnak három gazdasszonya van, az egyila tizenöt esztendős, a másik tizenhét, a harmadik tizennyolc. Magához rendelte a plébánost, és kegyetlenül lego- rombította: ■— Hát nem tudja tiszte- lendőséged — mondta végezetül —, hogy a papi gazd- asszonyvak legalább SO esztendősnek kell lennie? — Hogyne tudnám — válaszolt a plébános —, nem is sértettem meg ezt a parancsolatot. Hiszen az én három gazdasszonyom együttvéve kereken 50 esztendős. A z iskolában a keresz- ténység széni igéit tanulva különösképpen megkedveltem a többisten-hitet. Ez valószínű onnan származik, hogy őtisztelendősége, a pópa — aki osztályunkon a kereszténység igéit volt hivatva tanítani — időnként oly kegyetlenül ellazsnakolt bennünket, hogy még ma is, ha a templomban a keresztényi szerétéiről hallok prédikálni, jól körülnézek: vajon nem üt-e a metropolita pásztorbotjával fültövön, vagy nem billent-e a sekrestyés a füstölővel oldalba. E félelemmel vegyes érzés, mely még ma is elfog a templomban, ékes bizonyítéka annak, hogy a gyermekkorban átélt izgalmak, események milyen rendkívül mély benyomást hagynak az emberek léikében. Jól emlékszem például, hogy a hét sovány esztendő miatt olyan hét kövér verést kaptam, hogy a bő esztendőkről már nem is mertem beszélni. Mária és Magdolna pedig egy kis híja, hogy fejembe nem kerültek. Egyszer ez utóbbi, azaz Magdolna miatt az egész osztály előtt le kellett tolni a nadrágomat, á padra hajolnom, és a meztelen alfelemen tizenkét ütés csattant el. Voltak természetesen olyan leckék is, melyek nem okoztak különösebb nehézséget. fgy például Ádám és Éva nagyon szimpatikusak voltak, valószínű naivitásuk miatt, de az is lehet, hogy azért, mert a nő első bűne általában szimpatikus dolog. Ádámmal és Svával tehát jó viszonyban voltam. Nem mondhattam azonban el ugyanezt gyermekeikre, akik miatt több ízben rettenetes vihar tornyosult fejem felett. Ugyanis az ismert »Kain és Ábel« cég miatt háromszor is kaptam verést. Egyszer azért, mert azt mondtam, hogy Ábel ölte meg Káint, másodszor azért, mert merészen kinyilatkoztattam, hogy Kain és Ábel apostolok voltak, harmadszor pedig — erre nem egészen emlékszem — azt hiszem azt találtam mondani, hogy Kain eladta ♦ Részlet Braniszláv Nusic jugoszláv író: Jókedvemben írtam című. humoros önéletrajzából. Á HITTAN* Ábelt harminc ezüstpénzért az asszír kereskedőknek. Az évvégi vizsga az évközi tanulás komolyságának megfelelően többször fúlt diákok és tanárok hahotázásába. Az elnöklő tanár a hasát fogta, és időközönként így kiáltott fel: — Az ördögbe is, fiam! Ilyen jót már évek óta nem nevettem! A vizsgáztató tanár, a pópa háromszor is ökölbe szorította kezét azzal a szándékkal, hogy nekem rontson, de a vizsga ünnepélyességére való tekintettel visszatartotta magát, s csak a fogai között mormogott egy s más dolgot apámról, anyámról. Nekem meg, ha már egyszer zavarba jöttem, minden fordítva sikerült. Mikor a pópa rajtam akarván segíteni feltette a legkönnyebb és számomra a legszimpatikusabb kérdést Ádámról és Éváról, így kezdtem: — Ádám és Éva az első emberek voltak... első emberek... Ádám az első férfi volt, Éva az első nő, és ők mint első emberek a - paradicsomban éltek. És ők nagyon szépen éltek, de egy nap Ádám beleharapott Évába ... beleharapott Évába, és ezért az Úristen eltörte egyik oldalbordáját. Ezután az elnöklő tanár legnagyobb megelégedésére ebben a hangnemben folytattam tovább. Az ószövetséget úgy ösz- szekevertem az újszövetséggel, mint egy gyakorlott kártyás két pakli kártyát. A pópa kétszer is belém akarta fojtani a szót, de az elnök odaszólt neki: — Hagyja csak, hagyja! Hadd beszéljen! Úgyis régen mulattunk ilyen jót! — S biztatóan intett felém. 'Ü' n pedig felbuzdulva e-*-1 biztatástól, Krisztus tizenkét apostolát beraktam Noé bárkájába, Szodomáról és Go- moráról azt állítottam, hogy Istennek felszentelt hajlékai voltak, amelyekben Krisztus sikerrel hirdette a felebaráti szerétéiről szóló igéket, még azt. Is megemlítettem Krisztusról, ‘ hogy negyven napon át rostokolt a cethal gyomiában, hogy előkészüljön isteifi küldetésére, Júdással pedig a tízparancsolatot adattam el az Ara- rát hegyén, s végül az egészet azzal fejeztem be, hogy Pilátus Mózes fia volt, hogy nagy nemzetséget nemzett, s miután ezt a munkát befejezte, megmosta kezét. Egyébként még a mai napig sem értem, hogy az elnöklő tanár mi mutatnivalót talált feleleteimben, miért hahotázott oly harsányan. A keresztényi tanítás ugyanis számomra — és még sok keresztény számára — különböző csodálatos, de semmiképpen sem elhihető mesék gyűjteménye volt, és még ma sem látom, miért követtem el bűnt azzal, hogy egy kicsit összekevertem ezeket a meséket, s miért tud többet a keresztény tanításról az, aki az írás szerinti sorrendben mondja el azokat. A z igazság kedvéért azon- ban meg kell azt is mondanom, hogy a mi hittanárunk nemcsak a bibliai mesékre okított bennünket, hanem mélyen behatolt a krisztusi tanítás lényegébe, s emiatt majd egy szálig elpusztultunk. Így például hosszasan és részletesen beszélt a krisztusi tanítás alapelvei röl. Mi figyelmesen hallgattuk magyarázatát, azaz éberen követtük kezének minden mozdulatát, nehogy valamelyikünket egy óvatlan pillanatban képen töröljön. Magától értetődő, hogy a következő órán az alapelvek kikérdezése következett. — Melyik a krisztusi tanítás első alapelve? — teszi fel a kérdést az egyik legjobban su- nyító gyereknek. A szegény bűnös feláll, s csak áll, áll, meg sem nyikkan. A pópát a düh környékezi, de azért látszólagos nyugalommal megismétli a kérdést. A diák kitartóan, mint egykor az első keresztények a vallatáskor, hallgat, csak hallgat. — Melyik a krisztusi tanítás első alapelve? — ismétli mérgesen a pópa és keze ökölbe szorul. S mivel a diák egy kukkot sem szól, ráförmed: — A kegyelem gyakorlása, te vadszamár! — s oly kegyetlenül üti fejbe a szegény fló- lást, hogy az kínjában csillagokat lát. Ezután egy másik sunyító következik. — No, te mondd meg, melyik a krisztusi tanítás második alapelve. A bűnös feláll, f ile tövét vakarja, és vizsla szemmel kíséri a tanár minden mozdulatát, hogy kellő időben vegye észre, mely oldalról törli majd képen a krisztusi tanítás második alapelve. — A felebaráti szeretet, te címeres ökör! — ordít magából kikelve a hittanár, mivel nem kap feleletet. A bűnös pedig tapogatja az orrát, hogy nincs-e a felebarűti szeretet pirosra pingálva? Mint várható volt, a harmadik diák sem tud felelni az utolsó kérdésre: melyik a krisztusi tanítás harmadik alapelve? — A nagylelkűség, te barom! — üvölt most már a pópa, s úgy ráncigálja a szegény nebuló fülét, mint reggelenként hózentrógliját. Mi, többiek félig holttá váltunk. Harmincnégyen voltunk az osztályban, s ha történetesen a krisztusi tanításnak harmincnégy alapelve van, előreláthatólag mind elpusztulunk, mfnA annak idején az első keresztények, akiket arénákba dobtak a vadállatok kénye-kedvé- re. U zek a körülmények ját- *-* szottak közre abban, hogy a többisten-hitnek lettem igaz harcosa, és sajnáltam, hogy nem maradtam , meg őseinknek ebben a hitében. Először, mert minél több az isten, annál kevesebb az alapelv, másodszor, mert több isten sohasem lehet olyan veszélyes, mint egyetlen egy, és végül, ha többisten-hiten lennék, nem okozna gondot a diákoknak a keresztényi tanítás. Mi a legnagyobb boldogság ? Erre a kérdésre felel Anato- lij Kuznyecov A legenda folytatása című regényében. Az író megállapítását rejtvényünkben a vízszintes 1., 9., 27., 112., 130., a függőleges 17., 76. számú sorokban rejtettük el. Beküldendő az idézett két mondat. (A vízsz. 9. utolsó zárt betűje egy kockában: SZ.) Vízszintes: 17. í^délyi város. 18. Emlékoszlop a temetőben. 19. Hegy Görögországban. 20. Német dallam! 21. Romlott tojás. 22. Becézett női név (ék. hiba). 23. Allatlakás- ba. 25. Csuk társa. 26. Kötőszó. 32. Tinószó! 33. Költői műfaj. 34. Ke- vert tinta. 35. Végzet. 37. Ügyesen kieszelt mentség, ürügy valamely mulasztás igazolására. 39. Vissza: háziipart folytatott. 40. Az áramforrás pozitív sarkával összekötött elektród. 42. Hézagos. 44. Nagy része. 45. Német személyes névmás. 46. Módjel. 47. Énekhang. 48. Fém. 50. Sportol. 53. Jugoszláviai város a Morava völgyében. 55. Hozzáérne. 57. Budapest egyik része. 58. Szilárd, s mégis rugalmas anyagból való tartóépítmény. 61. Két szó: német udvar — és: mennybolt. 62. Névelős ital. 63. Föld alatti út. , 65. Lónév, névelővel. 68. Vissza: mutatószó — és: igekötő. 69. ... Angeles, amerikai város. 70. Levegő. 71. Vissza: korszak. 72. Befedi. 74. LLS. 75. Érték. 76. Szigetcsoport az Atlanti-óceánban. 78. Régi, de még ma is használatos területmérték. 79. Állóvíz. 80. Kereskedelmi tárgyat. 81. Arab fejedelem, parancsnok. 82. Fél agár! 84. Távirati »•félsz«, az utolsó kockában kettősbetű! 86. Német prepozíció (-on, -en-, -ön). 87. Török méltóság. 88. BT. 89. A méltóság. 90. Valaminek megmagyarázására közölt tény. 92. Kicsinyítőképző. 93. Tiltószó. 94. Elhalaszt. 95. Félig avas. 97. Budapesti városrész. 99. Gyulladás. 102. Sütteti magát. 104. Igekötő. 105. Erősen égő. 107. Bemázol. 109. Legjobban tetszik (az utolsó kockában két azonos mássalhangzó!). 111. Viasza: női név. 115., OLLÖ. 116. Énekkarok. 119. Kergető. 120. Két szó: tetejére, és - falusi disznóölő. 123. Juttat. 124. Lángra kap 125. Női név. 127. Német fiú. 12«. Kimondott P. 129. Harsan. 131. A lábbelim. Függőleges: 2. Ipari foglalkozás 3. Könyvrész. 4. GD. 5. Férfinév. Nizza másik ne\fe. 7. Megörökít*»«' papírra rögzített gondolat. 8. S/ mélyes névmás. 9. Rögtön kivár ja-e a ruha förmáiá*? IQ. Vissz- zamat. 11. Etiópiái kisvárós a Bu- ro-folyó forrásánál, visszafelé. 12. Rövid milyen. 13. Pöttyös. 14. Helyhatározórag. 15. A fizikai munkaegység tudományos elnevezése. 16. Gazdag, változatos vidék. 22. Üti. 24. Névelős itóka. 27. Vízszintező. 28. Francia város, Párizstól északra. 29. Gizi fele! 30. Norvég helység a Glomma-folyó mentén. 31. Budapesti szálloda és étterem, másként egyeteméről híres angol város. 33. Francia város. 36. Csizma — németül. 38. Elsüti a fegyvert. 39. Vissza: jószág, németül. 41. Hangsorfajta. 43. Szabolcs megyei község a Tisza partján. 45. A skála alaphangja. 49. Mutatószó. 51. Lakás tartozék. 52. Azonos a függ. 45-tel. 54. Sima magánhangzói. 55. Ennivalómban. 56. NH. 57. Orgonaművész, a Zeneakadémia tanára volt. 59. A száj- és orrüreg mögött lévő üreg. 60. Fekete István egyik kedves regénye, névelővel. 63. V. H. 64. Két szó: fa- rész, és: menyasszony- 66. A munkámból elvégez egy részt. 67. Alacsony termetű gyümölcsfa. 70. Énekhang. 73. Igeképző. 77. Virágos növények szaporodó szerve. 79. Növényt részekből készült főzet. 83. byom. 85. Ruhakészítő iparos (az első kockában kettősbetű!). 89. Névelővel: nagy kutyafajta. 91. Valaminél távolabb. 94. Kezdet és vég nélküli MOPED. 96............Aranka, kiváló drámai színésznő volt, a Nemzeti Színház örökös tagja. 98. Szanaszét hajigái. 99. Leomló. 100. Engem teszel felelőssé. 101. Majdnem begöndörít. 103. Moszatos. 104. Előadáson való részyételre alkalmas jegy. 106. Helyhatározórag. 107. BL. 108. Narancs szélei. 110. ZLL. 113. Indíték. 114. Érték. 117. RYL. 118. Fölforgat. 121. Pálca. 122. ÖHC. 125. Monte-Christo börtönének helye. 126. Aö. (TOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGXiKilOOOGXDOOOeOQOOű^ * o Téli rejtvénypályázat Mai számunkban a Somogyi Néplap nyolc fordulóból álló keresitrejlvény-pá- lyázatának 5. sz. rejtvényét közöljük. A rejtvények vasárnapi lappéldányainkban jelennek meg, melyekhez rejtvényszelvényt mellékelünk. O A megfejtéseket egyszerre, a nyolcadik forduló után keli majd beküldeni szerkesztőségünkbe névvel és pontos címmel ellátva, s mellékelni kell valamennyi forduló rejtvényszelvényét is. A beküldési határidőt, valamint a nyilvános sorsolás helyét és időpontját a nyolcadik fordulóval egyidejűleg közöljük lapunk hasábjain. Aki a nyolc keresztrejtvényt sikeresen megfejti, és határidőre beküldi szerkesztőségünkbe (Kaposvár, Sztálin út 14.), részt vesz a sorsolásban. A szerencsés pályázók értékes díjakat nyerhetnek. L dil Kijev—moszhva—leningrádi társas utazás II. díj; Flexaret fényképezőgép (kisfilmadapterrel) III. díj: 16 köves karéra IV. díj: Kerámia feketekávés készlet V. díj: Értékes könyvek, dísztárgyak, használati cikkek stb. A keresztrejtvény kitűnő szórakozás Pályázzon, nyerhet! O©©OO©©eO©GOOO00G©GXD0OOOOO©( £ R ejtvén ys%el vény 9. A SOMOGYI NÉPLAP sz. téli rejtvénypályámta I960, január 24.
