Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
SOMOGYI NÉPLÁP 2 Szerda, 1959. december & 1 Foek fenő elvtárs referátuma (Folytatás ez 1. oldalról.) Színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a .jobbminőségű acélok és finomlemezek. a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését: az utóbbi években 50 000—60 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati • üzemünk lesz. A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékkal bővül az ötéves terv végére. Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxitkészletekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma már jelentős bauxitbányászati, timföldgyártási és aluminiumkohászati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a félgyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúle- láratű hitelek segítségével már tavaly megkezdődött a fejlesztés. így 1962-ben üzembe lép a 6800 tonna kapacitása fehérvári présmő, A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, hanem exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzel elöre- lendrthetjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiiparunk az élmúlt években számottevően fejlődött, és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag- és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyagfelhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót '— ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon —. míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a gépipar további korszerűsítése. a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hpgv a korszerű műanyagipar jobb minőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak, A műanyaggyártás és felhasználás tehát igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart. Ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. A könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk a gépparkot. elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A miskolci Damu Liánodéban például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a pápai textilgyárban. A pamutszövödékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépeikkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövödékben 35— 40 százalékra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén automata és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell. a modern eljárással pedig mindössze két nan. Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata, és automata gépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeliüik. Bővítjük a raktárakat és a hűtöhá- zakat is. A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott 15 éves lakásépítési terv megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyag- ipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gépesítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, s az építési idő rövidítését. A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előrehaladnunk. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosára növekedett, ezzel szemben a mozdonypark csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100— 110 villamosmozdonvt és 380— 400 dieselmozdonvt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is. úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 000 kilométerre kell növelni; dését is. Bár 1949—1956 között 87 új gyár épült vidéken, köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű. Kazincbarcika vagy a Debreceni Csapágygyár — az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ezzel, és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejlesztésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre telepítését, amelyeknek itteni fejlesztését semmi sem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar «alapanyagát« nem Budapesten »állítják elő«. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a huzavona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelem. Ismételten felhíviuk tehát tervezőink, minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra, hogy a párt a népgazdaság toimbbi egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy. jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. eredményes munkáját hangsú- két és körét a termelésben kí- lyozta. Ez az együttműködés alakuló feltételek határozzák Hz automatizálásról beszélt ezután Fock Jenő. Az automatizálás az iparilag fejlett országokban, igy a Szovjetunióban is a műszaki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük Ä5 feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert. ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előrehaladhatunk. Fel kell készülnünk arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű felhasználásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. Műszaki szakembereinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és á tervező intézetekben dolgozó műszaki .szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszanink nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak orról, hogy Magyarországon »bitte rmelés« van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgázdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéforrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újítómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebb körű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind szélesebb körű a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása. ^ ‘ A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságot ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak. meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a termelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában gyártunk olyan gépipari termékeket — elmaradt technikai színvonalon —, amilyeneket más szocialista ország sokkal jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben állít elő, magas termelékenységgel . A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma már előrelátható az az idő. amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot, és ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat. A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb ösz- szehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése még közelebb hozhatja a békés versenyben győzelmünk időpontját Ä párt fontosnak tartja a vidék iparosítását A termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. A nemzeti 'jövedelemnek a felhalmozására fordított hányada nálunk 1954—1956 között lóval kisebb volt. mint a többi szocialista országban. 1957— 1958-ban még tovább csökkent. Idén és lövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsonv volt a beruházások hatékonysága; Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a génnarkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1956 között csupán 27.9 százalék volt a gépi beruházás aránya —. de még mindig nem kielégítő. Nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében vagy néhány ipari1 ag fejlett tőkés «rszagban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe. amelyek korszerűek, és magas termelékenységet biztosítanak; Az új vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát. 1965-re további 60 százalékkal emeljük. A beruházásokra fordítható összeg korlátozottsága miatt erőinket néhány területre kell összpontosítani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok beruházást kezdenénk meg. nem jutna erő befejezésükre, és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét, és végső soron az életszínvonal rovására menne. Inkább kevesebb feladatot tűzünk magunk elé. s ezeket, minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze azs ipar területi megoszlása is; Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki iparfejlesztés njeggyorsi- tására, mert ez csökkenti a szállítási FeZcsdatafnk megoldásához tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket A beszámoló ezután áttért a ’ mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági termelést az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva azriitéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk előre jelentős lépést Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresére növeljük a traktorok számát: 1965-ben 62 000—63 090 traktor segíti a mezőgazdaságot. Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949—1956 között Így 1965-ben már 150 kát. holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhasználását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést elsősorban a takarmány fél ék és más kapásnövények termelésére is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben már a vetésterület 75 százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetés- területen hibridkukoricát termeljünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban -is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvasmarhatenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik test is. Az ötéves terv idején több helyen olyán »baromfi- és tojásgyárat« tervezünk, melyek nagy mennyiségű húst és tojást adnak. Mintegy 600 000 holdon végzünk talajjavítást. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi korszerű munkaszervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25— 30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a termésátlagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128.5 mázsa hústermelést tervezünk az 1954— 1958. évi 97 mázsával szemben. A tejtermelést pedig 17 ezer literről legalább 26 ezer literre akarjuk emelni száz holdanként Így egy tehén évi tejhozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500— 4000 litert. Ahhoz, hogy feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket. Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak el az államnak. Erősítsék, fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljék termelésüket, mert csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet Az állam továbbra is — gondokat, Budaj>e&t ttílnópoae- nagyüzemeink a sertéstenyészelsősorban beruházási hitelekké^ — támogatja a termelőszövetkezeteket, de a sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. Az irányelvek kimondják: meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az egyénileg gazdálkodó pa rasztokat illetően az ötéves terv idején folytatjuk azt a politikánkat, amelyet az utóbbi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul, hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátain belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot felvilágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal, és megvásárolja felesleges termékeiket Azt azonban látni kell, hogy felemelkedésük egyedül helyes útja. ha áttérrek a fejlett nagyüzemi gazdáilkodásra. A termelés növelésiére tett intékedéseink hatására 40—45 százaléklcal növekednie kell a felvásárlásnak is. meg. A lakosság reáljövedelmét nyugdíjrendszerünk és a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésével is szükségesnek tartjuk emelni. Ezzel szemben tovább javítjuk a munkából kiöregedett és a nagycsaládos dolgozók helyzetét. Az ötéves terv irányelvei szerint további lépést teszünk előre a nehéz fizikai munkák gépesítésében is. az egészségre ártalmas munkakörökben pedig csökkentjük a munkaidőt: 1965-ben már 300 000— 350 000 dolgozó munkaideje lesz heti 48 óránál rö- . videbb. Hét év alatt a kiskereskedelmi forgalom 46 százalékkal növekszik, az élelmiszer-forgalom 30 százalékkal, a ruházati cikkek forgalma 57 százalékkal, egyéb iparcikkeké pedig 65 százalékkal. A fogyasztás összetétele az emelkedő élet- színvonalnak megfelelően változik, hiszen például a termelő- szövetkezett parasztságnak már más irányú szükségletei vannak, mint az egyénileg dolgozó parasztnak. Lényegesen fejlődik népünk szociális ellátottsága, kulturális életszínvonala is. Jelentősen előbbre haladunk a kommunális fejlesztésben. Bővítjük a vízellátást, a gázellátást további 120 000 háztartásra terjesszük ki. Jelentősen előbbre haladunk a televízió fejlesztésével is, úgyhogy az egész ország területére sugározhassuk a műsort. A televízióval is közelebb visszük a néphez a kultúrát. Az operák, a színházak, a mozik legjobb előadásait újabb százezrek láthatják. A telev ízió lehetővé teszi a tudomány, a technika, a kultúra világának sokoldalú, újszerű, széleskörű ismertetését. Jelenleg 30 000 előfizetője van a televíziónak, 1965-ig 450 000 készüléket hozunk forgalomba. Az életszínvonal növelésében szir.te felmérhetetlen jelentőségű a falvak villamosítása. Á felszabadulás előtti 57 év alatt mindössze 1318 községét és várost villamosítottak. Népi demokráciánk 15 éve alatt 1450 községbe vezettük be a villanyt, a fényt, és ma már a falvak többsége villamosított, a városok egyre jobban világítottak. Az ötéves terv alatt be- | fejezzük a falu villamosítását és ezzel szánté korlátlan lehetőségeit nyitjuk meg a kultu- rálódásnak. A gazdaságvezetés néhány kérdéséről Jelentősen emelkedik az életszínvonal A beszámoló következő fejezete a lakosság életszínvonala alakulásának egyes , kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az, életszínvonal emelésének fő eszköze a reálbérek emelése, de az árak csökkentésével is a lakosság jobb A vezetés színvonaláról beszélt ezután Fock Jenő. A vezetés további javítása ugyanis igen fontos követelménye a népgazdaság további fejlesztésének, tervünk végrehajtásának; Az utóbbi három esztendőben sokkal inkább érvényre juttattuk a demokratikus centralizmus elvét, mint az előző években. Néhány, a népgazdaság fejlődése szempontjából döntő kérdésben erősítettük a központi vezetést, ugyanakkor számtalan ügy intézését adtuk át az alsóbb gazdasági szervek hatáskörébe. Ezen az úton feltétlenül tovább kell menni. Irányítási módszereink . sok szempontból bürokratikusak. Nem kétséges, hogy a népgazdaság vezetésében nekünk is a szocialista országok többségében már végrehajtott átszervezéshez hasonló lépést kell tennünk. Fzt azonban jól elő kell készíteni a már megtett intézkedéseink elemzésével, a baráti országok tapasztalatainak tanulmányozásával; Amíg erre sor kerül, a jelenlegi szervezeti formák között is igen sokat lehet javítani. A gazdasági vezetők a mostaninál sokkal jobban ismerjék a rájuk bízott területet, többet kell törődnünk a vezetők szakmai színvonalának elősegítjük j emelésével. Határozottan meg életkorúimé-' nyeit. Az árcsökkentés mérté-1 (Folytatás a 3. oldalon.)
