Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

Kedd. 1959. december 1. 5 SOMOGYI NÉPLAP Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás a. 4. oldalról.) .és a népjólét további jelentős emelését is. Korszerű mezőgaz­dasági termelés csak a szocia­lista nagyüzemben alakulhat ki. A nagyüzem ts a kisüzem egyenlőtlenségét e tekintetben idei növénytermesztési eredmé­nyeink is mutatják: az őszi búza átlagtermése ebben az évben az állami gazdasagok­ban Jioldanként 13,4, a terme­lőszövetkezetekben 11, a kis- pa reell ás egyéni gazdaságok­ban 8,6 métermázsa volt. Az őszi árpa átlagtermése az ál­lami gazdaságokban holdan­ként 15, • a termelőszövetkeze­tekben 13,5, az egyéni gazda­sagokban 11,8 métermázsa. A kukoricáé az állami gazdasá­gokban holdanként 17,5, a ter­melőszövetkezetekben 16, az egyéni gazdaságokban 14,4 mé­termázsa volt. Egyénileg dol­gozó parasztságunk még ezt a termelési szintet is csak meg­feszített munkával éri a. Parasztságunk tudja azt is, hogy mi megy végbe a vilá­gon. A Szovjetunió már régen, több mint 27 esztendővel ez­előtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését, és a közelmúltban ugyanezt elérte már a parasztság, valamint az egész nép. javára és hasznára ' Kinn, Bulgária és Korea is. Közel jár e cél eléréséhez Csehszlovákia, Albánia és több más szocialista ország. A kapitalista világban is fö­lényben van a nagyüzem a kisüzemmel szemben. A kapi­talizmusban a tőkés nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat. A, mi paraszt­ságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyar- országon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasz­tok milliói mentek tönkre, és nemcsak földjeikről, hanem gyakran még a házból is — ahol született — kiűzte őket a végrehajtó dobpergése. Az Amerikai Egyesült Államok­ban például az 1920—50 közöt­ti 30 év alatt 1 millió 220 ezerrel csökkent a 72 hektár­nál kisebb földtülajdónnal ren­delkező farmerek száma. A pártnak és a munlaísosz- tálynak a felvilágosítás erejé­vel, az önkéntesség biztosítá­sával, a szervezésben és a meg­szilárdításban nyújtott anyagi segítséggel kell átvezetnie a ma még egyénileg gazdáUzodó parasztokat a szocialista mező­gazdaság útjára. A mezőgazdaság szociajista átszervezése az egész társada­lom ügye, és mindenkinek segítenie kell, akinek bármilyen vo­natkozásban dolga van a parasztsággal, a mezőgaz­dasággal. Rendkívül fontos, hogy a fel­világosítást végző emberek a parasztokkal mint dolgozó testvérükkel beszéljenek, kel­lő tapintattal, türelemmel és emberséggel szóljanak ' hozzá­juk. Meg kell értenie minden­kinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfon­tolt elhatározás kérdése. A pa­rasztemberek között is vannak olyanok — hangsúlyozta —, akikben él még a kapitalista szemlélet Az ilyenek szeret­nének megtollasodni más em­berek megkopasztásával. Nem gondolnak arra, hogy ha a ka­pitalizmusnak szabad útja van, akkor hiába küszködik száz parasztember, közülük csak öt vagy tíz válhat kulákká, ki­lencven pedig mindenképpen más szolgájává. A munkás­paraszt állam, amely minden dolgozó ember érdekeit köte­les megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven pa­raszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjék. Vannak parasztemberek, akik a kapitalista világ farkastör- vénye szerint kínlódtak végig életük nagy részét, és mindig azt látták, hogy abban a rend­szerben a falun csak az számí­tott embernek, akinek akár­milyen kicsiny, de saját föld­darabka volt a kezén. Az ak­kori vad élet komiszsága okoz­ta, hogy sokszor tulajdon szü­lőjét, vérszerinti testvérét emésztette el nem egy ember — a földért. De ez a világ — a parasztemberek szerencsé­jére is — örökre elmúlt. Tár- sadalmuníldban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember ural­kodik; Aki a munkái nem kerüli és ember­társaival összefog, a* élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben Türelmes és meggyőző szó­val kell megmagyarázni a még egyenleg dolgozó parasz­toknak, hogy milyen szép, új emberi életet nyit számukra a szocializmus, amikor megsza­badulnak a bilincsbe verő régi paraszti életmódtól, és nem lesznek többé rabszolgái se a jómódú embernek, se a jószág­nak. Ezt egyébként jól tudják azok a * termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent van­nak a termelőszövetkezetek­ben és akik maguk is gyöt­rődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jó kedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a leg­jobban. azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik vol­tak. f Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az állajnhatalmat kézben tartó, »uralkodó« osztály. Pártja ve­zetésével kézbe vette a sza­badságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, ame­lyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és félredobtak. A munkásosz­tály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szereséből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nél­külözött. éhezett 1945^ben és 1946-ban a pénzromlás idején. Napi érdekeit sokszor felál­dozva segítette és segíti a test­véri osztályt, a parasztságot, és felépítette hazánk hatalma­san megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rend­őrség, a belső karhatalom, a határőrség saraiba, a gyarak és üzemek vezető helyeire, a gép­állomásokra, új vidéki nagy­üzemek, a szocialista véresők felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető meny- nyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz ja­véra. A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömegei ön­tudatának, politikai kép­zettségének, szakismeretei­nek, kulturális színvonalá- t nak emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségese­ként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasisztáik, a burzsoázia és a földbirtokosok élleni harcból, amely a nép hatalmának meg­teremtéséért folyt. A paraszt- tag 1956-ban a burzsoá és fa­siszta erők ellenforradalmi tá­madása időszakában a mun­kásosztály hű szövetségesének bizonyult, és részt vett a szo­cialista vívmányok védelme- zésében, a konszolidálásért folyhatott harcban. Legöntuda- tosabb fiai "pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért foly­tatott harc első vonalaiban ha­ladnak. Ott vannak az ország- gyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságai­ban, a fegyveres erők tisztika­rában, a munkásőrségben. 1 munkás—paraszt államunk es fejlődő szocialista társadal­munk felelős posztjain. Ma a munkás—paraszt ö&z- szefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társada­lom felépítése. A feladat most, hogy parasztságunk Icgöntuda» tosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelő- szövetkezetekben, a gépál­lomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek meg­teremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvo­nalra emélni a mezőgazdasá­got, s ezzel az egész népgazda­ságot, a dolgozók életszínvona­lát i A párt és a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre Elvtársak! Jelentős és szere­pénél fogva fbntos rétege tár­sadalmunknak az értelmiség. Az utóbbi időben a» párt he­lyes politikája következtében a párton kívüli értelmiség nagy része lojális magatartást tanú­sít. és munkáiéval segíti a szo­cializmus építését. A szocialis­ta építés előrehaladása nap­ról napra növeli az értelmiség társadalmi, szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és biz­tató az a folyamat, amelyben a »régi" éti ».új« értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végig vitelére törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat ez a pedagógusoknál. A párt és a kormány bizalommal és megbecsüléssel tekint az ér­telmiségre. és anyagi ellátott­ságuk további javítására is tö­rekszik. A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még min­dig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanak­kor arra is szükség van, hogy ne csak a kommunista értelmi­ség, hanem az értelmiség pár­ton kívüli része is teljes felol­dódással. nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mér­tékben vegye ki részét társa­dalmi kérdéseink megoldásá­ból szocializmust építő né­pünk erőfeszítéseiből. Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő ál és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van. tele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen ki­vettek részüket 1957«ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat. A párt és a kormány szem­beszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellen. Azt varia, hogy a kis­iparosok és kiskereskedők tart­ják meg tövén veinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanak­kor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisipa­rosok. kiskereskedők társadal­munkban szükséges és hasznos tevékenységét a lakosság szük­ségleteinek jobb kielégítéséért. A párt arra törekszik, hogy a kispolgárságot meggyőző szó­inál ideológiailag és politikai­lag átnevelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfo­gadható módon, egyéni boldo­gulását és gyermekei jövőjét biztosítva­Megvédj ük népünk érdekéit a volt kixsákmányoiókkal szemben Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt 'kizsákmányoló osz­tályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évti­zed alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támo­gatóik. egy része be is illesz­kedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népi hatalommal, és ma is el­lenséges magatartást tanúsít Közülük mint ellenséggel bán­tunk el azzal, akivel rendsze­rünk a harcban mint ellenség­gel találkozott. Továbbra is éberen védel­mezni fogjuk rendszerünk né­pünk érdekeit a volt kizsák- mányolókkal szemben. Aki kö­zülük fellép ellene, annak szá­molnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése. a proletárdiktatúra erősödését, a szocialista építés sikerei növe­lik a lehetőséget a volt kizsák­mányolok átnevel és éré. Az ellenforradalom leverésé­vel az osztálvhanc nem szűnt me? hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélkü­li társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amely­nek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék har­ca terén. Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alap­jainak lerakása, a szocializ­mus felépítése — osztálycélok, a munkásosztály céljai, és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializ­mus érdeked, népünk érdekei nem kívánják az 06ztályharc élesedését, ellenkezőleg, az a jó. ha hevessége csökken, for­mái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztálvharc élezésére töreked­ni. Ez azonban elsősorban nem tülünk, hanem osztályeliensé- geinktől. a nemzetközi impe­rializmustól függ. Az osztálvharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értó emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terieszthetik azt —. mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály »—'es tagjai ellen folytatott fcülöm- háborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampol­gárokként kezelik, ha ők ma­guk nem sértik meg* hanem- tiszteletben tartják e törvénye­ket, és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó pa­rasztokra bíztuk, hogy felve­szik-e a kulákokat a termelő- szövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk ar­ra is,, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját, és kétévi becsületes munka után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövet­kezeteknek. A volt kizsákmá­nyolok gyermekeivel kapcso­latban pedig pártunk arra tö­rekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják meg majd helyüket az új szocialista vi­lágifen. Kádár János végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről9 a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt. A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondotta Kádár elvtárs —, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a poli­tikai hatalmat; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialis­ta. társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető sze­repének jelentőségét a .szocia­lizmust építő országok minden­napi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és Az elmúlt három «'ben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus el­len és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista— leninista ideológia tisztaságát. A munkásosztály eszmei fegy­verét csorbítják a parton be­lül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg a revizionizmus a főveszély. A modem revizionizmus felele­veníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nem­zetközi imperializmus és a bel­ső reakció kezére játszik, azok­ra támaszkodik. Különösen ve­szélyessé teszi a modern revi- zionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt i%arxista—leni­nista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bá­zisát a még meglévő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tabor je­lentőségét. A politikában tör­vényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus. Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hata­lom kivívása után nem csök­ken, ellenkezően, növekszik. A Magyar Szocialista Mun­káspártot marxista—leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Űj a hely­zetben aí, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hi­bák .sorozata után visszavezet­te a pártot a helyes lenini út­ra, módszereibe is, a párt mun­kastílusába is olyan új eleme­ket vitt, amelyek ma összefor­rasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel. kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás ve­reséget szenvedett. Ezt világosan példázza a ha­zai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is. A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, me­lyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, ha­nem az árulók szégyene. Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmust— leninizmust a dogmatizmus is. A dogmatizmus — bár nem a burzsoáziától szár­mazik. hanem a munkás- mozgalom salát talaján ke­letkezik — hallatlan káro­kat tud okozni a párt, a munkásosztály, a oroletár- diktatúra «evének. Az ellenforradalom előtti években súlyos kárdkat oko­zott a pártnak a Rákosi Má­tyás körül kialakult személyi kultusz s az ennek révén meg­honosított dogmatizmus és szektás politika. A pártnak az ellenforrada­lommal vívott harc menetében meg kellett szabadulnia a múlt hibáitól is. A Központi Bi­zottság ma mentes és a párt­tagság alapvető tömegei . is megszabadultak a dogmatiz­mus és szektariánizmus káros nézeteitől. A Központi Bizott­ság helyreállította az egész pártban a pártélet lenini sza­bályait, a demokratikus cent­ralizmust, a kollektiv vezetést, és helyreállította, mindazok becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptala­nul megvádolt. Van azonban még egy zava­ró vonatkozása a kérdésnek, amelyet helyes érinteni és le­zárni. Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven át bíztak Rákosiban, éltették és támogatták őt, ma pedig ke­mény, szavakkal és súlyos kri­tikával szólnak káros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919-ben har­colt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthy-fasizmus elleni küz­delemben és vezető szerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban. A prole­tárdiktatúra győzelmét követő időkben azonban eleinte eltűr­te. majd maga is ösztönözte a személyi kultuszt, és súlyos károkat okozott a szocializmus ügyének. A lényeget tekintve az em­berek helyesen tették, amikor a régebbi években támogatták Rákosit hasznos tetteiben, he­lyesen cselekedtek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvonták tőle mint vezetőtől bizalmukat, és elítélték őt. A személyi kultuszért, az abból származó súlyos károkért, az árnyakért, amelyeket ezek a pártra vetettek, nem a ma­gyar kommunistáknak, nem a pártnak, nem a Rákosit ko­rábban követő tömegeknek, hanem azoknak kell szégyen­kezniük, akik ezeket felidéz­ték, magának Rákosi Mátyás­nak s annak a csoportnak, amely hibáiban támogatta őt. Kádár elvtárs ezután rámu­tatott arra, hogy a rcvizioni/.musnak is, a . dogmát.izmusnak is kö­zös vonása a marxizmus ismeretelmélet elvetése, a szubjektív szemlélet. A marxista ismeretelmélet a valóság objektív tényétnek szakadatlan tanulmányozását Jjöveteli meg. A párt a való­ság tényei alapján vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a párt helyes politi­kájának kidolgozásához szük­ségesek. A .jelenlegit helyzet a marxista—leninista propagan­da erősítését kívánja. A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak marxista—le­ninista tudását mélyítse, to­vábbá az is, hogy segítséget nyújtson a merxizmus—leni­nizmus elsajátításához annak a jelentős számú pártonkivüli- nek, aki ezt igényli. A továbbiakban Kádár elv­társ a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt élcsapat jellegéről beszélt, alá­húzva: a párt soraiban ma azok a legöntudatosabb és leg- állhatatosabb eivtársak van­nak, akik az ellenforradalom elleni harc nehéz napjaiban vették kézbe és emelték ma­gasra a párt, a proletárdikta­túra zászlaját. * Nagy nyereségnek tekintjük, hogy .a korábbi é^k hibáit iő- váféve elfoglalták méltó helyü­ket a Pártban az 1919-es kom­munisták és azok. akik a Hor- thy-rendszer éveiben idehaza illegalitásban dolgoztak, a'ma­ny ol polgárháborúban részt vett. valamint más. egy időben oktalanul mellőzött elvtársak; fgy 'méltó helyre került a párt­ban a rési forradalmi törzs. Kijavítottuk azokat a hibákat is. amelyek a két munkáspárt egyesülésével kapcsolatban előfordultak. Ma aszerint ítél­jük meg az embereket, hogy az ellenforradalommal vívott harc ideién hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez, és nem azon az alapon, hogv ko­rábban a kommunista Vagy a szociáldemokrata mozgalom­ban tevékenvkedtek-e, s ez jó dolog. Az elmúlt három évben fejeződött be teljesen az egye­sülés olyan értelemben, nogv pártunkban most már c^ak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság vám A régi törzsgárda és a felsza- (Folytatás a 6. oldalon.) Megőriztük a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát

Next

/
Oldalképek
Tartalom