Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Szerda, 1959. december Z

SOMOGYI NÉPLAP

s

H. Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Muikáspárt VII. kongresszuséi

(Folytatás a 4. oldalról.) I nőtt annak a harcnak jelentősége, amelyet, a hatalmas jelenlegi körülmények között | néptömegek a békéért és a összehasonlíthatatlanul meg- I biztonságért folytatnak.

Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását

Mi továbbra is következetesen fogunk harcolni a békés együttélésért, a teljes leszerelésért. az egyetemes biztonságért. Reméljük, hogy az ezután következő legmagasabb szintű találkozók újabb lépést jelentenek majd ezen ae úton. Vannak. akik még mindig a hidegháború lángját próbálják szítani, és »-az erő pozíciói á- bctl« szándékoznak cselekedni. Ami ezeket illeti, még egyszer kijelenthetjük — a bunkósbot nem segít rajtuk. Mint ismeretes. minden botnak két vége van. Ha botot emelnek a szocialista országokra, e bot másik vége azok fejére üt. akik vele hadonásznak. (Nagy taps.)

Sajátos időszak van. amikor az ősz utolsó napjai után beköszönt a tél. viszont a Politikai életben nyilvánvaló felmelegedés érezhető. Ez még nem meleg, még nem tavasz, de a felmelegedés jelei érezhetők. És az agresszív erők nagyon nyugtalanok emiatt, mindent megtesznek, hogy csökkentsék a hőmérsékletet, erősítsék a fagyot.

Ez év kora tavaszán hasz^ nos találkozónk volt Macmillan úrral. Anglia miniszterelnökével. Ez a találkozás sajátos módon elindította a felmelegedést a nemzetközi légkörben. Nemrégiben találkoztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével. Ez a találkozó a meleg amerikai Ősz napjaiban zajlott le, és azt mondhatnám, hogy melegen elbeszélgettünk;

Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetértenek velünk —.' hogy mostanában enyhült a nemzetközi feszültség. Mindenesetre jó szándékkal, azzal az óhajjal megyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdésekét, hogy helyes kölcsönös megértésre jussunk, és ami a legfőbb, megtaláljuk az ésszerű megegyezést a béke megszilárdítása érdekében.De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke meghívására a jövő év márciusában sor kerül a franciaországi találkozóra. A külföldi sai tóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy mi elvetettük a kormányfői értekezlet közeljövőben való összehívásának gondolatát. Az. ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak.

Mi mindig azt vallottuk, hogy a kormányfői találkozók hasznosak, és hogy minél előbb megszervezik ezeket a találkozókat., annál jobb. De ez a mi álláspontunk. Más tárgyaló félek, akiknek részt kell Venniük ezen a találkozón, bizonyos mértékig más véleményt vallanak.

Nekünk természetesen nem kell Csehov Három nővérének főszereplőihez hasonlóan viselkednünk. akik bérmily«i áron szerettek volna eljutni Moszkvába. Mi már régen megmondtuk, hogy a kormányfői értekezlet összeülhet Géniben vagy bármely más helyen. Mi akarjuk ezt a találkozót, de azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek.

Ésszerűen kell megközelítenünk - azonban az értekezlet összehívásának kérdését, és figyelembe/ kell vennünk, a többi tárgyaló fél óhaját is, számolnunk kell velük. A szovjet kormány kész erre a találkozóra abban az időpont-’ ban és azon á helven, amely mindegyik részvevőnek megfelel.

Az, hogy de Gaulle elnökkel való , találkozóm időpontja március 15.. egyáltalán nem jelenti, hogy a kormányfői találkozóra nem kerülhet sor é találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne francia- országi utazásom előtt is. de de Gaulle tábornok a kormányfőd értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az ólyaia nem alaptalan. Mi megértjük ezt. és a kellő figyelmet tanúsítjuk kívánságai iránt. Ez talán előmozdítja a kormán vfői értekezleten a jobb kölcsönös megértést. I Minden lehetőséget fel kell kutatnunk, hogy a vitás kérdéseket ésszerű alapokon oldjuk meg, és ezért számolni kell tárgyalófeleink kívánságaival.

Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását. A nemzetközi helyzetben most világosan jelentkezik két irányzat: egyfelől nemcsak a népek, hanem sok államférfi és politikus is elismeri a hidegháború megszüntetésének szükségességét, másfelől megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az a törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát, és fenntartsák a hidegháborús állapotot.

Erről tanúskodnak pl. olyan tények, mint az a kísérlet, hogy újból az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vigyék megvitatás végett az úgynevezett magyar kérdést.

Kinek van szüksége erre a provokációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megvitatásával el lehet érni Magyarországon a szocialista vívmányok megszüntetését és a Horthy-rendszer visszaállítását?

Ügy gondolom, hogy a, nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakodnak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok, hogy kivén- hedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség, és ez elősegíti majd a jobb kölcsönös megértést, a béke megszilárdulását. (Nagy taps.)

Bizonyos njueati politikusok megsiratják a magyar- országi ellenforradalom leverését. De csak sírjon az ellenség, hullassa könnyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért. Ettől még diadalmaskodik a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép,

amely megerősítette szocialista vívmányait. Mi pedig örülünk és lelkesen, tapsolunk ezeknek a sikereknek. (Lelkes, nagy taps.)

Elvtársak! Most minden reálisan gondolkodó politikus elismeri, hogy mérséklődött a nemzetközi feszültség. Minden politikusnak és minden országnak továbbra is azon kell munkálkodnia, hogy javuljon a nemzetközi helyzet, megszűnjék a feszültség. Ki kell bontani a csomókat,- el kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek a hidegháború következtében képződtek, és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását.

Meg kell oldanunk Nvuga’-Berlín kérdését

Az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Eurór pában összevontan megtalálhatók mindkét tábor — a kapitalista és a szocialista tábor — csapatai. Itt, Európában mindennél inkább gondoskodni kell a rendezésről mindazoknak, akiknek érdekük fű- *ődik a békéhez, akik valóban Kiég akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismerem tes a Nyugat-Berlinben kialakult rendellenes helyzet. Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcából kivezető utak tekintetében, de azt, hogy a berlini helyzet rendellenes, minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Németör- szágot és Adenauer urat, Nyugat-Németország kancellárját. A kancellár különösen aktívan ténykedik Nyugat-Berlin kérdésében, bár, mint ismeretes, semmiféle jogalapja nincs ahhoz, hogy beavatkozzék ennek a városnak az ügyeibe.

A kancellár úr beszédeiben azt hangoztatja, hogy a kormányfői találkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mértékben egyetértek a kancellár úrral. Valóban, a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentősége van, mert a leszereléshez a szó szoros értelmében minden országnak, az egész emberiségnek érdeke fűződik. Örömmel nyugtázom, hogy Adenauer kancellár ezt most megértette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot, és tanulmányozná 1955-ben Géniben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék árról, hogy éppen a szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését mint fő kérdést.

.Igaz, akkor ránk kényszerí- t#ttek — elsősorban Adenauer kancellár a maga szövetségesein keresztül — egy másik »•fő kérdést«, a német kérdést. Sőt mi több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett német kérdés megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont ő így értelmezte: a Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert, és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos, ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár!

Ismeretes azonbani, hogy a szocializmus ellen harcolt Hitler is. és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a »szocializmus pedig virágzik! (Nagy taps.)

Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyugat- Németország kormányát képviseli; amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért. De hol vannak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a Szovjetunió ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen? Nem keil távcső vagy egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki ’ tudja, hogy ezeket az embereket nem a Német Demokratikus Köztársaságban kell keresni: Nyugat- Németországban találtak talajfa, és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Néhányan a nyugatnémet hadsereget szervezik, mások már NATO-csapatok parancsnokai.

Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig mindig józanul nézzük az életet.

A nemzetközi légkör észrevehető felmelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Nemet Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetőinek. Mindennel megpróbálkoznak. hogy gátolják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivitást mutat Adenauer kancellár. Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban, a Keresztény- demokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló koholmányoktól, -a közismert tények egyenes eltorzításától sem. »Ebben az évszázadban — jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió.«

Ha Adenauer kancellár beszédét, olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Nénjetország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan, anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németországra, és nem a hitleri

Németország követett el rabló támadást országunk ellen.

Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja .állítani, hogy 1918—1920-ban Szóvjet- Oroszország tört be Németországba, Angliába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annak idején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal szovjetor* szágra, amely síkraszállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok részt vettek abban a külföldi intervencióban, amelynek során 14 állam csapatai törtek országunjjfa.

A nyugatnémet kancellár megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretőknek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ért például a következő kijelentésen: »Újraegyesítés helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság visszaadását 17 millió németnek«.

A »szabadság« szócskával véghezvitt zsonglőrösködés, senkit sem téveszt meg. Arról van szó, hogy Adenauer szeretné az NDK dolgozóit • arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesúrakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétaíámasz- pontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nvugat-Nómetország már' megtette.

Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítését, de világos, hogy az ilyen tervek homokra épültek.

Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi államukat, hogy valakinek is megengedjék embermilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét.

Soha nem . fogjuk támogatni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le a szocialista vívmányokról. Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor lehet megoldani kérdéseket, ha figyelembe vesszük mindkét féi érdekeit. Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tárgyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van itt az érdekek figyelembevétele, akiikor - ultimátumszerűén követelik a Németország történetében első munkás—paraszt állam . szocialista vívmányainak megsemmisítését, a Néfnet Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állapította meg, hogy ez erópolitika, a háborús fenyegetőzés .politikája.

Változnak az idők” változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő, már látja, hogy háborúval és erőpolitikával semmit sem ér el, az ilyesféle politika reosegve- ropogva összecmlott. A fenyegetőzés és a zsarolás politiká- ia e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A főkarmester segédei, tanítványai azonban, akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját, húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánvalóan disszonáns, és kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is.

Mi az együttélési politika eV veiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot, és mi készek vagyunk bármely percben aláte-i a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az .EMEZ va°y bármely más nemzetközi szerv égisze alatt

vv> p ere te c,rt z — -t " Törj (?>«;,

legmélyebb ellenőrzés alapján.

Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenőrzé sei/ amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét, és nem kezdhet háborút.

Ahhoz azonban, hegy mindkét fél részéről meg’tegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérgét':. Miért vetjük fel Nyugat-Bérlte

fi háború maradván elretten a nániaí híkui

Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés, aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszerződés elöl senki nem térhet ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végül is meg kell szüntetni a második világháború’ maradványait, mivel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyújtogató! számára. Mi nem sürgetjük időbenileg a nyugat-berlini kérdés megoldását, nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegyezésre jussunk volt szövetségeseinkkel.

Ha minden eszközt kipróbálunk, és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más kivezető út, mint hogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, akik ésszerűtlenül ítélik meg e kérdés megoldását, nem az államok közötti feszültség enyhítésének útját járták, hanem ellenkezőleg azt akarták, hogy megmaradjon a harmadik vi- lágháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek.

Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha ön valóban szemben áll a revansszeÜem- mel és a hitlerizmussal — ezt gyakorta hangoztatja —. bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború maradványainak megszüntetését. Vagy talán fel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország elleni háborúban volt s z ö vets égéseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódjék meg. hogy senki ne nyerjen, és senki n.e veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen :

Alá kell írni a békeszerződést, és szabad város státuszt kell adni Nyugat- Berlinnek.

A jelenlegi helyzetben teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben.

Ismeretes, hogy elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult, és az ENSZ határozatával e „tizes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az efnberi értelem fejlődik, és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legésszerűbbek. Minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel!

Volt szövetségeseink ragaszkodnak hatái'időhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik — mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat, és amelynek különösen lelkes híve Adenauer kancellár, a földön az egyetlen hely* Nvugat Berlin lesz, ah«' meg kell tamtam a »savatokét Ez azonban már nyilvánvalóan

kérdését? Azért, mert Nyugat- 1 Berlin jrr.cst konfliktusok forrva', a viszi''y almája lett. Amikor azt mondjuk, hogy meg ke’! oldani a nyugat-bérltei kérdést, ez azt jelenti, hogy javasoljuk a második vi- íkrrú után az egészséges tsríbsn maradt utolsó tüske kihívásét és a megszállási rendszer gócának felszámolását.

*ai Mscémelá; áitak isz fl«;

e<zidás aláírása '

képtelen kívánság, amely . ellentmond az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamárlogika. (Derültség.)

Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését? A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellem étben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ep gondolkodású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond az ép értelemnek.

A szovjet kormány azt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadi állapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk, és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk:

az együttélés — az államok be nem avatkozása más állóitok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar.

Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyugart-Ber- lint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatosságokat, amelyekre szövetségeseink hajlandók, szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égiszé díátt .vágy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon.

Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tértjük szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van izzási határa, ahol váratlanul megszakad, és ez katasztrófához vezethet!

Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön az »erő pozíciójából« cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott,, már nincs? Most minden ép' gondolkodású ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek, a szocialista országok oldalára: az erő és az igazság egyaránt a mi Oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. (Taps.)

Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű áHásnontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok eteogadha- tók lesvenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem társva1 ások útján akarunk mesegveziésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz, ho°v bók«~zerződóst írjunk alá a Mimet Demokratikus Köz- t.*írc'e,c'!=*wcfoi. ha a Neurit Szö>- 7et*éfff Kö'TH.rsss.ás? kormánva igm akar békeszerződést aláÍTT)Í.

E'őttüjrk van az Egvesült ''"u°k péteája. A7 Egyesült

(Folytatás a 6. oldalon.)