Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szerda, 1959. december %, ' ti. Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszuséi (Folytatás a 3. oldalról.) nemzetközi kommunista moz­galomban, amelynek egyik megbízható csapata. Kedves elvtársak! A kom­munista és munkáspártok ere­je abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, jó­zanul és tárgyilagosan értéke­lik az élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a népnek az igazságot mind a si­kerekről, mind a nehézségek­ről és a hibákról. Azok az ese­mények, amelyek 1956-ban ját­szódtak le Magyarországon, komolyan veszélyeztették a magyar munkásosztály, a pa­rasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták fojtani a népi hatalmat. Olyan ese­mények voltak ezek, ame­lyek feltétlenül megörven­deztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az esemé­nyekben a kommunizmus csődjének kezdetét látták. (Derültség, nagy taps.) Így azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommu­nizmusra, és ezért elvesztették ép ítélőképességüket, vagy olyan emberek, akik nem ér­tik meg a kommunista mozga­lom erőit, és ezért tévedést té­vedésre halmoznak. A magyar ellenforradalom és külföldi su­galmazol lelepleződtek, és megsemmisítő vereséget szen­vedtek. Éppen az ellenforrada­lom. elleni harc mutatta meg a marxizmus—leninizmus esz­méinek páratlan erejét, a ma­gyar munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak ez esz­mék iránt tanúsított odaadá­sát. Felborult az Imperialisták­nak az a számitása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. Nem a kommunizmus eszméi vallottak kudarcot, hanem csu­pán azok a vezetők, akik meg­feledkeztek a marxizmus—le­ninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászvezetők elszakad­tak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegekkel. Helyte­len cselekedeteik során a mun­kásosztály diktatúráját gyak­ran nem a dolgozó nép ellen­ségei ellen használták fel, ha­nem sajátjaikra mértek csapá­sokat. Vezető állásokba emel­ve nem tudták helyesen hasz­nálni a hatalmat, nem erősí­tették a munkásosztály dikta­túráját, a dolgozó nép hatal­mát, hanem sajátjaikra irányí­tották a tüzet, és.a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bu­kásának kezdete. Nekünk, marxistáknak azon­ban elvi elemzést kell adnunk az eseményekről, látnunk kell okaikat, és helyes következte­téseket kell levonnunk. Meg kell látni, hogy ha az ellenforradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzava­rást előidézni az országban,' ezt nem csekély mértékben az ma­gyarázza m»s, hogy a Ma "var Dolgozók Pártjának korábbi vezetősávé és mindenek előtt Rákosi Mátyás komolv hibákat követett el, amelyek következ­tében gyengült a párt vezető szereke, gven etilt a proletariá­tus diktatúrája. Ha, a pen pn«!wr a nárt.a bízta az ország vezetését, ez nemcsak twi"' nem ia»tit'>et! vezetőit a e »vir o f oe/vle t r»1< f/íc' érői való plól pnr)pH| afro, IzH­o-tÍ ő’rnf íl<vrv (jotj prrróVomirnV leo-zro« el^ a | íl-*v» n rrr%3r jfánt. pl’nnrl énn o »nrjjlf,'1*- Ml«« nníirrsóV q fló politikáiénak helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjá­nak volt vezetői az irántuk ta- núsítptt bizalmat sajátos meg­bízólevélnek tekintették, mely függetleníti őket a párttagok­tól jés a párton kívüli tömegek­től. Azt hitték, hogy tévedhe­tetlenek, hogy nekik minden meg van engedve, és figyelmen kívül hagyhatják az objektiv adottságokat és a dolgozók vé­leményét. A meggyőzést, mint a tömegek vezetésének a párt­ban meghonosodott , alapvető módszerét kezdte felváltani a parancsolgatás és az admi­nisztratív módszerek alkalma­zása. Az ország objektív hely­zete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibák­hoz vezetett a gazdaságpoliti­kában, valamint az állami és pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munká­ban, amilyen a szocialista épí­tésvezetés, senki sincs bizto­sítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóváten­ni az elkövetett hibákat. 'A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége, sajnos, nem volt ilyen bátor. Nagy kesei-vesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de sem­mit sem tettek azok kijavítá­sa érdekében. A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében meg­bomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó 'tö­megek között, megingott a. tö­megeknek a pártba vetett bi­zalma. Ezt aztán saját szennyes celláikra ki­használták az ellenforra­dalom erői és ügynöksé­gük, a revizionisták, ki­használták a munkásosz­tály és a dolgozó paraszt­ság ellenségei, Magyaror­ország dolgozó népének el­lenségei. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és vezetőségének tör­ténelmi érdeme mindenek­előtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által el­követett hibák határozott jó­vátételének útjára. Az ellen- forradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos következe­tességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, visz- sza tudták állítani a párt irán­ti bizalmat, amelyet - a .koráb­bi vezetés aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegei: támogatását. Ha forradalmi erőnk fő for­rásából, a marxizmus—leninié mus tanításéból merítünk, új­ból és újból meggyőződünk ar­ról, hogy >ez annyira erős és hatalmas, olvan jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó név érdekeit, ho^y még ilyen m,eg- próbáltatások közeoette sem apad ki. A magyar kommu­nisták megszabadultak a hely­telen fogalmak béklyójától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ah­hoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a rpunkásosztély ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezes­sék a népet a helves .útra. És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időkben bátor , és állhatatos kommunisták Kádár János, dr, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták,, akik őket követték. , (Hosszantartó naev taps.) Elvtársak! Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társa­dalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa után bizonyos pártok — közöttük a mi pártunk is —. bizonyos ne­hézségekkel találkozott, bizo­nyos lázas tüneteket mutatott. Minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Fárt­ja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles el­ítélésére. Ez helyes is, bár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében .jelentkezett bizonvós bonyodalmak pártunk XX. kongresszusától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést. Nem, elvtársak, ezt így kel­lett tenni. Meg kellett tisztulni és meg kellett szabadulni minden lerakódástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyog­hasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk az alkotó marxizmus—Jeniniz- mus igazi arcát. Ismét hangsúlyozom, külön­böző mértékben mindegyik pírt átélte ért a lázas állapo­tot, de a láz után szervezetünk még erősebb lett, és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mu­tatta úton, megyünk előre, a kommunista társadalom felépítése felé. (Lelkes nagy taps.) Nem akarok még egyszer visszatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyar- országi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagy­hatják figyelmen kívül a többi kommunista és munkáspártok sem. A magyarországi ellenforra­dalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos -következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára. Pártunk XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálin­nak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialis­ta építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializ­mus építésének korszakában. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok szocialis­ta építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrá­jában nem szűnik meg az osztályharc, hanem csupán más formákat ölt. Ezen túlmenően egészen nyil­vánvaló, hogy a proletariátus diktatúrájának erősödése és a szocialista építés sikerei sza­kadatlan változást eredmé­nyeznek az osztály-erőviszo­nyokban a szocializmus javára, csökken az ellenséges osztá­lyok maradványainak ellen­álló ereje. Ez volt az osztály- harc fejlődésének általános tendenciája azokban, az orszá­gokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem ha­lad egyenes vonalban. A szo­cializmus építésének időszaká­ban az osztályharc a belső és külső körülmények ilyen vagy olyan változásai folytán egyes időszakokban erősödhet és a fegyveres összeütközésig menő legélesebb formákat is öltheti, amint az 1956-ban Magyaror­szágon is történt. Ügyünk szempontjából hiba volna megfeledkezni a magyaror­szági ellenforradalmi lázadás­nak erről a fontos tanulságá­ról. A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szo­cialista tábor szétzúzására irá­nyuló terveikről, és természet­szerűleg a gyenge láncszeme­ket keresik ebben a táborban, szeretnének egyenként leszá­molni a szocialista országok­kal. Figyelnünk keil erre a veszélyre, mert ez nem alap­talan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink remény­kedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista tö­rekvések és remények szövet­ségese csak ostobaságunk le­het. Ha elbizakodunk, ha vezeté­sünkben hibákat követünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus— leninizmusnak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanítását, a kommuniz­mus ellenségei kihasználhat­ják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt. Most külön-külön, mindegyik szocialsta ország és az egész szocialista', tábor olyan hatal­mas, hogy erőnk leküzdhetet­len. De még egyszer hangsú­lyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka mód­szereit alkalmazni mindegyik országon belül, nem próbálja az *gyik szocialista országot szembeállítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szo­cializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok szembeállítására, a testvé­ri, baráti kapcsolataik meglazitására irányuló tö­rekvés az ellenfelünk ál­tal vezetett csztályharc egyik formája. Ezért jelentik a proletár inter­nacionalizmus megdönthetet­len elvei a nemzetközi kom­munista mozgalom legfőbb mellőzhetetlen törvényét. A szocialista rendszer nagy előnyeink ésszerű felhaszná­lásával, a szocialista világtá­bor sokoldalú erősítésével kö­vetkezetesen, alkotó szellem­ben kell megvalósítanunk a szocializmus és a kommuniz­mus építéséről szóló lenini ta­nítást, a leninizmus mesterei­nek kell lennünk, nem szabad lemaradni, és nem szabad • elő­re futni, ho"" egy hasonlattal éljek: egymáshoz kell igazíta­nunk óráinkat. Ha egyik vagy másik ország vezetősége elbi­zakodik, ez csak az ellenség malmára hajthatja a vizet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga az a vezetőség fog segíteni ellen­ségeinek a szocializmus ellem a kommunizmus ellen folyta­tott harcában. Ezt pedig nem engedhetjük meg. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és valamennyi .szocialista ország szocialista építésének tapasztalatai .arra tanítanak, hogy eredményeink annál na­gyobbak és annál szilár­dabbak, minél aktívabbak a dolgozó tömegek, minél te'jesehben figyelembe ve­szik alapvető létérdekeiket, minél nagyobb érvényesü­lési lehetőrég nyílik a nép alkotó kezdeményezőkész­sége előtt. A szocialista orseágek terv- gazdálkodása, a kölcsönös se­gítés és a gazdasági építés gyakorlati tapasztalatainak ki- cseré'ése meggyorsítja előre­haladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasági-élet fel­lendítése szempontjából óriási jelentőségű az anyagi érdekelt­ség lenini elve. A leninizmus azt tanítja és a szocialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a dolgozóknál? munkájuk eredményeihez fűződő anyagi érdekeltsége nélkül nem lehet felemelni az ország termelő­erőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az em­berek tízmillióit a kortimuniz- mushoz. Az önök pártja Központi Bi­zottságának beszámolója meg­határozza a fő feladatokat az ország szocialista gazdaságá­nak fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét to­vábbi fokozásának útjait. Őszinte szívvel kívánjuk az önök pártjának, az egész ma­gyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi fel­adatának megoldásában — a szocializmus építésének befeje­zésében. (Nagy taps.) Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartás és szilárd béke megteremtése a földön Elvtársak! Felesleges volna itt azokról a nagy erőfeszíté­sekről beszélnem, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország az egyetemes biz­tonság biztosítása érdekében tett. Ez mindenki előtt jól is­mert. Megelégedéssel állapít­hatom meg hogy erőfeszíté­seink nem voltak hiábavalók. A Szovjetunió lépései, az ál­talunk előteriesztett általános és teljes leszerelési program, valamint az Egyesült Álla­mokban tett látogatásom, Ei- senhowerrel. az Egyesült Ál­lamok elnökével folytatott megbeszéléseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését eredményezték. Ez azonban csak a kezdet. Sok még az olyan erő. amely minden esz­közzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezde­ti enyhülését, és fenntartani a hidegháborús hadiállapotot. A burzsoá sajtóban nem ke­vés koholmány jelenik meg külpolitikánkról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország azért híve minden kérdés békés megoldásának, és azért java­sol általános leszerelést. mert gyenge, és fél a kapitalista vi­lág katonai erejétől. Mások azt hangoztatják, hogy a mi béke­harcunk sem nem több. sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fogás, hogy valóiában fegyveres erővel akarjuk az egész, világon elterjeszteni a szocialista rendet. Az imperia­listák ily módon igyekeznek befeketíteni békeszerető kül­politikánkat. hogy különböző koholmányokban titkos indíté­kokat és célkitűzéseket tulaj­donítanak e politikának. A bebizonvíthatatlant azon­ban nem lehet bebizonyítani. Nekünk nem kell titkolnunk céljainkat. Ezekről a kommu­nisták már több mint száz év­vel ezelőtt nvütan beszéltek a híres Kommunista Kiáltvány­ban. Mi. kommunisták soha nem titkoltuk, és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi beren­dezkedés meggyőződéses hívei és aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhat el má­sakat, ahol mindén ember és minden nép számára biztosít­va van a szabadság és a bol­dogság. Éppen ezért a kom­munisták a háború legkövet­kezetesebb ellenségei. A szocialista országoknak semmiféle indítóokuk nincs háborúk kirobbantására, arra. hogy eszméiket fegyveres erő­vel terjesszék. Békés együtt­élési politikánk világos és ért­hető. A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért foly­tatott harcunk széttéphetetle- nül összefügg a szocializmus nagy vívmányainak védelmé­vel. Mi azt akartuk, és azt akar­juk. hogy az államok egymás közötti viszonyában jelentke­ző összes vitás ( vagy megold­hatatlan kérdeséket békés úton rendezzék. Olvan utakat kerestünk és keresünk tovább­ra is, amelyek a vitás kérdé­sek megoldása vonatkozásában elfogadhatóak mind a kapita­lista. mind a szocialista álla­mok számára, hosv megakadá­lyozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkből. Kérlelhetetlenül harcolunk és fogunk harcolni a mar­xista—leninista ideoló­giáért. a. kommunizmus magasrendű eszményeinek diadaláért. (Nagy taps.) Ellenségeink az ún. kommu­nista veszélyről rikácsolnak. De mutassanak nekünk az egész földkerekségen akárcsak egy kommunistát is. aki hábo­rúra úszított volna, amint ezt Nyugaton mértéktelenül har­cias kedvű tábornokok, sőt ál­lamférfiak teszik, akik azt sür­getik. hogy zuhogjon a Szov­jetunióra és a szocialista tá­bor többi országára az atom- és hidrogénfegyverek halált hozó terhe. Egyetlen kommu­nista párt — ha valóban kom­munista párt — soha és sehol nem jelentett és nem jelenthe­tett ki olyasmit, hogy célját háborúk kirobbantása útján szándékozik elérni. A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának te­kinti a harcot a tartós és szi­lárd békéért. n kommunista nártok a békéért küzdő összes haladé erők élcsapatában haladnak Minden nép békét akar. har­col a békéért. A békemozgalom ma nagy erő. korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződéstől függetle­nül az emberek százmil­lióit tömöríti soraiban. Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az im­perialista reakció, amely meg­rémült a békemozgalom növe­kedése láttán, minden eszköz­zel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperia­lizmus ügynöksége e célból a legkülönbözőbb fogásokhoz fo­lyamodik. igyekszik a pesszi­mizmusnak és a békeharc 1 ki- Látástalanságának hangulatát beoltani a tömegekbe. Felteszik például azt a kér­dést, hogy ■ milyen szerepet játszhatnak a kapitalista or­szágok néptömegei a béke­harcban. ha ezekben az or­szágokban nem a népek dönte­nek a háború és a béke kér­désében. hanem a kizsákmá­nyoló osztályok érdekeit kép­viselő kormányok. Természe­tesen helytelen dolog volna ta­gadni. hogy a reakciós erők a népek akarata ellenére kirob-1 bánthatnak és nemegyszer ki is robbantottak mái' háború- j kát. Ez azonban egyáltalán' nem jelenti azt. hogy a hábo- rúellenes harc valami értei-j metlen és reménytelen dolog I Az ilyesféle fatalista nézetek­nek, amelyek passzivitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxiz­mus—len ín izm ushoz. A nemzetközi munkásmoz­galomnak megszületése pillanatától fogva elidege­níthetetlen vonása volt az, hogy következetesen har­colt és harcol az igazság­talan. hódító háborúk el­len. Ez a harc nem volt eredmény- télén, meghozta a maga gyü­mölcseit. Elégséges emlékeztet­ni arra. hogy a világ első szo­cialista állama ellen indított külföldi katonai intervenció felrázta minden rírszág mun­kásainak osztálvöntudatát. és a világ munkásai megmozdul­tak »El a kezekkel Szöviet- oroszországtól« jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szere­pét. Vlagyimir Iliics Lenin mon­dotta: »Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk, saját munkásai 'fogják le ke­zét-“. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen ví-' vott harca nem egy ízben ko­moly akadálynak bizonyult. aZ agresszorok háborús kalandjai* nak útján. Kétségtelen, hogy m (Folytatás az 5. oldalon.) ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom