Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

VtLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: <ö' <• _ ’ ^PQS^ Somogyi Néplap wAZ MSZMP MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam. 258. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1959. november 3. Á szerdaiakat szárnyára vette a hír (3. oldalon) A vasárnap sportja (4. oldalon) Tudomány — technika (5. oldalon) Okuljunk a tűzesetekből (6. oldalon) Befejezéshez közeledik a betakarítás és a vetés a nagyberki Győzelem Tsz-ben A szocializmus eszméjében találkozott és összeforrott párt és nép minden akadályon át győzedelmeskedik Kádár János elvtárs beszéde az MSZMP budapesti szervezetének pártértekezletén járnia a házak belső rendbeho­Nagyberkiben az egyre hű­vösebbé váló őszi napok és a tél közeledésére figyelmeztető csípős szelek meghatványozták az emberek szorgalmát. Sietni kell — ez a gondolat hatja át a Győzelem Tsz tagjait. A fel­adat, amelyhez néhány héttel ezelőtt hozzáláttak, nagy volt. A száraz, rögös földekből ki­bicsaklottak az ekék, a kapák. Az emberek azonban nem hát­ráltak meg. Tudták, hogy bár­milyen nehéz is, nekik kell be­takarítani a terményeket, elő­készíteni és elvégezni a jövő évi kenyér- és takarmánygabo­na vetését. Munkájukban hathatósan se­gítette őket a Fonói Gépállo­más. A talaj előkészítését pél­dául teljes egészében a trak­torosok végezték. Amikor csak lehetett, éjt nappallá téve dol­goztak. A nagyberki dombok gabonával elvetett földjei itt- ott már zöldellve hirdetik a traktorosok és tsz-tagok össze­fogásának eredményét. A 15 hold burgonyájukat hetekkel ezelőtt betakarították. Helyén már az őszi árpa zöldéül. A har­minc hold cukorrépájuk nagy- részét kiásták és elszállították. A 114 hold kukoricából eddig 100 holdat szedtek le, ezen a területen most vágják a szárt. Hogy a kukoricát könnyebben tárolhassák, 100 mázsa szerző- döttöni kívül 200 mázsát szaba­don adtak él. Jól halad a vetés is. A ter­vezett 80 hold őszi árpát elve­tették. A 180 hold búzából már csupán 50 hold Vár elvetésre. A vetés meggyorsítása céljából két lóvontatósú vetőgépüket is munkába állították. Szorgal­muk, igyekezetük és a gépál­lomással való szoros együtt­működésük révén e héten vé­geznek a betakarítással és a vetéssel. későn indult meg a nyerstégla gyártása. Az üzemek a téglaégetésben is versenyeznek. Itt ugyancsak a Vöröshadsereg úti téglagyáré az elsőség 119,5 százalékos eredménnyel. Második a ka­posvári Szigetvári úti 116,9 százalékos, harmadik a kőrös­hegy! 115.1 százalékos teljesí­téssel. Égetésben csak a kapos­vári Arany- utcai téglagyár maradt le. A Téglagyári Egyesülés ez ideig 108,3 százalékra teljesí­tette éves tervét működési engedélyt és a. KISZ KB vörös selyemzász- laját. Az igazgató köszönetét mondott azért, hogy a diákott­hont kollégiummá nyilvání­tották. — Eddigi eredményeink biztatóak. ígérjük, hogy jel­szavunk szellemében jogunk munkálkodni: Hűség a nép­hez, hűség a párthoz. A szombaton tartott ünne­pély második részében a kol­légisták műsorral kedvesked­tek a megjelenteknek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti szervezeté­nek pártértekezletén felszólalt Kádír János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra. Mindenekelőtt egy megbí­zásnak szeretnék eleget tenni, amelyet szívesen vállaltam, és örömmel teljesítek. Megbíztak azzal, hogy a Központi Bizott­ság elvtársi üdvözletét és leg­jobb kívánságait adjam át a budapesti párlértekezletnek. (Nagy taps.) A pártbizottság beszámolóját jónak tartom, az­zal egyetértek, és — mint kül­dött — elfogadom. A beszámo­ló minden fellengősséget ke­rülve az élet valóságára épült, azt adja vissza — szerintem jói A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy Budapest a forradal­mi munkásmozgalom szíve. Az ország lakosságának 20 száza­léka a fővárosiban el, itt van az ipar nagyobbik fele, és Bu­dapest az ország közlekedési központja is. Az ilyen adottsá­gok a politikában is szerepet szoktak játszani. Politikai érte­lemben — ha úgy vesszük, a szocialista forradalom és az el­lenforradalom harcában — bi­zonyos általánosítással nyugod­tan mondhatjuk, hogy akié a főváros, azé az ország. Ez már az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltásánál is bebizonyoso­dott. Talán emlékeznék még rá, hogy Horthy 1919 augusztusá­ban —1 amikor a Dunántúlon fente a bicskáját — nagyon he­lyes politikai érzékkel azt mondta, a vörös forradalomért Budapest a »bűnös«. A felsza­badulást követő hónapokban és években is Budapest volt a hatalomért folyó harc közép­pontja, és a munkásosztály a budapesti élcsapatának segít­ségével hódította el a hatalmat a burzsoáziától. Paraszt testvéreinknek sem árt tudni és számon tarta­ni, hogy azért tudtuk szét­zúzni a feudális rendszert is, kisajátítani a nagybir­tokot, átadni a földet a pa­rasztságnak, mert a buda­pesti ipari munkásság — természetesen a paraszti tö­megek támogatásával — győzelmesen vívta meg harcát. majd 1946 elején meg is védte azt, amikor a burzsoázia ösz- szeszedte erőit, és a régi föld­birtokosokkal együtt vissza szerette volna venni a szétosz­tott földet. Természetes, hogy az ország fővárosa ma is hasonló szere­pet tölt be a politika formálá­sában. S ebből következik, hogy — mondjuk — Köz­ponti Bizottságunk márciusi határozatát is csak akkor hajt­hatjuk végre sikerrel, ha a bu­dapesti munkásság megteremti, teljesíti a ráeső részt. A Központi Bizottság harcá­ban a 130 000 budapesti párttag nagy erő és szilárd támasz. Ha a 130 000 budapesti párttag egységben és egy akarattal tö­mörül a Központi Bizottság mögé, akkor jó irányban és döntően tudja befolyásolni a párt általános harcát is. Marosán elvtárs beszélt ar­ról: remén yeink vannak arra, hogy a vállalt és a főváros ipa­rára jutó 1800 millió forint ér­ték helyett az év végére sikerül 2500 millió forint értéket adni terven felül. Megmondom elv­társak, ha a budapesti mun­kásság a termelékenységben is eléri a kívánt szintet, ha Buda­pest állja a szavát, akkor or­szágos viszonylatban is elér­jük azt, amit Központi Bizott­ságunk márciusban elhatáro­zott és ajánlott. Nagy dolog született itt Bu­dapesten is a szocialista bri­gádok létrejöttével. Nem volt ugyan semmiféle határozat ar­ra, hogy szocialista brigádokat kellene szervezni. De milyen nagyszerű do­log: az emberek olvasták Budapesten, Borsodban s másutt az újságokban, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok ala­kulnak — őszintén szólva túl sokat nem is olvashat­tak a brigádok munkájá­ról —, és megértették, hogy ezeknek a brigádok­nak a célja: jobban dol­gozni és szocialista módon élni. Nem sokkal később hírt adtak az újságok arról is, hogy Cseh­szlovákiában szocialista brigá­dokat alakítottak. A rákövet­kező héten — egymástól füg­getlenül — gyáraink egész so­rában szervezitek szocialista brigádokat a mi dolgozóink. Ebben az a különösen nagy­szerű, hogy vannak dolgok és esetek, amikor a vezetettek a vezetők elé vágnak, és ők mu­tatják meg, merre kell menni. A főváros rendbehozataláról, megfiatalításáról beszélt ez­után Kádár elvtárs. Épül­nek az új házak, új színek je­lentkeznek, szép az új világí­tás is: a fénycső a sízó szoros értelmében divattá vált. Az is jó dolog, hogy a korábban kicsit kaszárnyára emlékeztető szürke, lapos épületek helyett mindinkább elevenebb, élén- kebb külsejű házaik épülnek. Jó is ez, szép is ez. De azért a tarkasággal kicsit vigyázzunk, legyen összhang is az egész városkép és a legmodernebb kék, lila meg sárga épületek között. Általában persze jó az összhatás, a külföldieknek is tetszik. Ez is segíti őket ab­ban, hogy pozitív véleményük legyen a városról és annak dolgozó népéről. Ezzel a mun­kával feltétlenül együtt kell zalaiénak is. Való igaz az is, hogy né­mely rosszakarónknak nem nagyon tetszik Budapest. Az egyik nálunk járt nyugati új­ságíró megírta például, hogy Budapest ugyan világvárosi jellegű, de felrója nekünk, hogy a múlt századból itt ma­radt régi, sárga épületeket ugyanolyan sárgára festették most is, mint amilyenek az­előtt voltak. A szépérzék kü­lön kérdés. Lehet, hogy ezek a házak így csakugyan nem a legszebbek. De ezek a sárga házak hozzánőttek, hozzátar­toznak a budapesti dolgozók életéhez. Az ilyen újságírónak pedig azt mondhatjuk, hogy akár sárgák, akár nem sárgák ezek a nagykörúti házak, a mi számunkra ez a Buda­pest a világ legszebb városa. Itt virágzott fel a remény, itt virradt fel a vörös hajnál 1918- ban, amikor a monarchiát ösz- szetörték — és segítették ösz- szetömi a magyar dolgozók is —, és 1919-ben, amikor ki­vívtak a munkáshatalmat. A Szovjetunió után elsőként a magyar fővárosban született meg a munkáshatalom, és ez nagyon fontos része nemzeti hagyományunknak, erre mi nagyon büszkék vagyunk. Ezek mellett a sárga körúti házak mellett kellett üldözöttként osonniuk 25 éven keresztül a haladást képviselő embereknek, és megérniük a hitlerista megszálló hadsereg, a Gestapo, a Szálasi-pnibékek állati ke­gyetlenségeit. És ugyanitt ér­tük meg az új hajnalt, a felsza­badulást is. Azután 1956-ban megint sötét napokhoz érkez­tünk — és azóta újra megér­tük, hogy ismét kisütött ránk a nap. (Hosszantartó nagy taps.) Nem baj tehát, ha minderre emlékeztetnek bennünket ezek a régi körúti házak. S most ünnepnapokon ott leng rajtuk egymás mellett a vörös zászló, a piros-fehér-zöld lobogó, és ott nagyoknak a vörös csilla­gok is. A mi régi városunk most fiatalodik, épül, szépül, a vörös zászló, a piros-fehér-zöld lobogó és a vörös csillag je­gyében. Ezt a várost érdemes és kell is tovább szépíteni. Kádár elvtárs ezután a Bu­dapesti Pártbizottság, a buda­pesti kommunisták munkájá­ról beszélt. A többi között a következőket mondotta: Nálunk, a kommunisták há­zaié ján az a szokás és a ha­gyomány, hogy ritka a dicsé­ret, és meglehetősen gyakori a bírálat. Vannak olyan elvtár­sak, akik »lázadoznak« is ez­eken; nem tetszik nekik, de ezen mi nem fogunk változ­tatni. Bármilyen címen, akármi­lyen sokan vagy kevesen jönnek össze a kommunis­ták — a munkáról beszél­nek és arról, mi hátráltat­ja a munka előrehaladását. Nem ígérhetjük tehát senki­nek, hogy a jövőben szaporo­dik majd a dicséret, és csök­ken a bírálat (derültség), mert mi értelme volna összejönni azért, hogy egymást dicsérges- sük? Azt hiszem, nincs arra semmi szükség. Ügy gondo­lom: a kommunistának — mint egyes embernek is és a párt- szervezeteknek is — az a leg­jobb érzés, ha akár mint egyes ember, akár mint pártszerve­zet vagy pártbizottság, úgy érzi, hogy becsülettel eleget tett kommunista kötelességé­nek. A munka eredményeinek láttán elfogja az embert az a jó érzés, amit még egy arany­ból készített Gellértheggyel sem lehet helyettesíteni: be­csülettel eleget tett kötelessé­gének. Ennél nagyobb dicsére­tet senki sem mondhat a kom­munistáknak. A Központi Bizottság is bí­rálta néhányszor a Budapesti Pártbizottság munkáját. Szó­vá tettük például, hogy az agi­táció általában legyen kicsit elmélyültebb. A dolgok rendes menetében ugyanis az agiládó- nak színesnek, sokrétűnek kell lenni. Van a munkának néha olyan vonása is, amit nekem egy izlandi diák »magyarázott meg«. Soha életemben nőm ta­lálkoztam vele, csak a Magyar Nemzetben olvastam nyilatko­zatát, amit itt jártakor kért tőle az újságíró. Izland, mint tudják, messzi van, azon a szigeten szigorú az élet, és ta­lán az emberek megszokták* hogy röviden és velősen be­széljenek. Ezt az izlandi diá­kot megkérdezték, mi a véle­ménye Magyarországról, a ma­gyarokról. Felsorolt három dolgot, amiből én kettőt je­gyeztem meg. Az első: tetszik neki, hogy a magyaroknál a harag nem tart örökké. A má­sodik: nem tetszik neki a ma­gyaroknál a szalmaláng. Szal­maláng — semmi többet nem mondott. De úgy látszik, gon­dolkodott rajta, mert valami értelme van azért ennek a jellemzésnek. Szép számmal vannak ugyanis nálunk olyan elv- elvtársak —, sajnos, akik ilyen szalmalánsszerűen képzelik el a szocialista forradalmat is: óriási lelke­sedéssel »nekirohannak« valami feladatnak, és úgy gondolják, hogy két-három hét alatt meg is oldják. Ha aztán három-négy hónap is elmúlik, és még mindig nincs meg. akkor ellankad­nak, és csak füst meg ha­mu 'marad nagy buzgal­muk után. Ilyesmi is mutatkozik időn­ként. A Fővárosi Tanácsnak is komoly érdemei vannak. Jól dolgoznak, de van, amit rosszul csinálnak. Itt van például az építkezési. »stílus«. Az a mód­szerük, hogy például egy öt­ven emberből álló építő válla­lat tavasszal a munkák tucat­ját — lehetőleg legalább het­venet — kezdte el, azután ősszel elkezdtek rohangálni, hogy valahogy be is fejezzék (derültség). Holott fordítva kellene csinálni. Kevés munkát elkezdeni, de azt a leggyorsabban be­fejezni. Ez a gazdaságos építkezés. Valamicskét már javult a helyzet, de még nem túl sokat. Legalábbis én szemmel tartok egy világhírű török fürdőt a Fő utcában. Ott történt, hogy így ősztájt, amikor a bolond is látta, hogy ott csak még két- három hétig lehet szabadban építkezni, gyorsan ledöntöttek az egész házat, felfordították a Fő utca közepét — azután négy hónapig állt a munka, (Folytatás a 2. oldalon,) A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE 4 millió tégla gyártását ajánlották fel terven felül a Téglagyári Egyesülés üzemed. Az októberi értékelés 3 millió 314 ezer tégla elkészí­téséről beszél. Az üzemek versenyben van­nak egymással is. Termelési tervüket már majd mindegyik teljesítette. A nyerstégla-gyár­tásban első a kaposvári 3-as számú (Vöröshadsereg úti) téglagyár 119,8 százalékos, második a nagyatádi 115,5 szá­zalékos, harmadik a kaposmé- rői 114,1 százalékos ered­ménnyel. A kőröshegyi tégla­gyár elmaradt egy kicsit, mert KOLLÉGIUMAVATÁS Régóta készül a kollégium­má nyilvánítás napjára a ka­posvári Latinka Sándor Diák­otthon fiatalsága. Amikor megtudták, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Műve­lődésügyi Minisztérium a kol­légiummá nyilvánítás me llett foglalt állást, talán egy kicsit szorosabban is fogták a gyep­lőt. Semmi kétség, azelőtt is becsületesen végezték munká­jukat, de a kollégium, az mé­giscsak más. Erről beszélt az ünnepségen megjelent Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára is.-- Vajon csak cégtáblacsere történik-e, ha diákotthonból kollégium lesz? — tette fel a kérdést, s mindjárt válaszolt is rá. — A kollégium nem azonos a diákotthonnal. Ahol cégtáb­lacserét akarnak, ott ne csi- náljanak inkább semmit. A két intézmény között óriási a különbség. Aki kollégista, at­tól azt várjuk, hogy társainál ■műveltebb, szolgálatkészebb, szorgalmasabb, fegyelmezet­tebb, erkölcsi magatartásában is kiforrott, jellemes legyen, alaposan, készüljön fal az élet­re. Aki kollégista, ne mindent csak saját jólétének szemüve­gén nézzen, hanem gondol­jon arra is: mit adhatok én a közösségnek. Szeresse és ne szágyellje munkás—paraszt szüleit, becsülje meg nevelőit, a felnőtt embereket, az idő­sebbeket. A lányokban lássa meg a jövendő édesanyát, s ne csak a szórakozó partnert keresse. Kollégistának lenni nem falrengető dolgoknál, hanem itt kezdődik — mondta befejezésül. Sak boldogságot és sok sikert kívánt a kollé­gium lakóinak, majd átadta ífoelőic László igazgatónak a P. Gy, OOOOOOOOOOOOOO<iXDOOO0OO©C)OOOOOOOOOOOOOOOO>O A göllei Béke Tsz 100 férőhelyes, magtárpadlásr«, ömitatós ! tehónistállót épít. Az építkezés költsége 1 600 000 forint. Az i uj istállóba november első felében kötik be az állatokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom