Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
Vasárnap, 1959. november 1, SOMOGYI NÉPLAP II leszerelés kérdésében valami Aj és jó van születőben Péter János beszéde az EIXSZ-kösgyűfés politikai bizottságának pénteki ülésén New York (MTI). A TASZSZ és a nyugati hírügynökségek részletesen beszámolnak az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának pénteki üléséről. A bizottság délelőtti és délutáni ülésén 14 ország képviselője szólalt fel. A pénteki ülésen elsőnek Ál Fikini, Libia küldötte szólalt fel. Kijelentette, Líbia lakosságának éppúgy, mint minden békeszerető népnek érdeke a leszerelési kérdés megoldása. Ugyanakkor azt a reményét fejezte ki. hogy betiltanak minden nukleáris fegyverkísérletet, és Franciaország is eltekint tervezett szaharai atombomba-kísérleteitől. Ahmed Sukeriri, Szaud-Ará- bia küldöttségének vezetője utalt a szovjet és az amerikai kormányfő történelmi találkozásának jelentőségére. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet tervezetet »pontosnak, világosnak és határozottnak« nevezte. Kijelentette, hogy az angol leszerelési javaslat lényegesen különbözik a szovjet javaslattól. A Szovjetunió a katonai intézmények és a fegyveres erők i teljes megszüntetését indítvá- ' nyozza, Anglia pedig csak ezek korlátozását tartja szükségesnek. Kurt Waldheim osztrák küldött hangsúlyozta, hogy már önmagában a tízes leszerelési bizottság összetétele is reményt nyújt a kérdés pozitív megoldására. A következő szónok Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettese volt. A többi között a következőket mondotta: A mostani ülésszak megjavult légkörében a leszerelés kérdésének tárgyalását az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslat vezette be. A legkülönbözőbb körök véleménye erről a javaslatról azt bizonyítja, hogy a leszerelési tárgyalásoknak a jelenlegi helyzetben új és kedvező lehetőségei vannak. A Szovjetunió korábbi javaslatai egészen más fogadtatásban részesültek. A szovjet javaslat általános kedvező fogadtatását nemcsak tartalma tette lehetővé, hanem előterjesztésének módja is. Sem a javaslatról elhangzott megnyilatkozásokban, sem a vonatkozó írásbeli' dokumentumokban a közelmúlt hidegháborús szellemének nyoma sem fedezhető fel. A kérdéssel foglalkozó összes nyilatkozatok és kijelentések a békés egymás mellett élés és a jobb, kölcsönös megértésért érzett felelősség légkörében fogantak. A szovjet javaslat főértéke abban van, hogy a sarkalatos kérdést a 14 év óta tárgyalt és összekevert leszerelési probléma alapvető pontjait ragadja meg-. A javaslat azzal, hogy követeli az általános és teljes leszerelés szükségességének elismerését, a hatalmak közötti fegyveres versengés minden maradványának kiirtására törekszik. Az a szándék, hogy a leszerelés megvalósításának a kezdetén létrehozzanak egy, az összes államból álló ellenőrző szervet, megfelelően egy- behangclja a leszerelés és az ellenőrzés kérdéseit. A teljes leszerelés és a teljes ellenőrzés. reális perspektívája emberi közelségbe hozza a háborútól mentes társadalom képét. A Szovjetunió javaslata, amikor hangsúlyozza ' az ENSZ- nek az alapokmányban rögzített felelősségét a békéért és biztonságért, rámutat azokra a biztosítékokra iá, amelyek a teljes leszerelés megvalósítása után szükségesek a világrend fenntartásához. A javaslat azzal, hogy a lehető legrövidebb határidőt szibja, a maga nagyszerűségében realizálja a tervet. A békés egymás mellett élés koréban csak egyfajta verseny jogosult, és ez: jószándékú versengés az emberiség haladásáért — mondotta a továbbiakban Péter János. — A jóakarat jelei megtalálhatók az általános és teljes leszerelésről szóló napirendi pont vitájának a légkörében. Fellelhetők a jóakarat jelei annak a határozati javaslatnak a szövegezésében is, amely a következő indokolással szólít fel az általános és teljes leszerelés problémáinak konstruktív megoldására: »A közgyűlés ... arra törekszik, hogy teljesen és minden időkre felszámolja az emberiségre súlyos teherként nehezedő fegyverkezési versenyt, és hogy az így felszabaduló erőforrásokat az emberiség javára használják fel«. Miután kifejeztem elismerésünket a nagyhatalmaknak azért, mert megértéssel és együttes erővel tanulmányozzák az általános és teljes leszerelés módozatai t, szeretnék foglalkozni egyes, a . nyugati hatalmak által képviselt nézetekkel — folytatta Péter János. A bizottság az Egyesült Államok delegációjának nyilatkozatából értesült Eisenhower elnöknek arról a legutóbbi elhatározásáról, hogy a modern technika fényében alaposan felülvizsgáltatja a leszerelés kérdését. Ügy tudjuk, ez a vizsgálat arra készíti elő az Egyesült Államok küldöttségét, hogy a jövő év elején összeülő tízhatalmi bizottság tárgyalásain teljes erővel és építő módon vegyen részt. Ugyanakkor azonban a delegátusok másfajta, különös jelenségeket is észlelhettek az Egyesült Államokban. Előre hangsúlyozom, hogy nem szeretném túlbecsülni ezeket a jelenségeket. Az Egyesült Államok egyik kormányzója, mégpedig nem is a legjelentékr telenebb, nemrég azt az ötletet vetette fel, hogy az Egyesült Államok folytassa a nukleáris kísérleteket, hogy behozza hátrányát a Szovjetunióval szemben. Azt hiszem, ehhez nem szükséges kommentár. Ugyanakkor a Rand Corporation tanulmányt adott ki a raltétakorszak stratégiájáról. Ez a könyv megállapítja: ma már világos, hogy a teljes, átfogó és mindenre kiterjedő leszerelés nem ésszerű. Ezt a könyvet az amerikai haderők tisztjei, különösen pedig az Egyesült Államok katonai főiskoláinak hallgatói számára Írták. Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a tanul- mányt kiadó vállalat azonos azzal, amely az amerikai kiállítást rendezte Moszkvában. Minthogy az Egyesült Államokban a leszerelés kérdésének általános felülvizsgálása folyik, amit a legújabb technikai felfedezések tettek szükségessé, remélhető, hogy ezek és a hasonló jelenségek nem egyebek üres beszédnél. Mert az amerikai kormány nyilatkozatából az tűnik ki, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálat után hajlandó lesz valóban énítő szerepet vállalni a tízhatalmi bizottság tárgyalásain. Az angol delegáció hozzászólását, amely felvázolta az általános és teljes leszereléshez vezető út lehetséges áiiollz Egyesült államok kiüríti marokkói támaszpontjait Washington (MTI). Az‘ amerikai külügyminisztérium bejelentette, az Egyesült Államoknak szándékában áll, hogy kivonja csapatait marokkói légi és tengerészeti támaszpontjairól. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a kiürítés időpontjáról még nem döntöttek. A Washingtonban megkezdett tárgyalásokat Rabatba« folytatják. A TASZSZ megállapítja, hogy az amerikai külügyminisztérium közleménye azoknak a tárgyalásoknak az ered - ménye, amelyeket Abdullah Ibrahim marokkói miniszterelnök folytatott az Egyesült Államokban • * másait, érdeklődés fogadta. Ebben a nyilaitkpzatbam észrevehető volt egy bizonyos törekvés, hogy tisztázzák a hathatós ellenőrzési rendszerre vonatkozó nyugati álláspontot. Kifejtette ugyanis, hogy a nyugati íé] az ellenőrzést nem a katonai kémkedés, hanem csupán a leszerelési intézkedések végrehajtásának ellenőrzése érdekében tartja szükségesnek. Az angol küldöttség nyilatkozatának egyes részeiben azonban a nemzetitözi ellenőrző szervre és működésére vonatkozó kifejezések úgy érthetők, mintha még nem vetette volna el teljesein azt a gondolatot, hogy az ellenőrzés — még a leszerelési egyezmény megkötése előtt — ne csak a leszerelési intézkedésekre terjedjen ki, hanem általában a fegyveres erőkre is. A harmadik nyugati nagyhatalom, Franciaország tisztelt képviselője már nyilatkozata bevezető részében eloszlatta a beszédéhez fűzött várakozásainkat, amikor azt mondotta: “A Szovjetuniótól és Nagy- Britanniától eltérően, mi nem terjesztünk ma elő teljes tervet. Ügy látszik, . ennek még nem jött el az ideje.« Péter János beszéde végén kijelentette: a magyar delegáció e vitáról azt a jó hírt viszi majd haza, hogy a leszerelés kérdésében valami új és jó van születőben. Az óriást nehézségek és ellentmondások ellenére, amelyeket a jövendő tárgyalásokon kell majd leküzdeni, a magyar delegáció meggyőződése, hogy a tízhatalmi bizottság folytatja, sőt továbbfejleszti a mostani ülésszak kezdeményezéseit. A magyar delegáció üdvözli a nagyhatalmak közös megegyezését a határozati javaslatban, és teljes sikert kíván á tízhatalmi bizottság munkájához. Járuljon hozzá eredményesen a tízhatalmi csoport annak a'reménynek a megvalósításához, hogy hathatós nemzetközi ellenőrzéssel az általános és teljes leszerelés érdekét szolgáié intézkedéseket a lehető legrövidebb időn belül kidolgozzák, és megegyezzenek azokban. NEMZETKÖZI SzE MLE Holdfónyklp és csiíestaSálkozó VAN-E IZGALMASABB OLVASMÁNY változó korunkban, mint az újságok napjaink percet rögzítő krónikái? Az újság élete egy nap — szokták mondani. A múlt letűnt világának cinikus főszerkesztői pedig meg is toldották: ugyan ki emlékszik vissza a tegnapi új- j Ságokra? Nagyon sokan — milliók és milliók — csodálják meg újból és újból azt az új- ! ságot. amelyben benne van az «évszázad fényképe«, a Hold «■láthatatlan« arca. Csodálatos, világraszóló ‘felfedezés — lelkesedik osztatlanul Kelet és Nyugat. Nos. nemcsak a könyvnek, a felfedezéseknek is megvan a maguk sorsa. Amikor Kolumbusz kicsiny kara- velláján nekivágott az óceánnak, Indiát ' akarta nyugati irányból e’émi — és helyette felfedezte Amerikát. Amikor a szovjet tudósok meigos tromolva az eget, felfedező útra küldték a szput- nyikokat, a fényképező berendezéssel ellátott bolygóközi állomást. akaratlanul megindítottak egy másik felfedező folyamatot is: a Szovjetunió felfedezését Amerika részéről. Az elmúlt időszakban fájdalmasnál fájdalmasabb »átértékelésekre"' 'volt szükségük az Egyesült Államok sorsa felelős intézőinek, hogy ráébredjenek arra, amit a néptömegek már réges-régen tudtak, vagy helyes ösztönnel éreztek: a Szovjetunió nem »agyaglábú óriás«, nem gyenge, elmaradott ország, amellyel az ultimátumok és a hidegháború nyelvén lehet beszélni; hanem szocialista nagyhatalom, magasrendű technikával rendelkező fejlett ország, amelynek ereje összeforrva a többi szocialista ország és a világot átfogó békemozgalom erejével, alapvetően megszabja az erőviszonyokat, mégpedig jó irányban — az enyhülés, a békés együttélés irányában. A nyugati tervek kezdettől fogva a Szovjetunióval vívandó háború perspektívájából indultaik ki. E tervek kihagyták a számításból, hogy a Szovjetunió olyan rakétatechnikára tesz szert — másról most nem beszélünk —. amely mindenki tudomáséra ad ja azt a nyíl- ‘ vánvaló igazságot, hogy a háború katasztrófával járna felidézői számára. A Szovjetunió »visszaszorítása«, a »rab népek felszabadítása«, majd a «háborús szakadék« szélén való tánc hidegliá- borjis stratégiai célkitűzései egymásután csődöt mondtak egy olyan helyzetben, amelyre a Szovjetunió, a szocialista tábor, a békeszerető erők fölénye a jellemző. Ilyen körülmények közepette a józanabb nyugati körökben aggodalom támadt a kalandor erőpolitikával szemben, és hajlandóság mutatkozott az erőviszonyok realisztikusabb értékelésére. Sulzberger, a neves amerikai közíró a legnyomatékosabban mutat rá egy »új önelemzés« szükségességére. »Nemcsak politikánk stílusát és módszereit, hanem céljait is felül kell vizsgálni'.« — hangoztatja Sulzberger. ÉPPEN . A MEGVÁLTOZOTT ERŐVISZONYOK felismerésének hatására is egyes nyugati országokban tért hódít a tárgyalás szelleme. E térhódítás útját olyan mérföldkövek jelzik, mint Macmillan angol miniszterelnök tavalyi moszkvai és N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő amerikai látogatása. E két látogatás és kiváltképpen az utóbbi utat nyitott a »négy nagy« csúcsértekezlete felé. A népek világszerte úgy érezték, hogy a több mint egy évtizedes hidegháborús nyomás után fellélegezhetnek, véget ér az abcmkatasztróíával fenyegető időszak. Tudósok és egyszerű emberek vélik, ha megvalósulhatott a »holdat érésnek«, a Hold titokzatos »félorcája« megörökítésének utópiája, miért ne válhatna valóra az, amit a hitetlenkedők, a hidegháborús kilátásokra be- lenyugvók szántén utópiának tartottak: a csúcsértekezlet ég általa a békés együttélés. Való igaz, hogy az általános irányzat hosszú távra sodró erővel az enyhülés felé mutat De akadnak disszonáns hangok. Míg Macmillan és Eisenhower azt a meggyőződést vallja, hogy az »olvadás« megkezdődött. de Gaulle és Adenauer nem osztja ezt az optimizmust. A kínálkozó lehetőség helyett — amint a nyugatnémet General Anzeiger írja — a francia tábornok-elnök »a féket ragadta meg«, és — ezt már az Evening News Című angol lap mondja — *szétzúzta azt a reményt, hogy hamarosan létrejöjjön a csúcstalálkozó«. A nyugati szövetségeseinek terveivel is ellentétes de Gaulle-féle »magányos farkas« diplomácia, amely a »gondos előkészítés« ürügyével napolta el a csúcsértekezletet, aggodalmat keltett világszerte, mivel időt ad a hidegháború lovagjainak, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülés ellen. Nem túlságosan meglepő e lépés attól a kormánytól, amely a hidegháború előretolt állásában hadakozva a legkülönbözőbb eszközökkel Igyekezett szembehelyezkedni az enyhüléssel. Így például a gaulle-ista Franciaország technikailag elavult atombomba robbantásával olyan időpontban akar belépni az »atomklubba«. amikor a nukleáris kísérletek beszüntetésének le-: hetősége felveti e klub megszüntetésének eshetőségét. Áz Adenauerrel és a Francóval kiépített tüntető szövetség, az algériai gyilkos háború folytatása mind-mind afelé hajtja a gaulle-ista kormányt, hogy ne Camp David, hanem a hidegháború szellemében nyúljon az enyhülés, így a csúcsértekezlet problémájához is. Mindenesetre a nemzetközi helyzet ellentmondásosságát és az enyhülés szellemének előretörését jellemzi az a tény, hojiy a francia elnök meghívása alapján sor kerül a de Gaulle —Hruscsov találkozóra, amely reményt nyújthat arra, hogy a francia elnök bizonyos kérdésekben enged mostani merev állásfoglalásából. HA A CSÚCSTALÁLKOZÓT el lehet is napolni, a bé-* kés együttélés gondolata lépésről lépésre halad előre. Semmi meg nem állíthatja, mert az emberiség tűzi napirendre. Az emberiség, amely kezdi szétfeszíteni a földi kereteket. A HOLD ÚJ ARCA Az 1959. október 4-én felbocsátott harmadik szovjet űrrakéta keringési pályáján a szovjet tudósoknak a Földről sugárzott utasítására több fényképfelvételt készített a Holdénak a Földről nem látható részéről. 1959. október 7-én a szovjet 'rállomás fototelevíz'ós berendezése a Föld középpontjától több mint 400 nar, a Holdtól pedig mintegy 60—70 ezer kilométer távolságból 40 percen át fényképezte bolygónk úti társának ez ideig ismeretlen felületét. A világszenzációt képező, óriási tudományos jelentőségű fényképek a Hold Földről látható részéről készített térképeket módosítják, az eddig ismeretiéi! oldal térképe számára pedig az alapanyagot adják. A szovjet tudósok a most le fényképezett Hold-félteke legjellegzetesebb részeinek olyan neveltet adtak, mint az Álmok- tengere, a Szoviet-hegygeriinc, a Moszkva-krátartenger, a Clolkovszkij-csúcs. a Joliot Curie-csúcs, amelyek folytatják a hold térképezésének 350 éves hagyományát, egyúttal kifejezésre juttatják a szovjet tudomány és technika világraszóló sikereit Az új Holdfényképek részletesebb értéke-, lése jelenleg folyamatban van. Jelmagyarázat (a Hold térképén): I. Regionális-tenger, IL a Termékenység-tengere, Hu Smith-tenger, IV. Déli-tenger (a Hold eddig ismert oldalán), IV/A. a Déli-tenger folytatása, V. az Álmok-tengere.
