Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Yasámap. 1959. november 1« Egy hivatali KISZ-szervezet munkájáról 9 „Megérte, — már mint a szövetkezés9 Jó néhány kényes kérdés merült fel. amikor a Megyei Bíróság KISZ alapszervezeté­nek munkájáról érdeklődtem. Túlnyomórészt lányok a tagjai az ifjúsági szövetségnek, és ez bizony érezteti hatását. Nehéz velük boldogulni. Egyrészt életkori problémák miatt, hi­szen az adminisztratív munka­körben dolgozók 16 év körü­liek. Náluk gyakran kérdéses, hogy meg tudnak-e jelenni a KISZ-rendezvényeken. "Ha el­engednek otthonról, eljövök, ha nem engednek, nem.« Ezt tudják csak mondani, s rész­ben érthető is, hiszen a szü­lök nem szívesen veszik, ha gyermekük későn jár haza. Megkísérelték, hogy segítsenek ezen a problémán. Több össze­jövetelre mamákat is meghív­ták, s mint ők elmondották, igen jó tapasztalatokat gyűj­töttek gyermekeik körében. So­kan azonban még ilyen körül­mények között sem engedték el lányukat a rendezvényekre Ez az egyik dolog. A másik politikai vonatko­zású. Ennek alapját abban a hibás módszerben kell keresni, hogy a hivatalvezetés új dolgo­zók felvételekor sem a párt-, sem a KISZ-szervezet vélemé­nyét nem kérik ki. Emiatt az­tán igen sok, politikailag telje­sen / passzív dolgozó kerül az amúgy Is szigorúan bizalmas munkakörbe. A KISZ-tagság politikai ér­deklődése csaknem a nullával egyenlő, s nagyfokú politikai képzetlenség is tapasztalható náluk. Azt még tudják, hogy ki a miniszterelnök, és hol járt Hruscsov elvtárs a közelmúlt­is bízunk abban, hogy nem kell újabb két és fél évnek eltelnie ahhoz, hogy a neki já- ! ró 1296 forintot kezébe vehes­se. 1296 forintos követelés Tótih János lcarádi lakos cí-—, hogy zálogolással, végrehaj- mére hivatalos írást küldött a tással is biztosítsák a szövet- Tabi Járási Tanács VB Mező- kezeitől magánkézbe került in­gazdasági Osztálya 1957. feb- góságok pénzértékének megté­rné r 25-i keltezéssel. Felszólí- rülését. Mégiscsak furcsa, hogy tották, hogy a felszámolt Al- a kötelességtudók bűnhődnek kotmány Tsz-től kivitt öt ser- a hanyagok mulasztásáért, tés ellenértékét fizesse be az | Mindenki, akit illet az ügy, MNB tabi járási fiókjához. A gondolja végig a dolgot, és te- süldők meghíztak, májusban gye meg a tőle telhetőt azért, átvette őket az Állatfargalmi hogy a törvényes keretek kö- Váfclait, és Tóth János egy zött kielégüljön Tóth János jo- összegben rendezte 5086 forin- ’ gos követelése. Vele együtt mi tos tartozását. A felszólítás hátoldalán a kilépett tsz-tag követelése sze­reptelt Végzett munkájáért 697 forint jár neki. Ezit az ösz- szeget kézhez is kapta 1958 novemberében. Ám 1296 forint még megilleti őt felszámolás szerinti részesedés címén. Tóth János — aki a múlt év tavaszától fogva ismét szövet­kezeti tag, s a helyi Búzaka­lász állatait gondozza — újra meg újra elolvassa a hivatalos papír e mondatát: »Követelé­sét az MNB tabi járási fiókja fogja kifizetni az állami köte­lezettségek kiegyenlítése után«. A karádi adóügyi csoport — és vezetője, Kenéz Imre — meg a járási tanács v. b. illetékesed nagyobb ügybuzgalmat tanú­síthatnának Tóth János és má­sok p>énzének visszautaltatásá­ban. Igaz, hogy erre csak ak­kor kerülhet sor, ha mindenki megtérítette a feloszlott tsz-ből elvitt vagyontárgyak ellenérté­két. Ezért az adóügyieknek az a feladatuk — s azt követeli a kötelességtudó ember érdeke ban, de egyéb bel- és külpoli­tikai kérdések felvetésekor bi­zony csak hallgatnak. A KISZ- tagok nagy része rendszeres templomlátogató, s ha netán a taggyűlésen a vallás kerül szóba, nem KISZ-taghoz mél­tóan viselkednek. Valószínű azonban, hogy ér­zik a politikai látókör szélesí­tésének szükségességét. Erre vall az a tény, hogy valameny- nyien jelentkeztek pártokta­tásra (a bíróságon KlSZ-okta- tás nem indult). A kulturális és sp>ortélettel is sok baj van. Egy éve, hogy két kis jelenetet adtak elő színját­szóik egy rendezvényen, aztán az öntevékenység leállt. Hiába rendezett a KISZ a szakszer­vezettel közösen Puccini-estet, elmaradtak a fiatalok. Mondta is az előadó, dr. Pálinkás Sán­dor, hogy ő többet a fiatalok­nak nem csinál semmit. Sport­életről egyáltalán nem lehet beszélni. Legutóbb egy asztali­tenisz-versenyen vettek részt, azóta csak topognak egy hely­ben. Ismét a lányok a »luda­sok« a dologban, mert »én bi­zony nem vetkőzöm le« — ez az álláspontjuk. Szól röppen végig a majoron. A nyugodni készülő nap körül fá- tyolfelhők vörösre festve. Ilyenkor mondják az öregek, vihar lesz. — Eső az bizony kellene, kihányja az ekét a főid — mérge­lődik Gál József, a sávolyi Üj Élet Tsz elnöke, s összébb fog­ja a kabátját. A szövetkezet kőz- pontjában alig van mozgás. Csupán az ólak és az istállók körül tűnik föl egy- egy ember. Október végén, november ele­jén már korán alko- nyodik. A házaikban fények gyúlnak, be­csukott kapuszámyak, kisajtók is jelzik: vé­ge a munkának. Horváth György, a sertések a termelőszövetkezetet, gondozója megáll egy pillanat- Az öreg motyog. Nem a sza­ra a vályúk között, tűnődik, vak, a tettek embere ő. 600 mintha rendellenesség után munkaegység van írva a neve kutatna. Nem. Nincs semmi után. : .... v Ski*» ‘ Nemsokára előleg-osztás. Az el­nök a könyvelést ellenőrzi. Türelmes, folyamatos mun­ka kell ahhoz, hogy változás történjék a ' Megyei Bíróság KISZ-szervezetének életében. Ha az alapszervezet tagjai fel­tárták munkájuk figyatékossá- gait, akkor az első lépést meg­tették a hibák kijavításának útján. P. Gy. baj... S a gyönyörű állatok j csendes röfögéssel tódulnak az I eleségre. A 120 hízó, a 13 anya­koca és a 125 malac gondozó­ja tekintetével szinte külön­s azok közé tartozik, akik 49- bem megalakították Sávolyon Ismeretterjesztés a földművesszövetkezetekben (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek az elmúlt években főleg a művé­szeti együttesek munkájára fordítottak nagy gondot, és csak kisebb mértékben foglal­koztak ismeretterjesztő előadá­sok rendezésével, szervezésé­vel. Tavaly már javult a hely­zet, hiszen az Országos Föld- művesszövetkezeti Kulturális Seregszemle kiírása fontos fel­adatként jelölte meg az isme­retterjesztési munkát. Az el­múlt év őszi és téli időszaká­ban mintegy 300 ismeretter­jesztő előadás hangzott el me­gyénk falvaiban a földműves­szövetkezetek rendezésében. Az előadó gárda főleg a helyi ér­telmiségből, pedagógusokból, orvosokból és mezőgazdasági szakemberekből került ki, de a TIT munkatársai is tartottak előadásokat. A legtöbb előadás a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeivel ismertette meg a fa­lusi hallgatókat. Az idén megyénk 50 földmű- vesszövetkezete csatlakozott a KISZ által, elindított felsza­badulási seregszemléhez. A MÉSZÖV és a TIT munkatár­sai 80 előadásból álló terveze­tet juttattak el a földműves­szövetkezetekhez. Általábon 10 ismeretterjesztő előadás meg­szervezését tűzték feladatul a KISZ felszabadulási serég­szemle keretében. A tervek szerint mintegy 500 előadás hangzik majd el a községek­ben. A témaválasztás jól si­került. Az elkövetkező őszi és téli estélten fajvainkban elő­adások hangzanak el a mező- gazdasági kérdésekről. Így pél­dául Vízváron: Hogyan számít­juk ki a munkaegységet, So­mogysámsonban: Merre tart a világ mezőgazdasága és A ma- 1 nak. Horváth György, Farkas gyár falu az irodalomban cím-' mel lesz ismeretterjesztő est. A darányiak Nő az irodalomban címmel hallgatnak majd elő­adást, Böhönyén pedig Mik­száth Kálmán és Móricz Zsdg- mond emberábrázolásáról be­szélnek. Reméljük, a földművesszö­vetkezetek szép eredménnyel /tárják az , 195.9—60-as évad őszi és téli kulturális sereg­szemléit. «Él ■ ■ István, Tamás István, Farkas József, Farkas Gyula, Árvat József és a többiek egytől egyig hozzájárultak az Űj Elet Tsz alapjainak lerakásához. S most már tele vannak az is* állók. A sertésállományon kí­vül 16 tehenet, 14 növendék* állatot, 10 hízóbikát mondhat magáénak a 230 hold szántán gazdálkodó 27 család. A 33 hí­zómarhát talán már eű is szál. ■i tották. 78 hízott sertésen is övidesen túladnak. A tagok szeretik a saöveffcet. etet. Becsülik, és meg is doV ;oznak az egy munkaegységre ső 25 forint előlegért Ennyit sztanak minden hónapban az Új Életben. Az osztalék másik felét zárszámadáskor kapják kézhez. Ez sem lesz kevesebb 25 forintnál. — Megérte — mármint a szövetkezés —, csak ennyit, mond. Háza ott van a nemrég épült 16 új otthon között Ke­ze munkájával szerzett pén- külön megsimogatja valaimeny- zen épült Nemestóti Szabó Ti­nyit. vadar idejében nem futotta — Jobb kezekre nem is bíz- hajlékra sem neki, sem a töb- hattük volna a sertéseket — bieknek. Más tálkáit őrizte, szól csöndesen az elnök. Hor- másnak dolgozott, váth bácsi mindenféle érte- T’2 evvel ezelőtt 11 család lemben régi ember. Cseléd ko- egybeszántotta a szétparcellá- rában is jószágokkal bajlódott, «rt* földet. Évről évre gyara­podott a közös. 1956-ban — mikor ezékre terelődik a szó, lekonyulnak a fejek — szét­hordták az áiiatállományt, ter­mést, mindent. 57 tavaszát azonban újra együtt köszöntöt­te 10 család. Igaz, harmadik típusú szövetkezetté csak 58 őszén alakultak át át, azonban az alapokat mégiscsak ők rak­ták le. Egy évvel ezelőtt 22 ezer forint értékű takarmányt vittek a közösbe, hogy bázist teremtsenek az állatállomány­Horvath György bácsi, a sertésgondozója. tsz — Nem megy rosszul, meg­kapja itt mindenki a járandó­ságát — mondja özv. Tóth Ambrusné. a tsz baramfigon- dozója — miközben gondosan a tárolókra rakja a tojásokat. Ugyanis baromíifarmj a is van a szövetkezetnek. A csaknem 1000 szárnyas is hoz pénzt a konyhára. Kicsi termelőszö­vetkezet a sávolyi Üj Élet. Azonban a 230 holdat épp olyan gonddal kell művelni, mint az ezer holdas, vagy még annál is nagyobb területeket. ők tudják ezt, s meg is tartják az irattan szabályt. Gőbölös Sándor És ekkor hirtelen világosság gyűlt az agyamban. Eszembe jutott, hogy valahol már lát­tam egy ugyanilyen nefelejcses képeslapot... Mégpedig itt a la­kásban. Blake szalonjában né­hány képeslapalbum hányó­dott. Emlékszem, még csodál­koztam, hogy egy ilyen eszté­ta miért tart efféle kispolgári albumokat... Az egyikben lát­tam ezeket a nefelejcseket. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy hosszú hónapokkal ezelőtt valami fakereskedö ke­resett fel, és ő is egész idő alatt valami képeslapot forga­tott az ujjat között. — Egy pillanatra, Ozols úr! — kiáltottam, és bementem a szalonba. Kezembe vettem az egyik al­bumot. Végiglapoztam, megta­láltam a nefelejcses '•képesla­pot, és visszasiettem vele a dolgozószobába... — Nézze csak, Ozols úr! — kiáltottam. — Milyen érdekes véletlen! — Nekem ugyanilyen képeslapom van, mint önnek! Ozols kivette kezemből a la­pot, összehasonlította a saját­jával, azután kiegyenesedett a karosszékben, és szobormerev­ségű arccal, méltóságteljesen kérdezte: — Nem értem, Berziny úr, ■mire jó ez a komédia? Elvégre másoknak is vannak idegei! t— Bocsásson, meg nekem, Ozols úr — mondtam fesztele­nül. — De először kétségeim voltak, hogy... — Nem értem, miféle kétsé­gei támadtak. Győződjék meg róla önmaga. Átnyújtotta nekem mind a két képeslapot, amelyek azo­nossága kétségtelen volt. — Az utóbbi időben annyi váratlan dolog ért... — mond­tam, és bűntudatosan pillan­tottam Ozols úr világosbarna szemébe. — Úgyhogy bizonyos elővigyázatosság... — Milyen váratlan dolgok merülhetnek fel kettőnk kö­zött?! — Látogatóm ajkán gú­nyos mosoly játszadozott. Só­hajtott egyet, azután várakozón pillantott rám. — Beszéljen, Berziny úr.,. — Ki közölte önnel, hogy fel kell engem keresnie? — kér­deztem hivatalos hangon, mintha öt ellenőrizném. Ozols barátságosan mosoly­gott. — Egy régi barátom, a ten­geren túlról... Hiszen én.. -. Ebben a beszélgetésben min­dent egy-egy szóból kellett ki­találni. — Hiszen ön;.s — Igen, én több mint nyolc esztendőt töltöttem náluk. — Ott dolgozott;.. — Inert szintén mint állat­orvos ... — Ozols önelégülten mosolygott, — De nemegyszer részt kellett vennem a mező- gazdasági munkások sztrákjai- nak letörésében is... — És ön ma is tartja a kap­csolatokat? — Sajnos, vem. — Ozols új­ra elmosolyodott. Azután, hogy megmutattam neki a képesla­pot, maga lett a megtestesült nyájasság: mégiscsak a főnöke voltam. — Amikor visszatér­tem Lettországba, minden kap­csolatunk megszakadt. Én is udvariasan mosolyog­tam. — No, de rrú most helyreállí­tottuk . . ; Ozols rábólintott: — Igen, sikerült megtalál­niuk. — És mivel foglalkozik je­lenleg? — Hogyhogy mivel? — áSl- mélkodott. — Hát teheneket és kutyákat gyógyítok! — De nem, nem ezt értettem. — Hát mivel foglalkoznék jelenleg? — csodálkozott még jobban vendégem, azután vá­ratlanul egy bölcs mondásra ragadtatta magát. — Várjuk a békés, tavaszi időket, amikor újra szükség lesz az agronónMi­sákra és állatorvosokra. És valóban, ugyan mire használhatta a kapitalista kém­szervezet ezt az Ozolst ?! Egyál­talán nem értettem a szerepét. Talán, hogy arról tájékoztas­son, milyen katonai egységek vonulnak el a háza előtt? Ne­héz volt elképzelni, hogy egy ilyen kém egész hadsereggel ér fel..; Mégis valamiképpen meg kellett okolnom Ozols látoga­tását, nemcsak önmagámnak, hanem vendégemnek is. — Nos, önt azért kérettem, mert... — nem tudtam, mit mondjak neki — szervezetünk jelenleg, hogy úgy mondjam, átalakítás alatt áll. Volt, aki kidőlt sorainkból, és most át­dolgozzuk terveinket, illetve újból elkészítjük a titkos há­ború terveit.. 5 Ozols figyelmesen hallgatott. — Éppen ezért újra át kell gondolnunk, hogy ön miben le­hetne hasznunkra. Ozols hallgatott. — Ezennel önhöz fordulok, Ozols úr — ismételtem meg. — Kérem, gondolkozzék, miben lehetne hasznunkra? Ozols fészkelődni kezdett a khrosszékben. — Aligha állhatok másban szolgálatukra — mondotta né- f mi izg&lommal hangjában —, mint ami eddig a tervben sze­repelt. Lövöldözni, bármiféle kalandban részt venni— megrázta a fejét. — Nem, Ber­ziny úr, én csak egy szakem­ber vagyak, és a saját szakmá­mon kívül semmi más tervben nem, óhajtok részt venni. Elgondolkodva húztam a szót: — Pedig mi önre is számítot­tunk — A lépfenérol lehet, csak szó, Berziny úr — emlékezte­tett látogatóm. Olyan világo­san ejtette ki a szavakat, hogy nem lett volna értelme azt a látszatot keltenem, nem értem, amit mond, Parancs esetén én és kát kollégám, akiket ugyanúgy ismer, mint engem, lépfenét idézhetünk elő az egész Baltikumban. Ha szüksé­ges, a háziállatokon kívül bo­rotvaecset segítségével embe­rekre is átvihetjük a járványt... — Folytatjuk — Iszik a Futár. Bőséges vacsorát kapott. Özv. Tóth Ambrusné és ked­vence, a Gyurka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom