Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

Vasárnap, 1959. október 18. 6 SOMOGYI NÉPLAP Egy fecske nem csinál nyarat A FALU APRAJA. NAGY­JA, öregje, fiatalja, mindenki óvó néninek nevezi, pedig ami­kor tegnap a tanácsiházára be­állított, azt hittem, valami élelmes nagylány jóit szülei helyett intézkedni valamilyen ügyes-bajos dologban. Tévedésem csak. most derült ki, hogy beléptem az "inkei Rá­kóczi utca egyik —: kívülről semmit mondó — házába, amelynek öreg falai közöttt az óvoda kapott helyet, s nem­csak az óvoda, hanem a hoz­zátartozó napközi otthon is. A konyhában már félig kész az ebéd, csalogató illatokkal teli a tiszta folyosó, és a fog­lalkoztatási teremben negyven apróság ajkáról kél a köszön­tés: — Jó napot kívánok! . Az óvónő, aki fogad, nem más. mint Unger Marianna, a tegnapi »kislány« ott a ta- nácsházán. A világért sem mondanám neki. hogy nem néztem ki belőle komoly hiva­talát, hiszen itt a gazda ven­dégszerető komolyságával ka­lauzol, s beszéli eh hogy most még csak negyven személyes az óvoda, de rövidesen bővítik, mivel tsz-község lett a falu, és így több szülő szeretné itt el­helyezni gyermekét Szívesen hozzák ide őket? Bizony szíve­sen, mert példás a rend és tisztaság a napközis óvodában, s az ellátás sem lehet rossz, hi­szen elég beleszippantani a de­let köszöntő illatokba, s. .meg­nézni a kicsinyek arcát. Ró­zsásak, vidámak. A fektetőben, ahol apró ágyak sorakoznak a falak mentén körben, olyan a padló, mint a tükör. Itt alusszák dél­utáni álmukat a gyermekek. Az óvónő itt kínál hellyel. — Csak ilyen kis székeink vannak — mentegetőzik mo­solyogva,- és maga is leeresz­kedik egy törpe székre. Beszélgetésünk nehezen in­dul. miután túljutottunk a vá­ratlan szemlén. Unger Marianna három óta óvónő. Első esztendejét Nagyatádon töltötte. Két év óta itt van Inkén. Ez a har­madik éve. szülei idevalók. Hogyan látja el nem könnyű tisztségét? A falu vezetői sze­rint példásan. Nyílt tekintetű, derűs arcából sem olvashat ki az ember mást. akárhogyan kémlelődik is. Arra terelem te­hát, a beszélgetést, ami leg­jobban megdöbbentett, amikor a tanácsházán tegnap a peda­gógusokról esett szó. — Ne beszéljünk róluk — mondta az elnökhelyettes — tanítanak, de nem élik a falu életét, elvágyódnak. Az iskola igazgatóját és egy-két tanítót kivéve nem számíthatunk a pedagógusokra — semmiben. Pedig fiatalok. ( Valóban fiatalok az inkei pe­dagógusok. A szemben ülőt nézem, s róla valahogy nehéz elképzelni, hogy ő sem »ér rá«, ha a falu közösségének szük­sége .lenne valamiben tudásá­ra, Hozzáértésére, segítségére. No de várjunk csak mégis e bi­zalommal. — Nem sajnálta Nagyatádot otthagyni? — Miért sajnáltam volna, hazakerülhettem a faluba — fg-lell gondolkodóra ráncolt homlokkal, kicsit csodálkozón. — Hát az nagyobb helység — magyarázom szándékolt alattomossággal, hátha kisze­dem belőle az ismert panaszt. Tapasztaltam, hogy a fiatal pedagógusok gyakori helyvál­toztatásának gyökere legtöbb­ször abban keresendő, hogy félnek a falutól, de ha már válogathatnak falu és falu kö­zött, okvetlenül a soronkövet- kező nagyobbat választják. Nagyatád pedig járási szék­hely, Inkéhez viszonyítva va­lóságos kis város! Meg is mon­dom neki, de úgy néz, mintha nem hinne fülének: — NEKEM JÓ ITTHON — mondja csendesen. Azt mondja, itthon. Most hirtelen egy nyáron szerzett ismerősöm kiíakadása jut ■eszembe, aki Csehszlovákián átutazóbari keserűen bizony­gatta, hogy nálunk is olyan kulturált lehetne már a pa­raszti élet. mint északi szom­szédainknál, ha nem volna olyan falusi fiatalságunk, hogy egy hathónapos tanfolyam után már nem akarja a falu levegőjét szívni. Amikor érez-’ ni kezdi/ hogy kulturáltabb, mint a környezete, elmenekül, pedig jelenlétével mennyivel többet érne, mennyit tudna használni otthon. Az általáno­sítás ellen már akkor is, szót emeltem, de most azt szeret­ném. ha itt volna az ismerős szemtanúként, fül tanúként, tu­domásul venni, hogy lassan felnő a mi. fiatalságunk, amely nem fut el megálmodott író­asztalok mögé a szülőfaluban reáváró feladatok elől a ké­nyelmesebbnek vélt életbe. Itt ül velem szemben az eleven példa. Tamáskodiam még? — Nem unatkozik itt? Hi­szen nem tölti ki egész napját az óvoda. — Nem tölti ki, bár van itt munka elég — igazít ki hom­lokából egy rakoncátlan szőke fürtöd» — Szabad időmben ott van a községi KISZ-szervezet, amelynek leányfelelőse va­gyok. Most készülünk egy bábszakkört alakítani, majd pedig ismét megszervezni a népitánc-szakkört. Most ren­dezünk: egy szüreti mulatságot felvonulással. A színjátszók majd a Bújócskát tanulják. Hát unatkozhat az ember? Nem, nem unatkozhat. De' a sok vállalt munlka melletti nem nyugodhat abba sem be­le, hogy pedagógus társai unat-, kozzanak, azon szenvelegje- nek, hogy nem tudják megér­tetni magukat a parasztokkal — mondom. De itt már válasz-: fal áU közöttünk. Később meg-j magyarázza visszahúzódásánál okát: — Számoljanak el a lelki-s ismeretükkel ők. £ BÚCSÚZUNK. Az őszi nap-? fényben fürdő utcán azon tű-í, nődörn, milyen elszámolás si-í kerül abból, ha számvetésre szánják magukat az inkei ne-' velők, és a »tartozik« rovatba kizárólag azt tudják csak be írni, hogy »tanítottam«. Aj művelődési házat Helyes Jenő fodrász igazgatja. Jó szándé­kát, ügyszeretetét senki sem vonhatja- kétségbe, de hogy ne-1 ki nem olyan feladata az iskoJ Ián kívüli nevelés, á népműve­lés, mint a falu pedagógusai­nak, azt már igen! Egy-két fecske nem csinál nyarat Inke kulturális életé­ben. Segítség kellene, és első»? sorban a pedagógusoktól nem egy-kettőtől —, az egész tantestülettől! László Ibolya ­LUKACS LÁSZLÓ: LÉEJTETT FURULYA Életében egyetlen kötete je­lenhetett , csak meg: alig -né­hány vers. S még halála után is tizenkét évnek kellett el­telnie, míg végül 1956-ban az első, nagyobb válogatás meg­ismertette velünk Lukács László költészetét. A mosta­ni kötet a lehető teljességgel gyűjti össze költeményeit, mű­fordításait és néhány prózai írását: novellát, tanulmányt, könyvismertetést. Harminc- nyolc éves volt Lukács László, amikor Borban megölték, éle­te teljében, költői tehetsége iga# kibontakozásának pilla­natában. Életműve töredékes voltában is jelentékeny; egé­szen különös súlyt, hitelt köl­csönöz a verseknek a költő zaklatott, megfeszített munká­ban, börtönben, munkatábor­ban töltött élete, az illegális párt tagjaként vállalt másfél évtizedes önfeláldozó harca. Esti pillanatkép »A prolUfnem tud lezülleni, mert eleve züllött. Lecsúszni csak az intelligens ember ké­pes!« Ez a nagyon kétes iga- zú, nagyon is megvétózható szentencia egy nem éppen jó­zan, úgynevezett úriasszony száján csattant. Ö, nem szűk baráti körben, nyilvános he­lyen, ahova a nagyságos asz- szony igen imbolyogva tért be, hogy szűk kis agyteker- vényeiről elűzze néhány dup-, Iával a részegség kellemetlen ködét, mielőtt hazatér. Az unatkozók felvillanó tekintettel üdvözölték isme- retlenül is, mert valljuk csak be, nem mindennapi látvány egy részeg nő. Mi több, egy részeg úrinő — így mutatko­zott be, miután harsány han­gon megrendelte a kávét. Az­tán várakozó hallgatósága fe­lé fordult azzal a felszaba- dultsággal, amit inkább csak nevezzünk szabadosságnak, ?<^<ScScS<SOScf<S<3§cfcSOScfc8<^’cSo3§cS<§cS<S<§c§cí-cSOScíotC)ScWS BENCZE JÓZSEF: &jiacuLzl za&ltátt Somogyi dombok dalos szívverése lelkemnek a legszebb harangszó, a pezsgő élet szétszökkenő bronzkotlái, Jószagu traktorfüst ham vázzá az eget, _ keresztvíz a barázdák tegnapi esője,, a munka örök oltárához járul a nép, álmait, terveit önmagának gyónja, Napsugár-olvasó köti kezünkét a kapához, imakönyvünk a föld.. Arany zsákhátú vontatók vonulnak a fekete ugar ágyékán, Sok sípú orgona a rét, madarak torka a tarka billentyűk harmóniája, mákegyelésnél térdeplő ájtatcs lányok az agronómus asszony áldását elnyerik, Égig érő templomú mező, kérgesítsd tenyerem, hogy boldogabban álljon este a tollhoz, hogy számadó imámat, a verset lerójam. Szentelj meg, akarat, erő, r. inden szívet, hogy^erős legyen élni holnap az élet, hogy íöloldozza bűneinket a szeretet, Vallástok erősít engem is, Ti falusi emberek, apám előtt, mint régen feszületnél, leemelem mélyen á Szeretet süvegét, ö még a sekrestyék, nem a büszke kórusok lakója volt, pörsölybe adta vagyonát, a szívét, és mint árva koldus alamizsnán tengett, de most már a csillagok közt mérik örömét. Tavaszi peniténcia légyen a versem: Hit, remény, szeretet, hol szeretet, ctt béke, hol béke ott jólét: s ez a Kommunizmus Temploma! Hiszek a XX. század munkás hőseiben, a tegnapok és holnapok izzadt megváltóiban, hogy szent fáradságukból kisarjad az öröm ... abnormális gátlástalanság­nak. — Iszom! Na és? Akinek nem tetszik, majd szól. — Ha lehetne halkabban, kérem ? — Ha a nagyságos asszony­nak nem tetszik valami, majd átmegy az étterembe. De nyitva van már á grill is. Tudom ajánlaniI — Iszom .. : Amíg az uram élt, bejártam a fél világöt ve­le, aranyérmes cukrász volt. Odaveszett a háborúban. Most zsákoló vagyok a ter­ményforgalminál. Jó mi? Ide züllöttem. Mert egy proli ... A vendégek közül senki sem intette le, mintha min­denki otthon hagyta volna ezen az estén becsületesebb magát, mintha a szocialista helytállás az esti órákra nem kötelezne már. Ki is használ­ta jól az alkalmat főszerep­lőnk a destruktív hangosko­dásra. — Látják, itt hordom a de­koltázst a kabátomon — mu­tatott a hóna alatt elrepedt ruhadarabra. — Pedig tudom, hogy nem itt kell. De hát... Amikor pedig nem annyira a saját sivársága, visszataszí­tó volta miatt sírni kezdett »jogos keserveit« mesélve, akadt, aki vele könnyezett. Hát bizony, kérem, tény­leg »meg kell a szívnek ha­sadnia,« ha jól meggondol­juk. Még ilyet ki hallott, hogy meg kell valakinek dol­goznia a mindennapi ke­nyérért s azért is, amit a tor­kán lecsúsztat búfeledtető- nek! Válóban szörnyű igaz­ságtalanság, hogy olyannak is dolgoznia kell társadal­munkban, akinek hálovány fogalma sem volt 15 évvel ezelőtt, mit jelent megkeres­ni a betévő falatot! Végül hadd jegyezzem meg: szomorú látvány volt az a részeg asszony, kivet­kezve nemének minden von­zó tulajdonságából, de még szomorúbb volt, hogy hallga­tóságából senki sem akadt, aki rendre utasította volna. Pedig öreg igazság, hogy aki hallgat, maga ié cinkosa min­denféle bűnnek. Itt annak,' hogy egy asszony tönkrete­szi a maga életét, s mérgezi közvetlen környezetét! L. I. ÉLETTÁRSAK Vastag János tanácselnök be- ne ártsd magad mindenbe! tette maga után előszobája ajta- Most aztán itt van: se csatá­ját. Nem volt ideges, lecsilla- dód, se a hivatal! De te nem podott már az úton, de vála- fordultál apám meg az egész hogy mintha más színben ját- család szavára. — Nem, ezt szott volna körülötte minden, nem akarja még egyszer meg- Az autóbusz ablakából is néz- hallani, inilcább magában hagy­ta, de nem" látta az elsuhanó ja fájdalmát, tájat, a zörgősre érett kukori- — Valami baj van, János ? — catáblákat, az őszi délután töri meg a csendet az asszony, napfényében, színes foltok har- Hangja' aggódva, kedvesen mániájában pompázó erdőt, cseng. amelyben máskor oly szívesen — Nem, semmi. Hagyd csak. gyönyörködött, meg a szántó- Majd elmúlik, földeket hasogató traktorokat. — Elmúlik'? Minek kell el- A döccenőket sem vette észre, múlni? pedig eléggé kopott az út erre- —Ennek az egész rohadt élet- felé, és csak akikor riadt fél, nek — akarta mondani vagy amikor a kocsmai megállóhoz inkább kiabálni, de mint any- kanyarodott a busz. nyiszor, most is győzni tudott A konyhában felesége a gye- kifakadni készülő indulatán, rekikel bajlódott. De vendég is így csak annyit szólt csende- vőlt, pedig most egyáltalán sen, megkerülve a kérdést: nem kívánta az elnök. Fancsali — Elmegyünk innen, Julis- Jóska bácsi várt rá, valami bí- ka. rósági ügyben kért tanácsot tő- — Hova? Minek? — kapja le. Megnézte papírjait, röviden fel a fé'ét az asszony, mégmagyarázta, náit kell ten- — Valahova. Messze, csak nie, aztán magukra maradtak, innen el, hogy a környékét se Az asszony mindjárt észre- lássam soha. vette, hagy valami baj van az Az asszony nem válaszolt urával. A gyerekhez sem szólt, mindjárt. Kicsavarta a pelen- csak . leült az asztal mellé, és kákát, megtörölte a kezét, és kinézett az udvarra nyíló ab- odament az urához. Leült mel­lékem. A lúgost látta, raj'a az lé, aztán csak nézte az isme­érett fürtöket, melyeket vidd- rös vonásokat az arcán, ritku- man dongnék körül a napfény- ló haját, meg a szemét. És ben sárgálló darazsak. — Ezt alatta az egyre sűrűsödő rán­ts le kéne szedni —ötlik esze- fokát. Régen nézte így, ilyen be, és egy pillanatra megfeled- tüzetesen, és csak most vette kezük a lelkét nyomó, maka- észre, hogy a nemrég még oly csul agyára Telepedett keserű- sima bőrén egyre több a gyű- ségtöl. — De mikor? Hogyan rödés, és a tekintete is meg­szakítson időt erre is? Eh! — tört, fáradt. Igen, csaknem két legyint erre a gondolatra, de hónap óta nem beszélnek, csak nem szól semmit. a legszükségesebbeket. Pedig Milyen jó volna most vala- szeretik egymást. De hiába, az kivel alaposan kibeszélgetni apja már nem tudja megérteni m<t/gát, aki megértené, monda- az új helyzetet, a kialakult új na legalább egy vigasztaló viszonyokat, a megváltozott ko­szát. — A feleségem —; gondol- rülményeket, amelyek falujuk­ba keserűen, és mintha máris ban is megbolydították az év­hallaná a .felcsattanó választ: századok óta megkövesedett Ügy kall, megmondtam, hagy rendet. O sem ért teljesen egyet az urával, és az össze- — Nahát . akkor, idefigyelj, szóla’tkozásban az apja pártja- Tudod, mit mondtak ma a iá­ra állt, a hetvennégy éves, haj- rasnál? Ha nem tudom ellátni dán 18 holdas gazdának adott á feladatoméit, elmehetek, igazat. Pedig az eszével érti, Majd találnak mást. Nekem, hogy János jót akar, hiszen aki a családommal is szembe- olyan világosan meg tudja ma- szállók, mert az újért, a jobb- gyarázni a tsz előnyeit. De az ért mindent elviselek, apja nem értette, nem is hall- — Ki mondta ezt? gáttá meg. Azóta hiányoznak — Egy új elvtárs bent a já- -életükből a meghitt beszélge- rásnál. Sose beszéltem vele, tések, a gondok közös erővel nem is láttam eddig. Meg a . való eloszlatása, és csak a lep- többiek is mind. Ott ültek szükségesebb szgvakat váltják, öten, én meg velük szemben, Az apjával meg egyenesen ke- mint egy vádlott: Nem jó a rülik egymást azóta. munkaszervezés a tsz-ben. De most nagyon sajnálja az Gyengén működik, a pártszer- urát. Ez a nagy darab, vastag vezet. Rossz az összetétele a ember, aki mindig tele volt lel- vezetőségnek, és nem megf elelő kesedéssel, aki nem ijedt meg a brigádvezetők kiválogatáza. azokban a napokban sem, ami- Lassan halad az istálló épité- kor az ablaka alatt akasztófát se. Ritkán látogattam a csép- ígértek neki, aki tudta okos lést. És csak úgy ömlött felém szóval győzni'-a vitát, és aki- a rengeteg vád, hiba, amiért nek a falu gondja mindig egyedül és kizárólagosan én előbbre való volt, mint a csa- vagyok a felelős. És a végén: ládja, most itt ül előtte, nehéz ha nem bírom, mehetek. Ér­kezét az asztal lapján pihen- ted? Me-he-tek! Így. egytzerű- tetve szótlanul. U.jjai alig ész- en, anélkül, hogy megkérdez- revehetően dobolnak a virág- tek volna. És senki sem állt mintás nylon térítőn. mellém, egy jó szót sem szól­— Mondd csak el, János, tak a régi barátok sem, akik Kön.nyíts magadon — biztatja, pedig nagyon is jól ismerték — Úgysem értenél meg. Hi- eddigi munkásságomat. Nem, szén ellenem fordultál te is, mindenki elállt mellőlem, s mz apáddal együtt, amikor a lova- is hallgatott, cuki pedig utána itokat magam hajtottam a kő- odajött hozzám, és csak annyit zösbe. f- szólt: neked van igazad. De ezt — Hagyd el, régen volt. Tu- ott bennt nem tudta megmon­dod, nem olyan könnyű elsza- dani! Félt, hogy őt is, mint a kadni a régitől, Te szoktad bűnös védőjét, megbélyegzik, mondani, tőled hallottam ezt Kilenc év óta vagyok tanács- is. elnök, hét év óta párttag, de János meglepődött. így már nekem még senki sem mondta, régen beszélt vele a felesége, hogy »te, Vastag elvtárs, rosz- ennyire megértőén, együttérző- szül dolgozol, nem igy kellene, en. Különösen az utóbbi hóna- hanem igy meg így«. Ha leül- pokban hiányzott számára asz- tek volna velem baráti beszél- szonya nyugodt, meleg hanoja, getésre, ahol én is el tudtam, amely erőt adott a temérdek,, volna mondani, mit jelent ma végtelenül sok szálú, nagy kö- a falunkban tanácselnöknek rültekmtést, határozottságot és lenni, talán megértenek. De türelmet igénylő munka egyre nem, így egyszerűbb, úgylát- mágabiztosabb elvégzéséhez, szik: elmehetsz, nincs rád szilk- Belelcezdett hát, hogy most ki- ségünk. Mint egy kicsavart önti a benne csordultig felgyü- citromot, amelyben nincs mái lemigti keserűséget, erő. De bennem ván, az isten­fáját! 36 éves vagyok, egészsé- 16 holdas középparaszt egy ed­ges és erős. Hát akkor miértX len fiából tanácselnök, itt sze- Azt mondja az új elvtárs, reztél tekintélyt magadnak, és hogy erkölcstelen a magatartá- itt érted él, hogy az emberek som. És azt is megmagyarázza bíznak benned, kikérik «ele­miért: mert nem fogadom kellő ményedet, tanácsodat olyan udvariassággal a járási szervek ügyükben is, ami vem is tartó- kiküldötteit. Juliskám, te tud- zik hozzád. Sokszor vitába nád talán a legjobban, meg- szállnak veled, de legtöbbször mondani, hogy kilenc év alatt igazát adnak, hisz közülük mennyi borom, szalonnám ment való vagy. Innen akarsz te el- rá az udvariaskodásra. De ezt menni? Menekülni? Idehúz én nem mondom. Az utóbbi minden, ezernyi szállal köt a hónapokban azonban nem is falunk. Te mondtad, hogy erős igen jöttek. Elkerültek, csak és egészséges vagy. Hát akkor elsuhant a tanácsház előtt az bird ki, amit kaptál, még ak- autó, és egyre ritkábban állt kor is, ha nem volt mindenben meg. Akkor is csak egy-egy teljesen igazuk, percre néztek be, megkérdez- Az ember csak nézte a fele­tek, mi újság, és amikor első-. ségét. Nem figyelt minden sza- roltam a bajokat, csak azzal vára, lekötötték saját tervei, távoztak: oldjátok meg, ezért gondolatai, de érezte: ez az vagytok. Az egyik elvtárs pe- asszony szereli, aggódik érte, dig azzal jött be: »Na, most 'és hajlandó lenne vele dolgoz- már jó lesz ám valamit esi- ni, kilábalni a bajból, felül- nálni.« Erre már nem tudtam emelkedni a gondokon, a bán- iartani a számat, és megmond- tó, kínzó igazságtalanságon, tam neki: nem ártana, ha legJ — Te most haragszol — foly- alább egyszer kimenne ez em - tatja az asszony. — Nem tudod berek közé a tsz-be, és beszél- pontosan, kire vagy mire, de getne velük. Talán igy jobban belül harag és gyűlölet mar- meg tudná érteni a mi hely- cangol. Igaz? Pedig aki haraa- zetünket, problémáinkat is. szik, annak nincs igaza. Te Persze erre megsértődött. Le- szakítod móhdani. Pihenj le, hét, hogy azóta kerülnek így János, majd megnyugszol —- a'régi elvtársaim, a barátok, áll elébe, és felnéz vastagnya- akik segítettek valamikor, kú. erős párjára. egyengették utamat. Eh! — le- Férje nem szól. Egy kis ide- gyintett lemondóan, és fel- lg nézi feleségét, aztán meg­emelkedett az asz'al mellől. szorít'a a karját, és csak any­Aggasztó csend telepedett nyit szól: közéjük. Kívülről egy tyúk éles _Csak feküdjetek le nyu- kotkodácsolása bántóan tört be godtan, egy kicsit későn jövök a konyhába. ^ haza. Az asszony szóit először. — Legalább egyél valamit! — És -most mit akarsz tenni? Hova mész? — El, el innen, mert azt —A tsz irodába — kiélt nem várhatom meg, hogy egy- víssza már az előszobából, szerűen kirúgjanak. Nem tud- . nám elviselni, hiszen erre a hi- Az asszonV utanasiet, de mar vatásra tettem fel mindént, az csak ura határozott lépésű, sie- egész életemet. tős alakját látja, amint széles — El. De hova? Itt születtél, vállával belefúrja magát az est én is, ebben a faluban töltötted ?ziirkiil*téhr> gyermekkorodat, itt ismerked­tünk meg, és itt lett belőled, a Somogyi Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom