Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-13 / 240. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. október B­Tovább az MSZMP mutatta úton A barcsi járási pártértekezletekröl VASÁRNAP TARTOTTÁK MEG a barcsi fárás pártértekezletét. Az alapszervezetek mintegy 140 küldöttének tanácskozásán meg­jelent a Központi Bizottság megbízásából Ma­róit János, a Minisztertanács Pártbizottságá­nak titkára. Részt vett a pártértekezleten Lo- sonczi Pál, a Központi Bizottság tagja, a bar­csi Vörös Csillag Tsz Kossuth-díjas elnöke, Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első tit­kára, Kisdeák József és Oravecz Ferenc, a megyei pártbizottság tagjai. A járási pártbi­zottság beszámolóját Mandik Béla titkár ter­jesztette a pártértekezlet elé. A beszámoló — amint ezt a vitában részt vett húsz felszólaló is megállapította — a valóságnak megfelelően ismertette a járás gaz­dasági, politikai, kulturális és társadalmi éle­tének alakulását az elmúlt három esztendőben. Az eredményeket akkor értékelhetjük kellően, ha az ellenforradalmat közvetlenül követő időszakban kialakult helyzetet egybevetjük a maival. Akkor fogtak hozzá a párt újjászerve­zéséhez — ma 61 alapszervezet működik a járásban. 1956. november 4-e után az ellen­forradalmárok lefegyverzésével volt elfoglalva a határőrség és rendőrség — ma a fegyveres testületek — köztük a munkásőrség — éberen őrködnek a lakosság békés alkotó munkáján és a helyreállított közbiztonságon. Három esz­tendővel ezelőtt a sztrájkkövetelők megfélem­lítették az üzemek dolgozni akaró munkásait — napjainkban pedig a pártkongresszus tisz­teletére indított munkaverseny kimagasló eredményeiről adhatnak számot a dolgozók: a fűrészüzem csaknem 1,2 millió forintot, a barcsi fűtőház a vállalt 400 tonna helyett 955 tonna szenet takarított meg. Az ellenforrada­lom a járás 43 termelőszövetkezete közül csak a barcsi Vörös Csillagot és a vízvári Vö­rös Csillagot nem tudta szétrombolni — ma a 29 közös gazdasággal együtt a szocialista szek­tor kezén van a járás szántóterületének na­gyobbik része. A harcban elért sikerek alapja a párt he­lyes politikája, a kommunisták áldozatos ne­velő- és szervező munkája, a párt és tömegek kölcsönös bizalmon nyugvó kapcsolata, a já­rási pártbizottság jó irányító, vezető tevékeny­sége. Mindezek elismerése mellett feltárta a pártértekezlet a munka fogyatékosságait, a to­vábbi tennivalókat is. Vegyünk sorra néhányat a leginkább vitatott kérdések és a meghatá­rozott feladatok közül. AZ ALAPSZERVEZETEK TÖBBSÉGE ke­vés tagot számlál. Ez is nehezíti azt, hogy minden alapszervezet politikai vezetőjévé vál­jék működési területének. A járás 167 peda­gógusa közül 22-en tagjai és tagjelöltjei a pártnak. A tanárok, tanítók ideológiai neve­lésére tehát nagyobb gondot kell fordítania a járási pártbizottságnak. Mindennapos felada­tot jelent a szövetkezetekbe lépett egyéni gaz­dák tudatának átformálása. Erre a nagy mun­kára — amint Kálmán Ferenc csokonyavisom- tai iskolaigazgató hangsúlyozta — a pártszer­vezeteket az eddiginél jobban fel kell készí­teni. A fiatalok sorsáért, érdeklődésük helyes irányba tereléséért nemcsak a KlSZ-szerveze- tek, hanem a felnőttek — elsősorban a kom­munisták — is felelősek. Kevés nőt vontak . e a közéletbe. A járás pártszervezeteiben 113 asszony és lány dolgozik, s a pártvezetőségek­be csupán 11 nőt választottak be. A termelő- szövetkezetek vezetésében egyetlen nő sem kapott helyet. Király Lajosné kastélyosdombói tsz-tag joggal kifogásolta, hogy a pártértekez­let küldöttei között csak 6—7 asszonyt látni. Vannak olyan területek, amelyek hosszabb- rövidebb idpre kiesnek a járási pártbizottság látóköréből. A marietta-pusztai kísérleti gaz­daság szakembereit nem kérték föl a tsz-ek szakmai segítésére — kifogásolta Váradi Gyu­la tudományos kutató. Ferenczi Zoltán mér­nök, a babócsai olajfúrási üzemegység műsza­ki vezetője bírálta a pártbizottságot, mert az utóbbi időkig nem érdeklődött kellően mun­kájuk iránt, s nem adta meg nekik a szüksé­ges politikai segítséget VAN-E EREJE a járási pártbizottságnak ar­ra, hogy pótolja e mulasztásait? Van ereje is, képessége is hozzá. Szirmai élvtárs felszólalá­sában útmutatást adott a munka jobb meg­szervezéséhez. Ne csak egy-egy döntés meg­születéséig dolgozzék együttesen a járási párt- bizottság, hanem tagjai mindnyájan vegyenek részt a határozat végrehajtásában is. Ha ilyen módszer szerint dolgoznak a jövőben — vagy­is a 11 v. b.-tag helyett a pártbizottság 35 tagjára oszlik meg a pártmunka —, akkor a JB hatékonyabb helyszíni segítséget adhat az alapszervezeteknek. A barcsi járás is mezőgazdasági járás. A párt- és tanácsi szerveknek, a falun működő tömegszervezeteknek mindenkor behatóan kell foglalkozniuk a mezőgazdasági kérdések­kel. Most a kapásnövények termésének beta­karítása és az őszi kalászosok vetése a soron lévő feladat. Főként a vetés sürget. A terve­zett vetésterület kétharmada még várja a ga­bona vetőmagot. Jó magágyba és idejében el­vetni a búzát, rozsot — ezt a célt kell szolgál­nia napjaink felvilágosító és szervező mun­kájának. Ismeretesek a Központi Bizottság kongresszusi tézisei és gazdasági irányelvei. A barcsi Vörös Csillag Tsz pártszervezetének tagja, Losonczi Mihály határozottan kijelent­hette az értekezleten: szövetkezetük teljesíte­ni fogja ezeket a termelési előirányzatokat. Kovács József, a patosfai Búzakalász elnöke is elmondotta: tsz-községük a jövő évben több terményt és állatot, állati terméket ad a nép­gazdaságnak, mint amennyit az egyéni gaz­dálkodás idején adott. A pártértekezlet nagy figyelmet fordított a kongresszusi irányelvek­nek arra a részére, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését jelöli meg feladatként. EREDMÉNYES HÁROM ÉVET hagyott ma­ga mögött az MSZMP Barcsi Járási Bizottsá­ga. A pártértekezlet meghatározta azokat a tennivalókat, amelyeket el kell végezni a jö­vőben. Erősíteni a pártszervezeteket, szilárdí­tani a párt és a tömegek kapcsolatát, s ve­zetni a pártonkívülieket az 1956. november 4-én megkezdett helyes úton — ezt a megbí­zatást adta a járási pártértekezlet az újjává­lasztott pártbizottságnak, amelynek titkára továbbra is Mandik elvtárs. Kutas József Újjáválasstotíák a Siófoki Járási Pártbizottságot Megyénkben elsőként — ok­tóber 10-én — Siófokon tartot­ták meg a járási pártértekezle­tet. A pártértekezleten megje­lentek az alapszervezetek kül­dötteiként Decsi József és Ta­kács István, a megyei pártbi­zottság osztályvezetői és dr. Némethi László, a megyei ta­nács v. b.-elnökhelyettese. A remtésével szövetkezeti járássá fejlődött a tavasszal a siófoki járás. Mind a pártbizottság re­ferátuma, mind a vita ráirá­nyította a pártszervezetek fi­gyelmét a megoldandó fel­adatokra. A pártalapszerveze- tek erősítésének, a terme’őszö­gét hangsúlyozták a legtöbben; Dicsérőer. emlékeztek meg a Balatonküiti Gépállomás eddig végzett munkájáról. A pártértekezleten szavazati joggal részt vett küldöttek új­jáválasztották a járási pártbi­zottságot. A JB ezt követően vetkezetek megszilárdításának megtartotta első ülését, és meg­további tennivalói kerültek a pártértekezlet munkájának beszámoló a többek között rész- j középpontjába. A napi felada- letesen elemezte azokat a kö- tok közül a vetési munkálatok rülményeket, amelyek megte- meggyorsításának szükségessé­választotta a végrehajtó bi­zottságot. A v. b. határozata értelmében a titkári tisztséget ismét Nagy Antal tölti be, EGY OSZTATLAN ISKOLÁVAL KEVESEBB C omogysimonyi kicsi, alig ^ néhány száz lakosú község Somogy és Zala hatá­rán a marcali járásiban. Köves út köti össze a járási székhely- lyel. és a szomszédos megyével is. Saját tanáccsal és egy két- tanerős iskolával dicsekedhet. Azaz az utóbbival már csak dicsekedhetett, ugyanis az is­kola október eleién megszűnt, és huszonöt tanköteles a négy km-re lévő Nemesvidre jár be autóbusszal. Az ottani teljesen osztott általános iskolában szakoktatásban részesülve sa­játítják el ezután a simonyi gyerekek a tudományok alap­jait, és szerzik meg a ma már nélkülözhetetlen általános is­kolai végbizonyítványt. Nem visszafej lödés-e egy kis falusi iskola megszűnése ak­kor, amikor újabb és újabb is­kolák, sőt kis falusi, pusztai is­kolák építéséről adnak hírt szinte naponta az újságok? A felelet helyett pergessük visz- sza az idő kerekét mintegy öt hónappal. [Y| ájusi vasárnap, esti szür- kidet. A lámpa sárgás fénye a nevelői asztal mögött beszélő előadóra vetődik, a tanteremben ülő szülők arcát azonban csak gyéren világítja meg. Mind eljöttek, valameny- nyi szülő. Tehát törődnek gye­rekeikkel — állapítja meg a művelődésügyi felügyelőség ki­küldötte. aztán beszélni kezd. — Jobb lesz a gyermekeik­nek ... Minden osztállyal kü­lön nevelő foglalkozik, a felső­ben pedig a tárgyakat szak­képzett tanárok tanítják... Jobban felszerelt a nemesvidi iskola ... Annyit fognak tud­ni az oda járó tanulók, mint­ha városi iskolában végeztek volna... Takarékosság az ál­lam részére... Felszabadul két tanterem, a.mit a község kul­túrteremnek és könyvtárszobá­nak használhat fel... Nemes- viden napköziben étkezhetnek a bejáró tanulók.;; De csattannak az ellenérvek. Átforrósodik a levegő, s a ké­nyelemszeretet. a helyzet nem ismerése, az elégedettség csa­tázik a gyermekek igazi érde­keivel. a körzetesítés előnyei­vel. Jött a nyár. A simonyi szü­lők egyre többet beszéltek a hallottakról, gondolkodtak, és általában új táskát, kabátot vettek a gyerekeknek. Megtud­ták, hogy elkezdték a nemes­vidi új iskola építését, megin­dul a napközi otthon is, és miután a szeptember elseje óta Nemesvidre járó felső tagoza­tosok fejlődéséből látták, hogy a művelődésügy csak a javu­kat akarja, október eleje óta az alsósokat is felültetik a reggeli diákbuszra., j A minap újra Nemesviden jártam. Éppen ebédidő­ben érkeztem, amikor a nap­köziben igazi gyermékétvágy- gyal kanalazták a pirosán csillogó húsos káposztát a ta­nulók: simonyiak és szőcsény- pusztaiak. Az igazgatót, ezt a határozott jellemű, lelkes, energikus fiatalembert ugyan­csak itt találom. Vele beszél­getünk a körzetesítésről, az év eleji tapasztalatokról. — Tudod, szinte hihetetlen, mennyire másképp látják a szülők célunkat, mint május­ban. Csaknem mindegyikkel beszéltem a tanévkezdés óta, v. egyöntetűen a követ­fkezőképp nyilatkoznak: 52. — Hát az antenna? — ér­deklődtem. — Látta azt a kakast ott a bejárat fölött? — kérdezte vissza Zseleznov. A taraja minden irányban meredező fémlapból áll. — Igen gyenge álcázás — jegyeztem meg. — Hogy lehet az, hogy a németek eddig még nem fedezték fel? — Nem is fedezhették fel — magyarázta Zseleznov — mert második nap alatt tökéletesen ed kell sajátítania. Távozóban Zseleznov kisebb szórót vett elő zsebéből, és va- jigazemberségen iárt az esze. — Rendben van, Berziny úr, — Szóval most is követnek? legyen meg az akarata! — — kérdeztem, hangzott Edinger válasza, de — Természetesen — erősítet- a ikakas csak most, hangjában fenyegető árnyalat te Zseleznov. — De nem baj. napja ült oda. vegyült. — Azt azonban je- Megszerezzük a németeknek gyezze meg, hogy az én türel- azt az örömet, hogy sikerült memnek is van határa, és túljárniok egy angol hírszerző eszén. Az egyik legkomorabb és legmagányosabb villa előtt Zseleznov megállt. Az úton, a távolban, valami­nem féle hórihorgas ember mozdu­egy nappal sem kap most már több haladékot. Közöltem Zselezvowal Edin­ger válaszát, és Viktor elége­detten sóhajtott. — Ne féljen, Pronyin hagyja cserben. És valóban, négy nappal a Pronyinnal történt találkozá­sunk után Viktor így szólt hoz­zám: — Minden rendben van. Meg­mutathatja a leadóját. Vasár­nap mi nézzük meg, szerdán pedig hozhatja Edingert. Vasárnap kikocsiztunk a ten­gerpartra. Borús idő volt, kékesszürke felhők gomolyogtak az égen, és a tenger felől kellemetlenül éles szél fújt. Vigasztalan behavazott úton — És ha a németek is észre­veszik ezt? — A kakast észrevehették volna, de pusztán a tetőre nem emlékezhetnek — világo­lamiféle port hintett le az ajtó elé. — Hát ez mire jó? — dálkoztam. — Cementliszt — magyaráz­ta. — Ha majd újra kijön ide, ezen megláthatja, hogy járt-e itt valaki ön után. Kimentünk. Semmi sem za­varta a villatelep e téli napjá­nak bánatos nyugalmát. Csak a hórihorgas álak sündörgöit még közelebb a villához. Beültünk az autóba, és Zse­leznov hanyag közönnyel haj­tott egyenesen az idegen felé, [Most meg nem akarok hinni a szememnek: miután már vé- cs°- ígigülte Nemesviden a tanuló­szoba két és fél óráját, itthon is a könyve mellé ül. Bár már előbb csinálták volna. Vagy a másik: — Féltem, hogy gyerekein­ket mellőzik majd, mivel kis­iskolából kerültek be. Alig le­hetett elküldeni a fiamat, any- nyixa félt. Most meg olyan örömmel jár be, hogy nem is tudom, mit műveltek vele. — No. és mit műveltetek? sított fel Zseleznov. — Edinger aki kénytelen volt sietve elug- persze majd leszidja munka- rani útunkból. lattan alakja látszott. Zseleznov ügyet sem vetve rá, kinyitotta a bezárt kaput. — Jöjjön és jegyezzen meg minden apróságot, véssen em­lékezetébe a lehető legjobban mindent! — intett. — Azt a látszatot keU Edingerben kel­tenünk, hogy az ön számára itt minden megszokott. A veranda elé értünk. Zse­leznov kulcscsomót vett elő, kinyitotta a külső, azután a verandáról a házba vezető aj­tót is. A villa belseje már nem tűnt fel olyan elhagyatottnak: haladtunk, lakatlan villák az egyszerű bútorok a helyü- mellett vitt az út: gazdáikat a kön áltak, mintha a lakók háború szele sodorta szét a csak nem rég hagyták volna el szélrózsa minden irányába. a házat. — Úgy érzem, újra figyel- A konyhából lementünk a nek — mondtam Zseleznov'nak. pincébe. Zseleznov felgyújtotta — Edinger már-már alig tűr- a villanyt, az egyik fal mellől tőzteti magát. félretolt egy nagy hordót. Ki­— Jól érzi, de téved, hogy- esi ajtó tűnt elő, amely a ha azt hiszi, hogy volt idő, szomszéd helyiségbe vezetett, mikor nem figyeltette — mon- Bementünk és egy széles dotta Zseleznov. — Attól tart, deszkából összetákolt nagy lá- hogy maga még a nyomát is dában rádiókészüléket pillan- eitünteti a leadójánák. tottam társait szájtátiságukért .a — A leadó felé intett a fejével. — Ismeri a kezelését? — Többé-kevésbé — mond­tam. — Úgy amatőr módra. — Az elég — mondta Zse­leznov. — Közölheti »-főnöké­vel«, hogy havonta kétszer ve­szi fel a kapcsolatot, 14-én és 28-án tizennégy óráitól tizenöt óráig, a tizenegyes és hatvanas hullámhosszon. Hívó jele: »Ru­le Britannia«, és a felelet rá: »Britannia rules the waves.« Ismeri a népszerű angol nem­zeti dalt: »Uralkodj, Britannia, Britannia uralkodik a habo­kon.« Ivan Nyikolajevics azt üzente; nem kell túlzottan eredetieskednie, minél egysze­rűbben végzi a dolgát, annál jobban elhiszik. És ne hogy azt mondja, hogy közvetlenül Lon­donnal áll összeköttetésben, ön az Intelligence Service stockholmi rezidensével áll kapcsolatban. — És ha a rejtjeleket köve­telik tőlem? — Meglesz az is — nyugta- tett meg Zseleznov. — Három Más-nap felhívtam a Gesta- pót telefonon. — Itt Berziny — jelentkez­tem. — Obergruppenführer úr, hajlandó lenne velem szerdán egy kirándulást tenni a város környékén? — Szerdán vagy . csütörtö­kön? — kérdezte Edimger. — Úgy gondolom, a szerda megfelelőbb volna — feléltem. — Rendben van. Legyen szerda — egyezett bele. Meglehetősen ünnepélyes utazás volt: előttünk két mo­toros haladt, utána Edinger li- mousine-ja következett, amely­ben az Obergruppenführer, én ° ‘r anorrncíino'iui] és még két gestapós toglalt ^'végeznék el a lelkes traktaris- helyet, akikről később kiderült, jták. A hűvös éjszakákon dol­meg — Az én gyerekem eddig a falu réme volt. Könyvet soha­sem vett elő otthon, mindig a —Csupán annyit, hogy a lehető legváltozatosabban, legszíne­sebben próbáljuk tanítani őket. Szertáraink jól felszereltek, így minden előírt kísérletet be tu­dunk mutatni. Szakos ellátott­ságunk is száz százalékos. — Hány gyerek jár be vi­dékről? — Huszonöt Simányiból és huszonhárom az ide hat km-re lévő Szőcsénypusztáról, de in­nen csak a felsősök. Az alsó tagozat ott dolgozik két cso­portban továbbra ís. Éppen a két község körzetesítése miatt kaptunk egy csoportos napkö­zit is az idén. amellyel a vidé­ki tanulók igényeit ki tudjuk elégíteni. Mindkét községből az idén erre a célra rendszere­sített autóbuszok szállítják a gyerekeket, és ezért az Autó- közlekedési Vállalatnak tarto­zunk köszönettel. Sajnos azon­ban, még nem sikerült elérni, hogy a szőcsénypusztaiakat a szőcsényi művelődési otthonnál vegyék fel és tegyék le — ahol fedél alatt várakoznának —, és ne kelljen a településtől mint­egy másfél km-re lévő támosi megállóhoz gyalogolniuk. Re­méljük, ez is hamarosan meg­oldódik. Igen, vannak nehézsé­gek. De tény, hogy eggyel ke­vesebb az osztatlan iskolák száma, és a marcali járásban ezenkívül öt községből járnak át a közeli osztott vagy rész­ben osztott, szakos tanárokkal ellátott általános iskolába. Hir­telen talán nem is tűnik ez olyan nagy dolognak. De ha azt nézzük, hogy a kis falusi és pusztai gyerekek ezután éppen olyan oktatásban részesülnek, mint a városiak, és nem kell majd szégyenkezniük a közép­vagy ipari iskolákban vagy munkahelyükön, mégis nagy eredmény. T’ enmészetes. hogy ezt nem lehet minden kis faluban és pusztán megvalósí­tani, csak ott. ahol a közleke­dési viszonyok lehetővé teszik; De éppen az itt felszabaduló tanerőkkel és felszerelésekkel kell erősíteni — amíg más le­hetőség nem kínálkozik — az elzárt települések iskoláit, hogy az ottani gyermekek is felzárkózhassanak azokhoz, akik nagyobb községben sze­rezték meg az általános iskolai végbizonyítványt, P. t* Gondoskodnak az éjszakai műszakban dolgozó traktoristákról Megyénk gépállomásainak dolgozói a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy no­vember 10-ig elvetik az őszi kalászosokat. Csaknem 400 traktorista dolgozik kettős mű­szakban. Éjjelente traktorok százai dübörögnek a termelőszövetke­zetek határában, készítik a magágyat, tárcsáznak, műtrá­gyát szórnak a földekre. Egy- í egy éjszakai műszakban ezer "normélholdnyi talajmunkát hogy a rádiómémök és a rá-\ diós, végül egy nyitott kocsit robogott az őrséggel. Az utazás ideje alatt Edinger1 dölyfősen hallgatott, de ami-', 'gőzökről nem feledkezik a vezetőség. Felkeresik őket a 'földeken, és azonnal intézked- [nek, ha hiányosságokat tapasz­talnak. így volt ez a Darányi kor a villához értünk, váratta- «Gépállomás körzetében is. A nul felém fordult: Straktcrislák lakókocsiján ujj­— Kérem, Blake, ne mutassa jnrí vastagságú résen süvített meg, hogy hol van a leadó ... íbe a huvös éjszakai szel. Mas­?nap rendbehozták. A kettős — Folytatjuk — ’■műszakosok számának gyors növekedése miatt nem tudtak mindenkit meleg ruhával ellát­ni. Az igazgatóság 210 ezer fo­rintot utalt ki vattával bélejt védőruha beszerzésére. Mindén gépállomás körzetében teát ké­szítenek a traktaristáknak. A termelőszövetkezetek is igyekeznek a fáradságot nem ismerő traktoristákat segíteni. Toponáron a tsz naponta egy tál meleg ételt biztosít az ott dolgozóknak. De egyes helye­ken nem törődnek velük, pe­dig az éjjeli munkához a szö­vetkezetnek is kellene embert biztosítani. Az Iharosberényi Gépállomás egyik traktorosa, Kardos János csak úgy tud éjszaka dolgozni az Úttörő Tsz íöldjén, ha maga rakja gépébe a műtrágyát vagy a vetőmagot. A szövetkezet tagjainak is ille­ne kivenni részét az éjszakai munkából, hiszen saját ma­guknak dolgoznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom