Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

4 Somogyi Néplap

KULTURÁLIS MELLÉKLETE

tfiJaW»8lwvw!i8VgWtf!BW1^v^vvvy/AeBvvyagíA^^ wvhi^v^3,v,g^B/^AVB*«^«jvvvvvvviwvwvi

Iskolások a műhelyben

K azínczy Ferenc

Kétszáz esztendővel ezelőtt nül tanulságos és vonzóan ért vívott

— 1759. október 27-én — szü- megírt művében mondja: »Vi- szenvedett,

letett a XVIII. és XIX. szá- rum fortam páti et gaudere Ead fordulójának legjelentő- cum dignitate decet«. (Bátor sebb magyar irodalmára, a férfi méltósággal szenved és nép felemelkedésének tánto- örül.) Fogságában lankadat- ríthatatlan harcosa: Kazinczy lan szorgalommal művelte Ferenc. ^ magát, s kiszabadulása után

A polgári idők toliforgatói vezére lett a magyar nyelv- .

— legkivált a Horthy-kor- újító mozgalomnak. A Vörös- a maSyar irodalom megszüle- szakban — igyekeztek Kazin- marty költészetében csodála- téséért, helyesebben újjászü- czyt úgy feltüntetni, mint aki tos magasságba lendülő ma- letéséért s ezáltal Martinovics-féle első magyar gyár irodalmi nyelvnek s ez- kö7társasági mozgalomban által az 1848-ban kiteljesedett

magyar forradalmiságnak Kazinczy volt az újjáteremtője, illetve egyik elindítója.

harcáért fogságot megvillantották feje felett a hóhér pallosát is de ami ennél is nagyobb — mert jelentősége felmérhetetlen,*— hogy élete végéig lankadatlan kitartással küzdött

»Szólj! s kl vág?, elmondom.----N

e tovább! ismerlek egészen. Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

íz, stm, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés: íz, csin, tűz vagyon a versbe’, ha mesteri miv«

csak azért vett volna részt, mert elragadtatva az ifjonti hévtől, meggondolatlanul cselekedett. Kazinczynak ezt a merőben hazug beállítását életében kifejtett egész tevékenysége megcáfolja. Igazi elszánt forradalmár volt ő, csak a magyar viszonyok közölt megvívható legeredményesebb harci formát választva küzdött és ért el mindmá- — írja és ‘vallja egyik írásig ható eredményeket. Révai művében. Mindvégig szaka-, József igy fogalmazta meg datlan küzdelmet folytatott a'1 Kazinczy működésének jelen- magas eszmei ás művészi tőségét, eredményét: »Magyar- színvonalú írásokért, _ soha ország válasza a francia for- sem tévesztve/szem elől, hogyi radalomra a nyelvújítás volt az írásműveknek elsődlegeséé az új irodalom; a magyar sége az ismeretterjesztésben, írók a nyelv, az irodalmi for- a nemzeti műveltség megala- mák, a költői érzelmek terű- pozásában van. Emberfeletti leién igyekeztek megteremte- munkájában fáradságot nem ni azt, amit a francia nép a ismerve küzdött a szabadság-1 valóságban megteremtett: az eszmék elterjedéséért, a felúj polgári világot.« világosodást szolgáló műveKazanczy gondos nevelésben kért- & P1- Berzsenyinek, a1

nepe szabadságáért, felemelkedéséért.

Míg élt, — de példamutatása által halálában is — nagy tanítómestere népünknek. Szilárd és minden áldozatra kész hűség vezette népe szolgálatában egész életén át. Évszázadokon is átvilágító útmutatása ma is hat, formál.

Borsi Darázs József

MEZEI MIHÁLY:

CSlKHELYI LENKE:

PILLANAT

Egy arc, egy röpke pillanat. Hogy eltűnik! Hogy elszalad!

Mit érnek szenvedéseid?

A múló évek elfedik!

S mit ér dalolni boldogan? A perc oly gyorsan elrohan!

Emlékezés marad csupán. Emlékek — száraz őszi fán

Lehulló sárga levelek... Minden nap emléket temet!

Az idő múlik, elszalad.

0, állj meg, állj meg,

pillanat!

Az Igaii Általános Iskola VIII. osztályos tanulói nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag is megismerkednek a hegesztés tudományával.

Borbély József lakatosmester, a földművesszövetkezet dolgozója miután elmagyarázta, bemutatja a hegesztést a diákoknak.

FRANKL JÓZSEF:

részesült. Koi’a ifjúságában Késmárkra került német nyelvet tanulni. Egyévi ottidőzés után Sárospatakra ment, s majd tíz esztendőt töltött ott, nem annyira az akkor rossz

magyar ódái nyelv mindmáig^ felül nem múlt mesterének is ő volt — mondhatni egyet-? len — ösztönzője, s a szemér-í mes, magányosságkedvelő/

»niklai remete-' nála nélküli

lábon álló kollégiumi tanulá- elobb kedvetlenedet! volna el.í son, mint inkáb saját ösztö- es most szegényebb volna iro-í nén cs a kollégiumi könyvtá- dalműnk néhány szép Berzse- ron nevelődve, művelődve, nyi-verssel. Kazinczynak elet- Jogi tanulmányait elvégezni Programja volt a magyar felme-ben Eperjesre ment, s vxlagosodas, a nyelv es íroda1782-ben Pestre került jurá- tuskodni. Már korábban is erősen vonzódott az irodalomhoz, és Pesten végképpen az irodalomhoz szegődött. Jogi tanulmányainak befejezése után egy darabig megyei szolgálatban állt, és ebben az időben Batsányi János, a nagy jakobinus író és forradalmár társaságában megcsinálja a legelső magyar irodalmi folyóiratot: a »Magyar Muse- um«-ot. Batsányi barátsága revén megismerkedett a korabéli francia forradalmi eszmékkel, részt vesz a Marti- novics-féle forradalmi szervezkedésben, a császár fogd- megjei elfogják. Martinovics- csal együtt halálra ítélik, de megmenekül a hóhérbárdtói, és bizonytalan időre — kegyelemből — börtönre vettetik. Kufsteinben, Munkács kazalom szolgálata, ettől az élethivatástól még anyagi gondjai sem tudták elvonni. Leveleivel mindenütt ott volt, ahol az irodalom, a nemzeti felvilágosodás ügyét előbbre vihetni vélte. Állandó levelezésben állott kora legtöbb haladó gondolkodású, müveit férfiúval, kivált írókkal — Berzsenyi Dániellel, Kölcsey Ferenccel és úgyszólván minden számba jöhető író-kortársá- val; tanáccsal segítségükre volt, bírálatával

Koporsó

Traktor szántotta mely barázda,

Élet átrágta fényképmása Nem vonaglik apám homlokán.

Ispán botja csak egyszer csattant Izmos vállán, ö leütötte.

Megrugdalta az úri gőgöt.: 5 Viharsarok nagy lázadóját Elnyelte a mély Csillag-börtön. Korbács csattant. Bőr felpattant,

Széles hátán vére lecsorgott Poloskalepte álom-ágyra ..;

Sűrű drótháló mögött láttam.

Csíkos ruhán alvadt vér pihent.

Nem engedték, hogy rám mosolyogjon. Megcsikardult a tölgyfaajtó, Puskatussal mögéje lökték.

Vége lett a látogatásnak ..:

Sokáig sírtam. Apró öklöm Ott dörömbölt a szöges ajtón, Hallgatott a beton koporsó.

Fonodái hang

Őseim sora múlt ködébe vesz; dolgozó vagyok, ennyi az

A kaposvári üzembe járok, nyers gyapjúszálból fonalat gyártok.

Nemcsak eszközöm: testvérem a gép; közös a vágyunk: új és jobb, de szép.

Fonalból szövet, szövetből ruha, elegáns, finom, tartós és puha.

Feleségemnek ünneplő kabát, jól kiemeli karcsú derekát.

Dundi lányomnak kardigán, szoknya, mintha a divat földre szállt volna.

Fiamnak hosszúszárű pantalló, mert kifejtette, neki ez .való.

Boldogságuknak nincs hossza-vége: ez a munkámnak igiaai bére!

SZENTIVÁNYI KALMAN:

A JUTALOM‘

matáiban embertelen szenvedésben töltött 2387 nap gyöt- irónia fegyverével relmei nem tudták megtörni, az egy helyben

őket. Barátjához, Vitkovits Mihályhoz írott költői levelében élesen elítélte a maradi Írókat, mint ahogyan kárhoztatott mindent és mindenkit, aki útjában állott a felvilágosodás elterjedésének.

Mindig nevelő szándékkal, élesen szembehelyezkedett a rák módjára haladó maradi- sággal. Epigrammáiban az ostorozta topogókat

TT ét éve múlt már akkori- — Akkor miért rendelték ban, hogy az első cser- holnap reggel kilencre ezred- serkentette fa'~Qmbos, felvirágozott katona- kihallgatásra, mi? Közhonvéd vonat elment a frontra — s fa- az ezredhez?! Maga az új ez- gyottan, kéz, láb nélkül jöttek redparancsnok, Borsányi alez- vissza a cimboráim, ha ugyan redes úr telefonált az imént. S ném maradtak ott a Don-ka- előírja a szolgálati szabályzat, nyárban. Katona voltam, ma.- hogy nekem, a parancsnokágam is, Pesten lapítottam egy nalc kisérnem kell magát, raktárban. Nyugdíjból vissza- Mondjon él mindent szépen.

— Huszonegy nap szigorított fogság!

— Beosztandó a legközelebbi menetszázadba!

Nem mertem lecsorgó izzadságomat letörölni, az őrnagy

nők nyomában. Gondosan be■* csuktam az ajtót, s meredten várakoztam, míg az alezredes billegve járkált a szőnyegen. Hirtelen felém fordult, Híjával a mellemre bökött:

— Szóval .te költő vagy, mi

— li-ii-igenis... — Űristen, mi lesz itt? Majdnem elájultam.

— Nahát! Azzal, remélem* tisztában vagy, hogy haditörvényszék elé kéne téged állisziszegett még mellettem aka- tani, nyavalyás! — böködte a

hívott reumás, csúzos őrnagy a parancsnokom, aki beteg) lábain kívül állandóan az önérzetét gyógyitgatta, és arról ábrándozott, hogy talán mégis

— őrnagy úr, alázatosan jelentem, semmit nem tudok, — S valóban nem tudtam. Fészkelt bennem a félsz, mért az új parancsnok fiatal tiszt volt,

elkedvetleníteni. »Fogságom vagy visszafelé haladni aka- naplója« címj elévülheíetle- rókát:-Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz;

Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi, de rajta! repülj.«

SÄr*? *lfredesse. aki Q }ronton utüntetHalaira válton fogadott egy te felépítették minBátorította, biztatta, buzdította íróinkat, hogy mindenkor éljenek a nyelv nyújtotta lehetőségekkel, és keressék az új, a kor, a haladás követelményeinek megfelelő kifejezéseket. Ö maga is bátor

nagy bátorsággal vezetett nyelvújító mozgalom nélkül csak nehezen és nagy sokára juthattunk vclna a műveltségnek, a felvilágosodottság- nak arra a fokára, mely által és 1848 révén kijutottunk rédélután, mikor visszajöttem a kosárcipelésböl a piacról, ahová naponta el kellett kísérnem nagyorrú, raccsoló feleségét. Rángatta magán a civilkabátot ültében-az öreg. — Mit csinált -megint, Szentiványi honvéd?

— őrnagy úr, alázatosan jelentem, semmit.

— Nono! Mint a múltkor is, nem tisztelgett Csipkés Ernő

dozva, hogy legyek egészen őszinte, ez segithet valamit. Végre elém vágódott a keskeny arcú, szúrós szemű fiatal alezredes, körülfolyt pacsulival kevert konyakos leheletével. Hongom remegtette a közeli ablakot.

— Alezredes úr, Szentiványi Kálmán honvéd alázatosan jelevegőt a szemem előtt. — Mkrt a honvédegyén semmiféle sajtóközleményt nem eszközölhet a parancsnokság hozzájárulása nélkül. S most még a tetejébe háború -van! Tudod, mi várna rád, nyavalyás, a haditörvényszék előtt, mi?

— Alázatosan jelentem... én nem tudtam. Soha nem írok

denféle tölgyfa-lombokkal. Megfagyott a lábujja, és golyót kapott a kimondhatatlan felébe. Lábadozása alatt front mögötti szolgálatra hozzánk helyezték. A napot töprengéssel töltöttem, de nem mentem semmire, pedig minden bűnöm estiembe, jutott, Ugyan mit akarhatnak tőlem az ezrednél?

leniem, ezredkihallgatásra pa- »többet, ha egyszer haditörrancsra megjelentem!

— Aztán miért, te jómadár?! — lov elite felém horkantó orrhangon.

— Alázatosan jelentem, nem tudom.

Megállt bennem az ütő, mi

;;

— Mi?! No, várj csak,.. Te

magy az a Szentiványi?

Az őrnagy másnapra gondo- — Igenis! — Fogalmam sem

— ---CT— — . .... VLl K-.iSLJJ'KtíS ŰjTILV --- ---^ & --------*------------- --- lyKIOOÜl — re

k

ezzel nyúlt vissza elfelejtett gi tespedsegunkbol es irodai- ezredes úrnak újságot olvas- san kifényesítette első háború- voit> mít akarhat.

. : _■ .............i. í 1.1 w 1 Ír q_- m 11 n Le 1 c pclíi k K PSÓ i*1 hPTl G1T1G1“ ... n 7 o —v /■* «—* A. 7—14- i/«14- —— * ... ... .

r

égi szavakért, mint pl. »ka- műnk is csak későbben emel cér, aggastyán stb.«, am kedhetett volna azokba a ma- ugyanakkor ’formált új, az gasságokba, ahová Vörösidegent tökéletesen helyette- marty, Arany, Petőfi es a töb- sitö szavakat. és örökül . bi nagyok költészete emelte, hagyta a magyar íroknak, ne- Kazinczy érdemeit Petőfi velőknek, hogy allandpan fej- Sándor is elismerte: lesszük a magyar nép legna- -Magyar nemzet, most nem gyobb kincsét:, nemzeti nyel- volnál magyar,

vünket; becsüljük meg azzal, ° akkor volt az, hogy ne hagyjuk üresen kon- Midőn m--varnak gó, íztelen nyelvvé korcsosulni, szégyen vaia...« hanem folyton csiszolva, mi- — {rja róia »Széphaloon« című

midőn senki sem volt, lenni

juk a nép kezébe a művelt- ^ az általános em- — Alázatosan jelentem,

ség nyújtotta lehetőségeket. béri felvilágosodás fáradhatat- semmit. — Kemény vigyázz- Kazinczy, ha mint költő és lan munkása, amikor a Habs- ban várakoztam.

író nem volt is nagy és erede- burg-önkény megfojtani ké- ----------------t

i alkotó, ez semmit sem von szült népünket, nemzetünket. * Részlet az "író »Az előénekes- le jelentőségéből, mert nélkü- Magyarságáért az emberiség c- ‘könyvéből, te, helyesebben az ő általa felszabadításáért, boldogságá- Könyvkiadó, 1959.)

vényszék, alázatosan...

— No, állj, fiam, kényelmesen. — Fújt néhányat, s tovább járkált.

— Nem akarom kitörni^ a nyakadat, bár a katonai törvények... de ebben a koszos, molyos raktárban semmibe veszik a fegyelmet. Ma-rd én megtanítom ezt a bandát! Be- csukatom, a frontra zavarom,

______ _____ _„_______ , ___, ___ _______ , dögöljenek meg! Nahát! — Sóvá sétafikáit a Nagykörúton... bál származó kitüntetéseit, ma- — Ahá... EzredkihaUga’ássál. Icáig dühöngött, s újra kemény Ez magának semm.i! Vagy a Gam rs előírás szerint öltöz- iádig — végeztem! repülőszázados, aki telefonon íe'm> kegyetlenül izzadtam a Majdnem leszakadt az emelővé telte a büntetést, mert a szoros köpenyben, fejemet jet a dobbanó jobbraáttól. A helyes közlekedésre merészelte Pántként fogta az acélsisak. ^ A tisztek, altisztek keményen kikioktatni. Maga rettenetes em- Parancsnokság folyosóján mint léptek és elvonultak, bér!_______________________________legalacsonyabb rangú a bal- — Köszönöm, őrnagy úr! —— Alázatosan jelentem, szar,lHra kerültem. A várako- Mire az én parancsnokom is majdnem elütötte motorral a zj altisztek sápadtan elkotródott megkönnyebbülten,

társaságomban levő kisleányt kémlelték egymást. úgy pillantott'vissza rám, mint

az utcán... és...

— Elég! Maga tönkreteszi a félelmetes alezredes. Hajadon- re szokás. Karjára rántotta a katonai karrieremet. Mondja főtt egész fiatalembernek tűnt, kardját és elkocogott sántikállezredes villogó tekin majd odavetettél, hanem előre-hátra, a se- te: besülés természetének megfelelően. Tőlem messze kezdődött a kihallgatás. Csak az alezredes korbácsként csapódó hang- (Szépirodalmi ját figyeltem:

— Nem engedélyezeml

velve tegyük még szebbé, kite- versében legnagyobb költőnk, meg őszintén, mit művelt me- kicsit bicegett, de teste nem ol- va. Az alezretU jezőbbé, és vele és általa ad- valóban, Kazinczy akkor volt gint, mi?! dalt ingott el a szokásos irány- tettel kémlelt,

•ínlr «3 nőn 3 ITllíVGl L~ _______ __ ' i a _ 1 '____ ___ A A*-.»« ■/'A7 Tim-yd nwi a T rwn LA 4-s.yr fo *

v

igyázzban reszkettem. — Szóval. fiam, te tényleg költő vagy?

— Igenis!

— Aztán jó verseket írsz,

mi?

— li-ii-genis..-.

Hátratette kezét, ingatta ma- Ajtó csattant, megjelent a kivégzésre átadott halálraítélt- képe mosolygásra fordult.

*” VCLJX SZÓ, JZQTTYlm.. (tó

ez köztünk maradjon... van nekem egy menyasszonyom-. Érted?

— Igenis!

— Nahát! A menyasszonyom bolondja a verseknek. A múltkor az Űrinők Lapjából felolvasott egyet nekem, hogy a szerelem soha nem múlik

(Folytatás a 6. oldalon.)

— Gyere az irodámba!

A z előszobában fapofájú * írnokok, kinyalt altisztek s . kényeskedően nyafka gépírónők bámultak rám, amint becsörtettem a parancs-