Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

/ Kedd, 1939. szeptember & SOMOGYI VÉFLAP Gaitskell és Bevan nyilatkozata a moszkvai televízióban Moszkva (TASZSZ). Hugh fejtette véleményét arról, hogy Gaitskell és Aüeurin Bevan, az Angol Munkáspárt vezetői, akik a Szovjetunió parlamenti csoportjának meghívására a Szovjetunióban tartózkodnak, Vasárnap nyilatkoztak a moszk­vai televízióban. Gaitskell kijelentette, hogy a Hruscsowál, SzUbzlovval és Gromikoval a Kremlben foly­tatott megbeszélések igen ér­dekesek'és rendkívül értékesek voltak. Gaitskell és Bevan ki­milyen fontos jobb kapcsola­tokat létesíteni Nagy-Britamnia és a Szovjetunió népei között, majd pedig ismertette az An­gol Munkapárt bel- és külpoli­tikai álláspontját. — A Szovjetunióban tett lá­togatásom nagy élményt jelen­tett számomra — mondotta be­fejezésül Gaitskell, s egyúttal megemlékezett arról az óriási haladásról, amelyet a jetunióban tapasztalt. Szov­Megkezdte munkáját az Interparlamentáris Unió végrehajtó bizottságának moszkvai ülésszaka Moszkva (TASZSZ). Az In­terparlamentáris Unió végre­hajtó bizottságának 115. ülés­szaka vasárnap a Kremlben megkezdte munkáját A végre­hajtó bizottság tagjait Alek­szandr Volkov, a Szovjetunió parlamenti csoportjának elnök- helyettese üdvözölte. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége az ülés­szak résztvevői tiszteletére ebédet adott Befejeződött az össznémet munkásértekezlet Lipcse (ADN). Szombaton be­fejeződött a X. össznémet mimk csér teke zle t. A záró ülé­sen határozatot fogadtak el a német munkások és szakszer­vezetek harcáról a békéért, a demokratikus viszonyok meg­teremtéséért Nyugat-Németor- szágban és a német munkás­osztály összefogásáért. Hein Fink, a Német Kom­munista. Párt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja viharos lelkesedés köz­ben követelte, hogy a bonni kormány hatálytalanítsa a Né­met Kommunista Párt betiltá­sát. Hangoztatta, hogy a Né­met Kommunista f^árt törvé­nyes elismerése nélkül Nyugat- Németoirszágban nem képzel­hető el demokrácia. Az értekezlet résztvevői kö­vetelték továbbá, hogy Német­országgal kössék meg a béke­szerződést, és Nyugat-Berl'nt változtassák demilitarizált sza­bad várossá. NEMZETKÖZI Az amerikai elnök nyugat-európai körútja a „nagy látogatás“ elolt A Béke-Világtanács nyilatkozata a laoszi helyzetről Prága (MTI). A Béke-Wág­tanács szombaton nyilatkozatot adott ki a laoszi helyzetről. A ryilatkozat rámutat: a súlyos laoszi helyzet annak eredmé­nye, hogy Laosz és az Egye­sült Államok kormánya szem­beszökő módon megsértette a genfi és a vientinai egyezmé­nyeket. Ezeknek az egyezményeknek értelmében Laosznak békesze­rető, semleges, független és de­mokratikus országnak kellene lennie, de az Egyesült Államok kormánya fegyvert, hadianya­got és katonai személyzetet küld Laoszrba. Az országot ka­tonai támaszponttá változtatja, és a SEATO-ba való belépésre akarja kényszeríteni. A Szana- i wkcme-komiány az Egyesült Államok uszítására fokozta a hazafiak és a békéharcosok el- »m^rnyomását és üldözését, s pol­gárháborút robbantott ki; A laoszi kormány elutasítot­ta azt is, hogy a nemzetközi felügyeleti és ellenőrzőbizottság folytassa munkáját — mondja a nyilatkozat, majd hangoztat­ja: a Béke-Világtanács köve­teli, hogy a nemzetközi bizott­ság kezdje meg újra munkás­ságát és felhív minden béke­szerető embert, hogy haladék­talanul lépjen akcióba. Az ENSZ beavatkozása csak súlyosbítja a helyzetet Laosz- ban. A megoldás egyetlen le­hetősége a genfi és Vientiane! egyezmények tiszteletben tar­tása. A feszültség csak úgy szüntethető meg, ha az Egye sült Államok felszámolja ka­tonai támaszpontjai t, vissza' vonja katonai személyzetét Laoszból, nem küld löU1-* ka­tonai szállítmányokat, - fel hagy az egyezmények i-ér tésével — mondja végül a Bé- ke-Világtamács nyilatkozata. A Pravda a SÉRTŐ gyászos évfordulójáról Moszkva (TASZSZ). »A SEATO sötét fél évtizede« — ezzel a címmel jelzi a Pravda vasárnapi száma a délkelet­ázsiai támadó paktum fennál­lásának 5. évfordulóját. Az öt évvel ezelőtt Manilá­ban aláírt egyezményt »délke­let-ázsiai kollektív védelmi szerződésnek« nevezik, de va­jon kit és ki ellen »védenek meg-« részvevői? — teszi fel a kérdést a Pravda cikkírója. A délkelet-ázsiai országok közül mindössze három lett tagja a SEATO-nak: Thaiföld, Pakisz­tán és a Fülöp-szigetek. A tömb másik öt tagja gyarmattartó hatalom, élükön az Egyesült Államokkal. Ily módon tehát már maga a SEATO össze­tétele is bizonyltja, hogy tá­volról sem az ázsiai országok védelmére, hanem a gyarmat­tartók érdekeinek védelmére alakították. A SEATO teljesen leleplező­dött fennállásának sötét fél évtizede alatt, bebizonyosodott róla, hogy az agresszió eszkö­ze, a feszültség fő forrása Dél­kelet-Ázsiában. (MTI) Az Arab Liga Tanácsának Politikai Bizottsága az algériai kérdéssel foglalkozott Casablanca (Reuter). Az Arab Liga Tanácsának Politi­kai Bizottsága vasárnapi ülé­sén az algériai kérdést tanul­mányozta a legutóbbi fran­cia—amerikai tárgyalások fé­nyében. Általában megbízható körök szerint az Arab Liga küldöttségei nem tulajdoníta­nak nagy fontosságot a de Gaulle és Eisenhower párizsi megbeszélése után tett beje­lentéseknek. A küldötteknek az a véleményük, hogy a pári­zsi megbeszélésekről kiadott záróközleményben foglalt uta­lás Észak-Afrikára,' továbbá azok a hírek, hogy de Gaulle a közeljövőben nyilatkozik Al­gériáról, csak Franciaország eddigi taktikájának tovább­folytatását jelentik. v Az Arab Liga Tanácsához közel álló körökben azt mond­ták, az algériai küldöttek he­lyeslik a tárgyalásokon alapuló megoldást, de el­utasítják és becsületükkel összeegyeztethetetlennek minősítik az olyan auto­nómiát, amelyet Francia- ország tárgyalások nélkül akar megadni nekik. Az Aralb Liga Tanácsának Politikai Bizottsága az ideigle­nes algériai kormány küldött­sége által előterjesztett politi­kai és katonai jelentés alapján határozatot fogadott el. Esze­rint a bizottság elhatározza, hogy 1.) az ENSZ-nél panaszt tesz az algériai koncentrációs tá­borokban uralkodó súlyos hely­zet, a vallatások során alkal­mazott kínzások ügyében, kö­veteli nemzetközi vizsgáló bi- sottság azonnali kiküldését Al­gériába. Követeli, hogy vesse­nek véget a békés algériai la­kosság irtásának. 2. Az arab államok együttes és egyéni lépéseket tesznek az atlanti hatalmaknál, kérve, hogy ne használjanak fel at­lanti csapatokat és fegyvereket a szabadságáért és független­ségéért küzdő algériai nép el­len, és ne támogassák Francia- országot az Algériában folyta­tott pusztító háborúban. 3. ) Sürgető diplomáciai lépé­seket tesznek az ázsiai, afrikai és más országoknál az Algériai Köztársaság -ideiglenes kormá­nyának elismeréséért, és kap­csolatba lépnek az ENSZ ösz- szes tagállamaival, hogy a köz­gyűlés legközelebbi ülésszakán támogassák Algéria igazságos ügyét. 4. ) Az Arab Liga tagállamai az év végéig befizetik hozzájá­rulás-hátralékaikat Algéria 1959. évi költségvetéséhez, és az algériai ideiglenes kor­dó határidőig folyósítják a hoz­zájárulást Algéria I960.- évi költségvetéséhez, amelynek összege 12 millió egyiptomi fant lesz. A határozat bevezetőiéiben a politikai bizottság két­millióra becsüli a koncent­rációs táborokban és a rendőrség helyiségeiben fogvatartóit algériaiak szá­mát, és megállapítja, hogy a kon­centrációs táborok rendszere sérti Franciaország szerződési­leg vállalt kötelezettségeit, to­vábbá az ENSZ alapokmányá­ba és az emberi jogok védel­mének egyezményébe ütközik. A határozat végül hangoztat­ja, az algériai népnek joga van a függetlenséghez, és a bé­kés rendezés egyetlen módja, ha tárgyalnak az ideiglenes algériai kormánnyal, amely az algériai nép akaratát képvi­AHOGY KÖZELEDIK Hrus­csov elvtárs amerikai utazásá­nak időpontja, egyre növekvő figyelemmel fordul a világköz­vélemény e látogatás felé, mely joggal nevezhető törté­nelmi jelentőségűnek. Érthető is e feszült várakozás és ér­deklődés, hiszen e látogatás célja — mint ahogy Hruscsov elvtárs legutóbb Sztanyica Ve- senyszkajában mondott beszé­dében kiemelte — a hideghá­ború jegének felolvasztása, an­nak lehetővé tétele, hogy a né­pek e modem »jégkorszak« után ismét fellélegezhessenek. Óriási érdeklődés nyilvánul ineg a látogatás iránt termé­szetesen magában az Egyesült Államokban, s egyre több meg­hívás érkezik Hruscsov elv­társhoz a különböző amerikai városok és szervezetek részé­ről. Mint legutóbb közölték, szeptember 17-én például New York városa részesíti majd ün­nepélyes fogadtatásban a Szov­jetunió miniszterelnökét, s a híres Waldorf-Astoria szálló­ban rendezendő díszebéden Wagner polgármester fogja köszönteni New York város vendégeként a szovjet kor­mányfőt. Közben serény előkészítő munka folyik a diplomáciai színen is, és elsősorban ezzel állt szoros kapcsolatban Ei­senhower elnök nyugat-euró­pai látogatása. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kor­mányfőinek kölcsönös látoga­tását ugyanis szorongó érzé­sekkel, sőt leplezetlen ellensé­geskedéssel fogadják azok a körök, melyek létérdeküknek tekintik a hidegháború folyta­tását. »Adenauer és de Gaulle mint a kétségbeesés völgye és az akadályok hegye zárja el a csúcstalálkozóhoz vezető utat. Mindkettő hidegháborús har­cos, mert csak a lehető leg­hevesebb hidegháborús viszo­nyok között gyakorolhatja a legnagyobb politikai befolyást« — írja ezzel kapcsolatban a New Statesman című angol politikai hetilap. Eisenhower nyugat-európai körútját éppen az tette szükségessé, hogy a Hruscsowál való történelmi találkozó előtt megpróbálja összeegyeztetni a NATO-n be­lül különböző irányokba húzó erő tényezőket, s legalábbis külsőleg helyreállítsa az At­lanti Szövetség egységének ké­pét Bár a Bonnban, Londonban és Párizsban folytatott tárgya­lásaira a szigorú titkolózás fátylát borították, s azokról mind ez ideig kevés megbíz­ható információ szivárgott ki, annyi mindenesetre már most is megállapítható, hogy az Egyesült Államok elnökének legfeljebb részben sikerült megoldani kétségtelenül nei ,’r és kényes feladatát. Talán került meggyőznie leginkább berzenkedő szövetségeseit, Adenauert és de Gaulle-t a Hruscsowál való közvetlen ta­lálkozás szükségességéről és fontosságáról, ám a jelek arra mutatnak, hogy korántsem si­került teljes egyetértést kiala­kítani az Atlanti Szövetség ke­belében abban a döntő kér­désben, vajon milyen állás­pontra helyezkedjék a szovjet kormányfővel folytatandó be­szélgetés során a további teen­dők, elsősorban pedig a nagy­hatalmak kormányfőinek csúcstalálkozója ügyében. Ang­liai látogatása után ugyanis világossá vált, hogy Macmillan miniszterelnök — tekintettel az angol közvélemény hangu­latára és a közelgő választá­sokra — továbSra is kitart a csúcstalálkozó mielőbbi meg­tartása mellett, az amerikai kormány viszont szeretné ha­logatni és különböző feltéte­lekhez kötni annak összehívá­»megÁllapodtak ab­ban, HOGY NEM ÉRTENEK EGYET« — ezekkel a szavak­kal jellemezte a Reuter-iroda hírmagyarázója azt az eszme­cserét, amelyet Eisenhower és Macmillan a csúcsértekezlet problémájáról folytatott a ró- zsakertelctől övezett chequers-i villa történelmi relikviákkal ékesített dolgozószobájában. Míg Londonban úgyszólván csak a csúcsértekezlet kérdé­sében mutatkozott nézeteltérés a két tárgyalófél között, Pá­rizsban az »akadályok hegyé­vel« folytatott megbeszélésen mondhatni egyedül ebben a kérdésben értettek csak egyet: mint a tárgyalásokról kiadott közlemény hangoztatta, a csúcstalálkozót — melynek hasznos voltát ugyan elvben elismeri a közlemény — csak akkor kell megtartani, ha »ki­látás mutatkozik pozitív ered­mények elérésére«. A szűksza­vú közlemény egyébként csak futólag utal azokra a kérdé­sekre, amelyekben pedig — mint Algéria, a NATO, a fran­cia atombomba és a francia nagyhatalmi szerep elismerése — ez az utóbbi egyébként de Gaulle első számú kedvenc vesszőparipája — komoly el­lentétek jelentkeztek a közel­múltban a francia és az ame­rikai kormány felfogása kö­zött. Ez a tény arra mutat, hogy a látogatás »hagyomá­nyosan baráti légkörének« fel­színes fitogtatásával csak el­odázták, de alapjában véve nem oldották meg ezeket a -érdéseket. V. jon Eisenhower európai nlásai mennyiben befo- j, roljak majd a Fehér Ház és a Kreml falai között rövi­desen bekövetkező történelmi találkozók alakulását és ki­menetelét? Ez természetesen mindenekelőtt attól függ, hogy az Egyesült Államok vezetői valóban őszintén óhajtják-e a hidegháborús jég csapok fel­olvasztását. Mindenesetre a Hruscsov—Eisenhower találko­zó létrejöttének puszta ténye Is arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban valami változás van folyamatban. Mint a France Observateur ír­ta a minap; az amerikai köz­vélemény immár tudatára éb­redt, hogy az Egyesült Álla­mok a Szovjetunióhoz képest lemaradt néhány életbevágóan fontos területen. A leghozzáér­tőbb szakemberek figyelmez­tették, hogy Amerika — most első ízben — könnyen elérhe­tő célponttá vált háború ese­tén, s e figyelmeztetést sűrűn kellett ismételgetni ahhoz, hogy behatoljon az agyakba. A FRANCIA LAPNAK e fi­gyelemre méltó megállapítását még csak azzal szeretnénk ki­egészíteni: természetesen Nyu­gaton még nem minden agyba hatolt be ez a felismerés, an­nak tudata, hogy a nemzetközi erőviszonyok eltolódták, s a háború immár »nem kifizető­dő megoldás«. Még nem kis erők ágálnak azellen, hogy a két Világhatalom y vezetőinek találkozása ■—’ hamár e talál­kozást nem képesek is meg­akadályozni — konkrét ered­ményekhez vezessen. Kifeje­zésre jutott ez néhány ameri­kai politikus legutóbbi nyilat­kozataiban, de tükröződött Ei­senhower európai útját kísérő egyes jelenségekben is. Ám ugyanakkor az amerikai elnök körútja során ismét világosság derült arra is, hogy magán a nyugati világon belül is egyre inkább tért hódít a józan fel­ismerés: meg kell találni a ki­vezető utat a hidegháborús zsákutcából, és új, egészséges alapokra kell helyezni a Ke­let és a Nyugat kapcsolatait. Négyhatalmi közlemény egy új leszerelési bizottság létrehozásáról mánnyal közösen megállapítan- seli. Elkeseredett harcok Algériában Kairó (TASZSZ). Közzétet­ték az algériai nemzeti felsza­badító hadsereg parancsnoksá­gának jelentését a július 29-e és augusztus 28-a között lezaj­lott algériai harcokról. A jelentés szerint az algériai harcosok megöltek 1978 és megsebesítettek 1127 francia katonát és tisztet. Az algériai partizánok felrobbantottak hét, ellenséges katonai szerelvényt. Tüzérségi tűzzel elpusztítottak két francia katonai repülőteret, négy helikoptert és megsemmi­sítettek 117 francia gépkocsit. Az algériai harcosok nagy mennyiségű francia katonai felszerelést és hadianyagot zsákmányoltak. A szóbanforgó időszakban hetven francia ka­tona állt át teljes felszerelés­sel az algériai nemzeti felsza­badító hadsereg oldalára. Moszkva (TASZSZ). Francia- ország, Anglia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormá­nya megállapodtak abban, hogy bizottságot létesítenek a lesze­relési kérdések tanulmányozá­sára. A bizottság tagjai lesz­nek a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Bulgária, Olaszország, Kanada, Lengyelország, Ro­mánia és Csehszlovákia azzal feltétellel, hogy a felsorolt államok mind egyetértenek ez­zel. E leszerelési bizottság meg­alakítása — mondja a közle­mény — semmiképpen sem csökkenti az ENSZ felelőssé­gét ezen a területen és. nem jelenti illetékességének meg­csorbítását. A bizottság meg­alakításánál tekintetbe veszik azt, hogy a leszerelés kérdésé­ben különös felelősség hárul a nagyhatalmakra. A Szovjetunió, Anglia, FVan- ciaország és az Egyesült Álla­mok kormányai e bizottságban hasznos eszközt látnak, amely révén kölcsönös tanácskozások útján segíthetik az összes fegy- verfajiták és fegyveres erők hatékony nemzetközi ellenőr­zése mellett végrehajtandó kor­látozásáról és csökkentéséről szóló megegyezéseket, amelyek elsősorban közvetlenül a ta­nácskozásban résztvevő orszá­godat épülhetnéd, A négy ország kormányai remélik — jegyzi meg a köz­lemény —, hogy a szóbanforgó tanácskozásokon elért eredmé­nyek hasznos alapot teremte­nek majd az ENSZ leszerelési vitájához. A néw kormány megállapo­dott abban, hogy a bizottság munkájáról rendszeresen jelen­téseket terjeszt az ENSZ le­szerelési bizottsága és rajta át az ENSZ-közgyűlés, valamint a Biztonsági Tanács elé. A kormányok felkérték az ENSZ főtitkárát, hívja össze még szeptemberben az ENSZ lesze­relési bizottságát, hogy annak tagjai alaposan tájékozódhas­sanak az új leszerelési bizott­ság jellegéről és céljáról. A négy kormány — mondja végezetül a közlemény — ta­nácskozásokat folytat az ENSZ főtitkárával arról, hogy a megfelelő szolgálati eszközö­ket bocsássa az újonnan alakí­tott bizottság rendelkezésére és reméli, hogy a bizottság 1960 elején megkezdi munká­ját. A Nemzetközi Újságíró Szervezet felhívása Prága (TASZSZ). A világ új* ságírói szeptember 8-án nem­zetközi szolidaritási napot tar­tanak. A Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkársága ebből az alkalomból felhívást adott ki. A felhívás emlékeztet Ju­lius Fucik példájára, utal Ma- nolisz Glezoszra, valamint az Algériában. Tunéziában, Ka­merunban, Dél-Koreában. Dél- Vietniamban, Törökországban és más országokban bebörtön­zött újságírók példájára. Til­takozó mozgalmat javasol az újságírók üldözése ellen, és követeli minden bebörtönzött újságíró azonnali szabadon bo­csátását. A Nemzetközi Újságíró Szer­vezet felveti azt a gondolatot, hogy a világ újságíróinak ke­rékasztalhoz kell ülniük és ba­ráti szellemben meg kellene vitatniuk azokat az utóbbi években felvetődött kérdéseket, amelvek érintik felelős munká­jukat. Eisenhoicer hazautazott Európából Prestwick (Reuter). Eisenho­wer elnök skóciai pihenésének hefeiezóse után hétfőn 10.40 — Prestwickből repülőgépe* hazautazott Washingtonba; órakor — magyar idő szerint1 (MTI) »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom