Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. szeptember 6| ÖT NAP AZ ISKOLÁBAN, egy nap as állami gazdaságban A siófoki Perczel Mór Gim­náziumban megkérdezek egy kislányt, mi a véleménye ar­ról, hogy az 1959—60-as tan­évben az iskola négy osztálya — két első és két második — a 'Bal atomij helyi Állami Gaz­daságba megy heti egy alka­lommal, így csak öt napot lesznek a tanteremben. Nevetve mondja, hogy en­nek csak örül, mert így keve­sebbet kell tanulni. De aztán arról beszél, hogy ez a leglé­nyegtelenebb, a fontos a fizi­kai munkára való nevelés, nem árt a gimnazistáknak, ha megismerkednek komolyabb feladatokkal. Ha gyár nincs, jó az állami gazdaság is — Már megkötöttük a szer­ződést .a balatonúj helyiekkel — mondja Bállá Zoltán igazgató. — Ez mindenképpen előnyös nekünk is meg az állami gaz­daságnak is. A lányok és fiúk megtanulják a mezőgazdasági alapfogalmakat. Otthonosab­ban mozognak majd bárhol, «hol ilyen kérdésekről lesz szó. A négy osztály — összesen mintegy 200 diák — három hold földterületet kapott. Itt saját maguk gazdálkodnak, zöldséget termesztenek, segí­tenek a gyümölcsösben és a melegágyaknál. A gazdaság minden szükséges eszközt biz­tosít részükre. Az állami gazdaság íőagro- nómusa, Kádár Miklós szintén örül az 5+ 1-es módszernek. — Bebizonyosodott, hogy a gimnazistáknak hasznukra vá­lik a fizikai munka, ezenkí­vül sok segítséget tudnak ne­künk is nyújtani. Majd min­den évben nagy munkaeröhiár nyunk volt az időszaki csúcs­munkákban. A fiatalok állan­dó jelenléte enyhíteni tudja a nehézségeket. A tanulókkal a brigádvezetők foglalkoznak majd. A gyerekek napi négy órát töltenek a gazdaságban, ezért fizetést kapnak, kb. 18 forintot Két óra elméleti kép­zésük is lesz, ezt valószínűleg a gimnázium három biológia­kémia szakos tanára tartja a gazdaság szakembereinek hat­hatós segítségével. A pedagógusok véleményét tolmácsolja Frank Antal, a gimnázium KISZ segítő taná­ra, amikor a munkára nevelés szükségességéről beszél. — Iskolánk valamennyi ne­velője szívesen fogadta a ren­delkezést, különösen a fiáta- labb tanárok lelkesednek, mert saját terveik megvalósulását látják. Frank Antal mielőtt peda­gógus lett, több évig dolgozott más szakmában, vasmunkás is volt, s most nagyon nagy hasz­nát veszi a gyárakban, üze­mekben eltöltött éveknek. — Sokkal könnyebben megy a tanítás, nem áll tőlem távol a fizikai munka, s ott szerzett tapasztalataimat gyakran hasz­nosítom — mondja. Szülők és diákok véleménye Vass Imre a második osz­tályba jár az idén. Nem fél a munkától, hiszen egész nyá ron dolgozott. — Még nem tudom, hogy milyen lesz a munka — mond­ja. — A fiúkkal már beszél gettem erről, majdnem min­denki örül. És ha a gyümölcs érik... Édesanyja, akárcsak Kovács Istvánná, helyesli az új mód­szert — Sok gyereknek még nincs elképzelése, mi is lernen. Most könnyebb lesz a szakmavá­lasztás, kialakul a gyerekek­ben egy-egy foglalkozási ága­zat szeretete. Demeterék két leánya — a másodikos Mária és az elsős Erzsi — is részt vesz a gya­korlati munkában. — Jobb lesz ez, mint a kézimunkázás — nevetnek —, ilyesmit még úgy­sem csináltunk, megpróbáljuk. A szülők támogatják, a diá­kok nagy része pedig ismeret­lenül is bizakodva fogadja az új tanév nagy szenzációját Polesz György KISZ-HlREK A NAGYATÁDI 1ÁRÁSBÓL Ülést tartott a járási reví­ziós bizottság. Értékelték az elmúlt félévben elért eredmé­nyeket, majd a soron követke­ző feladatokról volt szó. * * * A Fonalgyárban négy ifjúsá­gi versenybrigád alakult a pártkongresszus tiszteletére. A verseny eddigi eredményei: negyedéves átlagban nem volt 100 százalék alatt teljesítő if­júsági brigád', a KISZ takaré­kossági számláján már 33 268 forint van. * * * Az 1959—60-as oktatási év­ben a járás 17 KlSZ-szérveze- ténél lesz állandó politikai ok­tatás. 23. — Nem, arra nincs szükség — mondta Jankowska nyu­godtan —, de egyetlen ügy­vivő sem támaszkodik ilyen dolgokban az emlékezetére. Felsóhajtottam. A valóságban nagyon is pontos nyilvántartást vezettem a látogatóimról. A hálószobá­ban volt néhány gombos do­bozom; a kék gomb például Ernát jelentette, ebből hét da­rab volt — látogatásainak szá­ma szerint — a dobozban, öt kicsiny, fekete nadrággomb ta­núskodott arról, hogy Inga, a »Savoy« szállóból, még csa)k mindössze ötször szerencsélte­tett. Számon tartattam én ezeket a dolgokat — hátha egyszer hasznát veszem — csak nem akartam, hogy Jan­kowska erről tudomást sze­rezzen. — És a leányokon kívül sen­ki nem jött még magához? — kérdezte Jankowska később, mintegy véletlenül. — De jött — feleltem. — Va­lami fakereskedő. — És mit akart magától? — Hogy rendeljek tőle fát, ha majd a központi fűtést be­szüntetik a házban. Jankowska kutatóam nézett rám. — És mást nem akart? .— Mást nem. látogatóm valóban semmi másról vem beszélt velem. De egész idő alatt egy levelezőla­pot szorongatott a kezében, amelyre valamiféle virágok voltak festve ... Bár nem szívesen tartottam minden látogatómat kémnek, vagy titkos ümrvW'^ek, ennek • kereskedőnek a látogatását mégis furcsának találtam, ügy vettem észre — ez érződött az egész magatartásából —, hogy valamit vár tőlem. Igen logi­kus feltételezés volt az, hogy valami jelszót mondott, hogy beszélgetést kezdhettem volna vele, az pedig segített volna megismerni Blake gyakorlati tevékenységét. Én azonban nem ismertem sem a jelszót, sem a jelhangot, és meglehető­sen kínzott tehetetlenségem tu­data. Mindamellett most sem tartottam szükségesnek, hogy erről az epizódról Jankowská- vak beszámoljak. — Mindenesetre írjon fel mindenkit, aki csak magához látogat — kért Jankowska. — Ez a munka feltétlen rendet követel, és ha majd bekapcso­lódik, meglátja, mindjárt érde­kesebb lesz az élete. — Aztán más témára tért át. — Miről beszélt magával Édinger? — Meghívott. — Komolyan? — Azt mondta találkoznunk kell, és megkért, keressem fel hivatalában. — No, és mikor szándékozik felmenni hozzá? — Nem sietős. — Hiába húzza a dolgot. Kár a találkozást halogatni: ma Ri­gában ő az egyik legbefolyáso­sabb ember. Ha jó viszony alakul ki kettőjük között, az garantálja a maga biztonságát. Ragaszkodott ahhoz, hogy még aznap menjek fél Edin- gerhez, és magam is beláttam, horni a huzavonának nincs sok értelme. A Gestapo székhelye egy nagy, ötemeletes házban volt. A parancsnokságon csak ügy nyüzsgőit a rengeteg roham­KISZ-kazalózó brigád alakult a téglagyárban. Vállalták, hogy napi 3500 tégla helyett 4 ezret kazáloznak. Így több he­lyet teremtenek az újonnan gyártott nyerstégláknak. * * * A járás fiataljai 96 száza­lékra teljesítették tagdíjfizeté­si kötelezettségüket. • * * A Háromfai Állami Gazda­ság kiszesei szeptember máso­dik felében nagyszabású szü­reti bált rendeznek. * * * Ugyancsak a háromfai gaz­daság fiataljait dicséri az az eredmény, mely szerint 1300 köbméter takari^ányt silóztak ebben az évben.' osztagos. Olyan lenézően niustráhgattak, mmtha egy más földrészről csöppentem volna ide. Odamentem a kisablaikhoz, ahol a belépési engedélyeket állították ki. — Édinger úrhoz szeretnék menni — nyújtottam oda az igazolványomat. — Az Obergruppenführer nem fogad lett polgári szemé­lyeket. Hordja el magát! — utasított el durván egy pök­hendi fiatalember. Meglepett ez az eljárás, mert a németek igen udvariasan bántak azokkal, akikre szüksé­gük volt. Úgy látszik a pa­rancsnokságot még nem érte­sítették személyemről. Nem szívesen/ de megenged­ték, hogy feltelefonáljak. Édingert kértem, és a titkára, amint megneveztem magam, megígérte, hogy nyomban in­tézkedik. Valóban, néhány perc sem telt belé, ugyanaz a fiatalem­ber, aki az előbb kiadta az utamat, kiugrott az üvegfal mögül, kezében a belépési en­gedély, és tisztelgéssel üdvö­zölt. Sőt azt is felajánlotta, hogy bekísér az obergruppen- führerhez. Felmentünk a liften, és ami­kor kísérőmmel kiléptünk a folyosóra, két SS-tiszttel ke­rültem szembe. Egy rangjelzés nélküli, fekete egyenruhás fér­fi kísérte őket. Zubbonyujján a félelmetes halálfej, alatta a keresztbe tett két csonttal... Ismerősnek találtam a férfit, de aztán azt hittem, tévedek. A.mikor azonban figyelmeseb­ben megnéztem, felismertem Haschkét. azt a Haschkét, aki­vel együtt feküdtem a kórház­ban. A tisztek mögött lépkedett, fontoskodva, hivatása tplies tu­datában. Barna irattartót szo­rongatott a hóna alatt, és sem­mi másra, csak feladatára össz­pontosította minden figyelmét: igazi önelégült, náci hivatal- ""k. Mereven néztem rá, kíváncsi Komntinni§Mb munkaértekezletei A hónap első napjától kezdve hol ebben az üzemben, hol abban a község­ben világosak csaknem éjfélig a párthelyiségek ablakai. Tisztújító taggyűlést tartanak a Magyar Szocialista Munkás­párt helyi alapszervezetei. A vezetőségi beszámolók számot adnak három esztendő harcai­ról, a sikerekről, a fogyatékos­ságokról egyaránt — és kitű­zik azokat a célokat, amelyek eléréséért újult erővel indul­nak útba. Az eddig megtartott taggyű lések tapasztalatai szerint az ünnepélyesség nem tereli el a figyelmet a hétköznapok gaz­dasági tennivalójától. Elvtár­saink jól tudják, hogy a ter­melés gondjainak megoldása nélkül nem boldogulhatunk, s üres szólammá válna á jobb módról mondott bármilyen szép szó is, ha nem törődnénk életkörülményeink javítása alapjának, az anyagi javakat előteremtő munka eredménye­sebbé tételével. Az iharosi er­dészet kommunistáit kész té­nyek elé állította a beszámoló megállapítása: lemaradt az erdőgazdaság a termelésben. Ebbe belenyugodni nem lehet Közeleg szeptember 30-a, a gazdasági év vége. Ez a né­hány hét nagyobb erőfeszítést követel. A kommunista erdé­szek az újjáválasztott vezető­ségnek lelkére kötötték, hogy az eddiginél jobban valósítsa meg a termelés pártellenőr­zését Az alapszervezet tagjai pedig megfogadták: úgy dol­goznak, hogy adósság nélkül kezdhessék az új gazdasági évet Űj várfalván a falu kom­munistái Kádár elvtárs győri beszédének alapján határozták meg, mi a feladatuk a mező- gazdasági termelés növelésé­ben. Számos termelőszövetke­zetben meghányták-vetették a párttagok a közös gazdaság belső életének megoldást sür­gető kérdéseit. politikai munkával hat- hatósan segíteni a ter­melési tennivalók elvégzését elvtársaink csak akkor tudják, ha vigyáznak pártszervezetük tisztaságára, ha befogadják1 voltam, megismer-e? De ő csaki közömbös tekintetet vetett[ rám, és úgy haladt el mellet-1 tem, mintha az életben soha-', sem találkoztunk volna. Bementünk Édinger előszó-' bájába, ahol kísérőm tisztel-, gett a titkárnak, és én minden’ várakozás nélkül, nyomban az, Obergruppenführer színe elé' kerültem. Édinger lesimított vörös ha-' jávál és fekete bajuszkájával] éppoly mulatságos látványt! nyújtott, mint Gröner estélyén.] Semmi ijesztő nem volt a kül-i sejében, noha a városban bor-] zalmas dolgokat beszéltek ro-, la. Azt mondták, hogy kihall-[ gatások alkalmával megkínoz-, za Oz embereket, és saját kezű-] leg teszi »ártalmatlanná« a, kommunistákat; ez a kifejezés' a hitleristák szótárában egy­értelmű volt a legyilkolással. Edingerből szinte áradt aj kedvesség. — Parancsoljon— és az\ egyik karosszékre mutatott. —< Érkezése előtt éppen a mi drá­ga führerünk művét olvastam' — közölte ünnepélyesen. —[ Micsoda könyv! Azt gondoltam, hogy estük! pózol. De az asztalon válóban' ott feküdt a Mein Kampf, és, Édinger puffadt arcán őszinte' elragadtatás tükröződött. Néhány percig úgy viselke-' dett, mint valami vásári ki­kiáltó. Kifejezésre jutatta vég-1 télén csodálatát a führer iránt,, méltatta a nemzetiszocialista' párt érdemeit, és lelkendezve, beszélt a jövő Németországá­ról._ De miután megadta isten-', nek, ami az istené, közvetle nebb, családiasabb hangoz\ ütött meg: — Engedje meg... — egy pil­lanatra kissé zavarba wtt. —1 Megengedi, hogy nyíltan be-j széljek önnel? — Kérem — feleltem ugyan­olyan hangon. — Én is teljes] őszinteségre törekszem. Édinger arca felragyogott. — Folytatjuk — maguk közé az arra érdeme­seket, eltávolítják az érdemte­leneket, és nem nyitnak kaput az egyéni érdekek hajhászói- nak. Milyen nagy felelősséggel mondta a 13 mesztegnyői kommunista egyike: neveljünk több tagjelöltet és tagot a de­rék parasztemberek közül. És mennyire érződött a párt fél­tése Bolla Ferencné titkár hangjából: — Négyen alakítot­tuk meg az alapszervezetet. Egy vidékről jött ellenforra­dalmár is befurakodott kö­zénk. Amint tudomást szerez­tünk viselt dolgairól, menten kizártuk a pártból. — Az is dicséretükre válik a meszteg- nyőieknek, hogy egy ember felvételi kérelmét elutasítot­ták, mert előzetesen megtud­ták, hogy az illető a párt égisze alatt akart visszakerülni állá­sába, ahonnan nem ok nélkül bocsátották el. Zfigyelmeztető jelenségek is tapasztálhatók. Az iharosberényi területi alap­szervezet vezetőségválasztó taggyűlése azért nem hozha­tott érdemleges határozatot a reá váró feladatokról, mert három elvtársnő személyeske­dő feleselése vette el a rendel­kezésre álló idő nagy részét. A kéthelyi pártszervezet veze­tőségi beszámolójának nagy hibája, hogy csupán általános­ságban beszél egy párttag egységbontó próbálkozásairól, de nem ítéli el egyértelműen az illető elvtárs tűrhetetlen magatartását A taggyűlésig pótolhatják mulasztásukat a kéthelyiek. Ne feledjék se ők, se mások, hogy a pártegységre nem másutt, hanem mindenütt szükség van. A pártélet lenini normáinak pontos megtartását hangos szóval követelik elvtársaink. Az egyik üzem taggyűlésén hangzott el ez a felszólalás: »A vezetőség négy tagja ne bó­lintson rá a titkár minden ja­vaslatára, hanem vitatkozzék közösen döntsön.« A Csur­gói Faipari Vállalatnál »Gom- bor István azt tette szóvá, hogy a járási pártbizottság ve­zetői, munkatársai mindeddig egyetlen taggyűlésükön sem jelentek meg. Pedig sokszor várták őket, hogy segítséget, útmutatást kaphassanak tőlük. A bíráló szellem mind jobban meghonosodik a pártszervezetek többségében. A beszámoló bátran, szóla­mon dóan ostorozza egyes párttagok hibáit. Egyik közsé­günkben az adóhátralékost, másutt a vallásos ideológiával megalkuvót, egy üzemben a szeszesitalt mértéktelenül fo­gyasztó M. Jánost igyekezett jó útra téríteni a taggyűlés. Jákóban Nadrai János tanács­elnököt marasztalta el a veze­tőség beszámolója. Nadrai elvtárs Kaposvárott lakik, s munkahelye pártszervezetének taggyűléséről rendszeresen el­marad. Kár, hogy a csütörtö­kön tartott taggyűlésen egyet­len szava sem volt arról, hogy megszívleli-e, avagy visszauta­sítja a kritikát. Lám, az önbí­rálat nehezen akar elvtársaink vérévé válni. Pedig a párt jog­gal elvárja tagjaitól, hogy kommunista módon nézzenek szembe saját hibáikkal, tart­sanak őszinte önvizsgálatot. Aki felismerte tévedését, az máris tett lépést saját hibája kijavításának útján. Úgyszólván teljesen hiány­zik a beszámolókból az egyes kommunisták derekas munká­jának méltatása. Nem jól van ez így. Ha megtanultuk forgat­ni a bírálat fegyverét, akkor elsajátíthatjuk a dicséret sok­kal »-népszerűbb« fegyverének kezelését is. Mert a szép szó szintén fegyver kezünkben a jó munka elismerése egyben példás cselekedetre is ösztö­nöz. Ne feledkezzék meg erről a jövőben Kazsok termelőszö­vetkezeti község újjáválasztott pártvezetősége és más alap­szervezet vezetősége sem. As emberek tevékenységének ér­tékelése úgy válik teljessé, ha mulasztásért bírálunk, becsüle­tes helytállásért pedig dicsé­rünk. Két elvtárs szinte azonos tartalmú szavai csengnek fü­lembe. Egyikük, a gyári mun­kás így kezdte felszólalását: »Ma délután hallottam a mű­helyben, hogy...« Másikuk, aki falun adóügyi megbízott, ezt mondta: »Tegnapelőtt vol­tam zálogolni Nádudvari La­josnál. Azt hallottam ott, hogy... Miért érdemes idézni ezeket az így talán nein is so­kat mondó hozzászólás-kezdé­seket? Azért, mert a leghite­lesebben tanúsítják, hogy a kommunisták igyekeznek meg­ismerni a környezetükben élő emberek hangulatát. Enélkül nem tadná helyesein megszab­ni tennivalóit az alapszerve­zet Mert nem arra való a kommunisták bármilyen ki­csiny közössége is, hogy befelé forduljon, minden idejét és energiáját a maga belső ügyei­nek intézésére fordítsa, hanem arra, hogy mindennap vezesse, irányítsa, tanítsa, vigye harc­ba a dolgozókat a szocialista társadalom felépítéséért. Újra a mesztegnyői beszámolóra emlékezem: a község gazdasá­gi és politikai életének elem­zése után azt hallattam a párt­titkártól, hogy »Kaposvárott kapott felvilágosítás szerint akkor lesz több textiláru a mi boltjainkban, ha szakosítja üz­leteit a földművesszövetkezet», így helyes ez, ha nem kézle­gyintéssel intézi el a helyi pártszervezet az emberek hét­köznapi gondjait. A mostani taggyűléseken — amelyek az MSZMP hetedik kongresszusának elő­készítése jegyében zajlanak le, és amlyeken sokkal több fi­gyelmet szükséges fordítani a kongresszus jelentőségének előzetes méltatására — értéke­lik elvtársaink az ellenforra­dalom utáni tevékenységüket. Megvizsgálják az eddig alkal­mazott módszereiket — mun­kaértekezletté avatják a veze­tőségválasztó taggyűlést. Ha éjszakába nyúlik is a vita, holnap reggel hozzálátnak na­pi tennivalóik végzéséhez. Az élet nem áll meg — győztes csatáink újabb erőfeszítésekre késztetnek. Kutas József Tizenegy helyiségből álló új irodaházat építenek a nagy­atádi tanác'hiíz udvarán mintegy 450 ezer forintos kö'tség- gél. Az épületet októberben adják át rendeltetésének,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom