Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Csütörtök, 1959. szeptember 8« Megkezdődött a vezetőség­választás a pártszervezetekben Mint ismeretes, szeptember 1-e és október 10-e között újjáválasztják a vezetőségeket az MSZMP alapszervezetei­ben. Az ez időszakban megtartandó taggyűléseken a vezető­ségek számot adnak az ellenforradalom óta végzett munká­jukról, s határozat születik a kommunisták további tenniva­lóiról, a kongresszusi felkészülés feladatairól. A mostani tag­gyűlések — rendeltetésüknél fogva — nemcsak a párttagság, hanem a' pártonkívüliek politikai érdeklődését is növelik. A vezetőségek újjáválasztósa kedden megkezdődött. A barcsi járásban a Darányi Gépállomás kommunistái is az első napon tartották meg taggyűlésüket. Traktorosok, szere­lők, és gépállomási vezetők a termelőszövetkezetek fokozot­tabb segítését tűzték célul maguk elé. A siófoki járásban Ba- latomőszöd és Balatonszemes község termelőszövetkezeti alapszervezetei az emberek, főleg az új szövetkezeti tagok szocialista szellemű nevelésének eredményesebbé tételét vet­ték tervbe. A fonyódi járásbeli somogyvámosi Törekvésben a munkafegyelem megszilárdítására irányították figyelmüket- elvtársaink. A csurgói járásban az első taggyűlést az iharosberényi erdészet kommunistái tartották. E fontos rendezvényükön részt vett Hortobágyi István, a .járási pártbizottság titkára is. Az iharosberényi területi alapszervezet 3 tagú vezetősé­gének munkájához Hevesi János, a megyei pártbizottság má­sodtitkára adott hasznos útmutatást felszólalásában. A marcali járásban is voltak taggyűlések. Böhönye köz­ség pártszervezetének tagjai elhatározták, hogy az új párt­vezetőség rövidesen megtárgyalja a\ helyi tómegszervezetek és a tanács vezetőivel a közösen megoldandó feladatokat, és az eszmecsere alapján készítik el munkatervüket. Az alap­szervezetnek az egyik legfőbb törekvése, hogy a párt szavát eljuttassa a falu egyénileg dolgozó parasztjaihoz, s minden­kor __ ma is — világos választ adjon az őket foglalkoztató k érdésekre. Az egyéni gazdák között folytatandó hatéko­nyabb felvilágr ts nevelőmunkával el akarják érni, hogy minél több dől.., paraszt váljék alkalmassá a tagjelöltség­re és párttagságra. Az alapszervezet tagsága szociális össze­tételét ilyen módon akarják javítani. A kaposvári járás 8 alapszervezetében választották újjá a vezetőséget. Kazsok termelőszövetkezeti község kommunis­táinak tanácskozásán megjelent és felszólalt Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, és Szikszai László jáiási párttitkár is. Szeptember 1-én a megye mintegy 40 alapszer­vezetében tartottak taggyűlést­* * * A taggyűlések legtöbbjén teljes létszámban megjelent az alapszervezet tagsága. Ez a tény is arra vall, hogy elvtár­saink megértették: a mostani taggyűlés nem egy taggyűlés a sok közül, hanem jelentősebb a többinél. A vezetőség-újjá- választó taggyűléseknek az kölcsönöz külön jelentőséget, hogy ezen mond véleményt párttagságunk a Magyar Szocia­lista Munkáspárt csaknem három esztendős tevékenységéről. Amint ismerteti az alapszervi vezetőség beszámolója a helyi eredményeket, akkor egyszersmind azt is kifejezésre juttat­ja, hogy sikereink legfőbb forrása pártunk helyes politikai irányvonala. Erről a politikáról nyilatkoznak egyetértőén, ennek a politikának folytatására adják szavazatukat elvtár­saink mostani taggyűléseiken is­K. J. Az értelmiség marxista neveléséről nek feladatait nem lehet meg­oldani. Hirdették, hogy az ér­telmiségnek nem a vádlottak padján, hanem a szocializmus építői között van a helye. A párt igyekezett is viszonyát en­nek megfelelően rendezni az értelmiséggel. Ugyanakkor, amikor keményen harcolt az értelmiségben elterjedt káros nézetek ellen, küzdött az ér­telmiség szerepét lebecsülő, az ellenforradalomért az egész értelmiséget okoló szektás ma­gatartás ellen. A párt tudta, hogy a munkásosztály hatal­mának megszilárdulásával ará­nyosan csökken az értelmiség egy részének ellenállása, pasz- szivítása, ingadozása, hiszen az elmúlt évtizedben ezer szál­lal kapcsolódott az értelmiség a munkásosztállyal, a paraszt­sággal, s nagyban megválto­zott összetétele, gondolkodás- módja, éppen ezért a munkás- osztálytól való eltávolodása csak időleges. Az így gondol­kodóknak lett igazuk, nem azoknak, akik az egész értel­miséget elítélték, megbélye­gezték, s holmi adminisztratív intézkedéssel akarták a vi­szonyt rendezni. A viszony rendezésének módja körül vita volt. Egyesek a »hangadóknak« való udvar­lással akarták megnyerni az értelmiségi tömegeket, s hall­gatni akartak az ellenforrada­lom alatti tévelygéseikről. Má­sok szóba sem akartak állni velük, mert ellenforradalmár­nak tartották valamennyit. Az értelmiség megnyerését célzó munkában a kölcsönös bizalom, megteremtése kereke­den felül. kJ eayénkbe.n is a legfon­* * tosabb feladat volt az eszmei zűrzavar eloszlatása és az értelmiség nycrxvsta neve­lésé. Az értelmiség ideológiai nevelése a párt és az értelmi­ség viszonyának egyik kulcs­kérdése. Ha az értelmiség elő­rehalad a marxizmus elméleté­nek elsajátításában, előrejut a párt politikájának megértésé­ben és támogatásában is. Jogo­san kívántuk az ellenforrada­lom előtt az értelmiségtől, hogy sajátítsa el a marxiz­must, de fáradozásunk csekély eredményt hozott. Hibánk volt, hogy keveset vitatkoz­tunk velük, s megtűrtük, hogy a marxizmus—leninizmus meg­tanult, de át nem élt tételei együtt éljenek a polgári világ­nézet maradék elemeivel. A z ellenforradalom után ” sok szó esett az értelmi­ségről. Gyakran elhangzott, hogy az értelmiség az ellen- forradalom mellé állt. A pártban, de a konszolidációért harcoló becsületes pártonkí­vüliek között is sokan bizal­matlanok voltak — néha jogo­san —, s nem egyszer szemben- álltak az értelmiség egyes ré­tegeivel. Sokan nem látták, hogy müyen elvi és gyakorla­ti alapon kell hozzáfogni az értelmiség között végzendő munkához, pedig társadalmi, politikai életünknek igen fon­tos kérdése volt, hogy szót értsünk az értelmiséggel, és az értelmiség is szót értsen a párttal. A politikai konszolidáció sokkal lassabban és később ment végbe az értelmiség kö­rében, mint más társadalmi ré­tegekben. Ennek oka nagyrészt az, hogy az ellenforradalom előtti eszmei zűrzavar erősen hatott rájuk. A szocializmus építésének sok nehézsége gyak­ran váltott ki bennük csaló­dást, ingadozást Az eszmei zűrzavar egyik megnyilvánulá­sa az volt, hogy az ellenforra­dalom idején az értelmiség egy része a bajba jutott nemzet hivatott megmentőjének kép­zelte magát. Az értelmiség ve­zető szerepéről kialakult nézet a munkásosztály társadalmi vezető szerepe ellen irányult. E téves nézet nem először me­rült fel a történelemben. A marxizmus—leninizmus mind­annyiszor éles harcban leplez­te le az értelmiség vezető sze­repéről szóló elméleteket s bebizonyította, hogy a szo­cializmus csak a munkásosz­tály vezetésével valósulhat meg. Az értelmiség vezető szere­péről kialakult téve-s illúzió fe- lülkerekedése nem csoda, hisz a felszabadulás előtt az ér­telmiség zöme kispolgári szár­mazású vagy elszegényedett nemesek leszármazottja, akik­be a Horthy-rendszer gondosan beoltotta, hogy a társadalom vezető ereje csak az ún. úri középosztály lehet. Ez a tudat a felszabadulást követő tizen­négy év alatt nem semmisült meg, csupán háttérbe szorult. Az ellenforradalmat megelőző Petőfi-köri viták felszították ezt az illúziót, a terror napjai­ban megalakult Petőfi Párt pedig betetőzte azt. P ártunk vezetői világosan ’ látták, hogy értelmiség nélkül a szocializmus építésé- Gyors sikert akartunk felmu­MWVMwmvMWAWwsswvMwsvwAWAVi vidualizmusra. Az elmélet el­sajátításában a gyakorlatnak tatná az értelmiség marxista nevelésében. Az ellenforrada­lom előtti években sokszor hangoztattuk, hogy az átneve- lés nagyobb szakaszán már túljutottunk, hogy az értelmi­ség egyes rétegei — pl. a pe­dagógusok — 90 százalékban marxisták, az értelmiség több­sége lelkes híve a p;irt ügyé­nek és a szocializmus építésé­nek. Ugyanakkor nem vettük észre, hogy nem sikerült az értelmiség jó részével elsajá­títtatni a filozófiai gondolko­dást. Figyelmen kívül hagy­tuk marxista nevelőmunkánk­ban, hogy az értelmiség jelen­tős része — különösen a két világháború között — erős egy­házi befolyás alatt állt, és ne­hezen szabadul meg a vallá­sos előítélettől. Nem láttuk vi­lágosan, hogy a természettudo­mányok ismerete — amelynek elsajátítását szorgalmaztuk — önmagában még nem teszi őket materialistává. Nem har­coltunk kellően a vallásos vi­lágnézet és maradványai el­len, s e téren csak az értelmi­ség egyes rétegeinél értünk el előrehaladást — pl. a pedagó­gusok egy részénél —, más rétegeknél — pl. az orvosoknál — nem jutottunk kellően elő­re. Ateista munkánk nem volt elég mélyreható, s nem elég meggyőző még ma sem. Lj elyesen látták pártunk 1 * vezetői, hogy az értel­miség közötti nevelőmunka formáin és módszerein változ­tatni kell. mert az ellenforra­dalom előtti módszerek alkal­mazása nem hozhat kellő ered­ményt. De azok a módszerek sem alkalmazhatók, amelyek­kel a munkásság és parasztság között előrejutottunk. A mun­kásság és parasztság érzelmi alapon is eljuthat a kommu­nizmus elismeréséhez, ezzel szemben — Lenin tanítása sze­rint — az értelmiség, pl. »... a mérnök nem úgy fog eljutni a kommunizmus elismeréséjhez, mint az illegális propagandis­ta, hanem... saját tudomá­nyának eredményein keresz­tül... a maga módján fog el­jutni a kommunizmus elisme­réséhez, az agronómus .. . stb. stb.« is. Az értelmiség köré­ben az egyénekkel való apró­lékos, sokoldalú foglalkozás­nak, a személyekkel folytatott vitának, bírálatnak, meggyőző­désnek van elsődleges szerepe, mert különleges munkájuknál fogva — mivel azt egydül, önállóan vagy kis csoportban végzik — hajlamosak az indi­tározottan udvarolt társnőm- kongott, mintha valahonnan nek: Jahkowska valósággal fel- igen messziről szólna hozzám. Az énekesnő után kéretlenül, csaknem katonásan, Gröner magalépett a zongorához, s le­ült a fekete, politúrozott szék­re... Ha igaz az, hogy a muzsiká­ban az ember lelke jut kife­jezésre, akkor azt kell monda­nom, hogy Grönemek egyálta­lán nem volt lelke. Jól ismerte a művet, amelyet játszott, hisz alig pillantott a kottákra, min­den tételt igen gondosan ki­dolgozott, de soha életemben nem hallottam még ennyire élettelen játékot. Először cso­dáltam ezt a hihetetlenül szá­raz játékmodort, de azután rá­jöttem arra, hogy Gröner alig használja a pedált. Csak leüti a billentyűt, és a hang félbe­szakad, nem árad, nem úszik és nem olvad össze a többi hanggal. Azelőtt sosem hittem volna, hogy egy zongorát ilyen könnyen dobbá is lehet változ- tatni. Gröner a Nürnbergi mester­dalnokok nyitányát játszotta, majd Bach két prelúdiumát, végül pedig Weber Felhívás keringőre című müvére került sor... Ö, ez a finom, bájos darab— Mivé változtatta! A billentyűk úgy csattogtak ujjai alatt, mint a kasztanyet­ta; dübörgő hangok remegtet- ték az ebédlő falait. És ebben a percben, mikor tz a náci intellektuel Weben játszott, rekedt suttogást hal­lottam a hátam mögött: — Berziny úr, feltétlenül ta­lálkoznom kell önnel. Megfordultam, Eding er Obergruppenführer állt mö­göttem. — Keressen majd fel a hivo.- talomban — folytatta. — Vá­rom a közeli napokban. Ez is felhívás keringőre — villant át az agyamon — olyan felhívás, amelyre ebben a pil­lanatban nem adhatok kosa­rat. így merültem bele mind mé­lyebben abba a játékba, amely nem sok jóval kecsegtetett! A zene után vacsorához hív- tak bennünket. Az asztalnál két napostiszt teljesített szol­gálatot, nagyszerűen idomított katonák, úgy mozogtak, mint­ha vérbeli lakájok lettek vol­na. Könnyű vacsora volt, mennyiségileg nem sok, de igen választékos: homár, szardínia, vadpástétom, kitűnő sütemények, pompás gyümöl­csök és rengeteg ital. Előbb ittunk és ettünk, azután csak ittunk, majd feketekávéra ke­rült sor konyakkal, végül me­gint. ital, de már fekete nél­kül ... Úgy vettem észre, hogy Grö­ner az egyetlen, aki nem iszik. Nemhiába nevezte őt Jan­kowska »mérsékelt irányzatá­nak. Ez a száraz öregember ha­villanyozta, és némi emberi érzést ébresztett ebben a ke- vély, hűvös lényben. Úgy láttam, egyedül őt ki­séri ki az előszobába. Jankowska hazavitt a ko­csin. Felmentünk a lakásomba. Mártát semerre sem láttam, valószínűleg aludt. Az idegeim szinte megfe­szültek, úgyhogy nem volt kedvem még lefeküdni. Be­mentem egy könyvért a dolgo­zószobába. Amikor benéztem a hálóba. — A szovjet hírszerző szol­gálatról — feleltem. — Hiszen maga azt állította, hogy Bla- ke-et a szovjet hírszerző szol­gálat tette el láb alól! — Ugyan, mi köze ehhez a szovjet hírszerző szolgálatnak! — morogta Jankowska fárad­tan. — Ha már éppen szóba került, Blake-et — én öltem meg. 5. A saját síromnál is nagy szerepe van. Éppen ezért az értelmiséget — azokat is, akik nem marxisták — be ■kell vonni a szórtál izmus tu­datos építésének gyakorlati munkájába. C zeknek az elveknek az *" alapján indult meg az értelmiség közötti munka az ellenforradalom után. A kez­deti eredmények után azonban egyre kevesebbet foglalkoztunk [az értelmiséggel. Azt gondol­tuk, hogy a közöttük élő és dolgozó kommunista értelmisé­giek megoldják egyedül is a feladatokat. Ezután lassabban ment a munka. megtorpan­Ne ítéljenek el azért, mert . semmit sem szólok azokról a Jankowska az ágyam szélén borzalmas eseményekről, ame-i,tunk- Bizonyos fejlődés mégis ült, olyan csüggedt volt az ar- lyek akkor az egész világot (lemérhető. Elmondhatjuk, hogy ca, mint aki igen súlyos vere- megrázkódtatták. Egyetlenegy /általában erősödött a párt be- séget szenvedett. epizódot szeretnék csak leírni,yoly<ísa az értelmiség között, a Kérdően néztem rá, nem ér- az akkori idők eseményeinek (kommunista értelmiségiek te­wáőer+ -V»nwi «vt«7 t_r • ' _t _ ■ 1-Cinfpltrín rtQrvr*Al nnr«»« nXimb tettem, miért nem mew el. — Akarja, hogy itt marad­jak magánál? — kérdezte. — Mindenben utódja lehet Bla- ke-nek. Megráztam a fejem, ■— Talán nem tetszem ma­gának? — csodálkozott. láncolatából, leírni úgy, aho- vkintélye napról napra növek- gyan azt emlékezetem meg- f sz>k. Az értelmiség között 1953 őrizte. (második felében fellendült az Amikor Jankowskát kikísér- ^Jdeológiai élet. Ezt segítették tem, azután, hogy beismerte Sa Párthatározatok, amelyek Blake meggyilkolását, sokáig (alapján a népi írókról a mű- töprengtem, kerestem azokat (velődéspolitikáról folytak vi- oz okokat, amelyek arra kész- S^k. A fellendült ideológiai — De igen — igyekeztem tették, hogy megölje szerelme- %éIet bizonyítéka, hogy felszfn- minél őszintébben beszélni —. séf... Sre kerültek az értelmiség kö­csakhogy még nem jött el az Miért lőtte le? írében élő antímarxisto, ellen­“£••• . „ „ . . Ezerszer tettem fel magam- nézet!*’ 8, mód nytit Nem akartam eltaszitani, és , fázok megcáfolására, leküzdé­magam ellen hangolni: nagyon na*c a kérdést, es mindannyi- Lsére. óvatosnak kellett lennem. szor máshogy feleltem rá, és £ Ezek közül a nacionalista Maga nagyon határozott mindannyiszor nyomban elve- (nézetek hatnak a legerősebben. gúnyolódott az asz- tettem a feltételezést. (Jóllehet nem minden értelmi­Féltékenység? A féltékeny- rétegben találkozunk ma . . „ (már a nacionalizmus olyan seg egy ilyen nőnél, mint o,ídurva megnyíivánulási formái­kétségkívül kegyetlen, vészé- íval, mint korábban, de még él- delmes érzés. De valahogyan jnelc a nacionalista nézetek, s nem tudtam elképzelni, hogy benne bárki is ilyen érzést kelthessen, mert ahhoz túl h' deg és számító volt..; ember szony. — Szinte kezd nekem tetszeni. — Nem egészen értem ma­gát — mondtam. — Manót nyilván valami érzelem fűzte Blake-hez, akkor pedig hogy tudna olyan emberrel közeli kapcsolatra lérmi. akinek az elvtársai megölték a maga szereim esét* — Miféle elnfársakről be­szél? — Hangja olyan tompán — Folytatjuk — ezeknek csak durva mennnil- S"ánulásai* ítéli el az értelmi- J ség nagvobb része. Elítéli ni. Ca nvugati tőkés államok nagv- íhatal.mi nacionalizmusát. a jJ'«r,r«olá.l- 1 Ct&rn o\ m 1 • ÍVÓ i őf p •Német Szövetségi Köztársaság nagyhatalmi törekvéseit, sfbj Ugyanakkor nem veszi észre saját gondolkodásában a nacio­nalista maradványokat. Az éré telmiség egy része nem látja az ellentétet a szocialista has zafiság és a bun&oá nacUmaa lizmus között. Nem érti meg a kapcsolatot a proletár inter- nacionalizmus és az igaz haza- fiság között. Sokan neheze« tudják magukból kigyomlálni a Horthy-rendszer »hazaíísá- gát«, s ezért nem tudnak a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus alap­ján létrejött új nemzetközi kapcsolataiknak velünk együtt örülni. A nacionalizmus elleni har­cot megnehezítette és ma is nehezíti, hogy párttagjaink ke­vésbé készültek fel a harcra; Elvtársaink között sokan nem látják egészen tisztán a nacio­nalizmus elleni harc jelentősé­gét, és nem ismerik e harc megfelelő formáit sem. Gon­doskodni kellene arról, hogy e témából a sajtóban megje­lent hasznos anyagok felhasz­nálásával e kérdéseket az ér­telmiség széles körében meg­tárgyalják, s választ kapjanak értelmiségieink kétélyeikre, problémáikra. A munkásosztály és az ér- ^ telmiség közötti kap­csolat szorosabbá tételében igen fontos szerepük van a kommunista értelmiségieknek és a pártszervezeteknek. Foko­zott munkával elérhető, hogy az értelmiség politikai kiállá­sával is segítse — szakmai munkája mellett — a szocializ­mus építését, örvendetes, hogy pártszervezeteink világosan látják felelősségüket, és ennek tudatában az elmúlt évinél is alaposabban készítik elő az idei partoktatást. A pártveze- tősógek keresik a lehetősége­ket, hogy szakosított tanfolya­mokon biztosítsák a párttag és párton kívüli értelmiségiek marxista nevelését. Az értel­miség tanulni akar, érdekli a marxizmus. Érdeklődését mu­tatja, hogy a marxista esti egyetemre nagy számmal je­lentkeztek értelmiségiek, kö­zöttük sole pártonkívüli is. A kommunista értelmiségiek se­gítségével tovább akarjuk erő­síteni a pártonkívüli értelmi­séggel kialakított kapcsolatun­kat. Párt- és állami vezetőink rendszeresen eljárnak az értel­miség rendezvénveire s egvé- ni beszélgetést folytatnak ve­lük munkájukról. így mód adódik a helytelen nézetek tisztázására. Munkánk további során bát­rabbaknak kell lennünk. Gon­dos vizsgálat alá véve az értel­miségi szakterületek sajátossá­gait. az oktatásban részt vevők felkészültségét, kell folytat­nunk a marxista nevelőm.nn- kát. Ha szükséges az eddigiek­től eltérő, az ideológiai felvilá­gosító munka újabb és újabb formáit kell alkalmaznunk sa­játos tematikával, figyelem.be- véve az egyes szakterületek sa­játosságait. Ezzel párhuzamo­san növelni kell a kommunista értelmiségiek viták évessé net, kiállását a párt. politikáié mel­le'* a téves nézetek ellen. M 'g kell szüntetni a bírá­lat nélküli, eevrnás hi­báit elnéző egvüttéléit Bátran kell beszélni hibáiról. téves nézeteiről, lehet és kell is bí­rálni értelmiségünket. A várt nem barátságtalansá>rhéi hi-ál. hanem az értelmiség évieké­ben. mert meg akarta óvni a nép ellenségeinek behívásától, mert tudta, hogy az értelmiség invoke csak a munkásság olda­lán biztosított. A rvSrt tudta, hoev az eavfiittmfliröóés csak kél»cfinös W^alcm alantén le­hetséges. Fivért a. hoev p s-o- ciatizmust énítő munkánk fo- evatékresácrait mind Vtá+rpV)- han bírálta az ázialmizéz ?«• elvárta 07t is. tmev r bírálat (1- 5 f/f 1 n frt.V/r/f. ÍOV --- ő-CTÍ-n+o lomrpn -p-pn/loín C 70 pColo.Vo^of --_ rniO-T-fc zc ok P7 segíti elő az egvüttmű­TrÖ.A ó-Bif., A. iC'TTV'M a7í'7invn< pn-%i+.óe«5'Kf».fl £>7 prt-fo.7 w-i ?cá.cf n P'V } rron fci-n+rv^ fplorJa+pj TTiísrvvvaV A nnrf Ht |ti/í')« oef o7 m íeooif Toayna i i<ór/iá<í»ín,/í 7 ^ CTT’t fi. fgTI-Tv, n n. s r ov' í r. * -T 7 /«j ö n'»nra Kocsis LászU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom