Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-18 / 193. szám

SOMOGY! NfiPLAP 5 Kedd, 1959. augusztus 18. Jó irányítói a járás mezőgazdaságának A termelőszövetkezeti építkezések problémáiról De a tsz-ek építési elszámo-, megindultak az építkezések, Tizennégy fős apparátussal dolgozik a Marcali Járási Ta­nács V. B. Mezőgazdasági Osz­tálya. A termelőszövetkezetek is úgy tudják, hogy hétfőn és szombaton az osztályhoz tarto­zó mindenféle beosztású embert meg lehet találni az irodában. Panaszukkal, ügyes-bajos dol­gaikkal ezeken a napokon ke­resik fel őket a termelőszövet- kezetbeliek és az egyéni gaz­dák. A hét többi napján nincs főagronómus, nincs főállatte­nyésztő, csupán szigorú érte­lemben vett adminisztrátorokat találni az asztalok mellett. Az év elején még Németh Mária, a mezőgazdasági tech­nikumot végzett gépírónő is ki­látogatott a falvakba. — Adatgyűjtés, statisztikai és egyéb más munkát — kint is, bent is — nyugodtan rá le­het bízni — mondja Molnár Imre osztályvezető. A járás 65 ezer holdas szán­tója ad dolgot a 14 embernek. Huszonkilenc tsz — 17 terme­lőszövetkezeti község —, ezen­kívül az egyéni faluk birtokain kell segíteni a gazdálkodásban a parasztoknak. Géppel, ta­náccsal, ezerféle intézkedéssel. Hogy hova visznek segítséget, azt így határozza meg az osz­tályvezető: — Oda, ahol szorít a cipó. Nem elégednek meg egy-egy szövetkezeti elnökkel való be­szélgetéssel. Időnként értesítés megy valamennyi tsz-agronó- mushoz, s a közös tanácskozás­ra szólító meghívót a három — sávolyi, mesztegnyői, marcali — »-maszek« gazdasági felügye­lő is megkapja. Az ilyen közös értekezlete­ken mindig új térképet készít a sok kéz, s a legutóbbi és a legújabb összehasonlításakor szépen látható a változás. Meg­mutatkozik, hol, melyik falu­ban történt előrehaladás, hol topognak, a járás melyik ré­szén nem ment végbe semmi. És megindull az invázió, hogy »ne szárítson a cipő«. A munkatársak gépkocsival, motorral, busszal, kerékpárral — a vontatót sem vetik meg — igyekeznek, hogy mielőbb kiér­jenek a terepre, hogy számot adjanak bizonyos intézkedések­ről, vagy számon kérjenek. Számonkérés! Igen, nem lehet közömbös, hogyan sáfárkodnak egy-egy termelőszövetkezetben az állam nyújtotta vagy a kö­zös erővel létrehozott anyagi javakkal. A paraszti munka, akár ter­melőszövetkezetben, akár egyé­ni gazdaságban, évrő évre is­métlődik. A mezőgazdasági osz­tályon dolgozók sem szabhat­nak más vágányt az évszakok meghatározta cselekvéseknek. Azonban, hogy a paraszti mun­ka évről évre nagyobb eredmé­nyek szülője legyen. ebbe igenis van beleszólásuk. Az is­tállókba jobb egyedeket, több műtrágyát, és jobb talaiműve- lést a földeknek stb. Vég nél­kül lehetne sorolni a nagyobb eredmények sok-sok összetevő­jét. Az osztályvezető szerint is jelenleg a betakarcdás, a csén- lés, a földrendezés, a tsz-ek ta­karmánymérlegének és jövő évi tervnek elkészítése a fő fel­adat. Nem mindegy, hogy ide­jében történik-e mindez vagy sem. Hónapokkal nem lehet előrehozni, de pontos időre vé­gezni kell valamennyivel. így történik-e? Gondolnak-e erre, tesznek-e ezért az osztály dolgozói? Igen, tesznek. Ennek igazolására csak egyet: tudják, hogy 79 cséplőgép »eszi« a já­rás gabonáját. Már előre szá­mítanak arra, hogy a járási ta­nács v. b. jóváhagyásával he­lyenként módosítani kell majd Eredményesen végződött az idén a földművesszövetkezetek baromfinevelési és hizlalási szerződéses akciója. A folya­matos áruellátás érdekében a baromfiátadás idejét szaka­szokra osztották. Az augusztus és szeptember hónapban át­adott, legalább 90 dekás csir­kéért fizetik a legmagasabb — kilónkénti 22 forintos — át­vételi árat. Októberben már 21. novemberben és decemberben pedig 20 forintot adnak egy ki­ló . csirkehúsért. Pulykát november—decem­ber hónapban a legkifizetődőbb értékesíteni. A november 1— a cséplőgépek rajonírpzási ter­vét. Ha valamelyik faluban el­fogy a csépelnivaló, a felszaba­dult gépet azonnal »átutalják« oda, ahol legnagyobb szükség van rá. Ehhez azonban látni kell az egész járást. Éppen ezért üresek a hét öt napján az iro­dák, ezért állandó a kapcsolat a két gépállomás — a marcali és a tapsonyj — vezetőségével. Az osztály és a gépállomások szakemberei gyakran rendez­nek »közös utazást«. Befutanak egy-egy körzetet, s mindig a legfrissebb értesülések birtoká­ban vetik papírra elgondolásai­kat. Nem véletlen, hogy a já­rás gépkapacitását teljes mér­tékben kihasználják. A 7 ezer hold tarlóból 5 ezer holdat buk­tattak le eddig. A kevesebb tapasztalatokkal rendelkező termelőszövetkeze­tekbe hosszabb időre küldenek vezetésben, tervezésben jártas szakembert. A mezőgazdasági osztály egyik dolgozója például már egy hónap óta a nemesvi- di termelőszövetkezetben se­gédkezik. Bent is szükség van rá, de Nemesvidon még na­gyobb. így hát oda köti most a közös érdek. Mindig oda, ahol szorít a ci­pő. Az erősnek nem kell se­gítség, a gyengébből viszont csak akkor lesz erős, ha segí­tünk neki. így tudják ezt a marcaliak is. Gőbölös Sándor 15. között átadott legalább 5 kilós pulykakakasért, vagy leg­alább 3,5 kilós pulykajércéért kilónként 17 forintot fizetnek, november 16. és december 20. között pedig 18 forint az átvé­teli ár. A hízott liba felvásárlását ugyancsak két szakaszban bo­nyolítják le. Augusztus 15. ok­tóber 10. között kilónként 19, október 11-től december 20-ig pedig 18,50 forintot fizetnek a földmű vessző vetkezetek. A hízott kacsa kilójáért egész évben 19 forintot kapnak a tenyésztők. MTI Megyénkben a termelőszö­vetkezeti mozgalom hatalmas lépést tett előre a tavasszal. Sok új tsz alakult, a meglévők pedig nagymértékben felfej­lődtek. A megnagyobbodott és új termelőszövetkezetek első és legfontosabb feladatuknak a ve­tések megkezdése mellett a kö- zös állatállomány megteremté­sét tartották. Ez egyrészt meg­történt, s a tagok kisebb-na- gyobb gazdasági épületeiben akkor el is tudták helyezni az állatokat. De ez az állapot csak szükségmegoldás volt. s hát­rányokkal járt. Az apró istál­lókban szétszórtan elhelyezett állatállomány több takarmá- nyost és állatgondozót igényelt. Közben az állatállomány to­vább fejlődött. Több tsz-ben már kis istállók sem álltak rendelkezésre, s így nyári szál­lásokon helyezték el az álla­tokat abban reménykedve, hogy idejében elkészülnek az új közös istállók. Azokban a szövetkezetekben, ahol olcsóbb helyi anyag, és erő állt rendelkezésre — mint például Büssűben, Balaton- őszödön —, késlekedés nélkül hozzáfoghattak az építkezéshez. Mások régi, romos uradalmi épületek átalakításával oldot­ták meg a problémát. Egyes tsz-ekben azonban sem az egyik, sem a másik módon nem tudtak épülethez jutni. Ezek a megyei tanács mezőgazdasági osztályához fordultak segítsé­gért. És legtöbbje nem hiába. Megyénk ez év tavaszán 63 millió forintot kapott tsz-épit- kezésekre, ebből 10 ezer szarvasmarha- és 1304 sertés­férőhely létesítését, valamint 10 tsz villamosítását tervezték. A 37 teljesen új, 50 és 100 fé­rőhelyes magtárpadlásos ti- pusistállökra 35 millió forin­tot szántak. A mezőgazdasági osztály nem késlekedett. Hat helyen — így pl. Balatonszabadi. Ráksi, Komlósd stb. —, azonnal meg­bízást adott a kivitelező válla­latoknak az építkezések meg­kezdésére. Ezekben a tsz-ek­ben már át is adták rendelte­tésüknek az épületeket (össze­sen több mint 400 férőhellyel). lásainak segítése, a műszaki el­lenőrzés stb. nagy gondot varrt a mezőgazdasági osztály nya­kába, s ezért április 1-ével lét­rehozták a Somogy megyei Termelőszövetkezeti Beruházá­si Irodát. Ettől kezdve ez az iroda bonyolította le a munká­kat. Több hónap telt el az építke­zések megkezdése óta. Terme­lőszövetkezeteink egytől egyig végeztek az aratással, folyik a cséplés. Vagonszámra gyűlik a mag. Jó néhány szövetkezet, amely a magtárpadlásokra szá­mított, nagy nehézségek előtt áll a tárolást illetően. Lassan kicsúszunk a nyárból, bekő- szöntenek a hűvös naRok. A szabadszálláson lévő állatokat be kellene költöztetni az új is­tállókba. Igen ám, de még egyetlenegyet sem adtak át ez ideig a később megkezdett épíktezések közül a kivitelező vállalatok. Miért? Ezt kérdez­tük Varga Károlytól és Gyö­kér Józseftől, a beruházási iro­da vezetőjétől és főmérnökétől. — Az istállók nagy részére áprilisban hitelt nyitott a bank — mondották. — Az építő vál­lalatok részben megkapták a kijelölést is, de a munka nem indulhatott meg tervek hiá­nyában. Kaiser József tervező arra hivatkozik, hogy a tavalyi fél­bemaradt és meg nem kezdett más jellegű építkezések terveit januártól folyamatosan át kel­lett árazni. Áprilisban pedig befutottak a tsz-igények. Mind­össze egyetlen fénymásoló ke­retük volt, amivel sokszorosí­totta, s ez korántsem bizonyult elegendőnek. Venni nem tud­tak, mert 60—70 . ezer forintba kerül egy sokszorosító gép, s hiányzott hozzá a pénz. Segít­séget kértek a Pécsi Tervező Irodától, de az csak pár terv­dokumentációt küldött. Nagy segítséget nyújtott ugyan e té­ren a TRANSZVILL Vállalat, de közben az idő haladt. Még e pillanatban is 11 istállónak hiá­nyoznak a tervei, ezekre most kaptak kijelölést a vállalatok. Ha vontatottan is. azért má­jus, június hónapban nagyrészt Ekkor meg az hátráltatta a munkát, hogy a kivitelezők úgy egyeztek az építtetőkkel, hogy ők adják a segéd munka­erőt. De tudvalevő, hogy a sok eső miatt szorítottak a mezei munkák, így ezt az ígéretet nem teljesíthették hiánytalanul a szövetkezetek. Azt hihetnénk, hogy a továb­biakban már semmi akadály sem gördült az építkezések elé: A vállalatok valóban minden tőlük telhetőt megtettek az építkezés gyorsításáért, még- sem haladt kellőképpen a munka. Perdócmajorból és Ku­tasról pl. egy időre el kellett vo„ nulni az építőknek, mert hiá­nyoztak a vasbeton-gerendák; A különleges módszerrel ké­szülő betonelemeket nem lehet mindenütt gyártani. A beton- elem-gyár pedig mindeddig nem győzte kellően kielégíteni a megnövekedett igényeket. Ugyanis, amint Trautmann Re- zsö építésügyi miniszter mon­dotta július 30-i parlamenti oe- szédében: »Az idei termelőszö­vetkezeti építkezések jelentős hányadát az építőipar (így a betonelem-gyár is) az 1959-es terv jóváhagyása után terven felül vállalta el. Innen szár­maznak az átmeneti nehézsé­gek«. Most azonban már némileg jobb a helyzet. A lehetőségek­hez képest növelték a beton- elem-gyár kapacitását, s így folyamatosabbá vált az építke­zés is. Zimányban, Göllében már felhúzták az istállók fa­lát, a gerendázás egy része, sót a tetőszerkezet teljesen felsza­bott állapotban van. A scmogy- szili Petőfi és a Csökölyi Mun­kásőrség Tsz-ben pedig már a vízvezetékszerelési munkálatok folynak. Sok nehézség és hu­zavona gátolta eddig a munká­kat. De ma már minden re­mény megvan arra, hogy a jövőben zavartalavabbul foly­hassanak és még a tél bekö­szöntése előtt befejeződhesse­nek az idei évre tervezett épít­kezések. Szentai Sándor Megállapították a szerződéses baromfi átvételének időpontját Mind a mai napig nem dőlt el a iveimari vita, hogy a vá­ros két költője közül melyik volt nagyobb. Ezért azt a megoldást választotta a hálás utókor, hogy közös szobrot emelt költő fiainak: Goethe és Schiller érckeze együtt tartja az osztatlan, patinás babérko­szorút . .: A várostól 12 kilométernyire, az Ettersbergen emlékmű tör a magasba. Buchenwald meg­gyilkoltjára emlékeztetőn. Az egykori haláltábor rozsdás szö- gesdrót-kerítése negyedmillió embert zárt el a szabadságtól. A láger főbejárati kapujának isasrácsa ma is őrzi a feliratot: »Jedem das Seine«, azaz — szabad magyar fordításban —: mindenki azt kapja, amit meg­érdemelt. Nem, nem! — kiál­tani kellene: nem szörnyű kín­zást érdemeltek az 1945 előtt itt belépett haladó gondolkodá­sú, a népek felszabadításáért küzdő igaz hazafiak, akik kö­zül mintegy ötvenhatezret pusztított el irdatlan kegyet­lenkedések közepette barbár módszerekkel a hitleri fasiz­mus. Emlékeztető és figyelmeztető csőség a német nép nagy fiá­nak, a német munkásosztály vezetőjének, Ernst Thälman- nak, akit 1944. augusztus 18-án ezen a helyen gyilkolt meg a fasizmus.« Kőbányában dolgoztatták, éneklő lovaknak nevezték a szerencsétlen, foglyokat. Elég­telenül táplált, legyengült szer­vezetüket felmorzsolta a meg­feszített munka. S aki kidőlt a kővel rakott, hegynek vonta­tandó kocsi elől, golyót kapott. Agyonlövetés volt a sorsa an­nak is, aki karácsony »szent estéjétől« karácsony napjának délutánjáig nem bírták ki az »isten ege« alatt állva, mezí­telenül a sorakozónak, létszám­ellenőrzésnek elkeresztelt ele­ve nen-megfagyasztást. A kínvallatások, fizikai meg- gyötrések és természeti viszon­tagságok átvészeltjeinek sorait a »cseles« halál ritkítgatta. »Orvosi vizsgálatra« szólítottál: a kiszemelt áldozatot. A gya­nútlan foglyot — akiben talán felvillant a reménység: »segít rajtam az orvos« — valóban megvizsgálta a fehérköpenybe dott. Másnap hivatták a fele­ségét és volt képük hozzá, hogy részvétüket nyilvánítsák férje »természetes« elhalálozá­sa miatt. A koporsót elvihette, de nem nyithatta fel a család — őr vigyázta e parancs meg­tartását. A holttest kiadásával a vallásos hívek haragja elől akartak kitérni a fasiszta gyil­kosok. Emst Thälmann elvtársat 1933 óta börtönben sinylődtet- te a hitleri zsarnokság. Még a náci jogszabályok között sem találtak olyant, amely törvé­nyes alapot szolgáltatott volna elpusztítására. Éjszaka leple alatt, titokban hozták ebbe a táborba. A krematórium épü­leténél lőtték agyon ma 15 esz­tendeje. Nem hervad el a ke­gyelet virága az emléktábla alatt, amely hirdeti: »Örök di­Buchenwaldban a fő emlék­művet félkörívben övezi a Nemzetek Útja, amelyen min­den érdekelt ország, igy hazánk is állíttatott egy emlékoszlopot a fasiszta koncentrációs tábor­ban meggyilkolt mártírjai em­lékének tiszteletére. így kapott a klasszikus Weimar a mi ko­runkban újabb nemzetközi je­lentőséget. A kultúrtörténelem babérjá­ból adhat a jövő néhány levél- lel többet Goethének vagy Schillernek — erről még vi­tatkozhatnak Weimarban. Ám, az Ettesberg intő tanulságát csakis egyképpen értelmezheti a haladó világ: emlékezzünk a nácizmus áldozataira, és ne engedjük soha, de soha újjá­éledni a megvert fasizmustí Kutas József fft* 4% A tábor főbejárata. Az egykori »orvosi rendelő« épület«, bújt bandita. Meghallgatta szívverését, mérte vérnyomá­sát, és mint orvosi vizsgálaton lenni szokott: a testmagasság- mérő léchez állította. Diktálta a számadatot, s elővigyázato­san oldalt húzódott, nehogy őt érje a szomszédos fülkéből kül­dött lövedék. Itt nem lehetett elhibázni a dolgot: pontosan a tarkónak irányult pisztolycső. Látogató, ki szótlanul végig­lépdelsz az »orvosi rendelőtől« a krematóriumig vezető, vörös kaviccsal felhintett útra. gon­dolj arra: ártatlanul meggyil­kolt emberek hullájából kiömlő vér öntözte ezt a földet. A siralómház huszonhat cél­újának mindig volt lakója. Akik idekerültek, tudták, hogy meg vannak számlálva életük percei. És még üt *® zaklatá­sokban volt részük. A terroris­ta SS-legények meg-megkísé- relték, hogy nekik tetsző val­lomást csikarjanak ki, és fék­telen fejvadászatuk folytatásá­hoz újabb és újabb hazafiak nevét tudják meg tőlük. Hiába volt minden próbálkozás: a fe­nyegetés, a kínpad. a szabadu­lás ígérete sem talált árulókat a kommunisták között. A hala­dás tántoríthatatlan hive. a Weimár evangélikus lelkésze. Paul Schneider is inkább c halált választota, mintsem azt. hogy a nácikat szolgálja besv góként. Pedig hazaengedté volna azzal a megbízatással hogy a szószékből hirdesse ki a koncentrációs tábor ner igaz embereket, hanem elvet- mült bűnözőket tart fogva. Paul Schneider nemet na»­Ernst Thälmann emléktáblája,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom