Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-16 / 192. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. augusztus Iff. • Az állami gazdaságok munkaversenyének első félévi mérlege A Somogy megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága értékelte a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny első félévi eredményeit. A 12 állami gazdaság 13 millió forint tervtúlteljesítést vállalt. Ebből az első fél évben kereken 3 250 000 forintot teljesített. Figyelembe kell venni, hogy a növénytermesztésben várható jövedelemről még korántsem kaphatunk teljes képet Ugyanis sok helyen a csép- lés sem fejeződött be, s a felajánlások valóra váltását — főleg a növénytermesztést — nagyon is akadályozta a rendkívüli időjárás. Állami gazdaságaink kimutathatóan a növénytermesztésben 1 millió 118 ezer, az állattenyésztésben 1 millió 365 ezer, a segédüzemekben 19 749, az általános költségek csökkentésében 722 ezer, a társadalmi tulajdon védelmében (tervezett káló csökkentése) 25 ezer forintot róttak le vállalásukból többletbevétel és megtakarítás révén. A Balatonújhelyi Állami Gazdaságban már ismertek a cséplési eredmények. Vállalásukban a többi között szerepel az őszi árpa és búza holdan- kénti átlagának túlteljesítése. Célul tűzték, hogy őszi árpából a tervezett 12 mázsa helyett 13 mázsás átlagot érnek el. 13 mázsánál is több termett holdanként az árpából. Búzából is sikerült teljesíteni vállalásukat: 12,5 helyett 13 mázsát csépelhettek egy-egy holdról, ők 700 ezer forinttal járulták hozzá a 3 millió 250 ezer forinthoz. A háromfaiak csupán azáltal, hogy az itatásos borjúnevelés korszerűbb módszereit alkalmazzák, 44 ezer forintot takarították meg. Az állami gazdaságok közül nagyobb mértékben csak Al- sóbogáton foglalkoznak baromfitenyésztéssel. A tojásból származó bevételi tervüket 36 ezer forinttal emelték. Ebből — a félévi értékelés szerint — már 26 ezer forint be is vándorolt a kasszába. A tervezettnél több a tojás. Egy-egy tyúk évi tojáshozama 108 helyett 154. A tojás önköltsége viszont alacsonyabb a tervezettnél: 1J!5 helyett 0J)4 forint. A Kaposvári Célgazdaság 1 200 000 forintot ajánlott fel többletbevétel és megtakarítás címen. A felajánlásból nem sok, mindössze 84 582 forint hiányzik. A félgazdaságban - az általános költségmegtakarítás, jelenti a felajánlott összeg legnagyobb részét. Ez a magyarázata annak, hogy a kongresz- szus tiszteletére tett felajánlását majd fél év alatt teljesíteni tudta a Kaposvári Célgazdaság. A verseny jelentőségét azonban nem ismerik mindenütt eléggé a dolgozók. Pedig a vállalások valóra váltásában anyagilag is érdekeltek. Ha több a gazdaság jövedelme, több jut nekik is. Az állami gazdaságok — ott, ahol ez még szükséges — szakmai, politikai, gazdasági vezetői hassanak oda, hogy valamennyi dolgozó részleteiben értse és tudja, mit jelent az adott szó. Kihasználatlan lehetőségek Van klubhelyiség, rádió, könyvtár, lemezjátszó, csak nincs, aki használja. A Nagymalom KISZ-szervezete — Kiss József titkár szavai szerint — hullámvölgyben van. Tavaly igen jól működött, de az idén megállt minden. Tizennégy tagjuk van, közülük nem egy párttag is. Igaz, a titkár elvtárs három hónapon át távol volt az üzemtől, s így vezető nélkül maradtak a fiatalok. De az sem vitatható, hogy a tagság soraiban lévő párttagok tevékenyebb munkával pótolhatták volna az így keletkezett űrt. A szervezet nagyon elmaradt a tagok nevelésében. A fiatalok -közül többen nem tudják, mi a KISZ célja, talán azzal sincsenek tisztában, hogy miért KISZ-tagok. Kiss elvtárs szerint nagy akadály, hogy a fiatalok különböző üzemrészekben, műszakokban dolgoznak. Hátrányként említi ia kis létszámot is. Valóban ezek lehetnek akadályok. De ha ők e kevés létszámmal egységes szervezetet alkotnak, akkor megvan rá a mód. hogy a hibákat kiküszöböljék. Ezt a fiatalok nevelésével kell kezdeni. Sajnos, olyan esetek is előfordulnak, hogy taggyűléskor a titkárnak a kapuba kell állni..: Visnyei Gyula a gyakori elmaradók között van. Akad kifogás is: jön az édesanyja, vagy várja a kislány. Pedig ő nemcsak KISZ-, hanem párttag is. Neki legalább oly módon kellene példát mutatnia, hogy a taggyűléseken pontosan megjelenjék. Hisz négy-öt nappal előbb közük az időpontot, tehát még váratlanul sem érheti. Bár a párttagság ennél is több kötelességgel jár. Vannak azonban szorgalmas, példamutató fiatalok is: Tarr András és Csonti Ferenc. Ok rendszeresen járnak taggyűlésre, szívesen segítenek a vezetőségnek. Az ősztől fordulatot várnak. Az akkor folytatódó marxizmus—leninizmus pártoktatás második évfolyamára a KISZ- tagokat is bevonják. Tavaly a fiatalok teljes létszámmal részt vettek az oktatáson. Ezenkívül ismeretterjesztő előadásokat tartanának a tagok sorában lévő műszaki értelmiségi fiatalok bevonásával. A VIT tiszteletére felajánlották a malom területének lomtalanítását. Ezt el is kezdték. Jó lenne, ha vállalásukat teljesítenék is — mondta Hegedűs igazgatóhelyettes elvtárs. Az őszi évad valószínűleg nagy változásokat hoz a Nagy- malom kiszesei életében. Van lehetőség kikerülni a »hullámvölgyből-«. Nem ártana más alapszervezettel közös programot rendezni néhány ízben. Teadélután, esetleg közös színházlátogatás formájában jobban fel kelleje -használni az adott lehetőségeket, összefogni a kis létszámú alapszervezetet. Hiszen ha a KISZ-en kívül álló fiatalok látják, hogy működik a szervezet, hogy hasznos dolgokkal foglalkozik, kedvet kapnak, és kérik felvételüket. Szívesebben járnak a taggyűlésekre is, ha tudják, hogy az ott megtárgyalásra kerülő havi program az ő programjuk. Hisz mindenkinek tartozni kell valahová. S jobb a munkatársakkal, barátokkal együtt sakkozni, pingpongozni, rádiót hallgatni a klubszobában, mint valahol csatangolni az utcán. Esetleg egy-egy kocsmában törzsvendégként iszogatni. És valljuk meg, hasznosabb is. R. F. Asszony az élen em, Végh Győzónének ' nem mondták akkoriban: jobban tennéd, ha nem árti- nád magad a férfinép dolgaiba. Hogy ezt minek tulajdonosa: annak-e, hogy akkor méa nem kellett neve elé ragasztani az özvegy szócskát, lévén a falu tisztes kovácsmesterének a felesége? Vagy mert a kálmáncsai »erősebb nem« híján volt már akkor a konzervativizmusnak, a féltékenységnek? Ki tudja már, mi volt a váló ok, annyi bizonyos, hogy Kálmáncsa választópolgárai asszony személyt választottak. — mépedig ellenvetés nélkül — a község első tanácselnökévé. Aztán, ha amúgy suttyomban volt is köztük olyan, akinek nem tetszett az »asszonyura- lom-«, mire másodízben is jelölésre, sőt szavazásra került a sor, akkor sem vetettek ellent, sőt anyira megszerették, hogy a harmadik tisztújításkor is teljes bizalommal adták rá voksukat. Próbálom megfejteni a rejtély okát, mivel hódította meg a községet ez az asszony. Talán szépen tud szónokolni? De nem. Véghnére inkább a kevés- beszédűség a jellemző, nem a szószátyárkodás. Szépségével? Olyan 6, amilyenből a legtöbb van. Egyébként mit számit már ebben a korban a szépség? — olvasni ki tekintetéből, őt hívom segítségül, beszélje niár el, milyen tettek alapján fogadta bizalmába a falu. De mivel sohasem volt kenyere a dicsekvés, most sem szereti, ha érdemeiről kell beszélnie. — Társadalmi munkát végeztem, dolgoztam, mint mások — s be kell érnem ennyivel, mert rögtön másra tereli a szót. Azt már a faluban tudom meg, milyen lelkesen kapcsol 5- , dott be a felszabadulás után ' a jobb életért folyó harcba. S hogy hol állt, erre sem vár külön magyarázatot az ember: a nép oldalán, a nép ügyének harcosaként. Hány estét áldozott fel, hogy szervezze, a párt mellé segítse állítani a falu asszonyait. A Végh-házaspárt nemcsak szorgalmas munka- ! szeretetéért, hanem rendíthetetlen meggyőződéséért, s meggyőződése melletti bátor kiállásáért is tisztelte a falu. T gén, Végh Gy özönét * mint kommunista asz- szonyt állították az államhatalom jhelyi szervének élére. Éppen azért, mert ismerték és bíztak benne. Tudták, hegy nem fognak csalatkozni benne. Mily örömet jelentett az embe-, reknek, amikor látták, . hogy Véghnét nem kábította el a hatalom, sohasem feledkezett meg azokról, akik a tanácselnöki székbe ültették. Véghné népszerű asszony maradt vezető korában is, de ezt a népszerűséget nem elvtelen engedményekkel, nem a párt érdekeinek rovására vívta ki magának. A legnagyobb élménye kilencéves működéséből, hogy az emberekkel mindig szót tudott érteni. Akkor is megértették egymást, amikor bizony a hivatalos politika, az érvényben lévő rendeletek megtartása nemigen kedvezett a helyi vezetők népszerűségének. — Magamról, tudom, milyen jólesik a szives, jó szó. Mindig vigyázok, hogy senkit se sértsek meg önérzetében, még akkor se, ha úgy vélem, nekem van igazam. Az emberek nem szeretik a basáskodást, a ridegséget. Nem dicsekvésképpen mondom, de az én irodámba soha sem jöttek idegenkedve az emberek — vall szerényen Véghné. — Kikből van a legtöbb látogatóm? Hát az asszonyokból, mert ők jobban ráérnek. (Lehet, hogy más oka is van ennek.) Fátyolos lesz a hangja, mikor az ellenforradalom időszakáról kérdezem. Akkor érte tálá,n élete legnagyobb arculcsapása, amikor egy Keszkenős nevű — tnagát forradalmi bizottsági elnöknek nevező atyafi »nagyságos asszonynak« szólította. No de a seb behegedt, az emberek gyógyították be. Ugyanis arra kérték, ne utasít- :a vissza bizalmukat, nem azonosítják magukat a provokátorral. S Végh Győzőné a he* lyén maradt. Az idén nagy átalakulás ment végbe a községben, majdnem mindenki szövetkezeti tag a tavasz óta. A ki egy kicsit is ismeri as ilyen átalakulással járó gondokat, nehézségeket, az tudja, milyen nagy szükség van a határozott, higgadt, megfontolt, vezetőre. Végh Győzőné a nehézségek közepette sem hagyta cserben övéit, segít a minduntalan jelentkező buktatók, akadályok legyőzésében, az emberek tudatának átalakításában. Ott van velük reggel és este. Sokszor az asszonyszív a legjobb segítő. Későn fekszik és korán kel, mint a többiek, hogy velük lehessen, és táplálja bennük a tüzet. Néha fáradtnak érzi magát, de hamar elűzi a fáradságot, mert eszébe jut az intelem: te nem fáradhatsz el, kommunista vagy, számítanák rád. Varga József Megjelent a Belpolitikai Szemle augusztusi száma Az alkotmány ünnepét Ortutay Gyula írása méltatja »Az alkotmány évfordulójára« címmel. Dr. Zala Júlia a népgazdaság féléves fejlődésének adatait elemzi. Tállós György »A márciusi párthatározat és a külkereskedelem« címmel írt cikket, dr. Szakosíts D. György iparunk műszaki fejlesztésének ösztönzéséről fejti ki véleményét. Baktai Ferenc »Szürke statisztika« c. cikke életszínvonalunk alakulásával foglalkozik. A »Tízéves az alkotmány« c. írás 1949 óta elért fejlődésünk főbb mutatóit tartalmazza. PANASZRA — INTÉZKEDÉS Dühös a kalauz :-JL£v OVA LOVAfnAy FÖR0ITÓTT/\:BARÁ.NDl KOMOR VILMA Én a reggeli tanácsra gondolva, csak bágyadt fejmozdulattal válaszoltam a kérdésekre. Estefelé újra beállított az ismeretlen nő. Leült, az ágyam mellé, halványan mosolygott, és megsimította a kezemet. Angolul beszélt velem, és olyan suttogva, mint aki arra is ügyel, hogyha az ajtónál hallgatózik valaki, meg ne hallja. — Türelem, mindenekelőtt türelem, akkor mindent meg fog tudni — mondta lágyan, de igen határozottan. — Addig, amíg ön August Berziny, beszélhet németül, angolul, lettül, csak oroszul nem. Általában arról egészen meg kell feledkeznie, hogy ön orosz. Később majd mindent megmagyarázok. Faggatni próbáltam, de szavaiból nem sokat hámozhattam ki. — Hol vagyok? !— Német kórházban. — És miért? — Majd megtudja. — És ön kicsoda? Elnevette' magát. x— Nem emlékszik? Egyszer már bemutatkoztam. — Rövid gondolkodás után hozzátette: — Szofja Jankowska a teljes nevem, és mi már régi ismerősök vagyunk. Emlékszik? — felállt, sokatmondóan szájára tette ujját. — Gyógyuljon meg, és ne feledkezzék meg a tanácsaimról. Meglátja, minden rendbejön. Elment és két napig nem mutatkozott. Ezalatt ezer rejtély, feltevés és talány kínozott, míg végre lázasan figyelve környezetem beszédét, mérlegelve minden egyes szót, a következőket derítettem ki. Lassanként erőre kaptam, s ki tudtam nézni az ablakon. Ezzel megdőlt az a feltevésem, hogy elraboltak. Továbbra is Rigában voltam, jól ismertem azt az utcát, amelyre a kórház ablakai néztek. Azok alatt a napok alatt, amíg önkívületben feküdtem, sokkal borzalmasabb dolgok történtek, mintha egy vakmerő kém elrabolt volna... . A hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, és én Rigóban voltam, ugyanabban a Rigában, de — a német, csapatok megszállta városban. A németek már támadásuk első napjaiban elfoglalták a várost, és most ők voltak benne az urak. Az ajtó közelében levő ágyon egy »Storch«* pilótája feküdt, akit a mi pilótáink lőttek le, és szerencsétlen kényszerleszállást hajtott végre Riga környékén. Most itt haldoklóit a kórházban. Meg kell hagyni, hogy a németek nagy gonddal ápolták, és mindent elkövettek, hogy megkönnyítsék utolsó óráit. De hogy miért vettek körül ugyanannyi gonddal egy fogoly orosz tisztet is — hiszen voltaképpen a foglyuk voltam ™ azt fel nem foghattam. • Ekkor azonban eszembe jutott, hogy én nem én vagyok, hogy engem August Berziny- nek hívnak, és amikor ideértem gondolataimban, ismét felhagytam minden meddő töprengéssel. Várni kell, kivárni azt az időt, amíg felgyógyulok, mindent megtudok, és megkísérelhetek valamit. Harmadnapra azután, hogy magamhoz tértem, künn a folyosón nagy sürgés-forgás támadt, majd hordágyon egy új beteget hoztak be a szobánkba, akit a harmadik — eddig üres — ágyra fektettek. Én már sokkal jobban éreztem magam, és érdeklődve vertem szemügyre az új szomszédom. Középkorú férfi volt, mellén kötés, láthatólag súlyosan sebesült. Először kellemes benyomást tett rám. Jóindulatú arca volt. okos, szürke szeme, halántékán már ószült. Szája hűvös, tartózkodó ... Mintegy negyvenöt éves lehetett; különben olyan volt, mint a legtöbb ... De hogy meggyúlöltem hamarosan! Néhány órával később, hegy behozták a kórterembe, megjelent két német tiszt, fekete Gestapo-egyenruhában, amely fölé hanyagul fehér orvosi köpenyt borítottak; az egyik őrnagy, a másik hadnagy. A tisztek egy oldalpillantást vetettek rám, azután megálltak az új beteg ágya mellett. — Heil "Hitler■ — üdvözölte az őrnagy a beteget. — Heil! — felelt az rá gyenge hangon, bár igyekezett minél élénkebben beszélni. A szanitécek két széket hoztak be, meg egy kisebbfajta asztalt írószerekkel, és a tisztek megkezdték a kihallgatást. — Hogy hívják? — szegezte a kérdést a betegnek az őrnagy. — Friedrich Johann Hasch- ke — jelelt ugyanolyan gyorsan és katonásan a beteg. A hadnagy feljegyezte a választ. ' — Oroszországban is így hívták önt? — érdeklődött az őrnagy. A beteg elnevette magát. — Nem. A személyazonossági igazolványomban Fjodor Ivanovics szerepelt. — Fjodor Ivanovics Hasch- ke? — kérdezte az őrnagy. — Pontosan — erősítette meg Haschke. * Storch: lassú járású német felderítőgép volt. — Folytatjuk — »Az egyik július végi napon a Damjanich utca sarkáról induló GA—12 23. sz. autóbuSz- szal igyekeztem munkahelyemre, a Textilművekbe. Mellettem álló utastársam bérletét vizsgálva megkérdezi a kalauznő: nem utazott-e már ezzel a jeggyel? — Már hogyan utazhattam volna, hiszen ma hétfő van és nem szombat — szólt vissza ingerült“ n az utas. A kalauznő ezen feldühödve „adja ide az igazolványát”-tál válaszolt, gzért, mert őt tévedésében egy „egyszerű” utas korrigálni merészelte. Az eseten mi mosolyogtunk. Nosza, ez lett a vesztem. Ez felpaprikázta szeszélyes kalauzunkat. „Maga ne beszéljen, magának már sok van a rovásán” ... „Úgy beszéljen, hogy nekem is tessék, különben az igazolványába kerülhet, és mehet gyalog” ... Ilyen hangnemben „társalgóit” velünk a morcos jegykezelő. Mindezek után szeretnénk, ha az AKÖV vezetői megértetnék a kalauzzal: ha bal lábbal kelt is fel reggel, nem feltétlenül fontos, hogy bosszúságát az utason töltse ki Végtére is úgy gondoljuk: nem az utasok vannak a kalauzért, hanem fordítva«. így szólt a panaszos levél, s elküldtük az AKÖV igazgatójának. Hoffmann Sándor elv- | társ a napokban a köyetkező ( válasszal küldte vissza a pa- . neszos levelet: »Búzás Béla pa- ; naszával kapcsolatban Gyöngy Endréné kalauzt kihallgattam, és megállapítottam, hogy Búzás Béla és társai állítólagos hangos nevetésére reagálva viselkedett helytelenül. A helyes viselkedésre kioktattam, és egyúttal szóbeli figyelmeztetésben részesítettem. Remélem, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elő, mert kalauzainkat rendszeresen tanítjuk a helyes viselkedésre«. Kapcsol a DÁV Antalovics István patosfal lakos levelére válaszolva a következőkről értesít bennünket az Áramszolgáltató VáUalat vezetősége: »Június végén, amikor a panaszos villanya elromlott, nagyatádi körzetszerelőnk több javítást végzett Patosfán. Többek között a panaszost is felkereste, és megállapította, hogy a tsz-nek felszerelt új telefon- vezeték a csatlakozó vezetékre ér. Kérte a posta vonalfélvi- gyázóját a telefonvezeték rendbehozatalára de ezt ö nem végezte el arra való hivatkozással, hogy a posta szabványosítást rendelt meg vállalatunknál. Ez igaz, de ehhez szükséges oszlopokat nem szállítottak, s a szabványosítást elvégezni még máig sem tudtuk. Ennek ellenére utasítottuk a körzetszerelőt, hogy Antalo- vics Istvánnak, ha ideiglenesen is, de biztosítsa az áramszolgáltatást«. Miért nem juthat el a Kilenc év óta járok a körzeti mozival, de sohase okozott gondot hogyan juttassam el esetenként a vetítőgépet az előadás helyére. Kereki és Pusztaszemes között mindössze két kilométer a távolság,, mégis ez jelenti egy idő óta a iegtobb fejtörést. Pusztaszemes-- röl kapok kocsit, hogy a gépet átszállítsuk Kerskibe, de a kereki tanácselnök nem ad kovándormozi Kerekibe? csit, hogy a gépet visszavigyük Szemesre. Azt pedig senki sem várhatja tőlem, hogy a hátamon vigyek egy 70 kilós csomagot. Nem szeretném kihagyni Kerekít, mert a lakosság várja a mozit, ök át is vinnék a gépet, de az elnök engedélye nélkül nem merik megtenni. Szinegh Sándor mozigépész. Ugrásszerűen növekszik a tartós togyasztási cikkek forgalma A Központi Statisztikai Hivatal érdekes adatokat állított össze az ország életéből, ebből közlünk néhányat: az első félévben jelentősen megnöveke- o’ett a tartós fogyasztási cik- ' ek f' " A fél évbe- ’ és félsz-, annyi Mopedet és robogót, 84 százalékkal több motorkerékpárt, másfélszer annyi hűtőszekrényt, csaknem kétszer annyi porszívógépet, több mint kétszer annyi televíziót szítak el, mint tavaly fél év alatt
