Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-16 / 192. szám
Vasárnap, 1959. augusztus 18. 4 SOMOGYI NÉPLAP Sulei a porond, kezdőiét a játék! Specs emjes ütők” A cirkusz tegnapelőtt, tegnap és ma... A sáros vásártéren pár óra leforgása alatt nőtt ki szinte a földből az a tarkabarka, nagyszabású látványosság, amely fával az Aeros Nagycirkusz bemutatkozása előtt már bűvöletbe ejtette az .emberek százait. Tagadhatatlan tény, hogy a cirkuszművészet arculata megváltozott azz idők folyamán. Egy időben azt vitatták, hogy haldokló, kifáradt művészeti ág ez, nem képes újra, mert hagyományai kötik. Nos, a vitatkozók, akik. látták az Aeros együttesének műsorát, lerakhatják egy időre fegyvereiket, mert bebizonyosodott egy monstre műsorban, hogy a cirkusz nem halt meg, s bár nem fiatal művészeti ág, képes még az újra; a cirkusz halhatatlan. Rendkívül vonzó a ma embere számára is, ha a ma cirkuszának produkcióiban egészségesen keverednek múltjának hagyományai az újjal, ha nem szűnnek meg Erő, bátorság s még mennyi minden kell ahhoz, hogy — mint a négy Tuaregs — oly biztonságban érezze magát az ember a szédítő magasságban! Jó néhány felejthetetlenül szép és a cirkusz művészet iránt .tiszteletet parancsoló képet hozhattunk magunkkal az Aeros díszbemutatójáról. Az előadás technikai akadályok miatt csak kilenckor kezdődött. Ám amikor a német cirkuszi mondás után: »-Szabad a porond, kezdődhet a játék— elkezdődött az előadás, már az első percekben feledtetni tudták vendégeink a várakozás egy óráját. örülünk, hogy megismerhettük a lipcsei Aeros Nagycirkusz művészeit, s bizonyosak vagyunk benne, hogy rövid kaposvári vendégszereplésük végezetével szívből fakadó »viszontlátásra:k köszöntéssel búMax, a vidám csimpánz attrakció egyik »tagja« ismerkedik a nézőkkel... Noha a léptek mérföldesek voltak, mégis a lényeget megismerve, elérkeztünk a mai, a modern cirkuszig, mely meohanem megbecsült dolgozó emberek. Minthogy a német cirkuszi hagyományok nagy szerepet szánnák az állatok változatos csoportjainak, az Aeros műsorában az állatok kapták a főszerepet. S hálás volt ezért a közönség. Hálás is lehetett, hiszen azt láthatták, mire képes az ember a kint a természetben félelmes vadakkal. Sokat — s joggal — igen megkapott az, hogy a műsor első felében a vadakat a szokványos védőrács nélkül vezették elő a kitűnő szeliditak, közöttük . Maxi Niedevmeyer barim medvéjét és Berittet, a cirkuszban nevelt jegesmedvét. Majd Karah- Kvak, a veszedelmes fürgeséggel menekülni igyekvő krokodilokat. Nehéz lenne külön megnevezni, a produkciók közül melyik az, ami leginkább tetszett. Véleményünk szerint az hódította meg a közönséget — hozzáértőket és laikusokat egyaránt —, hogy a műsorban, amellyel bemutatta az Aeros kollektívája a cirkusztörténet ( három jelentős korszakát, a mértéktartás, ízlés, mesterségbeli fölényes tudás dominált. Pedig a cím után ítélve, a. »ISO év a porondon« sok buktatót kínált, hiszen a legősibb múlttal kezdődik a végig vidító játék, azzal a képpel, amikor még a cirkuszosok echós szekérrel járták az országutakat. A műsor a ma cirkuszáig vezeti el a nézőt, s meg kell hagyni, a cirkusztör- Paoli, a boszorkányos ügyességű zsonglőr már nem a lengő- ténetben avatott vezetőknek dróton, az állítólag biztos anyaföldön áll. De ki vállalkozna, bizonyultak német barátaink. hogy utána csinálja a produkciót? keresni az új utakat a cirkusz számára művelő művészei. Akik az NDK egyik legnagyobb utazó cirkuszától, az Aerostól nagyszerűt vártunk, nem csalódtunk várakozásunkban. A bemutatkozás válóban nagyszerű volt, és van okunk hinni, hogy a további előadások is a siker forró hangulatában peregnek le. Idézve az első, a bemutató estjének fűtött hangulatát, a nézők félhangos vagy a szünetben fellelkesült véleménycseréjét a produkcióról, örülnünk kell, hogy a vidéki városok sorában Kaposvárt is útba ejtették német vendégeink, akikben nemcsak kitűnő artistákat, állatidomárokat, táncosokat, nevettetőket ismertünk meg, hanem barátokat is. számlálhatatlan utazőkopsivál jár, gazdag állatsereglettel rendelkezik, és művészei nem a társadalom kivetettjei többé, csúztatja mind a közönség a cirkusz művészeit, mind pedig német vendégeink a kaposvári közönséget. Bár némelyikük iparengedélye pecsenyesütésre szól, nem azzal, hanem halsütéssel foglalkoznak. A címben csupán azért van szó pecsenyesütésről, mert tulajdonképpen ez is történik. ’ Legtöbbje — miközben a halat süti — azon spe- I kulál, hogyan tudja a Balaton j partján üdülőket jobban becsapni, saját »pecsenyéjét« pedig úgy megsütni, hogy abból minél több haszna származzon. Nem is szükséges a biztatás: »együnk halat, legjobb falat!" A halételek kedvelői minden üdülőhelyen tudják, honnan árad a sülő hal ínycsiklandozó illata, s hol várják őket »vendégszerető«, sok mindenre képes emberek. Közkívánatra kalászié is. Ba 1 a ton boglá ron, a műút mentén szerény tábla hívja fel a figyelmet: »Gabi bácsi sülthal-készítő. közkívána/tra halászlé is«. Egy kicsit köny- nyelmű ígéreté mert halászlét csak kifőzdére szóló iparigazolvánnyal rendelkező személy főzhet, míg Gabi bácsi, illetve Szűcs Gábor bogiári lakosnak csak halkereskedői és halsütői iparengedélye van. De talált ennél több szabálytalanságot is ta Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Egy vizsgálat alkalmával 4 darab sült keszegért, 2 darab kenyérért 9,89 forint helyett 17,20 forintot számolt. 5 darab sült keszeget, melynek súlya 43 dkg volt, 15 forintért adott, 5,11 forinttal számolva többet. Engedély nélkül bort is árusított A halat a balaton- szemesi földművesszövetkezettől szerezte be a lakosság részére biztosított mennyiségből. (?!) A halat mérés nélkül szolgálta ki, nem törődve a rendelettel, mely a sült hal árát kilónként 23 forintban írja elő. Kifőzdéi engedély nélkül halászlevet is készített A legelemibb tisztasági előírásokat sem tartja meg. A legutóbbi vizsgálat óta sem sok változás történt Most mór van ugyan mérlege, de Szűcs csak akkor használja, ha ellenőröket sejt 55 dkg sült halért most is 16 forintot számolt A piszok, a kosz, ahol a halat sütik és árulják, elrettentő. A Fonyódi Járási Tanács, ha valakinek halsütői engedélyt ad, szigorúan követelje meg legalább az elemi egészség- ügyi rendszabályok megtartását. Az egészségtelen körülmények között és a rendeleteknek fittyet hányok iparengedélyét pedig vonja vissza. Példamutatás helyett... A Balatonltllén üdülők jól ismerik a mólónál működő Somogyi Józsefné halsütőt. So- mogyiné tagja a járási tanácsnak, tehát joggal elvárhatná mindenki, hogy becsületesen, a többi halsütőnek, pecsenye- sütőnek példát mutatva dolgozzék. Ehelyett azonban róla nemcsak az idén. hanem az előző években is ez a mondás járta: »Nem a mérleg, hanem az idő szabályozza a hal árát". Ezt állapította meg a népi ellenőrzés vizsgálata is. Az még a kisebbik hiba, hogy iparengedélye pecsenyesütésre szól, de ő halat süt. A próbavásárláskor az egyik adagért 6,27, a másikért 5,87. forinttal számolt többet a megengedettnél. Egy szelet kenyérért 30 fillér helyett 50-et kért. S bár egy negyedévben 4 mázsa halra szól a kiutalása, a vizsgálatkor egy mázsa halat tárolt, s csak 50 kilóról volt beszerzési bizonylata. A halat a népbolttól és a balatonszemesi fmsz- tól kapta. (?!) Mérlegelés nőikül, tetszés szerint árusította a halat. A vizsgálat talált nála három gázpalackot is, a talosipari Ktsz-ben áprilisban indult meg a kongresszusi verseny. Termelési értekezleten kérdezték meg a tagságot, ki mivel járul hozzá a verseny sikeréhez, milyen felajánlásokat tesznek; Mindegyik dolgozó mérlegre tette saját munkáját, s azután születtek meg a felajánlások részlegenként. Terven felül 5 hálószoba-bútor készítését, ezenkívül 50 hektoliteres hordók gyártását vállalták. Az építőipariak felajánlották, hogv a második félévben elkezdik és a megszabott határidőre befejezik a szenyéri termelőszövetkezet több mint fél milliós beruházással tervezett istállójának az építését. A javítórészlegek anyagtakarékosságra tettek felajánlást. A verseny megkezdődött. A dolgozók egy emberként álltak neki a feladatok elvégzésének. Most, a fél idő elmúltával igen szép eredményekről adhatnak számot. A verseny idejére vállalt öt háló helyett hatot készítettek. Az 50 hektoliteres hordók mellett gyártottak egy 150 hektósat is. A javítórészlegek a hulladékanyag felhasználásával 265 forintot takarítottak meg; ez talán kevésnek tűnik, de a munka milyenségéhez képest szép eredmény. A ktsz tagjai elhatározták, hogy a továbbiakban is í«v rW- goznak, s a kongresszusi verseny végén vállalásaik túlteljesítéséről adnak hírt. Ot hálészaba Siúíor iieíyslt hat A Marcali Építőipari és Aszhonvéd üdülő gondnokától kapta kölcsön. (Ennyi ott a fölösleges gáz?) — Tizenhat év óta sütünk halat... Ha nem szégyenkeznénk vendégeink előtt, beadnánk az ipart, mert 23 forintért nem lehet sült halat adni — keseregnek So- mogyiák. Hát szégyenkezniük ugyancsak van miért. Baj van a számolással. A lellei Zöld lugas bérlőjének egyik alkalmazottja gorombán, félvállról veti oda, amikor a sült hal árkalkulációjáról érdeklődünk: »Ismerniük kellene a rendeletet“. Bizony ezt mondjuk mi is a bérlőnek, Molnár Gyulának. Ugyanis egy előttünk vásárló vendégtől 2 darab sült halért 6 forintot kért. A lemért legnagyobb halak sem érték el a 10 dekát, tehát árdrágítást követtek el. — Nyersen mérem meg a halat, úgy készítem el a kalkulációt, a sült halat pedig mérés nélkül adom — védekezik a bérlő. Pedig a rendelet a sült hal kilóját állapítja meg 23 Ft-ban, és még a Zöld lugas bérlőjének sincs jogában, hogy a vendégekkel a pikkelyt és a belsőrészt is megfizettesse. Sok más hiba is akadt itt. A II. osztályú egység még a, kisvendéglői szintet sem éri el. Piszkosak az abroszok, rozogák a kerti székek, szemetes és zsúfolt a konyha, a mosogató és raktárhelyiség. Haladéktalanul minősítsék vissza a Zöld lugast alacsonyabb osztályba. így is lehet... A bogiári villasoron találjuk Németh Jánosné halsütő kifőzdést. Az udvarra nyíló ablak mögötti asztalon kis mérleg. Minden egyes halat sült állapotban, gondosan lemér, s úgy adja kilóját 23 forintért a vendégeknek. Aid helyben akarja elfogyasztani, az le is ülhet a belső szobában, a tiszta abroszokkal leterített asztalok mellé. Pedig négy gyermeke van, férje beteg, szükségük van minden fillérre, de azt becsületes úton akarja megkeresni. Lehet tehát így is, a rendeletet megtartva is dolgozni. -Igaz, így nem lehet meggazdagodni, de becsületesen megélni igen. A Fonyódi Járási Tanács ellenőrizze rendszeresen és szigorúan valamennyi halsütő, pecsenyesütő munkáját. Ne tűrje, hogy bárki a törvényeket megsértve dolgozzék. Nézzék meg azt is. hogy a népbolt és az fmsz kinek az engedélyével. hozzájárulásával adott a lakosság részére kiutalt halból magán-halsütők- nek. Ha úgy látják, hogy a kiutalt halat ezek az egységek nem tudják értékesíteni, vegyék el tőlük, és adják állami vendéglátóipari egységeknek. Szalai László AZ ELSŐ ÉVEK A hogy végignézek a mű- helyeken, látom, csupa- csupa fiatal áll a marógépeknél és az esztergáknál, s csak néhol csillan meg egy-egy ezüstös fej: Sokan dolgoznak. a TRANSZVILL-ban s többségük a fiatalabb korosztályból kerül ki. Olyanok készítik a nagy figyelmet és gondosságot igénylő alkatrészeket, akik néhány évvel ezelőtt még itt tanultak, aztán szakmunkásvizsgát tettek. Most ugyanott dolgoznak, mint eddig. De már segédek, ha néha még szükségük van is támogatásra, baráti jó tanácsra. Nemegyszer fordult már elő, hogy a jelenlegi ipari tanulók kérték segítségüket, s ők — visszagondolva tanuló- éveikre — készséggel álltak rendelkezésükre. Két éve lett szakmunkás Fonai László. Megtudom róla, hogy a fiatalok közül ö tett elsőnek versenyfelajánlást: se- lejtmente.sen fog dolgozni, és a munkaidő teljes kihasználásával növeli teljesítményét. rJgy látszik nincs is panasz munkájára, mert . 7,20-as órabért kap s olyan feladatokat bíznak, rá, amelyek már komoly tudást kívánnak. Hogy '■w&Qistruitig as új munkamódszereket, rendszeresen vásárolja a szakkönyveket. De a szép- irodalmat is szereti. Kedvenc olvasmánya az Olcsó Könyvtár sorozat. S emellett Ifjú Gárdista. Mondja, hegy parancsnokhelyettes, sok feladat vár rá délután is, ha vége a munkaidőnek. Az Ifjúsági Házban teljesít szolgálatot, járőrbe megy, és figyelmezteti a késő este utcán csatangoló fiatalokat. Politikai előadásokon és továbbképző ' tanfolyamokon vesz részt sok társával együtt. Ha ráér moziba jár, meg színházba. Beszélgetés közben gyakran néz gépére. Várja a mai munka, nem szeretne elmaradni. * * * z üzem KISZ-titkára, Gi- lics Antal 1958-ban tett szakmunkásvizsgát... Leállítja a csiszológépet, homlokára tolja védőszemüvegét, aztán arról beszél, hogy nehéz volt az indulás. de a többiek segítsége átvezette a kezdeti bizonytalanságon. Ahhoz képest, hogy elsőéves segéd, 1380 forintot keres havonta. Elégedett, Sok munkája van a KISZ-ben is. Ha papír- vagy hulladékgyűjtési kam.pány van, ő szervezi meg a fiatalokat. Rendezvények, előadások látogatására agitál, ha ezzel végzett, akkor meg siet az uszodába, ugyanis a Kaposvári Kinizsi sportolója. Szabadidejében moziba megy, meg ifjúsági regényeket olvas. Most fejezte be az Októberi vihar című könyvet, nagyon tetszett r.eki. Egy új tanuló lén hozzá. — Tóni, nézd meg, jól csináltam,? — És Tóni, azaz Gilics Antal most neki magyaráz, aztán visszafordul généhez. Folytatta a rögzítő szegek elszólásét. A korongról lepattanó szikrák enyhe vöröses fénnyel világítják meg arcát. Fogait össze- szoritja, csak a munkájára figyel ... M egtalálták számításukat a T RA NSZVILL-ba rf dolgozó ifik Megbecsülik őket, jól keresnek. De már a jövőre is gondolnak: az elnyúlt éviben szabadult fiatalok kő fi ’ etten egyetemre járna1', heten technikumba, három, t’ö vertig gimnáziumba iratkozott be. Az ő példájuk bizonyára serkentőleg hat majd a többiekre is. P. Gy,
