Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1959. auírusztus 9. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL A- VÖRÖS CSILLAG Augusztus 10—12-ig ÍV iKBB Vfí* rtaa Samu, tnuar A NERCBUNDA Francónak nem ju­tott eszébe, hogy családi boldogságát veszélyeztetheti az az álomszép nerc­bunda, amelyet úgy nyert a karácsonyi tárgy sorsjátékon. Csak azt látja, hogy felesége, Gabriella még szebb a pompás bundában és Franco örül is, hogy mielőtt eladnák a bundát, az asszony két napig viselni akarja. Ám a bunda birtokában Gabriellát hatalmá­ba keríti a nagyravá- gyás kis ördöge, ügy kezd viselkedni, mintha milliós bank­betétjei volnának: luxuslakások között válogat; elegáns is­merősökre tesz szert; nem kisebb szemé­lyiség, mint férje vállalatának igazga­tója hívja meg Szil­veszterkor, és a szép asszonyt hódolók se­rege rajongja körül. Gabriellándk mind­ez nagyon imponál. Már nem törődik a holnappal, nem sür­geti a bunda eladá­sát. Alomvilágában él, ám egyszer csak kiderül, hogy a bun­da is csak álom volt, egy tévedés folytán került hozzájuk. Gabriella tehát kénytelen felvenni kopott kiskabátját, s ezzel tálán furcsa — megtalálja régi énjét. S a legjobbkor, mert egyik hódolója ép­pen most ajánlja fel, hogy egy diszkrét viszonyért teljesíti minden kívánságát. A fiatalasszony ré­mülten menekül, és most már nem bán­ja, hogy megszaba­dult a nercbundától. A kedves, szóra­koztató történetet ki­váló színészi alakí­tások emelik a jó vígjátékok sorába. A bájos és vonzó fia­talasszonyt a magyar mozilátogatók egyik kedvence, Giovanna Kalli alakítja. A harsány humort a nevettetés két mes­tere: Tina Pica és Paolo Stoppá képvi­selik a filmben. iíl SZABAD IFJŰSAG üík »tar S V jmn l UBBH BBI *5 Augusztus 10—12-ig A HAJDÚK ESKÜJE A bolgár nép tör­ténelmének egyik szomorú, de hősi korszakát dolgozza fel a Hajdúk esküje című film. Azoknak állít emléket, akik a török elnyomatás éveiben elhagyták otthonukat, család­jukat, hogy a hegyek közé húzódva csap­janak le a megszál­lókra, és küzdjenek ellenük akár életük árán is. A film hőse, Sztra- hü, a partizánok elő­deinek, a vitéz haj­dúknak fiatal vajdá­ja. ő az, akit a sze­relem a békességes élet utáni vágy eskü­je megszegésére csá­bít, és csak hosszas önvád, lelki gyötrel­mek után tér vissza a hajdúkhoz, hogy már végleg, kegyel­met nem ismerő sza­badságharcossá vál­jék. A film hű képét adja a török iga alatt sínylődő Bul­gáriának. Közel érez­zük magunkhoz szenvedéseiket, hi­szen a magyar törté­nelem egyik legszo­morúbb szakasza is a török elnyomáshoz fűződik. A film alkotói nagy szeretettel és gonddal rajzolták meg a hős hajdúk alakjait, mély em­berséggel ábrázolják Sztrahil lelki válsá­gát. Az ő vívódása és' magára találása a Hím legszebb mo­mentuma. A hajdúvezér alak­ját a nálunk is is­mert fiatal színész, Aposztol Karamityev kelti életre. Sztyefan Pejcsev Goran, az öreg hajdú szerepé­ben megrendítően ál­lítja elénk a sokat próbált, de megtör­hetetlen harcost. Iva- nát, Sztrahil szerel­mesét Ginka Sztano- seva játssza. A rr z u j gepirono I lanka boldogan kanalaz- anyjával hol a saját földjük- észrevehetően intettek agy* + «-* n 1 Qvoo f TTí-kvi-vw* -rry-ilrf •*»«. Viel «•> in n« o r» dnevámiKo muontil/' Ác lei o iol t/3.K másnak, és kuncogva hajoltak össze. Csinosak voltak, gondo­san ápoltak, és mini ia össze­beszéltek volna, mind a né­gyen nylon blúzt viseltek. T lonka, észrevéve, hogy a nem éppen barátnői fi­gyelem rajta összpontosul, ret­tentő zavarba került. Arcát az ügyben a legilletéke- vér öntötte el, kezével szök- mikor ott nyája szélét tépdeste, egyik egy idősebb bácsi — tétjének lábáról a másikra állt, és szán- régi ismerőse —- megsúgta, dálját vizsgálhatta nagy figye- hogv őnáluk csak segédmun- lemmel. Kikandikáló lába uj- kásokat, építőipari dolgozókat jait megpillantva még jobban keresnek a munkáltatók, gép- elkeseredett: hiába dörzsölte, írónőt még sohasem közvetí- kefélte tegnap este, csak meg­tettek ki, és hogy jobb lenne játszik rajta, hogy a múlt he- ...... „ .TtlTT valami pártfogót keresni, ide tét végigkapálta. Mégpedig salatat es a nagy tál almás ^ ment tóbbet mezítláb mert úgy szokta ta a levest, Finom volt, hiszen egy fiatal csirke apró­lékja főtt benne, s édesanyja még a vért is belecsurgatta, pedig máskor a két kisebbnek szokta megsütni reggelire. De hát Ilonka így szereti. Neki pedig máskor a két kisebbnek fog könnyíteni a családfenn­tartás gondjain, mint legidő­sebb gyermek Mégpedig iro- ^‘b hivatalt“'D, daba fog járni! Kisasszony lesz! Reggel nyolcra megy, és öt után'már otthon van, aztán meg á ház körül is segíthet. Igyekezve szolgálta ki lá­nyát, és amikor mindent oda­rakott eléje — a piros-barná­ra sült rántott csirkét, uborka­re, hol a máséra, napszámba. A nyja nem tudott bele- nyugodni lánya sorsá­ba. Amikor rossz idő volt és nem lehetett kint dolgozni, magára vette kopott kabátját, és ment érdeklődni, könyörög­ni. Gyakran kereste fel a mun­kaerőgazdálkodást is, mint eb­ben rétest —, a háta mögé állt, és kicsit oldalról nézte, milyen jő étvággyal eszik. Úgy május' végén aztán si- meg. Most bánta, hogy miért kerrel járt útja. Kapusi elv- nem cioőt húzott, abban nem u„ ,nia társ észrevette, átjött hozzá a látszott volna. Biztosan azt — Istenem, ha szegény apj másik sarrób hogy megkérdez- nevetik. Vagy a copfját? ezt megérhette volna! — Igaz, ze? elhelyezkedett-e a lánya. _ No kartá*nők. bcmuta- mindig az volt a vágya, hogy _ Mm föhet hoz. tom Kovács érettségizzen a lánya. De hat z^rtk, a joeruházási osztályra, elment, itthagyva a három és annak most én lettem a veze- fél. holdat, meg a három gye- tője. Elsején már be is léphet — búcsúzott el a hálálkodó anyától. roket. Ez négy éve történt. Ilonka akkor hetedikes volt, az osztály jeles tanulója. Hiá­ba, le kellett mondani az is­koláztatásról, és csak erre a két évre futotta erejéből: a gyors- és gépíró-iskolára. így legalább mindjárt keresethez jut — gondolta, és hangosan folytatta a megkezdett gondo­latsort: — Beszéltem Kapusi elv­Eljött a nagy nan. Ilonka, bár éjszaka alig aludt az iz­Ilónkát. az uj gépírónőnket. Fogadják sze­retettel — állt fel az osztály- vezető, és széles kézmozdulat­tal Ilonkává, majd a karlárs- nőkre mutatott. Ilonka — még mindig za­galomtól, frissen állt neki a vartan a szomszéd szobából at- készülődésnek. Egyszerű szűr- hallatszó kuncosárlól — m g- lce szoknyát vett fel, hozzá indult a fiatal szőke lány ta­va j színű - blúzt. Az' ünneplős világosdrapp szandálját húzta fel, csöpp kölnit dörzsölt az arcára,^ és szorongással vegyes boldog*'. °al indult el az épü­!é, aki az asztal felett unot­tan, ki ré flegmán nyújtotta jól ápolt, halványrózsaszín körmű kezét. És ekkor valami borzalmas társsal, azt mondta, hogy letelem-gyárba. Édesanyja £}0i0g történt. Ilonka, amint majd menj 'be hozzá a napok- hosszan nézett utána, és ami- ban. Űk keresnek gépírónőt, elkanyarodott a sarkon, igaz, már van két jelentkező. Azért próbáld meg ..; kát Ilonka másnap bement a szeméhez emelte köténye sár­kezét nyújtotta, ellökte az ál­ló naptárt, utánakapott, köz­ben feldöntötte a teletöltött tinfásüveget. Az üveg fényre, kisváros egyetlen jelentős üze- — Vajon hogyan fogadnak a fekete tartalma ráömlött szőr­mébe, az épületelem-gyárba, munkatársak? és Kapusi elvtársat kereste. — Sajnos, már vettünk fel mást — hallja a választ. Kicsit elkeseredve indult haza, de azért még bízott ab­ban, hogy máshol sikerül el­helyezkednie. Még délután el­ment a Központi Irodaházba. ■— Igen, szükségünk volna ugyan gépírónőre, de gyakor­lattal szeretnénk. De azért nézzen be egy-két hét múlva. Hiába, oda is mást vettek fel: az új TüZÉP-vezető fele­ségét, pedig ő sem tudott va­lami gyorsan gépelni, mind­össze négy-öt ujját használ­ta a billentyű verésére, de hát csinos volt, megnyerő modorú, és szerette a pikáns vicceket. No és az sem utolsó szempont, hogy a TÜZÉP-telep vezetőjét vallhatta férjének. Nem felejtet­tem-e el teljesen a gépírást? ke szoknyájára, onnan pedig ünneplős szandáljára csöpö­Hát még a gyorsírást! Milyen gött, éktelen foltokként terül­gépet adnak? Szigorú lesz-e a főnök? Jaj* csak már tü! len­nék az első napon! — sóhaj­totta, amikor elébe tűnt a gyár nagy .ablakos, modern épülete. Kapusi élvtársát ke­reste, nála jelentkezett. — Jól van, kislány, mind­járt bemutatom a munkatár­saknak — nézett fel az osz­tályvezető egy pillanatra az asztal mellől. ve szét a világosdrapp bőrön. Sikoly, kapkodás, a kis’ány kirohan a folyosóra a. vízcsap­hoz. — A kis szeleburdi — jegy­zi meg a szőke, miközben mérgesen törölgeti az asztalt. — Nem tud vigyázni? Mit kapkod? — szapulják társai is. szomszéd szobából is be­jönnek a kartársnők, összesúgnak, elfojtott kunco­gásuk ott lebeg körülöttük, „aUya maradt, arcukon káröröm. Igen’, ők Szóval, Ilonka nem kapott állást. Szerény, halk szavú, je­és félénken körülnézett a he lyiségibein. Négyen dolgoznak itt, egymásnak fordított asztal mellett: három nő meg az osz­tályvezető. A nők kíváncsian pislogtak feléje, az egyik, a legfiatalabb és legszőkébb — lentiéktelen külsejű lány lévén lehetett tán tizennyolc éves — hamar belefáradt a kilincse- szinte fölényes, lenéző tekinte­téibe. Kapát fogott, és járt tét vetett rá a kartonok mel­már révbe jutottak, ki tehet­sége, ki jó alakja, ki szép ar­ca vagy szerencsés összekötte­tései révén, s már el is felej­tették, hogyan kezdték, hon­nan indultak el. Elfelejtették a copfot, az első lépések szo­rongását, a gátlásokat, amelye­ket le kellett győzniük. Pedig akkor ők is ugyanúgy szá­zukét, és csak a véletlennek , . , közsönhetiik, hogy nem döntöt­2az egész szobát: ott is négyén fel a tintásüveget... «dolgoztak, de mind a négy nő. ^Suttogva tekingették rá, alig S. K. a lánc- nem révész. Ha megtaláltuk aú \ /r rr -\ -i r r r a cölöp- küldöncünket, ő értesíti Szer-ű V 1 ] KOTY^O VYlVO FT \T'\r71 evezőket gej apót, s már jön is a ladik* XV1 V vé-7 .. JÁkÍAt ■é. " *v '*S«íWÖͻ֫aí*****fcíMí3KÖÍÍÍSÖÍÍ^*^SMíííSűM»^^ tortoL^A gyellték a kapátó1 durva ke' Az adminisztrátor ellenterv- naboglyákban, az Irodától há- a sürgősség? — kérdezte nyu- No, igen —• fortyant fel az^nyitott aitón laini -iehetett vei állt elő: rom kilométerre, és végül f) a godtan. adminisztrátor. — De rend a — Elugrök én oda egy pil- túlparton, annak a kolhoznak — Baj, nem baj, gyorsan lelke mindennek. Végezze lantás alatt!... a fenyvesében, melynek elnöke kell — magyarázta Pronykin. csak mindenki a maga dolgát. A kompállomást valóban hozzájuk készül az ülésre. Mentek a ladikhoz. Szergej Én adminisztrátor vagyok is pillanatok alatt el lehet érni, Az adminisztrátor és a apó levette a lakatot a lánc- nem révész. Ha megtaláltuk a£ mivel Szergej apó házikója könyvelő a hat pont összeál- ról, amivel a ladikot körülbelül háromszáz méterre Utasa és elosztása után, a ga- hoz erősítették. Az van az irodától. Jel' jegyezzék rúzsba ment. Egyikük az elnök be helyezte a villákba. Pronykin mondókája meg, össze-vissza háromszáz Pobjedájó.ba ülj, másikuk az — Átvigyelek, vagy magad geztével beugrott a csónakba$ méterre! Az adminisztrátor en- öttonás tehergépkocsiba (a mégy? s már evezett is visszafelé. y nek ellenére csapnivalóan kéltonnásak mind kínt vol- — Magam — felelte Prony- Az elnök sóbálvánnyá me- é gyatra javaslattal állt elő, mi- tak), és megkezdték. a kuta- kin, s beugrott a ladikba. revedett. Egy szót se tudott: vei nem számolt azzal a tény- tást. A könyvelőnek az a), b) Jól evezett,■ a csónak sebe- kinyögni, csak állt jókorára} nyel, mennyire ragaszkodik és c), az adminis Xtornak a sen siklott a vízen. A folyó tátva a száját. Ilyet még nem4} Jegor Petrovics a rend meg- d), ej, f) pontokat kellett át- közepén járt, amikor meglát- hallott, nem látott életében. * tartásához. fésülnie. ^ ta, hagy ott áll a túlparton Tíz perc múlva Pronykin$ — De Pronykin elvtárs — A könyvelő nem talált sen- az ülésre igyekvő elnök, s bol- megtörtén jelentette a mérgesg így az elnök —. ne csinálj itt kit három pontján, így hát dogan integet neki. Nem telt Jegor Petrovicsnak, mit vé-y nekem anarchiát. Ezerszer üres kézzel tért vissza az iro- bele öt perc, az integető lába geztek. Suttogva tárgyaltak.f megmondtam, erre való a kill- dába. Az adminisztrátor eza- előtt fúródott homokba a la- Heves vitájukat a kulisszák dönc, s mindenki végezze a latt még csak a második pont- dik orra. Pronykin futtában felől éktelen robaj szakítottaÁ maga dolgát. nőt tartott, mivel a réten na- üdvözölte az elnököt, s már félbe. fi Az adminisztrátor belátta té- gyón sok volt a boglya, s loholt is a fenyves felé. Jegor Petrovics a kulisszákR védését, sarkon fordult, s lo- mindegyik akkora, hogy úgy — Állj! — kiabált utána az mögé ment, s uramfia, mit lát:ű holt vissza az irodába. elveszhetett benne egy ember, elnök, — Hova a fenébe ro- kirepedt az oldala a televíziós§• A könyvelővel közösen el- akár az a sokat emlegetett tű hansz? készülék dobozának, s a nyí-t készítették Akadémikus felku- az asztagban. Pronykin átku- — Tüstént jövök — vála- lásból két láb meredezett elöff tatásának részletes tervét. Fúl- tatott minden boglyát, majd a szolt az adminisztrátor, azzal Kinyitotta a doboz fedelét, sf. lasztó meleg voli, ez azonnal túlparti fenyvesbe indult, már el is tűnt. az alvó emberben felismerte* rávezette őket, hogy a kül- hogy az utolsó ponttal is vé- Az elnök úgy járt le s fel Akadémikust, a küldöncötJ döncöt csakis hűvös helye * ér- gezzen. a ladik mellett, mint egy dü- Biztosan már kialudta magát,} demes keresni, úgymint: a) a A Pobeda Szergej apó házi- hödt tigris. Nagy sokára elő- s nyújtózkodás közben keresz-6 nyírfásban, a falutól másjél kő ja elé gördült. Pronykin ki- került Pronykin igen lettan- tülbökte lábával a hullámpa-t. kilométerre; b) a horhosban, ugrott, felrántotta a révész- goltan. pírt. az istállótól egy kilométerre; ház ajtaját, s bekiáltott: — Ném megyünk, vagy mi? Eddig a történet. Akad érni-} — Hagyd abba az olvasást, — kérdezte rekedt hangján az hús pillanatok alatt teljesi-f pó! Sürgősen a ladikot! elnök türelmetlenül. tette feladatát: közölte Szer-t c) a folyóparton, a kolhozpark­ban, a falutól nyolcszáz mé- apó! Sürgősen a ladikot! elnök türelmetlenül. tette feladatát: közölte Szer­terre; d) a felborult ócska ta- Szergej apó végigolvasta a — Én ugyan át nem viszem! gej • apóval a parancsot, el­rántasz alatt, amit hajdan megkezdett bekezdést, letette Az elnöknek leesett az álla. megkésett elnök pedig, ha af­használhatatlansága miatt az asztalra a testes könyvet, — Hogyhogy? Telefonon végére is, de csak megérke-í hagytak ott a falutól két kilo- majd felállt. kértelek benneteket, küldjétek zett az ülésre, méterre; e) kínt a réten, a szé- — Aztán mi a baj? Mért ez értem a ladikot! Lajpa Géza fordítása^ > Ez a 17 éves gimnazista kislány, Csorna Éva télen a jég 'pségeit élvezi, nem a Balatonon, hanem a budapesti mű- ’ i'yán. De azt mondja, hogy nagyon szereti a vizet is — j : r öböl lesz a jég. Nyáron a szántódi partokon készül testileg lelkileg a téli sport örömeire.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom