Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Vasárnap, 1959. augusztus 9. 6 SOMOGYI NÉPLAP „BARACKTOLVAJOK" A balatoni országút mentén, Balatonszemes határában sok a kajszibarackja. Az arra sétáló üdülők közül nem egy gondoskodik arról, Hogy »ne vesszen kárba» a termés. A bát­rabbak a fára is feímerészkednek, s a fényképezőgép len­cséje elől a lombok közt keresnek -menedéket. A »bűntárs-» azonban csak elfordulással tud védekezni a kíváncsi lencse ellen. A hét könyvúj dón ságai A Kossuth Kiadónál jelent meg Harry Bloom Dél-Afrikában ját­szódó regénye, az Epizód, az an­gol gyarmatosítók kegyetlenségé­ről és Bethlen Oszkár megrázó könyve, az Élet a halál földjén, az- auschwitzi megsemmisítő tá­bor szörnyűségeiről. A Gondolat adta közre Sadoul A filmművészet története című gazdagon illusztrált munkáját és Bombart kalandos óceáni útiraj­zát, az »önkéntes hajótörött cí­műt. Megjelent Rosemarie Schu- der Kepler életéről szóló történel­mi regénye, A boszorkány fia. A békeharcbait n e in leltei megállni Az Európa újdonságai Gwyn Thomas walesi bányászregénye, az Ősi vágyak komédiája és a lengyel Zambraycki szatirikus re­génye az ókori Pompejiről, A mi boldogasszonyunk. A Magvető adta ki Ambrus András fiatal erdélyi író Gyergyó című regényét, a Szépirodalmi Kiadó pedig Palotai Boris novel­las kötetét Válogatott tévedéseim címmel. A Szlovákiai Szépirodalmi Kia­dónál jelent meg t Martin Kukucin kisregény-gyűjteménye diákköri emlékeiről. Az akadémiai Milt- száth-sorozat 16. kötete az Akii Miklós cs. kir. udvari mulattató történetét tartalmazza, gazdag j egy zetan y aggal.' A Móra Kiadó újdonsága Meinck Marco Polo kalandos if­júsága című könyve. Az Ifjúsági Kiskönyvtár soro­zatban megjelent Burnett, A tit­kos kert című kalandos regénye. A szentai művelődési ház betölti feladatát A csurgói járásban az a hír járja, hogy Szén tán jó kultu-, ralis munka folyik. Hogy a hír valódiságáról meggyőződ­jünk, ellátogattunk a faluba. Igaz, nyáron nemcsak az is­kolában, hanem a művelődé- 1 si otthonban is »vakáció« van. Ezért teljes képet talán nem is kaptunk a népműve­lés helyzetéről. De ilyenkor úgy szokás, hogy kicsit visz- szalapozzuk a naptár lapjait. A nyári vakáció érthető is, hiszen a fontos mezőgazdasá­gi munkák lekötik a kultúró­sok idejét. De ilyenkor kell az őszi és a téli terveket el­készíteni. Szentén augusztus 20-án szokott megindulni az őszi idény. Azzal a jelszóval dolgoznak, hogy »mindent a maga helyén és idejében«. És ez így jó! Németh Lajos tanító nem tartozik a fiatal generációhoz, ötvenéves. Mozgásán, mun­káján kicsit sem látszik ez. Régóta áll a szentai művelő­dési otthon elém Sók hasznos tapasztalattal rendelkezik. Hozzáértő tevékenysége nyo­mán szép eredmények szület­tek. A szentaiak szeretik a színjátszást, a népi táncot, de legjobban az ismeretter­jesztő előadásokat. Egy-egy előadást 200—250-en is meg­hallgatnak. A község lakos­sága 800—850. A terem befo­gadóképessége 200. Egy elő­adást átlagosan 225 fő hallga­tott meg. Tehát a falu negyed része mindig ott volt az elő­adásokon. Ilyen eredmény­nyel kevés község dicseked­het. Hogyan érték el ezt a szép eredményt? — Kezdetben bizony nehe­zen ment — mondja kissé ti­tokzatosan. — Hogyan szervezték meg az előadásokat? — Hát ennek van egy kis »titka«. Minden előadás után műsort adunk. Munkánkat terv szerint végezzük. Szépen kidolgozott, átte­kinthető munkatervük van. Az előadás címe. helye, az előadó neve, a műsor szere- . pel benne, külön megjelölve a felelősök. A műsorban álta­lában az úttörők és a KISZ- fiatalcfc szerepelnek. — Úgy gondolom, ezt min­den községben így csinálják — próbálok ellentámadásba lendülni. — Hát akkor más faluban miért csak 80—100 hallgató van egy-egy előadáson? — Miért? — Gyorsan köz­bevágok, talán most kijön az igazi »titok«. — Nálunk az előadásokat orvosok, agronómusdk, állat­orvosok és más szakemberek tartják. — Jó, jó, de máshol is ezt teszik! — Újra kezdek felül­kerekedni: —• Igaz, de talán a műsor­ral van baj. Mi olyan műsort állítunk össze, amely; szoros kapcsolatban van az előadás­sal. Amikor például »Sertés- tenyésztés címmel tartottunk előadást, akkor két vers arról szólt. Az énekkar a »Túr a disznó... «, »Hüccs lei disz­nó... « c. dalokat énekelte. A népitánc-csoport pedig a »Somogyi kanásztánc«-ot tán­colta. És ez így van minden ismeretterjesztő előadás után. Valóban érdekes és köve­tendő módszer! Bizonyára ke­vesen gondoltaik erre a kul- túrmunkások közül. A KISZ-nek 32 tagja van. Sok társadalmi munkát vé­geznek a kiszisták. A nyáron csaknem két hold kenyérga­bonát arattak le. Most az is­kola udvarán lévő kút kitisz­títására készülnek. Szinte va­lamennyi KISZ-tag végez tár­sadalmi vagy kulturális mun­kát. Zene szakkörük is van. Igaz, még csak négy taggal, de jövőre többen be akarnak iratkozni. A szakköri tagok magúikra vállalták a kiadáso­kat. Kaposvárról jár ki a ze­neoktató. Hamarosan vizs­gáznak. Eddig vidékről hozat­tak zenészeket, most pedig maguk szolgáltatják a zenét. Már többször a KlSZ-zene- kar zenéjére táncoltak a fia­talok. — Milyen terveik vannak? — Augusztus 20-ra nagy­szabású műsorral készülünk. A feladatokat már kiosztot­tuk. Távolabbi terveink kö­zött a »Szélvihar« és »A kő­szívű ember fiai« c. színdarab betanulása szerepel. A népi- tánc-csoport három táncot fog előadni. A vízvári leány­táncot. a Gyöngy öcskét és egy bolgár népi táncot. Az is­meretterjesztő előadásokat a bevált módszerekkel rendez­zük meg. A hangsúly tovább­ra is ezeken lesz, hiszen en­nek döntő szerepe van a szo­cialista tudat átformálásá­ban. A tanács sokat törődik művelődési otthonnal és Az ősszel ismét megpróbálko­zom velük. Érdemes elgondolkodni a szentai cigány népi együttes sorsáról. Lelkesen, odaadóan dolgozott. Németh Lajos javasolja, hogy Berzence, Somogyud- varhely és Szenta bizonyos időközökben mérje össze kul­turális erejét. Ez serkente­né a csoportok tagjait Ber­zence a javaslatot már elfo­gadta. — Nem akarok hangulat- rontó lenni, de van egy igen fájdalmas problémám. — mondja Németh elvtárs. — Az 1957-es évről még tartoz­nak 2700 forint tiszteletdíjjal A járási tanács és a községi tanács papíron ki is utalta. De azóta egymásra »utalnak«. A tiszteletdíj pedig csak nem akar jönni, bármennyire vá­rom. Nem tudom megérteni, hogyha a pénzt már »kiutal­ták«, miért nem kapom meg. A járási és a községi ta­nács illetékeseinek jó lenne már ezt elintézni. A megdol­gozott munkáért minden kö­rülmények között megjár a tiszteletdíj. Az elmúlt évek eredményei és a jövő tervei azt bizonyít­ják, hogy Szentán a művelő­dési ház betölti feladatát. Kozma György Az utolsó tíz esztendőben milliók és milli­ók csatlakoztak a béke ügye mellé, álltak a békéért harcolók soraiba. Békét a világ­nak! Olyan nagyszerű jelszó, olyan nagy­szerű mozgalom ez, melynek világos, min­denki számára érthető célkitűzése fajra, val­lásra és osztályhelyzetre való tekintet nélkül megnyerte a legkülönbözőbb embereket. Egyszerű munkások, parasztok, nincstelen kis­emberek, akik mindennapi kenyerüket; tudó­sok, művészek, akik a tudomány, a művészet előrehaladását; kommunisták és páiijonkívüli- ek, akik az egész emberiség előrehaladását, jövőjét, létét; gazdagok, .akik csak porcelán­jaikat vagy más értékeiket féltik — találhatók e nagyszerű harcot vívó emberek soraiban. S a békéért küzdő emberek elérték, hogy elhallgattak a fegyverek Koreában, Vietnam­ban, s a nagyhatalmak tárgyalóasztalhoz ül­tek, hogy a vitás kérdésekben megegyezésre jussanak. S ha ez nem sikerült is, maga a bé­kés, baráti tárgyalás is hatalmas eredmény. A békét és a szabadságot szerető milliók har­cának eredménye, hogy Manolisz Clezosznak, a görög nép nagy fiának, a békeharc tánto­ríthatatlan hívének ügyében a katonai bíró­ság nem halálbüntetést szabott ki. A békeharc egyik nagy eredménye a megállapodás egy Hruscsov—Eisenhower-ta­lálkozóban. Hiszen azt kérik, követelik régóta a világ népei, hogy a nagyhatalmak vezetői találkozzanak, beszélgessenek egymással, mert az ilyen találkozók közelebb hozzák egymás­hoz nemcsak az államférfiakat, hanem a nem­zeteket, a népeket is. Ezért bíznak most a bé­keszerető emberek abban, hogy ez a találko­zó a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megszüntetője lesz a Nyugat részéről folytatott hidegháborús politikának, s ehelyett a két rendszer, a szo­cialista és a kapitalista rendszer békés ver­sengése kerül előtérbe. Érdemes tehát cselekedni a béke meg­védéséért, mert van eredménye. Mégis akad­nak még a kipróbált békeharcosok, a járások, sőt a megye békebizottságának vezetői között is akik, mikor megkérdezzük, mit dolgoznak a békebizottságok, hogyan tevékenykednek, így válaszolnak: »Uborkaszezon van. Elfog­lalja az embereket a mindennapi munka. Le­köti őket az aratás, a csépié«, a tervteljesítés. Nem lehet őket nagygyűlésre, de még beszél­getésre sem összehívni. Majd az ősszel, ha csökken a munka, akkor újra dolgozunk...« Valóban így lenne? »Uborkaszezon« vol­na, és csak a nagygyűléseken résztvevő százak vagy ezrek, a nevekkel teleírt, tárgyalásokat követelő albumok vagy az atomfegyver-kísér­letek elleni tiltakozások jelentenék a béke­harcot? Nem! Hibás, káros az ilyen nézet, mert azt hinti el a békeharcosok között, hogy van időszak, amikor a békeharcra nincs szük­ség, félre lehet tenni hetekre, hónapokra más munkák miatt! Mit eredményezne ez? Esetleg a békét akaró emberek éberségének csökkenését, a háború erőinek előrenyomulását. A békeharc­ban — csakúgy, mint az osztályharcban — nincs szünet, nincs megállás. Olyan harc ez. melyet szüntelenül folytatni kell. Csak így biztosíthatjuk békés építőmunkánk sikerét. akadályozhatjuk meg a háború erőinek előtér­be kerülését. Hazánk népe — együtt a szocialista orszá­gok népeivel — békét akar.. — Ez nyilvánul meg mindenütt, így természetesen országunk vezetőinek következetes politikájában is. Ez a békemozgalom jelentőségének elismerésében is kifejezésre jut. Kádár János elvtárs a párt­főiskola tanévnyitó ünnepségén mondotta 1957. szeptember másodikén: * »Nemzetközi mozgalmi kapcsolataink kö­zé számítjuk továbbá a békemozgalmat, amely olyan emberekkel is összeköt bennünket, akik­kel még olyan találkozó pontjaink sincsenek, mint a függetlenségért folyó harc. A béke- mozgalomban találkoznak egyesült államok­beli, angol, francia, japán stb. emberek, akik azonban megegyeznek egy alapvető kérdés­ben: közösen harcolnak a béke megvédéséért.» Városainkban, falvainkban, üzemeinkben, a legkisebb tanyán, a munkások és parasztok, a különböző munkaterületeken dolgozó értel­miségiek között százak és ezrek vannak, akik hajlandók a békéért áldozatot is hozni, mert tudják, hogy e kettő: a szocializmus építése, és a következetes békeharc elválaszthatatlan egymástól. Éppen ezért napjaink egyik leg­fontosabb feladata a tartós béke biztosítása. A népek az elmúlt háborúk borzalmaitól rengeteget szenvedtek, s ezért minden erővel meg akarják akadályozni egy új. háború ki­robbanását. Felvetődik a kérdés: mit tehet az egy­szerű ember, hogyan járulhat hozzá minden­napos munkájával: a földeken, az üzemben, az Íróasztal mellett vagy a laboratóriumban a béke megvédéséhez? Hazánk valamennyi békét akaró emberé­nek útmutatást jelentenek Kádár elvtársnák a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 1957-es zárszámadó közgyűlésén elhang­zott szavai: »Mit tudunk mi tenni a békéért? Nekünk nincs hidrogénbombánk, mi kis or­szág és szegény nép vagyunk. Mi is tudunk mégis valamit tenni a békéért. Ha mi a népi demokratikus államunkat olyan erőssé tesz- szűk, a vezetés és a nép olyan egységes, hogy abból minden imperialista megérti: itt köz­tünk nincs keresnivalója, akkor ő már a vilá­got nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez.-» Marx írta: »Ellentétben a régi társadalom­mal, amelynek velejárója a gazdasági nyomor és a politVcai téboly, egy új társadalom szü­letik, melynek nemzetközi elve a béke. mert minden nemzetnél ugyanaz az elv uralkodik: a munka!» Adva van tehát a feladat, a tennivaló or­szágunk, így megyénk népének is. Amikor munkásaink az üzemben a tervek teljesítésén, túlteljesítésén fáradoznak, nemcsak a szocia­lizmus győzelméért, hanem a béke megvédé­séért is harcolnak. Ugyanígy a béke megvédé­séért küzd a tsz-paraszt, amikor szövetkezeté­nek megerősítéséért dolgozik vagy a pedagó­gus, amikor tanítványait a haza, más népek cs a munka szeretetére neveli. A békéért is küzd az a tudós, aki azon fáradozik, hogyan fejlesz- sze, gazdagítsa technikánkat, a tudományt, or­szágunkat; ifjúságunk, amikor a fiatalok egy­ségének megteremtésén s a más országok fia­taljaival való barátság elmélyítésén fáradozik. Hiszen ifjúságunk is célkitűzésének vallja: »Egyetlen nemzetiség, egyetlen faj ifjainák és leányainak ifjú éveit se keserítse el a hol­naptól való rettegés és bizonytalanság..» A békéért küzdenek azok az édesanyák is, akik gyermeküket a szocialista erkölcs szelle­mében nevelik, erősítve országunk' erkölcsi állapotát. Nincs tehát, nem lehet szünet, »uborka- szezon« a békeharcban. S ha elmaradnak is az emberek békevágyának szép, külsőséges meg­nyilvánulásai, a nagy-.és kisgyűlések, a béke­harc azért folyik. Azt ke<*v elmélyíteni, tuda­tossá tenni békebizottságainknak az emberek ezreiben, millióiban: a szocializmust építeni egyet jelent a béke megvédéséért vívott harc­cal. Szükséges ez azért is, hogy a minden na­pos munka közben lelkesítsen az a tudat: jó munkával a béke ügyét is előbbre mozdítom. OLEC SMELJOV: IV y á rí a l v ás Minden szövetkezeti gazda­ság tart egy küldöncöt, ha cseppet is becsüli magát. A kolhoz anyagi helyzete azon mérhető le a lehető legponto­sabban, min jár a küldönc. Ha a ^teszem azt, IZS-motoron viszi f,a határban dolgozó brigádok­* * * ^ » „jí v; i. óiluiiiidl Cb Tzu, ilUHWi/UK ui i.yu.u/wn.­KISZ-szervezettel. Még ebben Vnak az utasításokat, a kolhoz az évben korszerűsítik az ott- dúsgazdag. Ha kisebb moto- hont. A színpadot nagyobbít- ,.c.^i­ják, az öltöző rr.-llé még egyet építenek. Klubhelyisé­get rendeznek be. Az udvart Sron, o kolhoz egyszerűen csak g.gazdag. Ha a gazdaság éppen $hogy megáll a saját lábán, a küldönc csak egy kézifékes, parkosítják. Fákat, virágokat Äcsengővel és csomagtartóval ültetnek. Nyári filmvetítő he- j2felszerelt strapa kerékpárt kap lyet és beton tánchelyet épí- ^kormányra szerelt lámpával. $ A Fény kolhoz küldöncének íis csak egy lámpával felsze­relt kerékpárja van, így nem inagyon hordhatja fenn az or- rrát társai előtt. Egyébként fazonban rendkívül érdekes ;egyéniség. Vegyük csak például az ál- ivást. Mennyit alszik napjában tégy közepes képességű egyén? áMondjuk tíz, esetleg, ha min- $dent belead, tizenkét órát. \Szenyka, csúfnevén Akadé­mikus azonban pontos számí­tások szerint huszonkét órát talszik naponta. Durmol ülve, *tótágast, féllábon állva, s ter­tenak. A faluban régebben műkö­dött egy cigány népi együttes. »Leánykérő« című produk­ciójukkal részt vettek a me­gyei kulturális seregseemlén. A szöveget románul mond­ták. Azóta nem hallani ró­luk. Mi van az eícyüttessel? — 1957-ben. amikor részt vettünk a seregszemlén, az akkori megyei kulturális ve­zetők vacsorát ígértek nekik, de akból ugyan nem ettek. Megharagudtak, és azóta nem lehet őket megbékíteni. A reményt persze nem adom fel. mészetesen fekve is. Szundít mindenütt, pádon, pad alatt, háztetőn, kerítésen, fa tetején, fa tövében, ágyban és termé­szetesen a bicikli nyergében is. Megjegyzendő, hogy Akadé­mikus mindössze tizenhét éves, az ügyes ifjonc előtt te­hát nagy jövő áll, sokat javít­hat még az alvásban felállított eredményén. Mivel már mindenki tudja, kiről lesz szó, talán el is kezd­hetem az elbeszélést. Amit itt rendre elmondok, aznap történt, amikor a Fény kolhozban ülésezett a mező- gazdasági tudományos kutató intézet. A területi központból tudósok érkeztek, a környékről pedig összegyűltek az agronó- musok, kolhozelnökök és bri­gádvezetők. Az ülést a vado­natúj, épp hogy elkészült mű­velődési otthonban rendezték meg. Jegor Petrovics, a kolhoz el­nöke nagy körültekintéssel szervezett meg mindent. Kü­lönben is a rend az állandó vesszőparipája; szerinte igaza van a mondásnak: add meg a császárnak, ami a császáré. Most, amikor ilyen páratlan esemény színhelye a kolhoz — mert nem akárhol tartanak ám ilyen ülést! — a kezét majd elhányta nagy igyekezetében. A színpadon hatalmas tölgy­fa-asztal, rajta zöld bársony terítő. Egészen hátul, kis asz­talkán óriási televíziós készü­lék, prnyője tompán fénylik. Uj a készülék, most szereltet­ték be, még a hullámpapír-do­boz is ott hever a kulisszák mögött, nem értek rá kidobni. A hatalmas asztal mellett elő­adói pulpitus. Ez is új, csakis erre az alkalomra készült; a fenyőfa ontja• a gyantaszagot, még nem száradt ki. Minden földszinti üléshez odakészítve a jegyzetfüzet és egy művészien kihegyezett ce­ruza. Két napig hegyezte a ce­ruzákat egyfolytában a kol­hoz adminisztrátora. A végén jókora bütyök nőtt minden uj­júra. Meg kell adni, Jegor Petro- vícsnak kisujjában volt a ren­dezés valamennyi csínja-bínja. Amikor mindenki helyet foglalt, az ülés elnöke ismer­tette a napirendet, majd el­kezdődött a tudományos be számoló. Olyan esemény következett ezután, amit okvetlenül el kell mondanom. Az adminisztrátor lélekszakadva berontott, úgy futott az irodától idáig. Ami­kor megtalálta Jegor Petrovi- csot az első sorban, beszámolt neki, hogy a folyó túlpartján lévő kolhoz elnöke telefonált. Azt üzeni, elfoglaltsága miatt csak most indul az ülésre, s kéri, küldjenek érte ladikot. A Fény kolhoznak komp-ál­lomása is van; bárkit olcsón átvisznek, ha kedve támad át­kelni egyik partról a másikra. Az apró kikötőhelyen két la­dikot hintáz a hullám: lapos fenekű az egyik, homorú fe­nekű a másik. A víz mellett ketablakos házikó. Szergej apó, a révész lakik benne. Nagyot hall, így hiába kiáltoznak la­dikért a túlpartról. Nem ér semmit az integetés sem, mert nagy könyvmoly az öreg, * folyton valami olvasnivalóba temetkezik. Az adminisztrátor az üzenet átadása után saját megfigye­lését is közölte, miszerint az elnök nagyon rekedt, nyilván megfázott. Ez azt jelenti, hasz­talan minő.en erőlködése, kép­telen érintkezésbe lépni Szer­gej apóval. Jegor Petrovics mérlegelte a helyzetet, majd suttogva in­tézkedett: — Keresd meg a küldöncöt, ’’-.ónnal száguldjon az átkelő­helyhez. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom