Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-20 / 195. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Csütörtök, 1959. augusztus Féléves program a járás javára András, , a igazgatója, állatorvos, agronómus, A Marcali Járási Tanács V, B. Mezőgazdasági Osztálya vezetőjének irodájába sorra érkeznek az emberek: Takács helyi gépállomás dr. Méhek István Mohácsi Barnáné Eder Pál, Gerse Imre, Harmath János — valamennyien tagjai a járási mezőgazdasági állandó bizottságnak. Az ablak kitárva. Sűrű szálakban esik az eső. — Talán ez a legjobb alkalom a tanácskozásra — így egyikük. Mikor valamennyi hivatalos személy együtt van, Takács András ismerteti az összejövetel célját. — A féléves munkatervről kell döntenünk. A bizottság ritkán ülésezik. Az a feladata, hogy üléstől ülésig valóra váltsa a kitűzött feladatokat. Ez alkalommal újabb célmegjelölés következik. — Én javaslom... — és sorolja az elnök, mennyi minden valóraváltani való van még Szilveszterig. Fontossági sorrendben a betakarodási és a cséplési munkálatoké az elsőbbség. Itt kell valamit kitalálniuk, hogy gyorsabban haladjanak előbbre. A mag zsákokba kerülésével egyidejűleg már gondolni kell az őszi kalászosok vetésének előkészítésére. Ott kell lenniük az időszerű munkák végzésénél, • ngí- teni a járás termelőszövetkezeti és egyéni parasztjainak munkáját. — Közben — s egy egész sor javaslatot vet föl a gépállomás igazgatója: — Helyes lenne egy, esetleg JT antenna a tanácsházán Művelődik a szövetkezeti falu. Javult a filmvetítés, hangszóró teszi közhírré a rendeleteket. Most meg új plakát jelent meg az utcán: a televízió műsora. Mert Munkácsy-típusú televíziós készüléket vett a tanács a községfejlesztés 5900 forintján. A készülék megérkezett, de szakember nem jött vele. A helyi rádiószerelő jóformán nem is látott »T« antennát, nemhogy felszerelésére vállalkozni merne. Ám a tanácselnök, a kovácsmester meg néhány szövetkezeti tag addig próbálkoztak a dologgal, amíg végül is mutatni kezdett valamit a készülék képernyője. Kilencszáz forint maradt ezen a réven Ságvár község kasszájában. A kísérletek azóta túljutottak a kezdeti szakaszon. Inotai György ma már pontosan tudja, mikor merre kell csavarni a »Vízsz. frekv.-x, a »Kontraszt« avagy a »Hangszín« feliratú gombot. Persze, alaposan áttanulmányozta az útmutatót. Meg aztán telefonon ideinvitálta a fehérvári gyár szákemebereit. Tőlük aztán a kisebb üzemzavarok elhárításának módját is megtudakolta. A tanácsteremben — adás esetén — nincs egy tenyérnyi szabad hely sem. A 10—12 éves fiatalok meg a 60 éven felüliek jönnek leginkább televíziót nézni. A közbeeső korosztályok számára ez már nem újdonság: ők gyakran elkerültek a község határán túlra, s a városban módjuk volt megismerkedni a technika eme vívmányával. • — Küldföldet is szeretnénk fogni — mondja a tanácselnök, s máris azon töri a fejét: miféle pótszerelék kellene az antennához, hogy a »Munkácsy« megmutathassa, mi történik időről időre például Grácban. több tsz, termelőszövetkezeti és egyéni község állatállományát számba venni mennyiség és fajta szempontjából egyaránt. Mennyi szarvasmarha és sertés van a faluban? Az adottságoknak s a keresletnek legmegfelelőbb fajták tartásával, tenyésztésével foglalkoznak-e a szövetkezetbeliek vagy az egyéniek? — Itt álljunk meg egy pillanatra — szól közbe az állatorvos. — Ha már itt tartunk, ne felejtsük ki a számbavételből a baromfiakat sem. Igazán, az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel ez az állattenyésztési ágazat. A mi járásunkban is van jövője. Nem árt, ha felhívjuk rá termelőszövetkezeteink figyelmét. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjai úgy döntöttek, egy-egy községbe kiszáll majd a bizottság, s az előbb elmondottakat alaposan »szemrevételezi« s a tapasztalatokról beszámol, s javaslatokat terjeszt a járási tanács elé. A bizottság a cséplés meggyorsításának lehetőségét, az ősziek idejében történő elvetését, a járás állattenyésztésének a lehetőséghez mérten való fellendítését szabta meg féléves tervében. Tagjai valamennyien szakemberek, terveik valóra váltása csak előbbre viheti a járás -tsz-einek, egyéni parasztjainak ügyét. A sertésfelvásárMsi tervek teljesítéséről nyilatkoztak az Allatforgalmi Vállalat vezetői A népgazdaság ebben az évben 112 ezer hízott sertést vár megyénk termelőszövetkezeteitől és egyéni gazdáitól. Az esztendő elmúlt időszakában mintegy 52 ezer sertést vásárolt fel az Állatforgalmi Vállalat. Az eddig megkötött szerződések december 31-ig újabb 46 ezer hízó átvételét biztosítják. Tehát kb. 16 ezer azoknak a sertéseknek a száma, amelyekre ez évi lejáratra kell még megállapodni a termelőkkel. Szerződtetni, hízlaltat- ni és felvásárolni az idén eny- nyi állatot — ez nagy feladatot ró a vállalat dolgozóira. Lápunk munkatársa megkérte Urai Ferenc igazgatót és Bodó alapján az egyénileg lekötött hízóját egyénileg adhatja le. Indokolatlan tehát egyes egyéni parasztok bizonytalankodása a szerződések aláírását illetően. — Az ország húsellátását szolgáló tervünk pontos végrehajtásában azonban főként a termelőszövetkezetekre támaszkodunk. — Miben tudják segíteni a tsz-eket? — Vállalatunk az idén 7300 süldőt és sovány sertést vásárolt fel a szövetkezetek számára. Ezeket az állatokat átadtuk a közös gazdaságoknak, hogy a megkötött szerződés értelmében hizlalják meg azo Károly főosztályvezetőt, hogy j ^at. Tapasztalataink szerint tájékoztassák olvasóinkat a sertésvásárlási tervek teljesítésével kapcsolatos elképzeléseikről. — Kikkel szerződik a vállalat? — Minden olyan termelő- szövetkezettel kötünk szerződést sertéshízlalásra, amelynek megfelelő állata van. A ma még egyénileg dolgozó parasztokkal az érvényben lévő, változatlan feltételek mellett lépünk szerződéses kapcsolatba. Ha a gazda időközben tagja lesz a termelőszövetkezetnek, a megyei pártbizottság egyértelmű állásfoglalása Ha az időjárás engedi, ma is csépelnek a Kaposvári Célgazdaságban A Kaposvári Célgazdaságban a kalászosok közül a búza foglalja el a legnagyobb területet: 1215 holdat. A gazdaság nyolc cséplőgépe folyamatosan, fennakadás nélkül dolgozik, s naponta átlagosan 70 hold búza termése kerül a magtárba. Asztagba hordták a kévék nagy részét, s az elcsépelt szemtermésből 60 vagon béta bánkúti búzát vetőmagként, 40 | ján is hordják és csépelik vagonnyit pedig őrlés céljára |.búzát adtak át a népgazdaságnak. A holdankénti átlagtermés — az eddigi cséplési eredmények alapján 12,70 mázsa. A tegnap esti jelentések szerint kepében és asztagban van még 300 hold búza termése. A gazdaság dolgozói úgy határoztak, hogy — kedvező idő esetén — ma, alkotmányunk születésének tizedik évfordulóa kedvezően fogadták a szövetkezetek a segítésnek ezt a módját, s ezért a jövőben is alkalmazzuk ezt a módszert. — A megyei mezőgazdasági osztállyal együtt megállapítjuk, mely szövetkezetek nem tudták még kialakítani közös sertésállományukat. Mivel így saját tenyésztésű süldőik nincsenek, ezért szerződéses alapon vásárolunk nekik is hízóba állítható sertéseket. Külön kiadást nem okoz ez a szövetkezetnek, mert a szerződéses előleg fedezi a süldők vételárát. — A termelőszövetkezetek részére új akciót is indítunk rövidesen: lehet szerződni bacon- és sonkasüldő nevelésére. Az akció előnye abban van, hogy nem kell 106 kilósra felhizlalni az állatot, hanem az, Amlített -.'.ívhatár elérése előtt naEíán a Földművelésügyi Mimsz- emütett sulynatar eieiese emu tért vezetői, továbbá a mezőkereslet. A bacon- és sonka- süldők biztos vevőre találnak külföldön és raiutát kap értük hazánk. Az új akció iránt máris nagy az érdeklődés. A nágocsi Rákóczi és az andocsi Kossuth Tsz jelezte, hogy 100 —100 süldő nevelését vállalja. — Egyéb intézkedések? — Vállalatunk 9 dolgozója pár nap óta függetlenített termelőszövetkezeti üzletkötőként működik. Az a feladatuk, hogy szakmai tanácsot adjanak a közös gazdaságoknak az állat- hizlaláshoz és állattenyésztéshez is, hiszen a tenyésztés növelése nélkül a jövőben hizlalni sem lehetne. Az üzletkötők felmentik a szövetkezeti vezetőket attól, hogy vállalatunk megyei központjához vagy járási kirendeltségeinkhez bemenjenek bármilyen helyben elintézhető ügyben. (3k ott lesznek a szövetkezetekben az állatok hízóba állításakor, a íalkásításkor, a takarmányszabványok összeállításakor és az értékesítéskor is. Bízunk abban, hogy üzletkötőink, azaz tsz-patronálóink munkája is hozzásegít bennünket tervünk teljesítéséhez — fejezték be nyilatkozatukat a vállalat vezetői. SsorgiHnn-napokal rendeznek Keszthelyen Augusztus 25-28-ig rendezik meg Keszthelyen a Mezőgazdasági Akadémián a hagyományos Georgi- kon-napokat. Áz ünnepségek négy mintegy másfél hónappal, Í15 kilós súlyban átvesszük a süldőt. Ennek nemcsak az az előnye, hogy gyorsabban megtérül a süldő nevelésére fordított költség, hanem az is, hogy egy-egy állatnál mintegy 100 kiló abrakot takarít meg a szövetkezet. Az akció bevezetése mellett szól az a tény is, hogy a világpiacon nem a zsír-, hanem a húsjellegű sertéseit iránt nyilvánul meg a nagyobb gazdasági tudományos intézmények legkiválóbb szakemberei tartanak előadásokat a termelőszövetkezeti gazdaságok szervezésével, megerősitésével, valamint a növénytermesztés, állattenyésztés, a szőlő- és gyümölcstermesztés és kertészet továbbfejlesztésével kapcsolatos legidőszerűbb kérdésekről. A szakelőadásokat széleskörű viták, üzemlátogatások és gazdag kulturális program egészítik ki. (MTI) WMWUWMVWWVWmwmmWVlifWVUVAAi%WAVWVAWWV\'.%%V.*JVWWJVlyVWWii\’AJVVWWSAW.'AS^WAönAWWi,lAVW,UVWJVJ'JWWVVVWA Az első üdülő vendég, Friedrich Perthes 1837-ben érkezett ide. Itt töltött hat esztendőt, és sok gazdag ismerősét hívta meg magához, ök is megtelepedtek a fenyvesek öyezte völgyben. Szállodákat és penziókat építettek, mert jó kereseti lehetőséget, fantáziát láttak az erdei falu idegen- forgalmának fellendítésében. A Német Demokratikus Köztársaság is lát fantáziát Friedrichrodában — de nem pénzforrásnak, hanem a testi és szellemi munka emberei pihenésének helyévé, az ország egyik legkedveltebb kiránduló városává avatta e helységet. Akinek a számok többet mondanak, mint a puszta szavak, az tegyen összehasonlítást: 1838-ban 800, 1937-ben 17 ezer, ma pedig 50 ezernyi vendég fordul meg évenként ebben a városkában. Az üdülök között elenyésző számú külföldi van — az NDK dolgozói töltik itt évi szabadságukat. Három üzem — köztük a magdeburgi mezőgazdasági gépgyár — egyszerre harminchat, ötven, illetve száz munkást küld saját üdülőjébe. Van, akinek orvos rendeli a magaslati levegőt (Friedrichroda 500 méterre van a tengerszint fölött). Masok meg magánosoknál bérelnek szobát egy-két hétre. És ezrekre megy azoknak a száma, akiket a szakszervezetek »Walter Ulbricht« üdülője — az NDK legnagyobb hasonló létesítménye — lát vendégül. Erich Kalweit, a textilmunkásból lett gondnok a házigazda örömével mutogatja az üdülőotthont, amely 1951— 54-ig épült. A szuterénben kapott helyet a konyha. Két műszakban 9—9 fő készíti itt 570 ember napi élelmét. (Az egyik szakácstanuló fiú be is mutatja magyar tudományát: egyetlen szavunkat ismeri, ezt: paprika.) Villany és gáz — ez a fűtőanyag. Szénnel csak a kazánházban tüzelnek: vizet forralnak a fürdőszobák és a mosoda számára. Az élelmezési nyersanyagot hűtőfülkékben tárolják, külön a húst, külön a zöldségféléket. A »Walter Llbricht« szakszervezeti iidüläs A földszintet klubok, az étterem és a társasjátékok szobái foglalják el. Igen, az olvasás, a zenélés (vagy zenehallgatód), a oiliárdozás, az asztaliteniszezés és a televíziózás egyike sem kényszerül társbérletbe. Az emeleten kényelmesen berendezett vendégszobák sorakoznak egyedül álló üdülök, házaspárok vagy háromtagú családok részére. Még egy adatot: 140 főnyi személyzet gondoskodik a beutaltak ellátásáról, és mindnyájan készülnek a közeli nagy eseményre: várják az ötvenezre- dik üdülőt. Biztosan nem hiába várják. Mert Friedrichroda vonzó hellyé vált a Német Demokratikus Köztársaságban. Az év minden szaka maradandó élményt ad az embernek itt, Thüringiában, Németország »zöld szívében«. Kellem.es az üdülés e városkában akkor is, ha virágokat bomlaszt a tavasz, vagy ha gazdag termést érlel a nyár, s a lombhullató ősz, a jeges-havas tél is csalogatja a turistákat, a síelőket. De most nyár van — lássuk hát, mivel telnek a meleg napok. A városka uszodájában naponta kétezer ember keresi a víz hűvösét. Mások inkább a napfürdőt választják. A Karl Marx-Stadt városból jött ifjúmunkások »toll-labdát« ütögetnek. A Gondelteich a vízszeretők kedves helye: kis csónakok szelik naphosszat a tavacska taraját. Táncol a fény a víztükrön, amelyet természetes keretként öveznek az örökzöld fenyők. Térjünk be a kul- túrparkba. Koncertet ad a szakszervezeti üdülők zenekara. Karl Roth karmesteri pálcája a hangszerekből elöhivo- gatja Bizet, Strauss és Lehár muzsikáját. A zu'ickaui mübú- torgyár asztalosa dobolja kezével a pokrócon — amin családostul heverész — az ismert melódia ütemét. Este meg a Bergtheater — a szabadtéri erdei színház — nézőtere népesedik be. A díszletek utá- nozhatalanul pompásak: a természet szálas, lombos fákat alkotott színfalként és háttérként. Bealkonyodgtt. Ismerőseink visszatértek a hegyekből. Hazafelé a kényelmesebb megoldást választották: Tabarcnál felszálltak az erdei villamosra. Aschenberg vagy az Adolfsblick csúcsáról messze röppent pillantásuk. A táj földrajzát a »'Walter Ulbricht« üdülő szaktanára ismertette. Tehát ő vezette a kirándulókat, s azért ment velük, hogy ne csak nézzenek, hanem lássanak is. De ne időzzünk sokáig — hadd várja az erfurti cipögyári munkáslány az uda magyar újságírót is — bevonni a táncba, a közös szórakozásba — ez náluk íratlan törvény. És amikor mindenki partnerére lelt — számunkra móká- zásnak tűnő népszokás veszi át a szót. A zenekar vezetője diktálja a soronkövetkezö mozzanatokat. — Kettős sorban felállni. Most az Inselsbergen járunk. Vihar dühöng, fű a hegyi szél. A férfiak adják át zakójukat a nőknek. —• így zarándokol a teremnyi nép. Aztán: — Esik az eső, felA fenyőkkel szegélyezett Gondelteich. varlóját, az itteni üdülő gyermekorvosát —, mi igyekezzünk vacsorára. Utó.na meg a. nagyterembe, ahol kezdődik a tánc. A kultúrtitkar kellemes szórakozást kíván mindnyájunknak. A keringőző, tangózó párok nem lökdösik egymást: az üdülőnek ebben a termében nem az üldógélés, hanem a tánc igényeihez szabták a berendezést. Az asztalok a falak mellett lapulnak, a tágas terem közepe végighosszat szabadon marad. De csak addig, míg rá nem zeniít a zenekar. Mert a német ugyancsak víg kedélyű nép, táncra perdül öreg, fiatal. S ha ötvenes asszonynak nem akad férfi táncpartnere, felkéri szomszéd kartársnőjét. Mindenkit — igen: kivétel nélkül mindenkit, áztak az erdei ösvények. Férfitársaim, mit szólna a feleség, ha sáros nadrággal mennek haza? Ugye, ennek nem lenne jó vége? Nos fogadjanak szót, tűrjék fel térdig a nadrágszárat ... Fél tizenkettőkor vége a dalnak, zenének, táncnak. Kalweit elvtárs magyarázóiad mondja nekem: — Záróra. Éjszaka van, aludni kell az üdülőknek. Nem elfáradni, hanem pihenni jöttek ide. — Igen: pihenni, üdülni, turisztikázni, vígan eltölteni a két hetet ott, ahol másfél évtizeddel ezelőtt esztergályos, bányász vagy fönónő talán csak álmában járhatott. Kutas József
