Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

<7)ivat és A nő őrök problémája, ha valahová készül: Mit vegyen fel? Valószínűnek tartom, hogy már Éva is fától fáig vándorolt, s úgy válogatott a faleveleik között, mert nagy gond ám az öltözködés. Hová, mit, s mihez mit illik felven­ni. Ez természetesen egyéni­ség dolga. Vannak nők, akik­nek -minden jól áll-«, s van­nak, akik hiába vesznek fel akármilyen drága dolgot, nem lehet rájuk fogni, hogy ele­gánsak, csinosak. Általános szabály az öltöz­ködésnél, hogy délelőtt, dél­után csinos legyen a nő, s ha színháziba, összejövetelre, hangversenyre megy, akkor feltétlen elegánsnak kell len­nie. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy elmúlt az az idő. amikor a f®r" fiák turistabakiancsban, koc­kás ingben, a nők nadrágban és pulóverben tévedtek be szórakozóhelyekre és színház­ba. Életszínvonalunk állandó emelkedése, a kulturális igé­nyek növekedése magával hozza a kifinomodott, ízléses öltözködés fontosságát. A szögekkel agyoncifrázőtt cowboy-nadrág, a fiúk nyaká­ba kötött nylon kendő, s a nők 8—10 centis üvtegsBrkú cipője, tigrisbőr ruhája meg­nevetteti a járókelőket. Kérde­zem: ha kinevetnek valamit, lehet az elegáns vagy csinos? A legkevésbé sem. Az viszont igaz, hogy feltűnni fel lehet az ilyenfajta öltözködéssel. Szerencsére ez nem általános öltözködési divat mert az sokkal szolidabb, nőiesebb és színvonalasabb. Bár az öltözködés nagyvo­nalaikban egyéni dolog, mégis van kialakult divat, megszo­kás, hogy mit mikor, és ho­gyan kell viselni? Hozzáértők véleménye szerint nagyon di­vatos ma az a nő. aki alakjá­nak megfelelő ruhát visel. Vé­kony nők általában lenvászon, szaténkarton, santung anyag­ból hólozott, alsószoknyás, nagy elálló gallérú ruhát vi­seljenek. A gallér előnye fő­leg az, hogy szépen keretbe foglalja a rövid hajú, vékony arcot. A ruhákat 10—11 cen­timéteres széles szalma- vagy színes öv fogja össze. Ez az öv már nem előnyös molett nő­nek. Úgyszintén nem szép az alsószoknya sem, bármennyi­re divatos is! A molett nők di­vatja az egyenes volnalú, an­golos szabású ruha. Nagy tért hódított a boleró kompié, s egy csapásra divat­ját múlta a kardigán. Kötött holmit általában csak nadrág­hoz, kerékpárra, fürdőhelyen hűvös délelőtt viseljünk. A kardigán helyett rövid szövet­kabátka a divat. Amellet, hogy. csinos, nagy előnye, hogy nem nyúlik. A nyári ruháikhoz szép di­vat a mindenfajta virág. Föl- tétlen emeli a ruha eleganciá­ját, főleg a délutáni és esti vi­seletben. Idősek divatjáról ma már nem beszélünk. Minden szín. minden fazon viselhető, csak a fiatalos túl­zásoktól óvakodjunk. Ahogy nevetséges lenne egy nagyma­ma lófarok frizurában, úgy nem illik például rá az alsó­szoknya sem. Nyár van. Sok nőnek okoz gondot a fürdőruha vásárlás, hisz kétrészes és egybeszabott egyaránt sok van az üzletek­ben. Külföldön is. hazánkban is az ízléses, elől szoknyaré­szes, egybeszabott fürdőruha vitte el a pálmát. Amellett, hogy mindenféle alakpn jól mutat, sokkal csinosabb, mint a fügefalevélnek is beillő, has­táncosra emlékeztető, úszásra alkalmatlan kétrészes fürdő­ruha. A magyar ipar ' dicséretére BIZALOM — Mindent megtettem a lá­nyomért, ami csak tőlem telt. Iskolába járattam, szakmára taníttattam, mindig megvolt a rendes cipője, csinos ruhája. Elképzeltem, hogy egy napon majd férjhez megy egy jóra- való fiúihoz, aki minden te­kintetben hozzávaló. Láttam a sok rossz házasságot, és azt hittem, azért van, mert a lá­nyok meggondolatlanul vá­lasztják meg párjukat. »Majd én jól megnézem azt a fiút, aki közeledni fog a lányom­hoz« — tettem fel magamban, amíg kicsi volt, s amikor erre gondoltam, már nem is saj­náltam saját életem sok ke­serves tapasztalatát. De nem így lett —■ Az én szép nagy lányom, alá okos is, komoly is, aki eddig bizalmas volt hozzám, egyszerre megváltozott. Úgy kezdődött az egész, hogy egy­szer megállt egy motor a ház előtt. A lányom kinézett az ablakon, vidáman integetett valakinek és már szaladt _ i®- Láttam, hogy felül a fiú mögé, és már robogott a motor, már el is tűnt a szemem elöl. — Azóta tele vagyok aggo­dalommal. Minél jobban fag­gatom a lányomat, annál in­kább hallgat. Megy a maga útján nélkülem, egyedül... — írja egy aggódó anya. Rém­képeket lát. Úgy érzi, veszté­be rohan a lánya, mert nem tudja többé szemmel követni az útját, úgy érzi, hogy egész küzdelme hiábavaló volt. Pedig nem volt hiábavaló. Nem veszett kárba a gondos nevelés, hiszen mindazt, amit a leánya tőle hallott, látott, láthatatlan fegyverként viszi magával, hogy minden fcörül- mény-k k«-*1' r*»*.« ijú­ni a h''"át. Nm v-V ■ el a lányát, csupán az történt, hogy elkezdődött a külön éle­te. Amikor kétségbeesik a vál­tozáson, nem gondol arra, hogy leánya évek óta maga keresi kenyerét. A műhely­ben nemcsak a géipek kezelé­sét tanulta meg, hanem meg­ismerte az embereket is, még­pedig a legjobb módon: sze­mélyes tapasztalatán keresz­tül. Nem ábrándok után fut, hanem a valóságot látja. Tud­ja saját értékét, le tudja mér­ni a másokét, és tudja azt is, mit várhat az élettől. Nem a gyengébb nem kiszolgáltatott­ságának tudatában áll szem­ben a férfival, hanem öntu­datosan és magabiztosan, mint ember az emberrel. Az anyja ebben a korban még gyanútlan, gyermeteg lény volt. ö józan és edzett, nem téved könnyen hamis utakra, meg tudja védeni önmagát. Ez részben annak az okos és áldozatos nevelésnek követ­kezménye aPüt ön is adott gyermekének. Iskoláztatta, szakmát adott a kezébe, hogy egész emberként állhassa meg a helyét az éLetben. Büszke arra, hogy ezt el is érte. Be­csüli az értékes, komoly em­bert a lányában, büszke arra, hogy kiváló munkása az üzemnek, és mégis azt szeret­né, hogy mint nő, ma is gyá­moltalan, támaszra szoruló le­gyen. Helyesen nevelte a lá­nyát, olyan lett, amilyenné formálni akarta. Ne féltse hát, bízzék, mert megérdemli, nem­csak azért, mert a bizalom kötelez, hanem azért, mert így biztos, hogyha lesz problémá­ja, kétsége, ha mégis segítség­re szorul — ő is változatlan bizalommal fordul majd az ‘-'■»-anyjához. F.nnái okosabban úgysem tehetne. legyen mondva, ma már a leg­különfélébb színekben, min­tákban és anyagokban válo­gathat a dolgozó nő. Az öltöz­ködésben komoly segítséget nyújtanak mértékutáni kisipa­ri szövetkezeteink, mert már nemcsak elvállalják a ruhá­kat. hanem a megrendelő alakját, arcát, hajszínét fi­gyelembe véve komoly taná­csot js adnak, hiszen számuk­ra nem közömbös, milyen ru­ha kerül ki a szalonból. A hordó, a zsák fazon nem hódított Magyarországon. Di­vattervezőinknek is köszönhe­tő, hogy nem egy külföldi tu­rista kiált fel »városnézés« közben: »Mennyi csinos nő van Magyarországon!« A magyar konyha történetéből A paprika pályafutása A paprikát a régi magyar konyhában nem ismerték. Hi­teles adataink c6ak a XV. század végétől vannak róla, ami­kor a paprika Spanyolországiban bukkant fel. A XVI. század­ban már Európa egyéb országaiban is elterjedt. Egy 1586-ban megjelent füvészkönyv megjegyzi, hogy a paprikát Spanyol- országban bors helyett használják. Tóth Béla Magyar ritkaságok című művében, mely kü­lön fejezetet szentel a paprikának — azt állítja: hogy hazai irodalmunkban legelőször Szenzi Molnár Albert szótárának 1604-i kiadásában fordul elő a török bors »piper indicium* néven! Az 1775-ben megjelent Uj füves és virágos magyar kert c. műben szerepel először paprika mai nevén. Auguszt EUovlch Berlinben 1831-ben kiadott művében a Die Ungarn wie sie sind, magyarországi útjáról beszámolva már ír a paprikáról: »A spanyol borsot Magyarországon paprikának nevezik, és a magyaroknak legkedvesebb fűszere. Hihetetlen, mennyi mennyiséget tesznek ételeikbe, amilyen a gulyáshús (apróra vágott marhahús paprikás lével). Az erre nem szokott ínyre ez a gúlyáshús úgy hat, mint az izzó parázs, vagy még rosz- szabbul!« Alföldi Flatt Károly, kiváló növényhístórikusunk megállapítja, hoigy a paprika a török hódoltság Idején került hozzánk, valamint, hogy miint paraszti fűszert lenézték, ezért soha le nem írták. Lassan, lopakodva terjedt el és került vé­gül az urak konyhájára is. Tehát a paprikát az eddigi ku­tatások szerint Kolumbus hozta Európába, így honosodott meg Spanyolországban. Később a törökök nyugati irányú tér­hódításai idején magukkal hozták, és tovább plántálták, tö­rök basák kapóitatták, neveltették a meghódított magyar [ földen. Bizonnyal ízlett nyers állapotában, és ételbe főzve is a csípős ízű ételeket különben is kedvelő magyaroknak. A paprika térhódításával a régi fűszerek használata hát­térbe szorult, majd igen sokat közülük egyáltalán nem hasz­náltak a magyar konyhán (sáfrány, gyömbér, bazsalikom). — *LI "L"*""ll|HS[|wy"^ggpjjM : : m: i \I ' í n.-s 'W’m Ifjú férj részére Uázikabát- és kou- tös-modell. Mindkét modell készül­het szövetből, hordbársonyből, vastagabb, egyszínű flanellbúl, nyárra selyemből, vagy lenvászon­ból. A háztartási munka és az ápoltság Valljuk be őszintén: a ház­tartási munka nem használ a szépségnek. A tűzhely melege, az ételekből kiáradó különbö­ző gőzök, a takarításnál fel­szálló por, piszok, bizony árt a bőr üdesógének, finomságá­nak. De azért az ügyes házi­asszony — amellett, hogy nem hanyagolja el háztartását — nem nyugszik bele. hogy kül­sején ezek a munkák mara­dandó nyomot hagyjanak. És nagyon is igaza van. Mindazok a szépséghibák, amelyeket a háztartási munkák okoznak, könnyen eltüntethetők. Kö­vetkezetes és ésszerű testápo­lással — melyre egyébként minden nőnek szüksége van —, ellensúlyozni lehet mind­azokat az ártalmakat, amelye­ket a por, gőt stb. okoznak. A takarításnál sok esetben a megelőzés, illetve az ártal­mak elkerülése a fontos, és aránylag könnyen lehetséges. Minden háziasszony tudja, hogy száraz munkákat régi kesztyűben lehet végezni, de ennek a kesztyűnek okvetlen épnek kell lenni, mert ha él van szakadva, nemcsak, hogy nem használ, hanem árt is. A rongyos kesztyűbe ugyanis be­megy a piszok, s a kesztyű belsejét annyira bep.iszkolja, hogy az sokkal jobban árt a bőrnek, mint a kesztyű nélkül végzett munka. Ha a kesztyű ép, alatta a kezet be is lehet kenni valami jól felszívó­dó krémmel. >. Kitűnő kézápolószer ilyen célra a glicerin, melyet egyen­lő mennyiségű kölnivízzel ösz­szekeverűmk, s pár csepp cit­romlevet öntünk hozzá. Nagy­szerű, olcsó háziszer ez. Na­gyabb mennyiséget nem aján­latos belőle csinálni, mert a citromlé megrohad. De azt meg lehet tenni, hogy a glice­rint és kölnivizet összevegyít­ve készenlétben tartjuk, s a citromlevet a tenyerünkbe öntve dörzsöljük be a kezet. Citromot állandóan tartsunk odahaza, mert főzés közben is tisztíthatjuk citromlével a ke­zünket. Ha a kicsavart fél cit­romba sót teszünk, s alaposan megforgatjuk benne uj-jadnk végét, körmeinkről is eltűnik mindenfajta háztartási mun­kának a nyoma. A hajiunkat is óvni kel) a portól. Jó sűrű szövésű, dup­lán hajtott batisztkendőt kös­sünk a fejünkre. Takarítás végeztével pedig azonnal mos­suk le testünket bőséges me­leg vízzel. Legajánlatosabb a fürdő, de ennek híján a le­mosás is jó szolgálatot tesz. A kezeket nemcsak az a pi­szok támadja, amely a háztar­tási munkák végzése közben kikerülhetetlen, hanem az is nagyon árt a bőrnek, hogy a gyakori mosás alkalmával nem szárítjuk le kellően a kéz bő­rét. Erre nagyon kell ügyelni. A konyhában puh>i vastag tö­rülközőt tartsunk, amely a nedvességet jól magába szív­ja, s szokjak meg az alapos törülközést. Az szinte magától értetődik, hogy takarítás, főzés közben az ablakot nyitva kell tarta­ni. Háziruhánk mindig olyan legyen, hogy semmiféle moz­gásban ne gátoljon bennün­ket. Minden háziasszony tud­ja, hogy munkaruhát csakis mosóanyagból szabad készíte­ni, de azért magycyi sokan el­követik azt a hibát, hogy ki­selejtezett utcai ruhákat avat­nak fel háziruhává. , Az ilyen ruha nemcsak piszkos, de rossz szagú is. s miihden jó­ízlésű ember esztétikai érzé­sét bántja. Új műanyag: a DANULON A belkereslcedel.em ú) ipar­cikkeket hoz forgalomba, A nyergesújfalui Magyar Vísco- sa-gyár megkezdte a danulon elnevezésű, szintétlkus textil­anyag nagyüzemi gyártását, A vizsgálat szerint az új anyag minősége vetekszik a külföldi árukéval és sokféle ruházati cikk készítésére alkalmas. A többi között bemutatták a ke­reskedelemnek a danulonnal tömött paplanokat. " . ' . %' - > : Piro« csikós háziszdttesböl készült modern vonalú lnguruha, öve aü­rített csíkozással készül, sürített cslkozású anyaggal vonjuk be a gombokat Is. wwwwwvwwww EGY JÓT AN ÁCS Valamennyi zöldfőzelékhez — zöldbab, cukorborsó, tök, sárgarépa, karalábé Stlb. — ad­junk főzés közben kevés cuk­rot. Ez elveszi a zöldségnek »vad« ízét, és kellemes aro­mát ad az ételnek. Az ideges gyermek Semmi sem teszi olyan bol­dogtalanná a szülőt, mint az a tudat, hogy gyermeke ide­ges és idegességében bizonyos mozdulatokat állandóan ismé­tSSSSfSfTStSTTfTTTifTTTSTStStTfSStfSfTSTSTfTftSTSfSSTfSfSSTtfTTTTSTSSSTfTTSTTfTSfSTSTTfTSTSSSS Öf jóbetráí (Német népmese) ÉK egy faluban 9t derék, együgyű fickó. Mind az ötöt Péter­nek hívták. Az egyi­ket vízért küldték, s mialatt hozta a vizet, kicsurgatta mind egy cseppig. A másikkal tüzet gyújtattak, de csak füstölt a fa, nem tudott meggyulladni. A harmadiknak egy szöget kellett a falba vernie. A szegény le­gény minden ujját felsebezte, s végül ujjába verte a szeget. A negyedik Pétert a vásárba küldték faze­kat eladni. A jámbor fiú, hogy gyorsabban odaérjen, nekiiramo­dott a hegyi ösvény­nek. Lova megbotlott a meredek úton, s a sokféle fazékból mind cserép lett. Az ötödik Pétert a gyümölcsösbe küld­ték meggyet szedni. Az »okos« fickó ki­vágd az egész fát, s örül', ’■ gy most már I majn keli Létráról szedni a gyümöl­csöt ..: Csodálkoztak mind az öten, hogy dicséret helyett csak szidás a bérük, összeültek, ta­nakodtak, s elhatá­rozták, hogy otthagy­ják a falut, s neki­vágnák a nagyvilág­nak. Elindultak hát, ví­gan dalolva, összefo- gózva. Amint mentek, mendegéltek, egyik­nek eszébe ötlött, va­jam. nem veszsett-e el valaki az úton, meg­vannak-e mind az öten? Megálltak hát, s az egyik összeszámolta a többieket: egy, kettő, három, négy. De hol az ötödik? Megijedtek bizony, a vidám legénykék. Most a másik Péter vette sorba a többie­ket. De ő is csak né­gyet tudott összeszá­molni az ötödik hi­ányzott. — Ide fütyülje­tek! — mondta a harmadik Péter. — Kigondoltam valami bölcset! Számolok há­romig, s utána min­denki elkiáltja. a ne­vét. Ahány kiáltást hallunk, annyi Péter van együtt! Nos, egy- kettő, három. Erre mind az öt le­gényke harsányan el­rikkantotta a nevét, de olyan egyszerre, hogy csak egy kiál­tásnak hangzott az egész. Most ijedtek csak meg igazán! Azt hitték, hogy mind el­vesztek, csak egy Péter maradt helyet­tük. Leültek hát az árokszélre, egymás vállára borulva bús lukadtak. Arra jött egy lovgsember, meg­kérdezte, hogy miért lógatják az orrukat. Azok meg elmondták nagy bánatukat. — Mád én segítek a bajotokon! — vi­gasztalta őket az ide­gen. Csakhogy ahhoz négykézlábra kell ereszkednetek! — Azon ne múljék! — rikkantottak fel a legénykék, s máris négykézlábra álltak. — Hát akkor most dugjátok az orrotokat az agyagba — paran­csolta meg az idegen — aztán keljetek fel, s nézzétek meg, hogy hány juk maradt az agyagban. Az öt merész le­gényke bedugta orrát az agyagba, aztán fel­kelt, s megszámolta az ottmaradt lyuka­kat! Micsoda szeren­cse! Éppen öt lyuk maradt az agyagban. örvendezett hát az öt víg cimbora, illen- j dóén megköszönték a, bölcs tanácsot, aztán továbbmentek vidá­man, dalolva-, össze- fogódzva a széles or­szágúton. Talán még most is vándorolnak! Nem találkoztatok ve­lük7 ' tel — például: állandóan pis­log, rángatózik, fintorokat vág stb. Bármit tesznek a szü­lők, a gyermek nem tud ró­luk leszokni, mert szinte szük­ségét érzi ezeknek az ismét­lődő mozdulatoknak. A rángatózás, pislogás stb. nem jár különösebb következ­ménnyel, csak a pubertás előt­ti időszakiban. Orvosi szemszögből ez nem tekinthető betegségnek, mert csupán a gyermek idegességé­nek megnyilvánulása, gyógy­kezelése azonban igen nagy erőfeszítést igényel és ritkán jár eredménnyel. Az orvossá­gok jó része nem hat, néme­lyek még ártalmasak is. A gyenge idegzetű gyermekek­nél megfelelő mennyiségben a hróm és a valerian a legajácn- latoeabb. Sokkal jobb, ha a szülő kü­lönleges nevelési módszerrel igyekszik hatni, természetesen az orvosi tanácsot igénybe vé­ve. Tomagyakorlatoikkal, já­tékkal, ritmikus gyakorlatok­kal szintién jó eredményt le­het elérni. A súlyosabb eseteknél pszi­choterápiát kell alkalmazni, csakhogy ez sokáig tart, és nem jár mindig sikerrel. Az ilyen gyermeknek a rendszeres életmód, feltétlen nyugalom é.s pihenés a legjobb gyógyszer. Ne engedjük sűrűm moziba, ne vegyen részt min­den televíziós adáson és álta­lában kerülje az izgalmas dol­gokat. Elsősorban az legyen szemünk előtt, hogy a gyw* meg legalább 10 órát töltsön ágyban. Ez rendezett családi körülmények között rmm is ütközik nehézségbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom