Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-17 / 166. szám
<7)ivat és A nő őrök problémája, ha valahová készül: Mit vegyen fel? Valószínűnek tartom, hogy már Éva is fától fáig vándorolt, s úgy válogatott a faleveleik között, mert nagy gond ám az öltözködés. Hová, mit, s mihez mit illik felvenni. Ez természetesen egyéniség dolga. Vannak nők, akiknek -minden jól áll-«, s vannak, akik hiába vesznek fel akármilyen drága dolgot, nem lehet rájuk fogni, hogy elegánsak, csinosak. Általános szabály az öltözködésnél, hogy délelőtt, délután csinos legyen a nő, s ha színháziba, összejövetelre, hangversenyre megy, akkor feltétlen elegánsnak kell lennie. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy elmúlt az az idő. amikor a f®r" fiák turistabakiancsban, kockás ingben, a nők nadrágban és pulóverben tévedtek be szórakozóhelyekre és színházba. Életszínvonalunk állandó emelkedése, a kulturális igények növekedése magával hozza a kifinomodott, ízléses öltözködés fontosságát. A szögekkel agyoncifrázőtt cowboy-nadrág, a fiúk nyakába kötött nylon kendő, s a nők 8—10 centis üvtegsBrkú cipője, tigrisbőr ruhája megnevetteti a járókelőket. Kérdezem: ha kinevetnek valamit, lehet az elegáns vagy csinos? A legkevésbé sem. Az viszont igaz, hogy feltűnni fel lehet az ilyenfajta öltözködéssel. Szerencsére ez nem általános öltözködési divat mert az sokkal szolidabb, nőiesebb és színvonalasabb. Bár az öltözködés nagyvonalaikban egyéni dolog, mégis van kialakult divat, megszokás, hogy mit mikor, és hogyan kell viselni? Hozzáértők véleménye szerint nagyon divatos ma az a nő. aki alakjának megfelelő ruhát visel. Vékony nők általában lenvászon, szaténkarton, santung anyagból hólozott, alsószoknyás, nagy elálló gallérú ruhát viseljenek. A gallér előnye főleg az, hogy szépen keretbe foglalja a rövid hajú, vékony arcot. A ruhákat 10—11 centiméteres széles szalma- vagy színes öv fogja össze. Ez az öv már nem előnyös molett nőnek. Úgyszintén nem szép az alsószoknya sem, bármennyire divatos is! A molett nők divatja az egyenes volnalú, angolos szabású ruha. Nagy tért hódított a boleró kompié, s egy csapásra divatját múlta a kardigán. Kötött holmit általában csak nadrághoz, kerékpárra, fürdőhelyen hűvös délelőtt viseljünk. A kardigán helyett rövid szövetkabátka a divat. Amellet, hogy. csinos, nagy előnye, hogy nem nyúlik. A nyári ruháikhoz szép divat a mindenfajta virág. Föl- tétlen emeli a ruha eleganciáját, főleg a délutáni és esti viseletben. Idősek divatjáról ma már nem beszélünk. Minden szín. minden fazon viselhető, csak a fiatalos túlzásoktól óvakodjunk. Ahogy nevetséges lenne egy nagymama lófarok frizurában, úgy nem illik például rá az alsószoknya sem. Nyár van. Sok nőnek okoz gondot a fürdőruha vásárlás, hisz kétrészes és egybeszabott egyaránt sok van az üzletekben. Külföldön is. hazánkban is az ízléses, elől szoknyarészes, egybeszabott fürdőruha vitte el a pálmát. Amellett, hogy mindenféle alakpn jól mutat, sokkal csinosabb, mint a fügefalevélnek is beillő, hastáncosra emlékeztető, úszásra alkalmatlan kétrészes fürdőruha. A magyar ipar ' dicséretére BIZALOM — Mindent megtettem a lányomért, ami csak tőlem telt. Iskolába járattam, szakmára taníttattam, mindig megvolt a rendes cipője, csinos ruhája. Elképzeltem, hogy egy napon majd férjhez megy egy jóra- való fiúihoz, aki minden tekintetben hozzávaló. Láttam a sok rossz házasságot, és azt hittem, azért van, mert a lányok meggondolatlanul választják meg párjukat. »Majd én jól megnézem azt a fiút, aki közeledni fog a lányomhoz« — tettem fel magamban, amíg kicsi volt, s amikor erre gondoltam, már nem is sajnáltam saját életem sok keserves tapasztalatát. De nem így lett —■ Az én szép nagy lányom, alá okos is, komoly is, aki eddig bizalmas volt hozzám, egyszerre megváltozott. Úgy kezdődött az egész, hogy egyszer megállt egy motor a ház előtt. A lányom kinézett az ablakon, vidáman integetett valakinek és már szaladt _ i®- Láttam, hogy felül a fiú mögé, és már robogott a motor, már el is tűnt a szemem elöl. — Azóta tele vagyok aggodalommal. Minél jobban faggatom a lányomat, annál inkább hallgat. Megy a maga útján nélkülem, egyedül... — írja egy aggódó anya. Rémképeket lát. Úgy érzi, vesztébe rohan a lánya, mert nem tudja többé szemmel követni az útját, úgy érzi, hogy egész küzdelme hiábavaló volt. Pedig nem volt hiábavaló. Nem veszett kárba a gondos nevelés, hiszen mindazt, amit a leánya tőle hallott, látott, láthatatlan fegyverként viszi magával, hogy minden fcörül- mény-k k«-*1' r*»*.« ijúni a h''"át. Nm v-V ■ el a lányát, csupán az történt, hogy elkezdődött a külön élete. Amikor kétségbeesik a változáson, nem gondol arra, hogy leánya évek óta maga keresi kenyerét. A műhelyben nemcsak a géipek kezelését tanulta meg, hanem megismerte az embereket is, mégpedig a legjobb módon: személyes tapasztalatán keresztül. Nem ábrándok után fut, hanem a valóságot látja. Tudja saját értékét, le tudja mérni a másokét, és tudja azt is, mit várhat az élettől. Nem a gyengébb nem kiszolgáltatottságának tudatában áll szemben a férfival, hanem öntudatosan és magabiztosan, mint ember az emberrel. Az anyja ebben a korban még gyanútlan, gyermeteg lény volt. ö józan és edzett, nem téved könnyen hamis utakra, meg tudja védeni önmagát. Ez részben annak az okos és áldozatos nevelésnek következménye aPüt ön is adott gyermekének. Iskoláztatta, szakmát adott a kezébe, hogy egész emberként állhassa meg a helyét az éLetben. Büszke arra, hogy ezt el is érte. Becsüli az értékes, komoly embert a lányában, büszke arra, hogy kiváló munkása az üzemnek, és mégis azt szeretné, hogy mint nő, ma is gyámoltalan, támaszra szoruló legyen. Helyesen nevelte a lányát, olyan lett, amilyenné formálni akarta. Ne féltse hát, bízzék, mert megérdemli, nemcsak azért, mert a bizalom kötelez, hanem azért, mert így biztos, hogyha lesz problémája, kétsége, ha mégis segítségre szorul — ő is változatlan bizalommal fordul majd az ‘-'■»-anyjához. F.nnái okosabban úgysem tehetne. legyen mondva, ma már a legkülönfélébb színekben, mintákban és anyagokban válogathat a dolgozó nő. Az öltözködésben komoly segítséget nyújtanak mértékutáni kisipari szövetkezeteink, mert már nemcsak elvállalják a ruhákat. hanem a megrendelő alakját, arcát, hajszínét figyelembe véve komoly tanácsot js adnak, hiszen számukra nem közömbös, milyen ruha kerül ki a szalonból. A hordó, a zsák fazon nem hódított Magyarországon. Divattervezőinknek is köszönhető, hogy nem egy külföldi turista kiált fel »városnézés« közben: »Mennyi csinos nő van Magyarországon!« A magyar konyha történetéből A paprika pályafutása A paprikát a régi magyar konyhában nem ismerték. Hiteles adataink c6ak a XV. század végétől vannak róla, amikor a paprika Spanyolországiban bukkant fel. A XVI. században már Európa egyéb országaiban is elterjedt. Egy 1586-ban megjelent füvészkönyv megjegyzi, hogy a paprikát Spanyol- országban bors helyett használják. Tóth Béla Magyar ritkaságok című művében, mely külön fejezetet szentel a paprikának — azt állítja: hogy hazai irodalmunkban legelőször Szenzi Molnár Albert szótárának 1604-i kiadásában fordul elő a török bors »piper indicium* néven! Az 1775-ben megjelent Uj füves és virágos magyar kert c. műben szerepel először paprika mai nevén. Auguszt EUovlch Berlinben 1831-ben kiadott művében a Die Ungarn wie sie sind, magyarországi útjáról beszámolva már ír a paprikáról: »A spanyol borsot Magyarországon paprikának nevezik, és a magyaroknak legkedvesebb fűszere. Hihetetlen, mennyi mennyiséget tesznek ételeikbe, amilyen a gulyáshús (apróra vágott marhahús paprikás lével). Az erre nem szokott ínyre ez a gúlyáshús úgy hat, mint az izzó parázs, vagy még rosz- szabbul!« Alföldi Flatt Károly, kiváló növényhístórikusunk megállapítja, hoigy a paprika a török hódoltság Idején került hozzánk, valamint, hogy miint paraszti fűszert lenézték, ezért soha le nem írták. Lassan, lopakodva terjedt el és került végül az urak konyhájára is. Tehát a paprikát az eddigi kutatások szerint Kolumbus hozta Európába, így honosodott meg Spanyolországban. Később a törökök nyugati irányú térhódításai idején magukkal hozták, és tovább plántálták, török basák kapóitatták, neveltették a meghódított magyar [ földen. Bizonnyal ízlett nyers állapotában, és ételbe főzve is a csípős ízű ételeket különben is kedvelő magyaroknak. A paprika térhódításával a régi fűszerek használata háttérbe szorult, majd igen sokat közülük egyáltalán nem használtak a magyar konyhán (sáfrány, gyömbér, bazsalikom). — *LI "L"*""ll|HS[|wy"^ggpjjM : : m: i \I ' í n.-s 'W’m Ifjú férj részére Uázikabát- és kou- tös-modell. Mindkét modell készülhet szövetből, hordbársonyből, vastagabb, egyszínű flanellbúl, nyárra selyemből, vagy lenvászonból. A háztartási munka és az ápoltság Valljuk be őszintén: a háztartási munka nem használ a szépségnek. A tűzhely melege, az ételekből kiáradó különböző gőzök, a takarításnál felszálló por, piszok, bizony árt a bőr üdesógének, finomságának. De azért az ügyes háziasszony — amellett, hogy nem hanyagolja el háztartását — nem nyugszik bele. hogy külsején ezek a munkák maradandó nyomot hagyjanak. És nagyon is igaza van. Mindazok a szépséghibák, amelyeket a háztartási munkák okoznak, könnyen eltüntethetők. Következetes és ésszerű testápolással — melyre egyébként minden nőnek szüksége van —, ellensúlyozni lehet mindazokat az ártalmakat, amelyeket a por, gőt stb. okoznak. A takarításnál sok esetben a megelőzés, illetve az ártalmak elkerülése a fontos, és aránylag könnyen lehetséges. Minden háziasszony tudja, hogy száraz munkákat régi kesztyűben lehet végezni, de ennek a kesztyűnek okvetlen épnek kell lenni, mert ha él van szakadva, nemcsak, hogy nem használ, hanem árt is. A rongyos kesztyűbe ugyanis bemegy a piszok, s a kesztyű belsejét annyira bep.iszkolja, hogy az sokkal jobban árt a bőrnek, mint a kesztyű nélkül végzett munka. Ha a kesztyű ép, alatta a kezet be is lehet kenni valami jól felszívódó krémmel. >. Kitűnő kézápolószer ilyen célra a glicerin, melyet egyenlő mennyiségű kölnivízzel öszszekeverűmk, s pár csepp citromlevet öntünk hozzá. Nagyszerű, olcsó háziszer ez. Nagyabb mennyiséget nem ajánlatos belőle csinálni, mert a citromlé megrohad. De azt meg lehet tenni, hogy a glicerint és kölnivizet összevegyítve készenlétben tartjuk, s a citromlevet a tenyerünkbe öntve dörzsöljük be a kezet. Citromot állandóan tartsunk odahaza, mert főzés közben is tisztíthatjuk citromlével a kezünket. Ha a kicsavart fél citromba sót teszünk, s alaposan megforgatjuk benne uj-jadnk végét, körmeinkről is eltűnik mindenfajta háztartási munkának a nyoma. A hajiunkat is óvni kel) a portól. Jó sűrű szövésű, duplán hajtott batisztkendőt kössünk a fejünkre. Takarítás végeztével pedig azonnal mossuk le testünket bőséges meleg vízzel. Legajánlatosabb a fürdő, de ennek híján a lemosás is jó szolgálatot tesz. A kezeket nemcsak az a piszok támadja, amely a háztartási munkák végzése közben kikerülhetetlen, hanem az is nagyon árt a bőrnek, hogy a gyakori mosás alkalmával nem szárítjuk le kellően a kéz bőrét. Erre nagyon kell ügyelni. A konyhában puh>i vastag törülközőt tartsunk, amely a nedvességet jól magába szívja, s szokjak meg az alapos törülközést. Az szinte magától értetődik, hogy takarítás, főzés közben az ablakot nyitva kell tartani. Háziruhánk mindig olyan legyen, hogy semmiféle mozgásban ne gátoljon bennünket. Minden háziasszony tudja, hogy munkaruhát csakis mosóanyagból szabad készíteni, de azért magycyi sokan elkövetik azt a hibát, hogy kiselejtezett utcai ruhákat avatnak fel háziruhává. , Az ilyen ruha nemcsak piszkos, de rossz szagú is. s miihden jóízlésű ember esztétikai érzését bántja. Új műanyag: a DANULON A belkereslcedel.em ú) iparcikkeket hoz forgalomba, A nyergesújfalui Magyar Vísco- sa-gyár megkezdte a danulon elnevezésű, szintétlkus textilanyag nagyüzemi gyártását, A vizsgálat szerint az új anyag minősége vetekszik a külföldi árukéval és sokféle ruházati cikk készítésére alkalmas. A többi között bemutatták a kereskedelemnek a danulonnal tömött paplanokat. " . ' . %' - > : Piro« csikós háziszdttesböl készült modern vonalú lnguruha, öve aürített csíkozással készül, sürített cslkozású anyaggal vonjuk be a gombokat Is. wwwwwvwwww EGY JÓT AN ÁCS Valamennyi zöldfőzelékhez — zöldbab, cukorborsó, tök, sárgarépa, karalábé Stlb. — adjunk főzés közben kevés cukrot. Ez elveszi a zöldségnek »vad« ízét, és kellemes aromát ad az ételnek. Az ideges gyermek Semmi sem teszi olyan boldogtalanná a szülőt, mint az a tudat, hogy gyermeke ideges és idegességében bizonyos mozdulatokat állandóan ismétSSSSfSfTStSTTfTTTifTTTSTStStTfSStfSfTSTSTfTftSTSfSSTfSfSSTtfTTTTSTSSSTfTTSTTfTSfSTSTTfTSTSSSS Öf jóbetráí (Német népmese) ÉK egy faluban 9t derék, együgyű fickó. Mind az ötöt Péternek hívták. Az egyiket vízért küldték, s mialatt hozta a vizet, kicsurgatta mind egy cseppig. A másikkal tüzet gyújtattak, de csak füstölt a fa, nem tudott meggyulladni. A harmadiknak egy szöget kellett a falba vernie. A szegény legény minden ujját felsebezte, s végül ujjába verte a szeget. A negyedik Pétert a vásárba küldték fazekat eladni. A jámbor fiú, hogy gyorsabban odaérjen, nekiiramodott a hegyi ösvénynek. Lova megbotlott a meredek úton, s a sokféle fazékból mind cserép lett. Az ötödik Pétert a gyümölcsösbe küldték meggyet szedni. Az »okos« fickó kivágd az egész fát, s örül', ’■ gy most már I majn keli Létráról szedni a gyümölcsöt ..: Csodálkoztak mind az öten, hogy dicséret helyett csak szidás a bérük, összeültek, tanakodtak, s elhatározták, hogy otthagyják a falut, s nekivágnák a nagyvilágnak. Elindultak hát, vígan dalolva, összefo- gózva. Amint mentek, mendegéltek, egyiknek eszébe ötlött, vajam. nem veszsett-e el valaki az úton, megvannak-e mind az öten? Megálltak hát, s az egyik összeszámolta a többieket: egy, kettő, három, négy. De hol az ötödik? Megijedtek bizony, a vidám legénykék. Most a másik Péter vette sorba a többieket. De ő is csak négyet tudott összeszámolni az ötödik hiányzott. — Ide fütyüljetek! — mondta a harmadik Péter. — Kigondoltam valami bölcset! Számolok háromig, s utána mindenki elkiáltja. a nevét. Ahány kiáltást hallunk, annyi Péter van együtt! Nos, egy- kettő, három. Erre mind az öt legényke harsányan elrikkantotta a nevét, de olyan egyszerre, hogy csak egy kiáltásnak hangzott az egész. Most ijedtek csak meg igazán! Azt hitték, hogy mind elvesztek, csak egy Péter maradt helyettük. Leültek hát az árokszélre, egymás vállára borulva bús lukadtak. Arra jött egy lovgsember, megkérdezte, hogy miért lógatják az orrukat. Azok meg elmondták nagy bánatukat. — Mád én segítek a bajotokon! — vigasztalta őket az idegen. Csakhogy ahhoz négykézlábra kell ereszkednetek! — Azon ne múljék! — rikkantottak fel a legénykék, s máris négykézlábra álltak. — Hát akkor most dugjátok az orrotokat az agyagba — parancsolta meg az idegen — aztán keljetek fel, s nézzétek meg, hogy hány juk maradt az agyagban. Az öt merész legényke bedugta orrát az agyagba, aztán felkelt, s megszámolta az ottmaradt lyukakat! Micsoda szerencse! Éppen öt lyuk maradt az agyagban. örvendezett hát az öt víg cimbora, illen- j dóén megköszönték a, bölcs tanácsot, aztán továbbmentek vidáman, dalolva-, össze- fogódzva a széles országúton. Talán még most is vándorolnak! Nem találkoztatok velük7 ' tel — például: állandóan pislog, rángatózik, fintorokat vág stb. Bármit tesznek a szülők, a gyermek nem tud róluk leszokni, mert szinte szükségét érzi ezeknek az ismétlődő mozdulatoknak. A rángatózás, pislogás stb. nem jár különösebb következménnyel, csak a pubertás előtti időszakiban. Orvosi szemszögből ez nem tekinthető betegségnek, mert csupán a gyermek idegességének megnyilvánulása, gyógykezelése azonban igen nagy erőfeszítést igényel és ritkán jár eredménnyel. Az orvosságok jó része nem hat, némelyek még ártalmasak is. A gyenge idegzetű gyermekeknél megfelelő mennyiségben a hróm és a valerian a legajácn- latoeabb. Sokkal jobb, ha a szülő különleges nevelési módszerrel igyekszik hatni, természetesen az orvosi tanácsot igénybe véve. Tomagyakorlatoikkal, játékkal, ritmikus gyakorlatokkal szintién jó eredményt lehet elérni. A súlyosabb eseteknél pszichoterápiát kell alkalmazni, csakhogy ez sokáig tart, és nem jár mindig sikerrel. Az ilyen gyermeknek a rendszeres életmód, feltétlen nyugalom é.s pihenés a legjobb gyógyszer. Ne engedjük sűrűm moziba, ne vegyen részt minden televíziós adáson és általában kerülje az izgalmas dolgokat. Elsősorban az legyen szemünk előtt, hogy a gyw* meg legalább 10 órát töltsön ágyban. Ez rendezett családi körülmények között rmm is ütközik nehézségbe