Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

Szerda, 1959. JtfHus tS. 6 SOMOGYI NÉPLAP 3 (J)wz£eL a. Szél LP J\J icsoda borzasztó meleg van — mondják az emberek, s mindenki árnyékra igyekszik enyhülést várva. Mégis, ha ezideig megkérdezte valaki tőlem, hogy mit lehet jobban elviselni: a meleget, vagy a hideget, kevés gondolko­dás után azt feleltem: a meleget. Most már tudom, hogy nem alkottam alapos, pontos véleményt. Nem az utcán, hőségtől “szenvedők« panaszai változtatták meg véleményemet. Nem. láttam az aratót, aki verejtékével öntözte meg a levágott kalászok csonka szárait, és láttam a munkást, akit — ha le­het meg jobban megviselt az idő, melyre mi azt mondjuk: •*borzalmas meleg ...« , A parányi kis^ bejáraton beléptem az Arany-utcai tégla­gyár égetőkemencéjébe és megszédültem. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, csak kavargó, szédítő fortóság, amit be- lelegzek. A kemence egyik oldalán az égetésre kerülő-, másik ol­dalán a már kiégetett téglák sorakoztak szabályos rendben. Hosszú Ferenc és Magyar László a nyerstéglákat rakták. Mint megannyi kis patak, csörgött testükön a verejték, s csillogóvá tette napégette bőrüket. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal dol­goztak — s én csodáltam őket... — 45—50 fokos itt a meleg jelenleg — mondta Hosszú Fe­renc — olyannyira, hogy rágyújtani sem tudunk, mert a ci­garetta pillanatok alatt átforrósodik és égeti a szánkat. — Hányán dolgoznak itt behordásnál? — kérdeztem, mi­közben úgy éreztem, a föld cipőn keresztül is perzseli a lá­bam. — Négyen vagyunk — mondta Magyar Lajos, — kettő kint megrakja a kocsit, kettő pedig ittbent dolgozik. Naponta váltogatjuk egymást, mert különben mi sem bírnánk ezt a levegőt. Hiába isszuk a szódát, szüntelenül szomjasak va­gyunk. A falak forró sugarakat ontanak, egyhelyben remeg a le­vegő. Legalább egy kis széljárás lenne — gondoltam, s mint­ha megérezték válna, erről kezdtek beszélni. — Bármennyire is hihetetlen, nekünk a szél külön vesze­delem, ugyanis a kemence másik oldaláról — ahol még éget­jük a téglát — idecsapja a forró levegőt. A túlsó oldalon, ahonnan hordták a téglát még nagyobb volt a hőség. A száraz téglapor szinte eltakarta a dolgozókat és beborította verejtékben ázó testüket. Lfj. Bors Ferenc és Fabricsek Sándor mégis mosolyogva jegyezte meg látva, hogy egyre szaporábban szedem a lélegzetet: — Ma még nincs is olyan meleg, ilyen, hőmérsékletnél szoktunk sörözgetni. Jött volna tegnap, vagy tegnapelőtt, ak­kor bizony mi is »■megizzadtunk A fűtő, idős Zakomer János kinn állt a fűtőház előtt, levegőzött. Megmutatta az ő »birodalmát«. A bejárathoz közel egészen elviselhető volt a levegő, de beljebb egyre jobban szorította össze torkomat a füilasztó széngáz. Az ablakok ke­vés kis levegő]órást -engedtek, de ez a mozgás forró szelnek tűnt ebben a helyiségben. — Amikor betüzelek — mondja a fűtő — muszáj kimen­nem, mert bár 34 éve itt dolgozom — nem lehet kibírni. A haja ősz Zakomer bácsinak, arca, keze kormos, de vo­násai keménységén meglátszik, hogy a 34 év munkája hozzá- edzette a legnehezebbhez is. Két év múlva nyugdíjba megy, mert itt 36 évi szolgálat után történik a nyugdíjazás a gázos munkakörülmények miatt. Amikor az udvarra értem a kinti tűző nap igen kellemes hűvösnek tűnt. A csodálat érzése még jobban megnőtt ben­nem azok iránt az emberek iránt, akik kemény munkával nyolc óra hosszat tartózkodnak ezekben a perzselő, levegőt­len, helyiségekben. Nemcsak most, még sokáig fülembe csengenek Zakomer bácsi szavai: »A téglagyártásnál könnyű munka nincs.« JVfincs bizony! S ezután nagyon meg fogom gondolni, ■L' hogy mikor mondom ki: »kibírhatatlanul meleg Vass Imre nem kapóit műnket van«. Vörös Márta Vass néni négy gyermekes anya. Mosással, takarítással keresi meg gyermekeinek a kenyeret, akiket apa nélkül nevel. Sorsa nem könnyű, Ren­geteget dolgozik. Tiszteletben is tartják becsülete szorgal­máért, áldozatkészségéért. A napokban találkoztam vele és panaszolta, hogy 15 éves fiát, Imrét, nem vették fel sehova dolgozni, jóllehet annyit pró­bálkozott már a fiú is, ő is mindenfelé. — Pedig de nagyon elkelne, ha a fiam megkeresne a nyá­ron legalább egy öltözet ruhá­ra valót! Azzal is nekem kelle­ne kevesebbet gülrcölnöm, — mondta szomorúan. Imrét ezideig minden nyá­ron felvette a posta, nyolc éven át hírlapot árusított. Va­lószínű nem volt a fiú ellen ki­fogás, mivel nyolc esztendőn keresztül mindig a hírlapáru­sítás volt a nyári munkája. Az idén elutasították azzal, hogy — »sok a jelentkező«. Nyil­vánvaló, hogy a posta Vass Imre esetében nem volt sem körültekintő, sem pedig em­berséges. A fiút alkalmaznia kellett volna Ismét, tekintetbe véve nehéz családi körülmé­nyeit, előnyben részesíteni a felvételnél, mivel nekik, Vas- séknak igazán életkérdés, hogy a fiú dolgozik-e vagy végig sétálja a nyarat és nem segít édesanyjának. Siófokon különböző helye­ken, a postánál is sokan dol­goznak olyan gyerekek, akik számára nem létkérdés a nyá­ri munka. A megkereshető pénz kizárólag arra jó, hogy legyen zsebpénz és legyen di­vatosabb ruhára való. Siófok a legdivatosabb dél-balatoni üdülőhely. A fürdőidényben mindenkinek jut valami mun­ka, csak éppen Vass néni fiá­nak nem? Szomorú, ha így van, és a munkáltatók nem gon­dolkodnának el kissé az eluta­sított fiú sorsán. Igaz nincse­nek összeköttetései, viszont ajánlja őt eléggé az, hogy ne­gyedmagával egyedülálló édes­anyjának akar segíteni kerese­tével; Cs. G.-né Csepürágók, vagy színművészek Lendületes verseny Siófoki Kenyérgyárban A budapesti pártbizottság április 1-i versenyfelhívását el­fogadta a Siófoki Kenyérgyár A kongresszusi versenytervek összeállítását azonnal meg­kezdték és bevonták ebbe az üzem dolgozóit is. — A kongresszusi verseny — mondta Szendrődi Pál főköny­velő — eltér az eddigi munka­versenyektől. Azt tűzi ki célul, ami a költségvetést és a válla­lati eredményt is kedvezően befolyásolja, azaz az önköltség csökkentését. A mai gazdasági helyzetben legfontosabb: minél olcsóbban termelni. A takarékossági mozgalom is szervesen ehhez a feladathoz kapcsolódik. — A takarékosság — mond­ta továbbá a főkönyvelő — nemcsak önmagáért van, ha­nem versenyszerűen folyik az összes üzemegységek között. Dolgozóink versenykedvét fo­kozza, hogy szép jutalmak vár­hatók a tervteljesítés esetén. Igazgatói alapunk 80 százalé­kát ugyanis a kongresszusi 6 A MI NÉPÜNK HŐSE... —• Manollsz Glezosz ... ? — Letépte a német zász­lót... ! — Akkor, amikor a fasisz­ták megszállva tartották or­szágunkat ...! — Nagy ember Ő, nagy hős ....' — ő a mi népünk hőse... ! — Mert jót akar ... — Békét, szabadságot a gö- sorsának rög népnek.... — Mi is görögök vagyunk, lilévé macedóniaiak. Más ott a nyelv, de mi tudunk görögül, s mert szülőhazánk Görögor­szághoz tartozik, görögnek valljuk magunkat... Egymás szájából veszik át a szót, kissé idegenszerű, furcsa magyarsággal. Hangjuk meg­remeg az elérzékenyüléstől, egyikük szemében könnyet is látok csillanni, amikor Mano­hat gyerek — mert ennyien voltak testvérek — éheztek, szenvedtek. S csoda-e, idősebb testvérei mind vert fogtak és a Beloiannisz, Manolisz Glezosz vezette sza­badságharcosok közé álltak ... Miért?... Mert hirdették, hogy szebb lesz, jobb lesz a görög népnek, ha kezébe veszi irányítását. Cecilia kát állítják az egész világ ha­ladó emberiségének ítélőszé- hogy ke elé. ök a bűnösök, amiért fegy- egy ártatlan embert vádolnak, akinek csak az a »bűne«, hogy szereti népét. — Mi soha nem láttuk Ma­nolisz Glezoszt, hiszen gyere­kek voltunk, amikor eljöttünk Görögországból. Csak tetteiről hallottunk. Most az újságok­legidősebb bátyja ezért áldozta ban láttuk fényképét, amint életét, s nővére, aki szintén mosolyogva áll a fegyőrök kö­fegyverrel harcolt, fél karját vesztette el. Menekülniük kel­lett, mert Görögországban a hatalmukat féltő vezetők nem nézik jó szemmel azokat, akik a békéért, a szabadságért, s a nép jobblétéért harcolnak. Szülei Jugoszláviában, nővére Romániában, öccse Budapes­ten,, ő maga pedig itt él Ka­posvárott a Textilművek leány­lisz Glezoszról, az ó példáké- otthonában. És vágyódik csa­pükről, Görögországról, s az ládja, hazája után. ott éló népről beszélünk. Me- De ném volt jobb sorsa a sélik róluk, hogy amikor a rá- Bobka családnak sem. Négy dióban görög szó, görög ének csendül, sírva borulnak egy­más vállára. . Gliopulu Cecília 21 eszten­dős. Koromfekete hajú, nagy feketeszemű, jellegzetesen szép görög lány. Barátnőjét Bobka Máriát nemcsak neve, de kül­seje után is magyarnak hinné az ember. Mindketten macedó­niaialt. Egy helyen születtek, egyszerre jöttek el hazájukból, s egy helyen dolgoznak a Tex­tilművek »A« műszakjában, gyűrűsfonók... Tizenegy évvel ezelőtt, 1948- ban szakadtak el hazájuktól. Háborúból hozták őket bará­tok közé. Iliopulu Cecilia halász volt. Rozzant csónakjával járta a tengert kora hajnaltól késő éjszakáig, s nagyon sokszor iiS6£ csónakkal tért haza. A gyermek' várta minden nap a kenyeret, amelyből csak na­gyon kevés jutott. S ők is el­jöttek, otthagyva szülőföldjü­ket. Majd ha a görög nép sza­bad lesz és emberhez méltó életet élhet, visszatérnek hazá­jukba ... — Amikor olvastuk az újsá­got, hallgattuk a rádiót, nem akartunk hinni saját szemünk­nek, fülünknek: kémkedéssel vádolják azt az embert, aki annyit szenvedett a görög népért... Tudtuk, hogy ez nem igaz, ez csak rágalom ... Manolisz Glezosz nem árulta el, nem árulhatta el népét... Nem, valóban ... ! S mint a tárgyalás eddigi menete bizo­nyítja, a koholt vádak nevet­ségesen omlanak össze. A vád­lók, a tanúk, a bíróság, s Gö­rögország vezetői saját magu­zött. Ügy éreztük, ez a mosoly üzenet volt: »ha bármi törté­nik is velem, görögök, ti foly­tassátok a harcot, amit én el­kezdtem«. S mi példaképünk-, nek tekintjük Manolisz Gle­zoszt és folytatjuk az ő har­cát ... Igv beszél a hazájától elsza­kadt két görög lány. De így beszél a népi demokráciában élő sokezer görög, akik aggód­va figyelik példaképük, test­vérük sorsát. így beszél a gö­rög néppel együtt, az egész vi­lág haladó emberisége: fejez­zék be az alaptalan rágalmak­ra épülő tárgyalást, bocsássák szabadon Manolisz Glezoszt, a béke és szabadság tántorítha­tatlan harcosát... Szalai László Összkomfortos luxus- templom Egy Louisville-i (Kentucky) methodista lelkész elő akarja mozdítani a fiatalság vallásos nevelését. Ezért , elhatározta, hogy úszómedencével, falato­zóval és sportpályákkal felsze­relt templomot építtet. Az ér­deklődés már mögt Is rendkí­vül nagy. munkaverseny jutalmazására fordítjuk. Érdekes versenyprogramot dolgoztak ki ennél az üzemnél. Hogy a lendület ne csorbuljon, a versenyt három szakaszra osztották. Az első szakasz IV. hó 1-től VII. hó 31-ig tart, ju­talmazás aug. 3-án; a második augusztus 1-től október 31-ig, jutalmazás november 7-én; a harmadik november 1-től az év végéig, jutalmazás 1960. január 20-án lesz. A szakaszos beosztás igen célszerű, egy­részt azért, mert az egyes sza­kaszok lezárulásakor kézzel­foghatók lesznek az eddigi eredmények, másrészt a dolgo­zókat a jutalom további mun­kára ösztönzi, — A verseny — folytatta Szendrődi Pál — olyan három területen folyik, melyben min­den dolgozó hatékonyan köz­reműködhet. Ez pedig a liszt­megtakarítás, a tüzelő- és az egyéb költségek csökkentése. A felajánlás: a második ne­gyedévben 70 ezer forint, a harmadik negyedévben 100 ezer forint, a negyedik negyed­évben 40 ezer forint, tehát ösz- szesen 210 000 forint megtaka­rítás. A teljesítés grafikonja ápri­lis és május hónapban 64 ezer forintot mutat, s bár júniusi kiértékelésük még nincs meg, jogos az a remény, hogy túl fogják teljesíteni a vállalást. Ezzel kapcsolatban még el­mondható, hogy a Siófoki Ke­nyérgyár egész évi termelésé­nek 50 százaléka a nyári hó­napokra esik, s erre fel is ké­szült az üzem. Még semmi pa­nasz nem érkezett, s mint mondta a főkönyvelő: »Remél­jük, ezután sem lesz semmi baj«. Az egészséges közízlésnek — amely számára már nem mindegy, hogy a kultúra be­csült címkéjével ellátva mit kap nevezetesen a színpad művészeitől —, az elmúlt év nyarán rengeteg konfliktusa támadt a haknizók néven sze­replő vendégművészek egész sorával. A szigorú vélemény­nyilvánításoknak, tiltakozá­soknak már Van némi ered­ménye. Az Országos Rendező Iroda felelős szervnek mutat­kozott be, és amióta a vidéki vendégjátékok ügye a kezé­ben va.n, gyérül a közönség köréből kelt reklamációk, protestálások száma. Éppen ezért ad csodálkozásra okot, bogy újabban az országot — nagy előszeretettel a falva­kat — dali-jellegű kis társu­latok járják. Állástalan szí­nészek, akik összeállnak öten- hatan valami műsorral. Egy­szer már elmondottuk vélemé­nyünket az állástalan színé­szeket illetően. Elmondottuk, hogy vétkes dolog a kultúra terjesztésének ügyét olyan emberekre bízni, akik közül számosán azért kerültek szer­ződésen kívülre, mert szak­mailag gyengéknek bizonyul­tak. Nem alkalmasak arra, hogy valamelyik színházunk kollektívájában nyerjenek he­lyet. Tudomásunk van arról, hogy a közelmúltban lezaj­lott az állástalan színészek működési engedélyeinek fe­lülvizsgálata. E munka kap­csán sokan végleges eltaná- csolást nyertek a színművé­szettől. Sokan, de nem elegen. Miért szükséges erről, ép­pen most beszélnünk? Egy­szerűen azért, mert megyénk­nek is jutott, illetve megyénk falvainak egy színészekből ál­ló kis csoport. Pecsétekkel ellátott engedélyük birtoká­ban egy művészileg igen gyenge, eszmeileg pedig se- milyen műsorral elvezetgetik a falusi közönséget a Csárdás­királynőtől a Mágnás Mis­káig. Egy művelődési dolgozó tar­kóját vakarva, így nyilatko­zott róluk: — Csepürágók! A műsor­iroda engedélyével jöttek, de az iroda is úgy bocsátotta őket útra, hogy a műsor gyen­ge. — ??? — Élni kell nekik is vala­miből! — volt a válasz a csu­pán gondolt kérdésre. Hát igen, ez az! Élni kell! Hatalmas érv ez. de kérdéses: megengedhetjük-e. hogy szín­művészet címén keressék a kenyerüket olyan »művé­szek«, akik azt hiszik, a falu­si embernek olyan fogalmai vannak még ma is a színmű­vészeiről, hogy elámul a bol­dogságtól, ha a »művésznő« szoknyája feljebb lebben a kelleténél, vagy a »művész úr« maga Is majd kicsattan a nevetéstől ízetlen ripacsko- dásán? Nyilvánvaló, hogy nem en­gedhetjük meg magunknak még azon a címen sem, hogy az állástalan színészeknek is élniük kell valamiből. Élje­nek, de értsék meg, akiket ez illet, bogy nincs helyük még a falusi színpadokon sem. A felszabadulás óta eltelt tizen­öt esztendő. A falusi ember rádiót hallgat, könyveket, új­ságot olvás, színházat, mozit néz — tehát fogalma: régen kialakultak a szépről, a mű­vészetről. Következésképpen, nem mindegy neki, hogy mi­re költi a Pénzét. Ideje lenne ismételten fe­lülvizsgálni az állástalan szí­nészek ügyét. S ezúttal már kevesebb megalkuvással. Eb­ben az országban mindenki­nek jut kenyér, aki dolgozni akar. Miért engednénk to­vábbra is kihasználni ember­ségünket az állástalan színé­szek közül olyanoknak is, akik ha mesterségbeli tudá­sukat tekintve el is mondhat­ják magukról, hogy színészek (mert eltöltöttek a pályán egy-két évet és rájuk ragadt, ami ragadhat az emberre) a művészettel azonban, mióta csak a deszkák világában él­nek, adósai maradtak a kö­zönségnek a múltban csakúgy, mint most. ÉRDEKESSÉGEK f JURCSISÉGOX SZERELMI LOTTÓ TRIESZTBEN Az olasz rendőrség Trieszt­ben letartóztatott egy csinos, 22 esztendős pénztárosnőt, aki mellékesen »szerelmi lot­tóval« is foglalkozott. A fiatal lány egy bárban dolgozott, s ott mellékesen az olasz nemzeti lottó szelvé­nyeit is árusította. Jómegje­lenésű és gazdag fiatalembe­reknek a hivatalos lottószel­vénnyel együtt saját lottó- szelvényét is eladta. A hiva­talos lottó szombati húzása, egyben saját lottójának hú­zását is jelentette. A magán­lottó nyertese egy éjszakát tölthetett a lottótulajdonos­nővel. A magánlottó-szelvé- nyeket 200 líráért árusította, úgyhogy hetenként 18 000 lí­ra mellékkeresetre tett szert: PÁNCÉLAUTÓVAL A SPORTBARATOK ellen Carlos Garinha. brazíliai futballbíró elhatározta, hogy páncélautóval védekezik az elégedetlen sportbarátokkal szemben, akik ismételten az­zal fejezték ki döntései fe­letti haragúkat, hogy jól helybenhagyták a kocsiját. Az élelmes futballbíró pán­célautót szerzett, s ezzel biz­tosítja zavartalan utazásait, és egyben saját testi épségét, is. VAN ILYEN... Leopold, a Borsó­gömbölyítő Vállalat oszlopos munkatársa vidáman ébredt. Még ki sem nyitotta sze­mét egészen, máris füttyre csücsörödött a szája, versenyt fütyö- részett az énekes ma­darakkal. Szeretett volna még nyújtóz­kodni néhányat az ágyban, de minden izma ugrásra feszült, amikor az órára pil­lantott: — hét óra húsz perc! Hatalmas lendülettel penderítet­te le magáról a taka­rót, bekapcsolta a rá­diót és a következő percben a Hej mam­bó szívet derítő dal­lamára megindult a mosdótál felé. Vidám prüszköléssel lapátol­ta magára a hideg vi­zet. önfeledten fújta a rádióval együtt a tüzes ritmusú dalla- mtít. Fogkeféje és a fogkrém után nyúlt, majd felüvöltöti. Hogy méltatlankodásának nyomatékot adjon, úgy vágta a konyha cementjéhez a fog­krémet, hogy a fele­sége halálsápadtan rohant be a konyhá­ba. — Leopold, Leo­pold szívem, mi tör­tént? Az anyós is félve dugta be a fejét az ajtón és szemüvegén keresztül rosszaié pil­lantást vetett vejére. Leopold terporzé- kolt: — majd meg­mutatom én! Disznó- ságü Ilyen árut ké­szítenek! Azt hiszik lopom én a pénzt?! Meg az egészsége­met?! Majd én meg­mutatom! Mint az eszétvesz- tett, mosogatta a szá­ját, prüszkölt, köpkö­dött. Felesége vedig megszeppenve koto­rászta ki a kredenc alól a tubust. Félve Leopold elé tartotta a címkés oldalát. Leo­pold még jobban el­vörösödött, reszketett a haragtól, mint a nyárfalevél, amikor fenhangon elolvasta: — Bábakrém. Ba-ba- krém! — üvöltötte most már. — Szóval nem is a gyártás, hanem a ke­reskedelem! így szol­gálják ki a dolgozó­kat. Fogkrém helyett babakrém! Hát jó ... megyek a kereske­delmi felügyelőhöz, az FJK-hoz, ha kell a minisztériumba... Egészen belerekedt a kiabálásba, felesége csititgatta, de mind­hiába. — Poldif Poldikám., ve izgasd magad, a szíved... és ... én... én... Az asszony alig tudta visszatartani ki­tömi készülő neveté­sét. Leopold csak nem csillapodott, mondta, mondta ’ a magáét. E rősítgette, hogy majd ő elintézi azt a büdös eladót, szava­tol azért, hogy nem fogja megrabolni, hü­lyének nézni ember­társait. Nem lesz al­kalma többé baba­krémet adni fogpasz­ta helyett! Hirtelen abba hagyta és fele­ségéhez fordult meg- enyhülten: — Hol is vetted szívem ezt a... ezt a... Az asszony nem bírta tovább. Kiro­hant a konyhából fuldokló nevetéssel küzködve szólt visz- sza a küszöbről: Az önkiszolgáló boltban! H. I*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom