Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

SOMOGY! Si ÉPLAP 3 Vasárnap, 1953 július 12. A patosfai tanácselnök egy napja Szál alig lebben, a rnelig megszorul a házak között. A falu kihalt, teremtett lelket alig látni az utcán. Üresek a házak is. Szorgalom öltött tes­tet Patosfán. Mint a kiéhezett ember mikor ennivalóhoz jut, s falánkul akarja korgó gyom­rát megtölteni, éppoly mohó étvággyal fogta meg a kaszát, sarlót a patosfai nép. Patos- íáról indult el a tavaszon a szövetkezeti mozgalom, s a láz, ami mozgásba hozta az örege­ket is, azóta sem hagyott alább. Ezért látszik kihaltnak a falu. Az embereket a mezőn találni most. Hogvan is lehet­ne ilyenkor délidötfejt irodájá­ban Szabó Imre, a tanács elnö­ke? Ott van most az ő hivata­la is, ahol az emberek dolgoz­nak. Persze nem írják elő a járásnál, hogy mennyit töltsön a hivatalban és mennyit a me­zőn. Lelkiismerete és a köz­ségért való felelősségérzete irányítja. Erre hallgatva csinálta meg napi programját is a patosfaí- sk tanácselnöke. Van-e gondja, problémája, kérdezném, ha nem látnám borús arcát — Mást se csinálnak ezek a gépek, mint állnak és állnak, bosszúságot törve az ember ónra alá. Mennyire építettünk a gépekre. A 414 holdból 260 holdat könnyűszerrel levághat­nának. Biztatgattak is a csoko- nyavisontaiak bennünket, kül­denek gépeket Küldtek is, de egyáltalán nem köszönjük meg nekik. Nem is tudom, mit csi­náltak a szerelők aratásig, de az a kombájn úgy jött ide, ahogy tavaly letették. Alig csi­nált valamit, máris kiolvadt a csapágy. Ezt napokig javítot­ták, de mikor elindulhattak Á panasz Nemrégiben két erdőmun­kás — Orsós Lajos és Vancsa József — kopogtatott a szer­kesztőség ajtaján. Mindketten a nagyiberki erdészetben dol­goznak. Panasszal jöttek hoz­zánk, a gazdaságra panasz­kodtak. »•Becsaptak. Tizenhárom na­pot dolgoztam, s csak tizen­egyet számoltak ed« — mond­ja Orsós Lajos. »Tőlem meg őt napra járó munkabért tartottak vissza. Fel se vettem a keresetemet« — panaszkodott Vancsa Jó­zsef. , »Nem egyedülálló eset a miénk. Másokkal is előfordult már hasonló. Az a hiba, hogy Bakonyi Zoltán erdész hetekig nem jön ki a munkásokhoz, nem írja be a napokat, s innen ered a panaszunk. Amikor szóltunk, azt mondta: ha nem tetszik, reklamáljunk. Hát mi merünk reklamálni« — mond­ták mindketten. Ha igaz, amit a panaszosok előadtak, akkor valóban sú­lyos hibák lehetnek a nagy­berki erdészetben — gondol­tuk, s tüstént megkértük a Középsomogyi Erdőgazdaság párttitkárát, vizsgálja meg a bejelentéseket A vizsgálat nem késett Csakhogy nem adott igazat a panaszosoknak. Kiderült, hogy mindkettőjüknek helyesen számfejtették a bért Az erdő- gazdaságban ugyanis teljesít­mény bérezés van. tehát az elvégzett munka mennyisége, nem pedig a munkahelyen töl­tött napok szerint fizetik a dolgozókat S ez az elv vitat­hatatlanul helyes és igazságos. A panaszosok főként a fi­zetést kevesellték. S van-e en­nek alapja? — Van! Orsós La­jos az egy napra előírt nor­mának még egyharmadát sem, Vancsa József, pedig alig több. mint felét teljesítette a pana­szolt időszaknaik. Természete­sen keresetük is alacsony volt Az alacsony teljesítmény okát Vancsa egyik munkatársa így mondta el: »Májusban efS’’ munkacsa­patban dolgoztam Vancsa Jó­zseffel, de csak azért mert nem voltak mások. Nemegy­szer egész napon át ittak, elő­fordult, hogy egy nap alatt 12 Hier bort fogyasztottak el né­gyen. Persze, hegy nem ment %, muska, sőt, a fegyelmezetle­nek minket is gátoltak«. volna, akkor meg észrevették, hogy e sebességváltó hibás. Most ha jó volna a kombájn, akkor se dolgozhatna, mert el­felejtettek üzemanyagot hozni. Reggel óta ott rostokol hat­nyolc ember, várja, hogy meg­gyógyítják a beteg gépet. Az ember nem is tudja mit gondoljon. Az állam beleöli a temérdek pénzt» azokba a gé­pekbe, s amikor segíteniük kellene, akkor egymás után le­rohadnak. A kévekötő még egy rendet sem .vágott le. Ha ez így megy, nem is tudom mikorra végzünk az aratással. — No és intézkedtek? — Mást sem csinálunk, mint telefonálgatunk hol a gépállo­másra, hol a megyére. Ma ki is jött egy elvtárs a megyei tanácstól. — És segített valamit?­— Megnézte a gépet, s any- nyit mondott búcsúzóul, hogy tájékozódott és odabenn majd referál a tapasztaltakról. — Hát bizony abból még nem sokat nyernek a patosfai- ak. Operatív, gyors intézke­dés kellene. Az meggyorsíthat­ná a gépeket és vele együtt az aratást. Akad elfoglaltsága az elnök­nek. Jól be kell osztani a mun­kát azért is mert a titkárt ta­gosításra vezényelték, ígv most ő a tanácsház egyedüli gazdá­ja, no meg a hivatalsegéd, ak> a telefonügyeletet tartja, amíg az elnök a határt járja. — Általában reggel 10 óráig vagyok az irodában. Ilyenkor fogadom az ügyfeleket. Ma ir volt néhány. De ez csak egyik része a ta­nácselnök napi munkájának. Rá vár az iktatás, a marhale­vél kezelés, ügyintézés. Szabó jogtalan A panaszosok tehát csak magukat hibáztathatják a ke­vés kereset miatt. Egyáltalán nem erkölcsös önmaguk hibá­jáért a vezetők nyakába varr­ni a felelősséget: Vancsa Jó­zsef azon sopánkodott, hogy ennyi keresetből nem bírja el­tartani a hattagú családját. De miért csak a fizetésnél jutott eszébe a család, miért nem gondolt rájuk, amikor munka helyett ivással töltötték a na­pot? A panaszosok csak egyféle­képpen segíthetnek ezen: meg kell fogni becsületesen a szer­szám nyelét, és kevesebbet sza­bad gondolni az italra. elvtárs nem érezné jól magst, ha napjában legalább egyszer nem találkozhatna a tsz veze­tőivel, hogy megbeszéljék a nap tapasztalatait. S a tsz-ta- gok is hiányolnák, ha nem menne közéjük. Készülni kell gyűlésekre, s arról is kell tör­ni a fejét, miként lehetne úi ruhába öltöztetni külsőleg is a falut. Mert bizony eléggé el­maradott. Se járdája, *se köz­épülete. A szövetkezeti mozga­lomban való elsőségért kaptak 200 ezer forintot. Ez éppen ka­póra jött, mindjárt eldöntötték, hegy járdát létesítenek, és megszépítik a mozit. Csakhogy most meg nem kapnak cemen­tet a betonjárdához. Pedig Szabó elvtárs már képzeletben felrajzolta magának a beton­járdával csinosított, fásított falut. Ám támogatás nélkül alighanem felhasználatlanul marad a szép munkáért kaoott ajándékpénz. Szinte fájlalom, milyen szép jelkép lenne a jár­da: mint a szövetkezetté válás első ajándéka. Varga József Évzáró ünnepség volt a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemen A 8-án, 9-én és 10-én meg­tartott második félévi beszá­molók során az esti egyetem hallgatói közül negyvenötén vizsgáztak sikerrel, néhányan a későbbi időpontban állnak a vizsgabizottság elé. Negyven­hét hallgató közül tizenöt je­les, tizenöt jó, kilenc közepes, hat elégséges, és kettő elégte­len eredménnyel végzett. Az évzáró ünnepségen meg­jelent Szirmai Jenő. a megyei pártbizottság első titkára és Takács István, a megvei párt- bizottság ágit.-prop», osztályá­nak vezetője. Suri Károly, az esti egyetem igazgatója nyitotta meg az év­záró: ünnepséget, üdvözölte a megjelenteket, majd Szirmai elvtárs beszédében értékelte az esti egyetem jelentőségét, s utalt a hallgatók további fel­adataira. . Ezután a megyei párt-végrehajtó bizottság ne­vében a legjobb hallgatóknak: Biczó Péternek, dr. Káldosi Rudolfnak. Gémesi Sándornak és Kiss Istvánnak, az esti egye­temen végzett kiváló munká­jáért könyvjutalmat adott át. A . marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatói nevében Kiss István mondott, köszöne­tét a megyei pártbizottságnak, hogy lehetőséget teremtett a marxizmus—leniniizmus főis­kolai szintű tanulmányozásá­hoz. Zákóék ezt nem is tagadták, sőt dicsekedtek, vele. Semmifé­le kommentár r\em szükséges azokhoz az idézetekhez, ame­lyek a Hadak Útján novemberi számából valók. »A magyarországi esemé­nyek híre úgyszólván órák alatt talpraállította az egész magyar emigrációt. A koráb­bi politikai ellentéteket fél­retéve, szinte a világ minden magyarját egyetlen szent akarat töltötte be: ha lehet, fegyverrel megsegíteni a magyar szabadsághősöket. A MHBK központi törzse ön­magát kibővítette és Zakó András vezérőrnagy vezeté­se alatt rendkívüli vezetési szervet hívott életre, mély a legsürgősebb feladatok meg­vitatása után rhadótörzset alakított. ...A hírekre számoson, a lelkesedéstől fűtve azonnal megindultak Ausztria felé, sokan fennakadtak az or­szághatárokon, vagy közbe­eső -nagyobb városokban, re­kedtek. Október 28-tól kezd­ve sok-sok. száz egyéni és csoportos jelentkezőről jöt­tek hírek nemcsak Európá­ból, hanem a tengerentúlról is... ... Eisenhower elnök már o. szabadságharc kitörésének első órájában fogadta az Amerikai Magyar Szövetség képviselőit és azoknak teljes támogatását ígérte meg«. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége csak egy a számos emigráns szervezet közül, amely szoros kapcsolatban áll a nyugati hírszerző szervekkel, s kémeket, diverzánsokat tobo­roz azok számára A legna­gyobb kémfelhajtó iroda, a Szabad Európa Rádió, amely nemcsak uszító hangjával tű­nik ki, de tömöríti a kémke­déssel foglalkozó emigráns urakat is. A Szabad Európa Rádió, amelynek központja a mün­cheni Englischer Garten 1. szám alatt működik,' bővelke­dik pénzben. Akinek szennyes céljai vannak, az jó barátra ta­lál a Szabad Európa Rádió ma­gyar osztályán dolgozókban. Az úgynevezett »Hungarian Az árpa learatása után azonnal szántott a Szentgáloskéri Állami Gazdaság 69 holdas tábláján IXitnlty László és Varga Imre traktoros, hogy a földbe minél előbb áttelelő répát vethessenek. 4 HENCSEI KISZESEK OTTHONÁBAN A szó igazi és meghitt értel­mében el lehet mondani a hevesei KISZ-szervezet helyi­ségéről, hogy othona a fiata­loknak. Keresztül-kasul járva a me­gyét, csaknem minden község­ben találni KISZ-helyiséget, szépeket és gondozattakat is, de bízvást büszkélkedhetnek c hencseiek a magukéval. Kinyílik a feliratos ajtó és Kövesdi Irénke mentegetőzése után (»Jaj nincs ám még ki­takarítva«), kellemes meglepe­tésként nézhetjük a tiszta szőnyeges, tiszta asztalterítös helyiséget. A falakon képek és feliratok, az ablakban virág- cserepek.) előtte lenge függöny. S a sarokban egy fűzből fonott kis asztalkán áll a lemezját­szós rádió. íróasztal papírral letakarva, faliújság, a nép­könyvtár szekrénye (néhány hete, hogy idehozták az iskola egyik tanterméből)... De ez csak felsorolás, koránsem utal gondozóinak kezemunkajára, cselekvőkészségére. Hogyan történt, milyen út vezetett el idáig? Tavaly ősszel két KIS.Z- szerpezete volt a falunak, az egyik az • állami gazdaságban, a másik területi szervként mű­ködött. Ekkortájt vadult meg köztük a versengés: melyik alapszervezet végez több mun­kát, melyik tud többet elérni. Az állami gazdaság-beliek az alma- és egyéb gyümölcs- szállítások idején este s gyak­ran éjszaka is hordták a gyü­mölccsel teli ládákat, később trágyát, répaszeletet szállítot­ták, s a gazdaság kifizette ne­kik a rendes bért. Kellett a pénz, hiszen rádiójuk részle­teit hónapról hónapra törlesz­teni kellett. Kövesdi Imre bácsi, a gaz­daság kovácsának segítségével elkészült a bútorzat két vaslá­bas aszala, s még székeket is terveztek hozzá, de problémá­juk a két szervezet egyesülé­sekor megoldódott. Ekkor ha­tározták el, hogy ezentúl együtt dolgoznak tovább. A hencsei fiatalok történetét talán 1956. szeptemberében kellene elkezdeni. ígéretet ka­pott a falu, hogy állandó film­vetítőjük lesz, ha biztosítanak rendes helyiséget. A fiatalok járták a falut, kérték, mozgó­sították a szülőket, azokat is, akiknek nem volt kiszes gye­reke. Segítettek az úttörők is. Állandó mozijuk a régi épület átalakítása óta vetít. A fúzió után megint csak nagy munka várt valameny- nyiükre. A fiúkra falbontás, a falak megjavítása, a lányokra takarítás, éjszakába nyúló Sú­rolás. A megnövekedett szer­vezetnek nagyobb helyiség kel­lett. Az állami gazdaság kiszesei még a télen beosztották ma-, gukat kéthetes szolgálatra: két fiú feladata volt a favágás és a tűzrakás, két lányé pedig a helyiség takarítása. A lányok aztán, mivel faz ö dolguk köny- nyebb volt, vállalták a nyári takarítást is. Télen a »Világ térképe. előtt« című oktatási anyag elő­adásait hallgatták meg, szín­darabokat tanultak és játszot­tak — főleg sokat a területi kiszesek —, s most a VIT-tan- folyam előadásai folynak. A falusi spartakiád jó meg­szervezéséért kaptuk egy sakk­készletet és egy női röplabda­felszerelést. Futball-f elszere­lést a tanács vásárolt a labda­rúgóknak. Sportról lévén szó, el kell mondani, hogy tizenhá­rom fiatal vett részt a járási spartakiádon, kettő (női kerék­páros) a megyeibe került A gazdaság-belieknek vala­mi kis pénzük is volt, és bú­toruk, rádiójuk az egyesülés­kor, a területi kiszeseknek ke­vesebb felszerelésük, de pénz­tárukban több mint háromezer forint. \ e Eljött ’a riyár, s néhányan azon tanakodtak, hogy megta­karított pénzen menjen él a szervezet üdülni, vagy néhány napot kirándulni valahova. Mások azt mondták: kellene még egy és más ide a KISZ helyiségbe, inkább azokat ve­gyük meg. így kerültek három hete csinos abroszok az aszta­lokra. Társasjátékokat vettek és hanglemezeket. Vasárnapon­ként benépesül a kisterem, de mostanában csak esténként, rövid időre, mert az aratás sürget, ez most a legfontosabb. Legközelebb két csillárt sze­relnek fel az egyszerű bádog- ernyők helyébe, s elmennek üdülni is. Majd később, hi­szen tart még á nyárból. Virányi Pál Desk-» egyik legfőbb felhajtója a CIC-nék, valamint egyik fi­ókjának, a jelenlegi nyugat­német kémszervezetnek. Ismét idézzük Szabó Miklós nyilatko­zatát: »A menekültek kapcsolata a hírszerzőkkel rendszerint ma­gyarországi tapasztalatok, hír­anyagok átadásával kezdődött. Az általános társadalmi és gaz­dasági helyzetre vonatkozó kérdések után a Magyarorszá­gon. folyó földalatti szervezke­désre, valamint katonai vonat­kozású kérdésekre kellett vála­szolniuk. Különösen élénken érdeklődtek a szovjet hadsereg Magyarországon levő erőire, fegyverzetére, ellátására vo­natkozó adatok iránt, másod­sorban a magyarországi fegy­ver- és lőszergyárak, valamint az átalakítható üzemek elhe­lyezése és felszerelése iránt. Ezeknek az arvtjagoknak az. átadását a menekültek általá­ban a Szabad Európa bécsi iro­dájánál kezdték meg. Majd fokozatosan kapcsolatba kerül­tek angol nyugat-német, fran­cia és amerikai hírszerzőkkel, akik közül sokain újságíróknak álcázták magukat. Ilyen volt például az a hírszerző, aki Wien VII. kerületében, a Westbahn Gassen lakott mint újságíró, s akinek kilétét a Szabad Európa Rádiónál na­gyon jól ismerik. Hozzá Holcz- ner Konrád tolmács vitte fel a menekülteket, s a menekültek általában azt állították róla, hogy Magyarország összes ka­tonai objektumáról a legrész­letesebb és legpontosabb tér­képekkel rendelkezik. Erre rriondották nekem, többek kö­zött Nagy Györgyi és a jelenleg Kanadában lakó Tóth Béla menekimek egy alkalommal, hogy ezek az adatok nem a rendszer, hanem az ország el­len irányulnak,. s ők hazaáru­lásra mm- hajlandók. A különböző titkos szolgála­tok ügynökei ezek közül a me­nekültek közül válogatták ki azokat akik alkalmasnak lát­szottak komolyabb kihallgatás­ra, s ezeket tovább irányítot­ták. Mürtchenbe és Berchtesga- denbe. Tudniillik mindkét he­lyen hatalmas CIC-központ működik, amelyek bizonyos ér­telemben x>etélkednek is egy­mással. Az ezeken a helyeken járt menekültek elbeszélték, hogy ez a vetélekdés olyan mé­reteket ölt, hogy az egyik szer­vezet által már beszervezett és központja felé útban levő sze­mélyt a másik szerv emberei lebeszélik és elviszik kihall­gatni az ö központjukba. Egész részletesen beszélt nekem er­ről Daróczy Tasziló, majd ké­sőbb Rákóczi János és sokan mások. Ezeknek a szervezetek­nek fő feladatuk, a népi de­mokráciák, ezen belül elsősor­ban a Magyarország elleni fel­forgató tevékenység. Ennek gyakorlati lebonyolí­tása a következőképpen tör­tént: a kért Nyugat-Németor- szágban működő CIC-központ emberei megszerezték az útle­velet a kihallgatandó, komo­lyabb értesüléssel bíró mene­kültek számára, s azokat átvit­ték Münchenbe vagy Berchtes- gadenbe. A berchtesgadeniek megbí­zottja Keszthelyi Sándor, a lé­gi erők volt vezérkari örnapún. salzburgi lakos. Ez megbízottal útján Salzburgba hívta a kivá­lasztott személyeket, ahol a glasenbachi Schiller Richten­wirt vendégfogadóban lakás| és ellátást, valamint némi zsebpénzt adott nékik, léi tar­tózkodtak mindaddig, ómig az útlevelet és a vízumot . meg nem kapták. Innen mentek az­után át Berchtesgadenbe, ahol külön e célra fenntartott épü­letben szállásolták el és hall­gatták ki őket. A kihallgatásokat amerikai személyek végezték, szükség esetén tolmács segítségével. E kihallgatások során teljes és részletes beszámolót kellett tartaniuk . a magyarországi helyzetről, különös tekintettel a társadalmi rendszerrel szem­ben álló csoportok tevékeny­ségére. Vázlatot, térképet is kellett rajzolniok minden olyan katonai vagy hadiipari jellegű objektumról, amelyről tudomással bírtak. Az ott járt menekültek elbeszélték, hogy ezeket az adatokat azonnal el­lenőrizték a rendelkezésükre álló adatokból és térképekből A müncheni és berchtesga» deni szervezetek abban is kü­lönböztek egymástól, hogy az utóbbi főképpen a légierőkkel, a légvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott, míg a münchenit a motorizált alaku­latok, harckocsik és nehéz szá­razföldi fegyverek érdekelték. Az ezekre a helyekre elvitt menekültek közül a megfele­lőknek létszakát kiválasztották hogy magyarországi tevékeny­ségre használják fel Ezeket azután hosszasan kiképezték, — Folytatjuk —*

Next

/
Oldalképek
Tartalom