Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-30 / 177. szám
SOMOGYI NÉPLAP a Csütörtök, 1959. július 30. Megkezdődött as országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lantosén emelkedett a nyereségrészesedés, csökkent a forgalmi adó, és új bevételi forrásként szerepel az illetményadó 4.2 milliárd forintos előirányzata.. Ezután az idei gazdálkodást ismertette. 1959 első félévében az állami ipar 9 százalékkal termelt többet, mint 1958 első félévében és ezzel 3 százalékkal túl- ; teljesítette első félévi termelési tervét. Az ipar kedvező irányú tervtúlteljesítése mellett némileg elmaradt a termelékenység növekedése. Ezután hangsúlyozta, hogy az év első hónapjaiban hazánkban jelentősen fellendült a termelőszövetkezeti mozgalom. A termelőszövetkezeti mozgalom örvendetes fejlődése, az új termelőszövetkezetek politikai, szervezeti és gazdasági megszilárdítása komoly erőfeszítéseket követelt az államhatalom központi és helyi szerveitől. Elmondhatjuk, hogy népi államunk ez ideig eredményesen oldotta meg ezt a hatalmas feladatot. A termelőszövetkezetek beruházási igényeinek kielégítésére kereken 1500 millió forintot biztosítottunk, ezen belül több . mint egymilliárd forintot építkezésekre. A közös állatállományt — elsősorban a szarvasmarha-állományt — a termelőszövetkezetek még a tél beállta előtt nagyüzemi épületekben helyezhetik éli A termelőszövetkezetek arra törekednek, hogy a közös állatállományt minél előbb megteremtsék. A belépő parasztok nagy számban vitték be a szövetkezetekbe az állatokat. Június 30-ig mintegy 80 000 szarvasmarhát, 65 000 lovat és 25 000 juhot vittek be a közös gazdaságokba. Az a körülmény, hogy a termelőszövetkezetek" földterülete az idén több mint kétmillió holddal növekedett, nagymértékben fokozta a mezőgazdaság gépszükségletét. Csupán traktorból 3600-at kellett terven felül biztosítani. A jelentősen megnövekedett igényt a belföldi mezőgazdasági gépipar csak kis részben tudja fedezni, ezért barátainkhoz fordultunk, nyújtsanak részünkre segítséget terven felüli gépszállításokkal. A belső erők mozgósítása és a baráti segítség együttesen biztosítja a megnövekedett gépi munkaigény zavartalan ellátását. A mezőgazdaság fejlesztésében az idén sikerül a kettős feladatot végrehajtani: szélesíteni a mezőgazdaság szocialista szektorát és ugyanakkor dolgozó népünk növekedő szükségleteinek fedezése céljából növelni a mezőgazdasági termelés mennyiségét is. A tervezettnél kedvezőbben , alakult az idei év első felében külkereskedelmi helyzetünk is. 1959 első felében a kivitel 18 százalékkal, a behozatal 7 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Az átlagbérek az év folyamán emelkedést mutatnak. A munkások havi keresete 1959 első félévében három százalékkal haladta meg az 1958 első félévi átlagkereseteket. A keresők száma az állami iparban ez év júniusának végén 63 ezerrel volt nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Mindezt egybevetve, 1959 első felében a bérből és fizetésből élők pénzbevétele 9 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év első felében. Ennél kisebb arányban, 6 százalékkal növekedett a parasztság vásárlóereje, nagyobb részben a felvásárlási kifizetések, kisebb részben pedig a termelő- szövetkezetekbe bevitt állatok és felszerelések meghitelezése következtében. A kiskereskedelem első félévi forgalma 8 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A legnagyobb forgalomemelkedés ez évben az úgynevezett vegyes iparcikkeknél jelentkezett. Ide olyan termékek tartoznak, mint az építőanyagok, televízió, rádió, motorkerékpár, háztartási gépek, bútor stb. Ezekben a cikkekben 13 százalékos volt a forgalom emelkedése. Ez év első felében — csak az áruhitel-akció keretében — 17 W0 motorkerékpárt, 22 700 mosógépet és 26 000 rádiót vásároltak. A bútorforgalom két év alatt megduplázódott és még így sem tudjuk az igényeket zavartalanul kielégíteni. Ezután hangsúlyozta, hogy a költségvetés a félév folyamán szilárd egyensúlyban volt, majd aláhúzta, hogy az év végére a hároméves terv legfontosabb mutatóit illetően elérjük az eredetileg 1960-ra kitűzött szintet. Az országgyűlés kilenc bizottsága 183 képviselő részvételével részletesen megtárgyalta a forradalmi munkás-paraszt kormány jelentését az 1958. évi költségvetés teljesítéséről. A bizottsági üléseken 80 képviselő szólalt fel és számos, értékes észrevétellel és javaslattal nyújtott segítséget a kormányzati munkához. Valamennyi bizottság egyhangúan jóváhagyta a jelentést. A kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, fogadja el a múlt évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter beszámolója után Cácsi Miklós képviselő hozzászólása következett, aki a törvényjavaslatot elfogadta. Majd Papp Károly Zala megyei képviselő beszélt és a Zala megyei országgyűlési képviselők és a maga nevében az 1958. évi költségvetés zárszámadását elfogadta. Ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szólalt fel a törvényjavaslat vitájában. Mészöly Gyula, a Kecskeméti Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója a mezőgazdasági oktatásról és kutatásról beszélt. Az 1958. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport nevében elfogadásra ajánlotta. Fodroczi Lajos képviselő a Győr-Sopron megyei termelő- szövetkezetek munkájáról, eredményeiről és a termelőszövetkezeti mozgalom néhány problémájáról beszélt. Az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. Straub Gyula képviselő volt a következő felszólaló. Ezután dr. Antos István pénzügyminiszter válaszolt a. vitában elhangzottakra. Az országgyűlés az 1958. évi költségvetés . végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután Dinnyés Lajos, az országgyűlés alelnöke bezárta a tanácskozást. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Napirenden szerepel a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat, amelynek előadója Nezvál Ferenc igazságügyminiszter. A parlament csütörtöki ülésén kerül sor az interpellációdra. Csákvári János: II I VIII. A HŰSÉGESEK A képviselőtestület ülése a főszolgabírói hivatal sárga, modern házába hívatott egybe. Az épületet őrség vette körül, az ülésteremben is ültek katonák. Az értekezlet szigorúan titkos volt, jegyzőkönyvet sem vezettek róla. Mgr sötétedett, de lámpát még nem kellett gyújtani. Az elnöki asztalnál a főszolgabírón kívül a fiatal gróf és Prónay ültek... Amíg Léhner lelkesült, de száraznak tűnő megnyitóját hallgatta, Prónay végignézett a testületen. Ha eddig valami kétsége volt, az most eloszlott. Szélesen nevető, elégedett arcok, láthatólag megnyugodott lelkek ültek, szemközt vele. Kopárt, a kaszinó tulajdonosa és Rozmanith odaintegettek neki, hangosan úgyvanoztak, amikor kellett, amire a széksorok visszhangoztak a helyesléstől. Nem készült túlságosan az indokolással, most látta, nem is nagyon szükséges. Ezzel . a magabiztossággal emelkedett szólásra, m’titán a hallgatóság a dörgő tapsokat és vivátokat abbahagyta . és mély figyelemmel leste, mit mond majd ez a lobogó indulatú fiatal arc. — A tapsok, amelyeket kaptam, nem az enyémek, nem engem illetnek, hanem a vitát)ot elnyelni akaró, vörös bolseviz- must leverő antant hatalmakat, a szent magántulajdon, és a kereszténység védőbástyáit, tt-em engem illetnek, hanem Uorthy Miklóst, azt az embert, aki felismerte a helyzetet, ösz- szefogta mindazokat az erőket, az úri magyar középosztálytól lefelé egészen a birtokos parasztokig, amelyek képesek az oroszok belső cinkosait is minden áron és minden eszközzel kiirtani. Megvárta, míg a helyeslés zaja véget ért, sőt kis szünetet is tartott. Arca elszánt lett, szinte durva. — De a tapsok ideje kezd lejárni. Nem elég csak szavakban helyeselni. Ide tettek is kellenek. Az ezeréves magyar haza belső rendjét megbolygató lázadókat meg kell büntetni, példát kell statuálni, nehogy mégegyszer kedvük kerekedjen a máséra. A közönséges tolvajok és gyilkosok nem maradhatnak a becsületes magyar társadalom tagjai. — Még az írmagjukat is kiirtani — süvített bele Kopárt hangja a csöndbe. A testületen izgalom vett erőt. — Úgy van — kapott a szón Prónay —, a kezünkben vannak. Lakóijának a főbűnösök. Most Rozmanith ugrott fel. — Elsősorban a munkástanács tagjai... Felborult a rend. Mintha zsilipet engedtek volna fel. A helyeslés általános volt, csak néhányon hallgattak maguk elé meredve. Prónay hagyta forrni őket, majd csak aztán kiabált bele a morajba. — Hát akkor határozzunk. Tóth Aladár terjessze be a javaslatot. A kis szolgabúó diadalmas mosollyal kelt fel. Lehnerre nézett, aki most lemaradt. Ki tudja, később mit nyer szolgálatáért. Tizenkilenc nevet olvasott fel, lassan, tagoltan és a végére mintegy odavetette: — Mindnyájan a tanács tagjai voltak. Mint ilyenek, a fennálló évezredes magyar törvényt és jogrendet taposták sárba, feldúlták az országot. Javaslom a tisztelt képviselő testületnek, halálbüntetést szabjon ki rájuk. Újra nagy lárma tört ki. Prónay intett Lehnemek, szavaztasson, nincs mire várni. Az nehézkesen állt fel. Csöndet intett. A moraj csitult, — Megkérdezem a tisztelt képviselőtestületet, egyetért-e Tóth Aladár és Prónay külö- nitményvezető tiszt urak javaslatával? A készülő helyeslés előtt egy- szercsak a faltól valaki bekérdezett. A kékfestő Lückländer József volt. — Én pedig megkérdezem, miért nekünk kell ebben dönteni? Az ilyen feladat a bíróságok dolga, nem? Lehner idegesen közbevágott. Kopári arca méltatlankodó kifejezést öltött. — Persze, persze. De most rendkívüli állapotok vannak... Úgyszólván forradalmi állapotban vagyunk, kérem szépen... « Folutatjuk — DENIS DIDEROT HALÁLÁNAK 175. ÉVFORDULÓJÁN M a, július 30-án van 175 éve annak, hogy meghalt Denis Diderot francia író, filozófus és enciklopédista. Csak elkésve, jóval halála után jutott műveinek, szerepének, egyéniségének megfelelő elismeréséhez. A XVIII. században nagy szerepet játszott a materializmus és az ateizmus fejlesztésében. Kézműves-mester fia volt. A lengres-i és a párizsi katolikus kollégiumban végezte tanulmányait. Apja óhaja ellenére nem akart sem papnak menni, sem valami szokványos kenyérkereső pályára lépni. Ezért egyszerre minden támasz nélkül magára maradt. Mégis tanult, képezte magát. Szinte egyszerre foglalkozik filozófiával, szépirodalommal és a természettudományokkal. Minden kortársától tanul, s minden kortársának ad valamit — egy témát, egy tanácsot. Korának legtöbb nagy elmé- lyét közvetlenül befolyásolta. Nem egy híres műnek ő volt barátilag és önzetlenül az értelmi, vagy társszerzője, ö volt a XVIII. századi felvilágosodás legátfogóbb, legeredetibb, leghatékonyabb képviselője. Anatole France kiváló francia író Diderot-t »a század legjobb emberének« nevezte. Már egyik korai, deista eszméktől áthatott művét elégették a parlament rendelkezésére. Első materialista művével pedig magára haragította a papokat és a skolasztikusokat. Letartóztatták, és a vincen- nes-i erődbe zárták. De Diderot-t az üldözés nem félemlítette meg. A hűbéri abszolutizmus elleni harcban jelentős szerepet játszott a »Tudományok, művészetek és mesterségek enciklopédiája« (1751—1780), melyet Diderot irányításával adtak ki. Engels ez Enciklopédia történelmi jelentőségét ezekkel a szavakkal jellemezte: »A francia materialisták bírálata nem szorítkozott csupán a vallás területére, hanem megbírálták koruk reakciós politikai intézményeit is.« D iderot élete végéig meggyőződéses materialista volt és ateista maradt. Mi volt filozófiájának kiinduló pontja? Egy mondatban tömören így fogalmazhatjuk meg: a világ anyagíságának elismerése. ».. .Én fizikus és kémikus vagyok — írta —, úgy fogom fel a testeket, ahogy a természetben léteznek, és nem ahogy a saját fejemben; úgy látom őket, ahogy léteznek, sokféleségükben, tulajdonságaikkal és akcióikkal, amint egyformán tevékenykednek a mindenségben és a laboratóriumban, ahol elég, ha egy szikra érintkezik három, salétromból, szénből és kénből álló molekula kombinációjával, és rögtön szükségképpen bekövetkezik a robbanás.« Szerinte a tér és az idő az anyag objektív létformái. Az időt úgy határozza meg, mint az akciók egymásutánját, a teret pedig, mint az egyidejű akciók egymásmellettiségét. Mindaz, ami a természetben létezik, térben és időben megy végbe. »Nem tudom elválasztani még elvontan sem a helyet és a tartamot a létezéstől. E két tulajdonság tehát lényegéhez tartozik« — írta. A mozgást elválaszthatatlannak tartotta az anyagtól. Vitába száll azzal a felfogással, hogy az anyag passzív, és semmilyen erővel nem rendelkezik. Azt tanította, hogy a mozgást az anyag nem kívülről kapja, hanem az magának az anyagnak a tulajdonsága. Ez a tétel a materializmus egyik; legerősebb érve volt a XVIII. században az idealizmussal és a vallással szemben. »■Egyes filozófusok szerint a test önmagában véve akcióra képtelen, és nincs benne erő — írta. — Ez a szörnyű valótlanság szöges ellentétben áll minden ésszerű kémiád és fizikai elképzeléssel: akár molekulára bontva, akár tömegében vizsgáljuk a testet, az önmagában, lényegi tulajdonságainak természete folytán tele van ak- jel.« »A mozgást — teszi hozzá — csak akkor tudjuk elképzelni, ha a létező anyagokon kívül az anyagra ható erőt is hozzágondoljuk. Tévedés: a molekula természetes sajátsága folytán önmagában is tevékeny erő. Ez az erő egy másik molekulára hat, az pedig őrá.« Meggyőződéssel állította, hogy a természetben nincs abszolút nyugalom. A természetben minden mozgásban van. Bírálta a teológusokat és idealista filozófusokat, akik elszakítják a mozgást az anyagtól. Kimutatta, hogy a valóságban a mozgás az anyagtól elválaszthatatlan. Gondolatmenete szerint az anyagi világegyetemen kívül semmi sincs. Lehetetlenség feltételezni, hogy bármiféle lény létezhessék valahol az anyagi mindenségen kívül. Sose próbálkozzunk ezzel a feltevéssel, mert így soha semmire sem következtethetünk. D iderot a természettudománnyal szorosan ösz- szekapcsolta a filozófiát, és a vallás ellen fordította. A filozófusok — mondotta — az ész és a tudomány barátai, a papok pedik az ész ellenségei, és a tudatlanság védelmezői. »Minden századnak megvan a maga szelleme — írta egy levelében. — A miénk szelleme, úgy látszik, a szabadság. A vallás babonája ellen indított első támadás szertelenül heves volt. Csupán a kezdeti elszántságra volt szükség, hogy módot találjanak a támadásra a vallás bástyája ellen, ami a legfélelmetesebb, mert a legnagyobb tisztelet övezi, és a megkezdett úton most már nincs megállás. Hogyha az emberiség egyszer vészjósló pillantásokkal kezdi méregetni az eget, akkor nem soká várat magára a pillanat, amikor ugyanígy fogják * szemügyre venni a földi hatalmasságokat is. Az emberiséget kettős kötél veri béklyóba; ha az egyik meglazul, a másiknak is le kell róla pattannia. Ez nálunk a helyzet pillanatnyilag. Ki tudja, hova jutunk ezen az úton?...« • A testtől különböző lélek elismerése Diderot szerint épp olyan értelmetlenség, mint az anyagi világegyetemtől eltérő isteni lény elismerése. Az a szellem, amely a teológusok és az idealista filozófusok tanításában szerepel, valamilyen furcsa ellentmondásos lény, amely valahol lakozik, de 'ugyanakkor nem felel meg a tér egyetlen pontjának sem, nincs kiterjedése, mégis betölt bizonyos teret, gyökeresen különbözik az anyagtól, de ö hozza az anyagot mozgásba, és így tovább. A lélek halhatatlanságát állító vallási dogmával Diderot a tudat materialista felfogását állítja szembe, mely szerint a tudat a magasan szervezett anyag tulajdonsága; azt tanítja, hogy az egyedüli anyagi szubsztancia, mily minden természeti jelenség alapja. Diderot a tudatot az anyagból származtatja, határozottan állította, hogy az anyag az elsődleges, a tudat a másodla-. gos. D iderot azt a dialektikus gondolatát, hogy a természetben minden mozgásban van, és hogy egyetlen olyan természeti jelenség sincs, amely az abszolút nyugalom állapotában volna, kiterjesztette a szerves világra is, visz- szautasítva azt a metafizikus felfogást, hogy a fajok változatlanok. Állította, hogy a fajok átalakulnak, megváltoznak. Szerinte a természet — a molekuláktól kezdve egészen az emberig — a lényeg elszakíthatatlan láncát képezi, az állatfajok átalakulnak, egyik átmegy a másikba, tökéletesednek. Nem szabad azt hinni — mondja az állatokról —, mintha mindig olyanok lettek volna, és mindig olyanok is maradnának, amilyeneknek most látjuk őket. Ehhez óriási időnek kellett eltelnie, s ezután marad színük, formájuk, úgy látszik, változatlan állapotban. De ez csak úgy látszik. Érdeme, hogy megkísérelte felvetni a fajok átváltozásának kérdését, ami — elképzelése szerint — a környező anyagi feltételektől függ. Ha a körülmények megváltoznak, megváltozik a faj is. Az ismeretelméleti kérdésekben is materialista álláspontot képviselt. Helyesen látta a megismerés érzéki és logikai szakaszának összefüggését. Állandóan hangsúlyozta, hogy mennyire fontos az elméleti tételeknek tapasztalat és megfigyelés útján való ellenőrzése. Keményen bírálta a filozófiai idealizmust. A szubjektív idealistát, aki tagadja az anyagi világot és az érzékszervekre való hatását, igen szellemesen az őrült zongorához hasonlította: «A zongora egy őrült pillanatában azt gondolta,... hogy rajta kívül nincs több zongora a világon, s őrajta zeng az egész világmindenség harmóniája.» D. Diderot azonban — jóllehet természetfelfogásában materialista volt— társadalmi élet felfogásában idealista maradt. Társadalom szemlélete a társadalmi élet jelenségeinek idealista felfogásából indul ki. Szerinte a társadalmi erkölcsök a törvényhozástól és a kormányformától függnek. Az olyan állam, amelynek törvényei megfelelnek az ész követelményeinek, megteremtheti az erkölcsös élet előfeltételeit, felvilágosulttá, szabaddá és erényessé teheti az embert. A »jó« törvények és az »ésszerű« kormányforma követelése volt az elméleti alapja annak a követelésnek, hogy az »ész- szerűtlen« hűbéri rendet fel kell váltani a burzsoá rendszerrel. Diderot a realista művészet kiváló teoretikusa volt. Sokoldalúan foglalkozott művészet-elméleti munkával. Szép- irodalmi munkássága, drámái és elbeszélései épp oly hathatósan szolgálták a francia polgári forradalom ideológiai előkészítésének ügyét, mint filozófiai művei és egész tevékenysége. Diderot jelentős szerepet játszott a Franciaország és Oroszország közti kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Élénken érdeklődött Oroszország, az orosz történelem, az orosz nép és kultúra iránt. Járt is Oroszországban, s szorgalmasan tanulmányozta az orosz nép életét. Nagyra becsülte az orosz szellemi élet kiválóságainak munkáját. Beválasztották az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagjai közé. Attól kezdve rendszeresen figyelemmel kísérte az orosz tudomány fejlődését. D iderot-tól távol állt mindennemű nemzeti és faji elfogultság. Diderot tanításainak egy jelentős része napjainkban is éles fegyvert jelentenek az idealista filozófia és a vallásos nézetek elleni harcban. Megtalálták az első magyar botanikus sírját Grundl Ignácnak, az első magyar botanikusnak, Herman Ottó tanítómesterének életéből és munkásságából keveset ismer az utókor. Életének egyetlen reánk maradt művét, az európai növényekből összegyűjtött, 36 nagy mappából álló herbáriumát a dorogi tájmúzeumban őrzik. A régi feljegyzések szerint Grundl Ignác Dorogon halt meg, de sírjának helyét nem ismerték. Az elmúlt hetekben a Petőfi Általános Iskola biológiai körének egyik tagja gyűjtemény- szerző útján megtalálta a botanika magyar úttörőjének sírját.
