Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1959. július 2S. KÉSZÜLJÜNK A PARTOKTATÁSRA Csaknem három hónap vá­laszt el bennünket a pártokta­tási év kezdetétől, de ez nem jelenti azt, hogy van idő, rá­érünk még a készülődéssel. Minden eddigi tapasztalatunk arra int: kár volna az utolsó két hétre, vagy hónapra hagy­ni minden elvégzendő munkát. Kár volna, mert ez csak kap­kodást idézhet elő. A kapkodó embereknek pedig általában nincs idejük, hogy alaposan, józanul meggondolják, amit tenni akarnak. A pártmunká­ban valamennyire is jártas kommunisták tudják, hogy a pártoktatás sikere vagy ered­ménytelensége azon áll vagy bukik, hogy milyen felkészült a propagandista. A párt nem azért rendezi meg évről évre különböző tanfolyamait, hogy ezzel lefoglaljon sok-sok kom­munistát. A pártoktatás nem önmagáért van, hanem azért, hogy elősegítse, és meggyorsít­sa a kommunisták marxista- leninista világnézetének kiala­kítását. Ez a munka tudatosan arra irányul, hogy növekedjék a kommunisták és a párthoz legközelebb álló pártonkívüli emberek politikai műveltsége, akik aztán képzettségüknél fogva jobban tudják szolgálni a szocializmus építését, s ké­pesek mozgósítani a dolgozó tömegeket is. Az elmondottak természetszerűen feltételezik, hogy az az ember, akit meg­bíznak egy-egy tanfolyam ve­zetésével, tudásban is, maga­tartásban is kiemelkedik azok közül, akiket neki kell taníta­ni. A tekintélynek, az eredmé­nyes oktatásnak is ez az alap­vető feltétele. Tehát a legelső tennivaló: felkutatni azokat az elvtársakat, akik alkalma­sak propagandamunkára, arra, hogy tanítsanak. Ez nem is na­gyon nehéz feladat, hiszen a pártbizottságok tudják, hogy kik vezettek eddig eredménye­sen tanfolyamokat. Kétségtele­nül ők adják a pártoktató gár­da gerincét. De mivel a párt­nak az a célja, hogy idén, ha nem is sokkal, de bővítsük a kört, az új tanfolyamok veze­tésére új propagandistákat kell keresni. Olyan propagan­distákra van szükség, akik elő­adásmódjukkal, ötletességük­kel fel tudják kelteni, és le­kötik a hallgatók figyelmét, s nem kisiskolás módon kérde­zik vissza tőlük az egyes téte­leket, hanem arra ösztönzik a hallgatókat, hogy a napi élet problémáit a tanultak szelle­mében lássák és megértsék, így nem kell félni a téves nézetektől sem, mert az eleven elvtársi eszmecserében, vitá­ban nem marad tisztázatlan kérdés, s a pártoktatás ily mó­don a napi életben és munká­ban kamatozik. Olyan elvtár­sak kellenek propagandistának, akik valósággal sugározzák magukból a bizalmat, képzet­tek, de módszerükből nem le­kicsinylés, hanem az elvtár- siasság, a segíteni akarás árad. A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései Á tarlóhántás és a másodvetés fokozásáról A tarlóhántási munka fon­tosságát akkor tudjuk igazán értékelni, ha mérlegeljük, hogy milyen előnyöket jelent ez a gazdálkodás szempontjá­ból Köztudomású, hogy a gyomnövények és a különféle növényi kártevők ellen a je­len időszakban ez a leghatá­sosabb eljárás. Ha a gyommag­vakat aláfordítjuk, ezzel elő­segítjük kikelését és a követ­kező talajmunkával továbbsza- porodását akadályozzuk meg. Ez a leghatásosabb eljárás a csócsároló és egyéb növényi kái'tevők ellen is, de itt is csak a későbbi talajmunkák időbeni elvégzésével lelz eredményes a tarlóhántási munka. A tarlóhántás következtében a talaj felszínén egy porhanyó réteg képződik, amely megfe­lelő szigetelő felületet képez és nem engedi, vagy legalább is mérsékli a talajban levő víz elpárolgását. A meghántolt, vagy szántott tarló a lehullott csapadékot jobban befogadja és tartalékolja a későbbi csa­padékszegény időkre. Víz je­lenléte nélkül nincs növényi élet, és ezért nagyon fontos a talaj jó vízgazdálkodásának elősegítése. A tarlóhántás kedvező ha­tással van a talajok baktérium életére is. A baktériumoknak nedvességre és levegőre van szükségük, hogy hasznos tevé­kenységüket kifejthessék. Ezek dolgozzák át a talajba juttatott szerves anyagokat szervetle­nekké, és ennek következtében tudjuk biztosítani a kultúrnö­vények részére a megfelelő tápanyagokat. Tömődött és száraz talajokon a baktériur mok nem tudnak elszaporodni, nem tud kialakulni megfelelő baktérium élet, s így nem is töltik be fontos szerepüket. A tarlómaradványok lefordításá­val a talajok humusztartalmát is növeljük, melynek következ­tében nemcsak szerkezetileg, javítjuk, hanem felvehető táp­anyagokban is gazdagítjuk a talajt. A későbbi talajmunkák- nak is' előfeltétele, hogy a tar­lóhántási vagy tarlószántási munkákat elvégezzük, mert a későbbi szántási munkákat csak ebben az esetben lehet jóminőségben és idejekorán elvégezni. Az elmondottakból következik, hogy a tarlóhántás nagy fontosságú, s a lemaradás éreztetni fogja kedvezőtlen ha­tását A termelőszövetkezetek egy részénél, a ráksi, somogyszili, sz osztopáni stb. termelőszö­vetkezeteknél az egyes táblák ksaratása utón azonnal elvé­gezték a tarlóhántást is. Van­nak tsz-ek, ahol a tarlóhántá­si munkákat azért nem lehe­tett folyamatosan végezni, mert a gereblyézés elmaradt. Az egyéni termelőknél is van lemaradás, ez inkább a kisüze­mi adottságok következménye. A mestanj időszakot kell ki­használni, mert az aratás és a betakarítás közötti idő alatt el lehet végezni a tarlóhántást. A termelőszövetkezetek tarló­hántási munkálatainál nagy fel­adat vár a gépállomásokra. Szervezéssel és irányítással az aratás befejezéséig a földek nagy részén el tudják végezni a tarlóhántást. Ehhez megfe­lelő gépek állnak rendelkezés­re. A biztonságos termelésnek egyik alapvető feltétele az ide­jében elvégzett talaj munka, ezért minden gépállomásnak, termelőszövetkezetnek és egyé­ni termelőnek a rendelkezésre álló gépek és fogatok beállítá­sával a legrövidebb időn belül el kell végezni ezt a munkát. Az új termelőszövetkezetek­nél azért is fontos, mert az őszi vetésű növényeket már táblásán kell vetni, s csak így lehet a nem kedvező elővete- ményekből adódó hátrányokat kiküszöbölni, s egyben megte­remteni már az első talajmun­kánál a kedvező feltételeket. A tarlószántási munkákkal egyidőben kell elvégezni a másodvetésű munkákat is. A betakarított takarmányok, bár mennyiségileg jó termést ad­tak, azonban tápértékük egyes helyeken gyengébb. Az időben elvetett másodvetés nagyobb takarmánytöbbletet ad, a te­rületegységről többet tudunk majd betakarítani. Eddig több ezer hold területre igényeltek a termelőszövetkezetek vető­magot központi készletből, de még mindig rhegvan a lehető­sége annak, hogy további igénylések révén a vetési terü­letet növeljék. A zöld trágyá­nak vetett növényeknek külön jelentősége van a szervesanyag utánpótlás szempontjából. A következő gazdasági év első alapvető munkája a tar­lóhántás. Ennek időbeni elvég­zése az okszerű gazdálkodás egyik követelménye. A másod» vetésű növények minél na­gyobb területen termesztésével pedig fokozni tudjuk a takar­mányalapot, amellyel egyrészt talajerőgazdálkodási szempont­ból, másrészt állattenyésztési szempontból előbbre lehet vin­ni a megye mezőgazdasági ter­melését. Molnár Imre megyei főagronómus. A propagandistának egyúttal jó pedagógusnak is kell lennie, aki olyan légkört tud kialakí­tani, amelyben a hallgatók megértik: azért tanulnak, hogy jobbá váljék munkastílusuk. Látni kell tehát, hogy a párt­oktatás sikerének alapját vet­jük meg, ha a pártbizottságok mindenütt nagy gondot fordí­tanak a propagandisták kivá­lasztására. Ennek alapján kell eldönteni, hogy hol, milyen oktatási formte induljon. Ott dolgoznak helyesen, ahol a pártbizottságok a párttitkárok­kal egyetemben már most ki­szemelik a tanfolyamok veze­tőit és megbeszélik velük, vál­lalják-e, eleget tudnak-e tenni e fontos pártmegbízatásnak. Gondoskodni kell arról is, hogy azok az elvtársak, akik propagandisták lesznek, hiva­tásuk lelkiismeretes ellátása érdekében felmentést a VII. viT előtt i több FELELŐSSÉGET! Július 22-ig 512 újságíró, fotó-* és filmriporfcer, valamint rádió- és % televízió-tudósító kérte akkreditá-t cióját a vn. VIT sajtóközpontjá-1 nál, amely a Práterben, a bécsi | Immintavásár központi hivatalé- % aak helyiségében működik. Az t úiságírók között ott vannak a ví-$ lágszerte ismert hírügynökségek, t a fontosabb keleti és nyugati na-t pi- és hetilapok, a vezető rádió ♦ és televízió adók tudósítói.-— ... I A VIT keretében július 29-én J kezdődik a nemzetközi varieté-1 fesztivál, amelyen 11 ország, aj Szovjetunió, a Kinai Nénköztársa-i ság, az Egyesült Arab Köztársa-1 ság, Bulgária, a Mongol Népköz-? társaság, a Német Szövetségi Köz-Í Jó forgalma van a Vörös- hadsareg-úti Zöldfa vendéglő­nek. Bár maga a vendéglő elég kicsi, de néhány asztal­ból álló kerthelyisége, kugli­pályája vonzza azokat, akik megkívánnak egy pohár sört. vagy éppen teke-rajongók, s ott találják meg szórakozásu­kat. Sokan fordulnak meg itt napjában, s ha valaki csak egy kicsit is körülnéz, szem­betűnik neki a kerti asztalok­tól négy-öt méterre lévő ala- csony kis házikó. Kilincse nincs, a zár mindössze egy tatja be képességeinek legjavát. * • i fin c h % vaspant lakattal. Ez a raktar.------ t A vendéglőnek több tízezer | forint értékű áruja van itt. a csehszlovák ifjúságot 550 főnyit Érdemes megfigyelni, hogy hivatalos küldöttség képviselj a J miként őrzik ezt a kis va- bécsi VIT-en. A fesztivál kulturá-í lis műsorán Csehszlovákiából báb-S játszó-csoport, népi együttesek, S népi és jazz-zenekar, valamint * ■ szólóművészek szerepelnek. A bé-| nyerje- ( CSj viT-re a jugoszláv népi ifjú-» nek más pártmunka alól. A j sági szövetség és diákszövetség < propagandistákkal való beszél- központi bizottsága képviseletében i getes után hozzá lehet, hozzá ÄÄS j kell fogni a hallgatók kiváló- ség több mint kétszáz tagból álL gatásához. Művésztelep Tiszadobon A Pedagógusok Szakszerve­zete támogatásával művészte­lepet létesítettek a Szabolcs- Szatmár megyei Tiszadobon. A telep a gyermekváros festői szépségű parkjában kapott he­lyet. A művésztelepre az or­szág különböző vidékeiről ér­keznek majd pedagógusok, il­letve képzőművészek. gyónt! A raktár mindössze három­szor négy méteres. Mennyeze­te nincs, a cserepek közvetle­nül takarják el a helyiségben lévő hordókat, demizsonokat. Kicsi ablaka dupla, de belső üvege hiányzik, s minden ar­ra haladónak láttatni engedi hogy mi célt szolgál ez a helyiség. Elgondolkoztató, hogy milyen kevés logika és találékonyság kell egy tolvaj­nak ahhoz, hogy könnyedén beférkőzzön ide. Az ajtó és az ablak között téglarakás van, kiválóan meg­épített út, hogy bárki az ala­csony tetőhöz jusson, s egy­két cserép leemelésével feltá­ruljon előtte a tiltott "biroda­lom-. Persze kényelmesebb megoldás is ígérkezik annak, aki pénz nélkül szeretné ró­zsaszínben látni a világot. Kié hát a felelősség? Ki néz­heti tétlenül, hogy egyszerűen kirabolják a raktárt? Azt hisszük, — mivel figyelmez­tette már a vendéglátóipari vállalat — a csapos, aki gondoskodhatna az áru biz­tonságáról. Mindössze egy mennyezetet kellene építeni és az ajtóra, ablakra vasrá­csot szerelni. Ezzel meg is oldódna a probléma. Szmuf kél az, eixí A falu két oldalán levő domboldalra, s az utcák apró házaira nagy fekete ár­nyékot vetnek a tétován vonu­ló felhők. Szemerkél az eső. Lassan beharmatozza a fák lombjait, s a völgybe ékelt mezőket. Üres, néptelen a ha­tár, mintha őszutó lenne, ami­kor már semmi tennivaló nem várja odakint az embereket. patkoltatja. Neki a három és fél hold búzája, két hold őszi Pedig, akad még munka bőven, és egy hold tavaszi árpája már Gabonahordás hiszen a nyár közepét mutatja a naptár. Az eső sem esik any- nyira, hogy ne lehetne kimoz­dulni a lakásokból. Az utcá­kon ugyanis sok embert látni. Ki a szőlőbe, ki a rétre, vagy már éppen onnét ballag haza­felé. De a mezőre senki sem megy, s mégis azon csodálko­zunk, hogy aratás időszaka lé­vén, az eső ellenére is valami megfejthetetlennek tűnő nyu­galom ül az emberek arcán. Beszélgetnek, tréfálkoznak be­térve valamelyik védelmet nyújtó fa lombjai alá. Senki sem bosszankodik az időjárás miatt, senkit sem sürget a munka. Talán könnyelműek volná­nak Cserénfa lakói, hányaveti- nemtörődöm gazdák laknák e falut? Nem, a nyugalom mást jelent, mondja Kovács Éva v. b.-titkár. Itt már a múlt hét elején végeztek az aratással. De kapálni való sincs vissza egy rend sem. Sőt, amennyire lehetett, a gabonahordással is végeztek. Ezt mutatják a for­másán megrakott sárga aszta- gok. Persze. mindenki még nem tudhatja együtt a gabo­náját, mert a tűzvédelem szempontjából engedélyhez kö­tötték a bfitakarodást. De a felső faluvégen, ahol a csép- lést kezdték, már végeztek a behordással is. Ezért hát a nyugalom. De ahogy említettük, mégsem tét­lenkednek a falu lakói. Akad munka ilyenkor is. ha nem a mezőn, hát a szőlőben, a réte­ken, otthon vagy máshol. Ke­lemen Lajost például a kovács­műhelyben találtuk, a lovát asztagban van. Török János a kocsija elejét vasaltatja. Itt találkozunk Kelemen Jenő és Berkes György tűzőrökkel is; Nekik panaszkodik Trézűi György kovácsmester, hogy mennyivel több a munka a behordás és tarlóhántás előtt; De hát a legtöbb pénzt is ilyenkor keresi Bárány István bácsi indulás­ra készen emeli az ostort a fá­val megrakott kocsi tetején. Unokaöccsétől, Papp Józseftől szállítja haza a még kora ta­vasszal ide hordott rozsét. — Eddig ‘ nem érteni rá —* mondja —, hát most szakítot­tam egy kevés időt Unökaöcs- cse sem résen érkezett meg a szőlőből, egy kis kötöznivalója maradt, azt pótolta. Ilyenkor mindenütt találni otthon valakit, főleg az asz- szonyok közül Nekik odahaza akad most több tennivaló. Sás- li Györgyöktől kaszálni men­tek a férfiak. A sarjú lucer­nát vágják. Az asszony ba­racklekvárt főz. A téli cseme­gére is gondolni kell — mond­ja mosolyogva. N éha felragyog a nap, megvilágítja a szorgal­mas, dolgos emberek arcát, akik — közeled vén a dél —i hazafelé ballagnak a határból, majd újra elbúvik a kóborló, barna felhők mögé. Most már nemcsak szemerkél, sokkal sűrűbben és kövérebben esik az eső, mint előbb. Őket már nem hátráltatja. Nagy munkát hagytak maguk mögött. Elfá­radtak, jólesik egy fél nap pi­henés. Sz. S. Csákvári János: II I IL Nem folytathatta. Izgatott és gyors kopogtatás jelezte az őrnek, hogy ebéddel jönnek. Sokan, és sietnek. Odanéztek. Izgalom futott át mindenkin. Kovács felállt. A nagy sző­ke asszony arca vizes volt. Sí­rástól vagy a sietéstől. Az em­ber nem tudott mást kiolvas­ni az arcából, mint rémületet. Letette a kosarat a földre. Szorosan mellé állt, egy pilla­natra rá is dőlt, mintha félne, hogy élesik. — A fehérek... — Megjöttek a fehérek... 2. A főszolgabíró, Lehner Vil­mos keddről szerdára virradó­ra futárt kapott a főhadiszál­lásról. »Főszolgabíró Úrnak, Mar­cali. Az u. n. Tanácsköztársaság végleges felszámolására külön­böző intézkedések szükségesek. Tekintve, hogy bizonyos ellen­állás még lehetséges, államha­talmunk megszilárdítása év'e k^'-en külön''•-es tis?i: külö n.,menyeket küldünk megyei AHUSEQESEK és járási székhelyekre. A Fő- parancsnok nevében utasítjuk főszolgabíró urat, a különít­mény megfelelő fogadására és megfelelő előzetes intézkedé­sek foganatosítására. Különö­sen felhívjuk figyelmét az ösz- szes kompromittáltak megfe­lelő őrizetére, szökésük meg­akadályozására.« Lehner már túl volt az első elégedettségen. De ez a dolog nyugtalanította. Felköltette és behívatta Tóth Aladárt, szol­gabíróját és megmutatta neki a parancsot. Az dörzsölte ke­zeit. — Te örülsz ennek? — kér­dezte tőle. — örülni? — Még mit nem. Ujjongok, legalább nem ne­kem kell ezekkel itt törőd­nöm... Mit gondolsz, kérlek, nem kellene megjelölni a fő­bűnösöket?... Lehner most nézte meg job­ban ezt az embert, Hát ez vol- ' a r mi-dia sunyi, hajlongó oroszlánt , az ti pár hónap. De azért rajta nem fog ki, ő már óvatosabb lett. Maradjunk csak valahol középen mindig, erre határozta el magát. Nem mintha nem félt volna attól, ami volt, és azoktól, akik csi­nálták. — Várjunk csak, nem kell semmit elsietni. A preventív intézkedések megtételéről van szó egyelőre. Ebben mit te­gyünk? — Aha, hát persze... Preven­tív— nézett rá sunyin a másik. Ebbe belebukhat ez is, gondolta, és akkor... — Azt hi­szem, meg kell szüntetni az ideiglenességet. Mindet át kell hozni a börtönbe, de azonnal. — Jó._ — kapott rajta Leh­ner. — Én azért mindenesetre parancsnok a termelőszövetke­zet vezetőjét hívatta. — Ah, Kaffka főintéző úr, maga az? Az öreg gazdász elpirult. — Igen, fiatal gróf úr, én vagyok... Megválasztottak... — Ah, igen, megválasztották kedvesem, ugye, megválasztot­ták... Hehe... Nagyon jó... A kis ingadozó... Kaffka nem szólt, ismerte már. Ez gőgösebb, mint az ap­ja. Es idegen ennek a földnek. Utálta a falut, embereivel együtt. Mit várjon tőle? t — Hát akkor en, gróf Szé­chényi József, a Prónay-külö- nítmény helyettese most azt mondom magának, elnök úr: adja ki a parancsot utoljára az embereinek, hogy mindent vissza... Érti? Mindent... És jól ellássanak bennünket, nagyon jól, mert aztán nem irgalma­összeülök Kopárival és a bőr- zunk, de nem ám. gyáros Rosmanithtal. Hogy senki ki ne maradjon. A különítmény két szakasz­ból állt és hajnalban páncél­vonattal ért Marcaliba. Egye­nesen a grófi kastélyba hajtot­tak, meg sem álltak a hivatal­nál. Két-három családot azon- nal kizavartak az épületből. A A főszolgabírót és Tóth Ala­dárt délelőtt tízre hívatták. Addig aludtak egyet. A szót Prónay vitte. — Kérlek benneteket, sem­mi irgalom... — Folytaid —

Next

/
Oldalképek
Tartalom