Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

Csütörtök, 1959. július 85.

7

SOMOGY! NÉPLAP

Gromiko elvtárs beszéde a külügyminiszteri értekezlet

szerdai plenáris ülésén

Géni (MTI). Géniben szerdán délután magyar idő szerint 16 óra 4 perokar nyűt meg a külügyminiszteri értekezlet 23. plenáris ülése.

Az ülésen Herter amerikai külügyminiszter elnökölt. Az ülés magyar idő szerint háromnegyed 6 órakor ért véget

A mai plenáris ülésen elsőnek Gromiko szovjet külügyminiszter mondott beszédet. Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a szovjet küldöttség az értekezleten már több ízben ' hangsúlyozta, hogy sürgősen szükség van a német békeszerződés megkötésére, s ezt a .tanácskozás egyetlen résztvevője Sem vitatta. Amikor azonban áttértek a konkrét javaslatok megvitatására, kiderült, hogy a konferencia résztvevői között két homlokegyenest ellenkező felfogás uralkodik e kérdésben, Egyik részről az a szilárd törekvés nyilvánul meg, hogy a Németországban kialakult tényleges helyzetből kiindulva minden halogatás nélkül fogjanak hozzá a békés rendezéshez. A másik részről azonban olyan irányzat mutatkozott meg, hogy minden lehető eszközzel megakadályozzák a német békeszerződés, megkötését és meghatározatlan időre kitolják e kérdés rendezését. Ez a két különböző felfogás megnyilvánult a Német pemofcna- tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek genfi felszólalásaiban is. Természetesei ek látszanék tehát, hcigy a két német állam képviselői összeüljenek és megvizsgálják, milyen módon szüntethetnék meg a nézeteltéréseket és dolgozhatnák ki a békeszerződés kérdésében az egységes német álláspontot. Az NDK és az NSZK megbeszélései igen hasznosak lennének mind a németek, mind pedig a nagyhatalmak számára,

amennyiben érdekelték az európai béke megszüárdftásában.

Ügy látszik azonban, hogy néhány hatalom nem akarja normalizálni a két német állam kapcsolatait, sem pedig egészségesebbé tenni az egész aurópai helyzetet. Ügy látszik, a nyugati hatalmak kormányai mind ma, mind a jövőben olyan politikai vonalat szándékoznak követni, amelynek célja a háborús maradványok súlyos terhének megőrzése, a rendezetlen európai helyzet fenntartása. A német békeszerződés kérdése nagyon jó eszköz annak megállapítására, mennyire őszinte az a kijelentés, hogy ők a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke feltételeinek megteremtésére törekszenek, ugyanis a német békeszerződés megkötése elválaszthatatlan ezektől a céloktól. Remélni kell azonban, hogy a nyugati hatalmak kormányai igen komolyan számot vetnek majd azzal, milyen következményekkel járhat ebben a létfontosságú kérdésben elfoglalt- negatív álláspontjuk.

Gromiko ezután rámutatott, hogy a két német állam tárgyalásaira vonatkozó szovjet javaslat megbeszéléseket indítványoz olyan problémákról is, mint Németország egyesítése. Szovjet részről azért szállnak állhatatosana síkra a két német állam közeledése mellett, mivel a jelen helyzetben nincs más út a német egység helyreállítására. Ha valaki azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha Németország egyesítését idegen beavatkozással, kívülről meg lehet valósítani, akkor ezzel csak a figyelmet tereli el, mert minden olyan terv, amely nem számol a két különböző irányban fejlődött német állam létével, teljesen életképtelen, és figyelmen kívül hagyja a németországi és az európai tényleges helyzetet, s csupán arra szolgál, hogy további akadályokat gördítsen a német egyesítés útjába. A német egység helyre- állításához vivő út csak az NDK és az NSZK közeledésén át vezet — hangsúlyozta Gromiko. — Megmondtuk már ezt, most is megmondjuk és a jövőben is meg fogjuk mondani, az, aki mást állít, figyelmen kívül hagyja a tényleges helyzetet és nem tesz egyebet •Eándékos porhintésnél.

A szovjet külügyminiszter ezután felhívta a figyelmet arra, hogy nyugaton — vezető államférfiak körében is — egyre inkább utat tör annak reális felismerése, hogy a jelenlegi körülmények között miként lehet megvalósítani Németország egységét. Annál sajnálatosabb, mint itt Genf- ben most hallgatnak erről, mintha a külügyminiszterek értekezlete ftem a legalkalmasabb hely lenne a józan nézetek kifejezésére.

Gromiko ezután megjegyezte: a szovjet kormány a két német állam közötti tárgyalásokra vonatkozó javaslatban indítványozta azt is, hogy a két német állam képviselői tárgyaljanak az NDK és NSZK kapcsolatainak fejlesztéséről és kiszélesítéséről. A nyugati hatalmak külügyminisztereinek, különösen pedig a nyugatnémet kormány képviselőjének nyilatkozataiból azonban az tűnik ki, hogy nagyon sajnálatosan fogják fel a németek kapcsolatait.' Csupán szigorúan technikai jellegű kapcsolatokról hajlandók beszélni, noha ilyenek már léteznek az NSZK és az NDK között. Hogyan alakíthatnak ki a németek egységes véleményt alapvető problémáikban, ha a két német állam kapcsolatai csupán olyan kérdésekre szorítkoznak, mint például a villamosközlekedés, vagy a postai és telefonbeszélgetés.

Ma az a helyzet, hogy Adenauer kormánya a három nyugati hatalom támogatásával elutasít minden javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy a németek tárgyalásokat kezdjenek az egész német nép valóban elsőrendű fontosságú kérdéseiről.

A szovjet küldöttség vezetője ezután kifejtette: a konferencián most egyesek azt állítják, hogy ha a németek tárgyalásokat kezdenek egymással, akkor ezzel elmélyülne Németország. megosztottsága. Ez az érvelés azonban mindkét lábára sántít. Hogyan »mélyítené el a megosztottságot«, ha a németek közös álláspontjának kidolgozásáról tárgyalnának a békeszerződés és a német egység kérdésében? Mióta nevezik »megosztottság elmélyítésének« a németeket elválasztó ellentétek felszámolását? Az ilyen okoskodás azt bizonyítja, hogy kifogynak érveikből azok, akik ellenzik, hogy az NDK és az

NSZK közeledjék egymáshoz.

Gromiko ezután hangsúlyozta: a nyugati hatalmak kormányai makacsul ellenzik, hogy német vegyesbizottságot alakítsanak, úgyszintén azt is, hogy bármilyen más, számukra elfogadható formában megkezdődjék a közvetlen tárgyalás az NDK és az NSZK között. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a nyugati hatalmak a német békeszerződés megkötését és Németország egyesítését egyaránt ellenzik, bár azt állítják, hogy e problémák megoldására törekszenek. Nem lehet azonban a német egység helyreállítására való törekvésről beszélni és ugyanakkor elgáncsolni minden olyan lépést, amely a két német állam közeledését célozza.

Gromiko ezután a hétfőn előterjesztett nyugati javaslattal ' fog’alkozott. Rámutatott: a nyugati javaslat a németek közvetlen tárgyalásait kívánja helyettesíteni, azzal az indítvánnyal, hogy a jelenlegi értekezletet változtassák állandó jellegű intézményre. Ez csupán véget nem érő szócséplésbe fullasztaná a megoldásra váró kérdéseket.

Természetesen nem arról van szó, hogy ilyen tárgyalások jelentősége változott volna meg néhány hét alatt. Nem. Az első esetben a nyugati hatalmak arra számítottak, hogy rákényszeríthetik akaratukat a németek között folyó tárgyalások részvevőire. A másik esetben pedig olyan javaslatról van szó, amely azt indítványozza, hogy a németek maHírek Genfitől

Berding külügyi államtitkár, az amerikai küldöttség szóvivője kedden dé’után közölte, hogy Herter külügyminiszter szombaton villámlátogatásra Nyugat-Berlinbe utazik és még este visszatér Genfbe.

Selwyn Lloyd angol külügyminiszter kedden délután Párizsba utazott, ahol szerdán a NA.TO állandó tanácsának ülésén beszámolt a genfi értekezlet eddigi fejleményeiről.

guk vitassák meg problémáikat és szabadon döntsenek minden külső nyomástól mentesen, vagyis, hogy ne idegen akarat végrehajtói legyenek.

— Sajnáljuk — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter —, hogy a szovjet kormánynak a német vegyesbizottság felállítására vonatkozó javaslatát a nyugati hatalmak elutasítóan fogadták, de továbbra is reméljük, hogy meg fogják találni a tárgyalások olyan formáját, amely mindkét német állam számára elfogadható.

A szovjet külügyminiszter hansúlyozta, hogy a két Németország tárgyalásainak kérdése továbbra is időszerű, s a szovjet küldöttség hajlandó újabb kísérleteket tenni, hogy a külügyminiszteri értekezleten ezt a kérdést megoldják. Renplhető, hogy a nyugati hatalmak konstruktívabb álláspontot foglalnak majd el a két német állam egymáshoz váló közeledésének reális útjait illetően.

Gromiko végül válaszolt Selwyn Lloyd júi’ius 20-i felszólalására, amelyben azt a kérdést intézte a szovjet küldöttséghez, milyen lesz a helyzet a Nyugat-Berlin ideiglenes rendezésre vonatkozó ■ időszak végén? Gromiko a következőket mondotta: . mindaddig, amíg érvényben lesz a Nyu- gat-BerUnre vonatkozó átmeneti megállapodás, valamint azoknak a tárgyalásoknak az idején, amelyeket a mostani genfi értekezleten résztvevő államok képviselői folytatnak majd a nyugat-berlini kérdés újbóli megvizsgálására — a Szovjetunió részéről nem tesznek (egyoldalú lépést. Természetesen, feltételezzük, hogy a megállapodást, annak többi résztvevője semilven formában sem fogja megsérteni.

Glezoszt összesen kilencévi szabadságvesztésre ítélték

Athén (MTI). Mint a TAS ESZ és a nyugati hír- ügynökségek jelentik, az athéni hadbíí>óság szerdán ítéletet hirdetett Mar.olisz Glezosz és társai provokációs »kémkedési« perében. Glezoszt összesen, mint amennyit az ügyész indítványozott, az ítélet ötévi börtönt, nésvévi száműzetést ír elő, valamint Glezosz politikai jogainak nyolcévre való felfüggesztését. A száműzetés helyéül egy görög szigetet jelöltek ki.

Bár a kémkedési vád teljesen megdőlt, Vucaszt és Tri- kalinoszt életfogytiglani börtönre, Szingelakiszt tizenötévi börtönre, ötévi száműzetésre és hatévi politikai jogvesztésre, Raguzaridiszt ötévi börtönre, négyévi száműzetésre és ötévi jogvesztésre ítélték. Néhány vádlottat felmentettek. A bíróság egyetlen vádlottal sem mert halálra ítélni. Az ítélet megfellebbezhetetlen.

A TASZSZ ismertette a vádlottaknak az utolsó szó jogán elmondott beszédeit.

Glezosz kijelentette, nem szorulok rá, hogy védjem magam. Hinni, szeretném, hogy a bíró urak számára a nép akarata, s mindenekelőtt a törvény lesz a legfontosabb. Nem követtem el azt, amit terhem- rónak. Kizárólog politikai

re

meggyőződésem miatt kerültem a vádlottak padjára.

A nyaszafoldl eseményehet vizsgáló bizottság jelentese nehéz helyzetbe hozta az angol kormányt

London (MTI). Londonban nyilvánosságra került annak a bizottságnak a jelentése, amely Lord Devlinnek, a legfelső bíróság bírójának elnöklete alatt a Nyaszaföldön tavasszal lezajlott eseményeiket vizsgálta meg, amelyek következtében a kormány kihirdette a szükségállapotot és letartóztatta az afrikaiak vezéreit.

Sajtókörök egybehangzó értesülése szerint a jelentés mélyen megdöbbentette a kormányt, amelynek eljárásáról sok tekintetben megsemmisítő ítéletet mond.' A jelentés megállapítja:

1. A félreismerhetetlenségig túlzott és torzított az az állítás, hogy az afrikai nemzeti kongresszus a fehér telepesek tömeges lemészárlását tervezte. Ez volt az ok, amivel Lennox- Boyd gyarmatügyi miniszter és Armitage kormányzó a szükEgy algériai képviselő „megbékélési bizottság" felállítását javasolja

Brentano nyugatnémet külügyminiszter szerdán Bónnba repült, ahol részt vett a minisztertanács üléséh és beszámolt Adenauer kancellárnak.

Párizs (MTI). Chibi Baki Mosbab algériai mán képviselő a nemzetgyűlés elnökségéhez törvénytervezetet nyújtott be, amely Algériában a béke és a nyugalom helyre- állítására »megbékélési bizottság« alakítását javasolja. A törvénytervezet indokolásában az álgéria képviselő megállapítja, hogy a jelenlegi helyzet

Abdel | nap-nap után elviselhetetle- muzul-1 ne! . szenvedést hoz minden algériai számára.

Ohibi Abdel Baki Mosbah egyike annak a tizenegy algériai képviselőnek, aki nem csatlakozott az integráció követelésének jegyében megalakult és a »köztársaság egységéért« hangzatos elnevezésű algériai képviselőcsoporthoz.

ségállaipot kihirdetését indokolta;

2. A tömegmészárlási terv meséjének alátámasztására és a szükségállapot, kihirdetésének igazolására felhozott bizonyítékok jórészt közönséges hamisítványok;

3. A rendőrség és különösen a katonaság teljesen szükségtelen és törvénytelen erőszakot használt a tüntetők ellen, ajkik a szükségállapot ellen, s Nyaszaföldnek a közép-afrikai föderációba való belekénysze- rítése miatt léptek fel;

4. Dr. Hastings Banda, az afrikai nemzeti kongresszus vezére, aki a tömegmészárlási terviről szóló mese állítása szerint e terv fő szerzője lett volna. a valóságban csak törvényes politikai tevékenységet folytatott, ehhez teljes joga volt;

5. Hivatalos beqigókat és beugrató ügynököket használtak teljesen megbízhatatlan értesülések szerzésére.

Sajtókörök ehhez megjegyzik:

— A jelentés súlyos csapás a kormányra,, amelynek hír szerint kész alkotmánytervezete volt a Nyaszaföld számára: Ezt az alkotmányt rá akarta kényszeríteni a Nyaszaföldre azalatt, mialatt az afrikai vezérek gyűj tőtáborban vannak. A leleplezések még inkább mag fogják rendíteni Lennox- Boyd gyarmatügyi miniszter pozícióját. A Maomillan-kor- mány sem menekülhet a felelősségtől, s a helyzetet súlyosbítja a választások közeledte.

A kommunista párt 1957-ben Keralában kiemelkedő győzelmet ért el. A márciusban megtartott választásokon a szavazóknak valamivel több mint fele a kommunista jelöltekre szavazott, s így a párt alakíthatta meg a keralai kormányt. (Előzőleg a Nemzeti Kongresz- szus Párt kezében volt a hatalom, de vezetői korrupciós tevékenységükkel eljátszották a nép bizalmát.) Az alkotmány értelmében a kommunista párt öt évre kapott felhatalmazást az állam ügyeinek intézésére. Az 1957-es választási győzelem azért jelentős esemény, mert ezzel először nyílt lehetőség arra, hogy India egyik államában kommunisták alakítsanak kormányt. Először adódott alkalom arra, hogy a kommunista párt a gyakorlatban bizonyíthassa be az indiai nép számára : Indiában is a kommunisták képviselik igazán a dolgozó osztály érdekeit, cselekszenek a nép javára.

Kerala kommunista kormánya hivatalba lépése után nyomban hozzálátott a korrupció felszámolásához és törvényerejű rendelteket dolgozott ki az iskolarendszer demokratizálására és a földkérdés megoldására. A kommunista kormány azonban a jelenlegi viszonyok között teljesen gyökeres változtatásokat nem alkalmazhat. A helyi kor-, mányok ugyanis jelentős törvényeket csak a központi kormány, vagy a köztársasági elnök jóváhagyása után foganatosíthatnak. A központi vezetés viszont az indiai burzsoá- i zia érdekeit képviselő Nemzeti ( Kongresszus Párt kezében van így a központi kormánytól nem várható, hogy gyökeres l

Viharos napok Keralában

változtatásokat jóváhagyjon.

A kommunista kormány tehát az alkotmányos keretek betartásával fogott hozzá a reformok megvalósításához. Az iskola-törvényt már Jóváhagyta a köztársasági elnök is Keralában az iskolák döntő többsége magánkézben, s a katc/i- kus egyház kezében van. Az új iskola-törvény lényegében közüggyé teszi az iskolarendszert. Ezek az intézkedések ellenállást váltottak ki mind a katolikus egyház, mind pedig a földbirtokosok körében.

A földreform-törvény jelen pillanatban Praszad köztársasági elnök előtt fekszik jóváhagyás végett. E törvénytervezetet a különféle bizottságok és népi gyűlések 18 hónapon át tárgyalták.. A földreform törvény a legdemokratikusabb indiai földreform törvény és megfelel a keralai nincstelen és kisparaszti rétegek érdekeinek.

Két éve van hatalmon Keralában a kommunista kormány. E két év alatt a reakciós erők szüntelen támadást intéztek ellene. De mindeddig sikertelenül. Az elmúlt hónapokban ázonban a Nemzeti Kongresz- szus Párt keralai vezetői nagyméretű támadást intéztek a kommunista kormány ellen, amely egész India politikai életét felkavaró viharrá alakult. A reakciós erők formailag az iskola-törvény ellen emeltek védrkát. de valójában ez a céljuk, hogy lemondásra kényszerítsék a kormányt.

A kormányellenes támadás

i első szakaszában zavargásokat keltettek; a befolyásuk alatt álló rétegeket tüntetésekre , mozgósították. A tüntetések | már az első hét után rombolássá fajultak. Az iskolák, az I üzletek, a hivatalok, s a gyárak bezárására kiadott felhívást a közvagyon rongálása, összetűzések és verekedések provokolása követte. Több ilyen összecsapás emberéletekbe is került. A tüntetések szervezésében különösen oroszlán- részt vállalt magára a katolikus egyház, a katolikus papság. A krisztusi békéről, a keresztényi emberiességről szónokoló papok minden lelkiis- meretfurdalás nélkül harangzúgás közepette arra uszították a tüntető csoportokat, hogy törjék össze, zúzzák szét a szövetkezeti üzleteket, s a köztulajdonban lévő épületeket. Ezek a papok arra használták a szószéket, hogy híveiket például elhasznált villanyégők gyűjtésére buzdítsák, mert savval töltve azokat, igen jó fegyverként használhatják verekedéseknél. Lám, a szentatyák a gyilkosságoktól, rombolástól sem riadnak vissza, ha sötét ügyeik úgy kívánják.

A zavargások azonban nem érték el a várt hatást. A tüntetésekben a lakosságnak azonban csak kisebb része vett részt, nem sikerült olyan méretű zavargásokat kelteni, hogy szükségessé tegyék a központi kormány közbelépését. A lakosság nagyobb része a kormán) : iániogatir így lett úrrá a helyzeten. Ekkor a

kongresszus párt keralai emberei »vádiratot« nyújtottak be a központi kormánynak. E »vádiratban« arra szólították fel a központi kormányt, hogy oszlassa fel a keralai kormányt.

Igyekezetükkel nem maradtak magukra. Indiában valamennyi reakciós erő bekapcsolódott a mozgalomba. Hisz félnek, ha Keralában öt évig kommunista kormány működhet, intézkedéseivel — még a korlátozott lehetőségek ellenére is — a többi indiai államban is vonzóvá, még népszerűbbé teheti demokratikus programját, s a következő választáson esetleg más államban is a kommunisták kerülnek ki győztesen.

Ezt szeretnék elkerülni egyes imperalista hatalmak is. Ezzel kapcsolatban a Delhi Times közölte: »Keralában nyílt titok, hogy a befolyásos angol kereskedelmi érdekeltségek hatmillió rúpiát szándékoznak a kormány megbuktatására fordítani, s ebben támogatják őket az amerikai érdekeltségek is.«

A kommunista kormány elmozdítására törekvő keralai erőket az alkotmányos látszatot megtartva, támogatja a Nemzeti Kongresszus Párt Központi Vezetősége, köztük Nehru miniszterelnök is. A kommunista kormány elleni ellenszenvük megmutatkozott már abban is, hogy a gazdasági fejlesztést szolgáló össz-ál- lami ötéves tervben egyetlen ipari építkezést sem terveznek

Keralában. Nyilvánvalóan azért, hogy ne nyújtsanak módot az ipari munkásság számbeli növekedésére, meg azért is, hogy a keralai kormányt gazdaságilag is nehézségek elé állítsák. A központi kormány kommunistaellenes állásfoglalása megnyilatkozott a legutóbbi hetekben is. Nehru miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi keralai helyzetből a kiút az új általános választások idő előtti kiírása — tehát a kommunista kormány lemondatása — lenne.

De Nampudiripad kormánya nem hajlandó lemondani. A kormány felszólította az ellenzéket: terjesszék elő kifogásaikat és együttesen tárgyalják meg azokat. A helyi ellenzék azonban éddig semmi hajlandóságot sem mutatott a tárgyalásra.

A keralai kormány megvédésére India Kommunista Pártja minden erőt mozgósít. A pórt irányításával az ország minden részében »El a kézzel Keralától« napot rendeznek. E megmozdulások keretében gyűléseket és felvonulásokat szerveznek a keralai kormány támogatására. De nemcsak a munkásság, hanem a polgárság haladó elemei is szót emelnek Kerala kormánya védelmében. A parlament kongresszus párti képviselőinek egy csoportja bizalmasan közölte Nehruval: nem támogatja a központi kormány esetleges intézkedéseit a keralai kormánnyal szemben.

A nép, a haladó erők összefogtak Kerala kormányának védelmére.

Bőgős. I lásalé