Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-21 / 169. szám
Kedd, 1959. július ít 2 SOMOGYI NÉPLAP Kopienig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke az új kormány programjáról Bécs (MTI) Johann Kopienig, az Osztrák Kammunista Párt elnöke a Volksstimme tudósítójának kérdéseire válaszolva foglalkozott az új osztrák kormány programnyilatÁz amerikai acélmunkások folytatják sztrájkjukat . New York (MTI). Az AP jelentése szerint az amerikai acélmunkás-sztrájk tovább tart. Az ötszázezer acélmunkáson kívül beszüntette a munkát 35 000 vasúti, szénipari és szállítómunkás is. Hétfőn New Yorkban a kormány közvetítői iküíön-külön találkoztak a munkáltatók képviselőivel és a szákszervezeti vezetőkkel, hogy valamilyen megoldást találjanak. Becslések szerint a sztrájk miatt naponta 300 000 tonna az acélkiesés és hetente 300 millió dollárt tesz ki az üzleti forgalom csökkentései kozatával, amelyet Raab kancellár pénteken olvasott fel a nemzetgyűlésben. Kopienig kijelentette: »a dolgozó lakosság szempontjából 1945 óta a legszánalmasabb osztrák kormányprogram. Lényegileg nem más, mint kitérés az égetően sürgős kérdések megoldása elöl.-« »A kormány nyilatkozata arról beszél — folytatta Kople- nig —, hogy Ausztria jó viszonyra törekszik valamennyi néppel és állammal, de semmiféle konkrét bejelentés nem hangzott el arról, hogy Ausztria végre normális diplomáciai kapcsolatokat létesít két olyan fontos országgal, mint a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, A kormánynyilatkozat egyetlen szóval sem tesz említést arról, hogy határaink közelében Olaszországban és Nyugat-Németországban atomháborús támaszpontok és rakétakilövő berendezések létesülnek. Ezek rendkívül módon veszélyeztetik biztonságunkat.« A kommunista párt elnöke kifogásolta, hogy Raab kancellár a kormánynyilatkozatban nem foglalkozott a választójogi törvény sürgős reformjával. Fokozódik a tiltakozás az athéni ügyész arcátlan vádbeszéde után Miután az vádbeszédét Athén (MTI) ügyész elmondta az athéni politikai perben, a közvélemény, újult erővel tiltakozik a görög hatóságok önkénye ellen. • Fidel Castro még mindig nem nyilatkozott lemondásának visszavonásáról Havanna (MTI). A Reuter iroda hétfő reggeli jelentése szerint Fidel Castro még nem nyilatkozott., A kormány tagjai és Kuba népe reméli, hogy Castro visszavonja lemondását. Mint áz Űj Kína jelenti, a kubai népi szocialista párt nyilatkozatban bélyegezte meg Urrutia volt elnököt. A nyilatkozat megállapítja, hogy Ur- prtiát önző érdekei sodorták az árulás felé, egy húrön peöKasszem fogadást adott Irak nemzeti ünnepe aütalmábil Bagdad (MTI). Abdul Karim Kasszem iraki miniszterelnök szombaton este Bagdadban ünnepélyes fogadást adott az iraki köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A fogadáson megjelentek a július 14-i ünnepségekre Irakba érkezett külföldi kormány- küldöttségek tagjai, a diplomáciai testület képviselői, a Bagdadban tartózkodó külföldi szakszervezeti küldöttek, nőküldöttek, az iraki kormány tagjai, Irak katonai főkormányzója, a ■ hadsereg magasrangú tisztjei, a tömegszervezetek vezetői és más közéleti személyiségek. Irak katonai főkormányzója vasárnap a bagdadi rádió által ismertetett közleményében bejelentette, hogy a július 14-i évforduló alkalmából zavargások voltak Kirkukban. A fő- kormányzó hangoztatta, hogy a városban ismét helyreállt a nyugalom és különbizottságot bíztak meg á : kirikuki események kivizsgálásával. Hajsza Görögországban Athén (BTA). A Bolgár Távirati Iroda hírt ad arról, hogy a szégyenteljes athéni perrel egyidejűleg Görögországban rendőri hajsza folyik a demokratikus gondolkodású állampolgárok ellen. Szalonikiben a titkosrendőrség szervei letartóztatták az EDA három hívét, mert más görög állampolgárokkal együtt aláírtak egy emlékiratot, az alkotmányellenes 375. törvény ellen. Török flottagyakorlatok a Fekete-tengeren Ankara (TASZSZ). Sajtójelentések szerint 24 egység részvételével török flottagyakorlatok folynak a Fekete-tengeren. A lapok közlik, hogy Törökország Angliában négy torpedónaszádot vásárolt. Közülük három már meg is érkezett az ^yi'k török kikötőbe. dűlt az Egyesült Államokba szökött Diaz Lanz áruló őrnaggyal, és hatalmával visszaélve hátráltatta a forradalmi vívmányok érvényesítését. A párt elismerését fejezi ki Fidel Castronak és a kubai kormánynak, s felszólította kuba népét, hogy őrizze meg nyugalmát s még jobban szilárdítsa meg a hazafias erők egységét A német Glezosz-bizottság az athéni hadbíróság elnöké- héz intézet táviratában erélyesen tiltakozik az ügyész felháborító követelése ellen. — A két halálos ítéletre és a súlyos börtönbüntetésekre vonatkozó indítvány égbekiáltó provokáció és a világközvélemény ar- culcsapása. A távirat követeli a vádlottak azonnali szaba- donbocsátását. Hasonló távirat érkezett Athénbe a, világ minden részéből. NEMZETKÖZI SzEML E Bedöglött a bonni akna ? Mit hoz a második félidő? Ez a kérdés foglalkoztatta a világ közvéleményét a külügyminiszteri értekezlet háromhetes szünetében. A tanácskozások első szakaszának befejezésekor nyugati személyiségek és a nézeteiket tolmácsoló lapok árasztották magukból a »hivatalos« pesszimizmust. Ismét felelevenedtek a »szovjet ultimátumról« költött regék és a tanácskozást mindvégig ellenző körökben kárörvendően hangoztatták »a tárgyalások zsákutcába jutottak, s nem bizonyos, hogy egyáltalán folytatják azokat. A mesterségesen szított zene-bona azonban csak a nyugati táborban keltett zavart, még jobban kiélezve az ellentéteket a kelet-nyugati megbeszéléseket helyeslők és a hidegháború mindenre elszánt hívei között. Ámde a szovjet diplomácia nem várta tétlenül a »kényszerszünet« végét, s az őszihte tárgyalási készségről tanúskodó nyilatkozatai nem maradtak hatástalanok. A kezdett nyugati »borús« hangulatot mindinkább bizakoPínay spanyol kitüntetés! kapott — Montero hadbíróság elé kerül Párizs (MTI). Az THumanité felhívja a figyelmet arra, hogy »De Gaulle kincstárosa«, Pi- nay pénzügyminiszter megkapta a »fasizmus kipróbált specialistájának tiszteletadásaként«: a spanyol katolikus Találkozó az uszítás és a jogtalan, követelés jegyében Bécs (MTI). A népi demokratikus országokból kivándorolt, megszökött és kitelepített svábok Salzburgban összehívott találkozója, amelyen mintegy nyolcezren vettek részt, vasárnap tüntető felvonulással és az »Union« sportpályán megártott nagygyűléssel zárult Klausz tartományi főnök Raab osztárk kancellár üdvözletét tolmácsolta a gyűlés résztvevőinek, majd hangoztatta, hogy a sváb népcsoportoknak az egész világon szétszórt tagjai »joggal követelik vissza régi otthonukat az egykori osztrák—magyar monarchia területén, a Duna, Tisza, Dráva és Száva partjai mentén«, majd hozzáfűzte, »ez a sváb követelés teljesülni fog, noha azt csak a gondviselés tudja, mikor és hogyan«. Klausz végül jelképes első kapavágásokat tett a Salzburgban létesítendő »sváb intézet« építéséhez. Reimann, az Ausztriában élő, »dunavölgyi« svábok szervezetének elnöke beszédében dühödten uszított a népi demokratikus államok ellen, majd felszólította az osztrák kormányt, hasson oda, hogy a népi demokratikus országok »nyújtsanak haladéktalanul anyagi kártalanítást-“ a sváboknak. Hamp minisztertanácsos Oberländer bonni »menekült- ügyi« miniszter, volt SS-tiszt üdvözletét adta át a megjelenteknek és a nyugatnémet kormány teljes támogatásáról biztosította őket A Magyarországról kitelepített svábok nevében felszólalt dr. Trischler ügyvéd, aki jelenleg a Német Szövetségi Köztársaságban él, szintén azt mondta, hogy megbízói nem adják fel jogukat a »régi otthonra«. Általános vélemény szerint a javarészben bonni pénzen épülő salzburgi »sváb intézetet« a népi demokratikus országok elleni uszító propanganda egybehangolása és központi irányítása céljából hozzák létre. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy e szervezet aktív támogatása .vrá“. • .y. egyeztethető össze Ausztria semlegességi státusával és a szomszédos országok irányában hangoztatott baráti törekvéseivel. Kínos feltűnést keltett, hogy Raab kancellár üdvözletét küldte a népi demokratikus országokból megszökött, vagy kiutasított hábprús bűnösöknek. Izabella rend nagy kereszt] ét. A rend nagymestere nem más, mint Franco. A spanyol diktátor hatalomra kerülésének 23. évfordulója alkalmából adták ezt a kitüntetést De Gaulle miniszternek — szögezi lé az l’Humanité. A lap ugyanakkor egy másik Spanyolországból érkezett hírt is közölt. Simon Sach Sanchez Monterot, a spanyol Kómmühista Párt Politikai Bizottságának tagját halálbüntetés veszélye fenyegeti. A Fran- co-rendőrség által megkínzott Monterot a madridi Caraban- chel-börtönbe szállították át és sötétzárkába zárták. Megtiltották, hogy csomagokat és leveleket kapjon, látogatókat fogadhasson. Szó van arról, hogy már július végén hadbíróság élé kerül dás váltotta fel, s amikor a külügyminiszterek visszaérkeztek Genf be, az AP amerikai hírügynökség így jellemezte a légkört: »Az óvatos optimuz- mus szellői lengenek a nyugati tábor felett... kezdenek kibontakozni a megegyezés lehetőségének körvonalai«. A bonni akna A második félidő kezdetén Gromiko szovjet külügyminiszter a nyugati küldötek kérésére ismét összefoglalta a szovjet javaslatok lényegét, s megállapította, hogy két alapvető kérdésben: Nyugat-Berlin ideiglenes jogállásának rendezésében, valamint a német vegyes bizottság létrehozásában a két fél álláspontja »igen közel áll egymáshoz«. A hétfői első ülés valóban ezt tükrözte. A derűs légkörben azonban váratlan vihar kerekedett. Az esetleges megegyezés lehetősége kétségbeesett lépésre késztette a nyugatnémet revansisz- tákat. A bonni kormány memorandumot intézett a nyugati hatalmakhoz, amelyben azt javasolja, hogy a német újraegyesítés problémáinak megtárgyalására ne hozzanak létre német vegyes bizottságot — bár ezt az elgondolást a nyugati hatalmak is belefoglalták híres »csomagtervükbe«, — hanem a négy nagyhatalom alakítson bizottságot, amely mellett az NDK és Nyugat-Német- ország csak mint tanácsadók szerepelnének. Bonn az elmúlt néhány évben már jónéhányszor tanújelét adta annak, hogy semmitől sem riad vissza, ha hidegháborús törekvéseit veszélyeztetve látja. Arra azonban kevés példát ismer a történelem, hogy egy állam vezetői nyilvánosan degradálják saját népüket, s csökkenteni kívánják saját beleszólási jogúkat országuk jövőjének eldöntésében. A külügyminiszteri értekezlet kezdetén a nyugatnémet küldöttség még az ellen hadakozott, hogy a német nyelv is a konferencia hivatalos tárgyalási nyelve. legyen, most viszont Bonn kiadta a »hinaus mit uns« vagyis a »ki velünk!« jelszót. Mi volt Bonn célja ezzel a javaslattal és általában milyen törekvésekkel tért vissza BrenA GLOGOWI GÉPIPART GYÁR tíz, húsz és negyven tonna kapaci;»sú orr * -'t, exportra a szocialista országoknak. Képünkön: szállításra váré 30 tonnás emetano Genfbe? Adenauerék mindenáron meg akarják akadályozni a német vegyes bizottság megteremtését, mert úgy látják, hogy ez » újabb lépés az NDK nemzetközi elismertetne felett«. Márpedig semmitől sem rettegnek jobban, mint ennek a gondolatától. De nem kevésbé tartják fontosnak, — hogy megakadályozzanak mindenféle megegyezést Nyugat-Berlin kérdésében, — vagyis, ahogy ők mondják, — »Berlinteleníténi a genfi konferenciát«. E céljuk eléréséért sok mindenre kaphatók. Még olyan »áldozatokra« is, hogy helyeseljék a csúcskonferenciát — csupán a hozávívő utat kívánják felrobbantani. Brentano cáfol Az első hét tanulságai azon» ban azt mutatják, hogy a bonni aknának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A nyugati hatalmak úgylátszik mar gük is kezdik megelégelni, hogy nyugatnémet partnerüknek minden pozitív elképzelésére dacos »nem« a válasza. Kezdik felismerni, hogy az Ade- naueri »makacskodás« még ingoványosabb utakra csábíthatja őket. A bonni memorandum nyugati fogadtatása arra vall, hogy ma már nem csak az angolok igyekeznek elhatárolni magukat a nyugatnémet »kemény politikától«, hanem Washington is új utakat keres. A Washington Staar szerint kutatják azt a keskeny mes- gyét, amelyen járva »megfelelő mértékben elismernék a kelet-németeket anélkül, hogy ugyanakkor elidegenítenék Adenauert«. Ez az elképzelés mindenesetre jelentékeny eltávolodás az eredeti Adenauer- koncepciótől. Bonn obstrukciós kísérleteinek kudarcát egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Brentano nyugatnémet külügyminiszter megcáfolta azt a hírt, miszerint Nyugat-Németország »elszigetelődött volna« nyugati szövetségeseitől. E cáfolatról önkéntelenül is az a megállapítás jut az ember eszébe, amit egy nyugati újságíró úgy fejezett ki: »ne hidd el a hírt addig, amíg meg nem cáfolják«* Elmúltak a mézeshetek? A legérdekesebb azonban a francia—nyugatnémet viszony alakulása. A francia polgári sajtó arról ír, hogy a heves francia—nyugatnémet »szerelem«, amely annyira jellemzője volt az elmúlt időszak politikai csatározásainak, lassanként elhűvösödik. »A mézeshetek elmúltak« — írják a lapok, az AP tudósítója pedig megállapítja, hogy a francia—nyugatnémet kapcsolat ma még nem »válságos, de a politikai barométer vihart jelez«. Ezek még csak találgató lók. Az azonban tény, hogy a genfi francia küldöttség, amely eddig fenntartás nélkül helyeselte Adenauerék minden javaslatát, a héten átnyújtott bonni emlékiratot »meglehetősen hűvös fogadtatásban« részesítette. Lehetséges, hogy Párizs felismerné: mégsem kifizetődő az érdekházasság? Genfi események Mit hoz a jövő? A genfi értekezlet második félidejének első hetéről elmondhatjuk, hogy eredményesen zárult. A tanácskozások megtorpedózására irányuló első kísérletek kudarcot vallottak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a hidegháború hívei kifogyhatatlanok a megegyezést akadályozó ötletekben. Az első hét pozitív mérlege után csak akkor várhatók további eredmények, ha a nyugati hatalmakban nemcsak a szándék, hanem az akarat is meg van ahhoz, hogy elhatárolják magukat Bonn obstrukciós törekvéseitől. Ezek a remények néni alaptalanok,
