Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-21 / 169. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. július *L H a j m á s i H ajmás nem tartozik a kaposvári járás nagy községei közé, mindössze nyolcvan ház van benne, s lakóinak száma alig haladja meg a 400-at. Határuk, ami az erdőborította dombok közé ékelt kis falu lakóinak megélhetését adja, ma sem nagy, szántó, rét mintegy hatszázötven hold. A felszabadulás előtt még kevesebb volt a föld, mert a határ egynegyede a földbirtokos vagyonához tartozott, de a szomszéd falubeli kulák is részesedéit belőle. A nehezen művelhető dimbes-dombos mezők ma sem adják ingyen gyümölcsüket, érthető hát miért volt itt sok szegényember. Bár a földesúri birtokot negyvenötben szétdarabolták egymás között, az elmaradottságból mégis nehezen emelkedik ki a* falu népe. A cselédházakat lebontották, s a hajdani cselédek saját házat emeltek maguknak. Nemrégiben villanyt kapott a falu. A gyerekek osztott iskolába járnak. Egyre többeket hajt a tudás, a megismerés vágya. Hajdani szegényemberek, akiknek annyi pénzük sem volt régen, hogy mindennapi betevőjüket biztosítsák, nem hogy újságra előfizessenek —, ma olvasnak és művelődve dolgoznak. Kultúr- forradalom zajlik itt. Aki netán kételkedne, annak felsorolunk néhány számot bizonyítás^ képpen. íme: a nyolvan ház közül harmincötben szól a rádió és csaknem hatvan családhoz jár napi- és hetilap. Pedig a helybeli postás még ennek ellenére is ezt mondja: több is elkelhetne belőlük. Mert igaz, még vannak a faluban úgynevezett fehér foltok, még nem mindenki olvas újságot, hallgat rádiót, de a lakosság zöme már olvas és művelődik. Hogyne derülne az ember szíve, amikor hallja, hogy egy falusi ember 1500 forintot költ könyvre. Mi minden van emögött! * * * A tanácsházhoz * nem messze, a félig kész művelődési házban ugyancsak nagy a változás. A tudásszomj öltött testet. Mert máskép hogyan építtethetne meg a négyszázlelkes falu egy ilyen tízezrekbe kerülő létesítményt Az akaráshoz anyagi áldozat, pénz is kellett. És a falu népe nem volt szűkmarkú. Igaz, nem hetek, mégcsak nem is egy év eredménye ez a létesítmény. Két esztendő is eltelik az alapkőletétel után az első rendezvényig, de az épület áll, s már csak az utolsó simítások vannak hátra. Ha sikerül anyagot szerezni a stukatúro- záshoz, akkor még az idén felavathatják a kultúra, a művelődés hajmási szentélyévé * * * Pozsár János tanácselnöknek már azon fő a feje, hogyan hasznosíthatják majd a felépült művelődési házat. Arra gondol, kik lesznek azok a hivatott vezetők, akik hittel, lelkesedéssel, odairányíthatják majd az emberek figyelmét az új létesítményhez. Kire gondolhatnának másra, mint a pedagógusokra ... Ámde rájuk nem igen számíthatnak. Nem mintha rossz véleményük volna róluk, ellenkezőleg, nagyon tisztelik, becsülik a faluban nemrég óta tanító két pedagógust, de hát mondják — a mostani körülmények között nem sokat várhatunk tőlük. Az a helyzet ugyanis, hogy mindketten Kaposvárról járnak hozzánk. Hajnalban jönnek, este meg mennek, várja őket a család. Az iskolán kívüli népművelésben így nem tudnak segíteni. Tudjuk, mi lenne a megoldás: a faluhoz kellene kötni őket. Tudnák is hogyan. Van pedagógus szolgálati lakásuk, de abban az a nyugdíjas pedagógus lakik, aki 40 évet1 tanítóskodott náluk. Az új pedagógust csak akkor tudnák elhelyezni, ha a ház régi lakója azt átadná. Akár egyik ujjúkat, akár a másikat harapják, egyformán fáj. Az egész falu érdeke szenved így kárt, de még azt sem tanácsolhatjuk, intézkedjenek a felsőbb szervek. Valahogy mégis meg kellene oldani, a hajmási pedagógus kérdést V. J. HÁLÁTLANSÁG Aprőhdzas, poros utcás kis somogyi falu. Egyik végétől néhány ugrással elérni a másikat, érthető hát, hogy mindent tudnak egymásról az emberek. Nem történhet senkivel olyasmi, amit ne beszélnének meg maguk közt, ne mondanák el a szomszédnak, ismerősnek — mindenkinek, hiszen mindenki ismerős. A napi gondok, problémáik mellet egyszer Ugyancsak mindenkit érdeklő esmény akadt a faluban. 1. A járás legtávolabbi csücskében is mozgolódni kezdtek az elmúlt év januárjában a fiatalok: meg kellene alakítani nálunk is a KISZ szervezetet. Aztán majd. .4 Összeálltak ketten-hármoM, és végigjárták a házakat, ahol magukkorabeliek, fiatalok laktak. 2. A fiatal tanító egy-két éve végezte el a tanítóképzőt. Zsebében az oklevéllel visszajött falujába: itt fog tanítani ezután. Elmentek hozzá is a leendő kiszesek. — Majd meggondolom. S ifjú tanítónk gondolkodott, vagy már rég eldöntötte magában, hogy ő bizony nem áll közéjük? Hárman voltak a tanács irodájában, amikor legközelebb ismét kérték, hogy nyilatkozzék, eddig meggondolhatta. S ö nyilatkozott: — Elvégeztem a tanítóképzőt. Nekem jő volt a KISZ, szükségem volt rá, amíg az iskolában tanultam. De most már nem kell, semmi szükségem rá, _____ 3 . A szervezet megalakult. Önélküle. Munkához kezdtek a gyerekek, egyszer úgy ősztájt elhatározták, hogy színdarabot tanulnak karácsonyra. Tanítónkban talán korábban is megmozdulhatott valami rossz érzés. Elvállalta a színdarab betanítását. Tanította is, egy nap volt tússzá még az előadásig. Meghalt az egyik szereplő édesapja. — Nem engedem lejátszani az előadást, vem engedhetem, hogy ilyen bánat után mókázzon a színpadon. A szomorú eseményt a súlyos betegség várni engedte. Ezért tanulta be a fiú szerepét a tanító is. Hóm ő játszhassa el majd, ha esetleg bekövetkeznék. S most nem játszott. S nem is engedte. Cserben hagyta a többieket 4. Bált akarták tartami a fiatalok, Művelődési háza nincs a falunak. Egyetlen alkalmas helység az iskola tanterme lenne, ha.;-. Most már ifjú tanítónk apja is közbeszólt. — Itt pedig nem lesz bál. Csakhogy ők nem hagyták magukat. Elmentek a járási tanácshoz, Ott: — Segítünk fiúk. Otthon az iskolában: — Akkor sem ■ tarthatjátok itt. A járási tanácstól távirat érkezett. — Na, jól van, csináljatok hangzott el a kelletlen beleegyezés. 5. Eljött a . nyár, az iskolásoknak a vakáció. A kiszesek ping-pong asztalt készítettek, ök maguk. Mindenki adott egy-két szál deszkát és megcsinálták egy asztalos segítségével. Begipszelték a repedéseket és szépen befestették. — Hol ping-pongozhatnánk? —■ Talán az iskola udvarán, ott jó is lesz a nagy fák alatt. — Nekem elegem volt tíz hónapig a ricsajból, a zajból, iáé ne gyertek. Alkonyaikor, ha nem esik az eső, a tűzoUószertár előtt, az utcán ütik a fehér kauceuk- labdát a fiák. 6. Ifjú tanítónk apja azt sem tudta elviselni, hogy egyik fia (több is van) három darab deszkát adott az asztalhoz. Megüzente: — Amit mi adtunk, ezt adjátok vissza. S a kiszesek visszaadják. Virányi Pál Nemcsak adatszolgáltatás Az energiagazdálkodásról és az energetikusokról (energiagazdálkodási előadókról) van szó. Az energiagazdálkodás mikéntje és az energetikusok munkája szorosan ösz- szefügg egymással. Úgy is mondhatnánk, hogy képzettebb energetikus: jobb’ energiagazdálkodás, és fordítva. Ha valami a világon, akkor az energiagazdálkodás — tehát az, hogy melyik vállalat mennyi olajat, fát, szenet használ fel termékei előállításához —, nagyon is konkrét tényeken, adatokon alapszik. Ebből pedig az következik, hogy az energiafelhasználás akkor lesz gazdaságos, ha a fogyasztást szakértői szemmel állandóan ellenőrzik, pontosan megtervezik. Vajon beszélhetünk-e jó energiagazdálkodásról például a Kaposvári Sütőipari Vállalatnál, ahol tavaly az első két negyedévben a vállalat jelentése szerint 780 000 forint, a második két negyedben pedig csak 100 000 forint értékű tüzelőt használtak fel? Pedig kenyeret .januárban is éppúgy sütöttek, mint decemberben. A Kaposvári Sütőipari Vállalat energiafogyasztása lassan eléri az egymillió forintot. Most már függetlenített energetikus kellene. De nemcsak az nincs, hanem aki jelenleg irányítja az energiagazdálkodást, az is csak mellékfoglalkozásként űzi ezt. Csoda-e hát, ha ilyen körülmények között gazdátlan az energiafelhasználás, nincs biztosítva a társadalmi tulajdon védelme, a gazdaságos tüzelőfelhasználás. Alig akad példa az ilyen vállalatoknál fázisjavító kondenzátorok bevezetésére, egyéb ésszerű javaslatok, újítások hasznosítására. Jónéhány vállalatról elmondhatni — ahol ugyancsak áll az energetikus «zakkép- zettsége, felelőssége, megbízatása —, hogy csupán csak adatszolgáltatásnak tekintik az energiagazdálkodást. Éppen ezért a megyei tanács ipari osztályának két műszaki munkatársával együtt eredményt várunk attól a munkától, amelyet az ipari osztály az utóbbi időben az energetikusok szakképzettségének növelésére, a teljes rend megteremtésére fordít. Az energetikai útmutató — amelynek alapján vizsgázni kell az energetikusoknak — korábban kiadták már a vállalatoknak azzal, hogy az igazgatók ellenőrizzék, halad- nak-e az anyagban a vizsga elé kerülő energetikusok. Az igazgatóknak erről az ellenőrzéséről igen kedvezőtlen jelek vannak. Pedig, hogy az energiagazdálkodás megjavuljon, azárt nemcsak az ipari osztály műszaki munkatársainak kell tenni.?« Új filmek a Hunniában Autóbuszkaravánnal a VIT-re A VIT-en résztvevő szovjet küldöttség Magyarországon keresztül utazik az osztrák fővárosba. A szovjet fiatalok Moszkvából vonaton utaznak a magyar határig, onnan autóbuszon folytatják útjukat. Több városban megállnak és Budapesten találkoznak a magyar fiatalokkal. Az autóbuszkaraván — a moszkvai Lihacsov autóbusz- gyár negyven legújabb típusú kocsija — szombaton indult el Moszkvából. A kocsikat a legjobb moszkvai autóbuszvezetők viszik Bécsbe. A szovjet küldöttség húsz autóbuszt a más országokból érkező fiatalok használatára ajánlott fel, mivel Bécsben magasak a közlekedési költségek és a VIT eseményeire egymástól nagy távolságokban kerül sor. A VIT-re utazó szovjet küldöttség hétfőn este a Szak- szervezetek Házának oszlop- csarnokában ünnepi esten búcsúzik Moszkva társadalmától, és szerdán különvonaton indul a maigyar határra. Az igali sajtüzsmb en Két év után ismét üzembe helyezték az igali sajtüzemet. Naponta öt-hatezer liter tejet dolgoznak fel. Trappista és Eidame sajtkülönlegességeket készítenek gömb, szalámi és téglái ormiban. A Hunnia Filmstúdióban már nagyreszt befejezték az első félév új magyar filmjeinek forgatását. Jelenleg a laboratóriumokban dolgoznak a Pár lépés a határ, a Gyalog a menyarsízágban és a Szombattól hétfőig című újdonságok példányain. A Kölyök című új magyar film alkotói pedig elkészítették a felvételek félét és jelenleg Sztáünvárosban örökítik meg a Kölyök — alakítója Törőcsik Mari — kalandjait. Megkezdték a Megfelelő ember című filmszatíra forgatását és a közeli napokban kezdik Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének megfilmesítését. A népszerű Jókai mű filmváltozatának első jelenetei a Komárom környéki Naszály községben peregnek a felvevőgép előtt. Előreláthatólag augusztusban kezdi meg a Vörös tinta című új magyar film felvételeit a film alkotógárdája. Sar- kadi Imre a Tanyasi dúvad című írásának filmváltozatát készíti elő. Makk Károly pedig Fűre lépni tilos címmel új magyar filmvígjáték forgatását tervezi. Ugyancsak vezetőszerepet vittek a »Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete« megalakításában. Királyék nagyszerűen beleilleszkedtek az emigrációba, legalább is ami a volt hazájuk elleni aknamunkát, az amerikai diverzáns és hírszerző szervek gátlásnélküli kiszolgálását illeti. A régebbi magyar emigráns vezetőkkel azonban vannak bizonyos ellentéteik, mint ahogy a régebbi emigráns vezérek egymás között is gyakran veszekednek, marakodnak. Ez a marakodás azonban nem »elveken-« alapul, az emigráns vezérkarban dúló »elvi viták« csak annak a leleplezésére szolgálnak, hogy ki kap nagyoltó darabot abból a koncból, amelyet az USA vet oda az értük munkálkodó hazaárulóknak. Király, Kéthly és Kővágó az »új menekülteket«, vagyis azokat, akik az ellen- forradalmi felkelés leverése után hagyták el az országot, igyekeznek az amerikai hírszerző szerveknek szállítani. Különösen Király Béla aktív ebben a tekintetben. Gátlásai Intelligence Service szolgálatában áll. Csia Jenő csendőrezredes, a Hungarista Mozgalom tagja is kémek beszervezésével foglalkozik. Pelsőczy Pál volt főhadnagy mostanában a francia hírszerző szerveknek dolgozik. Vasváry József horthysta altábornagy a Magyar Nemzeti Bizottmány ausztriai megbízottja, kémfőnök. Páter Gácsér Imre, wlt tábori lelkész a Nemzeti Bizottmány franciaországi magyar irodájának vezetője Párizsban él, és legfőbb dolga, hogy Magyarországra átdobandó ügynököket szervezzen be. Münchenben működik a CIC egyik fedőszerve, az úgynevezett »Magyar Segítő Szolgálat-«, amelynek dr. Ordódi) Krisztina a vezetője. Az ellenforradalomnak és a fasizmusnak ezek a gátlás nélküli lovagjai, a CIC, a nyugat-német Gehlen-szervezet és a többi nyugati hírügynökség készséges kiszolgálói, sokat tudnának mesélni az 1956 ok« tóberi magyarországi ellenforradalom előkészítéséről, bizo- nyos körülményeiről is. Egyetlen reményük, hogy egyszer mint »győztesek« térhetnek haza Magyarországra. A.z ő vágyálmaik és az amerikaiak, céljai találkoznak. Amit tesznek, pénzért teszik, de egy- szersmind a magyar népi demokrácia elleni elszánt gyűlöletből. »Hasonló a hasonlónak örül« — tartja a latin közmondás. örülhet egymásnak a CIC és a magyar fasiszta ügynd* kök hatalmas légiója... VÉGE Léttárd Ferenc a tej pasztörizálását ellenőrzi. A kultúratejet Ihász Mária segédmunkás főzi. 55. nincsenek, mint ahogy nem is voltak egész életében. A féktelen karrierista most ilyen módon igyekszik érvényesülni. Igen, ezek a jó magyar urak, a különböző hírügynökségek felhajtói, szállítói. Rajtuk kívül természetesen a kisebb kaliberű és kisebb hírű horthysta és fasiszta hazaárulók égési légiója dolgozik a CIC és más hírügynökségek szolgálatában, kisebb, de ugyancsak nagy bizalmat feltételező beosztásban. Csak né- hányukról beszélünk most, ízelítőül, mert azt kívánjuk megmutatni, kikre építenek az amerikaiak, kiknek a »szakértelmétk és gátlásnélküliségét használják fel a hazánk ellen szervezett hírszerző és diverzáns aknamunka vezetésére. Martsa Sándor, volt horthysta ezredes jelenleg Grazban él. Az újonnan beszervezettek közül sokakat ö képzett ki határátlépésre és diverziós feladatokra. Barcsay József egykori csendőr főhadnagy, a »Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége« londoni vezetője az
