Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

Csütörtök, 1959. fürtfos Ä 0 SOMOGYI JTÍPLAC A NAGYATÁDI ITALBOLTOKBAN , Dr. Bocsa Antal járási fő­orvossal és Molnár István ke­reskedelmi felügyelővel indu­lunk el a nagyatádi italbol­tokba egészségügyi ellenőrzés­re. Utunk első állomása a földművesszövetkezet étterme. A vizsgálatot a konyhában kezdjük. A főorvos és a sza­kácsnő között a következő kis párbeszéd zajlik le: — Kérem a mai ételek min­táit. A szakácsnő háromféle min­tát tesz az asztalra. — Csák ennyiféle étel szere­pel a mai étlapon? — kérdezi dr. Bacsa Antal. — Nem, volt még más is, de a többi ételiből nincs mintánk, mert kevés az ételm intés üve­günk^ — hangzik az elégtelen válasz. Nincs üveg, tehát nincs, min­ta sem! Pedig az üveg filléres dolog, csak be kell szerezni. A raktárban ugyancsak álcád néhány kifogásolnivaló. Az ételt nem takarták le, az edényben romlott lecsót és mustárt találunk. A cukrot rozsdás dobozban tárolják. A mák- és diódarálót használat után nem tisztították meg, benne megromlott a mák, a dió. A konyhából az étterembe megyünk. A terem szép, tiszta, frissen festett. Kár, hogy ezt a kellemes benyomást elront­ják a foltos és a szennyes asz­talterítők. Kiskartali István, aki két hete vette át az étte­rem vezetését,, elmondja, hogy a szövetkezet vezetősége a leg­fontosabb tárgyakat sem akar­ja beszerezni. Még takarítót sem fogadnak, a pincérek ma­guk sepernek. Ez aztán egyál­talán nem mondható higiéni­kusnak! A 10. sz. Szatori-í'éle ven­déglő meglepően csinos, tiszta. A terem padlózata frissen ola­jozott, a térítők tiszták, raj­tuk virág és hamutartók te­szik otthonossá az italboltot. Egyetlenegy szabálytalanságot észlelünk, de azt nyomban meg is szünteti az italbolt veze­tője: a szalámi fedetlenül volt. A 14. sz. ToU-féle italbolt. — Sört ne kérjenek. — fogad bennünket egy ősz. 65 év kö­rüli bácsi, aki a vezetőt, özv. Toll József nét helyettesíti, mert neki más elfoglaltsága akadt a kertben. Az egyik asztalnál kártyázok ülnek, s a bor minőségére panaszkod­nak — joggal. A vizsgálat megállapítja, hogy a bor na­gyon savanyú, élvezhetetlen. A söntéspult poros, az aszta­lokon nincsenek térítők. Van mit pótolniuk a vizsgálat után! A 11. sz. Ragyás-féle ven­déglő. Naponta igen sok ven­dég fordul meg itt. Ez persze meg is látszik a termen, elég szemetes, sok a cigarettavég a padlón. A söntéspult és a po­harak itt is nagyobb gondot igényelnek! Szegényes a ven­déglő felszerelése, berendezé­se, s a legsürgősebben felújí­tásra vár. A 9. sz. Budai-féle vendég­lőt tisztán találjuk. A raktár­ban is rend van. A repedt po­harakat ki kell vonni a forga­lomból. A hamutartókat al­mareszelők helyettesitik, állí­tólag azért, mert ezeket nem lopják el. A 12. sz. italbolt felszerelése talán a legszegényesebb. Egy elöregedett, korhadt söntéspult és egy rozoga szekrény az egész berendezés' Természete­sen nehezen tarthatók tisztán. Kevés a pohár és a korsó. Egyébként az italbolt tiszta. * * * A vizsgálat tanulsága: bár az elmúlt évhez viszonyítva lényeges javulás tapasztalha­tó a nagyatádi italboltokban, sokkal nagyobb gondot kell fordítani italboltjaink tiszta­ságára, a higiéniára. Feltétle­nül szükséges az is, hogy a vendéglők berendezési tárgyait korszerűsítsék. Uj söntéspul- tokra, üveges szekrényekre, asztalokra és székekre van szükség. D. S. „Nem engedtek a szüleim*6 Még 18 éves sincs. Szőke ha­jú, alacsony, kövérkés kislány. »Dolgozó szülők gyermekének gondozását elvállalná«. Anyáskodó szeretettel kezdi a beszélgetést a gyerekekről, a kicsikről, s lassan megered a szava, elmondja fiatal élete tör­ténetét, keserveit, melyek még szinte gyermeklelke bízása, jó- várása következtében még mind-mind jóra fordulnak. — Három éve végeztem el a nyolcadikat. Óvónő szerettem volna lenni, szüléim azonban nem engedték, hogy tanuljak — így kezdi mondókáját. — Dolgoztam. Gyárba men­tem először, három műszakos munkát kaptam. Nem bírtam, az orvos mondta, hogy keres­sek mást magamnak. — A maszek cukrász a leg­nehezebb munkákat végeztet­te vélem, nála dolgoztam a gyár után. De szó nélkül csi­náltam, amíg egyszer el nem égettem a kezem, akkor ott­hagytam. — Kórházba kerültem ez­után. Itt is nehéz volt, de megmaradtam volna, ha nem jön vissza, akit helyettesítet- tém. A három év így telt el. Bu­dapesten laktak, szülei ott van­nak még most is, dolgoznak mindketten. Róluk nem beszél, többet nem tudok meg róluk, csak hogy tűzzel-vassal elle­nezték lányuk óvónőnek készü­lését. Nem tudom, boldogok voltak-e, amikor gyenge egész­ségű gyermekük a nehéz éjsza­kai munka után reggelenként szinte a betegségig fáradtan érkezett haza; amikor a cuk­rász lelketlenségéről panaszko­dott esténként; amikor tanács­talanul kérdezte őket »most pedig mit tegyek-«, amikor ál­lás nélkül maradt. S közben hónapról hónapra, évről évre titkon vagy megvallva is re­ménykedett: teljesül a vágya, mégis megvalósul a célja: óvó­nő lehet. Mert erre gondolt a gyárban, a cukrásznál. s most már meg­váltja, a kórházban is; ha egy- egy percre megpihent, gondo­latai apró emberkék mosolyát, hancúrozását idézték. A mo­solyt, melyet az ő vidám me­séje rajzolt arcocskájukra; a játékot, melyet az ö felügye­letével, szerető gondoskodásá­val, nagyokat nevetve játsza­nak. Néhány hónapja eljött a szü­leitől, ...................... — Nem, nem vesztünk össze — mentegeti őket —, bele­egyeztek ők is. Nagynéniénél lakik azóta, s dolgozni szeretne, gyermek ne­velését, gondozását vállalná. Más munkát nem akar, s gyen­ge egészsége, általános iskolai végzettsége miatt nem is ke­res. Itt jó szívvel vannak irán­ta, úgy szeretik, mondják, mint saját gyermeküket, de né­ha egy-egy apróságból eszébe jut, hogy csak pusztítja itt a kenyeret. -És ez mindig nagyon rossz érzés. A maga problémája is kese­ríti: az olyan sokszor elképzelt óvoda kis padjaival, apró em­berkéivel még mindig csak ál­mai, tervezgetése vásznán ölt­het képet. Ifjú hite néha elér­hetővé varázsolja, máskor messze, nagyon messze távolo­dik. így él remény és kétség között, és tanulni akar. Per­sze dolgozna, hogy pénzt ke­ressen, ne — ha szívesen adott is — kegyelemkenyeret egyen. — Esti iskolába iratkozom majd — mondja, és tudja, hogy nehéz lesz. — Nem baj. Mások is megcsinálták, miért ne tudnám én is? Beszélgetésünk óta nem ta­lálkoztam vele, pedig jó lenne tudni, hogy esténként ázzál a tudattal fekszik le: egy nappal közelebb értem a célomhoz, so­kára még, igaz, de az óvoda ajtajához vezet az utam. — Kicsit büszkén elmosolyodik: és csak az én erőmből. Virányi Pál „Engem nem érdekel a társadalmi munka" Ezekkel az igen határozot­tan és nyersen kimondott szavakkal utasította el a Marcali Községi Tanács ve­zetőit Szalafai János, a Mar­cali Állami Gazdaság gép­műhelyének vezetője, amikor a játszótér felszerelése ügyé­ben kéréssel fordultak hoz­zá. Hiába magyarázták, hogy a gépállomás, az AK0V, az erdészet dolgozói, sőt magán­kisiparosok is milyen lelke­sedéssel segítettek és segíte­nek a gyermekpark felszere­lésének előállításában. Az az érvelés is hiábavalónak bi­zonyult, hogy a gépműhely­ben dolgozó munkások szí­vesen vállalták a kért tár­gyak elkészítését munkaidőn túl. Szalafai műhelyvezető nem adta hozzájárulását eh­hez. Még az az érv is lepat­tant róla, hogy milyen öröm a gyerekeknek a játszótér. Ezt felelte: »Engem nem ér­dekelnek a gyerekek sem!« Erre a válaszra már nem tudtak mit szólni a közügy­ben fáradozók, és mi is csak annyit teszünk hozzá a nem éppen példamutató cseleke­dethez: ha Marcaliban csak efféle emberek laknának, so­hasem lett - volna ilyen szép játszóterük a járási székhely gyerekeinek, mint amilyent a közügy iránt lelkesedő dol­gozók dicséretre méltó oda­adással felszereltek! Három adásban válaszol a moszkvai rádió a magyar dolgozóknak A magyar dolgozók sok levélben különböző kérdéseket intéztek a moszkvai rádióhoz. A kérdésekre a moszkvai rádió magyar nyelvű adásában június 22-én, 26-4n és 30-án magyar időszámítás szerint 20 órakor a 25, a 41 és a 337 mé­teres hullámhosszon válaszol. 5009 építőgépész szakmunkást képeznek ki Az építő- és az építőanyag­ipart az ötéves, méginkább a tizenöt éves távlati terv ide­jén nagymértékben gépesítik. Az építés gyorsítására, a meg­erőltető testi munka megszün­tetésére nehéz géptípusok szá­zait, ezreit állítják munkába. Gondoskodni kell ezért a gé­pek vezetésére, szerelésére ja­vítására, karbantartására al­kalmas szakemberekről is. Je­lenleg ilyen szakmunkások nin­csenek, a,z építőgépekkel beta­nított munkások bánnak. A következő esztendőkben foko­zatosan mintegy ötezer építő­gépészt képeznek ki. Három évi tanulás után ők lesznek a születő új iparág, az építőgé­pész szakma első vizsgázott szakmunkásai. Az építőgépész-tanulókat tanműhelyekben oktatják a.ía- katosipar és a motorszerelés ismereteire. Az építőgépész-tanulók kép­zése az idei tanévben megkez­dődik. felvételre az általános iskola nyolc osztályát elvég­zett 15—16 éves fiúk jelent­kezhetnek. A tanulmányi idő alatt más ipari tanulókkal azo­nos ellátásban részesülnek. Je­lentkezni lehet 1959. . július 15-ig a következő vállalatok­nál: Budapest ÉM Földmunkát Gépesítő Vállalat (V. Vigyázó Ferenc utca 5.), ÉM Építőgép­szerelő és -kölcsönző Vállalat (XX. Marx Károly út 251.), Debrecenben: ÉM Hajdú me­gyei Állami Építőipari Vállalat (Beloiannisz utca 2—4.); Sze­geden: ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat (Bocskai utca 10—12.); Győ­rött: ÉM Győr megyei Állami Építőipari Vállalat (Mészáros utca 10.); Székesfehérvárott: ÉM Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat (Ady Endre utca 13.). Budapesten, Szegeden, Deb­recenben és Győrött csak hely­beli fiatalokat vesaoek foL FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag (június 18—21-ig) A 18-AS ÉV Alékszej Tolsztoj: Golgota című regé­nye nyomán Csirsz- kov forgatókönyvíró készítette el a Nővé­rek és e film folyta­tásának, a 18-as év­nek a forgatóköny­vét. Szereplői régi is­merőseink. ... Pétervárra ke­mény tél köszöntött ebben az évben. Pol­gárháború pusztít, az éhes Pétervár az el­lenséges front gyű­rűjében — összeeskü­vésektől zaklatottan, szén és kenyér nél­kül, kihűlt gyárké­ményekkel várja sor­sát. Dásában alig van élet. Koraszülés után kisfia meghalt. Tel­jegin hiába igyekszik visszahozni az asz- szony életkedvét. Dá- sa kérésére egy idő­re elbúcsúznak egy­mástól. Teljegin hisz a szovjethatalomban. Bár tiszti rangban van, beáll a Vörös Hadsergbe. Roscsin feleségével szintén elhagyja Pé- tervárt. Csatlakozik a fehérgárdistákhoz, tőlük várja Oroszor­szág megmentését. Katya, akárcsak hú­ga, egyedül marad. Közben Dasa haza­utazik apjához, ott keres menedéket. Egy nap látogatója érke­zik. Teljegin jár tit­kos küldetésben a városban. Az após nem örül a jövevény­nek, azon fáradozik, hogy elfogassa. De mire megérkeznek a fehérek, Dasa szökni segíti férjét. E napok­ban Katyára is ke­gyetlen szenvedés vár. Hírt kap, hogy férje elesett. Szinte eszét vesztve keresi, kutatja, hol esett el férje. Roscsin egyik tiszt társát vallatja, aki nem meri beval­lani, hogy 6 lőtte hátba, mert az két­ségbe vonta a fehé­rek elhivatottságát az ország megmentésé­ben. De Roscsin él. Rosztovban a pálya­udvaron találkozik sógorával, aki a fe­hértisztek egyenruhá­ját viseli. Roscsin azonban tudja, hogy sógora a Vörös Had­sereg egyik parancs- noka. Múlik az idő... A Vörös Hadsereg tá­madásba megy át. Be­veszi Kazányt és Szamarát. A fehér­gárdisták rémülten menekülnek. Dasa ezalatt a frontokat járja, keresi férjét. Kátya még mindig férjét siratja, ám Roscsin már tudja, hogy felesége él, de vajon hol fog ráta­lálni? Szabad Ifjúság (június 18—21-ig) BOGÁNCS Egy kiskutyáról szól a történet, egy játékos kedvű, értel­mes pulikölyökről, egy terelő dinasztia legifjabb tagjáról. Bo­gáncs születése óta egy állami gazdaság­ban él, és leghűsége­sebb munkatársa Ga» lomb Máténak, a ki­tüntetett öreg juhász­nak. A kiskutyák életé­ben is történnek vá­ratlan események. Ez történt Bogánccsal is, »aki*> elveszett, sok kalandot élt át, ! és döntő változásokat idézett elő azoknak az életében, akik mellé — ha csak rö­vid időre is — oda­szegődött. Ez a Bogáncs cí­mű új magyar film története röviden. Je­leneteiből világosan az az írói mondani­való tűnik ki, hogy a csalódott,, magukra hagyott, megkérgese- dett szívű emberek felengednek, maguk­ra találnak, ha szere- tetet, társat, segíteni akarást éreznek ma­guk körül. Bodó, az öreg ar­tista a régi sikerek elhalványodott fényé­ben nem hajlandó tudomásul venni, hogy halad az idő, újat heU produkálnia. Ezért elveszti hitét önmagában, szerel­mesében, U,z ólat ér­telmében. Bogáncs megjelenése új erőt ad neki, és amikor a kiskutya megszökik tőle, többé már nem a régi. Barátokat érez maga mellett, visz- szatér szerelmeséhez, a munkához. Császár Mihály gyepmesteri hivatalé- bői. adódóan ellensé­ge a kutyáknak, de az embereket sem szereti. Bogáncs az 6 ügyességével, ked­vességével felolvaszt­ja szívén a jégpán­célt. Fejér Tamás, a fia­tal rendező irányítá­sával nagyszerű mű­vészgárda vonul fel a filmben. Makláry Zoltán alakítja az idős, melegszívű Ga­lamb Mátét; Császár Mihály gyeptnester figuráját Kiss Ferenc mintázza meg. Dodó szerepében Barsi Bé­lát, Oszkár bohóc szerepében Szabót Er­nőt látjuk. A szép Susanne-t, Dodó sze­relmesét Vass Éva alakítja. Szovjet tüdősök érdekes megállapításai a rákos megbetegedések keletkezéséről 1945. óta működik a Szov­jetunióban az egész országra kiterjedő onkológiai szolgálat. Az ország valamennyi körze­tében intézeteket létesítettek a rákos megbetegedések felisme­résére és kezelésére. Az inté­zetek rendszeres felülvizsgála­tokat végeznek a 30 éven fe­lüli lakosság körében, és fel­dolgozzák a megbetegedésekre vonatkozó adatokat. A. Novikov, a moszkvai on­kológiai intézet igazgatója a szűrővizsgálatok eddigi ered­ményéről a következőket mon­dotta: — Csaknem másfél évtizedes munkám során több mint 100 millió személyt vizsgáltunk meg; a hatalmas munka mé­reteit mutatja, hogy évenként 8—10 millió férfi és nő kerül szűrővizsgálatra. A vizsgálatok wedményekéot állandóan csök­ken a Szovjetunióban a rákos megbetegedések, különösen pedig á rák által okozott ha­lálesetek száma. — A körzeti intézmények adatai fontos részleteket tár­tak fel a rákos megbetegedé­sek természetével kapcsolat­ban. A Jakut Autonóm Szov­jet Szocialista Köztársaság ős­lakossága között például a gyomorrák megbetegedések át­laga 7—8-szor nagyobb volt az országos átlagnál, ugyanakkor a Szovjetunió európai területé­ről átköltözött lakosság között az arányszám nem haladta meg az átlagot. A körzeti on­kológiai intézet tudományos vizsgálatai kimutatták, hogy a megbetegedések fő oka a ja­kut törzsek egyoldalú táplál­kozásában rejlik. Ezek a tör­zsek fokozatosan változtattak eddigi életmódjukon és ezzel párhuzamosan táplálkozásukon is. — A szovjet kutatóintézetek vizsgálatokat folytatnak annak kiderítésére is, mennyiben fo­kozza a levegő szennyezettsége a tüdőrák kelétkezését. A ku­tatók javaslatai alapján az ál­lami, szervek különleges füst­szűrő berendezések felállításá­val, intézkedésekét foganatosí­tanak a levegő szennyezettsé­gének csökkentésére. — Érdekes eredménnyel járt a leníngrádi tudósok munká­ja. Kimutatták, hogy bizonyos füstölési eljárások következté­ben a hús kezelésénél a tölte­lékárukba olyan anyagok is el­jutnak, amelyek a szervezetbe kerülve rákos megbetegedést segíthetnek elő. A rákkutatók javaslatai alapján a húsipar szakemberei új füstölési eljá­rásokat dolgoznak ki a kolbász­áruk elkészítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom