Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
▼asirnap, 1959. Jűofos fl 6 SOMOT,YI NÉPLAP Könyvheti tanulságok Nagyatádon Az eddigieknél gazdagabb programmal indult az idei ünnepi könyvhét Nagyatádon. A művelődés járási vezetői jóval előtte összeültek, hogy megbeszéljék a lehetőségeket, és feladatokat jelöljenek ki. Az odaadással végzett munka eredményeképpen a rendezvények nagyobbik része sikerült is. Eredményes volt a május 31- én tartott, könyvheti megnyitóval egybekötött könyvesbál a Járási Könyvtár és az FJK Könyvesboltjának rendezésében. Figyelemre méltó az aznap felállított könyvsátorban eladott 766 forint értékű könyv. A hét folyamán, ha nem tekintjük a járásban dolgozó bizományosok eladási forgalmát, a könyvesbolt 9759 forint értékben adott el könyvet. Ez a község dolgozóinak művelődés iránti érdeklődését, nemes szórakozásra vágyódását jelenti. A könyvhéten a Járási Könyvtár két helyen, a földművesszövetkezet művelődési otthonában és a Fonalgyárban rendezett irodalmi előadást. A szövetkezetben nem nagy eredménnyel, mert a dolgozóknak csak egészen kis hányada jelent meg. Annál szebb volt a fonalgyáriak megnyilvánulása: műszak után, délután két órakor 36 dolgozó — főleg asszonyok — ült a művelődési otthon széksoraiba, hogy meghallgassák. dr. Kriva- rics Lajósné előadását a könyv szerepéről. A közvetlen, színvonalas előadás megnyerte a jelenlévők tetszését. Mintha kézen fogta volna őket az előadó, hogy híres és érdekes emberekkel, ismeretlen, mégis közeli országokkal, igazságokkal ismertesse meg a hallgatóságot. A könyvhét utolsó, legjelentősebbnek ígérkező rendezvénye a június 7-re meghirdetett járási szavalóverseny volt Bár a Járási Könyvtár tanácsoknak, iskoláknak, üzemeknek küldött felhívásokat, s értékes díjakat tűzött ki, mégsem volt kielégítő a- dolgozók érdeklődése. A Járási Művelődési Házban a múlt vasárnap csak kilencen léptek színpadra, hogy összemérjék képességeiket. Mind jól felkészültek, úgyhogy a zsűri alig tudta a színvonalas mezőnyben a rangsorolást kielégítően, jól elvégezni. Végül is a 300 forintos első dijat nem adta ki, hanem megosztotta, s két szavaidnak: Kovács Annának (Helyőrségi Tiszti Klub) és Szabó Miklósnak (Nagyatádi Erdőgazdaság) 200—200 forintot adott Nagy Vera, a gimnázium növendéke kapta a 150 forintos második díjat; igen szépen szavalta szabadon választott versként József Attila Kései siratóját. 50 forintot kapott Dura László tanuló. A többiek közül hárman: Kurucz Erzsébet, Kerék Imre, Kovács Mária könyvjutalomban részesültek. Dicséretet érdemel Kelemen Julianna és Kukuly Margit, mert Szabásról jöttek be a versenyre, bár az erős mezőnyben helyezést nem értek el. Vizsga volt ez a rendezvény a község lakossága számára is: vajon érdékli-e őket az olyan műsor, amelyben csak versek szerepelnek? Talán arra gondoltak, hogy nem kapják a művek színvonalas tolmácsolását, talán megnehezítette részvételüket a rendezvény időpontja, a délelőtti tíz óra. Mindenesetre rosszul vizsgáztak. Álig voltak kétszer any- nyian, mint a versenyzők. Summázva a könyvhét tanulságait, megállapíthatjuk: érdemes volt a körültekintő előkészítés, a gondos szervezés a művelődés járási szervei és a Járási Könyvtár, az FJK Könyvesboltja részéről. A közönséget pedig hozzá kell szoktatni a hasonló rendezvényekhez, akkor majd jobban méltányolja a szervezők erőfeszítéseit Berták László MEQNYÍLT LIPCSÉBEN a Nemzetközi Mezőgazdasági Műszer és Mérőeszköz Vándorkiállítás „Tanuljatok, erősödjetek, fiuk!66 Két 14 éves fiú kopogtat be a Mennyei Gépállomás igazgatójához. ' Állás végett jöttek a közeli Antal-majorból. Rövidesen kézhez 'kapják az általános iskolai bizonyítványukat, dolgozni szeretnének. — Nem ijedünk meg a munkátóT. ne tessék félteni bennünket. Faültetéskor gödröket ástunk, méghozzá félméteresnél mélyebbeket. Igazán ... Czmerk István, a gépállomás igazgatója végigfuttatja tekintetét a fiúkon. — Nem bírjátok ki a műhelyben. Emelni is kell, izmokra is szükség van. Félkilós kalapáccsal pedig nem sokra mentek. — Bírjuk — mondják szinte egyszerre. — Vegyen csak fel bennünket ipari tanulónak, majd meglátja, becsülettel helytállunk. Az igazgató sokáig töpreng. Nem mintha az adandó válaszon gondolkodna, ő már az első pillanatban döntött, csak még nem mondta ki a »riem<—et. ■ — Tetszik tudni, szeretnénk pénzt is keresni, de nem távol a szüléinktől. A gépállomás ... — Milyen tanulók vagytok? — vág közbe az igazgató. i— Jó rendűek. — Nos hát, figyeljetek. Van Baján egy traktoros-gépész iskola. Jelentkezzetek abba az iparitanuló-intézetbe. Ott a traktoros tudomány minden csinját-bínját elsajátíthatjátok, három év múlva pedig alaposan felkészülve és fizikailag megerősödve visszajöhettek ide. Ismerősök is akadnak ott. A környékről tavaly tizenheten mentek el. Erre az évre is van már hat je- . lentkező. Gondoljátok meg. Szüléiteknek nem jelent külön kiadást, sőt ha jól tanultok, még zsebpénzt is kaptok. A két fiú, Kalangya Jani meg Vass László összenéznek. Látszik rajtuk, hogy • csábítja őket a lehetőség. — Három ev az mégiscsak sok idő, és Baja messze van. Mikor jöhetünk haza? Kapunk-e utazási kedvezményt? Meg kell ezt fontolni, hirtelen nem dönthetünk. Beszélünk szüléinkkel, és visszajövünk a válasszal. — Rendben van, fiúk — s búcsúzásul még hozzáteszi az igazgató: — Nem ártana, ha megkérdeznétek azokat is, akik már egy évet eltöltöttek Baján. A távozók mögött becsukódik az ajtó. Csend lesz. Az igazgató nem szól. Én is gondolataimat rakosgatom, de tudjuk egymásról, mire gondol a másik. A két fiú születése előtt pár évvel gyárigazgatók, uradalmat vezetők »színe elé« nem járulhattak o 14 évesek. S nem óvta őket senki a nem nekik való munkától. Erejüket kevés bérrel, de annál több ütleggel fizették. »Fiam, a te derekad nem bírja a kaszát. Fiam, ne emelj nehéz kalapácsot, neked hosszú még a nyolc óra«. Abban az időben ilyent még a szülők se mondtak, nemhogy az igazgatók. Inasévek — fekete évek! Látás-futás látástól vakulósig. Csak morzsa, apától örökölt bakancs, örökké korgő gyomor s vért köpni húszéves korban. Az igazgatói irodából távozók nem tudják ezt. S jó, hogy nem tudják. Ők csak a szürke tetős gépállomási épületekből kiáradó derűt látják. Ideálmodták magukat. Micsoda öröm lesz fényes, nagy gépeken indulni a madárdalos határba, érezni a szülők simogató tekintetét, amikor leszámolják édesanyjuk kezébe az első havi keresetüket. Dolgozni akarnak, de nem erejüket meghaladó munkát kapnak. Ha Czmerk István helyén monoklis úr pöffesz- kedne, bizonyára kész lett volna az alku. Jó, hogy nem így van. Az is jó, hogy ha akarnak, Bajára mehetnek. — Valamikor... **» szólt csöndesen az igazgató. Igen, ez a múltat jelző »valamikor« valóság volt, ma is élő milliók jelenje. A mi jelenünktől csak egy ugrásnyi- ra van ez a múlt, s egy ilyen beszélgetés Vissza-visszaidézL Mi még — nem szeretetből —, de gondolunk rá. Kalangya Jani meg Vass László nem látja ezeket az árnyakat. Ok az új valósággal együtt születtek, s nekik a múltjuk is szép. A közülük ■ kikerülő igazgatók is azt mondják majd ilyen esetben a 14 éveseknek: »Fiúk, nektek még nem való ez a munka, erősödjetek csak, és — tanuljatok«. Gőbölös Sándor A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mellett a mező- gazdaság terén a gazdasági, valamint a tudományos és műszaki együttműködésre létrehozott állandó bizottság határozata értelmében '— a KGST- országok részvételével — június 13-án Lipcsében nyüt meg a Tl„ Nemzetközi Mezőgazdasági Műszer és Mérőeszköz Vándorkiállítás, amely július 12-én zárul. E kiállítás megrendezésében részt vesz: a Szovjetunió, a Magyar Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság a legkorszerűbb mezőgazdasági műszerekkel A kiállítás célja elsősorban, hogy a KGST-országok mező- gazdasági tudománnyal foglalkozó dolgozóit és szakembereit megismertesse a legkorszerűbb műszerekkel, s ezáltal elősegít-^, se országukban a tudományos \ munka színvonalának gyor- ■ sabb növelését Másodszor: * kölcsönös tapasztalatcsere út- ■ ján lehetővé tenni minden or- Jj szágban a műszergyártás to- ■ kélebesilését, egyes műszerek ■ standardizálását. Harmadszor: a Mari kis bőröndöt tartva ke- kacs, és kibírhatatlanul neve- várjon, Mari hirtelen felült, és kereskedelmi kapcsolatok let- ■ zeben, tűsarkú cipőben, leg- letten. tragikus mozdulattal széttárta rehozása. \ újabb, ejtettvállú kabátjában, Anna és Mari természete kö- karjait! E kiállításon többek között ■ homlokába húzott kalappal, zött mindig akkora volt a kü- — Ez a világ nem ért meg szerepelnek: állategészségügyi \ feltűnő elegánsan, mint min- lönbség, hogy sohasem tudtak engem, senki sem szeret. Legadatot a még nem szériában gyártott műszerek kidolgozd-. sara, és a kutató intézetekben kjdolgo?ott prototípusok gyártás-előkészítésére. S ezzel egy- időben megkezdődik a mező- gazdasági tudományos munka, ban felhasználandó laboratóriumi műszerek tipizálása. Uj müszercsaládok, új laboratóriumi formák, újfajta komplek- tációk születnek, melynek eredményeként lei alakulnak a mezőgazdasági tudományos kutatás laboratóriumai. Ennek eredményeként Magyarország már az ez év végén megnyíló varsói kiállításon az egyedi műszereken kívül kiállít komplett liszt- és gabonavizsgáló laboratóriumokat, állatorvosi rendelőt stb. A Lipcsei Nemzetközi Mező- gazdasági Műszer és Mérőeszköz Kiállítás tudományos jellegét — hasonlóan az előző moszkvaihoz — valamennyi kiállító ország részéről tudományos előadássorozatok gazdagítják. Ezeket az előadásokat mezőgazdasági tudományos filmbemutatók egészítik ki. Nagy jelentősége e vándorkiállításoknak. hogy új irányt nyitnak a műszeripar fejlődése terén valamennyi KGST- országban. Az előző moszkvai vándorkiállítás példája volt a szocialista országok nagyszerű együttműködésének a mező- gazdasági tudomány fejlesztése és annak gyakorlati alkalmazása terén. Megvan a remény, hogy a lipcsei és az azt követő varsói, prágai, majd a budapesti kiállítás is demonstrálja a szocialista országok egymás közti segítségét. „Serkenj fel, kegyes nép..." Mintegy kétéves múltra tekinthet vissza a Nagyatádi Gimnázium Kamarakórusa. Az eltelt idő alatt sokat hallottuk szerepelni á művelődési ház színpadán, különböző ünnepségeken és műsoros estéken. Az elmúlt hónapban a rádióban is hallhattuk néhány kiemelkedő számukat. A kulturális seregszemle járási és megyei bemutatóján, valamint a keszthelyi Helikon Ünnepségeken is felléptek. Az elmúlt vasárnap azonban ennél is , többre, nagyobbra vállalkozott az együttes. A VIII. pedagógusrap tiszteletére önálló hangversenyt adott a Járási Művelődési Házban. Igaz, hogy gyér számú, mintegy 120 főnyi közönség jött csak el, de a jelenlévő, zenét kedvelő közönségnek igen kellemes két órában volt része. A műsor előtt Deli István, a gimnázium igazgatója szólott a kórusról: — Igen örülök, hogy fiataljaink a szórakozások legszeb- bikét választották, és szabad idejük nagy részét feláldozva nemes cél érdekében fáradoznak. Énekkarunk csupa zenerajongókból áll. Ezeket a fía- .............. s zeretete tatokat a művészet tartja össze. A preklasszikusok: Palestrina, Lassus, Friderici mellett Bach és Mozart, Bartók és Kodály szerzeményeit, orosz, lengyel, angol és ma avar népdalokat adtak ellő Kallós Károly vezetésével, nagy sikerrel. Szólistáik: Balatinecz Mária magyar népdalokkal, Naményi Miklós operaáriával, Kenéz Erzsébet Grieg Solvejg dalával aratott megérdemelt sikert. Nagy elismerést váltott ki Gulyás József Liszt egyik zongo- raművének előadásával. Dorcsi Sándor Mari es a szerelem es állattenyésztési kutatásiadig, magából kikelve megállt műszerek, mezőgazdasági ter-I a küszöbön. Hatásosan állt egy mékek és anyagok mennyiségi, ■ darabig, aztán eldobta börönd- valamint minőségi vizsgálatára * jót, hasra vetette magát a he- és éllenőrzósére szolgáló mű- ■ verőn anélkül, hogy köszönt szerek, valamint traktorok és \ vagy szólt volna egy szót is, más mezőgazdasági gépek ■ és elkezdett hatalmas hangsze- rriunkáját vizsgáló műszerek. ■ relésben sírni, markolászta A Lipcsei Nemzetközi Mező-«hosszú, vörös karmaival a tajó barátnők lenni. Anna azért jobb volna meghalni. Mit bá- mégis szereti, a szépsége le- mulsz így rám? Meg is fogok szereli. Mari azonban határo- halni! zottan nem szereti Annát, és Anna nem seólt egy szót elég, ha csak szóba kerül a ne- s^ni, mert bármit mondott ve, már kifejezően elhúzza a volna is, csak dühítette volna VC, illeti. tVli-CJC^UCil trillUd/Aca CL ------- -------— — r ._ s záját. A kettőjük közti kap- vele, ismerte ót jól, tudta, Ágnest? remegett minden ízében. Anna türelmesen hallgatott. Mari modora nem hozta már ki a sodrából, ha másképpen beszélt volna, az lett volna meglepetés. Nagyobb baj az, gondolta, hogy Mari valószínűleg minden szó nélkül rohant el hazulról, és szülei azóta félőrültek a rémülettől, de mivel lehetne hazamenésre bírni? — Te Mari, figyelj rám egy kicsit! — Mit akarsz? Meg se próbálj vigasztalni! — Te ismered ugye, Barabás csolatba más is közrejátszik. Mari és Péter jegyesek. Péter gazdasági Műszer és Mérőesz-; karót, rágta az öklét, hemper- Annának gyerekkori játszópaj- köz Kiállításon 112 db magyar,gett, omlottak a könnyei — műszer képviseli műszeripa- ■ most az egyszer igazán sírt. runkat. Nagyrészt azok a mű-, Láthatóan úgy szenvedett, szerek szerepelnek, amelyek »mint még soha senki a földön. Moszkvában is nagy sikert, Anna megadással becsukta arattak. Többek között a* könyvét, és teljes nyugalom- Bölcsházi-féle állatszüleszeti J maj várta az elkövetkezendő- készleti, amely fontos segéd- «hét. Mari édesapja a múltban eszköz a nagyállatok szülése- :<üpiomás létére' végigkóstolta nél. Ott lesz a fonalorsós seb-,az ,jnségmunkák' minden ke- varró műszer is. amely a ,vas*: sérvét. Igaz ember ő is és fe- tag állati bőr steril varrásához, jggggg js A nagy nyomorúság alkalmas. A Moszkvai Kiallila-“éveiben három gyereket te- son díjat nyeri és még sok irnaSjmettek el. ezután született b-itzálri milftTPr között üi mu-i ■ _•_______________ti t ása volt, eleinte megtépték, később megvédtek egymást. Azután volt egy kis idő, amikor Péter olyan szerelmesféle is volt Annába, és hogy Anna hogy volt vele, azt máig sem meri még magának sem megvan ani, de aztán ebből lett a legszebb és a legjobb barátság. úgyis elmond mindent kérdezés nélkül is. . — összevesztem Péterrel, ennek örülsz, mi? Mindig a gyár, mindig a munka meg a rajzok meg a tervei, sohasem ér rá velem jönni; ha mással elmegyek, az meg baj, az nem illik; nem érti meg, hogy én modern lány vagyok; most is, hogy ő nem ér rá, értsem meg. Hát megértettem, összeveszA múltkor Péternek egy újítá- tem vele, de legalább megkiváló műszer között uj mu -Marj szertípusak szerepelnek Eip- \, . és mire felnőtt, megváltoztak az idők is. Ennek az csében a moszkvai kiállítás tapasztalatcseréjének eredmé- tak most már adnj mindent nyekent, műszeriparunk uj , amit a tóbbinek .em Kárpó- íranyakent. U.i prototípusok melyeket kizárólag mezőgazda-:tolni akartak mindeneid, es sági célokra szerkesztettek. ■ csak őérette éltek. Anna ezért Ilyen lesz pl. a talajpárolgás- ,nem js tudta őket tfeljes mér- mérő-műszer. a sópeimet kam-. tgkkej hibáztatni, hogy egyszeA Lipcsei Nemzetközi Mű- ru dolgos ember létükre ilyen kedvéért, szer és Mérőeszköz Kiállítás _ gyereket neveltek. Mert Mari Most aztán fontos eseménye lesz majd a csak autózik, udvaroltat, köve- múszerszerkesztök kongresszu- • tó]ődzik ^ nincs tovább. Is- banak összehívása, mely a , . , .... moszkvai és lipcsei kiállítások kóláit nem vegezte el. szülei fepasztalatai alapján kap fel- nem bírnak vele, önfejű, masával kapcsolatosan hallotta a nevét a rádióban, könnyes lett a szeme, és örömtől csillogott. Amikor pedig Anna végezte el a pécsi főiskolát, Péter várta a Zója utca sarkán, és egymás •edmé-: imádott egyszerűnek meg tud- nyakába borultak nagy bol------*• _j_s *■ dogságukban. Mari ezt nem é rti; Anna tudja, hogy az ilyesmit nem is fogja megérteni, soha. Talán öntudatlanul féltékeny,» de elérte azt, hogy levelezésük megszakadt Péterrel. Abbahagyták a békesség Anna várta, hogy mi lesz megint, mert hogy összeveszett ismét szüleivel az biztos, és igazán nem kicsiség, ha hozzá rohant le Pestről. Nem kellett sokáig mondtam neki alaposan. Apuval is összevesztem. Jaj, az apu, hát az borzalom, hiába, öregszik, olyan nevetségesen vaskalapos. Anyu meg mindig kárál, hogy ez nem illik, az nem illik, mintha tudná, hogy , mi illik. Nem tudom, hol tanulta volna szegény feje, örökké csak szégyenkeznem kell miatta, a fiúk állandóan rajtam röhögnek, mert mindenbe beleszól, így csináld, úgy csináld, nem ezzel tartozol te apádnak. Jaj, de unom, de unom! Hát lehet ezt bírni? Hát erre születtem én? Megint elkezdte a sírást, tenyerével ‘kente el könnyeit, és száján elmázolta a rúzst, miközben nagy felindulásában — Ismerem, persze — bigy- gyesztette a száját —, Péter- kéddel dolgozik, de hogy tartozik ez most ide? Hagyj nekem békét! Üjra kezdte a sírást, Anna meg rendületlenül folytatta. — Milyennek tartod?? — Kit? Ja, hagyd a fenébe, nem érek rá vele törődni most. — Milyennek tartod, mint nőt? Mari teljes dühvei mondta sírás közben: — Meg vagy te őrülve? Hát ronda, csámpás, keszeg, és nem tud öltözködni, hagyj békét vele. — Okos, kedves — egészítette ki Anna —, a szeme gyönyörű, és nem a ruha minden. Mari sohasem bírta, hogy egy nőt előtte dicsérjenek, még a sírása is megcsendesedett a fitymálástól: — Hát nem vettem észre, hogy az esze miatt megállt volna valaki szeme is rajta, na és? Mit tartozik ez most rám? — Szerelmes Péterbe Mari egy darabig nézte Annát. lassan fogta fel a szavak értelmét, axutkn elkezdett kacagni, szeme még telve volt könnyel. — Mi? — kérdezte egymásután többször is, és nem bírta abbahagyni a nevetést, valósággal fuldoklott. — Mondtam, szereti Pétert, csak a vak nem látja,' azután nemcsak Ágnes az 'egyedüli, sokaknak tetszik még Péter. Mari összehúzta szemét, s úgy sziszegte gonoszul. — Például neked is, mi?! Anna arca sápadt lett, és úgy néztek farkasszemet egymással, mint gyermekkorukban, amikor éppen az volt a játék, hogy nem szabad pislan- tani. Annát érthetetlen rémület kerítette hatalmába, de nem mert utánanézni magában, hogy miért, és nagyon csendesen mondta: — Csak azért mondtam, nem volna szabad így bánni Péterrel. Mari felugrott, és úgy kiabálta kipirulva és toporzékol- va: — Hát ez már sok! Már megint Péter! Azt hiszed, ezzel mondtál nekem valami újat? Az osztályon minden nő szerelmes Péterbe, ilyen szemeket meresztgetnek rá, ni! Bánja a fene, ahol én ott vagyok, ott más nő nem létezik, fiam, ezt jegyezd meg magadnak is! De nejíem itt ne papolj összeVisz- sza, érted, ne papolj, mikor nekem gyerekem lesz ... A döbbenetét még bevárta, elfintorította orrát Anna arcának látásán, azután ismét hasra vetette magát a heverőn, és két ököllel kezdte verni a párnát, miközben aprókat sikol- tott tehetetlen dühében. Anna f-sak ült. szép világosbarna széni" •' 'úrira nőtt, a szive hatalmas úubbanasokkal vert, és
