Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. június It A jázmin már elvirágzott, és lassan szákülni kezdett a mező. Ilyenkor a falusi gyerek egyszerre nyugtalankodni kezd és pillantása többször jár az ablakon túli. világban, mint belül a teremben, azért azt mégis meghallottam, amikor a tanító úr azt mondta nekünk, nebulóknak: — Aki a legszebb verset a leghibátlanabbul mondja el a vizsgán, annak az iskolaszék jóvoltából egy arany húszkoronás lesz a jutalma! — Húsz korona — tűnődtem —, ennyi pénz talán nincs is a világon? — Aztán az is eszembe jutott, hogy tavaly karácsonykor dicséretben volt részem, mert szépen mondtam el a karácsonyfa alatt egy verset. Alig vártam, hogy a tanítási idő leteljék, és felkutattam az egész falut, még a boltost is felkerestem — versekért. Voltak, akik szó nélkül elzavartak, máshol csak csodálkoztak, és végül is sehol sem találtam verseskönyvet, az egész faluban egyetlenegy volt belőle, az is a gazdag Kard- hordó-család fiáé, márpedig az kölcsön nem adja egy ilyen »sehonnanjöttnek« ahogyan szegénységünkért és más faluból származásunkért egész családunkat nevezték. Meg azután a Kardhordó-gyerek bizonyára szeretné -magának megszerezni nem is annyira a húsz koronát, mint inkább a dicsőséget. Abbahagytam hát a verseskönyv keresését, és délutó,nőnként, mint máskor is tettem, indultam a rám bízott libákkal ki a rétre. . Egyszer is hazafelé ballagtam, és ahogy elmegyek Kardhordóék magas téglakerítéses kertje alatt, megütötte a fülemet: »Jaj a hátam, jaj a hátam oda van ... « Petőfi Sándor: »Szeget szeggelk című. versét tanulta a Kardhordó-fiú. A fájdalom. valósággal ■ belehasítgtt ,a szívembe, de a gúnár türelmet« lenül gágogott a sor elejéit, és a sok ostoba lúd szaladt, mint a bolond, én meg utánuk. Ez így ment minden este, végül is elhatároztam, hogy a tégla- kerítés fölé hajló körtefára mászom, és meglesem, hogyan 'kínlódik a verstanulással Kardhordó János. Azon a délutánon szokatlanul korán hajtottam haza a falu libáit. Sok helyütt szidtak is érte, én azonban nem törődtem most vele, még a sarokba térdepeltetés kilátásba helyezése sem ijesztett, meg kellett lesnem a vetélytársat. A falramászás könnyen ment, hiszen nem először csináltam, lévén! Kardhordóék kertjében a legjobb; a búzával érő körte. Egy-két karcolás árán hamarosan fenn termettem a fán. Hiába. Már esteledett, de az úrfi csak nem jött. Eleinte elmulattatott az a sok él nem mondható, amit a fá/ól láttam, aztán elkeserített a hiábavaló várakozás, s már-már leereszkedőben voltam, amikor csak megjelent a verstanuló a fa alatti kőasztalnál. Mindenfélével húzta az időt, s végül■ is a cselédleány kihozta a kerti lámpát, s Jani úrfi kelletlenül magolni kezdte — most már ott tartott, hogy »Fellegekből vett magára gyászmezet..,« Én ezen az estén a vers végét tanultam men Az elejére is szörnyen kíváncsi voltam, és bizony-bizony. hanyag libapásztornak bizonyultammert a vizsga veszedelmesen közeledett, sőt egyszer csak el is érkezett a napja, de a verset már úgy fújtam, mint a kántor úr a búcsúztatót — ha józan. Péter-Pál vasárnapra esett, előtte való szombaton volt a záróünnepélv. Mindenki a helyén volt. Elöl ült a plébános úr, mellette az ispán és idősb fíardho»dó János, a többi paraszti ember meg jó messzire 1mögöttük, és mi velük szemben. A Kardhordó-fiú talpig fehérben, a többi is tűrhetően öltözve, és én csupa foltosán, mezítláb és reménykedve. A vizsga »menetrendszerűen« bonyolódott, és következett a versmondási verseny. Mindenki összenézett, csak a talpig fehérben lévő úrfi ült merev képpel, magabiztosan. A tanító' úr. várta, a jelentkezést. Ekkor ifjú . Kardhordó János körülhordozta tekintetét, és a többiekkel együtt megrökönyödve látta, hogy én egyszerre felnyújtottam a kezemet. A tanító úr kicsit meghökkent, aztán, mintha mosoly bújkált volna a szája szögletében, megszólalt: — Hát halljuk, fiam! Remegő térdekkel, sápadtan indultam a dobogó felé, kezemben az előző este »szerzett« Kardhordó-féle körtékkel, és szíveikben nagy elhatározással. Amikor bejelentettem a vers címét, láttam, hogy a két Kardhordó — apa és fia — elsápadnak, de nem tehettek már semmit, én hangosan sírni kezdtem: »Jaj a hátam, jaj a hátam«, és közben ettem, ettem a körtét, s csak azt láttam, hogy a plébános úr nagy hasa megremeg, meg a többiek is dülöngélve nevettek, komoly, sőt komor csak a tanító úr maradt, mások még akkor is nevettek, aihikor én már a helyemen ültem. A Kardhordó-fiú is szerepelt azért, elmondta, hogy »Géza úrfi lovagolna, hogyha néki lova volna« stb. Es a végén a húszkoronás aranyat is megkapta, mert a tanító úr szerint én ■ »tiszteletlenül« viselkedtem stb. stb, Még én, or ni-o tízesztendős gyerek is tóftam, hogy valami kesm.fl'*p ült mindenkinek o szí ~a szögletében a nem várt eredmény következtében, de szótlanul elballagtunk, illetve én sírtam is. Már mindenki elvonult, csak mi, gyerekeik álltunk még a padok közt hallgatva és lesütött szemmel. Akkor a tanító úr rámordult az osztályra: — Mindenki elmehet, te Jóska, itt maradsz! Egész testemben remegve álltam és vártam, és élőre fel- sajgott testemen az) ütés, de nem ez történt. Amikor magamra maradtam a tanító úrral, 6 csak megölelt szótlanul, s egy nagy kerek ezüstpénzt csúsztatott a markomba, azt meg éreztem, hogy a szeméből kibuggyanó könny a homlokomra hull..; Hazafelé menet hálásan tekintettem a verstermő körtefára, amikor elhaladtam a Kardhordóék kerítésfala mellett. Most — már fél évszázada — mindig ez jut az eszembe, valahányszor egy-egy iskolaév véget ér. Borsi Darázs József A kis peccLs (Péter János felvétele.) L. Tolsztoj hősei a prágai színpadon A csehszlovák hadsereg központi színházában bemutatták L. Tolsztoj »Háború és béke« című regényének színpadi változatát. A hatalmas regény dramati- zálása E. Piscator munkája. A színpadon megjelenik a narrátor, aki megismerteti a nézőket az előadás feladataival és módszereivel, majd bemutatja a közönségnek a szereplőket, és mindegyikkel néhány szót vált. A narrátor egész idő alatt a színpadon marad, és állandóan kommentálja a darabot. A darab egyes jelenetei közé történelmi eseményeket ábrázoló filmvetítést iktattak. A prágai közönség nagy tetszéssel fogadta az érdekes, eredeti módon rendezett, darabot, amely hangsúlyozza az agresz- szív és az igazságos “háborúk közötti különbséget. A szovjet kör panorámás moziról- Moszkvában befejezték az első körpanorámás, másképpen cirko- rátnás színes film forgatását. A filmet idén júliusban az újonnan épült moszkvai cirkoráma moziban mutatják be. A köralakú nézőtér átmérője 17 méter. A vászon 7 méter magas, s egy alsó és felső részből áll. A hangot 9 csatornás sztereofonikus (térhatást keltő) hangszóró berendezés szolgáltatja. Pétert látta, a legderekabbat, á legkülönbet, a becsületes, kedves jó Pétert, és nem tudta elhinni, amit hallott, és úgy fájt valami, de úgy, hogy alig bírt elkönyörögni pár szót: •— Akkor meg esküdjétek össze minél előbb, és ne veszekedjetek, ne hisztériázz itt nekem, érted, elég volt, menj haza! — Te! — tört ki Mari rekedten a dühtől, és felült, esztelen mérgében Annára öltötte a nyelvét — de nem őtőle... Anna végképpen belezavarodott. Először felszabadult nagy örömet érzett, aztán elszégyell- te magát, n ajd elpirult; végre, amikor megértette, hogy valójában mit mondott Mari, olyan fehér lett, mint a fal. — 'Akkor meg menj ahhoz feleségül. — Ahhoz a hülyéhez? — Mari, meg vagy te őrülve?! — kiáltotta most már Anna is magából kikelve, kibírhatatlan lett benne a feszültség —, gyereked lesz valakitől, és azt de hülyének nevezed? Hát mi ez? Nem lehetsz te ennyire... ilyen; te csak szépet láttál otthon magad körül, mondd, hogy nem igaz, csak komiszkodtál velem! — Érted is azt te! Az ember jön-megy, táncol egy kicsit, iszik egy kicsit, olyan hamar megvan a baj. — De legalább szereted? — Kit? Ja? Azt a hólyag Fricit? Egy nyavalyát! — Térj észhez, te nem vagy eszeden. És Péter?— Persze, Péter. Tulajdonképpen ő az oka mindennek. Természetesen nem tudja, elintézhettem volna, hogy nem tud meg senki semmit, dé saj- Ipsi gyáva vagyok. Rettenetesen félek tőle, pedig naponta ezrek esnek túl rajt. Mégis iszonyodom, nincs merszem, ezért jöttem hozzád, eljössz velem itt egy orvoshoz, és elintézzük, veled nem félek. Már nem sírt, magabiztos volt újra és határozott. — Nyilván tudsz valakit, akihez elmehetünk, pénz nem számít. — Ezt soha — suttogta Anna erőtlenül. — Mr? — csattant fel Mari, mint aki nem hisz a fülének. — így nem! Anyád tud róla? — Fenét! Mit képzelsz? Éppen olyan anyám van nekem, akinek ezt el lehet mondani? Az anyám egy mintaszerű kispolgári csökevény. — Pedig nélküle nem megy, hívjuk le anyádat, vagy felmegy e}c veled, és elmondom neki én. Most már mindegy, de így hogyan vállaljam én a felelősséget? •— Milyen felelésséget? — Sok a duma, fiam. — Érjen valami baj, ezt sohasem lehet tudni, mi lesz akkor? Anyádék már három gyereket eltemettek, meg azután hogyan tudjak én a szemükbe nézni. És Péter, neki is meg kell mondani, ez a becsületes. v — Mi?! — ugrott fel Mari, és eltorzult az arca. — Észnél vagy te? — Csak nem akarsz férjhez menni, hogy becsapod? — Hol élsz te, mamuskám? Hányán mennek így férjhez! — De nem Péterhez — mondta Anna, és félindültsá- gában alig állt a lábán. — Már megint Péter? — ir^rdez*“ fojtott ! on Mari. Odament la . sár Anr " szembeállt vele, és alaposan végignézte. — Te szerelmes vagy Péterbe.- -T- Nem! — kiáltott fel Anna kínzottan, és alig kapott levegőt — Nem, ne beszélj most mellé! — De érzem, mindig éreztem. — Te — folytatta fenyegetően —, nem ajánlom, hogy most» Péterre spekulálj, hogy én bajba kerültem! Anna arca kigyulladt a szégyentől, és vékony kezét a mellére szorította. — Mit gondolsz? — kiáltotta. — Minek nézel te engem? — Ne tüzelj, mamuskám, van ebben már némi tapasztalatom. Segítesz? Mari sokáig nézett a földre, cipője hegyes orrával a szőnyeg felkunkorodott szélét igazgatta— Hát jó, így festesz közelről, ha rád szorul az ember. — Órájára pillantott. — Mikor megy innen a legközelebbi vonat? — Mit akarsz? — Mit? No, mit gondolsz? Keresztülhúzom a számításaidat, feleségül megyek Péterhez azonnal. — Mari... — súgta Anna eliszonyodva. — Miért? — kérdezte Mari kedélyesen. — Annyira a kezdet kezdetén vagyok, hogy igazán elhiheti azt, hogy az övé. Anna végkép összetört, nem bírta tovább, szája kinyílott, de jó darabig nem tudott megszólalni, csak . nyöszörgött értelmetlenül, végül is dadogva mondta: — Mari, ez aljasság volna, nem teheted meg. Ez jellemte- lenség! — De megteszem, de menynyire hogy megteszem! Jól van ez mind a kettőtöknek. Fái? — És ha megmondom Péternek? — kiáltott fel magánkívül Anna. Mari szánakozva mosolygott rajt. — Te? Te ilyesmit nem teszel, fiam, te szerencsére jellem. vagy — és nyugodtan húzni kezdte a kesztyűit. A vonat érkezéséig nem volt már sok gondolkozni való idő, rohantak az állomásra. Anna a történtek után sem tudta magára haevni Marit, aki éppen hogy csak jegyet váltott, már jött is a vonat. Mari vidáman, újjászületye ugrott fel a vonat lépcsőjére, és visszakiáltott: — Telefonálj a papáéknak, hogy megyek, és most az egyszer még hajlandó vagyok nekik megbocsátani. Péternek is telefonálj, hogy várjon az állomáson. — A vonatból még egyszer kihajolt. — De telefonálj ám, ne felejtsd el, mert azóta a rendőrséggel kerestetnek. Semmibe se vette Annát, és hogy egyáltalán nem tart tőle. ezzel a meghagyással is ezt akarta fitogtatni. Anna addig állt mozdulatlanul, míg látta a vonatot, azután bement a postára. Először Mariék. lakását hívta fel. Mari édesanyja azonnal sírva fakadt, ahogy . meghallotta Anna hangját, és nem győzött eléggé hálálkodni, hogv hazairányította a lányát. Anna sokáig" gondolkozott, míg rászánta magát, és annyi erőt gyűjtött, hogy felhívhatta Pétert. Re-, megrii kezdett kezében a kagyló, hogy meghallotta a hangját. — Te vagy az. Anna? De ,kecves tőled, hegy felhívtál =- hallatszott a jól ismert a I * * : : : * KÖSZÖNTŐ TRAKTOROSNAPRA Ünnepi szóra nyílik ma ajkunk: Titeket köszöntünk, traktorosok! * Elismerésnek zászlaját hajtjuk, . Velünk örülnek hősi, nagy napok. Ünnepel a nép! A történelem Ararsybetűkkel nevetek vési, Mert óra ha napra évet terem, Egy év most múltnak századát éri. Görnyedő paraszt robotba szántott, örült, ha ökre bírta az igát; De barázda már szülte az álmot, Mely eldönti majd a végső vitát. A szunnyadó sejtés valóra, vált. Már a magáén szántott a paraszt, Magának tudva a termő határt, Ha görnyedve földbe ekét akaszt. Ö, görnyedés! Te csúf úri átok. Számlálva vannak már nanlaid! Traktorosok kongatják reátok Pusztulásíok öröm harangjait. Egyenes derékkal, büszke gépen Törtök utat a parasr'i létnek: Szimbólummá nőttük. mint mesében Lak«, szegényt segítő tündérek. Ünnepi szóra nyílik ma ajka Viruló, derűs dolgozó népnek. Büszke keblünk zászlajára írva: Ezer köszöntő,, méltó dicséret. Járjatok tovább elöl e harcban! * Traktorosok, köszöntünk titeket! Mert mögöttetek millió arc van: Mindent betöltő igaz szeretet! SZILAGYI JANOS A hét könyvúj donságá A Gondolni kiadásában megjelent Gordon Childe, a nemrég elhunyt neves angol archeológus évtizedes kutatómunkája alapján írt könyve A .civilizáció bölcsője címmel. Ulisszesz avagy Homérosz Odisszeája a nagy eposz alexandrinusokban való úi fordítása Mészöly Gedeon, münk£,i.av Az „ Akadémia teljes Mikszá tfi-s ^roz'a'f ának új, 11. köt.ete az Apró k£pek a vármegyéből, A Krúdy Kálmán.csínytevései, A mi örökös barátunk és Egy éj az Arany bogárban című elbeszéléseket foglalja magában. Berzsenyi Dániel életművéről ad számot Vargha Balázs könyve. A Képzőművészeti Alap második kiadásban adta közre Arany János Fülemilé-jét bábképekkel illusztráltan. A Modern Könyvtár újdonsága Walter Jens fiatal német író A Vak című regénye. Az Európa adta ki Csao Jü kínai drámaíró Zivatar című darabját, a modern kínai irodalom klasszikus alkotását. A Világirodalom Gyöngyszemei sorozatban látott napvilágot Marian Aicofórado portugál apácának a XVII. század végén megjelent Portugál levelek című kötete. Az 1923-as bolgár szeptemberi felkelés ihlette meg Geo Milevet Szeptember című költeménye mégírá• Sára', melyet Retiatö Guttuso illusztrációival és Nagy László fordításéban adtak ki. Uj kiadásban jelent meg Romain Rolland remekművű Hándel-életrajza. A Kossuth kiadásában kerül a közönség kezébe Fomenko szovjet írónak a pártmunkásokról írt regénye, a Kommunista szívvel. Magyar írók művei közül megjelent Sásdi Sándor új, falusi tárgyú* regélve, az Elhagyott szerető, Rónay György kisregénykötete. Az ember boldogsága és Tábori , András riportkönyve, a fiatalok • válási problémáit tárgyaló ■ Az !■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■ utak kettéválnak. Török korban ■ látszódő történelmi regény Takács ■ Tibor Szöktetés Budáról című hang kissé tompán a távol-■ munkája. ból, és ez a hang tele voltj ....... ... M| _______ ö römmel. * Anna, ahogy hallgatta, rá-,„ jött, hogy valóban igaz, min-» dig szerette Pétert, és hogy “ most már nem kellett magas előtt tagadja, megnyugodott, J és nagyon határozottan mond- * ta:\ — Péter! Mari itt volt ná-o lám... estére már otthon is]J lesz, és kér, várjad az álló-» máson. Nyugodtnak a fájdalomtól» szinte súlytalannak érezte ma- _ gát, de tudta, ha a szíve sza-I kadna is belé, akkor sem tud na másképpen cselekedni. A. telefonban a messzeség haliga-» tott egy darabig, azután me-J gint jött Péter hangja. — Ezért hívtál fel? EzértJ kár volt. Nagy naivan azt» hittem, hogy eszedbe jutottam,, ° mert én hetek óta rád gondo-» lók.-Beszélnem kell veled, An-“ tr Jekes ifjúsági könyvek jelennek meg a nyáron A Móra Ferenc Kiadó gondozásában a nyári szünetben számos érdekes, szép könyv jelenik meg az irodalmat kedvélő fiataloknak. Utánnyomásban újból kapható lesz Beczás- sy Judit Marika, Gergely Márta Szöszi. Szántó György a Boszorkány és Thury Zsuzsa A francia kislány című regénye. Megjelenik Dékány András Kalózok, bálnák, tengerek című regénye, valamint Verne Gyula Hatteras kapitány és a Névtelen család című könyve. ,A kiadó történelmi-életrajzi regényeket is jelentet meg_ a nyáron. Dénes Zsófia Zrínyi Ilona című könyvében Munnám! * elevenedik meg. Vitányi János Anna a fülke falának dőlve, «Damjanich című regénye a kikerekedett szemmel nézett»hős tábornok életével és az maga elé, és valóban úgy érez-J 1848—1849-es- történelmi esete, meg kell a szívnek szakad-» ményekkel ismerteti meg az nj, és mégis nyugodtan bírta“ olvasót. Száva István a Szira- mondani: ■ kuzai óriás című könyve — Péter, várjad Marit az “ Arcbirnedftsről, Willi Meinck állomáson... Isten ve’ed. ■ Marco Polo ifjúsága című re— Anna... Annám! Nem “gúnyé pedig a híres utazó kaértesz engem? * lapdos ifjúságáról szól. A LeAn-nának a kín keserű mo-“nini Komszomol története cí- sollyal ült a szájára. Hiába,» mű könyv a nagymúltú szovjet ezt Marinak és Féternek kell ■ ifjúsági szervezet történetét elintézni egymás között, ahogy» ábrázolja. tudják; addig ő nem szólhat J A Magyar Irodalom gyöngy- egy szót sem, ha még akkora»szemei című sorozatban kiad- is a boldogsága és fájdalma, J ják Thury Zoltán Előbb meg hogy meg kell alattuk hajlani., kell halni című elbeszélőköte- Erélyesetj letette a kagylót, ■ tát. majd letörölte könnyeit, ' és. • Megjelenik - Zrínyi Miklós határozott, léptekkel kiment á“ Szigeti ve£??a-*!«m- című. epo- fülkéből. b 3zá és a Petőfi és Arany íeveMíhályi Margit» lezése című gyűjtemény is.
