Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, I9S9. Jűnfus Pft, Dr. Egerszegi Sándor Kossuth-díjas kutató nyilatkozata a Somogyi Néplapnak A HOMOKTALAJOK JAVÍTÁSÁRÓL sitani a növényeknek egy mé­lyebb termőréteg kialakításával. A JELENKOR FEJLETT AGRONÓMIÁJÁNAK fő cél­kitűzése a termesztés bizton­ságának megteremtése és a nagy tesmések elérése. Az eh­hez vezető út: a növény mély életterének kialakítása. Ez ab­ból áll, hogy nemcsak mélyen műveljük a talajt, hanem ez­zel egyidőben biztosítjuk a nö­vény számára fejlődése és nö­vekedése bizonyos szakaszai­ban a tápanyagok folyamatos felvételét is. Ez képezné a »■holnap« feladatát. Ebben a gondolatkörben mi, kutatók két gyakorlati eljárás elméleti megalapozásán dolgozunk a Magyar Tudományos Akadé­mia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében. Az egyik eljárás lényege: szerves és ásványi (agyag) ré­szecskéket tartalmazó, műtrá­gyaféleségekkel dúsított anya­got helyezünk el a talajban egy menettel annyi rétegben, amennyi és amilyen mélyen az szükséges. Tekintettel arra, hogy ennél az anyagnál az is­tállótrágya száraz por formá­jában kerül a talajba — te­hát kevés mennyiségből kevés mennyiséget leszünk képesek olyan hatásfokúvá tenni, hogy az a kalászosok, á kapások és a takarmányfélék, közülük el­sősorban a lucerna termeszté­sének sikeréhez elegendő lesz —, ezért itt kis adagról és több rétegű alkalmazásról van szó. A másik a homoktalajok tartós és végleges javításának módja, amelynek alapelve a fentiekkel azonos, azaz itt is a mély termőréteg létrehozá­sáról, valamint a növény fej­lődésének szakaszaihoz igazo­dó, több rétegű tápanyagzóna kialakításáról' van szó. Más szavakkal: nem az egész ho­mokszelvényt kívánjuk megja­vítani (ez nem is szükséges), csupán annak kisebb hánya­dában alakítjuk ki a helyi (lo­kális) tápanyag- és vízbőséget. Ez a tápanyag- és vízbőség erőteljes mély gyökérrendszer kialakulását teszi . lehetővé, ami hű tükörképe a termés nagyságának. íme. a kérdés megoldása növényélettani (fi­ziológiai) alapokon nyugszik.' EBBŐL MÁR ÖNKÉNT ADÓDIK AZ IS, hogy a sa­vanyú homoktalajokon ha is­tállótrágya jelenlétében fel­használjuk a tőzeget és a mű­trágyát, akkor azt olyan mély­ségre és olyan, mennyiségben adjuk, amely a növény életigé­nyének a legjobban megfelel. Ebbe a gondolatkörbe kapcso­lódik a meszezés kérdése. Te­kintettel arra, hogy a homok­talajoknál a. meszezésnek nem fizikai, hanem fiziológiai hatá­sa van, a meszet a talaj sava­nyúságának és a növény mész- igényének megfelelően adagol­juk. Ezek a gondolatok? képezik a kezdeti lépésektől a végs- ki­fejlődésig a kutatás és gya­korlati végrehajtás probléma­körét, amely összegezve tehát így hangzik: a növény mély életterének létrehozása egyben talajjavítás, de ugyanakkor ez a talajnak mind fizikai, mind kémiai és biológiai »belterje- sítése« is. A gondolat csak akkor érik tetté, ha van mód .és lehető­ség annak kivitelezésére. Erre pedig bő és tág lehetőség kí­nálkozik Lábcdon. Kellemes kötelezettségemnek teszek ele get, amikor elismerésemet és őszinte köszönetemet fejezem ki az állami gazdaság igazga­tója, Pankász Ferenc és főag- ronómusa, Bőhm József kar- társaknak, valamint a gazda­ság többi szakemberének a megértő és mindig kész .támo­gatásukért Ez abban nyilvánul meg, hogy ők váltják gyakor­lattá — reméljük, rövid időn belül — a kutatás egyes, Dél- Somogyra vonatkozó útmuta­tásait. HA MAJD A MEGOLDÁS VALÓBAN BEKÖVETKEZIK, akkor a rozs mellett búzatáb­lák, 'a burgonya szomszédságá­ban jól fejlett kukoricatáblák sorakoznak, és a csillagfürtöt teljes egészében felváltja a változatos takarmányfélék közülük is elsősorban a lucer­na — sikeres termesztése. így lehet tehát tudományos ala­possággal a növény életigényé­hez úgy formálni a homok agrotechnikáját, hogy az állat­tartás helyett korszerű állatte­nyésztés alakulhasson ki. DC&LZ&nijük trak tara m bikát Beszámoltunk arról, hogy június 10-én talajjaví­tási tájértekezlötet tartottak a Lábcdi Állami Gazdaságban. A tanácskozáson részt vett dr. Egerszegi Sándor Kossut.h-dí- jas. kutató, s a Somogyi Nép­lap munkatársának kérésére nyilatkozatot adott a homok­talajok javításának elméleti és gyakorlati kérdéseiről, e módszer alkalmazása várható eredményeiről és kilátásairól. Az alábbiakban közöljük a nyilatkozatot. * * * Másfél hónap alatt harmadszor vagyok Lábodon. Azért jöttem többször is ide, hogy megfigyelhessem azokat a kezdeti sikereket, amelyek előbb vagy utóbb a dél-somo­gyi homokok gazdaságosabb kihasználásához és eredménye­sebb javításához vezetnek. Lá- bcd nekünk, kutatóknak ki­indulási gócot jelent, ahonnan mindjobban és mind nagyobb mértékben lehet elterjeszteni azokat a gondolatokat, ame­lyeknek megfogamzása alig négy éve történt meg itt a Ta­lajjavító Vállalat bogi ári ki- rendeltsége főagronómusa, Me­zősi Béla irányításával, a kor­mányhatározat szellemében. MAGYARORSZÄG szán­tóföldjének 25 százaléka homok. Ez három helyen — a Duna-Tisza közén, a Nyírség­ben és Somogybán — találha­tó meg főleg. Felvetődhet a kérdés, hogy a három homok- táj közül melyiken lehetne a leghamarabb és leggyorsab­ban eredményeket elérni. A kutató tárgyilagosságával sző­kébb hazámat, Somogyot kell kiemelnem. A somogyi homok­háton ugyanis, szemben a má­sik két homoktájjal, nagyobb a csapadék mennyisége (évi 800 milliméter), és megoszlása is lényegesen kedvezőbb. Ha az eredményeket és a.hozzájuk vezető utat taglalni akarjuk, akkor azt mindenképpen a fej­lődés szemszögéből kell meg­tennünk. Ezért nem lehet — még ha olyan nagyon kívána­tos volna is — egyszerre nagy területeken végrehajtani a gyökeres és tartós homokjaví- tást. A »•mában« meg kell te­remteni a szerves- és műtrá­gya jobb érvényesülésének feltételeit, legyen az isi álló­vagy zöldtrágya, ahhoz min­denképpen műtrágyát adjunk. Fontos, hogy az egészet lehető­leg 30—35 cm mélyen szánt­suk alá, homokról lévén szó, tavasszal. A növény kedve­zőbb fejlődésének . biztosításá­hoz adjunk kisebb adagú fej- frágvát. Ezáltal a két rétegű tápanyagellátást tudjuk bizto- —,---------------------ö— ----------- T, ... K adar Miklós balatonujhelyi főagronómus is kereste felszó- / laiásában a választ a nagy i kérdésre: hogyan birkózhatnak [ meg az aratás nem könnyű ! munkájával. Gondos József, a 1 tamócai gazdaság igazgatója i bevált módszerüket ismertette: ! a dőlt rozsot 2etoros fűkaszá­val vágják le — így szokták a | múlt években is. S ezzel az értekezletre meg- 1 hívott 12 állami gazdaság igaz- i gatói, főagronómusai és főgé- 1 pészei elől eltűnt a felszólalás TJ atodszor ünnepeljük a traktorosnapot. Nemcsak gépállomásaink, állami gaz­daságaink, erdőgazdaságaink, termelőszövet­kezeteink emlékeznek meg ebből az alkalom­ból traktorosainkról — társadalmunk minden rétege ünnepli őket. E napnak az idén kettős jelentősége van, mert most ünnepeljük állami gazdaságaink fennállásának tizedik évfordu­lóját is. A magyar mezőgazdaság dicső fejezete az elmúlt tíz esztendő. Abban a fejlődésben, melyet mezőgazda­ságunkban értünk el a nagyüzemi gazdálko­dás terén, igen nagy és szép feladat hárult traktorosainkra. Nemcsak a munkát könnyí­tették meg, hanem ezzel egyidejűleg a föld hozamát is növelték. Megyénk területén a nagyüzemek géppel munkált földjein 1958-ban a holdankénti termésátlag búzából 8,6, a rozs­ból 8,1, árpából 10,6 mázsa volt, ezzel szem­ben az egyénileg dolgozó parasztok búzából 1,2, rozsból 6,8, árpából 9,7 mázsás átlagter­mést értek el. Ezek az adatok határozottan megmutatják a nagyüzemi gazdálkodás ma- gasabbrendűségét az egyéni gazdaságokkal szemben. Traktorosaink általában abban a tsz-ben dolgoznak, melynek saját maguk is tagjai. Ez a körülmény tökéletesebb munkára ösztönzi, közvetlenül érdekeltté teszi őket a termelés­ben. A jobb életkörülmények megteremtésé­nek elsőrendű feltétele a többtermelés. Ehhez szükséges a jó agrotechnika, több mütrágyá és a munkák időbeni elvégzése. Mindezt csak korszerű mezőgazdasági gépekkel, műszaki­lag fejlett traktoristákkal, gépészkáderokkal lehet megvalósítani. Az-elmúlt — pár év alatt — a traktorok és más korszerű gépek ezrei jelentek meg a mezőgazdaságban. A mezőgaz­daság átszervezésében ez év tavaszán beállott hatalmas fordulat még nagyobb feladat elé állítja traktoristáinkat. Megyénk szántóterüle­tének több mint felén termelőszövetkezeti, vagyis nagyüzemi gazdálkodás folyik. A trak­toristák fő hivatása, hogy jó minüségú mun­kával egyrészt olcsóbb, másrészt több mező- gazdasági termékhez juttassa,k a termelőszö­vetkezetbe tömörült dolgozó parasztságot. Ugyanakkor megszabadítják őket a nehéz fi­zikai munka végzésétől. Kezdetben alig 1—2 munkafolyamatot tudtak géppel végezni, s ma már 50—60 munkafolyamat megoldásához szükséges gépparkkal rendelkezik gépállo­másaink, állami gazdaságaink és erdőgazdasá­gaink. Traktoristáink nagy többsége megá,llta helyét a rímért feladatok elvégzi:-,ében. Nem egy közülük az anyagi megbecsülésen kívül társadalmi elismerésben részesült. Sokan kap­tak már kormánykitüntetést, és nyerték el a kiváló dolgozó címet. Szlaboda Gyula, a Mar­cali Gépállomás . traktorosa többszörös kiváló dolgözó cím viselője, a Karádi Gépállomáson dolgozó Hefler Jenő jó munkájáért miniszteri kitüntetésben részesült. Sok száz élenjáró traktorost lehetne felsorolni megyénkből. A Csokonyavisontai Gépállomáson Culyás Imre a gépállomás megalapozása óta dolgozik mint legjobb traktorista; a Nagybaráti Állami Gaz­daságban ifjú Kiss István 15 éves korától fogva vezet traktort. » Az egészséges versenymozgalom rendsze­ressé vált traktaristáinknál. A pártkongresz- szus tiszteletére indított vállalások teljesíté­sében vannak már eredményeik. Általában 1000 normálhold talajmunkára tettek válla­lást. A verseny széleskörű kiterjesztésével közelebb kerültek a termelőszövetkezetek dol­gozóihoz, s így viég több segítséget tudnak nyújtani a nagyüzemi termeléshez. Pártunk, kormányunk és egész dolgozó népünk nagy megbecsüléssel kíséri traktoris­táinkat, és ez a megbecsülés évről, évre foko­zódik. Azt várjuk — a megnövekedett felada­tokra való tekintettel — tőlük, hogy munká­jukat becsületesen, lelkiismeretesen végezzék, szakmailag és politikailag állandóan képez­zék magukat, hogy minél tökéletesebben el tudják sajátítani az egyre modernebb gépek kezelését. T) 'zunk abban, hogy traktoristáink a jö­vőben is szilárdan megállják a he­lyüket. A fejlett gépi technika alkalmazásá­val s munkájuk további javításával elősegítik a mezőgazdaság fejlesztését, s a mai ünnep­ség után azzal az elhatározással ülnek gépük­re, hogy a növényápolásban, a takarmánybe­takarításban, majd pedig az aratás-cséplés- ben végzett munkájukkal újra meg újra ki­vívják a tsz-ek, az egyéni gazdák, az egész társadalom. elismerését. * FEKÉCS LATOS, a MEDOSZ megyei bizottságának elnöke. Alapos szervezettségre van szükség Az állami gazdaságok készülődése az aratás—cséplésre Amint az egész napos ta­nácskozás vezetője délután négykor megadta a szót az el­ső jelentkezőnek, Szép István glsóbogáti igazgató így kezdett beszélni: »Nehéz aratásunk lesz az idén, mert másfél ezer hold- nyi gabonánk nagy része fek­szik. Hét aratógépünk kifogás­talan állapotban tan, de a négy kombájnunk eléggé el­használódott. Szükségünk vol­na az ígért két új szovjet ara­tó-cséplőre«. Később megem­lítette: egyetlen csapágy kelle­ne, s így üzemképessé tehet­nék az utolsó cséplőgépüket is. De ezt az alkatrészt mindeddig hiába próbálták beszerezni. ISMERKEDÉS A „DRLZSBÁ“-VAL követel egy egész napot. Éppen ezért érthetetlen, hogy a nap során csupán három gazdaság képviselői juthattak szóhoz. A hosszúra tervezett tanácskozás alkalmas lett volna arra, hogy a megyei igazgatóság beszá­moltassa az összes gazdaság vehetőit a növényápolás és a takarmánybetakarítás munká­járól, és megtudja tőlük, mi­ben kell segítségükre lenni. Sőt, mi több, ha összehívtak 36 gazdasági vezetőt, módot kel­lett volna adni nekik arra is, hogy egymás közti eszmecserét folytassanak, hogy a kisebb gyakorlattal rendelkezők ta­nulhassanak tapasztaltabb tár­saiktól. Nincs ugyanis köztük egyetlen egy sem, aki ne tud­ná, hogy a gazos kukoricának a kapa az orvossága, a szálas­takarmányt le kell kaszálni és jól megszárítani, - kazalba rak­ni, s a gabonát a lehető leg­kedvezőbb feltételek megte­je és Varga János, a MEDOSZ titkára adott nagyon értékes, valóban hasznos útmutatást a nyári munkák megszervezésé­hez az igazgatóknak, .főmező­gazdászoknak és főgépészek­nek. Félreértés ne essék: az ellen senki nem emel kifogást, hogy ilyen alkalomból a megyei igazgatóság négy vezetője is szól az állami gazdaságok he­lyi irányítóihoz. Beszámolóik, felszólalásaik fontossága álta­lában nem vonható kétségbe. Mondanivalójukat azonban kí­vánatos lett volna előzetesen összehangolniuk, s annak tar­talmát úgy korlátozni, hogy a meghívottak eszmecseréje kap­ja meg a leghosszabb időt. Ezt pedig úgy érhették volna el, ha csupán a fő kérdés tárgya­lásába bocsátkoznak, és mel­lőznek minden mellőzhetőt. Azt ugyanis minden jelenlevő tudta előzőleg is, hogy a »fel szót értünk velük, gondosko­dunk róluk, és megmondjuk nékik, milyen munkáért meny­nyi bért kapnak, biztosan i..5n- den ■ tudásukkal. erejükhöz mérten részt vesznek a mező- gazdaság legnehezebb felada­tai megoldásában — hangsú­lyozta Varga elvtárs, a ME­DOSZ titkára. A gépek lehető legnagyobb mérvű kihasználá­sára van szükség. A búza viaszérésekor induljanak az aratógépek, s a kombájn-érett gabonát hadd tereljék az ar­ra alkalmas idő minden percé­ben az arató-cséplők. S ha ki­derül, hogy a gépek nem győ­zik a munkát, haladéktalanul álljanak a búzatáblába a kézi­kaszások — javasolta Petőházi elvtárs. Felhívta a figyelmet az esetleges nedves gabona tá­rolási lehetőségein.ek megte­remtésére is: a növendákmax- hák menjenek a karámba, s a fertőtlenített, kitisztított is­remtésével learatni, elcsépelni nem használható ócskavasat el tálló szolgáljon ideiglenesen 1 és magtárba juttatni. E tenni­valók elvégzésének jelentőségét alig, vagy nem is kell magya­rázni, bár hozzá elkel a hasz­nos szakmai tanács, amit Hén­nél Béla, a megyei igazgatóság £ lehetősége az idő előrehaladta- főagronómusa gondosan felépí Négy szovjet gyártmányú Druzsba motoros fűrészt kapott a Dél-So­mogyi Állami Értlöga:-:dr.ság. Az egy személy által könnyen kezelhető ttoefürész súlya mindössze 11 kiló. Erdőtisztogatásban, gyérítésben segítőtárs a Drimlifc f ra való tekintettel. Igaz nem £ is nagyon mutattak hajlandó­ságot arra, hogy ilyen későn belekezdjenek gondjaik bon­colgatásába vagy javaslataik ismertetésébe. A mai nap el­ment, indulni kell haza, s ké­szülni a holnapi tennivalókra. Sokat sejtető az a momentum, hogy a tanácskozás vezetője nem mondott zárszót, összefog­lalót, mert megítélése szerint nem volt erre szükség, önkén­ig teleriül felvetődik a kérdés: Js hogyan zajlott le az állami ? gazdaságok vezetőinek pénte­ki ken tartott értekezlete, s meny- nyi segítséget adott ez a ta­nácskozás a résztvevőknek? A meghívón célkitűzésként az szerepelt, hogy megbeszél- i' jék az időszerű mezőgazdasági í munkák helyzetét, főleg az ara- J> tás-cséplésre való felkészülést. »I Ma, amikor a rendkívül csa­lj padékos időjárás fogas kérdést •| ad föl az állami gazdaságok 5 vezetőinek is, az értekezlet ter­vezett témájának alapos meg­tett és az ügy iránti felelőssé­get tükröző beszámolójában meg is adott. De mindezen túl­menően azt kellett volna szin­te •a, legaprólékosabb részletes­séggel megtanácskozni, hogy a nagy nyári munkák sikere mi­lyen szervezettséget követel meg minden gazdaság minden vezetőjétől. Szó esett ugyan erről is, de nem annyi, amelyből mindnyá­jan elegendő útra valót kaphat­tak volna. Ennek pedig egye­düli oka: a rendelkezésre álló idő rossz beosztása. Avagy nem erről tanúskodik-e az értekez­let lefolyása: délelőtt tíz órá­tól délután négyig — ebédszü­nettel — senki más nem be­szélt, csak az igazgatóság négy vezetője: a főagronómus, Nagy Pál főmérnök, Abonyi Pál me­gyei igazgató és Tar János fő­könyvelő. Ezt követte az idé­zett három felszólalás, majd az országos szervek két képvise­lője, Petőházi Gábor miniszter- helyettes, az Állami Gazdasá- I vitatása megérdemel, sőt meg- gpk Főigazgatóságának vezető­lehet adni«, illetve »a felesle­ges utazgatásokat csökkenteni kellt<, és »a borjúnevelés ol­csóbb fölözött tejjel, mint tel­jes tejjel« stb... Beszéljünk végül az aratás- cséplési tennivalókról. A me­gye állami gazdaságaiban magtárul. Az állami gazdaságok fenn­állása óta az idén ígérkezik a legnagyobb termés kenyérga­bonából. Ez nemcsak az időjá­rás javára írandó, a gazdag aratásnak fontos összetevője az a céltudatos és hozzáértő 14 812 hold gabona vár betaka- munka, amelyet egy évtized rításra. A harminc kombájn — amelyhez tizennyolc új érkezik a közeljövőben — és a hatvan­négy aratógáp az eredeti ter­vek szerint elegendő arra, hogy a kalászosok ^mintegy kilenc­ven százalékát levágja. A terv elkészítése óta azonban más képet mutat a határ: sok a dőlt gabona. Ezért fel kell ké­szülni a géppel nem aratható táblák kézi aratására. Ehhed. ember kell — mint ahogy em­ber kell a gépekre, a gépek alatt végeztek. Most a nagy termés betakarítása — nagy gondot okoz, és alapos szerve­zettséget igényel. Az ország kenyerének biztosítása olyan döntő feladát, amelynek sike­res megoldásáért meghatvá­nyozott erőfeszítéseket kell tenniük a somogyi állami gaz­daságok vezetőinek és dolgo­zóinak is. S ha a pénteki érte­kezlet a felkészítést illetően adós maradt is egyben-más- ban, az igazgatók, fömezőgaz­mellé is. Induljon meg tehát dászok és főgépészek bizonyá­már ma a széleskörű felvilágo­sító és szervező munka az ál­lami gazdaságokban! Vezetők és kommunisták beszéljenek a dolgozókkal, s a dolgozók csa­ládtagjait is nyerjék meg az aratás sikeréhez. Készítsék fel például a tehenészeket arra, hogy szükség esetén kát. ete'.és közti időben ne az istálló kö­rül időzzenek, hanem a széna- behordásban, maid pedig a ga- brnatóldeken seg' nek. — Ha az embereikhez fordulunk, ra pótolják a tanácskozás mu­lasztását. Kutas József A Kaposvári Ruhaüzem szakképzett férfi dolgozókat felvesz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom