Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

«rmOGYl NÉPLAP ■5 Kedd, 1959. juntas 2. Nem véletlenül adtuk ripor­tunknak ezt a címet: Nagyber­ki, 1959. A falu élete ezen a tavaszon más vágányon indult el, mint a megelőző évek bár­melyikének hasonló időszaká­ban. Az ellenforradalom há­rom .iól működő szövetkezetei vert szét ebben a községben. Az Igazság, a Becsület, a Győ­ző együttesen öt dolgozó pa­raszt közül hármat mondhatott tagjának. Két esztendőt ismét egyénileg dolgoztak végig ők is, sőt a harmadik gazdasági évnek szintén így vágtak neki. Külön-külön vetette az őszie­ket, de közösen fogja aratni a gabonát a falu népe. Az idei tavasz ugyanis átve­zette a szövetkezeti útra a nagyberkieket. Elsőként feb­ruár végén a Győző utóda, a Győzelem alakult meg 87 csa­láddal, 175 taggal, 1008 kát. hold földön. Pár nappal ké­sőbb, március 3-án tartotta ala­kuló közgyűlését a Béke, amelynek 1325 holdas birtoka 187 család 261 tagjáé. A község történelmében 1959. március 3-a eddig Ismeretlen, teljesen új szakasz kezdetét jelentette: megszűnt a magángazdálkodás, a faluban minden parasztem­ber rálépett a szövetkezés út» jára. Az egyéni gazdálkodás­ban szerzett kimagasló szak­mai tapasztalat is bejött a kö­zösbe, hogy ott valóban haté­konnyá, közkinccsé váljék. Csonka Károly tanácstitkár javaslatát megfogadva, először a Béke Tsz házatájára, hatá­rába indulunk. Irány: a mező Elmúlt már dél. Az utcában nagy a sürgés-forgás. Ki gya­log, ki kerékpárral siet a me­zőre, mert nemcsak a nemes növények, hanem a gyomok is ugyancsak megnyúlladtak, sietni kell a munkával. Előt­tünk fiatal pár suhan el mo­torkerékpáron. A hátsó ülésen kapaszkodó asszony kezében kapát szorongat Kordé Gyuláné, a Béke Tsz tagja korsóját emelve fogadja köszönésünket. Neki is kapa van a vállán, ö is a mezőre siet. — Sok van még hátra? — Nem. semmi az egész — válaszolja. — Az 1044 négyszö­göl cukorrépát már megkapál­tam (ennyi esik egy főre). A 600 négyszögöl takarmányré­pából is csak néhány rend ma­radt Már végeztem volna, de házat építünk, s délelőtt ott kellett segítenem. Most aztán a menyem is eljön, láthat­ták. ő ment motorral. Így es­tig elfogy a kapálás. „Nincs mivel dicsekednünk" A tanácsháza körül Farkas Sándor fogatossal találkozunk. Nagyokat ásítva, sapkája sült­jét szemére húzva, álmosan fogad bennünket Az elnök be. teg, így mint helyettesére reá szakadt minden munka. — Nem mehet ez így tovább Kordé Gyuláné a répaföldre indul. nak fel, s ezekre le is szerződ­nek. Van még férőhelyük 20 anyakoca részére, melyek a későbbiek során szintén beál­lításra kerülnek. Sőt, egyez­kednek egy helybeli juhász 250 birkájára is. — Látják, ezek még nagy részben csak tervek — sze­rénykedik az elnökhelyettes, de aztán a jövő lehetőségeire gondolva már határozottabban folytatja: — Hanem jöjjenek ki az elvtársak a mezőre, néz­zék meg a vetéseinket, s győ­ződjenek meg a tagok munka­A Béke Tsz fogatosai lókapálás közben. — bosszankodik. — Éjfél utá­nig tartott a vezetőségi ülés. Hiába, megérzi az ember. Igaz, többet nem fordul elő ilyesmi, mert úgy határoztunk, hogy ezután vasárnapokon vagy ün­nepnapokon tanácskozunk. — Imi szeretnénk szövetke­zetükről — hozakodunk elő szándékunkkal. — Eh — legyint fáradtan —, igazán nem érdemes, Nincs mit írni mirólunk — teszi még hoz­zá szerényen. — Inkább jövőre jöjjenek el. Igaz, állatállományuk ma még gyengén áll. Mindössze 20 tehenük és 33 növendékmar­hájuk van. melyeket egy hely­reállított 120 férőhelyes is­tállóban helyeztek el. Ezek az állatok (fejősmarhák) még mi­nőségileg sem felelnek meg teljesen. Persze, akad köztük azért 30 literes is. Ezenkívül 40 pár lovuk van, és kész az állatleltár. Bizony nem a legjobb ered­mény, de ha a terveket néz­zük. még sincs ok a szerény­kedésre. A növendékmarhák elsőrendűek, belőlük ki lehet alakítani a jövő megfelelő szarvasmarhaállományát. Gondoltak a sertéshízlalás- ra is. Ma még egyetlen darab sincs, de céljuk, hogy a napok­ban lehetőleg a tagok háztáji feleslegéből 60 süldőt vásárol­kedvéről, erről lesz írni. érdemesebb Igyekvő kapások Valóban, a határ gyönyörű. Az őszi vetések már akkorára nőttek, hogy állva is alig lát­szani ki belőlük, de szépek a tavasziak is. Jég, fagy nem dézsmálta meg a várható ter­mést. Az időjárás becsülettel-Én vagyok a szövetkezet leg­öregebb tagja.-« (Keresztény József.) kitett magáért, de az emberek még százszorta jobban. A magtári dűlőben tarka ru­hás asszonycsapatot találunk. Vidámak, elevenek, akár a ha­tár. A ma még kisebb-nagyobb darabokban szétszórt 30 hold- nyi cukorrépát kapálják. Tréfálkoznak, ékelődnek az egyetlen köztük dolgozó férfi­val, Rajczi Józseffel, aki toló­kapával járja a rendeket... — Ez a Kossuth-brigád — magyarázza az elnökhelyettes —, 33 asszony tagja van. Ezen­kívül van még másik két nö­vénytermesztési brigádunk is: a 34 tagú Petőfi és a 38 tagú Táncsics. — Lesz-e sok munkaegység, asszonyok? — kérdezzük. — Lesz,, lesz — válaszolják egyszerre többen is. — Hanem ez a második kapálás azért nem olyan kifizetődő, mint az egyelés volt. Abban 2—2 és fél munkaegységet is kerestünk naponta. Nem messze tőlük a felső mezei részen is dolog közben találjuk az embereket. Itt az őszi kalászosok közé ékelt ku­koricatáblák lókapálását vég­zik. A rendek közt fújtatva lépkednek a lovak, s az ekét tartók is oda-odakapnak a homlokukhoz, hogy letöröljék a verejtéket. Igazi zsiványval- lató hőség van. . — De ez kell a gaznak — mondja Parrag Ferenc bácsi, a tsz mezőőre, aki csak úgy jó­szántából járkálgat velünk. A fogatosok megállnak a föld végében, ostoruk nyelével kipiszkálják a gyomot a kapák közül, s aztán, amíg elszívnak egy cigarettát, ^pihennek egy keveset. — Nem sok van már vissza, Sanyi — mondja Balázs József bácsi, az egyik eketartó az el­nökhelyettesre tekintve. — -Igyekezni is kell — így az elnökhelyettes —. mert az asszonyok hamar idekerülnek, no meg látjátok, hogy igen be- gazosodott. A kertészetben Ismét tovább megyünk. Át­vágunk a falun, s megindu­lunk a halkan csobogó Kapos felé, ahol a tsz kertészete he­lyezkedik el. Itt egy árpaföld mellett két hold paprikát, amott négy hold korai káposz­tát, másutt zöldséget, cukor­borsót. uborkát stb. találunk. — Sajnos, még nem egészen egységes a területünk — mondja Tar Kálmán kertész, aki szakiskolán sajátította el a tudományt —. ezért tervez­zük, hogy a jövőben összevon­juk. S míg az elnökhelyettes el­pártolva tőlünk az árpa vár­ható terméshozamát latolgatja Sontra József v. b.-elnökkel, ni a retekföldön szorgoskodó rtunkások felé igyekszünk. Egy eperfa alatt Rózsa Er- sébetet és Kiss Istvánnét lát- uk. Mossák, válogatják, cso- nózzák és ládákba rakják a pi- os és fehér retket. — Szerencsére — világosít fel i kertész — a helyszínről szél­it ja el a MÉK gépkocsija. Cso­mónként az I. osztályút 40, a II. osztályút 35 fillérért veszik meg. — Mennyit vettek be idén a kertészetből? — Eddig 30 ezer forintot. A veteránok Kattan a fényképezőgép, s máris indulnánk, de közelünk­be ér a kertész brigád. — Hát minket nem vetetnek le? — sértődik meg Keresz­Amott pedig a juhász terel­geti nyáját. Forró Antal bácsi 223 juhot gondoz. Nagyon sze­reti az állatokat. Ha valame­lyik gyenge bárányka nem tud szopni, a juhász megfogja az anyabirkát, s »alá teszi« a te­hetetlent, hadd iperedjék a kis gyapjas. Tavasz és nyár idején jól él a jószág a szabadban. Ám gon­dolni kell a télre is, hogy le­gyen mit tenni a jászolba. A Győzelem már lekaszálta a ta­karmányt, s most néhányan összegyűjtik a megszáradt lu­cernát, nehogy renden érje az eső. 325 ezer „iskolás' A nap készül leáldozni az ég nyugati peremén, de ebben a három holdas »tanteremben még folyik a tanítás«. A szö­vetkezet szőlőoltványnevelő is­kolájában vagyunk. Vörös Ist­ván, a Fonói Gépállomás trak­Az oltvány- termelésről Erről, a megye szövetkezeteiben párját ritkító munkáról érdemes külön is szólni. A 60 esztendős Ja- vós Gyula 24 éve foglalkozik olt­ványtermeléssel és szőlőneme6í- téssel. — Eddig egyénileg csinál­tam, most a közösben végezzük ezt a munkát az én irányításom­mal — mondja Javós bácsi, a brt- gádvezető. Aztán bevezet bennün­ket szakmája rejtelmeibe: — Ott­hon van a vadalany-telepem. A hat méteresre megnőtt vadvesszöt ősszel 50 centis darabokra vagdal­juk. Télre elvermeljük. Tavasszal az alsó szemnél elvágjuk és beolt­juk. A beoltott vesszők 25 fokos hőmérsékletű előhajtatóba kerül­nek, s három hét múltán iskoláz­hatok. Harmincfajta szőlőt használnak fel Nagyberkiben oltásra. A Ma- thiász-emlékéremmel nemrég ki­tüntetett Javós Gyula háztáji gaz­daságában azonban ennél Jóval több, mintegy 70 fajta szőlőtőke hoz termést az idei őszön. Az olaszrizling, a hárslevelű, a Gló­ria Hungarica, az Irsai Olivér, a furmint mellett Mathias-hibrid is van, amelyet Kocsis Pál Kossuth- díjas szőlőnemesítőtői kapott el- szaporításra. A legtöbb dicsérő tény Józsi bácsi, a tsz—vete­ránja«. Nem tudunk ellenállni a 80 éves bácsi kérésének, s újra kattan a gép. Hogy az ő szavaival éljünk: »A zsákot már nehezen cipe- lők brigádja«. Itt találjuk a 64 éves Gelencsér Jánost és a 74 éves Megyeri Jánost is. S nagyon helyesen cselekedett a tsz vezetősége, amikor ide osz­totta be őket. Könnyebb a munka, mégis keresethez jut­nak. Eddig mindegyiknek már több mint 30 munkaegysége van. Menjünk át a túlsó partra. A Kapos ugyan elválasztja a falu két részét, s határolja a két szövetkezet birtokát, de erős betonhíd íveli át a folyó medrét... Szalacska jövője „Bogarászó" gyerekek Iskolázzák a szőlőoltványokat. Pár perce érkezett meg a ha­tárból Havasi József, a Győze­lem fiatal elnöke. Kérésünkre szívesen tart velünk. A domb­oldalon gyermekeket látunk hajladozni a- burgonyaföldön: szedik a krumplibogarat. A dű­lőn, a sor végén játékvödör. Tetején fedő. Rajt nehezék­ként néhány hant, nehogy ki­másszanak a bogarak. — Me- lyiktek a legügyesebb? — kér­di az elnök. Érthető, hogy mindnyájan torosa U-28-as gépéneik pótko­csiján szőlővesszőt hozott a fa­luból. Ládákban, nedves fű­részporba csomagolva érkezett a szállítmány. Ha elrakja ezt is a 34 tagú brigád, akkor 280 ezer vessző kerül a földbe. Rö­videsen végeznek az iskolá­zással. A három holdon mint­egy 205 000 oltvány-, 100 000 hazai sima- és 20 00Q berlandé- ria vessző növeszthet hajtást és gyökeret ebben az évben. Az értékesítés nem ókoz szót a Pannónia kincsóról mondja» Ez a nagyszemű szóló augusztus 20-ra beérik, s nem rothad eL Min­den csemegeszőlőt ver. Tavaly az Országos Mezőgazdasági Kiállítás­ra 8 kilót vitt fel belőle. A mai munka befejezése De térjünk vissza az isüced lázashoz. A rigolírozott földbe mély árkot ásnak. Abba állít­ják egymás mellé a vesszőket: Pár napig csak a bakhátak látszanak. Be kell temetni ugyanis a zsenge hajtásokat, nehogy megperzseljenek a tűző napon. A bakhát tetejé­re, a hajtásokra nedves fűrész­port hintenek. így védik a ta­lajt az eső utáni cserepesedés­től. Végül pedig a vizes vöd­rök adnak éltető nedvességet az iskolázott vesszőknek. Ezzel a mai munka be is fe­jeződött Tormási János, a szö­vetkezet elnökhelyettese a ha­tárból jövet éppen ideérkezett Jegyzetébe felírja, hogy ezen a napon 28 ezer szőlővesszőt »is­kolázott be« a brigád. A berkiek szőlőhegyét Szá­lacskának nevezik. Festői szép­ségű ez a táj. Van azonban egy szépséghibája: a gazdák több­sége direkttermő szőlővel tele­pítette be. Pedig — Javós Gyula bácsi ízes, zamatos bo­ra a koronatanú rá — a köz­ségnek. a szövetkezetnek nevet szerző hegylevet is adnának a szalacskai lankák. Jól tenné a Győzelem, ha a saját szőlő­iskolája »növendékeivel« bené­pesítene egyelőre pár holdat aztán mind többet. Nemcsak mi igyekszünk erről meggyőz­ni az elnököt, hanem a megyei tanácsnak a tsz határát végig­járó két funkcionáriusa — Sá- si János elnökhelyettes és Deák János mezőgazdasági osztályvezető — is. Úgy lát­szik, erősen gondolkodóba esett Havasi József. Amint mondja, a közeli jövőben meg­kezdik a nagyüzemi szőlőtele­pítést. Évek múltán nemcsak kiváló tenyészmarháival, öntözéses kertészeti növényeivel, hanem kellemes italú szalacskai bo­rával is dicsekedhet Nagyber­ki szövetkezeti község. Mert amit a sok-sok szakértő gazda egymagában sehogy sem tud véghez vinni, azt ha nem is egyetlen kézmozdulattal, de néhány esztendő közös össze­fogásával biztosan megvalósít­ja. Kutas József—Szentai Sándor Szénát gyűjtenek a Győzelem tagjai. A legelőn A dombhajlatokra és a völ­gyek ölére üde gyepszőnyeget terített a bőséges csapadékot hullató és elegendő napfényt szóró tavasz. Egész nap talál harapnivajót a jószág. Éppen a gérnaskút mellett legelész a szövetkezet gulyája. Az össze­sen 80 tehén és üsző — amint címképünk mutatja — a késő délutáni órákban már jólla- kottan tekinget Horváth Gé­za csordás vizet merít a vályú­ba, még egyszer megkínálja őket, ne szomjazzanak. Tormási János feljegyzi a vég­zett munkát. kórusban felelik: — Én, én, én ... — Dolgozzatok szorgal­masan, a majálisban megisz- szuk az áldomást. Málnát kap­tok valamennyien — szól Ha­vasi bácsi, s a gyerekek — Horváth Lajcsi és Pista, Orsós Marika és Bözsi, Csonka Gyu­ri és Kispataki Jóska — még fürgébben kapkodják a csíkos- hátúakat. Újságolják, hogy holnap többen lesznek: a taní­tó bácsival minden iskolás ki­jön ide. Egy-kettőre bejárják a 12 holdat. (Közben persze ar­ra is jut idő, hogy beszaladja­nak a szőlőhegybe cseresznyéz- ni.) gondot: a nemesfajta gyökeres szőlővesszőnek nagy a keletje szerte az országban. A SZÖL- FA Vállalat magas, szerződé­ses áron veszi át az »anyagot« október 1-e után. Óvatos szá­mítás szerint erről a három holdról az idén 200 ezer forint tiszta hasznot hoz le a szövet­kezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom