Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

V SOMOGY? KAPT AT Tasárnap, 1959, június J Somogyi Néplap __ __KULTURÁLIS MELLÉKLETE _____ E gy pillantás a világ túlsó felére Motto: »...haladéktalanul gény kis Ellen, mi lesz vele? vegeiben felgyülemlik a stron- volt megtámaszkodni az első atomháborúitoké'! kirobbanj Mindene volt ez a buta fiú. Az cium 90, amely esővel lekerül ülés támláján: Collins hirte- abban az esetben is, ha az életénél is jobban szerette. a földre, sőt belélegezhető, len fékezett, egész világ belepusztul.« Mr. Marsh eközben elége- Ennek jelentőségét pedig azt — Micsoda szerencsétlen Gusztáv Gundiach pater. detten gondolta végig a busi- hiszem, mindnyájan tudjuk... nap, már megint egy baleset! ness pillanatnyi állását. A Ge- — Akkor ne kísérletezzünk Minek adnak ilyenek kezébe TV/T r- Marsh, a General Di- neral Dinamics konszern meg- annyit. El kell tüntetni az kocsit? — dörmögte Collins. J- A namics konszern elnöke rendelést kapott 50 tenger- oroszokat a föld színéről. Ha Mr. Marsh unottan szemlélte a reggeli tisztálkodási szertar- alattjáró gyártására. Igaz, nincs komm.-imperializmus, a tömeget, mely szétvált, és fásoktól felüdülve lépett be a hogy a gyártásba belefőlyik a nem lesz szükség kísérletekre két férfi egy fiatal fiú véres reggeli nap fényözönében für- General Elektric, a First Na- sem — szólt egy heves hang. testét vonszolva elbukdácsolt dő télikertbe. tional Bank és még mások, de — De a háború esetleg Ame- a kocsi mellett. — Jó reggelt, drágáim — így is egész jó üzlet. rikát is érintheti. Erről nem — Szent Isten, Collins! Ez mondta könnyedén, s szeretet- Eszébe jutott az Elnök múlt- szabad megfeledkezni. A mai Jack!... — nyögött fel Mr. tel simította végig 17 éves ka- kori kijelentése, amelyet az fegyverek mellett, kérem ... Marsh. maszfia dróthaját. Megcsókol- újságban olvasott: »Egyik- — A Szovjetuniónak nincse- — Milyen Jack, Mr. Marsh? ta felesége púderes homlokát, másik bombázógép típusáért nek ilyen fegyverei — szólt — A fiam!... Az én egyet- és leült a dúsan terített asz- mi annyit fizetünk, mintha közbe Mr. Marsh. — Ez kacsa, len gyermekem!... tálhoz. Miközben evett, lopva ezek a gépek aranysúlyban A háborút pedig Európában — Ez is megtörténhet, de fiára pillantott. lennének.« kell megvívni. Ehhez viszont most nincs időnk ilyesmivel Csinos kölyök lesz belőle — Van benne valami! Nézzük nekünk megvannak a fegyve- törődni — sziszegte Collins, és állapította meg magában elé- csak. Itt van például a B—58 reink. Egész Kelet-Európát gázt adott, gedetten, ahogy elnézte Jack »Hustler« interkontinentális meg tudjuk semmisíteni, min- — Álljon meg! Álljon meg! kissé hajlott orrát, hosszú ar- bombázó. Súlya, ha jól emlék- den csak fegyver kérdése. Átkozott... — kiabált Mr. cát, melyet erőteljes áll tett szem, 47 ezer font körül van. Még több fegyvert kell gyár- Marsh, de Collins — úgy lat- vonzóvá és máris férfiassá. (Mr. Marsh nagyszerű memó- tani... szik — nem hallotta. Kár, hogy nem sok benne az riával rendelkezett.) Ára 26,7 — 900 millió ember védi a , üzleti szellem, pedig fényes millió dollár. Az annyi mint kommunizmust — vetette ellen "C1 s a General Dinamics pálya állna előtte a konszern- mm... öö... ötszázhatvan- egy csendes hang. '*-* konszern elnöke, aki ben. Mr. Marshnak a jövőről nyolc. A gép egy fontja tehát — Amikor a világ békéjéről oly könnyedén mondta ki a eszébe jutott a szomorú jelen. 568 dollár. Egy font arany pe- és nyugalmáról van szó, nem 900 millió ember halálos ítéle­Genfi értekezlet, tüntetések, a dig — 560 dollár. nézhetjük a várható emberál­Szovjetunió javaslatai az Aztán itt van a mi Atlas-ra- dozatok számát. Ha 900 mii­atomfegyver korlátozásáról kétánk. A hadsereg 35 millió liót kell kipusztítani, akkor vagy beszüntetéséről stb. stb. dollárért veszi, az atommeg- annyit fogunk — mondta Mr. Minderről megvolt a maga hajtású tengeralattjáróinkat Marsh meggyőződéssel, külön véleménye. Háború kel- 50—150 millió dollárért, attól Megbotránkozva felállt, s lene már, de sürgősen. Össze- függően, hogy van felszerelve, otthagyva tele poharát, eltá­ugrasztani őket ott a konti- és sorra a többi. Mr. Marsh vozott. nensen, s a kellő időben köz- agyában felrajzottak a cégek, Bevágta magát új Cadillac­belépve szépen befalatozni a konszernek, trösztök nevei, jébe, ami kissé megnyugtatta, érződött volna a hangjában — kikapart gesztenyét. melyek az atom- és rakéta- és csakhamar gondolataiba jrrecj Collins. — Papa, kérlek, megkapom fegyverek gyártásával foglal- mélyedt. a kocsit, amit ígértél? — szó- koznak. — Hát bizony, ez Hirtelen azonban kénytelen. Somos András lalt meg szenvtelen hangon elég sokba kerül az államnak ------- --murira» J ack. — állapította meg. — Hja, bu- frankl jórsEF: — Tessék? Ja,, igen, termé- siness is business, élni is kell BENCZE JÓZSEF: Ősszel <x Kapos völgyében Kavicsos partja közt kanyarog a Kapos., lüktet, mint vért vivő ér a szivemben, játszadozó kedvem őszi csónakait úsztatja: sárga, elvetélt levelét. Beszél, csacsog a hullám, s mint millió tündér-szitakötő ragyog rajt a Nap. Szerétéin ezt a fürge őszi folyó trillalM, de kétágú fűzfán ülve utolér a tiszta csengés, kapák koccannak nyélbeütő nyugalommal, s kacagó lányok ajka nyugvó nap-vörös, szemük hódító tárogató és örök. Olyan a somogyi dombok hepehupás háta, mintha parcellák szíjaznák a föld-húsát, de gyógyulnak az apróeövekű kóros mezsgyék, s hatalmas tábla lesz szememben a makkoltató kanászok erdei televényé, Amerre elvisz a dűlöút: mindenütt munka, az élet cseléd drámája vidám színjáték. A temető akácsor melletti dűlőn krumpli bokor-kotlók csibéi csipognak, s öreg teherautó cipeli a zsáktomyú mezőt Odébb a gyalogút szélén tengerit tör a kéz, gyorsan gyűl a guruló kosarak fészke. Levélkard csörgetéssel megadja magát a címeres szár. Nem messze két öreg tüzet gyújt markába s magasra csap a krumplifüst szárnya. Fülemet megtö-lti a traktordübörgés falusi éneke, s büszke szívem kottáza zenéjét. Ahogy az este ponyváját szétbontja a vörös alkony a csoport birkanyája is hazafelé indul. Átveszem Vida János bácsitól a tarisznyát s az ostort, s boldog lesz ellető kanász sorsom.. TÖRÖK ZSÖFI: tét — ájultan csuklott össze új Cadillac-je bőrülésén. Másnap egy férfi állt az egyik fuvarozási vállalat fel­vételi irodájában. — Neve? — Collins — mondta, s mintha valami elégedettség ICUKÁM szetesen. Persze — tette hozzá valamiből sóhaitott fel rész- kis idő múlva —, a másikra is vevően, amikor kilépett a ko- jobban vigyázhattál volna, csiból. Nem kellene minden koszos * * * négert, akit az utadban ta­lálsz elgázolással agyonrémi- teni. Már akkor megmondtam neked... — Ugyan, drágám — szólt közbe szemrehányóan Mrs.-rnr Realizmus D 51után egészen ragyogó hangulatban hagyta el .a monumentális épületet. A ház előtt egy ismeretlen kocsit Diliantott mes. melvből Collins Marsh—, ne gyötörd aztasze- arca kandikált elő. — Hát gény gyereket, örülj neki, ez mi? — dünnyögte meerökö- hogy csak a kocsi tört össze, nvödve. Aztán eszébe jutott, f és Jack-nek nem történt sem- hogy ez a saját kocsija, hiszen mi baja. délelőtt ö küldte el Collinst. _ jó, jó — mondta Mr. hogy vegve meg a Cadillac-et. Marsh, és megtörölve vértelen — A klubba — szólt oda Sokaknak lelke feneketlen kút, napfény és meleg mélyébe nem jut: nincs, mi hevitse, ha hűvös az éj, kihalt belőle minden szenvedély, nincs, mitől lásson, ha jön a sötét, s átveszi a hold a nap örökét; járása ingó, célja homályos, nem hívja falu, nem vonzza város! Az ilyen ember kővé dermedt múlt, túlélő tegnap, amely már kimúlt, és ha rálehelsz, pára lesz helyén, semmivé válik a kevély legény! Kit nem érdekel világ és haza, haló porában sincsen igaza; jóslata megdől: korunk-életünk tovább fejlődik, s mi vele megyünk: barátainkkal közös az utunk, s közös erővel c^ba is jutunk! Hatéves voltam, dundi kisgyerek, Hajamban lepke-szalag billegett. Nagy tanterembe zártaik csúf falak, Egy ajtó zárult, s a »jó« kánt maradt: s Egy padnál állt egy bámész, szőke lány: Első barátnőm, csepp kis Icukám. És egy lett ú tűnik sok-sok' éven ált Együtt labdáztunk, s fésültünk babát Együtt olvastuk Mikszáthot, Aranyit, És együtt lestük az első kamaszt. Mint bárányfelhő fehér volt, vidám: Bakfis barátnőm, bájos Icukám. Nagylányok lettünk, félszeg-kedveseik. Ő lenge, apró, én nagy, testesebb. Vitáztunk egyszer, ő hitt — én nem —, é öt remény várta, engem rettegés. És összevesztünk, hányszor, ezután, Makacs barátnőm, bízó •Icukám És őt ölték meg. Én meg itt vagyok! Nékem fiam van, ő szűzen — halott! De ő tud többet: Mit jelenít a gáz, Halálfélelem, görcs és fulladás... És tudja már, hogy mi van -»azután«... Szegény barátnőm, mártír Icukám Törékeny testén láng ült orgiát, De jött a szél, s egy szál arany haját Eílopta, és a napra tűzte föl, S most egy sugárral több fény tündököl! Hajnalonként így köszönt reám: Örök barátnőm, hű kis Icukám ÉRETTSÉGI ajkait a szalvétával, felállt. Hallotta, hogy az udvaron megáll a kocsi. — Hiába, pon­tos ember ez a Collins, keres­ve sem találnék jobbat — gon­dolta. széles mely­Collinsnek, amikor elhelvezke- dett. Elégedetten szemlélte a kocsit. — A tragacs? — kérdezte. — Mr. Jack már kezeiéibe vette — felelte Collins mogor­ván. Elbeszélés írta: Borsi Darázs József f Safranek tanár úr komótos, néptelen folyosón. Az órákra \kiszámitott léptekkel haladt a hívó csengőszo először cirrent. \ keskeny, macskaköves utcán. A bezárt ajtók mögött a leg­Mr. Marsht a kocsin való lBal kezét fekete ünnepi öitö- maradatla-iiabb diák is T eereszkedett nek temSSSé?aramttmknr' utetós mindig fokozott' ag^te-^e zsebébe süllyesztette. Jobb- goimat erőszakolt magára, <U nek terméskőből faragott kor- vékenySégre serkentette Ilyen- 4 lávái pedig vékony setapaica- meg eooen a szokatlan csend­n Am 7.1.3 a PS I O " f i . 1 ZT. Til Cl fC k/i«< Ín 7 íli/k« éli -VI ■ nyu- de kor szoktti összegezni*' üzleti Sí* lóbázta. Jókedvűen, fütyö- ben U külön némaságnak tűnt — Skandalum, inazi skan- kezében. Ölni tudott volna dalum! — És a szekrényből a mérgében, félig ájult Szedlacsek támoly- Safranek tanár úr bornem- gott ki. issza ember volt. A szőlőhe­Az öreg tanár a néptelen gyet csak hallomásból ismerte, teremben az érettségire, iz- és most nem tudott eligazod­bevágta magát a kényelmes hátsó ülésbe. Rosszkedvűen hallgatta, hogy az örindító vagy három másodpercig üre­sen pörgött, és csak azután indult be a motor. Amikor el­indultak, hallani vélte a mo­tor halk berregését. — Ócska tragacs — gondol­ta —, igazán itt volna az ideje, hogy vegyek egy másikat. Ezt a kocsit meg megkapja Jack. Igaz, hogy elégedetlenkedni fog, mert nem új, de nem árt kicsit rendszabályozni a fickó óhajait. Igen, így lesz, még ma megvetetem Collinsszal az új Cadillac-et... — Mi az? — kérdezte mo­gorván Mr. Marsh. — Valaki nekiment az osz­lopnak. Ez jól elintézte ma­gát ... — dünnyögte Collins ki­hajolva az ablakon. — Szent Isten! — kiáltott fel — hiszen ez Ted, Ted Bradly... a feje, Mr. Marsh, nincs feje... — Ted? Ki az a Ted? .. . — Ted ... a húgom udvarló­ja ... Volt... — No, jó, most ne siránkoz­zon érek kőtyagosan kettő helyett szenvedett: fáj­lalta Teddy szerencsétlen ha­lálát, és sajnálta húgát. Sze­ügyeit és egyéb problémáit át­gondolni. — Kétszáz, kétszáz — járt a fejében szüntelenül a gondo­lat. Ez még az ő viharedzett lelkének is jólesett. 200 darab Atias-rákétára kapott megren­delést. Ez kereken 7 milliárd dollár, a már meglévő 50 ten­geralattjáró szerényen szómol- v a gyártás megindítására, ■•■'áriákkor 1'milliárd az ál- - .ntól korszerűsítésre és kí­sérletezésre. Ez annyi mint 13—14 millió dollár. Akárhogy is számolunk, ebből ő maga •legalább másfél milliót kell kapjon. A nyereség egy részét természetesen a mechanikai részleg korszerűsítésére fogják fordítani. Automata gépeket szerelnek fel, ezzel a munká­sok számát 11 százalékkal csökkenteni lehet. Ugyanak­kor a termelés nemhogy meg­marad az eredeti szinten, ha­nem kb. 5 százalékkal növe­kedni is fog. Mr. Marsh rendkívül elége­detten ballagott fel a klub részgetve sétált. Tekintete vé- az a hangtalanság, amely az i gigsuhant a máskor népes, most a reggeli órákban nep- teLen utcán, a -májusi nap­fényben ragyogó hazák közt, I majd megpihent az iskola szé­lesre tárt ablaksorain, ame- 1 lyek mögül vidám lárma zen- 1 gett ki. Tavasz, gyönyörű május mu­osztálya felől áradt. Lassan lenyomta a kilincset, belépett a terembe, és elállt a lélegze­te. Látta, hogy egyetlenegy guló, verejtékező diákjaira gondolt meg a nagy szigorú­sággal vizsgáztató bizottságra. A gondolattól olyan» izgatott lett, hogy le kellett ülnie. Tanár úr kérem — nyög­ni, hogy merre is induljon. Egy darabig fülelődött, aztán elindult, mert egy öreg gesz- tenyefa mögül énekszó szü- remkedett. A hangok üdén csilingeltek, diákja, még a félénk és vézna te a lassan magáhoztérő Szed- csengtek, szálltak árulkodva, Szedlacsek sem ül a helyén. Üresen tátongtak a padsorok. a 5 milliárd, 500 millió felár if,ikált- fogott illatozott, és v ' fenyewel teleszotte a varost. Safranek halk, ' örömmel, elégedetten állt meg 1 a színekkel csillogó csöndes-, [ ségben. és érezte a lázas uj- jongást is, a kellemesen bor- ' zovgató vágyakozást, amely , már ott harsogott a levelek friss zöldjében,' benne vibrált i a madarak énekében, és ott iz­zóit az emberi szívekben. Be- leérezte önmagát is ebbe az el- sodró, gyönyörű mámorba, s tudta, ■ hogy kínos t-’-ztaságú, négygombos, divatjamúlt ka­bátjával, Safranek bosszúsan állt meg a katedra előtt. Mögötte a tábla fekete síkja ásított a , csendben. Szivét most érték nyugtató el a Szorították, hevítették a las­san zakatoló ki-kihagyó vér­es érzelem]<özpontot. lacsek —, tanár úr kérem, a hogy fiataloktól eredtek. A többiek a szőlőhegyre mentek, nótaszó nyomán a tanár úr Gáborék pincéjébe. Azt mond- meg is találta fiait. . Iák, minek most az érettségi? A legrangosabb Imruska, a Es mindnyájan el akarnak Fő utcai deréfc szúcsmester menni katonainak! Engemet egyetlen jia&kája volt. Már , , ,,, ide bezártak, mert mondtam fjf^lttág^ ^ hullámai. _ Fiúk< ^ zatök! Tetszik tudni, én félek! Safranek tanár úr szánako- Az iskolaépület vadonatúj záss<d vézett a mentegetődző volt, s benne a berendezés is. diákra, aztán harsány han- A megszokott bútorok helyett 9°n felkiáltott: fényezett asztalok sülyesztett — Szent Habakukk! — s tintatartokkal, és körül a fa- mintha puskából lőtték volna lak mentén részekre osztott ki, otthagyva a gyönyörű ter- szekrények a diákok felsőka- met, az ájuldozó Szedlacseket, bátjai számára. rohant végig a folyosón, út­fél a Az egyik szekrényből kapa- fn’ varoson, mezon ha-rmonikásszárú rászás, szuszogás nesze hang- "-egyre. nadrágjával, főleg pedig fe- zott. Safranek tanár úr dobo- szességével, pergamen arcával gó szívvel és reszkető inak­Ragyogó, napfényes májusi az asztal tetején táncolt. Mel­lette imbolygott Gábor, és a többiekkel együtt tele torok­kal énekelték: »Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni:...« Az »éljen a szabadság!-« már elmaradt. A fiúk kővé me­redve bámultak a tan8r úr­ra, aki azon tűnődött, hogy mit kezdjen ennyi izgatott, fel- hevült fiatalemberrel. A leg­okosabb, amit tehetett, kö­nyörgésre fogta a dolgot: — Fiúk, édes fiaim, én délelőtt volt. A tanár úr haja megértelek benneteket, férfi- kiáltó éüentéte a tavaszcsillo- kai közeledett az ajtó felé, de átnedvesedetten lógott a horn- aknak most a Tisza mentén, a QQ.SXL ÍOWi Tolsi-t-f- hrv-y«yríó l/i TnTxÁlsn 1<>umA«i<i/u>.1 j.í.t _ i. _ t » , ■ . • Safranek bölcs volt már, és vette mielőtt hozzáért volna,--- . . . rcKjiiiij cil icnca, \ IWUU LLVULKÓJUtTCL tó CL * Tibii h ogy mi is meg fogjuk sínyle- ' jóleső érzésével gonAolt. ni a dolgot. Gondolják csak el, \ kor belépett az iskola uraim: a sok robbanástól a le- * ján, és végigvonult a még ti:Jött kinyögni: tokába. Hófehér keménygal- Felvidéken a helye, de ti, ti keménykalapját, lérja elázottan, gyűrötten ke- még meg sem értetek, térjetek ádárn- hát észre!... — mondta, mi- és el- közben sírva fakadt, és nem kékes is folytatta tovább, mert Gá- öregúr gy-ors felindnltságában fénnyel égő szürke szeme vad bor eléje ugrott az asztalról, i" . 7 ■- tűzzel izzott. Vékony séta- kezében nagy csupor és egy pálcája fegyverként suhogott borral teleszívott lopótok. meglepetéstől csak ennyit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom