Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-25 / 147. szám
SOMOGYI NÉPT 4P 5 rsfltSrtffk, I9S9. Jdnfns » Till a szakmai kérdéseken Az állalor/osok megyei ankétjának tapasztalataiból A főiskola arra képesítette az állatorvosokat, hogy előzzék meg az állatbetegségeket, gyógyítsák meg a beteg jószágot. A somogyi állatorvosok kedden megtartott ankétján azonban több felszólaló hangjából kicsendült a bizonyíték: a társadalomban elfoglalt helyük, szerepük felismerése szétfeszítette mereven értelmezett szakmájuk kereteit. Mind a beszámolóból, mind a vitából kiviláglott: az állatorvosok mindannyian sokat tettek azért, hogy az új tsz-ekben létrejöjjön a közös állatállomány, érvényre jussanak a szükséges állategészségügyi rendelkezések, megfelelő takarmánybázis álljon rendelkezésre, s a jól bevált szabványok szerint takarmá- nyozzák a jószágot. Még azt is hozzátehetjük az elmondottakhoz, hogy bármely járás egyetlen főállattenyésztője vajmi kevés reménnyel vállalkozhatna tennivalói elvégzésére, ha az állatorvosok segítségét nélkülöznie kellene. Az állategészségügy őrei megadják ezt a tőlük kért támogatást. Maradjunk továbbra is a szakmához közvetlenül kapcsolódó kérdéseknél. A karádi állatorvos, dr. Hegedűs Géza javasolta: a vásárolt és meglévő teheneket ne kössék egymás mellé, és ne tereljék közös legelőre a termelőszövetkezetek, nehogy mesterségesen megfertőződjék a gümőkórtól mentes állomány. Dr. Andaházi Loránd (Balatonkeresztúr) a rétek, legelők víztelenítését sürgette, hogy a máj- mételykórt megfékezhessék. Dr. Radácsi László örömmel állapította meg, hogy a kaposmérői Uj Életben a legjobb állattenyésztő gazdák vállalták a jószág gondozását. A lengyeltóti állatorvos, dr. Házfalvy Vilmos hozzátette: éltes emberek dolgoznak a szövetkezeti állat- tenyésztésben. Célszerű volna — a jövő követeli ezt! — gondoskodni utánpótlásról, nehogy azon vegyük észre magunkat, hogy kiöregedtek az állatgondozók és nincs, aki a helyükre álljon. És most idézünk dr. Sima Imre megyei főállatorvos beszámolójából: »Az állategészségügyi munka eredményessége szempontjából nem közömbös számunkra, hogy milyen ember a szövetkezet elnöke. A józan gondolkodású, a gazdálkodáshoz értő szövetkezeti vezetőkkel jól együtt működhetünk«, íme, az állategészségügy szakmai kérdéseitől eljutottunk a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfőbb tényezőjéhez, a rátermett, hozzáértő vezetés meghonosításának szükségességéhez. Dr. Szekér József kötelességének érezte megemlíteni: a somogycsicsói Zrínyi Tsz 146 növendékmarhájából 130 üszőt és tinót vágóállatnak hizlal meg szerződéses alapon. Hova vezet ez az út? A választ nem nehéz kitalálni:' néhány éven belül megritkul a szarvasmarhaállomány. E veszélyes jelenség felszámolásáért mit kellene tenni? Szigorítsák meg az üszők vágóba való szerződtetését, és az árpolitika juttassa kifejezésre azt az elvet, hogy elsődleges érdek a tenyésztés érdeke. Ha a szerződéseknél tartunk, adjunk helyet dr. Takács Lajos mezőcsókonyai körállatorvos javaslatának is: »Az Állatforgalmi Vállalat jobban nézze meg, mire utalja ki az állam pénztárából az előleget. Csökött malacra ne kössenek szerződést, mert abból úgysem lesz biztos központi hústartalék. A hanyag gazda ezt az akciót arra használja fel, hogy kievickél- jen pillanatnyi pénzzavarából«. Takács doktor a következő mondataiban már a falun élő értelmiség helyzetét, állásfoglalását vette — alapos hozzáértéssel — bonckés alá. A szakmai, gazdasági és gazdaságpolitikai kérdésektől elindulva feljutottunk tehát a politikai kérdések magaslatára. Ennek természetes következménye, hogy az ankét számos résztvevője kérte a megyei pártbizottság vezetőitől: tanácskozzanak velük gyakrabban, tájékoztassák őket a párt előtt álló politikai feladatokról — főleg a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről —, s tegyék lehetővé, hogy gyarapíthassák ideológiai ismereteiket, így fogalmazta meg ezt a kérdést egyikük: »Nem vagyunk valamennyien marxisták. A párttól politikai támogatást kérünk munkánkhoz. Igényeljük az építő bírálatot is, de szeretnénk, ha a kritika nem fajulna megbélyegzéssé, a téves nézeteink elleni harc nem válna személyes üldözéssé«. Számítsuk le az idézetből a túlzást: a »megbélyegzés« és »üldözés« eddig sem volt sajátja a megye pártpolitikai munkájának — s ez a biztosítéka annak, hogy a jövőben sem fordul elő. Ami pedig a politikai tájékoztatást illeti, arról annyit: a párt megyei vezetői a múlt évben is, az idén is tanácskoztak a somogyi állatorvosokkal megyei plénumon. Akkor is, most is hasznos útravalót kaptak az ankét résztvevői. A jövőben a járási és községi pártszervekre vár a feladat, hogy a mi oldalunkon álló politikai erők számbavételénél tévedésből se feledkezzenek meg a népi demokráciához, a párthoz hű állatorvosokról. Mert megnyilatkozásaik és tetteik is azt fémjelzik, hogy — túl a szakmai kérdéseken — a szocialista társadalom építésének más problémáit is átfogja látókörük, s e feladatok megoldásához hozzáadják a maguk képességét, ha szót értünk velük, K. J. Akik a gazdálkodás hű tükörképét készítik Sak szó esett már termelőszövetkezetről, növényápolásról, állattenyésztésről, a tagság problémáiról, napsugaras vagy esős határról, de nemigen beszéltünk azokról, akik összefogják, mérlegre teszik mindazt, ami a földeken történik: nem beszéltünk a termelőszövetkezet irodájának dolgozóiról. Pedig az ő pontos munkájuk igen nagy jelentőségű a szövetkezet gazdálkodásában. Sok gond, válaszra váró kérdés oldódik meg itt, és nem utolsósorban sok munka zajlik le az iroda négy fala között... Négyen ülnek az Íróasztalok mögött az igali Alkotmány Termelőszövetkezet irodájában. A pádon gazdák várakoznak, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézése sorra kerüljön. — Két hold 800 négyszögöl búzavelés, két hold őszi árpa, egy hold 104 négyszögöl lucerna és hat hold mélyszántás — mondja Obbás PáIné, aki az ősszel még egyénileg végzett munkát diktálja be G elicit Gyulánénak. Papírra kerülnek az adatok, s már ott is áll a következő gazda. Miért van ezekre a bevallásokra szükség? Az ősszel végzett munkákat is átszámolják munkaegységre, és a termelő- szövetkezetben teljesített egységekhez csatolják zárszámadáskor. — Mióta dolgozik itt? — kérdezem Gellért Gyulánétól. — Tavaly érettségiztem köz- gazdasági technikumban, s a tavaszi felfejlődéskor sikerült itt elhelyezkednem. A pillanatnyi csendet megzavarja az egyik könyvelő, Kiss Mária hamiskás, félig hangos nevetése, aki odasúgja kollégá dnak: »Azt ugye, nem mondod, hogy milyen zavarban vagy a neveddel?!« Csodálkozva nézek rájuk, nem értem, miről van szó, végül' is Mariska néni, özv. Svéda Gyuláné pénztáros megmagyarázza: — Egy hónapja ment férjhez és még túlságosan szokatlan neki az asszonynevét emlegetni ... A halk nevetés kíséretében elhangzott mondatból világossá válik előttem a fiatalasszony alig észlelhető zavara, melyet a bemutatkozáskor észrevettem, A néhány hangulatos perc után újra belemélyednek munkájukba. — Tehát a tavasz óta itt van. No és mi mindent csinált ezekben a hónapokban? — Kimutatásokat készítettem a behozott állatokról, kifizetésekről, megcsináltam a munkaegység-táblázatokat, kiállítottam a tagkönyveket, most meg — mint látja — az ősszel végzett munkákat veszem számba. Most tudom csak igazán értékelni, hogy közgazdaságiba jártam, mert az ott szerzett tudást itt nagyon jól hasznosíthatom. Üjabb gazdák érkeztek, abbahagyjuk a beszélgetést. Pálfi Sándor főkönyvelő a hitelfedezeteket nézegeti, egyezteti, számba véve, mi van még, ami fedezetként szolgálhat, ha hitelre lesz szükség. Pálfi Sándor a MESZÖV-nél volt főrevizor, onnan került ide főkönyvelőnek, mert mint mondja: »Ide akartam jönni, mert a termelőszövetkezetekben látom a jövőt.« — Kezdetben sok nehézséggel küszködtünk — mondja. — Akkor fejlődött fel a szövetkezet három és fél ezer holdassá, s még nyomtatványokban is hiányt szenvedtünk. Jelenleg egyszerű rovatos könyvelést végzünk, de ekkora gazdaságban ez nem a legjobb módszer. Azon igyekszem, hogy november elsejétől megszervezem a kettős könyvelést. Könyvelésünk naprakész, ez annyit jelent. hogy például a brigádve- zetök által három nappal ezelőtt behozott bizonylatokat már mind lekönyveltük. A munkaegység elszámolása okozza a legnagyobb gondot, ezért közösen készítjük el. — Mennyi a tervezett részesedés? — 53 forint 90 fillér — és előkerülnek a tervek. Mennyi munka, mennyi elszámolás előzte meg, míg megállapították egy munkaegység értékét,— A kint végzett munkák hű tükörképét, érthető összesítéseit, a termelőszövetkezet gazdálkodásának pontos adatait tartalmazza minden iratunk — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Kiss Mária könyvelő. Leteszi a tollat, és elgondolkodik. — Én már öreg »irodistája« vagyok az igali Isz-nek, immár nyolc éve végzem ezt a■ munkát. Ügy gondolom, szabad azt mondanom, hogy már van egy kis tapasztalatom, és állíthatom, igen-igen sok múlik a mi jó vagy rossz munkánkon. Mi vagyunk az a bizonyos villanyáram, amely hajtja a gépet, és ha az árammal baj van, akkor hiba csúszik a gép munkájába. Egyetlen pontatlanság maga után vonja a bajok hatványait, amit végső fokon a tagok éreznek meg. Kopognak az ajtón, özvegy Cseri Jánosné jön érdeklődni, mennyi munkaegysége van ez ideig 15 éves fiának. A könyvelő készségesen megnézi, s az asszony megnyugodva távozik: 24,8 a fia munkaegységeinek száma. Jönnek-mennek az emberek, kíváncsiak, mit is mutat a számok tükrében eddig végzett munkájuk, özv. Svéda Gyuláné pénztáros már hosszú idő óta tárgyal Csuha Jánossal, aki nem tartozik egyik brigádhoz sem, hanem talán igy lehetne nevezni: »a tsz mindenese«. Azért jött, hogy bediktálja eddig végzett munkáját, mert az ő és a segédüzemek dolgozóinak munkaegységét a pénztáros rendezi. — Milyen segédüzem van a termelőszövetkezetben? — érdeklődöm. Feleletként a könyvelő mondja el, hoay egy kötélgyártó és egy gatter fűrésztelepük van. Ezek készpénzbevétele nagy segítséget jelent a most induló, felfejlődött termelőszövetkezetnek. — Egyébként — mondja Pálfi Sándor — 750 ezer forintnyi hitelt vettünk fel, s ebből 70 ezret már visszafizettünk. Támogatást persze több irányból is kantunk, melynek legszebb példáié * Merngei A babócsai Uj Világ Tsz 20 holdas burgonyaföldjét DDT-vel permetezi Berkes János zetoros és Gadácsi Mihály permetező, a Toponári Növényvédő Állomás dolgozói. K ísérletezxeneh a növénytermelésbe t a tsx-ek Az újonnan alakult termelő- szövetkezetekben most következik a táblák kialakítása, a vetésforgó és a vetésterv' elkészítése. Ezzel a munkával jár együtt a talajjavítási tervek kidolgozása is. Mi a csö- kölyi Május 1. Tsz-ben 300 holdon végzünk talaj- javítást Iápimésszel. melyet istálló- vagy zöldtrágyával kombinálunk. Erre már a tavaszi növények elhelyezésekor felkészültünk. Az őszi kalászosok közé egy táblán belül azonos növényféleségeket vetettünk- így például a zöldtrágyázásra szánt területekre tavaszi növényként csillagfürt került. A learatott kalászosok helyére azonnal csillagfürtöt vetünk másodnövényként. Az első vetésű csilGépállomás adta segítség. Két gépszínt — mely a hajdani helyi gépállomásé volt — megvettünk tőlük 265 ezer forintért. Ezt százezer forintos költséggel átalakítottuk, letégláz- tűk, száznegyven férőhelyes istállót csináltunk belöle. Hogy ez mekkora segítség nekünk, világossá válik, ha elmondom, hogy egy százférőhelyes magtár- padlásos új istállónk másfél millióba került. Megjön a posta, felbontják. Ma is érkezett egy-két jó hír, például a járási tanács 20 darab szűz üsző felvásárlására biztosít bizonyos pénzösszeaet; ismét küldhetnek kiselejtezett lovakat a vágóhídra. Végignézik a postát, aztán ismét tollat, ceruzát vesznek kezükbe. Búcsúzáskor még néhány szót váltunk, a beszélgetés medre a mezőgazdasági munkákra irányul. — Igazán szépen dolgozik a tagság — mondja Pálfi Sándor. — A cukorrépát, kukoricát kétszer megkapálták, a burgonyatöltögetést meg már el is felejtették. Most folyik az aratás megszervezése. Amikor »szorít a cipő«, mi is letesszük a tollat, s megyünk a mezőre. A kapáláskor is mindnyájan kint voltunk, csak egy ügyeletes maradt az irodában. Áradni is elmegyünk. Ha közösségben élünk, osztozni kell mindenen, örömön, bánaton, és mi szívesen teszünk eleget az együttélés alapvető szabályainak! Ez az utolsó mondat fénysu-i gátként világítja meg az iroda dolgozóinak felfogását. így érthető és világos, hogy a legnagyobb bizalomban, egyetértésben és szeretetheti élnek a tagokkal, akik — mivel közvetlenül érzik — értékelik azt a munkát, melyet a termelőszövetkezet irodájában végeznek. Vörös Márta lagfürtöt kombájnnal aratjuk, szalmáját nitrogén műtrágya hozzáadásával szántjuk alá. A másodvetésű csillagfürtöt zöldtrágyaként szántjuk a földbe. Erre kerül maid a humuszos lápimész. Ugyanígy járunk el az istállótrágyázásra kerülő táblákon is. Ezeket a szerves anyaggal trágyázott és mesze- zett területeket őszi kalászossal vetjük el, majd a jövő év tavaszán lóherével vetjük felül. A vetéstervek elkészítéséhez és végrehajtásához az új tsz-ek vezetőinek nem áll rendelke- [ zésére nagyüzemi tapasztalat, ' éppen ezért el kell fogadniuk az általános agrotechnikai irányelveket, lehetőség szerint párosítva a helyi gyakorlattal- Ezen a ponton azonban nem szabad megállani, mert minden növény és minden talaj másképpen viselkedik. Éppen ezért 1 minden tsz-elnöknek és agronómusnak kísérleteznie kell. Nem új dolgokat kell felfedezni, és nem szabad a kísérleti parcellák között elveszni. Hogy a kísérletezésre szük- 'ség van, azt saját példámmal 'kívánom bizonyítani. 1955-ben kerültem Vése- Martonpusztára üzemegység- í vezetőnek. Sajnos, nagyon kedves termelési adat állott rendelkezésemre. Martonpuszta burgonyatermelő hely, azonban mégsem mindegy, hogy melyik fajtát termelik, ezért ifajta-összehasonlító kísérletet állítottunk be, melyeknél különféle műtrágyákat alkalmaztunk- A kísérlet eredményeképpen megállapítottuk, hogy a szereplő 20 fajta közül a margit. az aranyalma, a boldogító, valamint a merkur voltak azok. amelyek a legtöbb termést hozták. Nem mindegy azonban, hogy milyen műtrágya adagokkal. Ezt az alább leírt kísérlettel bizonyítom. Azonos táblán vetettünk margit és aranyalma burgonyát, a tábláról egy-egy holdas kísérleti parcellákat jelöltünk ki, és a következő nitrogén fejtrágya adagokat alkalmaztuk: 150, 120. 80, 50, 0 kiló. A margit fajtából 177, 183, 170, 132, 90, az aranyalma fajtából 154, 145, 150, 120, 95 mázsa termett. Ez a példa bizonyítja, hogy azonos talajon, azonos műtrágya alkalmazása nem egyformán hatott két különböző burgonyára. A margit fajtánál a 120 kg-oa adag vált be, mert ez adta a legnagyobb termést, ennél nagyobb adag már csökkentőén hatott- Az aranyaiménál a kísérlet azt bizonyítja, hogy a helyi körülmények között a 80 kg-os adaggal már magas eredményt lehetett elérni, s az ezenfelül adagolt műtrágya nincs arányban a termésnövekedéssel. tehát kiszórása nem kifizetődő. De nemcsak a burgonyánál, hanem a többi növénynél is alkalmaztuk ezeket a kísérleteket. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaságban a terméseredmények egyre növekedtek, mivel a kísérlet során, megtaláltuk a megfelelő fajtát és a megfelelő műtrágya adagot. Ezt a munkát kell beindítani minden termelőszövetkezetben, mert a mélyművelésnek, a talajjavításnak és szervestrágyázásnak ez az egybe legfontosabb kiegészítő része. Mi a Május 1 Tsz-ben nem késlekedünk, már az idén beállítottunk egy-két kísérletet. A jövőben ezeket rendszeresen végezzük, mivel eredményeink eléréséhez ezt nélkülözhetetlennek tartjuk. Incze Gábor, a csökölyi Május 1 Tsz főagronómusa. A részjegyedap növelése a kaposvári járás fmsz-eiben (Tudósítónktól.) Megyénk legnagyobb járá- (sában, a kaposváriban a föld- f művesszövetkezetek az elmúlt J év végén 1 842 000 forint rész- \ jegyalappal rendelkeztek- A terv szerint 1959-ben 160 0(70 forintot kell beszedni a kanosvári iárás fmsz-einek részjegy címén a már meglevő résziegyek növelésével, új tagok beszervezésével. ' Az eddig eltelt időszak ezt bizonvítia. hogv némelv föld- 1 műve-szövetkezetben behatőn-n 'foglalkoznak a résziagvemeiés |fontos problémáiéval. vi<zont vannak, ahol nem törődnek vele. Máius 31-ig a járás fö'dmű- ves*z«vetkez.et«i 46 000 forint értékben emelték a résziegy- alaoot, úgvhogy enn«k fisve- lemhevé+éiével a iM** összes irésziegyalapja 1 888 000 forint lett. A laerinKh AredméfiVt a kaposvári fmsz érte el: a 20 000 forintos tervével szemben már május végéig 20 800 forinttal növelte részjegyalapját* Jelentős az eredménye a nagybajomi fmsz-nek is, amely 7000 forinttal szemben 3530 forintot, a kadarkútiak 15 000 forinttal szemben 7220 forintot, a felsőmocsoládiak 7500 forinttal szemben 4600 forintot értek el. Sajnos, semmitérő az a munka, amit e téren a szent* balázsi, toponári és somogyjá- di fmsz-ek tettek. Nagy gondot kell fordítani földművesszövetkezeteinknek a részjegyalap növelésére, mert a rendelkezések értelmében a beruházások 10 százalékát társadalmi munkával és részjegy befizetésekkel kell biztosítani- A kanosvári járásban pedig 1 720 000 forint a betervezett évi beruházás, ennek 10 százalékát — tehát 172 000 forintot — a földművesszövetkezeteknek társadalmi munkából és r-Ssziegy befizetésekből kell fa* dezni.
