Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

Yasámap, 1959. június 21. 2 SOMOGYI NÉPLAP A KORSZERŰSÍTÉS ÚTJÁN Hatvan perc története ©Meg, «weg, ®roérdek üveg mindenütt. Érthető, hiszen a konzervek jó részét még ma is üvegekben tartósítják. Minden idényben nagy gondot okoz az üvegek tisztítása. Sok munkás­nőt kellett alkalmazni az üvegmosáshoz, hogy a tisztítás lépést tartson a termelőktől érkező nagy mennyiségű be­főzött áruval; A kapkodásnak a gyors munkának bizony nem egy üveg vallotta kárát, ez nö­velte a dolgozók selejtszázalé­kát, és kárt jelentett az üzem­nek is. Ennek akartak végét vétel az üzem vezetői, amikor üvegmosógépet állítottak be. Mint a képen is látható, a terv megvalósult. Óránként kétezer megtisztított üveg hagyja el a mosógépet, ezután kerül ren­deltetési helyére a futószala­gon, Emlék? Valami hasonló, de már semmiképpen sem számít a gyár berendezési tárgyának ez a régi főzőüst. Csak olyan­kor állítják fel a még meg­tűrt, de már használaton kívül helyezett főzőüstöt, ha idegen­nek akarják megmutatni, nem is olyan régen még milyen üs­tökben főtt a borsó és mindaz a gyümölcs, amelyet a kon­zervgyár főzéssel tartósított. Évekig nem fejlődött a Nagy­atádi Konzervgyár, különösen nem, amíg a Szigetvári Kon­zervgyárhoz tartozott. A mi­nisztérium jól látja, milyen nagy szerepe van a mezőgaz­dasági jellegű megyénkben lé­tesült konzervgyárnak, amely már külföldön is nemegyszer szerzett jó hírnevet a magyar konzervféleségeknek. Ezért az idén korszerűsítették az üze­met. És ma már nemcsak a fő­zőüstöt mondhatják forgalom­ból kivont emléknek. Ahol csak lehetett, csökken­tették a kézierőt, megszüntet­ték a selejtgyártási alkalmat. A konzervgyárban a termelés mondhatni egyik legfontosabb mozzanata a konzerves üve­gek lezárása. A tartósításban fontos szempont, hogy a gyü­mölcs légmentesen kerüljön az üvegbe. Különösen nagy jelen­tősége van ennek ott, ahol a konzerv sorozatgyártásban ké­szül, s tíz- és tízezer üveget töltenek meg. A Nagyatádi Konzervgyár korábban az üve­gek zárógamitúráját máshon­nan kapta. De sok garnitúra nem a kívánt méretnek ké­szült, és ha rászerelték őket az üvegre, nagy mennyiségű konzerv, befőtt megromlott. Mióta evakuáló gépet állítot­tak be, itt készül a zárógami- túra is, amely nemcsak ponto­san zár, hanem a levegőt is tökéletesen kiszívja az üveg­ből. A munka így biztonságo­sabbá, gyorsabbá vált Alsó képünk azt a borsófő­ző berendezést ábrázolja, amely a fent bemutatott üstö­ket helyettesíti. A Cseri úti vasúti átjáró- nál egymást érik a jár­művek. A gépkocsivezető az éles kanyar miatt alig látja a táblát, amely arra inti, hogy csak lépésben haladjon, mert a Kapóson hidat, építenek. A felvonulási épületben ebben a percben szalad végig az építés­vezető mérnök, Erdős Zoltán ujja a bonyolult tervrajzokon, és azt magyarázza, az új hid építésének egyik célja éppen az, hogy a sorompótól a TRANSZVILL-ig húzódó ve­szélyes S-kanyart levágják, mégpedig úgy, hogy a sorom­pót megszüntetik. Ettől mint­egy száz méterre, a Nosztra irányában építenek vasúti át­járót és az új hídon átvezető olyan útvonalait, amely a tej­üzemtől kanyarok nélkül egye­nesen az Ady Endre utcába torkollik. A térképről leolva­som, hogy az új, 27 m 80 cen­tis híd a Ka.posszentja.kab és Kecel közötti szakaszon a már megépült Sétatér utcai, Gorkij utcai, a most készülő kallói, valamint a Cseri úti híddal együtt a negyedik nagy »ér­vágás«, mederszélesítés a Ka­póson. Ezzel az árvízveszélyt erről a területről végképp el­űzik. Délelőtt tizenegy óra van. A Cseri úti hídnál is kicsi a munkatér. Az egyre vonuló járművek zajában megértem azt, mit jelent, hogy a hídépí­tést öt fázisban, a teljes for­galom közepette kell végrehaj­tani. A hídépítő munkások, akiknek idegeit megedzetie a rossz időjárás, hozzászoktak az utcai zajhoz is, most izgatot­tak. Tölgyesi János és brigád­ja ott tevékenykedik a leg­utóbb lehelyezett, vasbeton-cö­löpre négyszögben deszkák kö­zé épített 40 tonna kavics fe­lett, és tárja, mit mutatnak a műszerek, ha a negyven tonna teher ránehezedik a cölöpre. Héjj Huba, az UVATERV mér­nöke a folyóvízbe rakott desz­kákon lépkedve beállítja a szintező műszert, amely a fo­lyó oldalához támasztott desz­kán húzott vonalhoz mint fix ponthoz viszonyítva méri, mennyit süllyed a cölöp a te­her alatt. A biztonság kedvé­ért már menet közben kipró­bálják a cölöpök teherbíró ké­pességét, és mint az eddigi két próba bizonyította, nem is fe­lesleges munka ez. Így idejé­ben rájöhetnek bizonyos talaj- hibákra, és javíthatnak a ked­vezőtlen cölöpálláson. — Jó minőségű munkát aka­runk végezni — hallom a mel­lettem álló Szegedi Istvánnak, a híd tervezőjének hangját. A munka igen bonyolult, hiszen a környező dombokról lezúduló víztömeget már a tejüzemnél felfogják, és egy csatornán át, amelyet ugyancsak most épí­tenek, vezetik a Kapósba. Baj­lódni kell a bonyolult postai és villanyvezeték kábelekkel. Útban van az ivóvízvezető csa­torna is. Majd egy parttm álló mun­kás hangját hallom: — Felké­szülni! — A manóméiért — amelyet előző este hitelesítve hoztak Pestről — rászerelik a sajtóra, melynek az a feladata, hogy nyomás alatt koncentrál­ja a cölöpre a súlyt, és mozgás­ba hozza a monomé tért. Á m egyszerre döbbent csend tá­mad. A manométer megpördiil, és nem mozdul többet. Rázzák, rázogatják, aztán megállapít­ják, hogy rossz. A munkát gátló sok áka- dály közül csak e*t az egyet látom. Nem voltami ta­núja annak, hogyan szivattyúz­ták el éjjel a mederből az esőt, hogy ma cölöpöt próbálhassa­nak, annak sem, hogyan távo­lították el az útban lévő ipar­vágányt, s hogyan akadályozta őket a trafó. S hátráltatja az előrehaladást a villany- és víz­vezetékek fektetése, a sokszor körülményes anyagbeszerzés is. Most akadályoktól meg nem rettenő mérnököket és munká­sokat látok. Valaki azt mond­ja. közülük, hogy meg kell té­ríttetni a felelőssel azt a pénzt, amibe a tegnap esti gépkocsi- út került. A Tölgyesi-brigád, amely a pártkongresszus tisz­teletére indított munkaver­senyben kiváló eredményeket ért el, joggal mondja ezt. Mi­ért nem segítenek ebben má­sok is? — Előkerül egy másik manométer. de erről át kell majd számítgatni az ered­ményt. — Én olvasom a manómé­iért —^jnondja Macáik Béla műszaki ellenőr... A techni­kus írja, egy munkás figyeli, nem mozdul-e a berendezés. Petri Lászlóra, a cölöp készí­tőjére irányul egy pillanatra a figyelem, amikor hallgata­gon megjelent a terhelés egyik sarkán. — ö vizsgázik — mu­tatnak rá többen — Puncsák Lászlóval együtt. — Mielőtt válaszolhatna, már jelzik: in­dulás! A terhelés 5 tonna. Csend. Majd a mérnök hangja hallatszik egy perc múlva:_ — A cölöp mozdulatlan! 10 ton­na következik. — Süllyejj! — hangzik a mérőszer felől. A munkások aggódva néznek. Egy század millimétert süly- lyedt a cölöp. Kis kivárás, majd 15 tonna a teher. 15—20 tonnáig tart a kritikus szakasz. Ha közben nem lesz baj. nyert ügyet lehet elkönyvelni. A másodpercmutató izgatottan fut a kamrák számlapján: ... 60! — Awmanométer nem leng ki! Nagyszerű! — kiáltja kezét magasba tartva Macák bácsi. Ebben a pillanatban Bu­dapestről, a minisztériumból érkezik egy mérnök véres hír­rel: gázolt a vonata, ezért ké­sett. — Húsz tonna — kiáltják fönt. — Egy munkás van a negyven tonna terhelés alatt. Megrettenünk. Petri László. De fönt már kacagnak, hiszen ha a cölöp építője alá mar állni a terhelésnek, nincs baj. Aztán 25—30, majd 40 tonna következik. Vagyis még egy­szer annyi, amennyit a cölöp­nek majd ki kell bírni. Min­denki örül, mint a nyert csa­ta után. Hány ilyen ósatát kell még itt megnyerni, amíg ez a több mint 4 millió forintos, kéttámaszú, szekrényes ke­resztmetszetű, freiszini utófe­szített vasbétonhíd az úttest­nél kicsit magasabbra ívelve, kandeláberes megvilágítással büszkén nyújtózik át a partok fölött. Megszűnik az árvízve­szély, s ezután már sokasod­hatnak a lakótelepek a mente­sített árterületen. Mire az a terv is megvalósul, hogy a cseri-hegyi kanyarodótól a TRANSZVILL mögött vezet majd el az az út, amely a gyorsforgalmat bonyolítja le, már négy nagy híd díszíti Ka­posvár képét. Ezek bizony még nem az utolsó pörölycsapások itt. A hídépítő munkások egy kis türelmet kérnek a város lakóitól. Azt hiszem, a Séta­tér és a Gorkij utcai hidak alapján kivívták a bizalmat. A utók kürtőinek, de gye­rünk tovább, csak egy pillanatra álltak meg örülni a sikernek, akik a cölöpöket le­rakták. Homlokukon verejték, arcukon nyugodt megelégedés. Alattuk békésen hömpölyög a mederszélesítéssel mc*:gfogát vesztett folyó. ... Delet mutatnak az órák. Szegedi Nándar Hogyan verseny ezz ii h a szocialista muakabrigád címért? Több levél, kérdés érkezett szerkesztőségünkbe arra vo­natkozóan, hogyan kell verse­nyezni a szocialista munkabri­gád cím elnyeréséért. A kérdé­sekre közöljük Horváth Zol­tánnak, a Szakszervezetek me­gyei Tanácsa titkárának vála­szát A szocialista verseny űj vo­nása, a szocialista brigádmoz­galom alkalmas arra, hogy a dolgozók aktivitását a szocia­lista verseny legfontosabb fel­adatának, a gazdaságosságnak, a technika fejlesztésének, a szakmai képzettségnek és a fe­gyelmezett munkának a szol­gálatába állítsa. A szocialista brigádok ver­senymozgalmát a már meglévő ésszerűsítő, öntköltségcsökken- tési, takarékossági stb. brigá­dokra kell építeni. Célul kell tűzni, hogy minél többen el­nyerhessék a szocialista mun­kabrigád kitüntető címet. A szocialista brigád elneve­zést három követelmény telje­sítése esetén lehetne odaítélni: 1. Gazdaságosabb termelés a technika fejlesztése, újítások, ésszerűsítések bevezetése út­ján. 2. A szakmai képzettség nö­velése, egymás politikai neve­lése 3. Egymás baráti segítése, munkamódszerek átadása, átvé­tele, fegyelmezett műnké Célszerű a szocialista brigád címet huzamosabb (fél év, egy év) időszak munkája alapján odaítélni. A kitüntető címet a dolgozók véleménye alapján az üzemek mozgalmi és gazda­sági vezetői együttesen ado­mányozzák. A brigád tagjai az elnyert címet addig viselik, míg a célkitűzéseknek megfe­lelően tevékenykednek. A kitüntetés elsősorban er­kölcsi jelentőségű. Zászlóval, oklevéllel lehet neki kifejezést adni. Ez azonban semmikép­pen sem jelenti azt, hogy a brigádok ne részesüljenek megfelelő anyagi jutalmazás­ban. Nem helyes, ha a szocialista brigádnak már megalakulása­kor címet adnak. Helytelen lenne az is, ha a brigádokat csupán fegyelmezett, élenjáró dolgozókból alakítanák meg. A gyengébbeket, a kevéssé ön­tudatos dolgozókat is vegyék fel a brigád tagjai közé, ezzel elősegítik politikai és szakmai fejlődésüket. Magyar tudományos sikerek a New York-i kőolajipari világkongresszuson A közelmúltban tartották meg New Yorkban az 5. kőolajipari vi­lágkongresszust. A magyar kőolaj­ipart négytagú küldöttség képvi­selte. Freund Mihály Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Ásvány­olaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatója a küldöttség útjáról, ta­pasztalatairól és a kongresszuson végzett munkájáról a következő­ket mondotta: — Az ötnapos kongresszuson 280 előadás ismertette a kőolajkutatás, termelés és feldolgozás legújabb eredményeit. Az előadásokat vita követte, az így kialakult tudomá­nyos megállapítások nagymérték­ben hozzásegítették az olajiparral rendelkező országokat, hogy azo­nos elvek szerint fejleszthessék, korszerűsíthessék kutató, termelő és feldolgozó munkájukat.- A magyar kőolajipari tudo­mány, kutatás és termelés, amely a felszabadulás előtt még gyer­mekcipőben járt, ezen a konferen­cián újabb tanújelét adta fejlődé­sének, és sikeresen járult hozzá a kongresszus eredményes munkájá­hoz. Véleményünket az előadáso­kat követő vitában érdeklődéssel hallgatták és mérlegelték a tudó* mányos kérdések eldöntésekor. Jó hatást tett és hasznos volt, hogy korábban ezer példányban közre adott publikációval tájékoztattuk a konferencia részvevőit elméleti I és gyakorlati eredményeinkről. Freund akadémikus két alkalom- j mai szólalt fel a kongresszus vi- | tájában. Ugyancsak kétszer szólalt ( fel a küldöttség tagjai közül Vaj- í ta László, a Kő olaj ipari Tröszt ve­zérigazgató-helyettes főmérnöke I is. j A magyar delegáció tagjai részt ve'.tek a tudományos ülésszakot követő fogadásokon is, ahol a ktt- 1 lönböső nemzetiségű szakembe- ! reltkel való személyes érintkezés­ben sikerült eloszlatniuk a ha­zánkról terjesztett htmis híreket, igazságtalan nézeteket. Tapasztalatszerzés szempontjából igen hasznosnak bizonyultak azok a tanulmányutak, amelyeket a kongresszus befejeztével kőolajvi­dékeken, feldolgozó üzemekben és tudományos intézetekben tettek a delegáció tagjai. Freund akadémi­kus felhasználta a látogatásokat és megbeszéléseket arra is, hogy a Magyar Ásványolaj- és Földgáz* kísérleti Intézet kapcsolatait szé­lesítse a külföldi tudományos in­tézetekkel. Több intézettel megál­lapodott, hogy a jövőben rendsze­resen kicserélik kutatásaik tap paszialatait és eicJményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom