Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-21 / 144. szám
80399GY1 NÉPLAP $ ^Rsfrwtp, 1958. ffsfes 0R /I Központi Bizottság márciusi határozata egész népünk érdekeit} népünk nemzeti céljait szolgálja Kádár János elvfárs beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsán a If ülésén A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén a beszámolókat követő vitában Szivén Kálmán, a mágocsi termelőszövetkezet elnöke, Varga Béla nagykanizsai pedagógus, a Zala megyei Népfront Bizottság . elnöke, Nagy Ferenc, Nagy Józsefné, a Goldberger Textilművek igazgatója és Palkó Sándor Baranya megyei tanácselnök felszólalása után Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának cdelnöke emelkedett szólásra. Kádár János bevezetőben a párt és a nép előtt álló központi feladatokról beszélt. Még az idén teljesíteni akarjuk hároméves tervünket A Központi Bizottság márciusi határozatában foglaltuk össze és hoztuk nyilvánosságra idei fő feladatainkat. Elhatároztuk:^ ajánljuk a dolgozó népnek, nogy néhány döntő területen r^ár az idén érjük el a hároméves terv végére kitűzött célunkat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hároméves tervet két év alatt maradéktalanul teljesítsük, de néhány igen fontos területen azt is jelenti. íme az egyik központi feladat — a másik: a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a tavaszig elért eredmények megerősítése. Mindez a szocializmus alapjainak, rendszerünknek, államunknak további erősítését is jelenti, de azt is, hogy ebben az évben javíthatjuk a dolgozók életszínvonalát, pontosabban: részben növeljük az életszínvonalat, részben megteremtjük a feltételét, hogy az év eredményes lezárása után az életszínvonal terén is kicsit komolyabban előremehessünk. Megmondom őszintén, az a kifejezés: ajánljuk, nem véletlenül került a határozatba. Ezzel is érzékeltetni akartuk, hogy nem csupán a Központi Bizottságon, nem is egyedül a párton múlik e célok megvalósítása. A dolgozó tömegeken múlik, ha elfogadják ajánlásunkat — és a jelek szerint elfogadják — és becsülettel helyt is állnak, akkor valóra válik közös célunk. Meggyőződésem, hogy minden gondolkodó ember nagyon jól tudja: a Központi Bizottság márciusi határozatában foglalták nem valamiféle szűk pártérdeket szolgálnak, hanem — a szó szoros érielmében — az egész nép érdekeit, népünk nemzeti céljait. És jól szolgálják. Ezért ajánlottuk népünknek. A Központi Bizottság bízik abban, hogy összefogással megvalósulnak terveink. Ne feledjük azonban, hogy ajánlásunk az első negyedév utolsó hónapjában hangzott el. Utána nagyon gyorsan vége volt az első negyedévnek. Ezt tudják. Tulajdonképpen tehát háromnegyedév alatt kell elérnünk mindazt, aminek nekigyürkőztünk. Nincs szó lehetetlenségről, de egy kicsit meg kell fogni a dolgokat. Különösen jó erre ügyelni most, amikor az, évnek olyan időszaka következik — az a bizonyos július és augusztus első fele —, amikor például a szabadságolások miatt a termelés általában nem szokott oly lendülettel haladni, mint az év más hónapjaiban. Mégis, bízunk abban, hogy a dolog menni fog. Bizalmunk egyik legfőbb alapja, hogy a szükséges teljesítmények jórészét dolgozóink elhatározták már, vállalásaikban rögzítették is, az eredmények pedig azt mutatják, hogy meg is tartják adott szavukat, sőt többet érnek majd el. Ehhez azonban dolgozni kell. Államunk közterheit döntően a% ipari munkásság viseli A Hazafias Népfront — folytatta Kádár János — olyasfélp mozgalom, ahol elég jelentős tényező a paraszti gondolkodásmód. Ezért nagyon kérjük, gondoljanak4 arra, hogy az államunk közterheit a felszabadulás óta döntően az ipari munkásság viseli. Nem megbánt,ásképpen, de azért emlékeztetni kell a parasztembereket: gondoljanak 1945—1946- ra, amikor az ipari munkásság szinte ingyen és éhezve állította helyre az crszág életét, a közlekedést, a gyárakat, a hírközlő szerveket és ugyanakkor — ez a munkásosztály akaratából iörtént, így tehát nem szemrehányás — nagy paraszti tömegek gyarapodtak anyagilag. Ugyanaz az infláció, amely bizony alaposan megböjtöltette a munkásságot, a parasztoknak kedvező volt. A régi, betáblázott adósságok meg az új hitei ek szinte napok alatt semmivé váltak. A parasztság megszabadult adósságaitól. És most nézzék meg márciusi határozatunkat. Mi azt javasoljuk és ajánljuk, hagy az ipari munkásság teljesítés túl a tervet, adjon több iparcikket, ahol az kell, csökkentse az önköltséget, javítsa a termelékenységet is. Ezek a feladatok évről évre nehezebbek lesznek, mert amikor nagy a lazaság és alacsony a termelékenység, akkor köny- nyebb javítani a termelékenységet vagy túlteljesíteni a tervet. Az idén ez nehezebb feladat lesz. A mezőgazdaságtól viszont csak azt várjuk, hogy teljesítse tervét. Ez óriási különbség. A munkásság még ebben az évben is nagyobb terhet vállal magára, ezért is kérünk megbecsülést a munkásoknak a paraszti tömegek, s az értelmiségiek részéről. Munkásosztályunk olyan feladatok megoldásáért küzd, amelyek az egész nép, az egész nemzet javat szolgálják. Nekünk, kommunistáknak ezért van erkölcsi alapupk kérni, hogy az egész nép, a pártonkívüliek is, tegyenek meg mindent nagy céljaink megvalósításáért. A munka eredményét sem úgy fogják elosztani, hogy abból csak a kommunisták, a párttagok vagy a KISZ-tagok részesülnek, hanem mások is, a parasztság is, az értelmiségiek is. Ez természetes, ez helyes. Mi, kommunisták — pártunk hagyományainak megfelelően — azzal készülünk kongresszusunkra. hogy megint szeretnénk valamit tenniv a' köz javára. Ez a mi hagyományunk. Mert így szeretünk ünnepelni. Politikai fii vonalunk lényegei a bzomalixmun felépítése A kongresszuson természetesen más kérdésekről is szó lesz, olyanokról, amelyek szintén nemcsak a kommunistákat érdeklik. Ilyen például a párt politikai irányvonala. Nekünk — akik most a Központi Bizottság tagjai közül itt vagyunk — nincs jogunk a kongresszus nevében beszélni, de fceanünlsiet í^lalkortaíé t&&~ dolatainkról beszélhetünk. Úgy gondoljuk, hogy a kongresszus megerősíti majd a Központi Bizottságnak azt a vonalát, amelyet 1956 novembere óta vitt. Politikai fő vonalunk lényege a szocialista társadalom építésének folytatása, teljes felépítése, majd a kommunista társadalom, dz osztály nélküli te&dajem megteremtése. Ez a mi politikánk lényege. Ez nem változik. Ezt a fő vonalat feltehetően meg fogja erősíteni a kongresszus. Szeretném ezt' egy kicsit közelebbről részletezni, mert bár a politikai vonal adva van, annak értelmezése és alkalmazása az adott esetekre és az adott helyzetekre mindig új, ismétlődő feladat. Itt van például a termelőszövetkezeti mozgalom, amely szintén nemcsak a parasztságot érinti — a munkásosztály, az értelmiség, az egész nép ^életébe vágó kérdés, s ezzel olyan felelősséggel foglalkozunk,; mint nemzeti életünk egyik legdöntőbb ügyével, hiszen a társadalmi fejlődést, a nemzet jövőjét is érinti. Központi bizottságunk teljes felelősséggel tárgyalta meg két ízben is a mezőgazdaság fejlődését. Elhatároztuk a tennivalókat, végre is hajtottuk azokat., Az eredményeket illetően elmondhatjuk, hogy a várakozást felülmúlta. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tulajdonképpen két okból tartjuk szükségesnek. Az egyik: meggyőződésünk, hogy ez a nép felemelkedésének útja, tehát az a feladat, hogy a politikai feltételeknek megfelelően hajtsuk végre a mezőgazdaság szocialista, átszervezését és lehetőleg ne veszítsünk se időt, se tempót. Van egy másik ok Is: egész népgazdaságunk érdeke. A fejlett agrotechnika, a gépek korszakában egyedül a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a magasabb terméseredményeket. Hogy megyünk hát előre? Állítsuk vissza a nagybirtokot, hívjuk vissza a grófokat, föld- birtokosokat? Az az érzésem, hogy még a kulákok egy része is azt mondaná erre: nem kell! Hát még a dolgozó parasztok! Nekünk tehát a másik utat kell járnunk. Azt az utat, amelyen a parasztság nem a koldusa lesz a világnak, amikor megszületik a nagyüzemi mezőgazdaság, hanem ura életének és földjének, amikor kialakítjuk a modern, szocialista mezőgazdaságot. Mi ezt az utatö járjuk, úgy, ahogyan a többi szocialista ország is. Itt nem szabad félreértést hagyni senkiben, de meg kell mondani, hogy kötelező gondossággal, lelkiismeretességgel fogjuk időről időre megszabni, hogyan, miképp haladunk tovább, mi a tennivalónk. A döntő természetesen az előrehaladás politikai feltétele. Az elmúlt év decemberében ez adva volt — ezt bizonyítják az eredmények. ,És a gazdasági feltételek? Voltak olyan nézetek, hogy előbb meg kell teremteni a termelőszövetkezetek gazdasági feltételeit és csak azután szabad megalakítani a szövetkezetét. Elég jól hangzik ez, azonban a termelőszövetkezeti mozgalomban, az életben ilyen nem létezik. Hogy lehetne odamenni a nép egy részéhez és kérni: adjatok nekünk néhány milliárdot, hogy megteremtsük a tsz-ek valamiféle gazdasági alapját, mert reméljük, hogy az már meglesz, utána paraszttestvéreink belépnek a szövetkezetekbe. Az életben semmi sem történik így, nem helyes gondolkodás ez. — El kell tehát kezdenünk. Ha ugyanás előbb mindent megálmodunk' és csak akkor csináljuk, ha már minden együtt van, akkor úgy járunk, mint az a paraszt, akinek egy nadrágon kívül soha nem volt semmije. Meg kell teremteni a szocialista formát, mert a parasztok is tudják már: ha az állam egy görbe sarlót nem adna, akkor is ötven— száz százalékkal nagyobb erő a közösség ereje! Az értelmes közös döntés, az egy akarat, az együttes erőfeszítés megsokszorozza azt az erőt, ami különben volt, ami a kezetekben van! Ez az életútja, az állam is segít nektek. Ti is segítsetek magatokon és mindent meg fogunk teremteni egy év alatt, két év alatt, öt év alatt... Tehát ezt az utat kell járni! A termelő»*ö vetkezetek fejlesztése nem megy as életszínvonal rovására Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági feltétel mellőzhető, természetesen fontos, de nem lehet előfeltétele a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy csak akkor lépjünk előre, ha minden gazdasági feltétel' kézben van. Viszont, amikor előreléptünk, rögtön jelentkezik a kötelesség: anyagilag gyorsan megszilárdítani és megerősíteni — olyan tempóban, ahogy csak lehet! A gazdasági fettételeket tehát nem szabad a mozgalom fejlődésének útjába állítani, ’viszont utólag bűn lenne megfeledkezni róluk. Vigyük a gé peket, adjunk meg minden támogatást, ami elősegíti a teríti elő.szö vetkezetek megszilárdítását, erősödését. Mi ezt az utat járjuk. Ebben kifejezésre jut Központi Bizottságunk politikája és a módszer, ahogyan ezrt a politikát megvalósítjuk. A termelőszövetkezetek fejlesztése — az. ellenséges rágalmaikkal ellentétben — nem megy az életszínvonal rovására. Mi természetesen nem dobálózhatunk milliókkal, még ezrekkel sem nagyon, de a termelőszövetkezetek erősítésére fordított összeg nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, évről évre növeli majd az életszínvonalat. A fiatal termelőszövetkezetek megerősítésére fordított milliók népgazdaságunk egészséges vonásait erősítik és nem az életszínvonalat csökkentik. Az a népgazdaság, amely oly rövid idő alatt kiheverte az ellenforradalom okozta megrázkódtatást és ma már szép eredményekkel dicsekedhet, képes jelentékeny összeget fordítani a mezőgazdaság erősítésére anélkül, hogy az az élet- színvonal rovására menne. Politikánk egyenes, világos, a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja. Mikor megyünk tovább? Kádár János beszéde további részében kitért arra a kérdésre is, amely a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban úgy hangzik, hogy ■►mikor megyünk tovább, mikor lesz befejezve?« — Mindig teljes őszinteséggel mondom a kérdezőknek. — legyenek jóindulatú parasztok, vagy itt járó nyugatiak —, miért keltene nekünk jósolgatnunk? Most meglévő termelőszövetkezeteinket fejlesztjük, s ez is haladást jelent, mert ez is szilárdítja a termelőszövetkezeti mozgalmat- Most ez a feladatunk. mg imelBäSlA Sßr. tikai, a gazdasági feltételeket. Nem vagyunk jósok., komimu- nisták vagyunk, elhatározásunk alapja a helyes politikánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőinek azt mondtam: »Nem tesszük meg maguknak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel elrontsuk a párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk előre, mint a tényleges helyzet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egyhelyben topogjunk, ha előre tudunk menni. A tényeket most úgy vizsgáljuk, amilyenek. Egy időben volt nálunk egy olyasfajta betegség, teagjy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóságban, hanem amilyeneknek szerettük volna látni. Ebből kigyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szerCvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvedni kell, még mindig jobb, ha egyes amerikai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták. Most maguk nem képesek úgy nézni a tényeket — mondtam e látogatónak —, ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni, amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozódá- súkból is. Nincs azonban befolyásuk a magyar népre. Korábban, sajnos volt eay. részére,. de csak akkor, amikor a nálunk tényleg meglévő bajokat piszkálták és mi hallgattunk azokról! Mi most nem hallgatunk saját hibáinkról, maguk meg olyan bődületes ostobaságokat írnak, moftda- nak, hogy teljesen elvesztettek hitelüket. Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg "dicső« munkatársaiknak, hogy okosabban hazudjanak.« (Nagy derültség.) .Ami a dolog lényegét illeti: teljes felelősséggel, elvi szilárdsággal és egy ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődésének kérdéseit. Erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait Politikánk más, jellemző vonásairól szólva hangsúlyozta: tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait. Azt szeretnénk, bogy amikor valahol például a népfront tanácskozásokon összeülnek, megtárgyalnak fontos közügyeket, a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredményes legyen. Halljanak a résztvevők állásfoglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék ki álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van. akkor egységesen dolgozzanak. Általában szüntelenül mélyíteni akarjuk rendszerünk .demokratizmusát. Élthez hozzátartozik a parlamenti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármely kapitalista országé. S ezt igenis továbbfej leszti ük. De ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna valakinek, hogy vajon jövőre, vagy azután, nagyobb szabadságot élvezhetnek-e a rendszer ellenségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jövőre, sem azután, mert amennyire kötelességünk rendszerünk demokratiz- Ihusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben. Van politikánknak néháAy egyéb jellemzője is, amit csak azért említek meg, hogy megerősödjenek abban a meggyőződésben, hogy ezek meg fognak maradni, sőt némelyiket igyekszünk még erősebbé ten...hogy vissza a régi Beszéde végén a Hazafias Népfront szerepével foglalkozott, s többek között kijelentette: nagyon komolyan vesszük a Hazafias Népfront munkáját, számítunk rá és támogatjuk. A kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocializmus ügyét, meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommunisták és a pártonkívüliek együttműködése, a népfrontmunka, a népfront-politika komoly sikereket hozott. Ezt a politikát folytatjuk továbbra is. Aztán nekünk, kommunistáknak megvan a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a személyi kultusz kérdésével. Nemcsak azt. tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet- Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándékú emberek dolgozni, lassacskán egyet-mást jól csinálnak, sikerek, eredménvek születnek, elkezdenek erről beszélni, becsülik is őket, hogy jól dolgoznak. s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tudnak, nem veszik figyelembe msésismk mzák ni. önök ismerik például bűn« ügyi politikáinkat. Az elvisel- hetőség határán túlment embereket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet elkövetni. — történelmi bűnt —. azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondattuk, népiesen, hogy hőbörgés, azt eltöröltük, mondván, térj észre, dolgozz. Helyes politika volt, az eredmények is bizonyítják ezt, mert hőbörgő nem kevés volt, de állítom, hogy azoknak 80 százaléka az edmúlt két esztendőben becsületesen, tisztességesen dolgozott. Itt volt az amnesztia. Megmondottuk az amnesztiával kapcsolatban hivatalosan is egynéhányszor, meg nem hivatalosan is, hogy egy teremtett lélek nem ka,phat kegyelmet ebben az országban, mindaddig, amíg kívülről, vagy ellenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak. Es ha azt akarják, hogy ne legyen amnesztia Magyarországon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha ez megszűnik és mi úgy ítéljük, hegy elérkezett az ideje, akkor lesz majd bizonyos amnesztia. Az idén is volt és nem is olyan jelentéktelen, a megbüntetetteknek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a kevesebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejétől. A népfront győzelmet aratott a választáson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egy olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép megtévedt fiaival szemben ilyenkor illik és helyes is elnéző- nek lenni. Ez a tavaszi amnesztia magyarázata. ne térhessenek hibák A kongresszusi előkészületek időszakában azt kérjük saját embereinktől: vizsgálják meg, újra munkamódszereiket, az emberekhez való viszonyt, mélyítsék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy vissza ne térhessenek a , régi hibákNövelni a szocializmus vonzóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést. — fontos dolog és sikerülni fog! A mi politikai és gazdasági vezetőink minden nap lássák: milyen lelkesedéssel dolgoznak az egyszerű emberek a munkapadoknál, a falun a termelőszövetkezeteikben! Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk rnéltóak — nem különbek, csak méltóak — népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a magyar dolgozó tömegek az utolsó> negyven esztendőben megvívtak. Ha a néphez méltók leszünk, alfár a pártról, akár a népfrontról xxm szó, biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét. (Hosszan tartó nagy
