Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

TlLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! <5/V *o » T’ ^4P0?-Nl PS$ Somogyi Néplap | VÁZ MSZMP MEGY El BIZOTTSÁGA ÉS A ME :gyéi tanács lapja XVI. évfolyam, 102. szám. ÁRA 50 FILLÉR Hétfő, 1959. május 4. Mai számunk tartalmából; Lottó tárgy nyeremény sorsolás (4. oldalon) Hogy rend, tisztaság legyen mindenütt (5. oldalon) RÁDIÓMŰSOR (6. oldalon) Kaposvár dolgosóinak ssínpompás felvonulása május elsején tavaszi szél végigfut a zászlódiszbe öl­tözött város utcáin. Ünnep van, május elseje, a munkásság nemzetközi seregszemle je. A Kossuth téren felállított dísztribün vörös drapériáját megvilágítja a felhők mögül elő­törő napsugár. Világ proletárjai egyesüljetek 1 <— hirdeti a tribün felirata, híven kifejezve a nap jelentőségét. Tíz óra előtt .néhány perccel a megye, a kaposvári járás, a város párt-, ta­nácsi és tömegszervezett vezetői fellépnek az emelvényre. Itt van Dögéi Imre, a Központi Bizottság tagja, Somogy megye országgyűlési képviselője, földművelésügyi miniszter is. Tíz óra. A honvéd fúvós zenekar pattogó ritfnusu indulót játszik. A megyei tanács székháza felől megindul a felvonulók árada­ta. A hangszóró köszönti a rendre érkező cso­portokat. Az első üdvözlés a menetet nyitók­nak, a munkásmozgalom veteránjainak szól. Az élen haladó Tabák Lajos magasra emeli a hatalmas tűzpiros lobogót. Igen, a veteránok ma is keményen tartják a kézben a munlcás- mozgalom munkásvérfestette zászlaját. A ragyogóan sütő nap kipirult arcú úttö­rőkre tekint le. Fehér inges, piros nyakken- dős fiúk, lányok éneklik a dalt: »Itt van má­jus elseje«. Harsona hangja, dobpergés kíséri a vidám ifjú sereget. Aztán a kiszesek vonul­nak el az emelvény előtt: »Párt és a KISZ <— győzelemre visz!« — harsogja az ifjú gárda. A középiskolások szinpómpás, fegyelmezett menetét a Táncsics gimnázium nyolcas sorai nyitják meg. A tanítóképzős lányok matróz- ruhás csoportját a leánygimnázium, a köz­gazdasági, a cukoripari technikum követi. Kék bársonysapkát viselnek a jövő munkásai, a helyiipari iskola növendékei Jönnek az üzemek, gyárak, vállalatok dol­gozói. Az élüzem textilművek munkásai me­netét zászlóerdőnek nézi az ember. Mögöttük — a munkás-paraszt szövetség élő valósága­ként — a várost 'környező községek szövetke­zeteinek küldöttei vonulnak lovaskocsikon. Tizenegy óra van, s egyre jön a kaposvári munkásság. Az építőipari vállalat, a cukor­gyár, a hűtőház, a húsipar, a ruhaüzem, a tatarozó, a finommechanika, a patyolat, a ba­romfifeldolgozó vállalat, az állami gazdaság, az erdőgazdaság és más üzemek dolgozói transzparensekkel vonulnak. A nagymalom munkásai büszkén hozzák a táblát, melyen az olvasható, hogy az első negyedévi tervüket 113,7 százalékra teljesítették. Az áramszolgál­tató vállalat teherautóján egy villamosított tsz-major makettjét látjuk. Lászlók — pirosak, ‘nemzetiszínűek és ^ kékek selymét lobogtatja a szél, Pártunk, kormányunk, a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek képét tartják magasan a munkás­kezek. A hivatalok, intézmények ötletes de­korációval vonulnak. Munkások, parasztok, értelmiségiek 'zárt, rendezett sorai követik egymást. A békeharc, a szocialista építés, és a nemzetközi munkásmozgalom újabb győzelmei mellett száll síkra Kaposvár dol­gozó népe, amelynek akaratát a helyi gép­állomás traktorainak diih'j.gése is kifejezi a felvonulás befejezéseként pontosan déli ti­zenkét órakor. ZÁSZLÓK ERDEJE ALATT... .: öröm nézni a Kaposvári Textilművek majd másfélezer dolgozójának hosszú, tarka menetét. A sorokban sok kato­nát is látni, akijk ismét eljöttek együtt vonulni és ünnepelni megyénk legnagyobb könnyű­ipari üzemének munkásaival. Gyönyörű a menet! Vörös és nemzetiszínü zászlókat, má­jusfáikat és kék transzparense- két lenget a szél a felvonulók kezében. Rendezett sorokban vonul a textilesek tömege: élöl a ki- tütetettek és a .kiváló dolgo­zók — hetvennél több ilyen van az üzemben —, akad, aki­nek hét-nyolc kitüntetés is dí­szíti a méUéí. A szakma kiváló dolgozójától;: a • Kossuth-díj&sig mindenféle kitüntetéses ember van ott Az ősz hajú Bidó Jó- zsefné fonónő mellet annyi ki­váló dolgozó jelvény díszíti, ahány éve az üzemhez tartozik, szám szerint hét. Boldog,’büsz­ke mosollyal tekint rájuk, ar­cát halvány pír futja be, mi­közben legközelebbi vágyát mondja el: még egy hiányzik a kitüntetések közül: a kor­mányé, Nem kételkedünk: jó munkájáért talán már a jövő május elsejére azt is elnyeri. A kitüntetettek ulán zászló­erdőtől árnyalt kiszisták, csupa if júmünkások haladnak. Azok — mint ahogv az egyik idős munkás megjegyezte —, akik | majd ezután lesznek kiváló dolgozók. S ki kételkednék eb­ben is? Az olyan lelkes fiata­lok, mint , az öt év óta textiles Buzsáki Lászlóné is, akiit az üzem nevelt fel — sokra vihe­tik. Űj munkásgárda van itt felnövőben. S mennyi lehető­ség kínálkozik még! Idén több mint 16 ezer, a Szovjetuniótól vásárolt új orsó kapcsolódik be a termelésbe, teljesen új üzem­rész épül. "A munka hadának lépése dobog« — száll az ének száz meg száz ajakról, s az ünnep­lők most arra is gondolnak, miként teljesítik a harmadik pártkongresszus tiszteletére tett versenyvállalást: 270 ezer forint értékű anyagot takaríta­nak meg. Mennyi vidám arc csak a textilesek menetében, fiatalok, akiknek ölébe hullt a szabad­ság. Régi emlékek suhannak át Balogh István elvtárs arcán. Talán az ő szive most a legbol­dogabb. Régi május elsejék, emlékek vfiharzanak át agyán. Eszébe jut, amikor a töröcskei erdőből titkos rendőrök hozták be őket, aztán elvonulnak előt­te a párizsi, madridi május el­sejék. Húsz évet élt le messze idegenben. Harcolt a madridi nemzetközi brigádban részt vett a lengyel szabadságharc­ban, és most itthon van, sza­badon ünnepelhet — Kellemes érzés tölt el, ha visszagondolok arra, hogy ér­demes volt harcolni, itt az eredmény — és kezével a fel­vonulok tarka seregére mutat, ahol zászlókat, transzparense­ket lepget a szabad májusi szél..ä Most már szabad a május.. Uj csengésű név még a fü­lekben a TRANSZVILL neve. így ismerik még mindig — és biztos, hogy sokáig —: Vas- kombinát, Május 1, reggel. Még sze­merkél az eső, de az üzem■ udvarán már gyülekeznek a csoportok. A felvonulásra ké­szülnek. Közben beszélgetnek. Miről folyik a szó? A régi má­jus elsejékről. Felelevenedik a múlt, amikor a húszas évek­ben a TRANSZVILL helyén működő Vasgyár munkásai a május elsejét, a töröcskei erdő­ben ünnepelték. A fiatalabbak, a KISZ-ifjak hallgatják, hoffy az öreg szakik annak idején rendőr gyűrűtől övezve ünne­pelték május 1-é t. Igaz, nem először hallják, de mégis fur­csán cseng a fülükben, hogy egykoron nem úgy volt, mint most, amikor e napon ünnepi köntöst ölt a gyár. A dolgozók felveszik legszebb ruhájukat, a gomblyukakba odakerül a vö­rös szeigfű, meg a gyöngyvirág. Most már szabad a május... A 15. szabad május elsejét munkaverseny tette külön ün­neppé az üzemben. Maguk a műhelyek voltak a verseny kezdeményezői. Azok a dolgo­zók, akik épp az ünnep előes­téjén jó munkájuk ellenében kaptak a borítékokban 12 500 forint jutalmat. Egyre inkább oszlanak a fel­hők, de oszlik a beszéd során a múlt is. A jelen és a jövő kerül szóba. Hogy milyen biz­tató távlatok nyílnak meg az új arculatú üzem előtt. Kilenc óra. Együtt vannak már valamennyien. Elindul a menet. Az üzem női dolgozói az élen haladnak, őket köve­tik a termelésben élen járó férfiak, köztük Právics József lakatos, Moór Sándor, Domon­kos Kálmán, Tóth József ön­tők, Dömötörfi Sándor esz­tergályos. ■Férfiak és nők, fiatalok és öregek együtt menetelnek a hullámé tömegben. Énekel­nek, amikor a dísztribün előtt köszönti őket a hangosbe­mondó. hHBBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom