Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-16 / 113. szám

Szombat.

1959. május 1«.

2

SOMOGYI NÉPLAP

Gromiko előterjesztette a Németországgal kstendo békeszerződés tervezetét

r (Folytatás az 1. oldalról.)

tői kezdve Németországot felmentik minden olyan kötelezettség alól, amely az NDK és az NSZK kormánya által a békeszerződés előtt kötött nemzetközi szerződésekből folyik, és ellentmond a béke- szerződés rendelkezéseinek, (43. cikkely.)

' A 46. cikkely czerint bármely állam csatlakozhat a békeszerződéshez, amely hadiállapotban volt Németországgal, de a szerződés aláírásakor nem szerepel a szerződő felek között.

Gromiko a genfi értekezleten ismertette a szerződéstervezet alapjául szolgáló okokat és elveket:

— Az értekezletünk összehívását megelőző jegyzékváltás során megegyezés született, hogy a külügyminiszteri értekezlet vizsgálja a német békeszerződés kérdését — mondotta.

Jóllehet a háború befejezése óta 14 év telt el, máig sem rendezték a viszonyt Németország és a volt Hit? er-ellenes koalíció között, amelynek Európa legtöbb országa és több más földrészeik több állama is tágja volt. A háborúból ránk- tnaradt megoldatlan kérdések súlyos teherként nehezednek az államok kapcsolataira, áldandó okot szolgáltatnak a súrlódásokra, a nézeteltérésekre, a gyanakvásra.

Gromiko hangsúlyozta, ha a német békeszerződést idejekorán megkötötték volna, elképzelhetetlen, hogy olyan dolgok történhettek voína, mint a Német Szövetségi Köztársaságnak a NATO-ba való bevonása, a Bundeswehr atom- és rakéta-felfegyverzése, a nyugat-németországi revan- sista megnyilvánulások, va- ■'gyls csupa olyan esemény, amely mély szakadékot idézett elő a két német állam között, s olyan feszült légkört teremtett, amely annyira tjpllemző a rpai németországi és európai ‘ helyzetre.

Gromiko megállapította, hogy a szovjet küldöttség nem kívánja elemezni azokat az okokat, amelyek annak idején megakadályozták a német békeszerződés megkötését, hiszen ez aligha segítené elő a kérdés megoldását. Rámutatott: -minden pártatlan megfigyelőnek el kell ismernie, hogy a szovjet kormány megtette a lehető legnagyobb erőfeszítést a német kérdés békés rendezésére.

A Szovjetunió hozzásegítette a német nép antifasiszta, demokratikus erőit, hogy Kelet- Németország területén, amelynek fejlődéséért a Szovjetunióra hárult a felelősség, a szövetséges ellenőrzés időszakában valóra váltsák a potsdami értekezlet döntéseit.

Nyugat-Németországban viszont nem szüntették meg — bár a potsdami egyezmény ezt megkövetelte — a német mi- litarizmust tápláló talajt, ott ma is hatalmuk és befolyásuk vah azoknak, akik kiszolgálták a náci rendszert.

A Német Szövetségi Köztársaság mai politikájában sok mifiden arra irányul, hogy fokozzák a nemzetközi feszültséget, ez pecig természetesen óvatosságra int. Hogyan is lehetnének nyugodtak az európai államok, különösen Németország szomszéddal, amikor a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nyíltan bejelenti területi igényeit?

Németországi szomszédainak érthető aggodalma még időszerűbbé teszi a német béke- szerződés megkötését, hiszen e szerződés határozottan szavatolná egész Németország békeszerető fejlődését.

Gromiko ezután a fasizmus elleni háború hatalmas Hitler- ellenes koalíciójának tapasztalataira hivatkozva rámutatott: a társadalmi és gazdasági rendszerek különbözősége nem akadálya annak, hogy az országok együttesen cselekedjenek a népek békés életének biztosításáért. Az együttműködés, amelyre szükség volt az Igazságos háború győzelméhez, nem kevésbé szükséges a megőrzéséhez és meg- asHárdí fásához. Ha pedig azt

az együttműködést fdlytatni akarjuk, akkor mindenekelőtt olyan kérdések megoldása lenne elsőrendű, amelyek a háborúból ránk maradtak és a szövetséges hatalmakat közösen érintik. E kérdések közül pedig vitathatatlanul a német békeszerződés a legfontosabb, amelynek megkötése viszont kulcsot adna kezünkbe az országainkat elválasztó több más probléma megoldásához.

A német békeszerződés ellenfeleinek legfőbb érve az, hogy ma nincs olyan kormány, amely egész Németország nevében aláírhatná a békeszerződést és szavatolhatná az abból adódó kötelezettségeket. Gromiko erre így válaszolt:

Ennek aa érvnek az az aJ apja, hogy készakarva figyelmen kívül hagyják a tényleges németországi helyzetet, tudniillik azt, hogy ez ország területén már régóta két önálló, szuverén állam van. Vajon az, hogy értekezletünk termében itt vannak e két állam kormányainak hivatalos képviselői, nem elég meggyőző tanúbizonyságaié annak, hogy lehetetlen továbbra is szemet hunyni a valóság előtt?

— Várni addig — mondotta a szovjet küldöttség vezetője —, amíg Németországban létrejön az össznémet kormány, tudva, milyen 'bonyolult és hosszadalmas ez a folyamat, annyi, mint beláthatatlan időre elhalasztani a német békeszerződés megkötését és nem használni fel a lehetőséget Németország nemzeti egysége helyreállításának közelebb hozására — folytatta Gromiko, s rámutatott:

— Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a maga részéről csak újabb és újabb akadályokat gördít a két német állam közeledése útjába.

Számolva a ténylegesen fennálló helyzettel, a szovjet kormány nem lát más lehetőséget, mint azt, hogy meg kell kötni a békeszerződést a két német allammal, ha pedig a békeszerződés aláírásáig megalakul a német konföderáció, akkor a német konföderációval, valamint a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal.

Gromiko. kijelentette, hogy nehéz komolyan venni azoknak az érveit is, akik arra hivatkozva próbálják igazolni a német békerendezésre vonatkozó javaslatokkal szemben elfoglalt elutasító álláspontjukat, hogy ők csak egy Németországot ismernek el. Tudjuk — jelentette ki Gromiko —, hogy bizonyos nyugati köröknek nem tetszik a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi rendszere.

— Ámde a politikában lehet a legkevésbé tere az érzelmeknek, a tények józan felfogásának rovására. A tények pedig azt mondják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya teljesen elismerte azokat a célokat, amelyeket a Németországra vonatkozó szövetségi egyezmények leszögeztek és vállalta e célok megvalósítását.

— A Németországban kialakult tényleges helyzettel számolva — mondotta Gromiko — a szovjet kormány elismerte a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezt korántsem azért tette, mert rokonszenves számára az Adenauer-kormány politikai irányvonala és a Német Szövetségi Köztársaságban kialakult rendszer, hiszen ezt a rendszert bajosan lehet összeegyeztetni azokkal az eseményekkel, amelyek a szövetségeseket az elmúlt háborúban áthatották. A Szovjetunió fenti lépésében abból indult ki, hogy enyhíteni kell a feszültséget és fig.yelembe kell venni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nélkül — miként a Német Demokratikus Köztársaság nélkül sem lehet elérni semmiféle haladást a német kérdés megoldásában. Azt hisz- szük, hogy ez a meggondolás nem lehet ideg® a nyugati

hatalmak számára sem, ha valóban előbbre akarják vinni a német kérdés megoldását és meg akarják szilárdítani a békét Európában.

Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy míg a német egység helyreállításának kérdése főleg a németeket érinti, addig a békeszerződés kérdése sok európai és nemcsak európai nép érdekeivel kapcsolatos.

E kérdés megoldásának halogatása nemcsak a német népnek ártalmas, hanem más népeknek is, káros a béke ügyére. Ezért a szovjet kormány azon a véleményen van, hogy a külügyminiszteri értekezletnek a német békeszerződés kérdésére kell összpontosítania fő figyelmét.

Gromiko ezután részletesen foglalkozott a szovjet szerződéstervezettel és. kifejtette, milyen elgondolások vezették a szovjet kormányt a tervezet kidolgozásakor.

A többi között rámutatott arra, hogy a német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslatok egyidejűleg magukban foglalják a berlini kérdés megoldását is, amely az egyetemes német békerendezés szerves része lenne.

Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen legyen Nyu- gat-Berlin státusa arra az időszakra, amíg nem állítják helyre Németország egységét és Berlin nem válik újra az egységes német állam fővárosává. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy a legalkalmasabb megoldás az lenne, ha Nyugst-Berlint szabad de- militarizált várossá tennék.

— A többi érdekelt állammal karöltve — mondotta Gromiko — hajlandók vagyunk megfelelő biztosítékokat kidolgozni a Nyugat-Berlinre javasolt státus betartására, hogy senki se avatkozhassék be a szabad város ügyeibe, biztosítva legyen a szabad város függetlensége, valámínt üzleti, kulturális és egyéb -kapcsolatai mind a nyugati, mind a keleti országokkal.

Gromiko ezután rámutatott a szovjet tervezet legfőbb előnyére, hogy tudniillik szilárd biztosítékokat nyújt mind a hitleri agresszió volt áldozatainak, mind pedig magának a német népnek, amely a múltban nem egyszer volt kénytelen embermilliókkal fizetni a német militaristák vérgőzös kalandjaiért

A szovjet küldöttség vezetője javasolta, tekintsék a szovjet tervezetet vitaalapnak a német békeszerződés megtárgyalásához. Ezt a tervezetet a szovjet kormány hivatalos okmányaként terjesztjük az értekezlet elé — mondotta —, természetesen hajlandók vagyunk az értekezlet bármely más résztvevőjének bármilyen javaslatait megvizsgálni, amelyeknek célja a német béke- szerződés mielőbbi megkötése.

Ezután Gromiko röviden kitért az angol, a francia és az amerikai kormány május 14- énhöbb nemzetközi kérdést illetően beterjesztett javaslataira.

A szovjet küldöttségnek — mondotta — már volt alkalma nyilatkoznia a módszerről, amely egy csomóba fűz különböző bonyolult kérdéseket, s ezzel lényegében még bonyolultabbá, sőt tulajdonképpen lehetetlenné teszi e kérdések megoldását.

Ha ezen az úton haladnánk, akkor csak egyet érhetnénk el: a kezdet kezdetén zsákutcába juttatnánk az eaész ügyet.

A szovjet küldöttség a későbbiekben részletesebben is kifejti álláspontját a háromhatalmi javaslatok lényegét illetően.

Gromiko befejezésül kijelentette, hogy jelenleg minden szükséges feltétel megvan a német békeszerződés kérdésének haladéktalan megoldására. Kifejezte azt a reményét, hogy a szevjet delegációnak e nagy cél érdekében kifejtett erőfeszítései megértésre és támogatásra találnak .az értekezlet többi résztvevőinél,

„Mindent meglesKÜnk asért. hogy jo eredmények ssiilessenek a genfi értekezleten60

Nyikita Hruscsov beszéde Kisinyovban

Kisinyov (TASZSZ). A szovjet kormány szilárdan védelmezi a békét — jelentette ki Nyikita Hruscsov Kisinyov- ban, amikor a Moldvai Szovjet Köztársaságnak a mező- gazdaság fejlesztésében élért sikerekért átnyújtotta a Le- nin-rendet. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzetközi tekintélye még sohasem volt olyan nagy, mint az utóbbi években.

Hruscsov a szocialista táborról elmondotta, hogy az mindenkor erős és hozzáférhetetlen volt az ellenség számára és az is marad.

— Szilárd meggyőződésem, hogy a szocialista országok baráti viszonya tovább fejlődik, és erősödik majd ezeknek az országoknak az egysége, a kommunizmus nagy erejének egyik hatalmas forrása — hangsúlyozta Hruscsov.

A külügyminiszteri értekezletről a következőket mondotta:

— Mindent megteszünk azért, hogy jó eredmények szülessenek a genfi értekezleten.

Mindenekelőtt a legégetőbb kérdéseket kell megoldani: a béke biztosítását, a német békeszerződés megkötését a két reálisan létező német állammal.

Hruscsov megjegyezte, hogy az első találkozáson aligha lehet megegyezésre jutni sok még nem oldott kérdésben, minthogy a felek különböző álláspontokat képviselnek.

Németország új raegy ejtésének kérdéséről szólva Hruscsov ismét kiemelte, hogy ez

a kérdés maguknak a németeknek az ügye.

— A nyugati országok ma nem ismerik el a Német Demokratikus Köztársaságot — folytatta Hruscsov —, de, mint ahogy mondják, az idő múlik, s az emberek okosabbá válnak. A Német Demokratikus Köztársaság az ő elismerésük nélkül is sikeresen fejlődik.

Néhány olyan állam, amely ma nem ismeri el a Kínai Köztársaságot és a Német Demokratikus Köztársaságot, Jelentkezni fog még az elismeréssel.

Nehéz megérteni — mondotta —, mi a. célja Brentano nyugatnémet külügyminiszternek azzal, hogy nem akar egy teremben találkozni Bolz dr.-ralj a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével. Azt hiszem — fűzte hozzá Hruscsov — előbb vagy utóbb von Brentanonak találkoznia kell a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel, ez elől nem menekülhet meg.

Hangsúlyozta, hogy ha a nyugati államok nem írják alá a német békeszerződést, akkor a Szovjetunió békeszerző- cést köt a Német Demokratikus Köztársasággal. — Úgy gondolom, hogy nemcsak mi, hanem a többi Németországgal hadiállapotban állott szocialista ország, sőt lehet, hogy egyes nem szocialista országok is aláírják majd a békeszerződést.

Nyugat-Berlin kérdését érintve Hruscsov kijelentette:

Adenauernak semmi köze sincs Nyugat-Berlinhez.

Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van.

Megjegyezte, hogy a Szovjetunió fejleszteni akarja üzleti és kereskedelmi kapcsolatait. Az Eccles kereskedelemügyi miniszter vezette angol kereskedelmi küldöttség

Moszkvába érkezéséről szólva Hruscsov a következőket mondotta: »Kereskedelmi kapcsolataink már most sem rosszak, de azt akarjuk, hogy még jobbak legyenek. Minden országgal bővíteni akarjuk a kereskedelmet, az üzleti kapcsolatot-«.

A nyugati országok vezetőihez intézve szavait Hruscsov kijelentette, hogy. a Szovjetunió nagy megrendeléseket adhat, ami nagy mértékben foglalkoztathatná ezeknek az országoknak az iparát, de ebhez a Szovjetuniónak hitelre van szüksége. Hozzáfűzte, hogy

a Szovjetunió hitelek nélkül is teljesíti, sőt túlteljesíti majd a hétéves tervet,

minthogy e terv összeállításakor csak a saját erejét és lehetőségeit vette számításba; Mi nem kérünk hitelt, de javasoljuk a nyugati országok vezetőinek, hogy kössünk kölcsönösen előnyös kereskedelmi egyezményeket.

— Hazánkat elmaradott országból gazdaságilag a. világ második hatalmává emeltük, s komoly ígéretet tettünk, hogy a közeljövőben a Szovjetunió lesz a világ első, leggazdagabb, gazdaságilag legerősebb hatalma, a mi hazánk lakosságának lesz a legmagasabb életszínvonala.

A genfi kiilügyminit4siéri értekezlet

hírei

Lothar Bolz televíziós nyilatkozata

Dr. Lothar Bolz, a Genfben tartózkodó NDK-küldöttség vezetője csütörtökön nyilatkozatot adott az NDK televíziós munkatársának. Hangoztatta, a külügyminiszteri értekezlet csütörtöki ülésének legszé- gyenteljesebb vonása talán az volt, hogy az NDK küldöttsége vezetőjének felszólalása után a nyugatnémet küldöttség vezetője egyetlen szóval sem tért ki az NDK-küldöttség javaslatára. »Azt a benyomást keltette, nem szabad sem igent, sem nemet mondania, mert csak ahhoz van joga, hogy a mások készítette nyilatkozatokat felolvassa«.

Lothar Bolz nyilatkozatát az UPi amerikai hírügynökség egyidejűleg filmre vette. A nyilatkozat elhangzása után dr. Lothar Bolz a »Hangos heti híradó« munkatársának kérdésere kijelentette:

»Úgy vélem, nagyon tüzetesen kell tanulmányozni a Her- ter úr által csütörtökön előterjesztett tervet, de szeretnék már most két pontra utalni, amelyeket illetően nézetünk nem egyezik. Szerintem a német probléma rendezésének az a központi kérdése, hogy biztosítsuk a békét a nyugatnémet militarizmus veszélyével szemben. A második lényeges pont: nem találom célszerűnek a német kérdést begyömöszölni egy csomagba, az amúgy is bonyolult kérdéseket nem lehet egy csomóba kötni. Éppen ellenkezőleg, ezt a csomagot fel kell bontani, és mindenekelőtt azokat a kedéseket kell megoldani, amelyeknek megoldása ma lehetséges. Az értekezlet eddigi lefolyása máris bebizonyította, lehetséges békeszerződést kötni Németországgal és megoldani a nyugat-berlini kérdést. Sikerre ebben a két vonatkozásban számítok« — mondotta a külügyminiszter.

Nyugati kommentárok

John N. Hightower, az AP .kommentátora szerint a Nyugat csütörtökön előterjesztett terve a Szovjetunió ellenállásába ütközött. A Nyugat tehát máris számításba vette, hogy a Szovjetunió nem fogadja el az egybecsomagolt terveket.

»Ezért a nyugati külügyminiszterek készen vannak arra, hogy szétbontsák csomagjukat, és különálló kérdésekről tárgyaljanak ...« — írja.

Az amerikai lapok közül a New York Times azt állítja, hogy a Nyugat »csomag-tervének« előterjesztésével magához ragadta a kezdeményezést, viszont a New York Herald Tribune kiemeli bizonyos köröknek azt a véleményét, hogy a csomagtervet sohasem lett volna szabad előterjeszteni. Azzal ervelnek, hogy ... »nem reális komoly tárgyalásokon teljesen elfogadhatatlan javaslatokat tenni« — írja.

Az angol sajtó általában arra számít, hogy a Szovjetunió nem fogadja el a csomag-tervet, viszont a lapok kommentárjainak hangja nem feltételezi, hogy emiatt a genfi értekezlet holtpontra jusson.

Pravda — kommentár a genfi légkörről

Moszkva (TASZSZ.) Naumov, a Pravda genfi különtu- dósítója hírmagyarázatot fűz az amerikai, a francia és az angol külügyminiszter május 13-i beszédéhez, és ezeket írja:

II harmadik szputnyik születésnapja

A szovjet sajtó cikkeket szentel a harmadik szputnyik, első születésnapjának. A lapok közük, hop-ii az 1958. május Iáén felbocsátott szovjet mesterséges hold eddig több mint ötezerszer kerülte meg a Földet.

A harmadik szputnyik rádió- készüléke még ma is működik és jelzéseit a megfigyelő állomások állandóan veszik. Ez a világ első rádióállomása, mely ilyen hosszú ideje sugároz jelzéseket a világűrből.

— Genfben az a vélemény, hogy az amerikai és az angol külügyminiszter május 13-i megnyilatkozásait a jóindulat szelleme hatotta át, ami igen fontos a külügyminiszteri értekezlet kilátásai szempontjából. E tekintetben kivételt jelent az a nyilatkozat, melyet a megbetegedett Couve de Mur- ville francia külügyminiszter nevében olvastak fel az ülésen. A francia külügyminiszter nem reálisan értékelve az értekezlet előestéjén kialakult és a jelenlegi nemzetközi helyzetet, kedvezőtlenné igyekszik tenni a genfi légkört, és akadályozni próbálja a pozitív eredmények létrehozását. így kommentálják a francia nyilatkozatot az újságírók, és megállapítják, hogy az — a hidegháború szellemét visszatükröző hangjánál fogva — párizsi hivatalos körökben is visszatetszést keltett.

A tudósító ezután azzal a nyugati »csomagtervvel« foglalkozik, amelyet csütörtökön Herter amerikai külügyminiszter terjesztett az értekezlet elé. Ez a terv nem egyéb, mint a nemzetközi politikai és gyakorlati életben már megbukott régi nyugati eszmék és javaslatok újabb csomagolása; fő hiányossága abban rejlik, hogy egyetlen kibogozhatatlan csomóba fűzi a már önmagukban is bonyolult nemzetközi problémákat.

Építőanyagokat kapunk Ausztriából

A Budapesten nemrég zárult osztrák építőanyag- és műszaki kiállítás alkalmával a magyar építőipar illetékes szervei tárgyaltak a kiállító cégek képviselőivel. A tárgyalás eredményeként az Építésügyi Minisztérium Anyagellátási, és Értékesítési Főigazgatósága műanyag padló- és faburkold “apókat, valamint épülethom» lokzat-festéket re*’-,~'1 A”=zt- riából.