Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

I A kőszén használatának és termelésének történelmi adatai A kőszén feltűnő külseje és viszonylagos gyakorisága mér a legrégibb időben magára vonta a figyelmet. A kőszén ismerete, sőt talán használata is legrégibb a kínaiaknál, ahol Marco Polo említi (1310) an­nak már régi ismeretét az i. e. 900-ból. A kínai birodalomban Liu An (megh. i. e. 122-ben) emlí­ti »büdös faszén« néven, majd később »földes faszén« és »kő­faszén« megjelöléssel. Az i. e. II. században említik haszná­latát tüzelésre, sófőzésre, el- parologtatásra. Mandzsúriában bányászták, s kereskedelmi forgalomba is hozták i. e. 1330—1230. között ipari fel- használásra, rézolvasztásra. Marco Polo a Kínában nagy mennyiségben található kő­szénről többek között így ír: ».Kartaia egész földjén találha­tó egy fekete ícő, amit a he­gyekből ásnak, ahol erekben mutatkozik. Meggyújtva fa­szén módjára ég, a tüzet sok­kal tovább tartja, mint a fa, úgyhogy egész éjjel s még reg­gel is égve találjuk. Énnek a fekete kőnek lángja nincs, gyújtásnál kissé fellobog, és égés közben sok meleget áraszt. Az országban nincs ugyan fahiány, de a lakosság olyan nagyszámú, hogy a kályhákban és a fürdőkben ilyen kövekkel tüzelnek«. Theophrastos (i. e. 315) már a kovácsok és ércöntők általi használatot is említi, úgyhogy a kőszén fokozódó felhasználá­sa mintegy háromezer éves le­het. Az európai kőszénbányászat legrégibb adatai a XII. száza­dig nyomozhatok, mégis a kő­szénhasználattal szemben a XVIII. század végéig bizalmatlanság és ellenszenv mutatkozott. Még 1777-ben Szászországiban szakértői véle­ményt kellett adni arról, hogy sütödék, sörgyárak, szeszfőzők minden szag és íz megváltoz­tatása nélkül, ugyanúgy hasz­nálhatják gyártmányaik minő­ségének romlása nélkül, mint a fatüzelést. Kétségtelen, hogy a kőszén­használat gyorsabb lendületét az erdők pusztítása segítette elő, aminek következtében egyes ipari körzetekben fában nagy hiány mutatkozott. Leg­régebb európai adataink Ang­liából valók, ahol Soheffield körül már 1183-ban kőszenet ástak, a Dunhami-medencében pedig Newcastle bányászata 1240-re megy vissza; Walesben 1291-ben indult a bányászko­dás. Az első bányászati jogo­sítványt azonban III. Károly csak 1239-ben adta ki a new- castle-i területre. Angliában még büntetések, tűzhelyek le­rombolása. sőt társadalmi boj­kott is nehezítette a kőszén használatát, különösen a nők ellenezték, s meghívásokat sem fogadtak el olyan helyekre, ahol kőszénnel tüzelték. Er­zsébet uralkodása idején az előkelő körök nem használták, csak a szegények, akiknek fá­ra nem telt. Franciaország kőszénbányá- szata a XIV. századra nyúlik vissza. St. Étienne-ben a XIV. század elején bányászták a kő­szenet s egy 1349-ben végzett bírósági vizsgálat szerint Au- vergne-ben akkor már kilenc­ven éves bányák voltak. Ér­demlegesebb fogyasztás Csák a XVI. században indult meg, mert a párizsi fakultás szak- véleménye 1520-ból a kőszén használatát veszélyesnek és hátrányosnak minősítette. Németországban a rajna- westfáliai területen, Dortmund mellett már 1317-ben éstalk kőszenet, a bányászat is a XIV. század elejére esik; 1520-ban a werdeni apátság | már rendszeres tizedet szedett a kőszénbányá6zátból. Sziléziá­ban a Waldenburgi-medencé- ben a XVI. század végén, az erdőben gazdag felső-sziléziai területen csak jóval később, a XVIII. században indult meg a bányászat. Legrégibbnek lát­szik a zwikaui kőszénbányá­szat, ahol már a XIV. század közepén volt kőszén termelés, amit már Agricola említ mun­kájában. Oroszországban az első kő­szénbányászatra vonatkozó adatok a Moszkvai-medencéből a XVI. századból valók. Az iparosodás megindítója I. Pé­ter volt, aki azonban az uráli ércbányászatot tette a bányá­szat központjává. Mérhetetlen kőszénkincsének rendszeres, igazi megismerése csak a Nagy Októberi Forradalom után tör­tént. Lutugin korszerű, úttörő vizsgálatai (megh. 1915) a cári uralomban figyelmen kívül ma­radtak. A barnakőszén bányászata sokkal későbben kezdődött. A legrégibbnek látszik a kölni barnakőszén-terület 1549-ben s a meisseni 1571-ben, a wester- waldi 1585-ben indult bányá­szata. Mindezek »kőszén« né­ven kerültek forgalomba, s csak a XVIII. század elején megindult anhalti bányászat hozta forgalomba termelését »barnakőszén« néven. A barna­kőszén Németországban óriási bányászati fejlődést ért el az előző háborúban megismert ne­mesítés) eljárások és lepárlási eredmények során. 1851-ben Poroszországban 1,5 millió ton­na a barnakőszén-termelés, 1913-ban 70 millió, 1940-ben 160 millió tonnára emelkedett. Magyarország legrégibb bar­nakőszén-bányászata Sopron- Brennberg 1765-ben, a már megszűnt vértessomlói pedig 1780-ban kezdődött, illetve vált ismeretessé. A Pécs vid ki feketekőszén természetes kibúvásain a ko­vácsok már 1785-ben ástak kő­szenet. A bányászat 1808-ban kezdődött, majd 1852 óta rend­szeresen fejlődött. Az ajkai bányászat 1866-ban indult. Az Esztergom vidéki első kőszén­bánya 1800-ban létesült, s a múlt század közepe óta foko­zatosan fejlődött. A salgótar­jáni kőszénbányászat 1848-ban kezdődött ugyan, de csak az 1867-ben megnyílt vasútvonal tette nagyszabásúvá. Nálunk tehát a kőszén bányászata és rendszeres használata mintegy százéyes múltra tekint vissza. A kőszén használata nálühk is Sokáig ellenszenves volt. Townson angol utazó Magyar- országon jártában, 1793-ban a brennbergi bányát meglátogat­va azt írja, hogy Bécsben, mint az egész kontinensen is, nagy előítélettel vannak a kőszén­használattal szemben, s csak alig néhány gyárban használ­ják. Valóban, a bécsi városi ta­nács a XVIII|. század második felében több ízben foglalko­zott a köszántüzelés közhasz­nálatba való bevezetésével, s 1766-ban a kőszenet használó egyéneknek jutalmakat is adott. Migazzi Kristóf bécsi bíboros érsek, a váci püspöki helytartó a váci püspökség bir­tokán, Nógrád verőcén 1763-ban az ottani, azóta is többször megkutatott gyöngébb minősé­gű kőszénklbúvá-'on kutatóté­rót hajtatott, s az abból kiter­melt barnakőszenet a környék­beli iparosoknak ingyen osztogatta megkedveltetés céljából, Mária Terézia és II. József rendeletekben hívta fel a fi­gyelmet a kőszén fölkutatásá­ra. A kőszénhasználatnak ná­lunk is sokáig nagy akadálya volt a helytelen tüzeléssel já­ró bűz. Ennek eltüntetésére voltak ugyan különböző javas­latok, szakértői vélemények, de ezek a kőszén sajátosságai­nak, összetételének megfelelő természettudományos megis­merés nélkül a naivitás, ' a misztikum és a praktikum ta­pogatózásai között, mozogtak. Ezek közül figyelmet érdemel Simpelius Xavér Ferenc Tren- csén megyei fizikus 1770-ben adott szakvéleménye a kőszén jellemzéséről: »Az antrax vagy carbones fossiles (kövesedett szén) vagy carbo terra (földi szén) mor­zsolódó, fekete, nehéz állagú anyag, amely kibányászva bi­tumenes és palás kőből áll. Többek véleménye szerint üle­déke vagy anyja a valódi kő­olajnak, amit bizonyít, hogy desztillálással a petróleumhoz hasonló olaj nyerhető belőle. Szobákat is szoktak vele fűte­ni, minthogy azonban bűzt áraszt, és a tüdőnek nagyon ártalmas,- azért óvatosan kell vele bánni.« Vadász Elemér (Részlet a TIT Uj szénbánya létesül c. előadási útmuta­tójából.) Űj műgumi — a kaucsuk veszélyes versenytársa A német butadlén és izdprén, valamint az amerikai G. R. S. után a losangélési Shell Che­mical Corp. laboratóriumaiból uj mügumi került ki: a poly- izoprén. Az fJ. S. Rubber Co már meg is kezdte a felhaszná­lását gépkocK.abroncsok gyár­tásánál. Az eddig gyártott miig ami te­les égek árban megálltak ugyan a helyüket a természetes kau­csuk mellett, de sokkal kisebb ellenállást mutattak a kopás­sal és a hővel szemben. Az új poly-lzonrén gyártmányok ára versenyképes, ugyanakkor mi­nőség tekintetében is felveszik a versenyt a természetes kau- csultkál. Jelenleg a napi ter­melés 5 tonna, de hamarosan évente 15—20 ezer tonna készül belőle. A poly-lzonrén kiválóan alkalmas nehéz járművek ab­roncsainak gyártására, kezdve a tehergépkocsitól egészen a bulldózerig és a repülőgépig. Á sarkvidék — radio­aktív szemétláda A tudósok hiába keresnek megoldást arra a kérdésre, mi­képpen lehetne megszabadulni az atomkutatás ->selejt-anya- gátol«. Bernard Philbert fran­cia fizikus most tervet nyúj­tott be a Tudományos Akadé­miához, melyben azt javasol- ! ja, hogy radioaktív hulladék I anyagot bomba alakú tartály- | ban lőjék a sarkvidék jege alá, ! ott, ahol a jégrétég a legvas­tagabb. A tartályok mintegy 20 méteres mélységben az idők végezetéig ártalmatlanul «jé­gen« tarthatják a radioaktív anyagokat. Csirák immunitása A leningrádi Zsdánov egyetem embriológiai tanszékének kollektívája B. P. Tokin neves szovjet tudós vezetésével ér­dekes kutatásokat végez a csirák immunitásának területén. A tudósok megállapították, hogy békák, férgek, lepkék, halak és más állatok embriói baktériumokkal, gombákkal és egysejtű állatokkal, tehát véglényekkel telített közegben nagyszerűen fejlődnek. Rájöttek arra is, hogy dögevő emlő­sök sohasem fertőződnek vérhassal és sok más fertőző be­tegséggel. Közismert dolog, hogy a modern orvostudomány felhasz­nálja a penicillin-típusú antibiotikumokat. Felmerül tehát a kérdés: nem lehetne-e állati embriókból gyógyító anti­biotikumokat készíteni? Ezen a problémán dolgozik most a tanszék kollektívája. V. P. Tokin, A. P. Filatovával együtt felfedezte például, hogy nyulak, patkányok és tengeri malacok embriója aktív baktériumölő sajátosságokkal rendelkezik. G. P. Vorotkova a madarak, különösen a tyúkok embrió­jának védő sajátosságait tanulmányozza. Megállapították, hogy a baktériumok és gombák át tudnak hatolni a tojás­héjon, mivel a madár csirája fejlődésének kezdetén még nem rendelkezik azokkal a védő tulajdonságokkal, mint a kifejlődött szervezet. A fehérjeburoknak azonban csodálatos képessége van: lehetetlenné teszi egyes baktériumok, gom­bák és mikroorganizmusok megmaradását. Ha például a friss tojásfehérjét bizonyos mikrobákkal fertőzött tálba öntjük, a fehérje hetekig nem rothad és nem penészedik. A levegőben lévő egyes baktériumok a fehérjé­vel való érintkezéskor ugyancsak elpusztulnak. A tanszék munkatársai által végzett kutatások a tudó­sok körében nagy érdeklődésre tartanak számot, mivel az állati embriók antibiotikus hatásait nemsokára felhasznál­hatja majd az orvostudomány. Egy szovjet sebész érdekes kísérlete A szúnyogok iszonyod­nak a B-vitamintól Dr. Mutting német orvos megfigyelése szerint 100 milli­gramm B-vitamin a szervezet­ben ellensúlyozza a szúnyog- csípés viszkető hatását. Másik megállapítása, hogy a szúnyo­gok nem is csípik meg azokat, akik elég B-vitamint fogyasz­tottak. Moszkva (TASZSZ). G. Go- iubin, fiatal moszkvai tudós több kísérlet alapján a követ­kező paradoxnak tűnő követ­keztetésre jutott. Az agy el­szigetelése a szervezet többi részétől nem csökkenti, hanem fokozza a törzs szöveteinek és szerveinek képességét élet­funkcióik helyreállítására. A tudós egy állat nyakának véredényein végrehajtott ope­rációval az állat fejét kikap­csolta a törzs vérkeringéséből, és külön vérkeringést létesí­tett a fej számára. A fejet nem választotta el a törzstől, de az agyhoz a vért egy má­sik állat szolgáltatta. Az ily módon elszigetelt egy több órán át megtartotta életképes­ségét, a fej reagált különböző ingerekre. A kísérleti állat törzse ez­alatt mélyhűtött (hipotermiás) állapotban volt, és rendkívül csekély mértékben kapott oxi­gént és tápanyagokat. A szív, a véredény és a légzőrendszer, valamint a szövetek fontos életfunkcióikat mégis hosszú ideig megtartották. Grigorovszkij professzor, aki a Vecsernyaja Moszkva című lap hétfői számában a fiatal tudós kísérleteiről beszámol, megállapítja, hogy Golubin észleletei alapján felül kell vizsgálni az agóniára és a kli­nikai halálra vonatkozó taní­tást. Jelenleg az úgynevezett klinikai halál bekövetkezése után legfeljebb öt—hat percen belül lehet visszaadni az em­ber életét. Golubin kísérletei nyomán viszónt remélhető, hogy ezt a határidőt tíz-tizen­öt percre lehet meghosszabbí­tani. A vadregenyes Bükk Magyarország a párizsi vásáron A kitűnő és már európai hírű magyar árukat 400 négy­zetméter alapterületű, hatalmas pavilonban mutatják be a francia közönségnek. A látogatók megismerkedhetnek a magyar ötvösművészet, csipkeverés, kosárfonás és porcelángyártás alkotásaival. Az 1839-ben alapított Herendi Porcelángyár termékei világhí­rűek. Különös sajátosságaik: a magyaros dekoratív elemek, az állatfigurák és a mesealakok. A kiállításon jelentős helyet kapnak a bőráruk, a szőr­mék és a divatcikkek is. Megtudtuk, hogy a kiállításon a látogatóik szeme láttára készülnek majd a magyaros babák. A francia—magyar clear ing-egyezményt egy évvel meg­hosszabbították, de míg tavaly a cserekereskeidelem értéke 4 600 000 000 frank volt, az idei évre hatmilliós forgalmat irányoztak elő. (3 300 millió frank értékű árut szállít Ma­gyarország Franciaországba, 2 800 millió frank értékűt Franciaország Magyarországnak.) Ha ehhez hozzávesszük azokat az ügyleteket, amelyek a clearingen kívül köthetők, az 1959—1960. évi francia— magyar kereskedelem forgalmát (frankban számítva) 12 milliárdra becsülhetjük. A világkiállítás jelentős részét foglalja el a kulturális részleg. Megismerhetjük a magyar nyomdászat fejlődését a XV. századtól napjainkig: statisztikai adatokat láthatunk a francia könyvek magyarországi terjesztéséről stb. Külön terem várja azokat, akik idegem nyelvű magyar kiadványo­kat kívánnak olvasni: egy másik teremben a látogatók ma­gyar lemezeket hallgathatnak. Külön elárusító helyet állítanak fel a magyar borok és élelmiszer-cikkek bemutatására. Bizonyára nagy sikert arat a híres tokaji bor, a mangalicák húsából készített szalámi és a gyulai kolbász, amely különleges ízét a magyar papri­kának köszönheti. Egyszóval: a magyar pavilon változatos és gazdag lesz, még a legkényesebb ízlést is kielégítheti. (A l'Humanité Dimanche cikkéből.) A Mátra hegység keleti szomszédja, a Bükk gaz­dag tájképi szépségekben. Függőleges sziklafalai között szédületesen mély, keskeny szakadékok, fenekükön csil­logóan csörgedezik egy-egy hegyi patakocska. Barlangjai az emberi élet legrégibb nyo­mait rejtik. Érdekesek a ne­andervölgyi embertípus csontmaradványain, továbbá számos szkitha és kelta lele­ten kívül a Bükk hegység legmagasabb csúcsának, az Istállókőnek a barlangja, amely az emberevés nyomait rejtette. A hegység belseje régi idők emlékeit őrizte meg szá­munkra. A felszínen, a szik­lák tetejéről sok várrom te­kint le a mélységbe. A hegy­ség magas része is történel­mi levegőt áraszt. Ezek á várak védték a vidéket a ta­tártól, később a török­től. Lent, a hegység lábánál a nép lendületes alkotómun­kájában gyönyörködünk; bá­nyák, üzemek, gyárak, e-rő- műtelepek a mát idézik. A Bükk változatossága mellett is kettős jellegű. Ma­gasan maradt fennsíkját az »óriások asztalának- neve­zik, ezt körülölelik a «kövek« (magas hegycsúcsok), melyek a fennsíkot és a hegységet őrzik. Ilyenek az Istállóké, Bélkő, Tarkő, Perkő stb. Va­lószínű, hogy nem bükk er­deiről, hanem ezekről a kö­vekről kapta a hegység a ne­vét, ui. az itt élő palócok a hegységből kiemc'kedö csú­csokat bükknek, palócosan »bik«-nek nevezi. Ebben a részben sok barlang, víznye­lő, szakadékvölgy teszi vad­regényessé a Bükköt. A Bükk másik része ala­csonyabb területe — amely körülveszi a hegység magas központját, annál jóval ala­csonyabb. Bulla professzor a hegység alakját kalaphoz ha­sonlította. A kalap teteje a fennsík, a kalap pereme a hegység alacsonyabb része. Ezen a területen vízzel, földműveléssel, emberi ’ tele­püléssel, gazdag szénmeden- cékkel találkozunk. A szén­medencék körülölelik a hegységet északról, energiát szolgáltatnak sok-sok falu ■világításához, ezer és ezer gép hajtásához. Tájképi szépség szempont­jából Egert és környékét, Szilvásváradot, a Szalajka völgyét, Lillafüredet, a «kö­veket«, Miskolcot, Miskolc- Tapolcát kell kiemelnünk. Eger, a száztornyú barokk város boráról, a törököt meg­állító híres váráról, Dobó Istvánjáról, építészeti reme­keiről, fürdőjéről, környéké­nek tájképi szépségéről ne­vezetes. A Miskolc mellett fekvő Lillafüred vadregényes tájá­ba jól illeszkedik be a sok barlang, a táj szépségét fo­kozza, harmonikusabbá te­szi a mesterségesen felduz­zasztott gyönyörű Hámori-tó, a Szvina-patak lépcsős víz­esése. Itt épült a karcsú tor- nyú Palota Szálló. Lillafüre­det a Bükk hegység gyöngyé­nek is nevezik. Azt mondják, hogy aki nem látott kacsa­lábon forgó királyi palotát, mesebeli tájat, keresse fel Lillafüredet. Petőfinek is tet­szett ez a táj, mert így ír ró­la: » ... Az ember itt a Szin- va partján azt gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van. S hogy semmi se hiá­nyozzék, a természet barlan­got is helyezett a völgybe, méghozzá csepegő barlan­got...« A Szinva gyönyörű völgyé­ben, félelmetesen meredek sziklafalak alján vezet az út Diósgyőrbe, a magyar ipar bölcsőjéhez. A régi, kezdet­leges kohót 1765-ben építet­ték. Azóta sokat változott, és ma is fejlődő ipartelep, ha­zánk egyik ipari büszkesége. Nem messze Diósgyőrtől, vele egybeépülve, és ma köz­igazgatásilag együvétartozik vele Magyarország második legnagyobb városa, Miskolc. Mellette az Avas tetejéről szép kilátás nyílik a város­ra, Az Avas oldalán lévő Árpád-kori templom harang­játéka csodálatos A város forgalma, szép üzletei nagy­városi képet kölcsönöznek Miskolcnak. Egyeteme is len­dített a város fejlődésén. A miskolciak kedvelt für­dőhelye Miskolc-Tapolca, ahol melegvíz-forrásra épült fürdő van. A fürdő parkja, gyönyörű tavai, környezete teszik az ország egyik leg­szebb fürdőhelyévé. A fürdő idegenforgalma ma egyre na­gyobb lesz. Lóczi István, tanár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom