Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1959. május 1. MUNKÁSOKRÓL A PORTRÉ GAZDÄJA A munkapad melletti falra krétával rajzoltak egy mun­kásfejet. -Oldalnézetben. De hogy kinek a feje, azt nem írták alá. Magasfeszültségű árbockapcsoló porcelánjai, sárgán csillanó fém — ívtere­lőszarvak, sárgászöld anya- csavarok teszik változatossá a. környezetet a portré leörül. A nyitott ajtón halk gépzúgás keveri zajjá a csendet. Az olajos zubbonyú, harminc év körüli munkás int a kezével: ... Adjátok a meghajlított ívterelőszarvakat...! Ide a keretet...! Most kérem a. a szorítóvasa­porcelánt! kát! Rajta, meghúzni fiúk ...! Rendben van. Kinek van órá­ja? — Előbb befejeztük a kisza­bott időnél — nyugtázza Dombai szaki. Ez a száznegy­venötödik darab. Játszva meglesz a hónap végéig a ti­zenöt darab harminc kilo­voltos árbockapcsoló is. Az üzemmérnök léptei kö­zelednek. — Tudnak-e vállalni még tizenöt harminc kilovoltos ár­bockapcsolót? — kérdi az em­berektől. — Az egyik üzem­ben visszaesés van, itt kellene ellensúlyozni, hogy a terv meglegyen. A brigád négy tagja össze­néz. Az iménti harminc év körüli fiatalember felkapja a fejét. Ahogy így elgondolko­zik, arca meglepően hasonlít a falra rajzolt munkásfejhez. Határozott áll, kiugró, merész orr... Sinkovies felé bök a fe­jével: — Na, Tibi...? Mit szólsz, Balogh Tibor? — Ba­logh felemeli a tíz kg-os szo­rítóvasat, és határozottan koppant vele: — Meglesz! A brigádvezető Balogh Ti­bor döntött. Eddig is minden jel azt mutatta, hogy a má­sik három brigádtag mindig egyetértett vele. Nyílt titok a TRANSZVILL-nál, hogy Ba­logh olyan tagokat választott brigádjába, akik előtt nincs lehetetlen, akik szeretik a pénzt is, nemcsak mondják, hanem tesznek is érte. Ho­gyan végzik el a több mun­kát? — ... Bejövünk korábban! Jó, fiúk?! Aztán rövidítjük a kiszabott perceket... — Na, gondolkozzatok még! Holnap reggel határozzunk pontosan a hogyanról is ... — Majd a csibukos kirukkol valami ötlettel — mondja va­laki, és félrehúz a falon egy papírdarabot. Balogh Tibi portréja mellé odabukkan egy másik is, csibukkal a szájá­ban, de már odaírva alá, hogy: Érig Karcsi. Az ívterelőszarv újra pereg az ujjak között. A szorítóva­sak az árbockapcsolók fölé emelkednek, amelyeket vár­nak már a magyar falvak, és azt a hármat ott India. Sz. N, A MŰVEZETŐ A kis .proletárcsalád sokadik ujjábán van az autószerelés gyermekének Marosi János a minden fortélya. Ezért is bíz- neve. így azonban csak keve- ták meg a művezetői teendők sen szólítják, mert a 23. AKÖV ellátásával. Volt már műszaki Asszony a gépek között; Oly nagy a lárma, hogy nem£ értem szavát. Dübörögnek a* gyűrűsfonó gépei Bakonyi An-* talnénak, a Kaposvári Textil-J művek dolgozójának a munka * helyén. Kijjebb megyünk, aho] J a dübörgés nem olyan erős * Fürkésző, vizsgálódó tekintet-J tel nézegetem, figyelem, hall-* gátam szavait... * Középtermetű, negyven év* körüli. Szőke hajába már ősz* szálak vegyülnek. Arca, bár* vidám, jókedvű, arról árulko-* dik, hogy volt az életben gond-J ja, baja is elég. Nem szak-* munkás. A tisztító csoportban^ dolgozik, téemkás. Munkájáról* végtelen szeretettel szól. J — Régebben az első kapós-* vári szövődében dolgoztam; aj férjem, akinek szülei falusi* takácsok, az vitt oda. Ide aj textilművekbe két esztendővel* ezelőtt kerültem. Megvallom, J először féltem a nagyüzemtől,J de most már el. sem tudom í képzelni az életemet e mun-J ka nélkül. Bakonyiék a textilművek J Damjanich utcai házéiban lak-^ J LÁSZLÓ IBOLYA: * JYlcLfUSi köílziilítív \ 2. sz. telepén a szerelők, az osztályvezető is, de nem tu- nak háromszobás, összkomfor­esztergályosdk, de a műszakiak dott megbarátkozni az íróasz- meg a gépkocsivezetők is csák tállal meg a kimutatásokkal, így hívják: Jani bácsi. Elein- Inkább visszament a műfaely­te bosszankodott is amiatt, hogy bácsizzák, hisz még a ne­gyedik x-hez van közelebb, mint az ötödikhez. Persze már megszokta. Eláruljuk, a tekin­télyt néki nem a kor, hanem a szakmai tudás adta meg. Kis­Nagyon erősek vagyunk... Munkás. A szó többet je­lent, mint köznapi használa­tában. Jellemre, egyéniségre utal, s az ember egész valóját értem alatta, osztályhűségét, elveit, gandolatait, cselekede­teit, melyek a szó tartalmából fakadnak: munkás. Nem mond nagy szavakat, és nem veri a mellét; egyetlen talál­kozásunkkor úgy éreztem: egyszerűbb és szerényebb, mint lehetne. És elégedett... Egy kép elevenedik meg, apró, hétköznapi történet. Koránt­sem hőstett, még csak nem is világra szóló esemény, amit Csordás József művelt, s nem egyedül tette. Csak dolgozott. De olajos kezének markolá­sán kívül a szíve is ott volt, a lelkiismerete, a felelősség- érzete. A Siófoki Kőolajveze van most, s ő gazdagítja to­vább. Néztem markáns, erőt sugárzó vonásait, két olajos kezét, mellyel ügyetlenül for­gatott egy fehér papírlapot, s nevető szemét, mellyel azt mondta: kár írni erről, kár érdeklődni, így természetes. S akkor úgy éreztem: nagyon, nagyon erősek vagyunk ... J. B. be. Itt kezdte több mint tíz éve, amikor Kaposvárott meg­alakult a 23-as AKÖV elődje, a TEFU. Annak volt egyik alapító tagja. Büszke is erre, s arra még inkább, hogy 15 éve párttag. Nem mondta, de munkatár­sai elárulják: többszörös szta­hanovista, élmunikás. megkap­ta már a szakma kiváló dolgo­zója címet és jelvényt is. Újí­tó, a szó igaz értelmében. Fél­száznál több újítását vezették be nemcsak Kaposvárott, ha­nem országszerte is az autó- szakmában. Tpdását dehogy rejti véka alá! örül, ha segít­het másoknak, taníthatja a fia­talokat. Mert Marosi János olajos munkásruhája alatt ne­mes, becsületes munkásszív dobog. Az igaz kommunista szíve. K. S. tos, gyönyörű lakásban. Két~ gyermekük van. A húszévesJ Anti, aki most nősült, a hús-* üzemben dolgozik, hentes. Aj 16 esztendős Klári a közgáz-* dasági. technikumba jár. Ezen-^ kívül zongorázni is tanul. Ba-J konyiné a férjével együtt, aki* ugyancsak ebben az üzemben J dolgozik lakatosként. 2500 fo-* rintot keres havonta. Megél-J nek belőle becsülettel. * De mostani jó életük semj feledteti velük a keserves* múltat: Baikonyiné apja tégla-J gyári munkás volt, s négy* Vakító kék ég kupolája alatt dalol a szabad május, ez a világgá szélesült világ, ez ünneplőben zúgó áradat! Emberek! Eívtársak! Barátaim! Kik tegnap, hétköznapok törvénye szerint Jelenünk barikádjain küzdöttünk azért, hogy a szép jelen holnappá teljesedjen, s a húsunkból való világ, a Rend ember-arcúbb, szebb legyen, éljetek! Éljünk tettekbe oldva tízezer évet! Szívünk hajóit jó szelek röpítik, kormányosunk az Eszme, fennen ragyog a végső, a végső győzelemre, miként felettünk,május napja izzik. ég nem hordott még ily csodás napot! Lobogók selymével játszik a szél, boldogan nyög a föld, hogy hordhat ily hadat, amely előtt a múltak lehullanak, miként omolnak megvénült falak, mikor születni új kél, győzedelmes, mely mindenkinél emberebb lesz, szebb lesz! Összefonódó vállaink világot tartó vállak, összedobbanó szíveink szülői jobb világnak! Ma, kedvünk pirosával fiatal a Föld, erőnkkel erősödnek a gyengék, eszmélők, harcba lendülök, kiket a Tőke leteperve tart még. Emberek! Elvtársak! Barátaim! Ünnepünk virággal tűzdelt, örömmel tűzdelt barikádjain! Éljünk tettekben oldva, éljünk tízezer évet, míg csak a Földön a májusi testvértüzek egymást ölelni összeérnek! SV2SódteakyS£2S férjével összeházasodott, egy aa ■ ■ ■ ■ r mee A iiibo 0601 inoatiiato Bakonyiné tudja, mit köszön- _ » r ■ |r| íorradaloiisao szimbóluma ezért van ő is ott ma a május 1-i felvonulóik között. Sz. L. | »Kedveseim! i Értesíilek benneteket, hogy J már kicsit jobban vagyok. Né- j hány napja Jól érzem magam, -fenn járok ...« } Ahogy idáig ért a levélírás­iban, letette a darabka ceru- \zát, s elgondolkodott. Hogyan X folytassa, miről írjon tovább? tek Vállalat két árokásójából \lrja meg, hogy testileg, lelki­X leg összetört, hogy a magabiz­* tos, erőteljes emberből reszkető • idegroncs maradt, aki majd X megőrül a nyugtalanságtól, a mert ♦ bizonytalanságtól, mert nem Xtudja, mi van a családjával, s |nem tudja elképzelni, mi vár irá. I A deszkapriccsbe kapasz­az egyik tönkrement. Fogas­kerekek törtek pozdorjává, állt a munka. S a szerelő­részleg vezetője álmatlanul forgolódott ágyában, nem volt alkatrész. Megcsinálták. A hajrát ne­héz lenne szavakba önteni, a buzdító szót megörökíteni, mellyel ösztönözte társait. t)o] goztak szombaton, dolgoz­tak vasárnap? Vagy fél órát, egy órát »ráhúztak« a mun­HAZaváSYODBS kutatja. Néhány kilométerre hajó siklik. Merre megy a ha­jó, merre lehet a hazája, me­lyet 1956 novembere óta nem látott — ezt keresi most a két könnyes szem. Egyik kezével elengedi a rá­ikodva feláll. Tántorgó, bizony- ^ szeméhez fcűp. TaUn a ----------------------------„ ---------­Jtá lán léptekkel az apró ablak- vakitó navfény, talán a hirte- lyére, ceruzáját újra kézbe ve­* hn? iinn C7nrr,n A rnr<thn ICCL— , . , . . , • , *.• 7 __• í '_________-• i.— -J a dróttal körülkerített láger rabbbá telte őket. És ha szü­leik türelmetlenek voltak, ők itták meg a levét, mert rajtuk csattant a pofon. A gyerekek ...! Mi van ve­lük?... ... Visszatántorog előbbi he |hoz vánszorog. A rácsba X paszkodva elkínzott. lesová len feltámadt emlékezés, a fel . ... , „ ix*- , . törő könnyek késztetik arra, kaidore? Nem hőstett ez ko- inyodoit arcat a világosság fe- hogy eltakarja szemet. A telesseg — o mondja Meg- .lé fordítva elnéz a varos felett. könnulátuolon át látra. szí, lázasan írni kezd. » Miért nem írsz, mi Nem lehet nem emlékez­nünk és emlékeztetnünk ma, vatják kihallgatásra, s teszik | fel, ki tudja, hányadszor a X kérdést: mióta dolgozik a X kommunistáknak, kikkel áll J összeköttetésben ... Hiába fe- ♦ leli, hogy a kenyér, a családjai miatt tüntetett, csak gúnyos | fejcsóválás a válasz... Csak legalább tudná, miért | nem ír a család?... Bíróhét férje letartóztatásá- i nak másnapján felszólították, X hagyja el a lágert. A külváros í szélén, egy nyomorúságos vis- * kában húzódott meg a három * gyerekkel. A vállalkozó még S férjének elmaradt fizetését J sem nagyon akarta kiadni, x Egy-egy ruhadarabot adnak él, x abból tengődnek ... Ezt írja « meg férjének? Még jobban el-1 keserítse? Lassan esteledik. Fényárban$ an úszik minden. Az utakon autó- ♦ kapták érte a túlórát. De nem azért tették. Nem a pénz irá­nyítja cselekedetüket, a mun­kásöntudat. Odakint álltak a gépek, álltak az emberek ... Kipróbálták az árokásót. Ma is állja a sarat. Nem szenvedett különösebb csor­bát a terv ... Egy kis epizód, mely na­ponta megismétlődik. Ilyen kis mozaikokból rajzolódik ki a kép egy harminchat éves. csupa erő, csupa szív munkásemberről, aki nagyon, nagyon elégedett... Miért mondom ezt? Mert láttam nyílt homlokáról; lát­tam fekete arcbőr mögül ki­villanó fogait jóízű nevetés közben, s hallottam a kis családi házról, melyet — igaz kölcsönnel — de felépített, s barátságos otthont lelt ben­ne a két gyerek. Mert hallot- *tam, hogy temérdek munkája mellett (tanácstag, v. b.-tag, és ki tudja, hány funkciót hordoz még magában) jut idő a családra, televízióra, mozi­ra, s legkedvesebb szórako­zására, a horgászásra is. Ö mondta így: — Ezer száza­lékban megváltozott az éle­tem ... Munkásember. Az ő Világa JA hatalmas kikötőváros nap- Xfényben fürdik. A központi ♦ börtön politikai foglyainak tcella ablakából a város legtá- Xvolabbi részét is jól látni. X könnyfátyolon át látja, amint csalárdjával útnak indul 1956. november 21-én. »Szerencsé­jük« volt... A karácsonyt már annak a hajónak a fedélzetén töltötték, mely Ausztráliába veled, mi van a gyerekekkel? Van-e miből élnetek, kapod-e a fizetésemet? Miattam ne ag­gódjatok ...! Te tudod legjob­ban, hogy amit tettem, értetek tettem, s ezért el nem ítélhet­nek ...« Újra az ablaknál áll... On­nan a kikötőből indultak út­nak, zászlókkal, jelmondatok­kal. Csak előtte néhány héttel kapott munkát, akkor lett ha- jókirakó, de azonnal csatlako­zott társaihoz, amikor hívták tavaly, 1958-ban, hogy május elsején vonuljon fel ő is, és követeljen velük együtt na­gyobb fizetést, több kenyeret. Hogyne ment volna! Az a néhány dollár, amit kapott, alig volt elég kenyérre. Ott vo­nultak végig a hosszú sugár­úton, május elsejét, a mun­kásság összefogását éltetve, s követelve munkát, kenyeret, emberi megélhetést. Akkor, miután elrepült néhány kő, s bezúzta egy bankház fényes ablakait, rohantak rájuk a rendőrök... Cumibotok zu­hogtak, csattantak a pofonok. Bíró István egy ütéstől földre zuhant, valaki a lábára ugrott, érezte, csontja reccsenve eltö­rik. Először rabkórházba vitték, majd a politikai foglyok cellá- ♦ zó hajókon keresztül a tengert tangolhattak a határban. Itt jába került. Szinte naponta hi­A kikötő alig kőhajításnyi- vitte őket. Onnan gondoltak a Xra. Hatalmas óceánjáró luxus- kis somogyi falura, elhagyott X gőzösök, teherszállító hajók, szüleikre, testvéreikre, üresen | motoros és vitorlás bárkák maradt házukra. De akkor • nyüzsgő tarka képe. Egy csil- még könnyen emlékeztek. Vár- t lagos lobogójú ultramodern ta őket Ausztrália mérhetet- X amerikai hajóról özönlenek az l utasok. A tőle nem messze j horgonyzó török teherhajóról X rakodnak. Meggörnyedt hátú, X félmeztelen munkások halad- X nak óvatos fáradt léptekkel a ♦keskeny hajópadlón. Ledobják \zsákukat a parton álló teher- X gépkocsira, aztán rohannak |uissza. így forog ez a taposó- j malom, amíg a hajófenék ki inem ürül. ... Néhány hónappal ezelőtt még ő is ott hordta a zsákot a többiekkel együtt. Emberte­len nehéz munka volt, keve- j set fizettek, de a pénz nagyon Xkellett. A 9-es számú cella tá­lkájának, Bíró Istvánnak a sze- tme azonban most nem isme­rősöket, barátokat, honfitár­sakat keres a zsákokat hordó l X emberek között. A nyugtalan ♦ tekintet a kikötőben horgony- játszhattak az utcákon, s csa­tén gazdagságával, ezernyi le­hetőségeivel. Most már azt kutaija tekin­tete, hol lehet az a láger, ahol a hosszú, reménytelen hóna­pokat töltötték. Igen, ott van, arra, a sugárút végében, ahol már kezdődik az erdő ... A fogadtatással nem volt baj. Szépen berendezett láger­be vitték, s a rokonszenvező küldöttségek, melyek naponta meglátogatták őket, pénzt, élelmet és — ígéretet hoztak. A disszidensek egyre jöttek, a küldöttségek, a pénz, az éle­lem azonban egyre fogyott, s az ígéretek maradtak, melyek mm akartak valóra válni. Lágerélet... Különösen a gyerekek szenvedtek sokat. Hozzászoktak a faluhoz, ahol csodák suhannak. Pihenni tér; nomorúsógos kunyhójában a | Bíró-család. Bíróné mesél a J gyerekeknek otthonról, So-1 mogyról, Magyarországróly s X mielőtt a csöppségek elalsza-} nak, így fejezi be: »Hazamé- ♦ gyünk nemsokára, csak apuka t velünk legyen ...« A börtön ablakában álló fo- | goly fásultan végigsimít horn-1 lokán. Belefáradt, s fél, hogy i beleörül a sok töprengésbe, a t bizonytalan holnapvárásba. A x kikötőben felbőg egy induló ♦ hajó szirénája. A hatalmas ♦ óceánjáró méltóságteljesen J úszik a nyílt tenger felé. —J Milyen jó azoknak, akik rajtat utazhatnak, mehetnek, amerre ♦ akarnak — villan agyába. —♦ Nem ... Mi sem maradunk itt J tovább, megyünk mi is a hajó X után ... haza ... | ♦ Újra kezébe veszi a megkez- J dett levelet. Lázas sietséggel X formálja betűkké az új ér-; zést, a reátört elhatározást: ♦ »Édeseim ... beszéltem az ügy- t véddel, vigasztalt, hogy most X már rövidesen szabadon bo-1 csátanak ... Tartsatok ki még ; néhány napig, s akkor minden | másként lesz, minden jobb t lesz... Itt hagyjuk ezt az ön- J ző országot, hazamegyünk, ha- j za...!« Szalai László: a tizenötödik szabad május ünnepén a magyareffszági proletariátus első szabad má­jusára, 1919. május 1-re, amely dicsőséges harcokban megedződött munkásosztá­lyunk szilárdságának, meg nem ingatható forradalmi- ságanak szimbólumává nőtt már akkor, és szimbólum ma is, negyven év távolában. A Vörös Újság 1919. május 1-i számában olvashatjuk: »A mostani május elseje a szocializmus győzelme útjá­nak ünnepe. A világforra­dalom folyamatában, a nem* zetközi proletariátus nem­zetközi felszabadylásának előestjén a májusi ünnep a forradalmi cselekvés, a for­radalmi nemzetköziség, a vi­lágforradalom győzelmének ürmepe. A III. Internacionálé a vi­lág proletárjainak kötelessé­gévé tette, hogy május else­jét eddig sohase látott lelke­sedéssel ünnepeljék. Ez már nem ünnep lesz a szó köz­napi értelmében, hanem for­radalom. Bécsben a szocia­lizmus árulói megtiltották a munkásság forradalmi ün­nepének méltó és impozáns megünneplését, Párizsban nagy katonai csapatösszevo­násokkal készül a burzsoá­zia a munkásság forradahhi ünnepének szétkergetésére. A nemzetköziségnek, a tettek, a farradalom nemzet­köziségének ünnepe a mos­tani május. A magyarországi proleta­riátus májusi ünnepe el­szántságának, szilárdságá­nak, meg nem ingatható for- radalmiságának legyen a szimbóluma. A nemzetközi forradalom szelleme lüktes­sen ebben a május elsejé­ben. Minden proletárban dobbanjon meg osztályos társainak sorsa, a kapitaliz­mus és a háború minden nyomorúságára emlékezzen, és ez a visszaemlékezés te­gye acélossá öklét, öntud& tossá osztályharcát!■» I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom