Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Péntek, 1959. május L 1FJ. KORDOVÁN GYULA: Le a zsarnokkal!“ Visszaemlékezés az első szabad május 1-re Csupán a balzsamos illatra emlékszem, Mit mezőkről nyelt a városvégi hajnal, S a májusi dalra, édes ébredésre: Sírva hozta a tárogató hangja. A gondolat-rongyokat ki szedte sorokba, A köszöntő a nyomdásznak, apámnak szólt, S mint trombita hangja a döntő rohamra Munkások álmának fújt riadót. A munkások jöttek, szótlan gyülekeztek, Magukban dúdolták igazuk énekét. Elindultak lassan, rendőrkisérettel... így ünnepelték akkor május elsejét. Apámék elmentek. Szöktem volna én is, Haj, de bátorságom, erőm elhagyott, S jövőnek álmait álmodtam végig, Dühödten öklöztem az iskolapadot. És vártalak, Május. Hirdették, hogy jössz. Múlt idők tilalmát szigorún torolván Ezer színű zászlód — temetve korhadt őszt — Büszkén leng a Munka-templom tornyán. En vártalak, Május. Kívántam jöttödet, Mint napfelkeltét a termő nappalok, Hogy munkapad mellett izzadt igazgyöngynek Verjek rímnek aranyával foglalatot. Kilenc száznegyvenöt május ... Fütty, fény, harmat. Korán ébredek, és erdőbe rohanok Látni a várt csodát: a májusi hajnalt, Az ünnepit, újat, az első szabadot. Merevült inakkal állok meg egy dombon, Ámulok, s azt hiszem: káprázik szemem: Vörös láng lobban a kelő napkorongon, És vörössel fest be völgyeket, hegyeket. Tűztollú madár száll rózsaszínű égen, Rubint-tükrű tóban áll rozsdáskardú nád, Vérharmatban fürdő rőt bozontú réten Vörös lovak járnak és vörös katonák. Munkások hada jő döngve-dübörögve — Koronás maroknyit elsöprő milliárd, Zászlóik felett végtelent betöltve Vörös csillag fénye von vörös glóriát. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX » Mi, fiatalok már csak a tör­ténelemkönyvekből, a mun­kásmozgalom történetének lapjairól tudjuk, milyenek is voltak a régi májusok, ami­kor a kormányterror ellenére is országszerte megülte a ma­gyar munkásság a munka, a munkások nemzetközi összefo­gása ünnepét, május 1-ét. Milyen volt tizenöt és ennél is több évvel ezelőtt a világ­ünnep napja, amikor a nagy lánc egyetlen szemeként ünne­pelt országunk dolgozó népe? Öt ünnepelte, minden élet anyját, a munkát, a születni készülő forradalmat. A Népszava 1904. május 3-i számában olvashatjuk: »A vidélcen a buta önkény valószínűleg megtépdeste az ünnep nagyságát és szépségét, különösen most, midőn fele­lősség nélkül tapos az állami alkalmazottak fegyveres sere­ge a közszabadságban, de Bu­dapest mindent pótolt. Ilyen hatalmas ünnepet még nem ült a magyar munkásság ... Piros táblák százai, arannyal hímezett zászlók lobogó szár­nya, színes női ruhákkal tar­kított fekete tömege a munká­sok ünnepi ruhájának, friss, színdús képet varázsolt a néző elé. öt nyelvű — magyar, né­met, olasz, tót és cseh — fel­kiáltások reszkettették meg a palotasorok ablakait! — Le a zsarnokkal! — Munkásvédelmi törvé­nyeket követelünk! — Le a gaz csukásokkal. — Éljen a társadalmi forra­dalom! — Éljen az általános válasz­tói jog!-» (Az ehfr szabad május Május elseje 1890-ben ját sorsán magának kell segí­tenie egyetemes, céltudatos el­járással. Nem mulatós kedvé­ért jöttünk ma itt össze. Mi a mai napot mint új korszak kezdetét ünnepeljük«. A magyar burzsoázia féle­lemmel vegyes kíváncsisággal várta május elsejét. Másnap fellélegezve irta a Budapesti Űjság: Nem következett be az, amitől sokan, nagyon sokan 1890. május elsején ünne­pelt először együtt a világ for­radalmi proletariátusa. 1889- ben a II. Intemacionálé első alakuló kongresszusán a fran­cia küldötteik javaslatára elha­tározták, hogy nemzetközi munkásünnepséget rendeznek letariátust. Ebben az időben Magyar- országon még nem kerekedett felül a munkásmozgalomban az opportunizmus. Az 1890- ben megalakult szociáldemok­rata párt kezdetben az osz-l tályharc útján vezette a pro-, letáriatust. Az 1890-es első május else­jére a magyar munkásmozga­lom harcos lelkesedéssel ké­szült fel. Természetesen már, 1889-ben az Intemacionálé, alakuló kongresszusáról szóló beszámolók megemlítették a május elseje megünnepléséről szóló határozatot. 1890 január­jától kezdve pedig a párt köz--;.. ..... .... , . ... ponti lapja, a Népszava min-|°í.vdagreszt’eben es időben, den számában közölte az em-|^‘nd_en .f amla? mas-mas va­! féltek a fővárosban, nem tör­tént kár a polgárok vagyoná­ban, s életük sem volt egy pil­lanatig sem veszélyben.« Hasonló tüntetések zajlottak le a nagyobb vidéki városok­ban is. És ha ez a május else­je nem is “-veszélyeztette a polgárok vagyonát és életét-, mégis jelentős eseménye volt a magyar munkásság osztály­harcos szevezkedésének, politi­kai öntudatra ébredésének. »Eleinte csak kevesen voltak az ünneplők. Gúny es leki­csinylés kisérte májusi felvo­nulásainkat, de az ünneplők tábora egyre nőtt. Esztendőről esztendőre hatalmasabb töme­gek tették le erre a napra a szerszámot, és áradatként vo­nultak fel demonstrálva a ka­pitalizmus ellen. A munkásság erejének folytonos növekedése az eleinte gúnyolódó burzsoá­ziának ajkára fagyasztotta a mosolyt, és félelmében katona és csendőr után kiáltott« — ír­ja a Somogyi Vörös Újság 1919. május 3-i száma. A ma­gyar proletariátus először 1919- ben ünnepelte szabadon május elsejét, a proletár nemzetközi­ség nagy ünnepét. Az első iga­zán szabad május etlsején vö­rös díszbe öltözött Kaposvár, melynek munkássága impo­záns módon ünnepelte meg a munka ünnepnapját A háza­kon vörös lobogók lengtek, s a kivirágzott ablakokat apró pi­ros zászlóik és szalagok díszí­tették. A városban délelőtt több he­lyen gyűlést tartottak a felsza­badult munkások és dolgozók. A Gutenberg-szálloda nagyter­mében megtartott gyűlésen Szalma István a sunyin mo­solygó burzsujokra hívta fel a kaposvári proletariátus figyel­mét. — A belső ellenséget kell kiirtani, s akkor a jövő májusi ünnepségek tiszták és gondta­lanok lesznek — mondotta. Egy másik gyűlésen — a Tu­rul-szálló nagytermében — Tóth Lajos, a párt elnöke, me­gyei direktóriumi tag hangoz­tatta: — A májusi ünnepségek eddig dalolásban, éneklésben és tüntetésben zajlottak le. De most forradalmi szellemben cselekszünk. Ha kell, fegyver­rel a kelőinkben is, de nyom­juk el a militarista törekvése­ket. i***!«**»«*™: JOMO«Vr^3pi megvédjük, de nem a somogyi gentry, a magyar tőkés hazá­ját, akik háborúba kergették a munkásságot... Május else­jén esküt kell tenni, hogy nem nyugszik nádik, amig a vörös lobogó igazsága be nem követ­kezik.'« Az egyik legnagyobb jelen­tőségű ünnepség a városháza előtt zajlott le, melyen Hara­Ä 9t*V5r*f*rt- «9CWUHA cm Xf, <*<W**«e « » ^ *** to«*«- j u Of «HM« . a tafKWVÉri pratetónaíus nagy gasepe. te íjp^l Pílian M Cí-X' tbikíN \ ­pí> distkt :óMr.Ya sw * <&■ fW*mpxiM <tK4o-x iffr zásáig ,$&;> !.$*** iá». a fctrwftwáfc y-íí: tuM# imt « yx áftiíiiU» Mo-á, • .... &fX ft ** «kt«* « 8­^ wd'A ttk ** rvo#*** «iw ** # páXst ovtxáduur *<hiI öntött**. Eta*.***»,x nvgtno#- i oft» biot* iátsáivaíi, <,*&, £. j W* *^*ft f dotsítr* x o f*oí#á-j M&sey i<*y* bxny* o kjfiv ' <*** bUtöSoxiorpttHfÜ,; ***&A «• á »m* **<> * «^- .-*P*****k* wpwwíWái!, oKf&éw * t*»íí<4K* «U Cm&< < <áos. «íw . Kikelt a ma er. amit elvetettünk ... - — hirdeti május elsejéről a Vörös Újság korabeli száma. Hajdú Gyula a haza védel­méről, a proletár internaciona­lizmusról beszélt: “A vörös lo­bogó az igazság szimbóluma, és ettől félnek a polgárid rend pi- ros-fehér-zöldre mázolt bajno­kai ... A proletariátusnak már van hazája, ezt a hazát igenis burger Jenő dr., a magyar munkások és a szovjet proletá­rok közös célját, valamint a katonai fegyelem fontosságát hangoztatta. Ezen az ünnepi gyűlésen felszólaltak a külföl­di országok dolgozóinak képvi­selői is. Molucevic horvát nyel­ven, Kukocsevics szerbül, Uher néme­tül, Osman török nyelven méltatta má­jus elsejét, s azt, hogy a proletariátus sorsa közös, s a közös célokért együttes erő­vel kell küzdeni A délutáni felvonu­láson és a nagygyűlé­sen 25 ezer ember vett részt. Éltették a Magyar Tanácsköz­társaságot, s a prole­tár nemzetköziségei így ünnepelte a me­gye székhelyének proletariátusa az első Igazi szabad május elsejét. Sori Károly 1919. május 1 ünneplése Marcaliban. S0P. 0 0 m & 0 0 ^ 0 Népek május elsejéje Az Ó-városban az órásmes- |ter kirakatában áll egy nagy lóra. Tulajdonképpen ez nem légy óra, hanem sok óra egyet- llen órában egyesítve. Az óra- 'csoport a világot ábrázolja: az lékeztető felhívást! »Munkások! Elvtársak! Tartsátok figyelemben az 1890. évi május elsejét! Gon­doljatok folyton a nyolcórai munkaidő kivívására!« Nagyarányú felvonulást — mint akkor mondották, »kör- menetet« — terveztek, de ezt a rendőrség nem engedélyezte, így tehát a tömegek kisebb csoportokban vonultak a Vá ros nevét viseli, és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, mikor mi a prágai Ó-város órásmesterének kirakata előtt állunk és az órák óráját néz­zük. Egyetlen óramű, egy tö­mör és súlyos fémszerkezet mozgatja a sok mutatót. A ®Próga jelzésű számlap körül sorakoznak a többiek, és min­den számlapon a napnak más­más óráját, az órának más­más percét látjuk. Burgos jel­zésű számlap nincs az órán. Amikor a mester a művét ké­Hetven esztendő telt el a párizsi munkás­kongresszus óta, melyen május elsejét a nemzetközi munkásosztály ünnepévé avat­ták, és amelyen megszabták a teendőket a munkásvédelmi törvények, a nyolcórás munkaidő érdekében, és kimondták, hogy ezen a napon a munkásság felvonulásokkal tüntessen követelései mellett. A II. Interna- cionálé alakuló kongresszusának határozata igy szólt: “Egy bizonyos időpontban nagy nemzetkö­zi tüntetést kell szervezni, mégpedig oly mó­don, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban egy meghatározott napon a munkások követelik ... A különböző nem­zetek munkásai a , samt országuk köiütmé- nyeinek megfelelő módon szervezzék meg a tüntetést.« Bár a II. Intemacionálé határozatában még nem veit szó máh's elseje rend seres, minden évi megünnepléséről, a következő esztendőben, 1890 május elsején már igen sok országban megünnepelték e napot. A májusi eszme tehát elindult világhódító út­jára, a fegyveres terror, a demagógia és a megtévesztés ellenére diadalmaskodott. A proletár nemzetköziség eszméje egyre na­gyobb tömegeket ragadott magával. Az évek sora alatt május elseje a nemzetközi mun­kásság harci ünnepe lett: a népek május el­seje lett, nálunk, a szocialista országokban éppúgy, mint a kapitalista országok mun­kásosztálya előtt, vagy a gyarmati kizsák­mányolásban sínylődő proletariátus sorai­ban. Egon Erwin Kisch, »a száguldó riporter« néven ismert világhirű iró és újságíró alábbi írása 1937-ben jelent meg először. Ebben az esztendőben Spanyolországban polgárháború dúlt, Németországban pedig a hitleri fasiz­mus pusztított. rosíigetbe. Itt az Aréna előtti Sszítette, Burgosban még ugyanannyit mutatott az óra, mint Madridban. Madridban az idő most előrehalad, a bur­téren folyt le a gyűlés. A résztvevők számát 60 000- re becsülték. Budapesten ad-Igosi óra hátrafelé megy. Má­dig soha nem látott hatalmasfjus elsején, ha rászorítjuk fü- tömeg' volt ez. A gyűlés, ahol »lünket az óra nagy üveglap­felolvasták a' szentpétervári ».iára, talán hallhatjuk a katto- munkások üdvözletét is, a 8» Sást, mely úgy hangzik, akár- órás munkanapért folytatott »csak a munkászászlóaljak üte- harc és a nemzetközi proletár-^mes menetelése. Talán láthat- szolidaritás jegyében zajlott |juk, hogy a mutatókon vörös le. Felszólalt Engelmann Pál is aki — ha nem is teljes követ­kezetességgel — ebben az idő­ben a marxista irányzatot képviselte a pártban. Többek között ezeket mondotta: »Ami a munkásokat egy fő­vel gondolkozni, egy szívvel érezni tanítja, az a gazdasági fejlődés felismerése, a felis­zászlók lengenek. Minden számlapon május el­seje van. Prágában reggel hét óra A Ringhoffer-gyár mun­kása riadtan ébred álmából, nem az ébresztő óra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár keltette fel. — Az ördögbe is — ez az első gondolata —, elaludtam. — De rögtön visszaszívja ká­romkodását, mert eszébe jut: |ma ünnep van, ünnep, mit Japáink harcoltak ki. Még al- merese annak, hogy a "wmjjhatom egy kicsit, még van idő kasnak saját létérdekén és sa- |[a felvonulásig. Berlinben még néhány perc hiányzik a hét órához, de a Siemenstadt Művek művezető­je már felkelt, és ő is károm­kodott közben. De nem szívja vissza a káromkodást, mint a ringhofferbeli munkástársa. Belebujik nadrágjába, másod- percnyi pontossággal kell ott lennie a nácik által elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja, és ak­kor repülhet munkahelyéről, talán egyenest a koncentrációs táborba. Úgyis ferde szemmel néznek rá, mint régi szerve­zett munkásra. Hamburgban az óra nagy­mutatójának még tizenkét- percnyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző tizenkettes számot. — Hogy ezek ma mit fognak me­gint összelefetyelni? — dör- mögi Klaus, a Blohm Sz. Woss cég esztergályosa. — Ma a ve­zérurak biztosan arról prédi­kálnak majd, hogy egészsé­günk szempontjából mennyi­vel egészségesebb, ha nem za­bálunk kenyeret! Londonban a Whitechapal High-Road sötétedik, majd rö­viden feketéllik az emberektől, akik zárt sorokba állnak fel, hofey a Hyde-Parkba vonulja­nak. A High-Gate rácsos ka­puin át munkásküldöttségek menetelnek, alig tudják cipel­ni a koszorúkat, amelyek Marx Károly utolsó lakhelyét díszítsék. Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pére Lachaise, a kommunárdok sírhelye felé vezető útvonalon. Az F. I. A. vörös zászlói, ez a szociálde­mokratáké, a P. C. F. vörös zászlói, ez a kommunistáké, a C. G. T. vörös zászlói, ez a szakszervezeteké, minden kéz- hen vörös zászló, él a nép­front. Herriot és ezer más ra- dikálszocialista velük együtt menetel, ők is felemelt ököllel köszönnek, él a népfront! A munka hadserege tisztelgő so­rokban vonul el 1871 dicső hő­seinek sírjai és Henri Barbüs- se emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor sydney-i és melbourne-i munkástársai már befejezték felvonulásukat, és sűrű so­rokban a tengerpartra vonul­nak, hogy asszonyaikkal és gyerekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi nap­fény melegét. Sanghaiban a riksa-kuli ma riksa nélkül igyekszik át a Nanking-Roadon. Amikor nincs rendőr a láthatáron, a párt röplapjait osztogatja, de abban a percben, amikor fel­tűnik egy rendőr, futásnak ered, és gyorsabban száguld, mint bármikor utasa nógatá­sára. Moszkvában a rendőr a tün­tetők elvtársa. A Lenin-mau- zóleummal szemközti ház er­kélyén szovjet költők állnak a mikrofon előtt, és beszámol­nak a Vörös téren történtek­ről, de lehet ezt leírni? El le­het ezt mondani? Az örömnek ezt az óceánját? A katonák és munkások hadseregét? A gyer­mekek örömrivalgását? A zászlók erdejét? A mámorosán ujjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amelynek boldogságát köszön­heti. És a pártot képviselő mo­solygó elvtársakat, akik a Mauzóleum mellvédjéről sze­retetteljesen viszonozzák a kö­szöntést. Tedd csak a füledet a mad­ridi számlapra! Az óra fogas­kerekeiből, járásából ugyan­azt a hangot hallod, bár a vá­ros felett repülőgépek zúgnak, hogy az ártatlan gyerekekre és a vörös zászlóra zúdítsák bom­báikat. Prága Ó-városában állsz az óra előtt, hallod kere­keinek ritmusát. Érzed, hogy a madridi óra a bombák rob­banása, a gépfegyverek katto­gása között is azonos szíved verésével, és az összes számla­pokon menetelő májusi ünnep­lők lépteinek ütemes dobbaná­sával. Moszkva két órával meg­előzte Prágát, nyolc és fél órá­val Chicagót, csaknem tíz órá­val előbbre van a detroiti Ford-Műveknél. Teljes fél nappal Hollywoodnál. De nemcsak a hosszúsági fokok és az égtájak határozzák meg az időt, ha a mindenség órát nemcsak a füleddel és szemed­del figyeled, hanem agyaddal és szíveddel is, akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órá­jának csak egy szerkezete van, egy erő mozgatja a mutatókat, egy erő határozza meg az Időt, s egy napon egyazon óra üt majd mindenütt a világon. Világ órái, egyesüljelek! Prága, 1937.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom