Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1959. május 8. fiz esztendő után Lakás épül — Sándorkának! — Ünnepi műsor a Somogy Megyei Népiegyüttes jubileuma alkalmából ♦épít^zetTkcT fiikor . .. . , .. , inagy teherautók latban. A cigány táncok ^színes \ hordjafc ö tém és forgatagai lüktető erő, nt-. ^ s mus, jókedv jellemzi, s ha? embcr neki™tközi£ meg nem is el elegge a tan- {, A népi muzsika termé­keny földbe hintett magva hatalmas fává terebé­lyesedett. Tíz esztendeje ve­tették el a szívekben odaadó, lelkes emberek, s érzéseiket, gondolataikat, energiájukat adták a nép művészetének. Azóta egyre többen és többen egyre szebbet és jobbat akar­va ápolták, ápolják népi ha­gyományainkat, gyűjtötték a dalokat, táncokat, s visszaad­ták a népnek, melyből ■ táp­lálkozott ... Tíz gondokban, örömökben eltelt esztendő apró élményei­re, több mint ezerkétszáz si­keres fellépésre emlékeztek vissza e napon az együttes alapító tagjai, s az újak, akik oly nagy szeretettel csatlakoz­tak nemes törekvésükhöz. Em­lékeztek. s műsoruk, is arról árulkodott, hogy tovább akar­ják folytatni a megkezdett munkát: a színvonal, a mű- sorpohtika, az igyekezet, az önmagukkal szembeni igé­nyesség növekedése tekinteté­ben is tetőzni, óhajtják sike­reiket, együttesünk hírnevét. Erről szólott dr. László István, a megyei tanács v. b. elnöke is ünnepi bevezetőjében, s ez a gondolat hatotta át a néző­ket, akik igazán az évforduló­hoz méltó odaadással ünnepel­ték együttesünket. Fárasztó napi munka után, csupán muzsika, a tánc szeré­té téből fakadó önzetlenséggel sokszor mostoha körülmények között állták a sarat népi­együttesünk tagjai. S a ki* sebb-nagyobb megtorpanásokon is átvezette óikét a nép kincsé­hez való ragaszkodás, a nép­zene terjesztésének, magas­rendű hivatásának nagyszerű érzése. És jubileumi műsoru­kon ezt az áldozatkészséget, ezt a kimeríthetetlen akarást ünnepeltük mindenekelőtt... Ä műsor bevezetéseként felcsendülő Somogyi köszöntő kedves, hangulatos indítás volt, mely szinte az egész est jellegét, tartalmát körvonalazta. A zene-, ének- gS táncegyüttes eredeti népi kincseket tolmácsolt, s a kör­nyezet, a beállítás, a rendezés is hangsúlyozta: válóban népi­együttesünket ünnepeljük. Stílusos volt a csoportok elhe­lyezése, a körfüggöny, jólle­het az énekkari számoknál le­mondhattunk volna ez utób­biról a kórushangzás javára. Az énekkar Mendelssohn: Búcsú az erdőtől című művé­vel megérdemelt sikert ara­tott A sorozatnak különben ez volt az egyik legkiemelke­dőbb produkciója. Bár zeneileg még nem volt egészen érett, de Klaus Róbert jól összefogta az együttest s a dinamikai változások széles skáláját hoz­ta ki a kórusból. Koposzov igényes, hatásos művét Zákányi Zsolt vitte si­kerre. Csak tempóvételét kifo­gásoljuk. A túlzott »-hajtás-« nem engedte érvényre jutni a szólóének lágy, hajladozó dal­lamíveit. Különben Zákányi szereplése is kellemes megle­petést keltett. Erőteljesen szólt Smetana Ünnepi kara Kanyar József vezényletével, s itt, de különö­sen a Bjelij féldolgozásában elhangzó Fel, vörösök, prolé- tárok-ban hatott megkapóan a férfikar markáns hangvétele. Míg két éve még gyengéiről árulkodott a tenor és basszus szólam, az ünnepi műsorban éppen tömörségével, dús hang­anyagával, átütő erejével tűnt ki. Ugyanezt mondhatjuk Ko­dály nagyszerű Kállai kettősé­nek hallatán. Ámbár meg kell jegyeznünk, hogy ezt a művet már a mi együttesünktől is hallottuk jobban, meggyőzőb­ben, zeneileg tisztázottábban. A zenekar megközelítően jól alkalmazkodott, s helyenként tekintélyes részesévé vált az előadásnak. Általában a kórus szereplé­sekor az volt az érzésünk, hogy főként a bizonytalan szö­vegtudás, a szóvégek »el hara­pása«, a kevés próba nehezí­tette az énekesek és a kar­mester művészi munkájának teljes kibontakozását. A Somogyi köszöntőhöz ha­sonló felfogásban, egyszerűsé­gében megragadón csendültek fel a Vikár Béla gyűjtötte He- tesi nóták. Egyik gyöngyszeme volt ez a műsornak, mely so­káig emlékezetes marad. Az Utca, utca indításakor késett a kórus, biztosabb intésre várt. A z együttes Zenekara Tóky József és ifj- Tóky Gyula vezetésével kísé­reteknél jól szerepelt. Erkel Palotása a Hunyadi Lászlóból hangulatában és tempóvételé- hen kifogástalan. Kár, hogy a klarinétszóló kissé háttérbe szorult, a gordonka viszont — a többi műre vonatkozólag is — önálló életet élt. A Marseil­laise sajnos, .ilyen feldogozás- ban sem népizenekarra való, nem szól, hiányzik a tömör hangzás. Ráadásul memória­zavarok okozta “belehúzá- sok« zavarták az elő­adást. A csárdások jók, megszokottak. A klarinétos in­diszponált állapotban küszkö­dött hangszerével, önmagá­val és a zenekarral, mely első próbálkozásánál ritmusban nem tudta követni a szólistát. Eme sajnálatos hibák ellenére is általában fejlődés észlelhető a zenekarnál. A népiegyüttes legifjabbjai, a tehetséges tánckar Együd Árpád irányításával sok örö­met szereztek a nézőknek. Akár a drákszéli, a vízvári leánytánc derűs hangulatát, akár a huszárverbunk vérbő ritmusát, kifejező mozdulat­gazdagságát, precízen kidolgo­zott lépéseit tekintjük, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk, miként dübörgött a taps is az átforrósult hangu­•• Ötezer forintos REJTVÉNYVERSENY Miből áll a Somogyi Néplap és a Somogy-Zala Megyei MÉH Vál­lalat rejtvényversenye? Lapunkban kétnaponként egy-egy rejtvényt és pályázati szelvényt helyezünk el négy héten át. Aki a közölt 12 rejtvény közül akár csak egyet is helyesen megfejt, s a pályázati szelvényhez mellékel 3 kg papír­ról (rongy) átvételi elismervényt, részt vesz az ötezer forintos juta­lom sorsolásában. Egy személy annyiszor vesz részt a verseny­ben, ahány szelvénnyel pályázik. Két Somogy megyei község 1. Italt mér. 2. 1944-ben halt mártírhalált. 3. Ebből is lehet még első. 4. Férfinév. 5. Ilyen mozgást végez a karika. 6. Sok kívánság. A helyes megfejtést megkapjuk, ha összeolvassuk az első és utolsó függőleges sorokat. 5. számú szelvény A Somogyi Néplap Lapkiadó V., és a Somogy- Zala Megyei MÉH Vállalat rejtvényversenye Megfejtés: Mellékelve ...............kg papír (rongy) átvételi elismervé­n ye. Csak a MÉH-telepeken vagy átvevőhelyeken kiadott elismervény érvényes. A beküldő: (név és pontos lakcím) c (tokban, LheSt zásokra is ragadtatják magú- Í™J 9rnámort ™ek értékes 'produkció*6lesz ^ Uimkor. Mintha, az ertekes produkció lesz *ősi vágy első kitöré­A színvonalas műsort a két*.. , ,. , . év elöttről jól ismert és meg-iff latnam_ csodált Somogyi pásztortáncok ♦ n '’megismétlődni. változatlan sikerű tolmácsolá-! Merí « teá­sával zárta az együttes. Az ♦ *“ molt <iz első lépés eredeti, valóban megkapó ,CIUl lzacl° ,, te®’ kompozíció előadása a maga J es het ma csigák, da- hamvasságával, egyszerű bájá- i es kulonbozo ge­val, ízével fő erőssége az} segítenek is az együttesnek. Kiváló szólistái t embernek, mégis az Simon László és Czóbél Emilia » ősi mozdulatok ott pillatnatról pillanatra önma-} duzzadnak, ott feszí- gukban alkotják újjá a tán-} lenek az izmos mun- cot, s szinte mesterei az érzé- * káskarokban. sek hangulati fokozásának. • Figyelem, hát áhi- Fájlaljuk, hogy elmaradt a tattal és szeretettel a Somogyi rapszódia bemutatója, most épülő kaposvári mely bizonyára új színt, új bérházakat. Izgatot- lehetőségeket rejteget. .....................,,..........,,’,,111 E g yüttesünk méltón ün­nepelte . fennállásának tizedik fordulóját, s reméljük, ezzel is erőt gyűjtött a követ­kező éveik zenei munkásságá­hoz. Jávori Béla tan lesem az emele­tek növekedését, kí­váncsian nézek be a tátongó ablaküregen, és elképzelem a szü­lető lakásokat. És örülünk, ha mások is megállnak egy pil­lanatra, felnéznek az alakuló házra és be­szélnek róla. Mintha közügy volna, ame­lyet meg kell vitatni, amely mellett nem lehet szó nélkül el­haladni. S amint megállók valamelyik este egyik épülő bérházunk előtt, jólesik látnom, hogy egy fiatal pár is ott álldogál. Bal­lonkabátjukba bele­kap a tavaszi szél, és felborzolja az asszonyka kibontott haját. Úgy gon­dolom, hogy őket is a lelkesedés hozta ide. Ök is élvezettel nézik, mint nő a ház, mint fúrja bele pi­ros homlokzatát az ég kék hátterébe. ... És meg vagyok lepve, amikor rájö­vök, hogy nem lel­kesednek, sőt — ha­ragszanak. .. Sze­rintük késik minden, csigalassúsággal ha­lad. a munka, és so­hasem kerül tető a falakra... Mert hát ők itt akarnak lakni a má­sodik emeleten, a ka­putól jobbra, és már kiszámították, ho­gyan fognak elférni a bútorokkal, és hova teszik a gyerek­ágyat. .. Azt is ki­számították, mikor keilt megszületnie Sándorkának, hogy már idejöhessenek vele az új lakásba.. ■ És most, most valami hiba csúszott a szá­mításba!... És míg elkesere­detten szidják ezt a szegény bérházat, fel­teszem magamban a kérdést: hátha nem is az építkezés késik, hanem ők siettek — egy kicsit. És akár tetszik ne­kik, akár nem, még ott maradok, hall­gatom őket, és gyö­nyörködöm bennük, amint a tavaszi han­gulatban egymáshoz simulva méltatlan- kodnak és álmodoz­nak az új lakásról, és benne SándorkáróL. * Szabó Ibolya Romon Novarro újra filmezik Az idősebbek biztosan emlé­keznek még Ramon Novarro filmszínészre, anyáink kedven­cére. aki a Ben Húr című né­mafilmben annak idején világ­sikert aratott. Ramon Novarro most újra visszatért a filmhez. Szerepet vállalt Walt Disney egyik játékfilmjében. Betyárcsárda és önkiszolgáló bolt Furcsán hangzik így e két fogalom egymás mellett, azon­ban mégsem hat groteszknek majd elkészülte után a sa- mogysárdi Betyárcsárda és legmodernebb önkiszolgáló bolt —» e két egymástól távol eső kor hangulatos, illetve praktikus létesítménye. Mind­kettőt 3 földművesszövetkezet tervezi megvalósítani az fmsz régi kocsmájából és régi, el­avult berendezésű bolthelyisá- géből. Az 1700 táján vagy még ko­rábban épített kocsma falai, pincéje a somogyi betyárvilág emlékét idézik. Viszonylag „Eljegyzés a kolostorban* Prokafjev . új operája, az »Eljegyzés a kolostorban«, nagy sikert aratott a moszkvai bemutatón. Szövegkönyve Richard Sheridan angol drá­maíró színműve alapján ké­szült. A darab 1940-ben író­dott, de még sohasem adták elő. Hacsaturján szerint az új Prokofjev-opera csupa líra és humor, finomság és jókedv. erős és e célnak megfelelő ál­lapotát részben az építőknek, részben pedig természetesen a tatarozásnak, köszönheti; ez utóbbiak azonban — szeren­csére — lényegesen nem vál­toztattak áz épület eredeti jel­legén. A földművesszövetkezet és a község vezetői most azt remélik, hogy a betyárkocsma a Somogybán is gyakran meg­forduló külföldiek együk ki­rándulóhelyévé válik. A kb. húszezer forintba kerülő tata­rozás folytán — még ezen a nyáron — az épület külsejét fehérre meszelik, s zöldre fes­tik az ajtó- és ablakkereteiket. A kocsma mennyezete megma­rad gerendásnak, amint volt, a természetes színű gerendák deszka-közét szintén fehérre meszelik, s három gyertya- utánzatú kerékcsillár szolgál­tatja majd a világítást. A fala­kat a földtől kb. egy méter magasan gyékénytapétával vonják be, korhű berendezést állítanak. A betyárcsárda ta­tarozása után a külföldiek és hazaiak is valamelyik magya­ros étel-specialitás ízeit élvez­hetik majd. A csárdától egy kilométer­nyire sincs az fmsz másik boltja. Átalakítása és 3 kb. 60 ezer forintba kerülő legmoder­nebb cseh önkiszolgáló beren­dezés felszerelése után, előre­láthatólag június végén kerül sor a bolt megnyitására. A somogysárdi fűszer-jellegű ön- kiszolgáló bolt így a napokban megnyíló marcali bolt után a második lesz megyénkben. A Szövetkezetek Somogy Megyei Központja még ebben az év­ben kb. 20—30 ilyen önkiszol­gáló bolt létesítését és meg­nyitását tervezi. A somogysárdi betyárcsárda és önkiszolgáló bolt jól meg­fér egymás mellett; a falu la­kói és esetleges külföldi ven­dégei ízlésük szerint választ­hatnak majd a romantikus be- tyárkonvha és — mondjuk —« a Mirelit készítményei közöttí Beküldendő: Somogyi Néplap Lapkiadó V., Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. sz. A borítékra rá kell írni: »ötezer forintos rejtvény verseny«. az uwgJfpß&L Í rógépet vettem, most aztán pénzem sincs, gépelni sem tudok, mégis boldog vagyok. Nézegetem, ál­landóan törülgetem, és csendes örömmel ismerkedem vele. Aztán nagy elhatározással beleteszek egy lapot, mikor nyűik az ajtó,, és belép Nusi. — Jé, nahát, neked géped van, és még csak nem is mondod, mennyi volt, hol vetted, minek ez neked? Te szivecském, szegény Tóni vállalt egy kis külön munkát, tudod, milyen nehezen élünk (tudom, most építettek egy házat kétszázezerért), géppel gyorsabban haladna, így is feláldozza az éjszakáit. Csak két hétre kérem, ha eddig nem volt géped, ezt a két hetet igazán kibírod gép nél­kül is. Erre már rá is tette a fedelet, és vitte is, szóhoz sem jutottam. Hát mindegy, két hét. valóban kibírom, aztán hozzákezdek a tanuláshoz, szabályszerűen, tíz ujjal. Há­rom nap múlva beállított Nusi. — Szivecském, a szalag ki van kopva benne, sürgősen vegyél egyet, szegény Tóni áll a munkával. Azonnal mentem írógépsza1 ágért, pár forint csak, de hát nem kívánhatom szegény Nusiéktól, hogy ők vegyenek a gépembe szalagot, úgyis olyan nehezen élnek. K ét hét elment, vártam a gépet, és nem jött, vártam még egy hetet, és akkor sem. Elmentem Nusiékhoz. — Jaj, szivecském, annyi a gondom, hogy nem is volt időm elmenni hozzád. A gépet odaadtam Ellának, gyors- és gépírni tanul, hiszen tudod, hogy sikkasztásért kidobták az urát, pedig igazán csak félmillióról van szó. De Ella bá­mulatosan bírja, és most kenyér után kell nézzen sze­gényke, te úgyis odaadtad volna, tudom. Mit tehettem volna, mint hogy utólag beleegyeztem. Aztán a gép Elláéktól Gizikéhez került, aki saját élet­rajzát verte végig rajta az özönvíztől napjainkig, majd Giziké odaadta az útépítőknek, az útépítők Toncsi néninek, aki receptkönyvet írt a »Has oltárára« címmel; onnan Gu- verákékihoz került, de hogy miért, azt nem tudom, csak azt tudom, hogy van kilenc gyerekük, kétévestől felfelé, és hegy az összes Guverák-csemete egyszerre írt rajta. Az­után a széplelkű és finom Cvibak Alajos gépelt rajta név­telen leveleit férjeknek, feleségeknek és hivataloknak, az­után, hogy hol volt még, hol nem volt, nem tudom, de be­lefásultam az utána való járkálásba, mikor beállított vele Stucika é? elém rakta megrovó tekintettel. — Kell is neked írógép, ha csak ennyit törődsz vele, nézd meg, mi maradt belőle. Hálás lehetsz, hogy megmen­tettem, mert én ezt nem bírom nézni, hát mi ez, ez író­gép? Fenét, fiam, ez egy hajóroncs a tenger fenekén. Azért egy ezresért helyrehozzák, csináltasd meg azonnal, és okulj belőle, soha többet ne add kölcsön senkinek, csak nekem, mert állást vállaltam egy maszeknál, és egyelőre csak sa­ját géppel alkalmaz. Elsejére készein legyen szivikém, mert akkor kell munkába állnom. M it tegyek, rohanok a műszerészhez, azián pénzt ké­rek kölcsön a gép megcsináltatására. Igazán nem vehetem a lelkemre, hogy Stucika állás nélkül maradjon miattam, mikor többek közt most vettek egy Moszkvicsot is, és el lehet képzelni, milyen nehezen élnek ők is. Mihályi Margit QYENC/E A SZÍVE — Jóska, legyen szíves, vi­selkedjék rendesen. Így nem lehet dolgozni. Kezdjük elöl­ről! Igen ám, csak kezdenék. Mert Jóska, a 19 eves bon- viván, a Tehenek és embe­rek című érzelgős népszín­mű főszerepének alakítója szó nélkül kiment a műve­lődési otthonból. Péntek volt, másnap főpróba, vasárnap pedig premier. És Jóska elment. Udvaria­san becsapta maga mögött az ajtót, és egyedül hagyta társait a meglepett tanító nénivel. — Menj utána — szól a rendező az egyik fiúnak. Hiába, Jóskát már csak az italboltban találta meg a re- xezők között. — Majd bolond lennék! Nekem ne dirigáljon senki! — utasította el a hívást két lökés között. Mit lehet tenni? Az elő­adást meg kell tartani... Az iskolaigazgató,., hajdani tanítója kereste fel. — Te Jóska, ne bolondozz, gyere próbálni! — Engem megsértettek, én nem játszom — és to­vább gurította a golyókat. Hogyan engeszteljék ki? Jött a KISZ-titkár, a tűzol­tóparancsnok, a nőtanács el­nöke, a helyi vöröskereszt megbízottja, a tanácselnök, titkos imádója és az adófel- ügyelö. Alázatosan léptek be a bűzös italboltba, felsora­koztak a nagy sztár előtt, és könyökkel böködve biztatták egymást a szólásra. Jóska ott állt a pulthoz tá­maszkodva. Kezében a dákó mint hatalmi jelvény, ajka sarkában cigaretta füstölgőit. Elégedetten nézte a népes követséget, amint alázatosan hajlongott előtte. — Nagyreményű, hatalmas eszű, Tháliától megáldott, mindnyájunk által mélyen tisztelt Józsi elvtárs! — kezdte a tűzoltóparancsnok, mivel ő tudott a legszebben beszélni a faluban. — Tedd félre büszkeséged, járulj hozzá, hogy a vasárnapi elő­adás a legnagyobb sikert arathassa, és mindnyájunk örömére fennen hirdethesse falunk színjátszó kultúrájá­nak fejlettségét. Aztán az iskolaigazgató beszélt, méltányolta Jóska hajdani erényeit, hogy egy­szer megdicsérte jó maga­tartásáért (a pofonokról hallgatott). A nőtanács elnö­ke a falu asszonyainak nevé­ben sírta el kérelmét, az adó- felügyelő az adófizetés pon­tosságát hozta kapcsolatba az előadás sikerével. Lesték a hatást. Jóska azonban nyugodtan megitta sörét, a habot letö­rölte szájáról, és csak ennyit mondott: — Hiába, nem tehetek ró­la, gyenge a szívem. Így szü­lettem. Emiatt aztán hamar megsértődöm. Ezzel a maga részéről be­fejezettnek tekintette a ki­hallgatást. A küldöttség tag­jai tanácstalanul néztek ösz- sze, majd a titkos imádó pél­dájára egymásután térdeltek Jóska elé. Ez hatott. A nagy sztár el­tiporta cigarettáját, aztán így szólt: — No, az a szerencséjük, hogy ilyen fene gyenge a szí­vem. Befejezzük ezt a játsz­mát és megyek. A küldöttség tagjai ablak- rezegtető vivátban törtek ki. Aztán türelmesen meg­várták a játék végét, és vál- lukra emelve, zenekari kísé­rettel vitték vissza a műve­lődési otthonba. S. H.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom