Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

l^sáraap, 1959. május 31. 4 SOMOGY! NflPLAP Hruscsovot Tirana díszpolgárává avatták Tirana (TASZSZ). Szomba­ton a tiranai néptanács épü­letében Nyikita Szergejevics Hruscsovot ünnepélyesen Ti­rana díszpolgárává avatták. Az ünnepségen jelen volt Hruscsov vezetésével a szovjet párt- és kormányküldöttség valamennyi tagja, továbbá En­ver Hodzsa, Mehmet Shehu, Hadzsi Lehshi és több más al­bán államférfi, valamint a ti­ranai társadalmi élet számos képviselője. A tiranai városi néptanács végrehajtó bizottságának elnö­ke üdvözölte Hruscsovot, majd átnyújtotta neki a díszpolgári oklevelet. Hruscsov válaszbe­szédet mondott. Ezután a szovjet vendégek a Sztálin körútra mentek, ahol Hruscsov két fát ültetett el, emlékül a küldöttség tiranai látogatására. Innen a tiranai egyetemre látogattak a vendé­gek, megtekintették a labora­tóriumokat és az előadóterme­ket, majd az egyetem előtti té­ren részt vettek a hallgatók és a tanárok gyűlésén. A rek­tor üdvözlő beszéde után Nyi­kita Hruscsov mondott beszé­det, amelyet többször szakított félbe viharos taps és éljenzés. A szovjet vendégek megte­kintették a régészeti és a néprajzi múzeumot is. A Népi Akció Párt győzött a szingapúri választanokon Szingapúr (MTI). A Reuter jelentette, hogy a szombaton Szingapúrban tartott törvény- hozógyűlésd választásokon a baloldali programmal fellépő Népi Akció Párt szerezte meg a mandátumok többségét, és ezzel jogot ahhoz, hogy kor­mányt alakítson. Mint a Reuter a választások eredményét kommentálja, a Népi Akció Párt gyarmatosí­tás ellenes, határozottan el- #lenzi az angol katonai támasz­Gromiko fogadta Lothar Bolxot Géni (TASZSZ). Andrej Gro­mi ko, a Szovjetunió külügymi­nisztere pénteken fogadta Lothar Bolzot. a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterét, és megbeszé­lést folytatott vele. A két kül­ügyminiszter a genfi értekez­let munkájával kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. pontok fenntartását Szinga­púrban, és híve Szingapúr és a Maláj Államszövetség egye­sülésének. A Reuter tudni véli, hogy a szombati választásokon hala­lomra jutott Népi Akció Párt programjának sürgősen meg­valósítandó pontjai közé tar­tozik a szakszervezetek köte­lező elismertetése, a gyorsított ütemű kislakásépítkezés, a fér­fiak és nők egyenlő bérezésé­nek bevezetése. Rövid Külföldi ffírek (Reuter). Adenauer nyugat­német kancellár különrepülő- gépen hazaérkezett az Egyesült Államokból. A repülőgépből ki­szállva kijelentette, hogy «-meg van elégedve* a washingtoni tárgyalásokkal. (TASZSZ). Harminchárom or­szág részvételével megnyílt a luxemburgi 11. nemzetközi vá­sár. A vásáron most először a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok is részt vesz­nek. NEMZETKÖZI Sz EMLE Nyugati gazdasági problémák és a békés egymás mellett élés Újabb revansista provokáció Berlin (MTI). A nyugatné­met revansisták újabb provo­kációt készítenek elő: június 26-án a bécsi szudétanémet napok mintájára Kölnben megrendezik a sziléziaiak ta­Á Krasznaja Zvezda a nyugati hatalmak atommegállapodásáról Moszkva (TASZSZ). Vron- szkij a Krasznaja Zvezda szombati számában “Ez nem genfi szellem- címmel kom­mentálja a nyugati hatalmak­nak azt a megállapodását, amely együttműködést ír elő »az atomerő védelmi rendel­tetésű felhasználásában Nehéz elképzelni, hogy a genfi értekezlet napjaiban a nyugati hatalmak kormányai minden hátsó gondolat nélkül kötötték meg, majd tették köz­zé e megállapodás szövegét — írja Vronszkij. — Eisenhower nyíltan kijelenti, hogy az ilyes­féle egyezmények révén az Egyesült Államok “hatékonyan együttműködhet« ezekkel az országokkal “a közös védelem tervezésében", továbbá a szó­ban forgó országok csapatai­nak kiképzésében, hogy hábo­rú esetén a NATO-tagállamok fegyveres erői -hatékonyan használhassák a nukleáris fegyvereket". Az ilyesféle megállapodások semmiképpen sem fémek ösz- sze a genfi tárgyalásokkal, amelyek az égető nemzetközi problémák békés rendezé­sének alapjait hivatottak le­rakni — állapítja meg a lap. lálkozóját. Ezen a találkozón a felső-sziléziai területet né­metnek szándékoznak kikiál­tani. Jellemző, hogy á kölni találkozón az ünnepi beszédet Adenauer kancellár mondja. A bonni kormány egyébként anyagilag is támogatja a pro­vokatív találkozót, a nyugat­német vasút 27 különvonatot bocsát a találkozó részvevői­nek rendelkezésére. Lelőttek egy csankoj- sekista repülőgépet Peking (Uj Kína). A kínai felszabadító hadsereg légierői­nek egyik vadászgépe pénte­ken, helyi idő szerint 23.40 óra­kor a Kvangtung tartomány­ban fekvő Janpir.g légiterében lelőtte a csangka.isekisták egyik amerikai gyártmányú, B—17-es típusú repülőgépét. A 815. számot viselő gép Jan- pingtól délre zuhant le. 12 fő­nyi személyzete elpusztult Újabb elgondolások várhatók a genfi tárgyalások mostani szakaszától Genf (MTI). Nyugati kom­mentárok és lapvélemények azt mutatják, hogy a nyugati világ általában nagy várako­zással tekint a genfi külügy­miniszteri értekezlet követke­ző napjai elé, és az álláspon­tok közeledésére számit. Az AP genfi tudósítója meg­állapítja, hogy a levegőben és a földön folytatott bizalmas megbeszélések »valószínűleg eredményeztek kisebb előre­haladást". A nehéz problémák azonban még megoldásra vár­nak. A pénteki zártkörű meg­beszélés után egy szóvivő kö­zölte az újságírókkal, hogy noha a tárgyalások valószínű­leg végső szakaszukba léptek, a külügyminiszterekre még na­gyon sok -nehéz alkudozás és vita" vár. Berding, az amerikai kül­döttség tagja újságíróknak ki­jelentette: “Nyilvánvaló, hogy a külügyminiszterek olyan egyezményt akarnak elérni, amely lehetővé teszi a csúcs- értekezletet. Bizonyos, hogy még sok ellentmondás van a keleti és a nyugati politika között. Sohasem gondoltuk azonban, hogy itt személyek ellentétéről van szó". A szóvi­vő megjegyezte, hogy az ame­rikai közvéleményre nagyon jó hatással volt az a tény, hogy Gromiko részt vett Dul­les temetésén. Berding hang­súlyozta: “A tárgyalások na­gyon nehéz és érzékeny sza­kaszába léptünk, mindenesetre megvan a lehetősége, hogy a külügyminiszterek haladást ér­etnek el«. i Arthur Gavshon AP-tudósító j kommentárjában megállapítja, j hogy a nyugati hatalmak a berlini válság megoldására irá­nyuló korlátozott jellegű kom­promisszum érdekében több javaslatot is mérlegének. Nyu­gati diplomaták szerint a ja­vaslatokat néhány napja tel­jesen titokban elkészítették a szakértők. A külügyminiszte­reknek — mielőtt döntenek, melyik javaslatot terjesztik elő — határozniuk kell, vajon ál­talános vagy részletes meg­egyezést kívánnak-e kötni a Szovjetunióval ezen az érte­kezleten Berlin közvetlen jö­vőjéről. Noha még nem lehet teljesen kész világosan körvo­nalazott “tervről" beszélni, a javaslatok három lényeges do­log é’érésére irányulnak. A javaslatok megszüntetnék a Berlin miatti esetleges ke­let—nyugati háború veszélyét. Ez megfelelne mind a Szov­jetunió, mind a Nyugat ér­dekeinek. Kiegészítenék és meghatároznák a szövetsége­sek berlini jogait és közleke­dési szabadságát. Magukban foglalnák a keletnémet kom­munista rendszer elismerésére vonatkozó gyakorlati intézke­dést. Jól értesült körök megálla­pítják, hogy a Nyugat minden kompromisszumot az 1949. jú­nius 20-i egyezményre szeret­ne alapozni. Ez az egyezmény mondotta ki a megosztott Ber­lin négyhatalmi ellenőrzését. A nyugati szakértők egyéb­otrvVpf Í5 dolgoztai-:. Ezeket a javaslato­kat vagy az értekezleten, vagy a csúcsértekezleten terjesszék a Szovjetunió elé. A javasla­tok a többi között indítványoz­zák, hogy állítsanak fel egy olyan úgynevezett berlini bi­zottságot, amelyben részt ven­ne Kelet-Berlim és Nyugat- BerlTn egy-egy képviselője. E bizottság feladata lenne, hogy ellenőrizze Berlinnek mint egyesített városnak irányítá­sát. A nyugati javaslatok ki­terjednek a Berlinbe vezető közlekedési utak, a berlini amerikai, angol, francia csa­patok, az össz-berlini politikai tevékenység, a politikai mene­kültek kérdésére és az ENSZ szerepére is. A Reuter szerint várható, hogy Gromiko szovjet külügy­miniszter válaszol a nyugati tervre. Az ADN jelenti Berlinből, hogy a demokratikus Német­ország Nemzeti Frontjának nagy-berlini bizottsága felhí­vást. intézett a genfi külügy­miniszteri értekezlethez és Ber­lin egész lakosságához. A fel­hívás határozottan visszauta­sítja a nyugati hatalmaknak május 26-án előterjesztett hét­pontos javaslatát, és hangsú­lyozza, hogy több mint hat­százezer berlini lakosnak a genfi külügyminiszteri érte­kezlethez eljuttatott levelei vi­lágosan kifejezésre juttatják: a német lakosság támogatja a Németországgal kötendő béke­szerződésre, a két német ál­lam közötti megnemtámadási egyezményre és a nyugat-ber­lini kérdés békés megoldására vonatkozó javaslatokat. 1 A genfi tárgyalások néhány napos szünet után csak most indultak meg ismét. A nyu­gati külügyminiszterek talán felhasználták az alkalmat, hogy Dulles ravatalánál ma­gukba mélyedve elgondolkoz­zanak azokon a tanulságokon, amelyeket Dulles életének utolsó időszakában bizonyos határok között már felis­mert. így elsősorban azon, hogy a szocialista tábor léte és ereje olyan tényező, melyet a nyugati politika vitelében nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Ennek a felismerésnek és a nyugati politika bizonyos átér­tékelésének kétségtelen jelei­vel már találkozhattunk az utóbbi időben. Ha nagyon le­egyszerűsítve akarnánk meg­fogalmazni a helyzetet, akkor talán így fejezhetők ki a nyugati politikusok fő problémái: A Szovjetunió és a szocialista tábor nagyon erős, és a hábo­rú kirobbantása a kapitaliz­mus biztos pusztulásával egyenértékű. Ha viszont nem lehet háborút kezdeni, akkor előtérbe lépnek a békés egy­más mellett élés problémái an­nak összes velejáróival. Az egyik oldalon a fenyegető gaz­dasági válsággal, a másik ol­dalon a szocialista rendszer megerősödésének és gazdasági győzelmiének a lehetőségével. A gazdasági válságot elodáz­hatja a kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés a szo­cialista tábor országaival, ugyanakkor azonban ez az együttműködés kétségkívül hasznot jelent a szocialista építésre nézve is. A válság és a háború azonban gyors pusz­tulást jelentenek, míg a szo­cialista gazdasági rendszer végső győzelme távolabbi pers­pektíva. Tehát kereskedni kell, sőt, aki legkorábban meg­kezdi, annak van a legnagyobb reménye a széleskörű megren­delésekre és a leggyümölcsö­zőbb kapcsolatok kialakítására. így hangzik a kérdés a vég­sőkig leegyszerűsítve. Persze a maga gyakorlatában már sok­kal komplikáltabban, sokré­tűbben, valamennyi ellentété­vel összefonódva jelentkezik. Az angol politikai vonalveze­tés például igen messzire ju­tott ezeknek a tényeknek a felismerésében. S most ne is időzzünk annál a megállapí­tásnál, hogy milyen sebezhető pont az angol szigetország egy hidrogénbombás rakétaháború­ban, hanem vizsgáljuk meg azt, hogy milyen gazdasági meggondolások késztetik az angolokat a szocialista orszá­gokkal és köztük elsősorban a Szovjetunióval való kereske­delmi kapcsolatok kiszélesíté­sére. A napokban megkötött szov­jet—angol kereskedelmi szer­ződés jó alkalmat nyújt arra, hogy ha elnagyolva is, de főbb vonásaiban ismertetve körvo­nalazzunk néhány alapvető gazdasági problémát. A kér­dést talán' így kellene felten­ni: mi készteti Angliát arra, hogy igyekezzék elmélyí­teni kereskedelmi és gazdasági , kapcsolatait a Szovjetunióval, ! ugyanakkor mi az akadálya annak, hogy ezeket a kapcso­latokat oly szintre emelje, amely jóval magasabb az ed­diginél, sőt a most elértnél is, és amely Angliának is érde­kében állana. A kérdés kiindulópontja is­mét ott van, ahogy leegyszerű­sítve egyszer már bemutattuk. Ha huzamos békés együttélés­re kell számítani, akkor rövid időn belül fellép — túl a belső munkanélküliség ezzel össze­függő problémáján — az an­gol áruk elhelyezési lehetősé­gének, azaz az angol áruk pia­cának a kérdése. Az angol ke­reskedelemnek olyan piac után kell kutatnia, amely képes lesz huzamosabb időn át nagyobb mennyiségben felvenni az an­gol ipar termékeit. Ezt a pia­cot pedig elsősorban csak a szocialista államok alkothat­ják, mert Anglia fő tőkés el­lenlábasai, az USA és a Né­met Szövetségi Köztársaság nem csekély sikerrel munkál­kodnak azon, hogy konkuren­süket hagyományos piacairól kiszorítsák, s új térhódításait lehetetlenné tegyék. Anglia vonakodott belépni a hat nyugat-európai ország — a Német Szövetségi Köztársa­ság, Franciaország, Olaszor­szág, Belgium, Luxemburg és Hollandia — által létrehozott közös piacba. Ezek az orszá­gok a terv szerint az elkövet­kező években az egymás kö­zötti forgalomban fokozatosan megszüntetik a vámokat, azon­ban más országokkal szemben ezek a védővámok érvényben maradnak. Ezt jelenti tehát az ún. közös piac fogalma. Ha a terv sikerül, akkor néhány év múlva a közös piacon kívül rekedt országok — így Anglia is — csak nagy hátránnyal, védővámokkal terhelten, tehát a piacon elhelyezett többi áru­cikknél sokkal drágábban tud­ják áruba bocsátani portékái­kat ezen a »közös", az ő szá­mukra természetesen idegen piacon. Ez viszont azt jelenti, hogy a drágább angol áru ne­hezen kelne el, ami visszahat­na a túlnyomórészt exportra berendezkedett angol ipar egész termelésére, és az angol gazdaságot igen veszélyes hely­zet elé állítaná. Felvetődik a kérdés, hogy miért vonakodott Anglia 'be­kapcsolódni az „európai közös piac“ országainak sorába. Anglia az ún. fontsterling-övezet révén még ma is jelentős hatalmat tud magának biztosítani. A fontsterling-övezet még ma is 670 millió embert ölel fel — a világ összlakosságának 25 százalékát. A fontsterling-öve- zetben bányásszák a világ aranytermelésének 64 százalé­kát, mangántermelésének 48 százalékát, teatermelésének 78 százalékát, gyapjútermelésének 61 százalékát, kakaótermelésé­nek 45 százalékát stb. Ehhez az övezethez a brit impérium országain kívül főleg gazdasá­gilag fejletlenebb országok, mint pl. Írország, Izland, Bur­ma, Jordánia stb. tartoznak, azonban gazdasági jelentősége és fontossága az övezetnek el­vitathatatlan. Világos tehát, hogy Anglia nem volt hajlan­dó a fontsterling-övezettel be­kapcsolódni az európai közös piacba és így lemondani ön­álló gazdasági befolyásáról. Inkább vállalja a konkurren- cia harcot a fontsterling-öve- zetet állandóan ostromló USA- monopóliumokkal szemben, és felveszi a küzdelmet a Német Szövetségi Köztársaság mind világosabb vezető szerepét tük­röző »európai közös piac« meg­szorító intézkedéseivel szem­ben is. A »közös piac" fenyegető ve­szélyei ellen nemcsak Anglia, hanem a piacon kívül álló más tőkés országok is keresnek megoldási formákat — szabad kereskedelmi övezet létrehozá­sát stb. —, azonban a mutat­kozó megoldási lehetőségek mind olyanok, amelyek az an­gol ipar közvetlen érdekeit ve­szélyeztetik. így pl. a szabad­kereskedelmi övezet létrehozá­sa esetén az angol óraipamak a svájci órák szabad import­jával kellene megküzdenie stb. A felsorolt piaci problémák megoldásában jelentős segít­séget nyújtanának a szocialista tábor országaival létesített gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok. És hogy ezt Anglia ma még nem fejlesztette ki olyan mértékben, mint ahogy ez az országnak érdekében állt volna, abban jelentős szerepe van annak is, hogy az amerikai monopóliumok komoly befolyással rendelkez­nek. Az angol gazdasági élet­ben és gazdasági intézkedé­seikkel komoly kellemetlensé­geket zúdíthatnak a teljesen eladósodott angolok nyakába. Közrejátszik természetesen az is, hogy a békés gazdasági ver­seny keserű piruláját végső fokon nem szívesen nyelik le az angol tőkések sem. Azt azonban vitathatatlanul meg lehet állapítani, hogy az angol—szovjet kereskedelmi szerződés megkötése, mely az eddiginél jóval nagyobb és sokrétűbb áruforgalmat ír elő a két ország között, nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem abban is, hogy áttörve a kelet —nyugati gazdasági együtt­működés nyugatról mestersé­gesen emelt falait, előhírnöké­vé válhat a békés egymás mel­lett élést gyakorlatban ér­vényre juttató további szerző­déseknek és megállapodások­nak. „Aki nem akar tárgyalni az NDK-val, az feladia Németország újraegyesítését Szociáldemokrata gyűlés Münchenben Berlin (MTI). A Német Szo­ciáldemokrata Párt München­ben gyűlést rendezett. Erwin Folger és Gerhard Kreyssig szociáldemokrata parlamenti képviselők beszédeikben egy­öntetűen a Genfben előterjesz­tett nyugati csomag-terv ellen foglaltak állást. Folger köve­telte, a Genfben tárgyaló nyu­gatnémet küldöttség mutasson hajlandóságot a megegyezésre, majd hozzáfűzte: »Az erő po­litikája, amelyet most Ade­nauer követ — Vilmos csá­szárhoz és Hitlerhez hasonlóan — a német újraegyesítés leg­nagyobb akadálya. Tízéves a NATO. tízéves a bizonytalan­ság, ez a való igazság-. Kreyssig képviselő nyíltan állást foglalt a két német ál­lam genfi küldöttségének, va­lamint kormányainak közvet­len tanácskozásai mellett, hoz­záfűzte: »Aki nem akar tár­gyalni a Német Demokratikus Köztársasággal, az feladja Né­metország újraegyesítését«. Ujoncláxadás Ecuadorban Quito (AP). Tustavo Diez ecuadori hadügyminiszter pén­teken bejelentette, a Porto Viejo kikötőváros helyőrségé­hez februárban bevonult újon­cok közül kilencvenen fellá­zadtak a parancsnok ellen. A parancsnok kegyetlenül bánt a katonákkal. A katonák meg­rohanták a fegyverraktárat. feltörték, és kiosztották a fegy­vereket az összegyűlt tömeg­nek. Később a tömeggel együtt körülzárták és több órán át gépfegyvertűz alatt tartották azt az épületet, ahová a hely­őrség tisztjei és 25 katonája bezárkózott. A jelentések sze­rint eddig öten — közöttük a helyőrség parancsnoka — meghaltak, ötvenen megsebe­sültek. A hadügyminiszter be­jelentése szerint katonai repü­lőgépek szállítanak ejtőernyő­söket és gyalogosokat a hely­őrség megerősítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom