Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1959. május 31. Kitüntetett magyar műszerek Január 25—március 29 kö­zött Moszkvában öt ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztár- ’ saság, Lengyelország és Ma­gyarország részvételével nem­zetközi mezőgazdasági műszer- kiállítást rendeztek, amelyen több mint 1000 műszert mu­tattak be. A kiállításon a ma­gyar műszerek jelentős elis­merést kaptak. 200 bemutatott műszerünkből 165-öt a hely­színen megvásároltak, s azóta 62 fajta műszert megrendeltek. A kiállítás szervező bizott­sága a legkiemelkedőbb mű­szereket díjazta. A bemutatott magyar műszerek közül kettő kapott első, három második, négy pedig harmadik díjat. Pénteken a mezőgazdasági ki­állítás területén a külkereske­delmi pavilonban Keresztes Mihály földművelésügyi mi­niszterhelyettes adta át a dí­jakat a műszereket készítő vállalatok vezetőinek. A tavasszal együtt újhodtak a szóládiak KEZDETKOR a tagság sem számított ilyen eredményekre. Ahogy Szalavári János mező­gazdász mondja: a tősgyökeres maszek-falu parasztjai hitet tettek ugyan a szövetkezeti gazdálkodás mellett, azonban nem ismerték még az összefo­gásban rejlő erő nagyságát. Előbb meg kellett győződniük erről. Az egymást követő viharos közgyűléseken ki-kilógott a lóláb, s a nagyüzemi gazdálko­dás körvonalainak kibontako­zásával egyidőben fel-felvil- lant néhány visszahúzó gondo­lat. — Ebben az időszakban bi­zony marékszámra is szedhet­tem , volna az idegnyugtató tablettát —■ mondja tréfásan az agronómus. Minden, az új szövetkezetek születésekor annyira saját probléma egyszerre jelentke­zett és várt megoldásra Szólád termelőszövetkezeti községgé való átalakulásakor. 287 csa­TELIK A FEJÖKE Iád 346 tagja bontotta fel a ré­gi frigy kötelékeit, s fordított hátat a kisparcellás gazdálko­dásnak. A Kossuth nevét vá­lasztó termelőszövetkezet a ta­vaszi szervezéskor utolsónak alakult a siófoki járásban. Az alakuló közgyűlés másnapján máris kezdődhetett a munka. A korai kitavaszodás nagyon is sürgette a tagokat. Hogy a mezőn rendben menjenek a dolgok, előbb ki kellett alakí­tani a brigádokat, munkacsa­patokat, s hogy valami nyoma papíron is maradjon a végzett munkának, irodára volt szük­ség, ahol a vezetőség felüthet­te tanyáját. Nyomtatvány, épületanyag, istálló, talpra­esettség egyformán szerepelt még ekkor a »kell-« rovatban. S MA MIT MONDHATUNK a járásban utolsónak alakult szövetkezetről? Megoldódott-e valamennyi probléma? Ko­rántsem. De az alapot, a jövő alapját röpke három hónap alatt megteremtette a tagság. Van közös állatállományuk, s a 144 szarvasmarhának férő­helyet is biztosítottak. Kint a kültelekén saját erőből karám épült. 51 tehén és 32 növen­dékállat talált itt biztonságot és legelőt. A többiek? Igaz, ki­csit szűkösen, de fedél alatt vannak: 11 »nemsokára bor- jas tehén« egy istállóban. Má­sutt: egyszer tíz, egyszer ki­lenc tehén. A hízóba állított szarvasmarhákat — épület hí­ján — szintén külön takarmá- nyozzák. Az «óvodában« 11 választó- és 3 szopósborjú. — A szarvasmarhákkal úgy- ahogy rendben volnánk, ha­nem » lovakkal mit kezdjünk — töpreng a mezőgazdász. — összesen 161 lóról kell gon­doskodnunk. s a hústornyök legalább 70—80 gazdánál van­nak. Hústomyok ezek, majd szétrepednek. Én egy Békés meigyei állami gazdaságból jöt­tem ide, s ott a lovak patró- nusa voltam. Itt meg én va­gyok talán az egyedüli ellen­ségük. Talán azért, mert a tagság nagyon is pártjára áll a lovaknak. Ha a vágóba való­kat elviszik 132 marad. Még ez is sok. ­— Nem kell ennyi igavonó. Ha nekünk a gépállomás dol­gozik, a lovakba etetett abrak árából játszva kifizethetjük a munkabért, s még akár mus­kátlis kertre is futja. — érvel Kovács Lajos takarmányos. Valóban ésszerűtlen dolog csak megszokásból vagy szeré­téiből több lovat tartani a kelleténél. , A KÖRNYÉKBELI PIACO­KON, vásárokon gyakran fel­tűnnek mostanában a szóládi Kossuth Tsz emberei. Olyan 60 hízónak való sertést akar­nak vásárolni, melyeken októ­berben túladhatnak, persze jó pénzért Balogh Vince óllá ala­kított lábaspajtája várja a sül­dőket. Eddig 34-et szedtek ösz- sze, de addig mennek, míg együtt nem lesz a 60. A részek, a közös gazdaság pillérei külön-külön nem mu­tatnak sokat, de ha egyszerre fogja át a szem mindazt, ami a faluban az alakuló közgyű­lés óta történt, még a közöm­bös is elismeri, hogy derekas munkát végeztek a szóládiak. Egy 100 férőhelves szarvas­marha-istálló van készülőben. A községi apaállat-istálló paj­ta részét befalazták. A két Bognár Lajos. Kecskés Károly meg Balassa Károly a belső berendezést készítik. Szarvas- marhákat kötnek majd a jász­lakhoz. Hogy mennyit, az at­tól függ, borjaké, vagy tehe­neké lesz-e majd az új szál­lás. UJ GAZDÁLKODÁSI MÓ­DOT választott a falu. Az ösz- szeszokás nem volt könnyű, ma már azonban feltalálják magukat az emberek az új vi­szonyok között is. A múló idő lenyesegeti róluk a kételyeket, s közös munkájuk eredményeit látva egyre ritkábban tekinte­nek hátrafelé. Jövedelmük fő forrásai, a 120 holdnyi szőlő, a mezőn szürkülő kalászok, a bő termést ígérő határ jó ál­lapota és sok más bizonyíték tanúskodik arról, hogy Szólód, a tősgyökeres magángazdák faluja valóban együtt újhodott a tavasszal. Király József, az egykori 13 holdas gazda nem szégyellt el­menni tapasztalatért a veze­tésben jártasabb elnöktársai­hoz. Az agronómus korán kel, későn fekszik, de a tagok is idejében kitörlik szemükből az álmot, s talpon vannak, amíg a munka kívánja. A 2020 HOLDAS HATÁR gondja közös gond. a tavasz előtti külön ügyek egy üggyé lettek, s a paraszti felemelke­désért egyszerre és sok kéz fe­szül Szóládon. Gőbölös Sándor A SOMOGYGESZTI ÚJ BARÁZDA TSZ ÉLETÉBŐL ■ mm Ül A szövetkezet Matild-pusztán egy 40 és egy 80 férőhelyes istálló átalakítását végzi mintegy 120 ezer forintos beruhá­zással. A költség felét saját erőből, másik felét állami hitel­ből fedezik. Június 30-án már az új istállóba kötik be a tagságtól átvett állatokat,-Ls:.-•>^ sü ■■ ' * illÉI ^MaT 25 holdon új halastavat létesített a tsz. Erre a célra 113 ezer forint állami hitelt vettek igénybe. A tóban 23 mázsa hal­ivadékot helyeztek eL 145 mozgóboltot szerveztek az fmsz-ek A MÉSZÖV illetékes osztá­lyán szerzett értesülések sze­rint a megye földművesszövet­kezeti vendéglátóipara felké­szült arra, hogy megoldja a A zt tartják, hogy amikor esik az eső, nemcsak az ég borús, hanem az emberek is kedvetlenek lesznek, s a víz- cseppek monoton kopogása va­lami szomorú egyhangúságot borit mindenre. S még hozzá­teszik, hogy ez a tapasztalat különösen a falun érvényesül. Nos hát, ez nincs egészen így, sőt állítom, hogy ez a feltevés téves. A közelmúltban Kapos- füreden jártam és esett az eső, s mint ennek természetes ve­lejárója: sár is volt. Az igaz, hogy a határban nem lehetett látni embert, és a falu is egé­szen elhagyottnak látszott, de ezt csak a felületes, pillanat­nyi benyomás tette. Hiába volt sáros az út, két oldalt mellet­te a jövő évi kenyér ritka gaz­dag ígérete üde zölden nyúlt az ég felé. S ahogy a házak közé értem, a félig nyitott vi­rágos ablakok mögül muzsika szűrődött ki, itt is, ott is szólt a rádió. A munkáskezek ott­hon tevékenykedtek, mert minden háznál akadt dolog elég. — Kivettük a »pőgár-sza- hódságot* — mondta Perger Istvánná, s a 63 éves nagyma­mával közösen a tűzhely kö­rül szorgoskodott. Sercent a zsír, készült az ebéd. — Az időjárás parancsa, volt az, hogy maradjunk itthon — folytatta a beszélgetést —, kü­lönben nem lehetne bennün­ket a háznál találni, hiszen éget a munka. A répa- és a krumplikapálást befejeztük, s ha eláll az eső, nekiállunk a kukoricának. — Igaz, hogy fogatlan va­gyok — mondta a nagymama, mikor megkérdeztem, hogy ő is dolgozik-e még —, de egészségem van, s csak az kell, hogy menjen a munka. Esős képek Kaposfüredről Igen, ilyenkor otthon dol­goznak, de bizony a legna­gyobb rossz akarattal sem le­het azt mondani, hogy baj van a kedéllyel! * * * A saroktól néhány ház- nyira áll a tanácsháza. A szép, új épület kétszeres erővel vonzott: milyen is be­lül, s mit mondanak a legille­tékesebbek, a község vezetői Kaposfüredről ? — Hát csak megvagyunk, dolgozunk — mondta Balázs József v. b.-elnök, és mosoly­gott. Mosolygott — tehát itt sincs semmiféle kedélyrontó hatása az esőnek. Már hogyan lenne, két hónapja költöztek ebbe a szép nagy épületbe, ahol, mint mondta az elnök: ‘-öröm a munka*. — Aztán meg külön örömet jelent nekem az, hogy itt Ka- posfüreden dolgozom — mond­ta a beszélgetés során. — itt születtem, és velem együtt, a szemem láttára fejlődött, alakult át a község. Mikor én gyerek voltam, itt gazdasági cselédeken kívül nem volt sen­ki, és nem volt más, mint min­denütt csak a szegénység. Tes­sék most körülnézni. Magáért beszél ez a község, az új utca­sorok, a művelődési ház, a jól öltözött emberek, az a sok mo­tor, kerékpár, ami szaladgál az utcán, s ki győzné sorolni?! A beszélgetés megszakadt, kopogtattak az ajtón, Miklós László, a termelőszövetkezet egyik vezetője jött be. Rögtön bekapcsolódott a társalgásba, no persze, ő a mindennapi munkájáról, a termelőszövet­kezetről szólt — Igazán nem panaszkodha- tom — mondta. — Szépen mennek a növényápolási munkák. Dolgos a füredi nép, nincs fennakadás a tenniva­lókban. Három munkacsapa­tunk van, két férfi és egy női. Nahát azok az asszonyok! Szinte csodálatos, hogyan és mennyire szeretnek együtt dolgozni! Csak egy példát mondok erre: úgy munka köz­ben megbeszélték és elhatároz­ták, hogy háztáji krumplijukat is közösen kapálják meg, így hamarabb készen lesznek ve­le. Ne mondjak mást, tegnap­előtt az egyik asszonynál már el is kezdték. Űjabb szépségek bújtak elő napfényként a beszélgetésből a tanácsházán, hiába esett kinn változatlanul az eső. * * * JUem tudom, jó helyen já­^ ’ rok-e, Bogdán Józsefnét keresem, a női munkacsapat vezetőjét — mondtam belépve a házba. Az alacsony, barna asszony sietve törölte meg kezét, mi­vel éppen mosott. Szívélyesen betessékelt. — Bogdánná vagyok — mu­tatkozott be —, de tulajdon­képpen nem a munkacsapat vezetője. _ ??? — A tsz-ben ez a három csa­pat egy brigád, és külön-külön nincs vezetőnk. Csakhogy én vagyok a legrégibb tag, s ha bármiről van szó, rám bízzák az asszonyok, hogy döntsék, mondván: »te intézkedj, Julis­ka*. így már értettem a dolgot. Bogdánná minden kérdés nél­kül beszélni kezdett. Igaz, rös- telkedve tekingetett körül. — Ne haragudjon, hogy ilyen rendetlenség van nálam, de ki kell használnom ezt az eső adta szabadságot: mosok. Aztán az asszonyokra, tár­saira, munkájukra került a sor, no és persze nagy fiára, akivel ketten él, s aki Kaposvárott ipari tanuló. Sokat dolgozik, de boldog, megelégedett, tervei vannak, bővíteni akarja házát, mert ha megnősül a fia, bizony ke­vés lesz az egy szoba-konyha. * * * Ttfo és a gyerekek? A köz- L ’ ség apró lakói hogy »vi­selik el* ezt az esős, borús időt? — Egy kicsit nehéz a tante­remben tornaórát tartani — mondta dr. Géger Gyuláné pe­dagógus a kölcsönös megismer­kedés után —, ugyanis éppen tornaóránk van. A társasjátékot a legjobb hangulatban folytatták a gye­rekek. Mint valami méhraj, halkan zsibongott a terem. A kicsik csak annyiban vették észre, hogy rossz idő van, hogy reggel jobban fel kellett öltöz­ni, s azt a »súlyos terhet*, az esőkabátot is fel kellett venni. Beszélgetésünk a község kul­turális helyzetére terelődött. — Igényli ez a község a kul­túrát — mondta a kedves, bar­na, fiatal tanítónő. — Csak az a baj, nagyon nehezen mozdul­nak meg, hogy saját maguk is tegyenek valamit a művelő­dés érdekében. — 230 kötetes könyvtárunk van, én vagyok a könyvtáros, nyári eiunkák idején megnő- vekedett feladatait. A 360 ven­déglátóipari egység gondosko­dik arról, hogy hűsítő italt, trafikárut, csokoládét, cuk­rászsüteményt, fagylaltot stb. .a mezőn vásárolhassanak a ? mezőgazdasági dolgozók. de sajnos, leginkább csak a ta- J Megyénkben eddig 145 moz- nulóink viszik a könyveket. Vt-Jgóboltot szerveztek. Ezek kö­szönt a művelődési ház telet zül 83 a tsz-ek, 27 az állami van minden rendezvénykor. A \ gazdaságok határait járja télen gazdag volt a program. \ majd. örvendetes, hogy a me- Sok ismeretterjesztő előadás izőgazdaság szocialista nagy­hangzott el, sőt az igazgatóval i üzemei biztosítanak megfele- együtt tartottunk egy irodalmid lő száll! tóeszközöket a mozgó- előadássorozatot. Mint másutt, 1 boltok számára. Ez a segítség itt is volt varrótanfolyam, í is arról tanúskodik, hogy a melynek bankettjén minden Á mezők dolgozói igénylik a résztvevő saját készítésű ru- i földművesszövetkezetek ilyen bájában jelent meg. 4irányú szolgáltatásait. A csur­Beszélgetés közben oda-oda-f gói szövetkezeti járásban pél- nézett a gyerekekre, utasításo- Jdául úgyszólván teljesen meg­hat adott nekik, s azok buzga- i oldódott a 24 mozgóbolt »moz- lommal folytatták a játékot, 4 gatásának« gondja. majd egyetlen intésre befejez- i Helyes kezdeményezés in­tek. A tanítónő a padok előtti i dúlt el a tabi járásban. A térre kiszólította a táncosokat,#mozgáboltok nemcsak étel- és majd odafordult hozzám ma-»italféleségeket, hanem bizo- gyarázólag: ényos mezőgazdasági szerárut. — Vasárnap műsort adunk,visznek magukkal. Szükség a gyermekek fognak táncolni, t esetén tehát a mezőn vasarol- Hogy mit? Tessék megnézni! ^hatnak a dolgozók kapat, ka- A bájos gyerekmozdulatok- #szát,^ kaszakövetstb. kai összeépített tánc elgyö-r ^as módon is ígyekszene^ nyörködtelett, s arra kellett segíteni a mezogazdasag o - gondolnom, milyen örömük £ Sozoin az fmsz-ek. Az ara - lesz a szülőknek vasárnap, haf^P1« több vendéglő látják ezt a kedves meglepe-t« kisvendéglő - « i«mvek­tést! Közben kicsengettek, a taní­tás véget ért. Lekerültek a fo­gasról az esőkabátok, s elin­dultak a gyerekek haza. Ho­gyan? Vidáman, nevetgélve, beszélgetve, sőt egy csoport az udvaron csak úgy, tanár nél­kül »titkos gyűlést* tartott, a délutáni vasgyűjtést szervez­ték. az igények­• nek megfelelően — melegétel • készítését, helyszínre juttatá­• sát is vállalja. A kereskedelem munkájáról tárgyaltak a megyei pártbizottsá­gon. Az értekezleten részt vettek a nagykereskedelmi és — először - a kiskeresked.elmi vállalatok képviselői is. A pártbizottság ele­gy fest az esős falu né- t mezte a kereskedelem munkáját. hánv kénben De eléa f Megbeszélték a kiskereskedelmi riany Kepoen. ue eteg JváUalat negyedévi tervteljesítését, ez is ahhoz, hogy nyiLvanvaiO f kongresszusi versenyét, felkészü- legyen: a fedél alá szorított \ lését. Foglalkoztak a Vas- és Mű­emberek mit sem törődnek a csörgedező vízcseppekkel, mert kell a vetésnek, és addig akad munka otthon is. Vörös Márta ■ szaki Nagykereskedelmi Vállalat ) raktárgondjával is. Hogy a lakta­nya átalakítására kapott pénz el i ne vesszen, a pártbizottság ígére- [tet tett: szorgalmazza, hogy az át* * alakítási tervek mielőbb «Akészij(> 1 jenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom